Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Jóleső nevetés tör fel a torkomból, ám éppolyan hirtelen el is hal, miközben jobb kezemmel végigsimítok a borostáimon. Az eddigieknél is kényelmesebb pozícióba csúsztatom a a könyökömet az aprócska, de annál koszosabb asztalon, a pálcámat azonban egy pillanatra sem eresztem lejjebb. Nem mintha bárki is észrevenné, vagy egyáltalán hajlandó lenne észrevenni. - Nem kérés volt. Vagy ideadod, vagy a kezeddel együtt vágom a saját zsebembe - mondom jókedvűen, csupán a félreértések elkerülése végett, és nem mulasztok el egy sokat sejtető pillantást vetni a pasas emlegetett végtagjára, amit bár ruha takar, minden kétséget kizárólag a kívánt tárgyat szorongatja a markában. Mintha ennyi elég lenne ahhoz, hogy megóvja tőlem. Szinte hallom, amint kattognak a fogaskerekei, az arcára kiülő vívódás pedig fárasztóan nyilvánvaló... és unalmas. Csettintek. - Gyorsabban, ha lehet. - Nem érek rá egész nap, de még ha így is lenne, az én társaságomat igenis ki kell érdemelni, márpedig nem a legjobb első benyomás, ha valaki összepisili magát a legkedvesebb kérlelésemtől is. Akkorát nyel, hogy szinte zajt csap, majd átnyújtja a tulajdonomat. Hogy kitől szerezte, nem kérdezem meg többé - most, hogy újra a birtokomban van, tulajdonképpen nem is számít. - Nem is vagy te olyan barom, mint amilyennek tűnsz - veregetem hátba, ahogy felállok az asztaltól és a zsebem mélyébe süllyesztem a szerzeményemet. Bár megígértem, hogy megkímélem az életét, ha tesz érte, igazán kívül esne a felelősségemen, ha a saját hányásába fulladna bele - egy ilyen ártatlan átkot pedig igazán nem hagyhatok ki. Főleg, ha ilyen kedvemre való a takarító személyzet. - Hé, vérfarkas! Akadt egy kis takarítani való, a barátom túl sokat ivott - vetem oda elégedetten, miközben a trutyiba hajítom az aprókat az el nem fogyasztott vajsörért. - Még borravalót is kapsz.