A beautiful day

Tárgy: A beautiful day Kedd Ápr. 26, 2016 12:41 am

Annyira könnyű elfelejteni, milyen nehéz helyzetben van a világunk, mikor London utcáit járva az emberek hangyabolyként nyüzsgő forgatagát figyelem! Valahogy mindig is szerettem a varázstalanok között elvegyülni. Mindig úgy képzeltem, hogy ezek az emberek nincsenek rászorítva, hogy akár egy bagolykaromnyit is törődjenek mással, mint a saját dolgaikkal. A varázsvilág manapság egészen máshogy fest. Minden egyes boszorkány és varázsló lassan, de biztosan rá lesz kényszerítve, hogy oldalt válasszon. Nem soká nem lesz hová futni; a struccpolitikának hamarosan leáldozik. És amikor ez bekövetkezik, a háború gyors, véres véget ér majd. De addig is az olyanokra, mint én, kevés szabad nap és sok-sok munka vár. Általában bűntudatot érzek, ha mindezek ellenére el-ellógok egy-két napra a munkából, de ma nem. Ma csak érezni szeretném, hogy élek.

Szokatlanul kellemes az idő; szikrázón süt a nap, s a szél se rebben. Tökéletesen ideális egy kis kikapcsolódásra. Megbeszélem magammal, hogy ma én is csak egy kis hangya leszek, és hagyom magam a tömeggel sodortatni. Egy Shoptics nevű üzlet kirakatát nézegetve megtudom, hogy jelenleg a wayfarer típusú napszemüvegek vannak divatban, az én orromon terpeszkedő macskaszem pedig máris retrónak számít. Pedig csak néhány éve vásároltam.

Egyszerélünkslehetnemishosszan-hangulatban lépek be az üzletbe, és vásárolok magamnak egy piros műanyagkeretes napszemüveget, amely remekül megy a jelenleg viselt pöttyös ruhámhoz és piros körömcipőmhöz. Szeretem, ahogyan a muglik öltözködnek; annak ellenére is, hogy a praktikum és a kényelem csupán sokadlagos szempontnak tűnik mind a ruha-, mind pedig a cipődivat tekintetében.

Nem esik nehezemre néhány órára beilleszkednem közéjük. Eszem egy vattacukrot az egyik utcai árusnál, vásárolok néhány apróságot egy készletkisöprést hirdető ajándékboltban, aztán a közeli park felé indulok. A jó idő a szabadba csábított sok embert. Néhányan pokrócokon heverészve élvezik a napsütést; olvasnak, ebédelnek, pár gyerek pedig fogócskát játszik. Leteszem a csomagjaimat egy padra és kényelmesen elhelyezkedve figyelem a vidáman kergetőző gyerekeket. Amikor megunom, a padon hátradőlve lehunyom a szemeimet és az arcomat a napfényben fürdetve egy régi gyerekdalt kezdek dúdolgatni. Mintha csak érezném, hogy ki kell használnom ennek a napnak minden pillanatát, mert a közeljövőben biztosan nem lesz lehetőségem holmi láblógatásra.

Tárgy: Re: A beautiful day Hétf. Júl. 04, 2016 2:25 am

Mihaszna semmirekellő napjaimon mi esne jobban egy jó hideg sörnél? Vagy egy már-már a torkot égető whiskynél? Hát persze, hogy egy jópofa bohóc keresése egy muglikkal teli parkban. Senki nem venné amúgy észre, hogy ebben a telibetömött zsivajtól fertőzött parkban mennyire könnyű célpontok lennének amúgy a muglik egy olyan időszakban, amikor még a varázshasználók is veszélyben vannak? Tán figyelmeztette valaki is azt a szerencsétlen minisztert? Kétlem. A politika meg nem az én asztalom, sosem volt. Mikor egyszer a politikába nyúltam bele is csak a baj származott belőle. Összebalhéztam egy nemzetközi meccsen egy másik válogatott játékosával, pontosítva "illetéktelen, tintafestéket nem tűrő szavakkal illettem őt". Hogy oda ne rohanjak.
De várjunk csak, nem ez az a bohóc, amit a drágalátos kisöcsém körülírt nekem? Két lóhere a kezében, a másikban egy kalapács, a szemei pedig úgy csillognak, hogy mindjárt oda rohanok. Igen, ez remek ajándék lesz a kisasszonynak.
Nem ússza meg az árus alkudozás nélkül, de nem ám. A számból csak úgy dől a sörös lehelet pirospozsgás pofijába, én pedig egyre lejjebb licitálom az árát. Végső soron nem bánta a pénztárcám, jócskán a felére lealkudtam a játékot. A plüss nem egészen óriási, de majdnem akkora, mint maga a leányzó. Lehet pályát tévesztettem és nem is a pályán hanem a lelátón kellett volna örök életemben fogadásokat kötni? Ki tudja... ez már sosem derül ki.
Ohhohóóó kit látnak szemeim, csak nem azt a csinos gyógyítót a Mungóból? Nem lehet nem észrevenni pofátlanul pimasz és a tömegből kirívóan kitűnő öltözetében. Lép le a halál, én bizony oda sündörgök nem is habozva igazán.
- Szép napunk van, nemde? - bágyadt vigyorral köszöntök rá biccentésképpen. Nem tagadom, most is van a fejemben, de közel sem annyi, mint a legutóbb volt mikor a detoxikálóra kerültem. Hiába nem vagyok mugli, a gyomormosás itt sem egy leányálom. Meg sem kérdezve azt, hogy leülhetek-e, helyet foglalok mellette. Derűs vigyorral sandítok rá. A bohócot magam mellé ültetem a másik oldalamra, kényelmesen odafér, talán őt sem zavarja.
- Az a dal.. nekem valahonnét ismerős, de szépen szólt. - nem bókolok, csak megjegyzem. Az öcsém az, aki kényszeredetten bókol, én tartom magam ahhoz, hogy kissé fanyar volnék. Véginézek az embereken a környékünkön. Mind annyira gondoktól mentesek.
- Szabadnap?