Emmeline & Gideon - i need to know

Tárgy: Emmeline & Gideon - i need to know Szer. Nov. 02, 2016 5:23 pm

Emmeline

A végére megint csak hárman maradtunk. Nincs ezzel semmi baj, bár biztos vagyok benne, hogy ennél szebben is alakulhatott volna az este, a lényeg az, hogy mindannyian élve vészeltük át.
Mielőtt lelépnénk, még biztosra kell mennem, hogy valóban így van, ezért még a Cavelier fiút is megvárjuk, míg hazahopponál. Még ha egy kicsit én is csalódott vagyok, amiért nem lehet egyetlen békés közös eseményen sem részt vennünk, sokkal jobban bosszant, hogy a többségük megint könnyedén megúszta. Ha Emmeline nem lenne jelen, valószínűleg még órákig beszélgetnék az aurorokkal vagy keresnék ismerősöket az elhunytak között.
Ezt már nem lesz olyan könnyű elsimítani. Mégsem látom még a végét.
Bármennyire is kimerültem, ahhoz nem eléggé, hogy hajlandó legyek hagyni, hogy egyedül töltse az estét. Csinálhatnak bármit Voldemort halálfalói, de a terveimet nem húzhatják örökké keresztbe.
Pontosan miattuk sietnék annyira, pontosan azért, mert ma is tucatnyian haltak meg.
Hazaérve nem állom meg, az első dolgom, hogy feltegyek egy kávét, a második, hogy átfussam Emmeline bőrét minden apróbb sérülést is felderítve. Lassan kezdem felfogni, hogy mi is történt és minden pillanattal szerencsésebbnek érzem magam. Nyugodtabbnak. Nem tudom, mit kezdenék magammal, ha megint elveszíteném.
Nagy kár, hogy feleslegesen csípted így ki magad - mosolyodok el, és közelebb húzom magamhoz. - Engedelmeddel még kihasználnám a nekem tett ígéreted, mielőtt megszabadítalak tőle. - Bizony ám, szaván fogom. Nem mintha az összes táncát lestoppoltam volna, tudom, hogy illemből néha át kell engedni az ilyen formaságokat másoknak is, de így legalább nem kell ezzel foglalkoznunk. Bár gondolom, neki nem voltak miatta álmatlan éjszakái.
A nappaliban lesz nekünk hely, ezért sem kell aggódni, nagy hókuszpókuszt sem akarok, csak egy percet, amikor minden úgy történik, ahogy történnie kellene.

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Csüt. Nov. 03, 2016 7:54 pm

Gideon & Emmeline

„But now it's over the moment has gone”

- Hagyd csak - marasztalom a karját simítva, lágyan, ám ellentmondást nem tűrően. Már azelőtt tudom, hogy kávét főzni indul, hogy egyáltalán szóvá tenné. - Pihenj le, hosszú napunk volt.
Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy életünk leghosszabb néhány órája. Vagy néhány perce, mikor maga Voldemort szegezett pálcát a hátamhoz - az emlékre is kiráz a hideg. Kétlem, hogy ezt az estét valaha is magunk mögött hagyhatjuk.
Látszólag én is nyugodt vagyok, legalább annyira, mint Gideon, a feszültségem azonban belülről emészt. Minden egyes néma pillanattal egyre szorosabb a hurok a nyakam körül. Még mindig úgy érzem, nem vagyunk egyedül, mintha még mindig ott állna a hátam mögött...
Összerezzenek, mikor a kávé halk kotyogásba kezd és felcsap a forró pára, majd ugyanolyan hirtelen tör ki belőlem a nevetés. Tessék, legközelebb már az árnyékomtól riadok vissza.

- Feleslegesen? Nem. Akkor tettem volna feleslegesen, ha nem láttál volna benne egy pillanatra sem - mosolygok rá.
Kizárólag a csodálatát akartam kivívni, és ami azt illeti, ez sikerült is. Nincs itt semmi, amit hiábavalóan tettem volna; azért a tekintetért cserébe minden előkészület értelmet nyert.
- Ha tudom, hogy ilyen romantikussá válsz egy kis adrenalintól, minden nap elvittelek volna a hullámvasutazni - jegyzem meg csipkelődve. Természetesen semmi kifogásom az ellen, hogy bepótoljuk az elmaradt táncunkat.

(I Just) Died In Your Arms

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Pént. Nov. 04, 2016 8:37 am

Jólesik végre hazaérni, még ha az lett volna a legjobb, ha el sem megyünk… Persze, ez nem igaz, szükség volt ránk, de valami önző bennem mégis haragszik. Veszélyes kimenni a lakásból, veszélyes bármit is tenni, ez pedig nem egy normális élet. Valahogyan, de minél hamarabb véget kell ennem vetni.
Egyelőre csak a kávé tűnik elérhető megoldásnak, és elmosolyodom, amikor ezt Emmeline is felismeri. Valószínűleg nem vagyok olyan nehezen kiismerhető, mint gondoltam. Hagyom, hogy intézkedjen, de nélküle nem vagyok hajlandó pihenni.
Sőt, amint újra érzem magamban az energiát, közelebb vonom magamhoz, szeretném ha tudná, nem érhet véget a bál, amíg meg nem kaptam, ami jár.
- Adrenalintól? - Felvonom a szemöldököm. - Szerintem ennek semmi köze az adrenalinhoz. - Magamhoz húzom, azt szeretném, ha egy percre… Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, én sem tudok megfeledkezni róla, de már kezd kevés lenni a hely a fejemben. Nem akarom, hogy a háború azt a kicsit is tönkretegye, amim van, ha már Voldemort mindenre ráteszi a kezét. Nem, Emmeline-t nem fogom hagyni, ahogy azt sem, hogy ő maga azt higgye, megtenném.
Soha többé.
Egy könnyű mozdulattal intézek magunknak zenét, és egyelőre csendben maradok. Az életem minden morzsáját részletesen előre eltervezem, ezt viszont csak halogattam, tologattam, kerestem azt a pillanatot, amikor minden megfelelő… Viszont már fogalmam sincs, lesz-e még valaha olyan pillanat, várni pedig nem akarok. Lehetett akármilyen szörnyű éjszakánk eddig, a tény, hogy Ő jól van, mellettem van, fontosabb mindennél.
Olyan puhán csókolom meg, mintha szerelmet vallanék megint. Olyan könnyű, olyan egyszerű, egész életemben erre vártam - most mégis meghazudtolom magam az idegességemmel.
Hosszan nyomom az ajkaim a homlokára, mintha tényleg bátorságot kellene gyűjtenem.
- Ne haragudj, amiért megijesztettelek ma, de én is megijedtem. - Nem kell tovább részleteznem a dolgot, hogy tudja, tudom, hogy meggondolatlanul cselekedtem, de nem is bánom. - De valószínűleg újra megtenném. - Képtelen lennék hagyni… de még csak józanul gondolkodni is, mikor róla van szó, bár ezt nem most bizonyítottam be először.
Zavartalanul lépkedek tovább, még ha jobban ki is használom ezt a nekem igért táncot, mint azt előre gondolhatta volna. Még hogy az adrenalin… Bár most nem tagadom, hogy pezseg a vérem.

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Pént. Nov. 04, 2016 6:42 pm

Gideon & Emmeline

„But now it's over the moment has gone”

- Ha lenne se vallanád be, Gideon - kacagok fel lágyan. Készségesen bújok a karjaiba, mikor magához húz, simítva a hátát, a karját, mindent, amit csak érek. Muszáj éreznem, hogy valóban itt van. Túléltük, más nem számít. Gyengéden viszonzom a csókját, majd a vállára ejtem a kezeimet, hogy lelkiismeretesen bepótolhassuk a táncunkat.
- Ne mond ezt. Nem akarom, hogy megismételd - rovom meg szigorúan. Na igen, egyre többször veszem észre magamon, hogy a diákjaim helyett őt próbálom utasítani vagy nevelni, pedig mindketten tudjuk, milyen lehetetlen küldetés ez. Nem is akarom, hogy másképp legyen, hisz pont az örökös pimaszsága az, amivel az ujjai köré csavart. És fogadni mernék rá, hogy imádja, mikor szembeszegülök vele. - Szerinted mégis mi lett volna velem, ha megöl téged?
A hangom is elcsuklik egy pillanatra, de Emmeline Vance nem az a nő, aki bármit is félne kimondani. Előbb csapom tarkón, minthogy sírva boruljak a mellkasára. Ha akkor és ott el tudtam fojtani az aggodalmaimat, ezután is sikerül majd. Erősnek kell lennem, máshogy nem élhetjük túl.
- De ne rontsuk el a hangulatot - teszem hozzá kicsivel később, miután úgy ítélem, elég hatásosan kifejeztem a véleményemet. - Esetleg... mondani akarsz valamit?
Csak egy női megérzés. Hiába szól a zene, mintha a vihar előtti csend fogna közre minket.

(I Just) Died In Your Arms

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Szomb. Nov. 05, 2016 2:32 pm

Emmeline

Visszavághatnék. Megmondhatnám neki, hogy igenis annyiszor meg fogom ismételni, ahányszor csak egy pillanatra nem vigyáz magára. Hogy le sem akarom róla venni többé a szemem, nehogy felelőtlenkedjen, mert másokat helyez maga elé. Tudom, hogy ilyen, mert én is ilyen vagyok, de annyival egyszerűbb érte aggódni, mint magamon változtatni. A hasonlóság miatt viszont nincs értelme a veszekedésnek - ha valamire, erre rájöttem a külön töltött idő alatt. Felesleges a sok feszültség, csak pazaroljuk vele a jó pillanatokat.
- Ne becsüld alá, mit tennék meg érted.
Túl sokáig próbáltam elfelejteni, mennyit jelentett nekem az első pillanattól fogva, elfelejteni, hogy kerekké tette az életem, többé nem esem ugyanebbe a hibába.
- Élnél - felelem tömören, hiszen ez volt az egyetlen célom. Újra magamhoz ölelem, életben van, szóval sikerült is. Nincs semmi baj, amit ne tudnánk megoldani.
Szükségem van egy kis nyugalomra, és Emmeline akkor is ezt jelentette nekem, amikor napi szinten nem értettünk egyet semmiben. Most is kihasználom a percet, de nem tud igazán csendben maradni.
Felnevetek a kérdésén, majd nagyot sóhajtok, ahogy megcirógatom az arcát.
- Nem nagyon tudok titkolózni előtted, igaz? - Próbálom elfojtani a mosolyt, de nem sok sikerrel. Életemben nem izgultam még ennyire semmi miatt. - Ami azt illeti... inkább kérdeznék valamit. - Emmeline túl okos ahhoz, hogy innentől kezdve ne sejtse, amit mondani akarok, de hát... ettől még nem fogom megadni magam és elsietni a dolgot.
- Szerettem volna várni, amíg elsimulnak a dolgok, de akkor a végtelenségig várhatnánk. Nem akarom nélküled vesztegetni az időt. - Talán bolond dolog, hiszen most is velem van, most is a párom, de ez egyszerűen nem elég. Inkább az elmúlt években voltam bolond és ez a legokosabb döntésem már hosszú idő óta.
Persze, nélküle ez sem fog működni.
- Tudom, hogy nem volt soha felhőtlen a kapcsolatunk, de szeretném ezt a második esélyt kihasználni annyira, hogy ne legyen szükségünk többre. Nem ígérem, hogy örökre megkíméllek a feszültségtől, de mindig jóvá teszem majd. Szeretlek és szükségem van rád. - Habár biztos vagyok benne, hogy jobb beszédet kellett volna írnom, most mégsem jut semmi más frappáns az eszembe. Muszáj elhúznom a kezem az arcáról, hogy előhalásszam a zsebemből a dobozkát (igen és nem - már napok óta magammal hordozgatom), benne a gyűrűvel, és azért hagyományosan le is térdeljek előtte.
- Emmeline Vance, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Szomb. Nov. 05, 2016 7:22 pm

Gideon & Emmeline

„But now it's over the moment has gone”

- Szó sincs róla, hogy alábecsülném. Épp ez az. Nem akarom, hogy a saját életed árán mentsd az enyémet - válaszolom harciasan. Közben egy egészen rövid pillanatra elhúzódok tőle, épp annyira, hogy a szemébe nézhessek. Tudom, hogy nem ért egyet. Tudom, mert én is elkövettem ugyanezt az őrültséget: elé ugrottam, holott azzal sem voltam tisztában, milyen átok ér majd. Ennek fényében valóban igazságtalan, amit kérek tőle, mégis... Hogyan tehetnék mást?
- Nélküled nem.
Sűrű pislogás közepette, de bátran ejtem ki a szavakat. Ha eddig nem is, ma mindenképp itt az ideje nyílt lapokkal játszani. Tudnia kell, mennyire fontos nekem.
Kellemes borzongás jár át a gyengéd érintésre, egyedül a nevetése van rám ennél nagyobb hatással. Ha nem lennék olyan kíváncsi, mire készül, egész biztos nem állnám meg, hogy el ne kapjam egy csók erejéig.
A követező percben azonban minden levegő kiszorul a tüdőmből. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor sírtam eddigi éveim során mások előtt, most viszont olyan hirtelen és természetesen erednek el a könnyeim, hogy szinte nem is tudatosul bennem.
- Igen - suttogom... hangtalanul. Ezt csak próbának szántam, becsszó. - Igen, igen, igen, igen - ismétlem meg jól hallhatóan, nevetve saját magamon, amiért így elérzékenyültem.
Meg sem várom, hogy az ujjamra húzza a gyűrűt, ehelyett gyengéden felhúzom őt és megcsókolom, majd újra és újra.
- Szeretlek. El sem hiszed, mennyire, Gid. - Meghatva nézek fel rá, abba sem tudom hagyni a mosolygást.

(I Just) Died In Your Arms

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Szomb. Nov. 05, 2016 7:47 pm

Emmeline

- Tudom, mit csinálok - erősködöm, holott az előbb magam ismertem be, hogy ez nem mindig igaz. Viszont azt tényleg tudom, hogy ő is ugyanígy tenne, ugyanezt kockáztatná, így egy szava sem lehet ellenem... Ahogy nekem sem lehetne fordítva. Van valami kedvesen vicces abban, hogy életünk végéig veszekedni fogunk a másik biztonságát illetően.
A következő válasza is csak erről biztosít, na meg már biztos, hogy pozitív választ fogok kapni, így egy gyors csók, gyanúsítgató kérdés után már elő is állok vele.
Hihetetlenül megkönnyebbülök, nem is kellene, hogy megismételje, leolvasom én azt az egy szót a szájáról is, de olyan jó érzés, annyira boldoggá tesz, örökké csak hallgatnám.
Minden ellenkezés nélkül emelkedem fel, szorosan ölelem magamhoz, ahogy csókolom, nem tudok betelni vele, sosem fogok tudni, de soha nem is kell majd hiányt szenvednem belőle.
Felnevetek, ahogy egy pillanatra eltávolodom, el sem hinném? Puhán törlöm le a könnyeit, édesem. Tényleg nem hiszem el, hogy ennyire sikerült hatnom rá, de ez minden felmerülhető kérdésemet megválaszolja.
Előre húzom a még mindig a dobozt tartogató kezemet, és kíváncsian fürkészem az arcát. Nem akartam semmi hivalkodót, de elegánsat, ami azért mégis méltó egy ilyen alkalomhoz. Hozzá.
A kezem nyújtom a baljáért, ügyesen húzom az ujjára a karikát, majd ledobom a dobozkát a kanapéra, remélhetőleg soha többé nem lesz rá szükségünk.
- Remélem, ez is tetszik - puszilom meg az ujjait. - Szerintem remekül áll. - Mindenki tudhatja, bárki láthatja, nem rejtegetem tovább, amit szeretek.

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Vas. Nov. 06, 2016 7:13 pm

Gideon & Emmeline

„But now it's over the moment has gone”

- Rosszul - vágom rá szigorúan. Tudom, hogy megvan az oka annak, hogy nem száll velem komolyabb vitába és magához képest kimondottan rám hagyja a témát. Azt hiszem mindig így kéne tennie, mert hirtelen el is veszítem a meggyőzésével kapcsolatos ambícióimat, de... nem, mert ennél is jobban imádnék egy tét nélküli veszekedést most, hogy túléltünk egy mészárlást és annyi minden mást is. Az elmúlt hónapok jócskán próbára tették mindkettőnk lelki- és fizikai erejét, szóval nem ártana levezetni a felgyülemlett feszültséget. Jóllehet, akadnak erre egészen más természetű ötleteim is.

Arra viszont egy percig sem számítok, hogy ezzel a kérdéssel áll elő. Nem tudom, mit hajtogatnék szívesebben: azt, hogy igen, vagy hogy szeretem? A könnyeim megállíthatatlanul törnek utat maguknak, máskor talán zavarba is hozna, most viszont egyáltalán nem tud érdekelni. Ez sem és semmi más, ami nem Gideon.
- Gyönyörű - suttogom boldogan, mielőtt újabb csókokkal halmoznám el. - De hát mióta...?
Pár hónapja még kerültük egymást, meg sem szólalt a jelenlétemben, most pedig... Egyszerűen el sem hiszem.

(I Just) Died In Your Arms

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Hétf. Nov. 07, 2016 5:32 pm

Emmeline

Képtelen vagyok nem mosolyogni, bármit is mondjon, mert tudom, hogy csak ugyanúgy hajtogatja a saját igazát, ahogy én is. Viszont, én ennél többet is tudok, és nem szeretném azzal elrontani a nagyszerű lehetőséget, ha ilyen apróságokon kapnánk fel a vizet. Szeretem, és ez talán nem olyan nyilvánvaló, mint amilyennek szeretném, ennél jobban pedig esélyem sem lenne ezt kinyilatkoztatni.
Korábban azt gondoltam, sosem voltam még ennyire ideges, de most biztos vagyok benne, hogy sosem voltam még ennyire boldog.
- Azután vettem meg, hogy Richardnál olyan szerencsétlenül jártunk. - A világ semmi pénzéért sem emlegetnék most halálfalókat, mégis konkrétabb ez így, mint az "egy hete", hiszen pontosan azért... - Nem akartam, hogy... elmaradjon. Ha történne valami. - Nem az a célom, hogy bármelyikünk is özvegy maradjon a háború végére, de szeretném, ha tényleg lenne közös életünk, nem csak beszélnénk róla. - A gondolat viszont mér régebb óta motoszkált a fejemben. - Elmosolyodok, ki ne akarná hozzákötni az életét? Én biztosan akarom. - Szeretlek. - Egész este mást sem fogok tudni mondani. Vagy soha többé.
- Mit szólnál, ha lemosnánk magunkról a port? - Vitathatatlan, hogy ez a ma este nem volt éppen a legtisztább szórakozás, amiben valaha részt vettünk, de egy pillanatig sem próbálom titkolni, hogy nem ez az ajánlatom egyetlen oka. Ajánlat... Már a válasz előtt megtalálom a ruha hátán lévő gombokat/fűzőt és nekiállok megkönnyíteni a dolgát. Ha pedig ellenkezni próbálna az ifjú menyasszony... Inkább esélyt sem hagyok rá és csókkal rekesztem be a kérdést.

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Csüt. Nov. 10, 2016 11:01 am

Gideon & Emmeline

„But now it's over the moment has gone”

- Értem. - Néhány másodperc erejéig a padlóra szegezem a tekintetemet. - Igazad van.
Végül is egy halott menyasszony még jobb, mint egy élő. Feleség? Pláne! Kevés dolog van, amit nem adnék meg azért, hogy olyan sokáig lehessünk együtt hogy elege lehessen belőlem. Mosolyognom kell, ahogy megjelenik előttem a kép: az öreg, kopaszodó Gid, amint a botját rázza felém, én pedig a járókeretem védelmében megbújva hozzávágom a szemüvegemet. Vagy a műfogsoromat.
- Én is szeretlek - mondom boldogan, mielőtt újból csókot lopnék tőle.
- Hogy mondhatnék nemet egy ilyen ajánlatra?
Végigfut a hideg a gerincem mentén, amint elkezdi kibontani a fűzőmet, én pedig hátranyúlva csatolom ki az övét, hogy mást ne említsek. Korábban elképzelhetetlennek tartottam elfelejteni a ma történteket, most viszont, ezekben a percekben a rémálom egyszerűen szertefoszlik. Minden apró porcikám Gideonnal telik meg, nincs más, ami helyet kapna a fejemben, vagy a szívemben. Nem is kívánhatnék ennél többet.

(I Just) Died In Your Arms

Tárgy: Re: Emmeline & Gideon - i need to know Szomb. Nov. 12, 2016 12:20 pm

Emmeline

Valószínűleg nem ez a legjobb indok, amit az időzítésemre felhozhatok, de elég ütős ahhoz, hogy érthető legyen. Nem elszomorítani akarom vele, hiszen a lényegen nem változtat, és a miért már nem is olyan fontos, ha most is ugyanúgy igent mondott, ahogy máskor tette volna.
Nemet, nemet sehogy se mondjon, semmilyen ajánlatra vagy kérdésre, szeretném még hallani azt az igent, vagy akár mást, ami azt jelenti. Hmmm. Fürgén bogozok, és amint sikerült megszabadítani a csodálatos, de szörnyen hatalmas ruhától és egyéb kellékeitől, a saját állapotomtól függetlenül kapom fel, és a világ legboldogabb embereként menetelek be vele a fürdőbe. Úgy örülök, hogy semmi baja, hogy velem van, hogy egészen megfeledkezem minden másról, csak a saját kis világunk érdekel.

Tudom, hogy igazából nem változott meg semmi attól, hogy elfogadta a gyűrűt, mégis máshogy érzem magam, a tudat... Puha mozdulattal simítok ki egy nedves tincset az arcából, de még mindig nem bírok leállni, ujjam végigfut a gerince mentén. Minden este így szeretnék elaludni, és sosem volt még ilyen elérhető ez a lehetőség.
Valóban fárasztó volt a ma esténk, de most úgy érzem, örökké tudnám figyelni a leragadó pilláit és hallgatni a szuszogását - most minden a legnagyobb rendben van, és nem szeretnék visszatérni a káoszba, ami ezen kívül vár.

» Gideon & Emmeline
» Gideon & Emmeline
» Emmeline & Gideon
» Emmeline & Gideon #3
» Richard & Gideon & Emmeline #2