Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Alig fél másodperccel rá, hogy elhangzott az utasítás, feltűnök Lacock határa mentén. Minden egyes idegszálammal koncentrálok, hogy egy pillanatra se tűnődjek el a kérdésen, mégis hogyan került Gibbon Voldemort hálójába - szerencsére annyi fantáziám már nincs, hogy nemkívánatos rémképek tolakodjanak a fejembe, még ha a figyelemelterelésem sikertelenül is alakul. Apró biccentéssel köszöntöm a további öt halálfalót, mielőtt elindulnánk... hova is? Kíváncsian, ám cseppet sem sürgetően pillantok kedves-kedvenc Voldimoldink felé, hátha lesz olyan kegyes és ellát minket némi információval. Rühellek sötétben tapogatózni.
Gibbon pont időben jött elő a szobámból, így azonnal tudott csatlakozni hozzánk. Lacock határára hoppanáltunk, ahol aztán a többi halálfalóm is csatlakozott. Legalábbis mindazok, akiknek parancsba adtam a mai itt létet. Ehhez a kis játékhoz nincs szükségem mindenkire, viszont a legfontosabb résztvevő itt van. Potternek mindenképpen itt kellett lennie. Lehet, hogy az utóbbi hetekben ki szórakozta magát, de az utolsó, a legfontosabb részt még nem lépte meg. Ideje, hogy megadjam számára az utolsó lökést. Kivételesen ma a szárnyaim alá veszem, hogy biztos megtegye azt, amit a legjobban szeretnék. James Potter ma este el fogja venni egy mugli életét. Ilyen csodás este régen adódott, hogy megmérgezzem valaki lelkét a sötétséggel. – Ez itt – kezdek bele, miközben a falu felé intek. – Mindenki ma esti játszótere. Kínozzatok és legfőképp öljetek. Napfelkeltéig szellem falut fogunk csinálni ebből a helyből. Senki sem maradhat életben! Menjetek! – adom ki a parancsot, majd megragadom James karját mielőtt elindulna Laclock felé, mint a többiek. – Te velem jössz, James – mondom, aztán a falu közepébe hoppanálok vele, és a házak felé fordulok. – Kiválaszthatod, hogy melyiket szeretnéd!
Számomra ezidáig ismeretlen szorongás lesz úrrá rajtam, ahogy elhangzik a Nagyúr parancsa, de tudom, hogy egy rezzenéssel sem árulhatom el a pillanatnyi... megingásomat? Nem, az nem fordulhat elő, hogy a két dolognak a leghalványabb köze is van egymáshoz, főként, mert nem ez lesz az első alkalom, hogy végezni fogok valakivel. Ami azt illeti, előreláthatólag elég sok mindenkivel, dehát mit ér néhány mocskos mugli élete? Inkább száműzöm a kételyeimet - mintha ez választás kérdése lenne a Sötét Nagyúr társaságában - és igyekszem kizárólag a feladatra koncentrálni, miközben a falu központjába hopponálunk. - Amelyikben a legtöbb ember tartózkodik - hangzik az egyszerű felelet, és bár ajkaim önelégült, torz mosolyra húzódnak, úgy érzem, mintha más mondatná velem a szavakat. Mielőtt azonban bárminemű kétségem támadhatna, egy legyintéssel, avagy egy ember kimutató varázslattal adok nyomatékot a szavamnak és jelölöm ki a tökéletes célpontot, ahová aztán elindulhatunk. - Ha nem bánja, Nagyuram - fordulok felé egy pillanatra, mikor a házhoz érünk, majd anélkül, hogy újból az épületre emelném a tekintetemet, egy újabb legyintéssel gyújtom fel. Felettébb élvezetes lesz nézni, ahogy egyenként, teljes kétségbeesésben rohannak ki... Cseberből vederbe.
Tisztában vagyok vele, hogy egy egyszerű emlékmódosítástól még nem lesz teljesen olyanná formálva Potter, amilyenné tenné akarom. Eddig hagytam, hogy kicsit kibontakozzon, mint halálfaló. Miközben kiosztom a feladatot a falucska határában néha rásiklik a tekintetem. Kelleni fog egy kis lökés, hogy egy pillanatnyi megingása se legyen az éjszaka folyamán. Ma este én leszek a démona, aki a fülébe suttogva beleviszi a legrosszabba. Végérvényesen bemocskolom a kezét. Azt hiszem élvezetes pillanatok elé nézünk. Amint mindenki más szétszéled Potterrel a falu központjába hoppanálunk, ahol aztán ráhagyom a választást. Kíváncsian várom a válaszát, ami azonnal érkezik is. Elégedetten mosolyodom el. – Remek! Jó választás – mondom, és tovább várakozva hagyom, hogy maga keresse meg azt a házat, akinek a lakói most az ő áldozataivá válnak. Ennek a támadásnak hamar híre fog menni. Már kezd terjedni a híre annak, amit elindítottam, hogy James Potter a Sötét Jegyet viseli magán. Bízom benne, hogy Lily el fog találni hozzá. Csodálatos találkozása lesz a halálfalóvá vált James Potter és a sárvérű között. Az emlékezetes lesz. Időközben a kiválasztott ház elé érünk, ahol felvont szemöldökkel pillantok Potterre. Alig várom, hogy mivel fog még elődrukkolni. Jelenleg azért vagyok itt, hogy ha egy csepp megingást érzek felőle, akkor közbelépve hassak rá. Amikor felgyújtja a házat felnevetek; igen, ez tökéletes. – Mind a tiéd, James. Mutasd meg nekem, hogy mire vagy képes – mondom közelebb lépve hozzá.
Tárgy: Re: Lacock :: James & Voldemort Vas. Május 07, 2017 7:56 pm
Voldemort & James
Szükségem volt valaha is biztatásra? Csupán egy pálcamozdulat, és lángra lobban a családi ház, melynek édes-kedves otthonossága kívülről szemlélve is fintorgásra késztet. Épp csak annyira, hogy legyen idejük és lehetőségük kimenekülni; csak annyira, hogy mire az első személy kijut, máris rászegezhessem a pálcámat. - Crucio! - Végig sem mondom az átkot, máris felharsan a nő, az édesanya fülsértő, vérfagyasztó sikolya. Nem! Én nem akartam ezt! Mintha engem venne körül tűzfal, hirtelen minden levegő kiszorul a tüdőmből. Képtelen vagyok lejjebb ereszteni a pálcámat. Képtelen vagyok véget vetni az átoknak, ugyanakkor arra is, hogy legalább elfordítsam a tekintetemet a szenvedő arckifejezéséről. Nem lehet az én művem...
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
Gibbon pont időben jött elő a szobámból, így azonnal tudott csatlakozni hozzánk. Lacock határára hoppanáltunk, ahol aztán a többi halálfalóm is csatlakozott. Legalábbis mindazok, akiknek parancsba adtam a mai itt létet. Ehhez a kis játékhoz nincs szükségem mindenkire, viszont a legfontosabb résztvevő itt van. Potternek mindenképpen itt kellett lennie. Lehet, hogy az utóbbi hetekben ki szórakozta magát, de az utolsó, a legfontosabb részt még nem lépte meg. Ideje, hogy megadjam számára az utolsó lökést. Kivételesen ma a szárnyaim alá veszem, hogy biztos megtegye azt, amit a legjobban szeretnék. James Potter ma este el fogja venni egy mugli életét. Ilyen csodás este régen adódott, hogy megmérgezzem valaki lelkét a sötétséggel.