Cassandra & Lucius

Cassandra & Lucius

Alapjában véve nincs semmi gondom a szívességekkel - egészen addig, amíg nem tőlem kérnek. Bármikor máskor egyszerűen kihátráltam volna az egyezségből, most azonban külön örülök annak, hogy valódi indokom van Cissy kerülésére. Mármint persze, minden napra akad valami elfoglaltság, na de hétvégén? Ha az emlékezetem nem csal, ez az első alkalom, hogy még a szombatomat is kizárólag a Nagyúrnak szentelem - nekem is jó pontot jelent, ha sikerül beszerveznem közénk az Avery lányt. Az a része, hogy mennyire lesznek oda értem a szülei és a bátyja, már egészen más téma, és jelenleg ez érdekel a legkevésbé. Ráérek még örülni, ha nekem lesz szükségem valamire.

Hogy a maradék szabadidőmet is kitöltsem, Severus társaságában kortyolgatom el a reggeli kávémat. Néha, a szemem sarkában észreveszem a fintorát - sokszor van olyan érzésem, mintha kizárólag a bájitalai szagát lenne képes elviselni, talán a hajával jutott erre a megállapodásra -, ez pedig megadja a kezdőlökést ahhoz, hogy jókedvűen induljon a napom. Úgy érzem magam, mintha pár órára újból iskolásak lennénk: én ugratom, ő pedig egy megjegyzéssel a földbe tipor, hogy aztán csendesen és duzzogva elmélkedjünk tovább, majd felbátorodva szidjunk mindenkit, aki a közelünkbe merészkedik. Hát léteznek nálunk bájosabb varázslók?
Mire Cassandra bekopogtat, már Severus is majd' elneveti magát a vicceimen. Sok rosszat el lehet mondani rólam, de hangulatot csinálni, na, az megy. Mivel a lánynak egyenlőre fogalma sincs róla, én mit keresek itt, legkedvesebb professzorunk nem szívódik fel rögtön; ebben állapodtunk meg, hisz mégiscsak könnyebb oldani a kezdeti feszültséget, ha nem dobjuk azonnal a mély vízbe. Ráadásul tagadhatja bárhogy, látom rajta, hogy aggódik a kis Averyért. Alighanem lemaradhattam valamiről, pedig a legőrültebb álmomban sem feltételeztem volna róla, hogy egyszer még kislányok megrontásán kapom.
Végül nehézkesen bár, de magunkra hagy minket, én pedig ugyanolyan jókedvvel fordulok Cassie-hez a meglehetősen kényelmetlen kanapén.
- Van bármi sejtésed arról, miért vagyok itt?

Cassandra&  Lucius

A Richard-al való találkozásom minden tekintetben elgondolkodtatott. Egyre jobban kezd növekedni az ellenszenvem a tetkósokkal kapcsolatban.. S egyre kevésbé is tudom elképzelni azt, hogy vajon Sean-t mi vihette rá arra, hogy csatlakozzon közéjük.
A mai óráimon is egyfolytában azon az ominózus találkozón töprengtem. Sőt, azóta, hogy visszajöttem a suliba, folyton folyvást csak ezen a témán kattog az agyam. Így hát, örülök is az olyan alkalmaknak, mikor kicsit elfeledkezhetek minderről. Bár, egy kicsit azért meglepődtem Severus-on, mikor a lakrészébe hívott, vagyis konkrétan inkább a ködös fogalmazásán lepődtem meg, nem máson. Miért nem beszél konkrétabban, ha baj van? Ah, Severust is egyre nehezebben lehet követni. Aztán, amint beléptem a lakrészébe, kis híján a lábaim a földbe is gyökereztek az ismeretlen tejszőke hajú férfi láttán. Személyesen nem ismertem a személyét, de a hajszínéről arra gyanakodtam, hogy csakis egy Malfoy állhat előttünk. És nem is tévedtem, mert hamarosan Sev is bemutatott kettőnket egymásnak. Dehát mit akarhat a Nagyúr egyik legelkötelezettebb "szolgája" tőlem, mint ötödéves mardekáros lánytól? Elsőre nem igazán akart összeállni a kép bennem azt illetően, hogy miért is akarhat beszélni velem maga Lucius Malfoy, mikor tudtommal nincsenek jóban Malfoy-ékkal a szüleim.. bár azóta simán változhattak a dolgok, hogy Sean is beállt a tetkósok közé.
Amíg, Sev magamra nem hagyott engem az ismeretlen halálfalóval, egyáltalán nem éreztem magamat feszengve, de amint kilépett az ajtón, minden megváltozott. Eleve azt sem láttam át, minek megy el, mikor nyugodtan maradhatott volna.. aztán kezdett összeállni bennem a képlet szépen lassan. A pontot az i-re Mr. Malfoy-nak a kérdésével sikerült feltennie. Nem igazán tudtam, erre a kérdésre miként felelhetnék, dehát hazudni nem fogok, annak semmi értelme nem volna.
- Azt hiszem igen. - Maradok inkább egy ennyi mellett, hiszen még mindig megvolt bennem a remény egy apró szikrája azt illetően, hogy nem amiatt látogatott meg, hogy átcsábítson engem is a sötét oldalra. Nem, nem, arra nem állok még készen!

Cassandra & Lucius

Bekövetkezik, amitől tartottam: amint Severus barátom továbbáll, Cassandra egyik pillanatról a másikra zárkózik be előttem. Pedig legbelül azért reménykedtem benne, hogy nem így lesz, elvégre jelentős mértékben megkönnyítette volna a dolgom. De ezen kívül is: mindeddig meglepően kellemes társaságnak bizonyult a kislány, szerettem volna, ha ennyiben maradunk.
- Tudom, hogy nincs kedved a fejmosáshoz. Nekem sincs - vallom be töredelmesen, majd eleresztek egy sóhajt és felállok a kanapéról. - Mit gondolsz, Severusunk haragudna rám, ha megkínálnám magunkat egy itallal?
A kis képmutatónak egy egész gyűjteménye van, pedig biztos forrásból tudom, hogy egy kör rövidtől is rendesen kifekszik. Szegényt hányszor szívattuk meg... Képtelen vagyok elfojtani egy mosolyt.
Meg sem várva Cassie véleményét nyúlok az egyik csinosabb üvegért, valami likőr lehet, azt hiszem. Épp elég ahhoz, hogy nyugodtabbnak érezze magát, azonban iszonyúan kevés ahhoz, hogy bármelyikünknek is a fejünkbe szálljon. Na meg ahhoz, hogy lecsukjanak kiskorú megrontása miatt. Persze, ha Severuson múlna, biztosan egy alkohol mentes vajsörért is rácsok mögött végezném, ha erről a lányról van szó.
De azért öntök egy-egy pohárkával. A kisebbítő jelző kizárólag a védelmemet szolgálja, ne tévesszen meg senkit.
- A családod miatt vagyok itt. Ez olyan, mint egy közbelépés - vetek rá egy újabb mosolyt, az egyik szebb, mint a másik. Közben odanyújtom neki a baileyst, hátha beadja a derekát - egy kis lazítás nem árthat. - Koccinthatnánk rájuk bosszúból, amiért rád küldtek.
Egyszerűbb lenne, ha Severus beszélne vele erről, de túl fontos ember ahhoz, hogy veszélyeztesse a pozícióját.
- Ijesztőnek találod a halálfalósdit, vagy egyszerűen csak nem értesz vele egyet? - kérdezem immár komolyra fordítva a szót. Ha az utóbbiról van szó, felesleges pazarolnunk egymás idejét, azonban más esetben...

Cassandra&  Lucius

Annyira nincs kedvem ezt a párbeszédet most lefolytatni, ami elé minden bizonnyal nézek. Azt sem tudom, mit mondhatnék az itt megjelent, tejszőke hajú férfinek. Nem elég Nekik, hogy megkapták maguknak Sean-t? Miért kellek Én is? Ha a szüleim beszélték rá arra, hogy idejöjjön, akkor a legközelebbi ünnepnapkor átkot szórok a szemük közé, az is biztos. Én nem fogom fejvesztve követni őket a halálba. Még nem. Maximum, ha pálcát szegeznek Sean fejéhez.
- Kétlem, hogy foglalkoztatná különösebben Önt az, ha haragudna Severus a dolog miatt. - Jegyzem meg unottan. Így is, úgy is, megbontja az üveget, akkor meg nem mindegy, mit gondol? És hamarosan igazam is lett. Még az előtt nyúlt az ital után, hogy válaszoltam volna a szavaira.
- Közbelépés. - Horkantok fel, miközben felém nyújtja az egyik poharat, amit én, némi gondolkodás után ugyan, de végül csak elfogadok. Tudtam. Karácsonykor megátkozom mindkettőjüket, kivéve, ha Sean-nak sikerül megakadályoznia. Bár, ha megtudja, miért teszem, amit teszek, lehet még be is előz. Persze, csak ha a józan eszéből még megmaradt valamennyi.
Aztán, még mielőtt válaszoltam volna a következő kérdésére, szükségesnek éreztem, hogy lehúzzam egészben a kezembe átnyújtott pohárka tartalmát. Kell az erősítő, erre másként képtelen vagyok értelmes válasszal előjönni. Tisztában voltam azzal, hogy bármit is fogok mondani, annak következményei lesznek a jövőmre nézve. Lucius Malfoy hiába tűnik kedvesnek, egyáltalán nem erről a jelzőről híres.
- Az első. - Feleltem tömören. - Csak a szüleim miatt érkezett, vagy felsőbb akaratra is..? - Ha az utóbbi, nincs sok választásom, de ha az első.. még húzhatom az időt.

Cassandra & Lucius

Elmosolyodva hajolok közelebb, mintha titkot árulnék el.
- Rád bízhatok egy információt? Biztos forrásból tudom, hogy Severus nem bírja az alkoholt, így hát nem is kedveli túlzottan.
Nem hinném, hogy a roxforti ismeretségükből kifolyólag sok mindent hallhatna a barátunk italfogyasztási szokásairól.
Csalódottan kell beismerjem, hogy nem vevő túlzottan a sármomra. Vagy inkább arra, amit a sármom közvetíteni próbál. Bárhogy is, egy pillanatra sem halványul el a mosolyom, a jókedvemről nem is beszélve. Ő is nyugodtan beláthatná, hogy ennek az egésznek aligha van tétje, így hát felesleges stresszelnie magát, mikor kellemesen tölthetnénk az időt.
- A szüleid miatt, ők viszont azért küldtek, mert hamarosan számíthatsz a "felsőbb akaratra". Jobb, ha minél előbb, magadtól döntesz és nem merül fel senkiben, hogy nem vagy egészen hűséges. Vagy elég bátor - teszem hozzá óvatosan. A világért sem bántanám meg, engem is legfőképp az elhatározásaim hajtanak szüntelenül előrébb. Ha nem éreznék affinitást ahhoz, hogy szolgáljam a Nagyurat, egészem biztos vonakodnék, hagyva, hogy eluralkodjanak rajtam a félelmeim. Márpedig nem hinném, hogy egy kamasz lány rendelkezne ilyen komoly célokkal.
- Hé, nyugodtan tegezz. A likőr és a kényelmes légkör nem a megtévesztést szolgálja, ez szigorúan egy baráti beszélgetés - mondom őszintén, majd legyintve teszem hozzá: - Egyébként sem vagyok annyira öreg. Szóval, van még kérdésed?