Richard & Cassandra

Tárgy: Richard & Cassandra Kedd Aug. 16, 2016 8:32 pm

Richard & Cassandra

Meglepett, nem is kicsit. Hirtelen baglyot kapni valakitől még nálam is ritkaság számba megy. Alig egy hete történt. Békésen üldögéltem a nappalim foteljában unalmasan lapozgatva egy régi újságot, amikor hirtelen egy bagoly landolt az ablak párkányán. Megkocogtatta csőrével az ablaküveget, én pedig nem hagyhattam figyelmen kívül. Nem is tudom mi volt a meglepőbb, hogy egy baglyot kaptam – amit egyébként nem nagyon szoktam –, vagy az, hogy Cassandra Avery volt az, aki küldte. Végül már csak kíváncsiságból olvastam el a levelet. Nem rémlett, hogy találkoztam volna vele személyesen, de sose lehet tudni éppen kit felejtettem el a múltamból. Nem tudom honnan volt biztos abban, hogy jó embernek megy-e a levele, és az, hogy én halálfaló vagyok. Bár nem tudom jegy nélkül nevezhetem-e magam annak. A lényeg, hogy találkozni akarna... Nem sok Averyt ismerek, de tudtommal egy van a halálfalók között. Talán pont ő a bátyja, akiről többet akarna tudni. Mivel nem derült ki a levélből, hogy pontosan mit is szeretne tudni, így arra vetemedtem, hogy visszaírtam neki. Még aznap visszament a válasz bagoly fordultával, ahogy az is, hogy mikor találkozzunk és hol.
Most pedig, két nappal ezen incidens után most az Abszol út egyik kávézójának a hátsó teraszán üldögélek egy csésze erős fekete kávéval. Valahogy ki kell bírni a napot három óra alvás után. Kellett nekem kutakodni éjszakába hajlóan, magamnak köszönhetem. A bal csuklómon feszítő karórámra pillantok, hogy ellenőrizzem az időt. Hamarosan ide kell érnie.
Elnyomok egy újabb ásítást, aztán egy nagyot kortyolok a kávémból.

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Kedd Aug. 16, 2016 9:52 pm

Cassandra& Richard

Annak ellenére, hogy igyekeztem kívülről nem láttatni, azért eléggé tartottam az előttem álló találkozótól. Mostanában elég sok baglyot küldök idegeneknek.. talán vissza kellene vennem, hiszen ez az egész visszafele is elsülhet. Eddig még szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen Lily sem tűnt "vérszomjasnak" a találkozónkon, de ki tudja, mikor hagy el engem a jószerencsém és sodródom össze valaki olyannal, aki jókedvében egy cruciatus-t küldene felém. Mint Bellatrix Lestrange. Azzal a nőszeméllyel még így, halálfaló rokonok tömkelegével a hátam mögött sem akarnék összefutni szemtől szemben. Az a nő nem teljesen komplett.. a rajongása a Sötét Nagyúr iránt túlmutat a normálison. Mindenesetre ez az ő privát problémája.. amíg nem keresztezzük az útunkat, engem nem is érdekel az ő élete.. csak épp, a közelembe ne jöjjön.
Szerencsére az emlegetett találkozó dátuma Richard Vance-el pont egy olyan dátumra esett, mikor nekem sem kellett a suliban tartózkodnom egy rövidebb szünet végett. Bár, azt is lazán megoldhattam volna, de utólag mégis nehezebb lett volna magyarázkodni Severus-nak, hogy merre jártam. Így otthonról könnyebben eljuthattam az Abszul út-ra. Onnan pedig már tényleg gyerekjátok volt ráakadnom a kávézóra. A bagolyban nem részleteztem túl sok mindent, csak annyit írtam bele, hogy a bátyámról, Sean-ról szeretnék beszélni vele. A többit, pedig inkább személyesen akartam közölni, hiszen az is simán megtörténhet, hogy a bagoly fél úton eltéved és valaki egész máshoz jut el az üzenetem. Ám, erre végül nem került sor.
A kávézóhoz közeledve még a suliban valamelyik háztársamtól kapott külső leírás alapján próbáltam eligazodni és ráakadni az SVK tanárnőm öccsére. Elég zsúfolt volt a kávézó, így beletellett ez a folyamat egy kis időbe. A hátsó teraszhoz érve aztán megtorpanok, majd összeszedve minden bátorságomat kisvártatva el is indulok egy fiú felé, aki - legalábbis hátulról - a leírásnak első ránézésre megfelelni látszott. Nem tűnt sokkal idősebbnek nálam, így nem láttam értelmét magázódni. Aztán, csak nem szedi le a fejemet..
- Szia! Cassandra Avery vagyok. Te pedig ugye Richard Vance? - Kérdezem picit bizonytalanabbul, de mikor a tekintetem találkozik az övével, azt sem tudom, sírjak-e vagy nevessek a hirtelen felismeréstől.. de hisz, én ismerem Őt. Mi már találkoztunk korábban.. khm. Richard, hát persze, így mutatkozott be, hát hogy a csudába nem esett ez le nekem..! Csak álltam ott előtte egy jó darabig, mint aki szellemet látott az imént, közben nagyon igyekezve összeszedni magamat. - Öhm, nem is tudtam, hogy te vagy az. - Teszem még hozzá, közben bele is pirulva a saját zavaromba.

ζ sucker for pain ζ to my teacher's lil bro and my ons ζ 397 ©redit

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Kedd Aug. 16, 2016 10:22 pm

Richard & Cassandra

Miközben várakozom és igyekszem magamhoz térni, elgondolkodom azon, hogy honnan lehet ismerős a neve. Az utóbbi két napban nem csak kutatásom, de ez a gondolat is eléggé lefoglalt. Nem hagyott nyugodni, hogy nem csupán a családnevéről ismerős a lány. Volt egy olyan sejtésem, mintha már találkoztam volna vele a múltban. Viszont az istenért sem akart az eszembe jutni. A név ott derengett előttem, de az arca nem akart beugrani sehogy sem. Ez pedig marhára idegesítő volt.
Frusztrált sóhaj hagyja el a szám, majd egy újabb erős fekete folyik le a torkomon. Lassan adagolt ébresztőnek is lehetne nevezni. Unottan nézek szét a teraszon, ami az utóbbi percekben szinte teljesen megtelt emberekkel. Úgy látszik sokan ráérnek ebben az időpontban. Vajon most hol lehet Emmeline? Azt nagyon bírnám, ha figyeltetnének, hogy kikkel találkozom és mit is csinálok, miután kimozdulok a házamból. Most valóban ártatlannak mondhatom magam. Semmi rosszra nem készülök, csak beszélgetni egy fiatal lánnyal, aki valószínűleg csinos is.
Egy újabb korty gördül le a torkomon a következő pillanatban, majd hátradöntöm a fejem, hogy a tiszta, kék égre pillantsak. Egy felhő sincs az égen, tiszta az égbolt. Szép napunk van a találkozásra. Oldalra fordítom a fejem, amikor az egyik asztalnál egy ügyetlen nő felborította a csészéjét, a forró kávé pedig kiömlött a fehér abroszra. Szórakozottan felhorkantok, majd visszafordulva az én csodás sűrű folyadékomhoz, az utolsó cseppig kiiszom a csészémből. Aztán jelzem, hogy kérnék még egyet.
Míg várakozok a lányra és az új adag kávémra is szórakozottan nézelődök. Nem is kell sokat várnom, pár perc múlva meg is kapom az italom. A pincér távozása után valaki a közelembe lép, a tekintetem pedig rá siklik. Amikor bemutatkozik elmosolyodom.
– Á, Cassandra. Igen, én lennék, szolgálatodra – felelem felállva, és akkor beugrik az a nap, amikor mi találkoztunk. Nos, azt hiszem, hogy egy csodával is felérhet, hogy sikerült megtalálnia. Úgy emlékszem nem árultam el neki a családnevem. Bár mostanában kezdek elég ismertté válni. Nem tudom, hogy ennek mennyire örüljek.
– Kicsi a világ – mondom mosollyal az arcomon. – Gyere, ülj csak le. Kérsz valamit? – kérdezem tőle, és miután helyet foglal az asztalomnál, én is újra elfoglalom a helyem.

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Kedd Aug. 16, 2016 11:30 pm

Cassandra& Richard

A fiú asztalához közeledve egy pillanatra az is átfutott a fejemen, hogy mi van akkor, ha voltaképpen tévesen vontam le a következtetéseket, és ő igazából nem is Vance tanárnő öccse. Hiszen, az ilyesmiben manapság már nem lehet teljesen biztos az ember. Persze, erre csak egy módon deríthetek fényt - kezdtem bíztatni magam -, márpedig úgy, ha leszólítom. Ugyanis kétlem, hogy lenne ezen a helyen még más is, aki felismerhetné a személyét.
Aztán a látványa pillanatokon belül felelevenített néhány rég elfeledett képet a fejemben. Úristen. Ő az. Az a fiú, akivel én.. öhm. Dehát hogyan..? Kerekednek el a szemeim, miközben a pillantásom találkozik az övéivel. Azzal a szándékkal jöttem ide a mai nap ezen óráján, hogy itt majd válaszokra lelhetek, erre tessék.. a múltam visszatalál hozzám. Vagyis nem is történt az olyan régen.. Hát, ez semmiképpen nem az én napom, az biztos.
Próbálom összeszedni magam és lehetőleg kerek egész mondatokban beszélni, ha arra kerülne sor, nem pedig, tátogni és zagyvaságokat mondani, mint egy kattant.
A felállására, csak egy apró mosolyt erőltetek az arcomra, többre egyelőre nem voltam még képes. Nem hiszem el. Ilyen nincs. Legszívesebben a hajamba túrnék, de inkább az újjaimat kezdem el karmolászni helyette.
- Bizony. Valóban kicsi a világ. - Szólalok meg végül, de még mindig eléggé zavarban vagyok a fejemben imént megjelenített képektől. Na jó, elég legyen ebből. Most nem ezért jöttem ide. Koncentrálj, Cassandra!
Veszek egy mély lélegzetvételt, közben helyet is foglalva a vele szemben levő széken. - Csak egy töklevet. - Felelem a kérdésére a tőlem telhető legudvariasabban, közben a gondolataimat is rendezgetve és azon ötletelve, hogy vajon jó ötlet lenne-e egyáltalán bevonni őt a bátyámmal kapcsolatos dolgaimba.
- Nem hittem volna, hogy valaha viszont látjuk majd egymást. - Mondom, miután ő is visszaült a helyére.

ζ sucker for pain ζ to my teacher's lil bro and my ons ζ 284 ©redit

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Kedd Aug. 16, 2016 11:57 pm

Richard & Cassandra

Ilyenkor jön rá az ember, hogy valóban milyen kicsi a világ, vagy hogyan szeret játszani a sors. Ha azt hittük, hogy soha nem fogunk találkozni, nos, ez most dőlt meg. A fene se gondolta volna, hogy ő az a lány régről. Hű... Nem csak a levele okozott meglepetést, hanem ő maga és. Ahogy látom, ő is hasonlóképpen vélekedik. A szeme elkerekedtek, nagy valószínűséggel a döbbenettől. Én nem hiszem mutatok bármiféle fizikai jelenséget az arcomon eme megegyező érzelemben. Ki hitte volna..?
Hogy egy kicsit csökkentsem valahogy a döbbenetes szitut, és rávegyem őt is a jelenben maradásra hellyel kínálom, aztán rákérdezek kér e valamit. Amint megmondja én már rendelem is neki a kért italt, majd én is helyet foglalok. Szerencsére amiatt nem kell aggódnom, hogy a kávém kihűl, mert a csészéken melegítő bűbájok vannak, amelyek melegen tartják. Ez a hely mégis csak jobb egy mugli helynél, ahol még a jó ízű kávé is rossz lesz, ha kihűl. Én pedig az utálom.
Elmosolyodom, amikor megteszi a következő kijelentését. Na, azt én sem hittem volna.
– Igen, én is így vagyok vele. Nem gondoltam, hogy valaha újra látjuk egymást. Ráadásul most te találtál rám... Mennyi idő is telt el azóta?
Túl sok, vagy túl kevés, kinek melyik. Nekem hosszú időnek számít. Mostanában egy zsúfolt nap is olyan, mintha már legalább egy hét telt volna el. Ez viszont más. Nem tegnap találkoztunk, és nem is tegnap előtt. Rég volt. Viszont most már tudom, hogy miért is volt olyan ismerős a neve. Miért is volt olyan furcsa érzésem a napokban. Az összes kérdésemre itt a válasz előttem. Cassandra maga.
Miközben a töklevére várunk én belekortyolok a kávémba, ami újra átmelegíti a testem.
– Szóval... Most ötöd éves vagy, ha jól tudom. Ugye? – kérdezem, miközben lerakom az asztalra a csészémet. Ha jól számolok, akkor most ötöd éves a Roxforban. Most nem tudom, hogy nekem kínos csak ez a hirtelen találkozás, vagy neki is. Van egy olyan érzésem, hogy neki is.

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Szer. Aug. 17, 2016 5:09 pm

Cassandra& Richard

Hiába próbáltam kitörölni a gondolataim közül az első találkozásunkat, egyszerűen képtelen voltam másra gondoltam, mikor a fejemen újra és újra felelevenedtek az azon a bizonyos nyári napon történt események. Tisztán emlékszem, hogy a 15. születésnapom előtt valamicskével került sor rá. Úristen, miért nem felejtettem el eddig..? Hiszen nem is volt különösebb jelentősége. Bár, az első állítólag mindig élesebben vésődik be az emberek tudatába.. sajnos nekem is egyet kell értenem ezzel a mondásfélével.
Miután helyet foglaltam az asztalánál, a vele szemben levő széken, majd a kérdésére válaszolva elmondtam, hogy mit szeretnék inni, egy pillanatra ismét amolyan zombi-szerű állapotba kerültem, teljesen kizárva a külvilágot. Azt sem vettem észre, mikor intett a pincérnőnek, majd feladta a rendelésemet.. na jó, elég, szedd össze magad - bíztatom magam.
- Ez igaz, én kerestelek fel, csak épp egy ezer idegenre számítottam helyetted. - Vallom be neki egy szemforgatás keretein belül, aztán a következő kérdése hallatán akaratlanul is elmosolyodom. - Rossz lehet a memóriád, ha már elfelejtetted. Egyébként olyan fél éve.. 7 hónapja, talán. Ne bízd el magad, csak azért tudom, mert valamivel a szülinapom előtt volt! - Öltöm ki rá egy hirtelen ötlettől vezérelve a nyelvem, még mielőtt a tudatomig is eljutna, amit teszek. Valahogy már nem is tartok tőle egyáltalán, holott nagyon is kellene félnem, hiszen ő is halálfaló. Bár, a jegy még valamiért nem került a kezére.. amit felettébb érdekesnek is találtam.
- Igen. Az vagyok. Jól gondolod. - Helyeselek, miközben a töklevemre várunk, ami kisvártatva meg is érkezik a pincér kezei között tartott tálcán. Miután a lány leteszi előmbe, én meg megköszönöm, már megy is tovább a dolgára.
Na jó, koncetrált, Cassie, ez most fontos. - Bíztatom magam, teljesen sikertelenül.

ζ sucker for pain ζ to my teacher's lil bro and my ons ζ mégiscsak 15, nem történhetett régebb, nem? xD ©redit

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Szer. Aug. 17, 2016 6:00 pm

Richard & Cassandra

Egyre tisztább előttem az a nap, amikor először találkoztunk. Túlságosan elfoglalt az, hogy igyekezzek jó fiút is játszani, vagy legalábbis próbálkoztam. Úgy tűnik ez a sors fintora, hogy újra összesodort minket. Nem tudom ki jár jól ezzel. Az viszont biztos, hogy azok a napok kellemesek voltak. Nem mondanám, hogy elfelejtettem volna, csupán a céljaim fontosabbak voltak, mint az emlékeken való merengés. Még mindig azon vagyok, hogy Emmeline újra a bizalmába fogadjon, ami nem lesz könnyű. Szerencsére azóta a bizonyos eset óta sikerült visszaszereznem a pálcámat. Nem tudom, hogy gondolta, hogy csak úgy elmegy vele.
De most nem Emmeline van előttem, hanem Cassandra, akivel egészen más az ügyünk. Miután megtudakolom, hogy mit szeretne inni, intek is az egyik pincérnőnek. A rendelés leadása után pedig nekem van szükségem az én italomra.
– Egy ezer? – kérdezem felvont szemöldökkel. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire belemerültél a kutatásba – mondom, majd egy újabb meleg és selymes ébresztő csorog le torkomon. Felnevetek, amikor rám ölti a nyelvét, aztán a fejem ingatva lerakom az asztalra a kávés csészét. – Inkább csak túl sok minden történt ebben a fél évben – felelem, és talán mentegetőzésnek tűnik, de nem annak szánom. Valóban sok minden történt, sok emberrel találkoztam. Na, meg félig megástam a sírom, amikor megtámadtam Rabastant a múltkor. A büntetésemet is megkaptam, ami legalább nem a halálom volt.
– Mégsem olyan rossz a memóriám – felelem elvigyorodva, majd hátradőlök a széken. – Miért is volt fontos a találka?
Kérdezem, miközben a hasamon összefonom az ujjaim. Ha jól emlékszem a levél tartalmára, akkor információkat akar megtudni, de azt nem írhatta meg, hogy pontosan kitől.

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Szomb. Aug. 20, 2016 2:33 pm

Cassandra& Richard

Annyira összezavart a látványa és a belőlem feltörő emlékek sokasága, hogy nem is igazán figyeltem arra, ami elhagyta az ajkaimat. Ezer idegen? Ennyire talán azért mégsem kellett volna "szépítenem" a dolgokon. Na, most le is írtam magamat előtte, az biztos.
- Na jó, ez így nem igaz. Hallottam rólad egyet s mást, csak épp.. képet nem láttam. Máskülönben biztos nem lepődtem volna meg ennyire.. - javítom ki magam, holott tudom, hogy nem sokra megyek a próbálkozásommal. Nem szabadna vaktában döntenem, vagy alapos utánajárás nélkül felkeresnem idegeneket. Sürgősen le kell szoknom erről a szokásomról, vagy legközelebb tényleg bajba sodrom magam.. ha a mostanival még nem sikerült volna épp eléggé.
A nyelvkiöltésemre tett reakciója láttán kicsit ismét zavarba jöttem, de próbáltam ezt amennyire lehetett elrejteni előle.
- Az elhiszem. Például, lefoglalt a sötét oldal követőihez való csatlakozás? - Vonom fel az egyik szemöldököm, természetesen a kérdésemet halkan téve fel neki, hiszen nem akartam pórt kavarni a dologgal. Nem szemrehányásnak szántam a dolgot, vagyis nem annyira.. már csak azért sem engedhettem azt meg magamnak, mert nekem is azt az oldalt kellene éljeneznem, ahelyett, hogy tartózkodnék tőle. - Mondjuk, az meglepett, hogy nem viseled nyíltan a jegyet, bár nem az én dolgom ítélkezni feletted, megteszi azt a nővéred szerintem. - Teszem hozzá, majd amint a pincér leteszi előmbe a töklevem, azonnal rá is vetem magam és kortyolok belőle egy keveset.
A memóriájára tett megjegyzésére akaratlanul is megengedek magamnak egy apró mosolyszerűséget. Aztán, ahogy a találkozásunk miértjeire terelte a szót, vettem egy mély lélegzetet, hogy egy szuszra mondhassak el mindent.
- Igen, az ok. Nos, a bátyámról akarnék beszélni veled. Sean Avery. Gondolom ismerősen cseng a neve, ő is egy.. közületek, csak neki tudtommal jele is van. Sajnálatos módon. - Hallatok egy apró sóhajt is, miután válaszoltam a kérdésére. - Szóval, mennyit tudsz róla? - érdeklődök, és egyuttal minden figyelmemet az irányába fordítottam.

ζ sucker for pain ζ bocsi, hogy csak most redit

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Szomb. Aug. 20, 2016 8:25 pm

– Ahha, értem én. Máskor kutakodj többet, ha nem akarsz bajt a fejedre... Csak egy jó tanács – felelem lazán megvonva a vállam. Hiszen egy ilyen helyzetet ki is használhatnak. Ha most nem én ültem volna itt, akkor nagy bajban lenne. Bár nem tudom én nem-e hozok rá bajt. Jelenleg elég kétséges a helyzetem. A múltkori akcióm és a jegy nélküliségem miatt még a halálfalók is figyelhetnek, nem csupán a rend tagjai. Viszont hamarosan megkapom a jegyet, hacsak nem döntök úgy, hogy menekülök. A jegy elfogadásával hűséget esküszöm a Nagyúrnak. Megkímélném magam a fejfájástól, ha nem kezdett el volna meginogni bennem az a fene nagy elszántságom. Nem könnyű arról dönteni, hogy mennyire akarom megnehezíteni a saját életemet.
Látom azt a halvány pírt az arcán megjelenni zavarában, ami még inkább mosolygásra késztet. Aranyos. Mielőtt megszólalnék a biztonság kedvéért egy bűbájt szórok magunk köré, ami meggátolja, hogy bárki is kihallgassa az elkövetkezendő beszélgetésünket.
– Ha tudnád... Múltkor Em elkobozta a pálcámat miután megtámadtam Rabastant, akit aztán elvittek az aurorok, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem kerültem én is a kezükre. Nem unalmas az élet – mondom a fejemet ingatva. – Igen, köszi az emlékeztetőt. Egyébként egy hét múlva lesz esedékes a beiktatásom, akkor kapom meg a jegyet két másik személlyel együtt.
Felelem, miközben ő megkapja a töklevét és bele is kortyol. Viszont később is ráérünk még másról is beszélgetni. Ideje rátérni arra a témára, ami miatt valójában itt vagyunk. Valamit tudni akart, én pedig igyekszem is válaszolni rá... Már, ha tudok.
– Igen, ismerős a neve. Viszont túl sok mindennel nem szolgálhatok, sajnálom. Annyi biztos, hogy majd kicsattan az egészségtől. Néha szoktam látni a gyűléseken, amikor hivatalos vagyok, de most tudtommal küldetésre küldték Írországba egy társunkkal – válaszolom kérdésére, majd kétszer aprót kortyolok a kávémtól. Nem tudom mit szeretne pontosan tudni, vagy miről. Nincsenek barátaim halálfaló körökben, szinte alig beszélek velük. Mióta pedig találkoztam Ameliával, és volt az a kis beszélgetésünk, elgondolkodtam. Vajon merjek kockáztatni? A nagy kérdés az, hogy sikerül jegy nélkül megúsznom, vagy késő lesz? Egy sóhaj kíséretében visszarakom az asztalra a csészét. – Nem nagyon vagyok beszélő viszonyba a többiekkel. Szóval, van esetleg még kérdésed? Ha tudok, válaszolok rá.

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Szomb. Aug. 20, 2016 10:05 pm

Cassandra& Richard

És hamarosan Richard-tól is megkaptam a kioktatást, de nem is lepődtem meg túlzottan rajta. Valóban felelőtlenül viselkedtem, még szerencse, hogy Severus nincs itt, hogy ő is kioktasson érte..
- Általában kézben tudom tartani a dolgokat. - Forgatom a szemeimet, és kis híján még egy köszi apu is kicsúszott a számon, ám azt végül sikerült lenyelnem. Úgy beszélt, mintha szerencsém lenne, hogy csak ő ült velem szemben.. és igazság szerint, én sem aggódtam az esetlegesen bajok miatt. Pedig, nem ismertem őt, tehát könnyen ki is használhatja a helyzetet.. bár, védekezni tudnék, dehát mégis csak idősebb nálam kb 4 évvel.
Aztán, látva, ahogy bűbájt szór körénk, reflexszerűen éberebb lettem, előre felkészítve magam arra, ha esetleg olyasmit akarna mondani, aminek jobb, ha csak én leszek fültanúja. Picit tartottam attól, ha esetleg felkapná a vizet amiért olyan dolgokba szóltam bele, amihez "az ég világon semmi közöm nem lenne". Bár, ha már itt tartunk nem is volt.. de a dühkitörés a részéről, szerencsére elmaradt.
Akaratlanul is elmosolyodtam a történetét hallva, hiszen valóban a lényegre tapintottam. Majd a vigyorom el is tűnt az arcomról, mikor még azt is hozzátette kiegészítésképpen az előbbihez, hogy egy hét múlva fogja megkapni a jegyet.. két másik emberrel együtt.
- Valóban? És nem félsz..? Mármint, nincsenek kétségeid? Hiszen, ha egyszer megkapod.. akkor a sorsod is megpecsételődik. Néhányan inkább a menekülést válasszák helyette. - Engem már csak az említésére kiver a hideg veríték, hátha még át is kellene esnem azon a szertartáson.. Pedig benne van az is a pakliban.. szerintem eddig csak amiatt nem jött még elő a téma, mert fiatalnak gondolnak. Vagy esetleg azért, mert valahányszor valaki előhuzakodik otthon bármi hasonlóval, én vagy elhagyom a helyiséget, vagy terelni kezdek? Az is lehetséges. Mindenesetre soha nem fogom megérteni Sean-t, amiért belement ebbe.. s meg sem vitatta velem előtte a dolgot, holott mindig mindenről beszámoltunk egymásnak. De azóta, mintha kicserélték volna. A hülye jel miatt veszítettem el a bátyámat.
Aztán Sean-ra terelődött a téma, én pedig ismét éberen inni kezdtem a szavait. Majd kicsattan az egészségtől.. ennek örülnöm kellene, de valamiért mégis aggódásra késztet a dolog.
- Írországba? Hát, ez aztán király. - Kicsit erősebben teszem le a tökleves poharamat az asztalra, mint kellett volna. - Igazából, a viszonyunk eléggé megromlott azóta, hogy.. hát, beállt a tetkósok közé. Vagyis, a helyesebb kifejezés inkább az lenne, hogy eltávolodtunk egymástól, pedig előtte szó szerint mindenről beszámoltunk egymásnak és ez a változás kiakaszt engem. - Fogalmazok direkt ilyen szavakat használva. Úgy éreztem, bízhatok benne.. remélem a megérzésem nem hagy cserben, mert akkor nagyon pofára fogok esni a későbbiekben.
- Amúgy, kérdezhetek valamit? - kezdek bele, közben várva egy-két percet és csak utána folytatva magával a kérdéssel is. - Miért? Miért akarsz csatlakozni hozzájuk? Igen, ezt pont én kérdezem, akire valószínüleg szintén ez a sors fog várni.. és már most kivagyok az egész miatt. Hiszen a halálfalók között olyanok vannak, mint.. Bellatrix, Dolohov, vagy az a patkány.. - Pettigrew, vagy hogy hívják.

ζ sucker for pain ζ bocsi, hogy csak most redit

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Vas. Aug. 21, 2016 12:11 am

Elmosolyodom azon, ahogy megforgatja a szemeit. De végül is tényleg örülhet, hogy ebből nem lett baja. Rosszul is elsülhetett volna ez a levelezgetés. A mostani időkben egyébként is óvatosan kell bánni a levelezéssel, sose tudhatjuk ki láthat bele a tartalmába, ha nincs kellően levédve.
– Rendben, nagyon remélem – felelem elmosolyodva. Azt hiszem mindenki képes arra, hogy valamilyen szinten tanuljon a hibáiból. Ahogy én is elkezdtem a sajátjaimból. Ide tartozik az is, hogy talán túl vak voltam és meg akartam felelni... Talán nem kellett volna apámra hallgatnom már a kezdetektől fogva.
Viszont mielőtt nagyon belemelegednénk a beszélgetésbe, és esetleg olyan hagyja el a szánkat, amiket nem kellene másoknak még csak véletlenül se hallania, egy bűbájt szórok körénk. Hiszen akár én, vagy akár Cassie is mondhat olyat, ami jobb, ha köztünk marad. Na, meg így egy kicsit szabadabban is beszélhetünk. Nem leszek rá dühös, és nem is török ki a kérdése miatt. Viszonylag nyugodt vagyok, és ha valamihez nincs köze, azt közjáték nélkül is tudom közölni.
– Valóban. Igazából hamarabb kaptam volna meg, de közbe jött ez a Rabastan ügy, és kicsit megingott a bizalom irányomban. Hogy nem félek-e? Nem... Rettegek. Nem könnyű a Nagyúr kedvére tenni, mindig jó munkát vár el, nem szabad hibázni. Ha nem végzel el valamit, örülhetsz, ha nem öl meg, hanem csak megkínoz. Már azzal is csalódást okozol, ha nem ölsz a parancsára... Kétségeim mostanra rengeteg van. Meginogtam, már nem vagyok olyan biztos abban, hogy jó ötlet közéjük tartozni... Én nem tudnék úgy ölni, hogy ne legyenek utána rémálmaim. Apám hiába szeretett volna megfelelő halálfalót faragni belőlem... Azt hiszem neki is egy nagy csalódás leszek. Most vagy az életemet féltve inkább a Nagyurat választom, vagy beismerem a gyengeségem, hogy egy senki vagyok és oldalt váltok – felelem, és öntudatlanul is a csészémet kezdem el bámulni, miközben csak úgy ömlenek belőlem a szavak. Vajon mind igaz, vagy a hazugság, esetleg a kétségbeesés beszél belőlem? Talán ideje lenne Emmel találkoznom, beszélnem kéne vele. Most már tényleg nem tudom mit kéne tennem. Pedig eddig annyira biztos voltam benne, hogy mit akarok. Megdörzsölöm a halántékom, majd egy sóhaj után forgatom meg a fejem. Hallom, ahogy ropog. Kellemetlen hang.
Végül aztán Seanra terelődik a téma, én pedig igyekszem elmondani mindent Cassienek, amit csak tudok róla, ami nem túl sok.
– Úgy tűnik több családot tesz tönkre a halálfalóság, mint kéne. Az én viszonyom se túl jó Emmel, bár örülhetek, hogy szóba áll velem. Már csak abban reménykedem, hogy a legközelebbi találkozásunkkor nem akar megkötözni – felelem, majd felnevetek. Amikor pedig felteszi a kérdését, bólintok egyet, hogy folytassa nyugodtan.
– Igazából már elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán még sem kéne csatlakoznom. A többiekhez képest én – hogy is mondjam – túl galamblelkű vagyok... Azt hiszem. Lehet tudnék ölni, és megtenném, amire utasítanak, de talán megtörne és végleg elvesznék.

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Kedd Aug. 23, 2016 2:57 pm

Cassandra& Richard

Kicsit olyan volt, mintha aggódna értem, amit azért is találok furának, mert alig ismerjük egymást. Oké, volt köztünk egy kis.. mókázás, ezt aligha tudnám szebben kifejezni.. de, ő akkor is túl kedvesen viselkedik velem szemben. Ezt, mielőtt még meggondolhattam volna magam, hamarosan a tudtára is hoztam.
- Mi az, csak nem aggódsz értem? - Villantok egy bájos és egykissé önelégült mosolyt rá.
Aztán, a mókázást abbahagyva.. - Én most tényleg ismét ezt a szót használtam? Az eszem megáll.. -, egy sokkal komolyabb témára terelődött a szavunk, s erre való tekintettel Richard egy bűbájt is szórt az asztalunk köré, hogy lehetőleg ne hallhassák meg mások, amiről beszélünk.
Annyira kíváncsi voltam a válaszára, hogy mit gondnolhat ő voltaképpen erről az egészről igazából.. hiszen a külvilág előtt mindenki csak egy maszkot mutat, amiről semmi más nem olvasható le a tökéletességen kívül. Persze, ha tökéletesíteni tudjuk ezt a maszkunkat.. én egyre jobbnak érzem magam benne.
Aztán, amint meghallottam a feleletét.. hirtelen együttérzően a hozzá közelebb eső tenyeremet az asztalon pihenő kezére helyeztem.
- Sajnálom. Tényleg. Nagyon nehéz döntés előtt állsz. Az egyik oldalon ott van az apukád, a másikon a nővéred.. - rázom meg alig láthatóan a fejemet. Annyira gyűlölöm a halálfalókat. Legalább hagynák meg az embernek a választás jogát. De nem. Ha a családod tetkósnak áll, neked is kötelességed annak lenni. Fenét. Úgy éreztem, őszintén beszélt hozzám. Legalábbis ilyesmit nem szoktak az emberek hazudni..
Talán, oka van annak, hogy ma itt ülök Richard-al szemben, ennél az asztalnál.. és most nagyobb okra gondolok, mint Sean. Talán a döntésétől függetlenül, nekem is példát kell majd statuálnom belőle és hasonlóképp meghozni a "sajátomat", ha arra kerül sor.. hiszen, én is hasonló cipőben tipegek, mint ő.. Szomorú, de igaz. Viszont, én képtelen lennék olyan könnyűszerrel a Nagyúr mellé állni, mint Sean...
Azzal, hogy Sean-ról beszélhettem egy külsőssel, akinek semmi köze a családi "mizériámhoz", mintha egy aprócska kődarab esne le rólam, olyan érzés kerített hatalmába. Jó érzés volt beszélni erről. Aztán, ha meggondolnám magam, még mindig ott az Exmemoriam..
- Hát, az biztos. Napjainkban, már szabadon sem hozhatunk meg döntéseket anélkül, hogy ne kellene félnünk a következményektől. - Sóhajtok egyet. A nővérére tett poénos célzására akaratlanul is elmosolyodok. Én azért nem találtam olyan viccesnek a dolgot, mint ő. Ám, a nevetése aranyos volt.
És a következő válasza hallatán kis híján koppant egy jó nagyot az állam a padlón. Na erre nem számítottam.. reflexszerűen pillantottam fel rá, egyenesen a szemeibe.
- Megértelek. Igen, nekem is nehezemre esne őlni.. én sem arra az életmódra születtem. Mindenesetre, ha menekülésre adnád a fejed, rám számíthatsz, nem árullak el. - Mondtam bátorítóan, hogy ne hagyja magát. És közben az is leesett, hogy a tenyeremet még mindig az övén felejtettem, minek következtén egy hirtelen mozdulattal vissza is húztam a kezemet. Ha ő ellenáll.. az engem is motiválni fog, hogy ne hagyjam magam rábeszélni majd a dolgokra.. mert van más alternatíva, amit választhatok még hogyha menekülnöm is kell közben.

ζ sucker for pain ζ bocsi, hogy csak most redit

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Kedd Aug. 23, 2016 6:17 pm

Richard & Cassandra

Lehet, hogy nem ismerjük túlságosan egymást, és nem is állunk túl közel, de nem csak neki veszélyes a világ, hanem mindenki számára. Addig nem lesz nyugalom, míg a Nagyúr él. Ezt mindenki tudja. Viszont senki sem tudhatja, hogyan fog zárulni ez az egész. Ha a Nagyúr győz, akkor azok jártak a legjobban, akik mellette voltak, őt szolgálták. Ha viszont ez visszafelé sül el, akkor azok járnak rosszul, akik őt pártolták. Itt az egyetlen jó megoldás jelenleg, ha megpróbálnak semlegesek maradni az emberek. Főleg azok, akik nem akart részt venni a háborúban, nem akarnak harcolni. Talán nekem is inkább így kellett volna tennem. Vagy Em oldalára állni, mellette lenni végig, vagy semlegesnek maradni.
– Talán nem szabad? – kérdezek vissza elmosolyodva, felvont szemöldökkel. Mivel az elkövetkezendő téma elég kényes, így jobb, ha köztünk marad, és nem hallja senki más. A Sean téma, aztán az enyém is. Olyanokat mondok el neki, amiket eddig nem nagyon hangoztattam, talán még Em sincs tisztában vele.
Amikor Cassie kezét az enyémre helyezi egy röpke pillanatra tekintetem oda siklik, aztán vissza az arcára. Együttérzés sugárzik a tekintetéből, ahogy a hangjából is. Nem csak az én helyzetem nehéz. Az övé is, és mindenki másé, akinek a szülei a Nagyúr mellett állnak. Biztos vagyok benne, hogy idővel őt is megpróbálják majd átcsábítani.
– Igen. Most viszont úgy érzem, hogy egyre inkább Em felé húzódok – mondom egy félmosoly kíséretében. Viszont így nem csak apám ellen fordulok, hanem a Nagyúrtól is elpártolok. Talán még nagyobb bajt hozok így a fejemre, de akkor inkább haljak meg, minthogy bárkinek is a vére a kezemen száradjon.
– Az már biztos – felelem kissé kurtán, majd szórakozottan horkantok fel magamban. Mindig is a megfelelési vágyam vitt előre, azt akartam apám büszke legyen rám. Azt hiszem most már nem lesz az. Ha feladom a halálfalóságot még a Jegy megkapása előtt, nem leszek megbélyegezve, viszont nagy bajt szabadítok a fejemre. De nincs más választásom. Sok mindent végiggondoltam az elmúlt napokban, órákon át törtem fejem azon mi is lenne a helyes megoldás. Mindent végigjátszottam magamban. Egyikkel sem járok jól, viszont visszakaphatnám a nővérem. Nem lennénk egyedül.
– Köszönöm, Cassie. Ez rád is vonatkozik... Ha segítség kellene, ha bármi van, keress meg engem vagy a nővérem. A rend biztos segítene neked is – mondom elmosolyodva. Engem már nem fogadnának olyan tárt karokkal, de Cassie nincs is úgy benne, mint én. Neki még sokkal nagyobbak az esélyei.

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Vas. Nov. 06, 2016 1:11 pm

Cassandra& Richard

Önkéntelenül is elmosolyodom a visszakérdezése hallatán. Tudom, nem szabadna naiv kislányként viselkednem a jelenlétében, de nem tehetek róla, ilyen hatással lesz rám az egész személye. Olyan aranyos a mosolya. Sean, ha most látna főbe ütne egy lapáttal.. vagy lapán híján, egy átokkal venne célba.
- Hát, de.. csak valljuk be, az ilyesmi manapság egyre ritkább. - Talán egy picit bele is pirulok a válaszomba. Oké, szedd össze magad, ezzel a viselkedéssel nem kelthetsz jó benyomást Richard-ban. Nem szabad elpirulnom, gyengének tűnök tőle. Bár, nincs okom most különösebben erősnek láttatni magam. Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy bízhatok benne.
- Akkor tarts ki mellette. Jó okkal húz a szíved a nővéred fele. Tudom, nem kellene ezt mondanom, de én még nem köteleztem el magam senkinek. - Vonok vállat, amolyan laza magyarázatként.
- Csak maradj elővigyázatos és óvatos. - Teszem azért hozzá, hiszen emiatt a fejére is egy csinos kis céltábla fog kerülni. A legelkötelezettebb halálfalókat is a nyakába küldhetik.
- Köszi. Téged még esetleg szavadon is fognálak a jövőben, de a Rendhez aligha lenne jó ötlet a részemről fordulni. Avery vagyok. És egyébként is, mint mondtad, az ember a családja közelében érzi a legnagyobb biztonságban magát. A nővéred a Rendben játszik fontos szerepet, de vele ellentétben, az én bátyám a másik oldalon. Nekem ez a sorsom, hiába próbálom meggyőzni magam az ellenkezőjéről. - Sóhajtok fel.

ζ so cold ζ bocsi, hogy csak most redit

Tárgy: Re: Richard & Cassandra Vas. Nov. 06, 2016 2:14 pm

Richard & Cassandra

Aggódom miatta, hogy lassan őt is megkörnyékezik, és olyanba kényszerítik, amit nem akar. Csodát viszont még én sem tudok tenni. Ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg is fog történni. Ez ellen nem sokat tehetünk.
– Valóban – felelem egy mosoly kíséretében. Látom, ahogy pír szökik az arcára, amitől csak még gyönyörűbb.
– Igen, úgy lesz mindenképpen. Ha még is döntened kéne, gondold át jól, mert nem lesz visszalépési lehetőség. Olyan nem, amit ne büntetnének meg – mondom, majd elmosolyodom. – Úgy lesz. Óvatos leszek, amennyire tudok...
Bár úgy érzem, hogy bármilyen óvatos és elővigyázatos is lennék, a végén úgy sem kerülnék ki belőle nyertesen. A Nagyúr meg fogja torolni azt, ha elárulom. Arról nem is beszélve, hogy az apám mit fog szólni az egészhez. Senki sem lesz boldog, annyi biztos. Túl sok múlik ezen az egészen.
– Igazad lehet. Én pedig igyekszem segíteni, már ha túlélem ezt az egészet – felelem, majd megiszom a kávémat az utolsó kortyig, aztán intek a pincérnőnek, hogy fizetnék. – Viszont nem maradhatok tovább, Cassie. Ha beszélni akarsz, akkor tudod, hogyan érhetsz el. A baglyod megtalál, bárhol is legyek – mondom mosolyogva, és amint a pincérnő odalép hozzánk rendezem a számlát. – Örülök, hogy találkoztunk, Cassie. Jó volt újra látni téged.
Felállok a székemről, majd odahajolva hozzá végigsimítok az arcán, és egy puszit nyomok rá. Rámosolygok, aztán elhagyom a helyszínt. Elég sokat időztem már itt. Nem lenne túl jó, ha pont most találnának rám. Cassie-t sem szeretném bajba sodorni.

//Köszi a játékot :3 Ha gondolod, akkor kezdhetünk majd egy frissebbet Smile

)//

» Severus & Cassandra
» Lily & Cassandra
» Cassandra & Amycus
» Cassandra & Lucius
» Cassandra&Severus