Snape & Potter

Én alapvetően nem vagyok egy türelmes ember, sőt kifejezetten türelmetlennek mondható vagyok, aki aztán pillanatok alatt bármin felkapja a vizet. Ezt elfogadom. Azonban a változás halovány szikrája már felsejlett előttem és engedékenyebb vagyok, amikor Lily leveteti velem a cipőt a bejáratnál és már engedtem magam elé öreg nénit is a boltban, de hát ez mindennek a teteje. Ez az a szituáció,a mely miatt a végtelenül türelmes James Potter -már ha létezik valahol egy másik univerzumban - is tombolna dühében.
Ez a szituáció pedig az, amikoris Severus Snape, - egyik legádázabb ellenségem a Roxfortban, nem mellesleg egy sunyi halálfaló - levelet küld gyermekkori barátjának, aki azóta már nem a barátja - legalábbis szeretném ezt hinni. És míg ez így nem is tűnhetne túl aggasztónak, az a tény, hogy ez a gyermekkori barát az én feleségem, az már kiveri a biztosítékot. A nyavalyás azért sem kapta meg a magáét,amiért megjelent az esküvőmön. Hogy kapott-e meghívót vagy sem, azt nem tudom, de az édes mindegy. Elvből messziről el kellett volna kerülnie a lakodalmat. Ha lett volna egy kis esze, akkor ezek után nem küldött volna még levelet is.
Így hát biztosan számít erre a látogatásra. Tény, hogy nem olyan hülye nem hiába vették be maguk közé a halálfalók, de sunyi és nem akarom Lily-t közel engedni hozzá. Ez már nem az a sulis féltékenység, amely a Roxfort falai között zajlott. Ez már sokkal komolyabb. Bár most megint az iskolában vagyok, most már nem gyerekes féltékenység miatt vagyok itt, hanem Lily biztonsága miatt.
Kopogás nélkül nyitottam be az alagsori bájitaltanterembe, ahol Severust reméltem találni. Ott is volt, az asztalánál ücsörgött, sehol nem volt egy diák sem, az óráknak már rég végük volt, ekkor kezdődhettek a büntetőmunkák. Azért jegyeztem meg ilyen jól, mert olt benne párszor részem. Bár úgy őszintébben fogalmaznék, ha így javítanám ki: Nekem volt legtöbbször részem a büntetőmunkákban a Roxfort történelmében, talán Siriussal karöltve. Most senki nem volt itt, csak Snape, aki rögtön elnézett az ajtó felé,  amikor kopogás nélkül beléptem. - Mi az, Snape, nem rám számítottál mi? - vigyorodtam el örömtelenül, kárörvendően.