Amy & Louis - r u free 4 me?

Amelia & Louis

- Azt hittem, kettőnk közül enyém a hős szerepe - jegyzem meg mosolyogva, utalva itt a kék-zöld foltjaimra, de elsősorban mégis Mark állapotának a javulására. Vagyis a feltételezett javulására. Amíg nem láttam a saját szememmel, nem hiszem el nekik, hogy mindent megtettek az ügy érdekében, hibák és késedelem nélkül. Márpedig ha valami nincs rendjén a sráccal, mindkettőjüknek súlyos következményekkel kell számolniuk. Nem viccből szüreteltem félig csupaszra az én kis magánkertemet.
- Arra célzol, hogy több dudor is volt ott, ahol én csak egyet láttam? Ejnye, Louis. Legalább mond ki nyíltan, hogy ennyire tetszett a látvány, ami fogadott.
Próbálom menteni a helyzetet, mintha egyáltalán nem hozna zavarba a téma, vagy a közelsége. Ha ehhez az kell, hogy őt hozzam ebbe a helyzetbe, hát vállalom a kockázatot. Kíváncsi vagyok rá, hogy folytatja-e a fesztelen, komolytalan flörtölését, vagy fülig pirul, ahogyan én is. Bár őt ismerve... Biztosan lesz valami visszavágása, már előre felkészítem magam.
- A végén még elkapatsz a bókjaiddal - mosolygok rá.
Kérdésére csak bólintok, attól tartok, ha most megszólalnék, olyasmi hagyná el a számat, ami azonnal lebuktatna. Ehelyett felszegett állal lépek hátrébb, büszkén pillantva végig a végeredményen. Mintha nem csak a nyakkendőt, de az egész öltözetét én adtam volna rá.
- Máskor is, Louis - válaszolom nevetve. Még hogy fülbevalót! - Máris, csak felveszem az ékszereimet. Ugye nem loptál el egyet sem?
Valójában az ékszereim után még a hajamat is be kell sütnöm, ezt viszont megoldom egy egyszerű varázslattal, és igazán nem sok idő.
Amint elkészültem, belekarolok Louisba, jelezve, hogy indulhatunk.

thanks