Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Amint kiakarok lépni otthonról, vagy akár a boltból a szabad világba, az az első dolgom, hogy a külsőmet kell megváltoztatnom. Az évek folyamán borzalmasan paranoiás lettem. Félelmem, hogy megkapom a sötét jegyet egyre közeleg, és úgy érzem nem tudok mit tenni ellene. A jók közül pedig, sokan azt vélik, hogy én kém vagyok, és kezdek átállni. Mert ha nem akarnék a halálfalók szolgálatában állni, akkor nem állnék. Igen, mert ez ilyen pofon egyszerű dolog. Örülök, hogy más ilyen könnyedén kitud mászni a kezeik közül, nekem nem megy. Túl nagy a tét, túlságosan is féltem a családomat. Úgy érzem kezd elmenni néha a józan eszem, és őszintén szólva kezdem nem bánni a dolgot, hisz máshogy nem bírom elviselni a körülöttem lévő dolgokat. Egyedüli mankóm csakis Daniel, ha ő nem lenne én már szerintem rég az örültek házában lennék. Múltkor is azon vettem észre magam, hogy elmegyek keresgélni egy főzetett, és hirtelen röhögő görcsöt kapok. Furcsa hogy jön ki nálam a feszültség, de ha így jobban érzem magam utána... nem is bánom. Muszáj voltam "FRISS" levegőt szívnom, kicsit kimozdulnom a varázsvilág markából, hisz manapság nem érzem otthonomnak, hanem inkább a vesztemnek. London utcáin sétálok miközben egy kávét iszogatok. Még vagy plusz kört mentem, nem akarok vissza térni. Ha már a Foltozott Üst logóját meglátom a hideg is kirázz. Az otthonom, a világom vált ellenségemmé,és ez nem normális. Az utca túloldaláról bámulom az ivót, amin keresztül tudok bejutni, az abszolútra, onnan a zsebpiszokközbe. Évek óta élek ott, de egyszerűen a sírógörcs kerülget, ha be kell oda mennem. És most Daniel se fog várni rám... majd észre veszem, hogy a papírpoharat szétgyűrtem a kezemben. Még szerencse, hogy csak pár korty kávé volt benne. Miközben megtörölgetem ragadós kezemet, látom, hogy valaki szinte fut felém. A pálcámét nyúlok, mikor felkapom a fejem, és régi ismerőst látok magam előtt. - Gwenog? Szia... hát te? - nézek rá kérdőn, hisz látom konkrétan engem célzott meg. Ránézek, és azonnal összeszorul a gyomrom, mert úgy érzem gond van. Első találkozásunk óta, csak híreket hallottam róla, eléggé híres kviddics játékos lett ugyanis. Így félek milyen gond lehet, hogy hozzám kellet fordulnia.
A hozzászólást Kate Denver összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 11, 2016 10:18 pm-kor.
Hello darling, my name is
Gwenog Jones
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 37
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Csüt. Május 12, 2016 5:41 pm
Kate & Gwenog
Sosem gondoltam volna, hogy az én családom ilyen helyzetbe kerülhet. Mikor néhány éve összefutottam Kate Denverrel, mert egy rejtélyes alak üldözőbe vett az Abszol úton és követni kezdett, ő pedig megmentett és felajánlotta a segítségét, tényleg nem gondoltam volna, hogy valaha szükség lehet rá. Persze akkor még azt sem tudtam, mibe keveredett a bátyám. Most is csak nehezen sikerült kihúznom belőle bármilyen információt is, de amit igen, az épp elég volt ahhoz, hogy Londonba siessek és megpróbáljam előkeríteni az egyetlen embert, aki úgy gondolom, hogy hasznomra lehet. Sok mindent hallottam azóta Kate Denverről, aki egy volt évfolyamtársam nővére is egyben, többek között arról pletykálnak, hogy a halálfalók közé készül állni, de valójában már így is régóta a Nagyúrnak dolgozik és csak egy aljas kis áruló. Valamiért én mégsem hiszek ezeknek a szóbeszédeknek. Nem ismerem ugyan annyira és az is lehet, hogy csak tőrbe akart csalni már akkor is, nekem azonban őszintének tűnt. És akárhogyan is legyen, jelenleg nincs igazából más, akihez fordulhatnék. Az ő nyomára akadni azonban nem könnyű. Kérdezősködtem utána a Foltozott Üstben, de először csak kitérő válaszokat kaptam, végül azonban sikerült kiszednem a csaposból, hogy Kate eltűnt, bujkál valamerre egy halálfalóval, de Voldemort emberei nagy erőkkel keresik. Tehát bajban van. Már ha igaz, amit nekem mondtak. Mégis muszáj megtalálnom. Minden kapcsolatomra és ügyességemre szükségem volt, meg is tudtam róla egyet-mást, de így is már napok óta eredménytelenül keresem. Már épp kezdem feladni és hagynám el aznapra az Abszol utat, hogy visszamenjek a szállásomra gondolkodni, milyen módon akadjak a nyomára, mikor hirtelen ott áll tőlem néhány méterre. A haja sötétebb, az arca gondterheltebb, mint amilyenre emlékszem, de kétségtelenül ő az. Futva indulok meg felé, nehogy szem elől tévesszem. Bár abban sem vagyok biztos, hogy emlékszik-e rám, tud-e segíteni, de nincs más lehetőségem.
Mikor odaérek hozzá egészen közel, mielőtt bármit mondhatnék, már köszönt is. Tehát emlékszik rám. Arcán azonban értetlenség ül. Nem is csodálom. Én sem számítottam rá, hogy ismét találkozunk, pláne nem úgy, hogy ilyen nagy erőkkel keresem. - Kate! Szervusz! Ne haragudj, hogy így lerohanlak, de már napok óta kereslek... A segítségedre lenne szükségem. Nagyon fontos - rögtön a közepébe csapok. Szerencse, hogy a fizikumom jó, így ez a kis futás nem fárasztott ki. A helyzet persze ettől függetlenül furcsa és kellemetlen. Valószínűleg van épp elég gondja, ha igaz, amit a Foltozott Üstben mondtak róla. De nincs más választásom. A családom, a bátyám biztonsága miatt muszáj megtennem.
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Hétf. Május 16, 2016 9:26 pm
Kate & Gwen
hello old friend
A bujkálás nem könnyű, kimeríti az ember összes tartalékát. Mindentől, és mindenkitől félsz, nem bízhatsz senkiben. Ami a legrosszabb, hogy évek óta, még csak nem is hallottam a családomról, nem hogy látni lássam őket. Nehéz, de nem tudok mit tenni, az a lényeg hogy túléljék. Minisztériumba gondolkodtam édesapám felkeresésén, de mindez csak tervezés, és nem tudom mennyire tudnám megvalósítani. Daniel mit sem tud arról, hogy itt vagyok, ha elmondom neki biztosra veszem hogy bezárna valahova. De ez van, nem tarthat rabláncon néha ki kell mozdulnom. A Foltozott Füst körül lebzselek , sok barátom van akit össze szedtem az évek folyamán mint jó emberek, és minddel segítettük a másikat. Gondoltam hátha összefutok egy megfelelő személlyel, aggódom az itteniekért, már az abszol utat is elárasztották a halálfalók, és sok ismerősömről nem hallottam hetek óta semmit. Mióta itt sétálgatok a gyomrom végig görcsben áll, és minden kis neszre felkapom a fejem. Nem normális ez, és őszintén szólva kezdek bekattanni, van mikor olyat látok ami nincs is ott.... Ezért is szeretem ha Daniel a közelemben van, de neki el kellett mennie, találkozója volt valakivel, aki egy időre eltudna lehet szállásolni minket. Viszont a férfi is eléggé paranoiás, így egyedül kellett mennie, én még csak nem is láthatom, nem is tudhatom kiről van szó. Úgy látszik nem csak én kezdek megörülni. Már mindenki betegesen fél, és próbálja menteni magát. Ami persze érthető. Mikor meglátom Gwent majd kiszalad minden vér belőlem, főleg az arcát látva. Baj van, de próbálom megőrizi a hideg vérem úgy rákérdezni, mintha két régi barátnő összefutna hamiskás mosollyal. - Engem?- nézek rá meglepődve. - Akkor tényleg elég nagy lehet a baj. - majd belekarolok, és igyekszem a zsúfolt park felé, és beolvadni az emberek közé, úgy hogy azért ne hallja mindenki amit beszélünk. Az a baj, ha félre vonulunk könnyű céltáblákká vállunk.- Nem tudom mit hallottál, de nem nagyon tanácsos engem keresni, főleg nem megtalálni.- mondom miközben a szemem ide oda jár, és fürkészi a terepet, nem akarok meglepetést. Hiába álcázom magam, és változtatom át magam, ha még Gwen is felismert másnak is menni fog. Felkapom a napszemüvegemet, azért a tudat legyen meg bennem, hogy mindent megteszek. Ha nagy baj lenne, és látnám valakinek szemet szúrok van nálam egy főzet, ami új arcot kölcsönöz, százfüléfőzet. Volt már mikor használnom kellett hajszálon múlt, hogy megúsztam, már alig van belőle, így remélem, hogy most nem lesz rá szükség. - Mond miben gondolod, hogy tudok segíteni?
A hozzászólást Kate Denver összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 11, 2016 10:20 pm-kor.
Hello darling, my name is
Gwenog Jones
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 37
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Vas. Május 29, 2016 9:29 pm
To Kate
Sosem hittem volna, hogy a politikai csatározások érinthetik a mi walesi családunkat, akik sem egyik, sem másik oldalhoz sem tartozunk. De elég volt csak a bátyámnak egy olyan lányt eljegyeznie, akire egy halálfaló is fente a fogát és máris mindannyian célkeresztbe kerültünk. Ezért kell most megkeresnem Kate Denvert mindenáron. Csak ő segíthet nekem, senki más. De nem egyszerű a nyomára akadni és már épp kezdeném feladni, mikor megpillantom. Futva közelítem meg, nehogy szem elől tévesszem. Kicsit aggódom, hogy esetleg már nem is emlékszik rám, de mikor észrevesz, a nevemen szólít. Megnyugtató, hogy felismer, így legalább emiatt nem kell magyarázkodnom. Belém karol, ahogy régen, mikor megmentett az Abszol Úton (legalább azóta már sejtem, miért is szaglásztak utánam akkor) és a közeli park felé vesszük az irányt, hogy sétálva beszélgethessünk. Értem, hogy így kevesebb feltűnést keltünk, ezért nem ellenkezem, hagyom, hogy vezessen. Gyanítom, nem szerencsés sokáig egy közterületen időznie, ezért rögtön a tárgyra is térek. - Tudom, hogy elég sok nehézséggel küszködsz mostanában, de te vagy az egyetlen, akihez fordulhattam. Az egyik bátyám elég komoly nézeteltérésbe keveredett egy halálfalóval. Már az egész családomat fenyegeti - Ha tényleg annyira ismerős ezekben a körökben, nem hiszem, hogy ezek után bizonygatnom kell a helyzet súlyosságát. Ezért is mondom ki konkrétan egyből, mi is a baj, amiért őt kerestem. - Kérlek, Kate! Muszáj segítened! Meg kell mentenem a családomat! - nem bírom magamban tartani, kifakadok és tőlem nem jellemzően már-már könyörögve nézek rá. Tényleg nincs senki, de senki más, akitől segítséget remélhetnék.
Döbbentek nézzek Gwenogra, tényleg nem számítottam rá. Elsőnek meg is ijedek, és mikor közelebb ér megszólít, ijedten nézek körbe, nehogy le legyek leplezve. Miközben elkezdi mondani mit szeretne tőlem, finoman megfogom a karját, majd elindulok belekarolva az egyik háztömb felé. Figyelek minden egyes szavára, közbe ritmusosan húzódik össze a szemöldököm. Sóhajtok közbe oda érünk az egyik ház sarkához, előkapom a pálcámat és elmotyogok magamba egy álcázó, és hangtompító igét. Elvileg most olyan, mintha burokban lennénk. - Nem nehézségekkel küszködöm hanem bujkálok. - forgatom a szemem, bár nem értem miért vagyok ilyen bunkó... nem tudhatja, senki nem tudhat róla. De még is kezdem úgy érezni kezd elmenni a józan eszem. Mondjuk ki tudna hibáztatni érte, ha bekattanok? Senki.- Átakarják adni a jegyet... - nézek rá, és nyomatékosítom azzal a jegy szót, hogy minél jobban hangsúlyozom. - Remélem tudod ez mit jelent... - persze ha tudok segítek. De már nem fog olyan könnyen menni, tulajdonképpen azt se tudom mivel meg hogy tudnék neki segíteni, főleg így hogy már lassan szó szerint megvan kötve a kezem. De széttárom a karom és nézek rá. - Na mond még is miben tudok segíteni? - nem vagyok a legjobb formámba , de ezt szerintem ő maga is láthatja. Az egyetlen ember akiért van miért felkelnem az csak is Daniel, egyébként már ég szétestem volna, vagy megölettem volna magam a halálfalókkal. Nem vagyok a régi de ezt a vak is láthatja, vagy aki csak pár percet beszélget velem. Nem tudok magammal mit kezdeni, kezd ez az egész félelem, a paranoia, és a bujkálás az agyamra megy... Csak idegesen billegek egyik lábamról a másikra, miközben hallgatom Gwen válaszát, mit gondol hogyan tudnék pont én segíteni rajta. Azért remélem nem lehetetlent fog kérni,és tudok valamit segíteni.
Már épp kezdem feladni, hogy Kate nyomára akadjak, mikor a véletlen az utamba sodorja őt. Látom az arcán átsuhanó riadalmat, mikor a nevén szólítom, de ahogy beazonosít, hajlandónak mutatkozik legalább meghallgatni, ami mindenképp ígéretes kezdet, tekintve, hogy volt egy olyan félelmem is, hogy esetleg már régen el is felejtett. Akkor pedig nem lett volna egyszerű dolgom. Ha tényleg bujkál, ahogyan a Foltozott Üstben mondták, nem hiszem, hogy egy nagyjából idegennel leállt volna beszélgetni, bizonygassam akárhogy, hogy mi tulajdonképpen ismerjük egymást. Így azonban van remény. Először legalábbis így hiszem és gyorsan a tárgyra is térek, ahogy egymásba karolva sétálgatunk, hogy ne keltsünk feltűnést. Egy kicsit értetlenül ráncolom a szemöldököm. Nem értem a kifakadását. Mintha az orrom alá akarná dörgölni, hogy neki milyen rossz, pedig én is pont ugyanerre utaltam. Bár ha igaz, hogy a jegyet akarják rátenni, valahol érthető, hogy ideges és könnyen felkapja a vizet kis dolgokon. Egyébként is kérni akarok tőle valamit, kénytelen vagyok hát háttérbe szorítani a büszkeségemet és lenyelem a feltolulni igyekvő szavakat. Az én családom is jócskán benne van a pácban, a bátyámmal kezdve a sort, de tény, hogy az ő sora valóban nem egyszerű, ezt nem vitathatom el tőle. Nagyon más lett az elmúlt években, mint ahogy az emlékeimben élt. Ahogy tekintget jobbra-balra már-már paranoiásnak tűnik. Sehol nincs az a magabiztos, kedves lány, aki anno megmentett az engem követő csuklyás alaktól. Meg merném kockáztatni, hogy ma már hasonló esetben simán sorsomra hagyna, történjen velem akármi. Persze a viszonyok is mások, mint akkor, nem hibáztathatná ezért senki. Már az is valami, hogy ha csak fásultan is kérdez rá, de úgy tűnik, hajlandó némi segítséget nyújtani. Nekem pedig most ez is elég. Többet aligha remélhetek. - Nem kérek sokat, nem akarom nehezíteni helyzeted. Csak kérlek áruld el, merre találhatom meg a legnagyobb valószínűséggel azt a halálfalót, aki a bátyám életét fenyegeti. Meg akarom keresni, mielőtt ő akadna a bátyámra vagy a családom többi tagjára - határozottan, komolyan nézek a szemébe. Remélem, hogy hajlandó segíteni. Csak információkat akarok, semmi többet. Tudom, hogy bujkálnia kell, ez már biztos, hisz ő is mondta, nemcsak pletyka, ezek után nem várhatom, hogy bárhová elvezessen vagy velem tartson. Elébe akarok menni a veszélynek, még ha ezt sokan őrültségnek vagy öngyilkosságnak is tartanák. De nincs más választásom, mint bízni a szerencsében és a képességeimben. Kate segítsége nélkül azonban még így is tehetetlen vagyok.
Miközben karöltve Gwen-el próbálok olyan helyet találni, ahol beszélgethetünk, a szemem ide oda járkál. Hirtelen mintha láttam volna egy csuklyás férfit is a tömegben, majd a kapucniját lehajtja és leguggolva felkapja a gyerekét. Sóhajtok, és kicsit kezdek lenyugodni, miközben befordulunk a viszonylag nyugodt helyre, de azért gyors védőbűbájt is elmotyogok. Gwenog segítséget kér tőlem, én pedig egyre inkább feszült vagyok. Mindig mindenkinek segítek, mikor tudok. De most nem igazán vagyok abban a helyzetben, hogy tudjak neki segítséget nyújtani. Viszont nagyon kétségbe esett, amit megtudok érteni. Ajkamba harapva figyelem az arcvonásait, kicsit paranoiás vagyok, és nem bízom senkiben. De Gwen aggodalma igazi. - Van... valami leírásod róla? Az a helyzet, hogy mindenhooool vannak Halálfalók, és ezt vedd szó szerint. Be vannak épülve..., van akiről nem is gondolod hogy az, akár a családtagod is lehet. A kérdés az hogy tudod e ki az. - együtt érző arcot vágok, hisz tényleg sajnálom, mert én is mindent megtennék az öcsémért, sőt. Pont ezért is segítek most neki, mert lehet nekem is szükségem lesz rá. - Zsebpizsok közbe megtalálod a többségét, majdnem mindegyik legalább egyszer megfordul ott. Ha még nem is találod az illetőt, ott találni fogsz valakit aki ismeri. AZ évek folyamán párat megismertem, szóval még lehet róla is fogok tudni valamit. - ismét dőlöngélek, mostanában szokásommá vállt. Valamiért levezeti a feszültséget, nem tudom megmagyarázni.
Nem kell hozzá különösebben jó emberismerőnek vagy megfigyelőnek lennem, hogy lássam Kate-en, mennyire megviselt. Bár ezen nincs mit csodálkozni. Ha csak félig is igaz az, amit mások mondtak róla, illetve amit ő is állít, már akkor is bőven van oka a félelemre. Én naivan eddig azt hittem, kivonhatom magam az egész alól, de ma már nincsenek ilyen ábrándjaim. Nem építgethetem nyugodtan a kviddicsjátékosi karrierem a Hárpiáknál Walesben, a fenyegetés ott is utolér. Ha személy szerint nem is engem, de a családomat. Nem szándékozom belépni a Rendbe vagy egyáltalán harcolni, de tény, hogy nem igazán szimpatizálok a Halálfalókkal. Egy embert már elvesztettem miattuk, aki fontos volt nekem, de még egyet nem fogok. Bár Damon igazából önként állt közéjük, amennyire én tudom, még ha némi családi ráhatás volt is a dologban. Meggyőződésem, hogy lett volna választása. Kate sem adja csakúgy meg magát a sorsának. Ő azonban inkább engem dobott el, mint hogy „hűtlen legyen a nevéhez”. Ha őszinte akarok lenni, még mindig fáj egy kicsit. De az élet megy tovább. A legfontosabb most, hogy megmentsem a bátyámat. Ezért kellett felkeresnem az egyetlen embert, akitől segítséget remélhetek. Bár be kell vallanom, nem számítottam rá, hogy ilyen megviselt állapotban látom viszont. Mégsem tehetek mást, minthogy még én is a problémáimmal terhelem. Muszáj így tennem. A családom érdekében. Mindenesetre rendes tőle, hogy látom rajta az együttérzést és a segítő szándékot. Még a jelenlegi helyzetében is. Szegény lány! Pedig annyira kedves, jó szándékú nőnek tűnt. Most pedig szinte csak árnyéka a régi önmagának. Bólintok a kérdésre és a zsebemben kezdek kotorászni. Rövidesen meg is találom, amit keresek. Egy kissé gyűrött cetli, amit átnyújtok Kate-nek. - Ő lenne az. Ismered esetleg? – a papíron szerepel a fickó neve. Egyrészt elég régies családneve van, nem vagyok benne biztos, hogy helyesen ejteném ki. Másrészt, bár védőbűbáj vesz minket körül, én is igyekszem elővigyázatos lenni. A bátyám sem volt hajlandó hangosan kimondani, hosszas győzködésre is csak lefirkantotta nekem a nevet erre a cetlire. Reménykedve, kutató tekintettel fürkészem Kate arcát, ahogy egyik lábáról a másikra áll. Láthatóan nagyon feszült és már így is segített valamelyest. Mégis reménykedek abban, hátha tud még mondani valami egyebet is. Persze ha nem is, már akkor is hálás lehetek neki. Igazából már csak azért is, hogy egyáltalán meghallgatott. Amilyen állapotban, helyzetben jelenleg van szegény lány…
Ideges vagyok és a szemem folyamatosan jár ide oda, ahogy én magam is fel-alá járkálok. Félek, hogy valaki meglátott minket, vagy épp Gwent követte valaki, és egyenesen hozzám vezette. Nem ismerem a lányt, és tulajdonképpen abban se vagyok egészen biztos, hogy jó ötletet megbíznom benne. Ezt a gondolatos el is hessegetem egy éles fejrázással, mert igenis van még akiben lehet bízni... legalábbis remélem. Nem hinném, hogy Gwenog pont az lenne aki csőbe akar húzni. Csak nézek rá elgondolkodva. - Te kviddics játékos vagy ugye? - jut eszembe teljesen hirtelen. - Láttam rólad cikket, gratulálok... - igen néha, mostanában rászoktam a gyors témaváltásra. Majd mély levegőt veszek, és abba hagyom a járkálást. Eldöntöttem, hogy segítek neki, hisz látom rajta mennyire fél, és ezt biztosra veszem, hogy nem játssza meg. Megesik rajta a szívem, hisz én is félek, szerintem mindenki fél aki célponttá vállt. Majd átadja nekem a cetlit, amire az illető halálfaló neve van. Ahogy átsuhan a neven a tekintetem kirázz a hideg, és össze húzom magam. - Ő az aki a bátyádra pályázik? - mély levegőt veszek. Igen tudom ki az, nem egyszer jelent meg a Burgin&Burke-be. Nem épp a kedvességéről híres, ami azt jelenti még pár halálfaló és igencsak félt tőle, azóta pedig elég fontos bugris lett a minisztériumban is. Nevetséges, hogy ezek mindenhova befészkelik magukat, és egyre nagyobb hatalomra tesznek szert. - Őszinte leszek hozzád Gwen... nem hiszem, hogy a legjobb ötlet ezzel az emberrel újat húzni. Meneküljön, bújjon el a testvéred, amíg nem lesz ennek az egésznek vége. Ha egyáltalán vége lesz. - húzom el a számat, tudom hogy kegyetlenül őszinte vagyok, de nem fogom azt mondani, hogy biztonságban van mikor nincs. Sőt. - Van pár halálfaló akik szintén félik a nevét, ráadásul Minisztériumi alkalmazottról van szó. Mást nem tehettek a menekülésen kívül. - ha bármi mást tudnék róla ami segítene elmondanám, de nincs. Csak borzasztó dolgokat tudnék neki mondani, de nem hiszem hogy azzal sokat segítenék neki. - Megkérdezhetem mit tett a bátyád, amiért ekkora figyelmet kap ? - kérdezem félve, mert az se mindegy miért szálltak rá. Nem mindegy hogy kis dolgot tett, és egy idő után "elfelejtik" vagy mint én, és nem nyugszanak addig míg el nem kapnak.
Kate már láthatóan nem az az ember, akire emlékeztem. Nem mintha annyira jól ismertem volna, de mikor legutóbb találkoztunk, teljesen más benyomást tett rám, mint most. Mondjuk nincs ezen mit csodálkozni. Ha tényleg annyira benne van a sűrűjében, mint mondja, természetes, hogy nyomot hagytak benne az események. Bármilyen erős és határozott lánynak tűnt is a legutóbb, nincs az az ember, akit ne lehetne megtörni. Azért remélem, legközelebb nem a Szent Mungóban kell meglátogatnom. Bár ahogy most áll a helyzet, talán ott lenne a legnagyobb biztonságban. Vagy sehol. Azt beszélik, a halálfalók elől nem lehet elbújni. Nem csoda, hogy retteg és bizalmatlan mindenkivel. Mégis muszáj a segítségét kérnem, még ha kérlelnem, könyörögnöm kell, vagy ha a nyakára kell járnom. A bátyám, a családom érdekében. - Igen… köszönöm… - kicsit értetlenül nézek rá, de válaszolok. Szegény lány tényleg nagyon zavartnak tetszik. Aggaszt a helyzet. Nemcsak azért, mert kétséges, mennyire tud ebben az állapotban hathatós segítség lenni. Ő már megmentett egyszer engem. Nyomasztó, hogy én semmit sem tehetek érte. De ez az egész sajnos túlmutat rajtam. Nem tehetek többet, minthogy reménykedek, hogy épségben túléli ezt az egész helyzetet valahogyan. Mindenesetre átadom neki a cetlit, amire a bátyám a halálfaló nevét írta és bizakodva nézek rá. Ahogy elolvassa, látom a felismerést átsuhanni az arcán, ami azonban cseppet sem pozitív érzelmekkel párosul. Valósággal kirázza a hideg. Látványosan. Ki a fene lehet ez az ember, hogy ennyire megijeszti? Amit mond róla, az csöppet sem megnyugtató. Szóval egy nagykutya. Nem számít. Akkor is meg kell találnom. Nincs más választásom. - Eljegyezte azt a lányt, akire ez a görény pályázott – a szavaimból süt az utálat. Így látatlanban is. Aki a bátyám életére tör, az nekem mindenképp ellenségem. - Szóval meg tudod esetleg mondani, hol találom meg? A Minisztériumba nem mehetek. Olyan helyre van szükségem, ahol a közelébe tudok férkőzni – hangom határozott, félelmet nem ismerő. Nem számít, mennyire ijesztő ez az ember, engem nem olyan fából faragtak, hogy féljek! Nem fogom hagyni, hogy bántsa a családomat, legyen akárki. Megállítom, kerül, amibe kerül.
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Hétf. Aug. 01, 2016 12:50 pm
Kate & Gwen
hello old friend
Pórbálom össze szedni magam, de a gondolataim folyton akörül forognak, hogy csapdába estem. Folyton lesem a körülöttünk lévőket, és próbálok messzebbre is ellátni hátha valaki figyel minket. Mostanában túl sok támadás ért minket, túl sokan fedeztek fel. Nem is értem miért, mi csupán kis halak vagyunk ebben a hatalmas nagy földnevezetű óceánban. Miért nem hagynak minket békén, miért kellünk annyira ? Az egész helyzetünk kétségbe ejtő és nem találjuk a kiutat. És ismét teljesen elbambultam, majd próbálok ismételten a kétségbe esett lányra koncentrálni. Majd hirtelen eszembe jut ahogy ránézek, hogy láttam az újságban valamelyik nap, és régebben is... kviddics játékos lett, és hát eléggé híres is. Bár be kell valljam nem éppen követem a sportot, most már semmit. - Szívesen, büszke lehetsz magadra. - vigyorodom el magam bátorítás képen, bár gondolom nem az én szavaim dobják fel. Majd a lényegre térek, nekem se és szerintem neki sincs ideje. Minél több időt időzünk itt annál veszélyesebb mind a kettőnknek. Majd kapok egy képet, ki is üldözi a testvérét. Rögtön a fejemhez kapok, és az ajkamba harapok. Nem kis slamasztikába került. Meg is kérdeztem, hogy a báttyus mit vétett, és el kell nevetnem magam. - Ráadásul nő baj ? - önkénytelenül is eszembe jut David, Daniel testvére, aki majdhogynem tulajdonjogot akart venni rám, de hála merlinnek erősebb volt a testvére iránti szeretete, és tisztelete. Szerintem csak őt tiszteli és szereti egyedül... szerencsémre, mert képes lett volna megölni is ha nem lehetek az övé. Mély levegőt veszek, nem akarom megijeszteni... nagyon. - Az a baj, hogy a halál falók betegek... zizik, - mutatom az ujjammal miközben körkörös mozdulatokat teszek a fejemnél - agyalágyult mind. Tudjuk ki alatt azt hiszik bármit megtehetnek, korlátlan hatalmuk van. És ez az egyed... - bökök a papírra - ... ez különösen kegyetlen. Gwen , kérlek... ne csinálj semmit. Lehet emberek között beszélsz vele, de amint egyedül leszel megöl. - vissza adom neki a cetlit. - Sajnálom Gwen ha szereted a testvéredet egy megoldás van... menekülni. El az országból... valahova amerikába, vagy ázsiába... - elhúzom a számat miközben még egyszer körülnézek. - Megmentelek azzal, hogy nem árulom el hol találod... - szinte belemászok az arcába, azt akarom hogy rám nézzen... - Azt hiszed nem tudom hogy nézek ki ? Hogy viselkedem? dedede... tudom tisztában vagyok vele, hogy kezdek meghülyülni. És pont ezért... nincs menekvés... Ha szembe szállsz velük csak vesztes lehetsz, egyedül nem megy...
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Hétf. Aug. 22, 2016 4:35 pm
Kate & Gwenog
Látom Kate-en, mennyire megviselték az utóbbi idők történései és valahol meg is értem. Sajnálom őt a helyzet miatt, amibe került, de valahol még inkább arra ösztökél, hogy látom, mi lett belőle, hogy segítsek a testvéremnek. Hogy megpróbáljam megmenteni. Igen, én a legkisebb testvér, az egyetlen lány. A kviddicsben sem ismerek félelmet és a pályán és azon kívül is szeretem kézben tartani a dolgokat. Amik most kicsúszni látszanak a kezeim közül. De nem az a fajta vagyok, aki megijedne. Aki a szeretteimet fenyegeti, engem is fenyeget. Ezért fogom megkeresni és megállítani valahogyan azt a halálfalót, kerül, amibe kerül. Kate megjegyzése a kvdiccs játékosi karrieremről kicsit kizökkent, de ha zavartan is, de szinte reflexszerűen köszönöm meg a dicsérő szavakat. - Köszönöm... - nehezen térek napirendre a hirtelen témaváltás fölött, de azért igyekszem udvarias maradni. Szeretnék inkább a témánál maradni, ami igazán fontos. Biztosan neki sincs sok ideje és nekem sem. De szerencsére nem kell nekem visszaterelni a beszélgetést, megteszi ezt ő is, aminek határozottan örülök. Bár az, ahogyan az általam megmutatott névre reagál, cseppet sem biztató. Ennek ellenére készségesen válaszolok, mikor előadom, mi is a bátyám " vétke". Felnevet rá, de nem az a jókedvű nevetés, amit hallat. Egyáltalán nem. Ahogy folytatja, az sem jobb. Már-már ijesztő, ahogy szinte felspanolja magát, ahogy közelebb lép hozzám és a végén már szinte az arcomba beszél. Egészen közelről. Ennek ellenére igyekszem higgadt, nyugodt hangnemben válaszolni, mikor végre befejezi és állom a tekintetét is végig. - Nézd, Kate, igazán sajnálom a helyzetet, amibe kerültél és ha valaki, akkor te biztosan tudod, mivel jár szembeszegülni ezekkel...- kezdek bele, miután veszek egy mély levegőt. Igyekszem lenyugtatni őt is, magamat is.
- ...de nem hagyhatom magára a testvéremet, nézhetem végig, ahogy száműzetésbe vonul és élem tovább a saját kis életemet, legyen akármilyen veszélyes is ennek az ellenkezője- folytatom határozottan, amit nemcsak szavaim, hangsúlyom, de tekintetem is sugároz. Én már döntöttem. Még Kate Denver sem elég hozzá, hogy megmásítsa az elhatározásomat. Ha kell, én magától a Sötét Nagyúrtól sem riadnék vissza. Én nem fogok rettegésben élni. Akkor már inkább a halál. - Biztos, hogy ez az utolsó szavad? Nem vagy hajlandó segíteni?- hangom már-már rideg, kimért tónust vesz fel. Ha nincs értelme, nem kérlelem tovább. A segítségével, vagy anélkül,de megkeresem azt a halálfalót, kerül, amibe kerül. Ezt már eldöntöttem, nincs aki ettől eltántoríthatna.
Hello darling, my name is
Kate Denver
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 42
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Szer. Aug. 24, 2016 2:28 pm
Kate & Gwen
hello old friend
Látom Gwen-en amit más tekintetében is látok, mikor találkozom velük. Tudom furán viselkedek manapság, de boszorkány legyen a talpán aki ép ésszel kitudja ezt bírni. Mindenhol támadásra számítok, így paranoiás a viselkedésem, amit minden percben próbálok elnyomni. Ekkor jönnek a téma váltások, és a hangulat változások nálam. Kissé szélsőséges viselkedésem megrémítheti az embert, vagy tanácstalanná válik, és ezt látom Gwennél is mikor hirtelen eszembe jutott hogy híres kviddicses lett. Gratulálok neki, amivel nagyon meglepem. Csak halvány mosolyt eresztek meg, majd rátér a lényegre, miért is keresett. A válasz nem igazán tetszik, egy igazán kemény halálfaló az aki összetűzésbe került a bátyával. Mikor megmondom neki, csak harciasabb lesz. A közelségemtől kicsit meglepődik, de szeretnék minél nyomatékosabb lenni. Kedvelem Gwenogok, és nem akarom hogy ez legyen a veszte. - Tudom, én is mindent megtennék az öcsémért. De azzal nem segítesz neki ha megöleted magad. Ha meg oda mész felidegesíteni, rászállnak az egész családodra. Hidd el én csak jót akarok. Ez a háború nem fog sokáig tartani, nem kell sokáig bujdosnia. - mély levegőt veszek, majd hátrálok egy-két lépést. - Két kimenetele lehet az egésznek, vagy meghalunk, vagy győzünk. A bujkálás csak lehetőséget ad a túlélésre. - próbálok a lelkére hatni. Kedvelem és nem akarom hogy vagy neki vagy a családjának bántódása essen. - Gwen, én ezzel segítek. Nem szégyen a bujkálás, értsd meg. Én köztük éltem évekig, és tudom milyen alattomosak. Minisztérium is a kezükben van, szerinte Rosier az aurorok parancsnoka még is kicsoda? - itt már elnevetem magam, már szinte nevetséges mennyire kétségbe esett a helyzetünk. És ők meg mit csinálnak ? Nyugodtan hajtják álomra a fejüket. Ennyire igazságtalan a háború... - Bármit teszel veszítesz. Egy lehetőség van, az pedig a kivárás. Szerinted én azért élem túl mert az vagyok aki? Egy senki vagyok. Csak is a párom segítségével és ismeretségével élek még mindig. - nézek rá elkeseredve. Ez így igaz, ha Daniel nincs már rég halott lennék, vagy rákényszerítenének hogy másokat öljek.
Kate szinte teljesen más ember lett, mint ahogyan az emlékeimben élt. Már korán sem az a határozott, harcias lány, aki volt egykor. De ezért talán nem is lehet hibáztatni. Bárki beleroppant volna abba, ami vele történt, még akkor is, ha csak a fele igaz annak, amit beszélnek. Valahol még az is csoda, hogy egyáltalán életben van. Mégis kicsit nehezen tudom kezelni, hogy nem igazán azzal az emberrel beszélek, akire számítottam. A hirtelen téma és hangulatváltásokhoz nehéz alkalmazkodni, de igyekszem. Mint ahogy arra is törekszem, hogy arra kanyarítsam a beszélgetést, amerre szeretném. Mikor azonban megmutatom neki a halálfaló nevét, aki a bátyám életére tör, elzárkózik a segítségnyújtástól és figyelmeztet, hogy jobban teszem, ha nem keresem, hanem inkább menekülőre fogják a testvéremék, mert úgyis értelmetlen, öngyilkos vállalkozás lenne csak a részemről. Szavainak azzal is igyekszik nyomatékot adni, hogy egészen közel lép hozzám és a szemeimbe nézve, szinte az arcomba beszél. - Mitől vagy ilyen biztos ebben? - kérdezek vissza, miután befejezi a hegyi beszédet és hátrébb lép tőlem egy kicsit. Nem fog sokáig tartani a háború...és ha igen? Éljünk bujdokolva, rettegve? Ő azonban nem adja fel, egyre csak győzködni próbál, miközben igen sötét képet fest a helyzetről. A halálfalók mindenütt ott vannak. Nem mintha nem ezt tartaná a szóbeszéd még Walesben is. Nem csodálom, hogy Kate láthatóan szinte az őrület határán áll. Hol érzelmileg próbál hatni, hol keserűen felnevet, máskor csüggedten néz rám. Egy kész érzelmi hullámvasút. Nem lehet könnyű neki, efelől nincs kétségem. De én már döntöttem és nincs, aki eltántorítson. Nagy levegőt veszek, mielőtt beszélni kezdenék.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél és tényleg remélem, hogy nem esik bajod. Megértem az álláspontod, de kérlek próbáld meg te is az enyémet. Én nem tudok ölbe tett kézzel ülni, miközben a bátyám és a menyasszonya ezeknek a mocskoknak a célkeresztjében van. Te így próbálsz boldogulni, én úgy - komolyan nézek végig a szemébe. Nem haragszom rá, bár nyilván a segítsége megkönnyítette volna a dolgomat. Nem vagyok azonban az a fajta, aki ilyen egyszerűen feladná, vagy le lehetne beszélni, ha egyszer a fejembe vettem valamit. - Nem is rabolnám ez esetben tovább az idődet. Örülök, hogy találkoztunk. Nem tudom, találkozunk-e még valaha, de vigyázz magadra, amennyire lehet és sok szerencsét! - Úgy érzem, nincs miről beszélnünk a továbbiakban. Nem arról van szó, hogy csalódtam volna benne, vagy dühös lennék, de nincs miért húznom az időt. Neki is jobb, ha nem marad sokáig egy helyben és nekem is van még tennivalóm bőven. Bár ez a találkozó nem hozta meg az általam remélt eredményt, mégis örülök, hogy láttam őt, még ha talán az utolsó találkozásunk is volt az életben. Jó tudni, hogy életben van, még a nehéz helyzete ellenére is. És én tényleg szívből, minden jót kívánok neki a jövőre nézve. Segített nekem egyszer ismeretlenül is és ez olyasmi, amit nem felejtek el. Soha.
Hello darling, my name is
Kate Denver
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 42
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Szomb. Szept. 24, 2016 10:40 am
Kate & Gwen
hello old friend
Egyre inkább kezdek dühös lenni, és kezd elszakadni a cérna. Nem értem mi a francért ilyen rohadt makacs. Tényleg ennyire nem tudná felfogni a helyzet súlyosságát? Ezek szerint neki tényleg nem volt komolyabb gondja halálfalókkal, ennek örülök, de akkor hallgathatna olyanra aki igenis ismeri őket. Már komolyan a fejemet fogom, és fel alá járkálok. Még is mit kéne mondanom ami vissza tartaná ? Mivel tudnám megijeszteni annyira hogy hallgasson rám? Egy épeszű ember lehet hagyná hagy menjen, essen a saját csapdájába. De szerencsére én nem vagyok ép eszű, és nem hagyom hogy ő és a családja a vesztébe rohanjon. - Gwen nem fogod fel ? - nézek rá immár halálosan komolyan. - Itt nem a feladásról van szó. Sokkal rosszabb dolgok vannak a halálnál. Lehet ezek szerint attól te nem félsz... de bármit megtesznek ezek a szemetek a céljuk érdekében. Szerinted engem miért követnek? Mindent tudok, tudom ki kicsoda, ki halálfaló, kik vannak irányítás alatt. Szerinted engem már csak a jegy miatt akarnak elkapni ? Nem.. - mély levegőt veszek, és próbálok minden borzalmas dolgot felidézni, amit ezek a mocskos elkövettek, csak h ettől az öngyilkos küldetéstől elijesszem. - Nem fognak csúnyán rád nézni. Nem fognak azonnal megölni. Ez a szemét láda. - itt rábökök a cetlire. - Megkínzott valakit csak azért mert nem adta el a birtokot, amit ő kinézett. Nem ölte meg a tulajt... napokig lent tartotta a pincébe, hogy aláírja a papírokat. - szerintem az hogy közbe kínozta folyamatosan egyértelmű, már ki se mondom hangosan. - Szerinted ha beleköpsz a levesébe mit fog csinálni? Elmondom. Szerintem felfogja hevíteni, és nem dühből hanem lelkesedésből. Lelkesedésből fogja megkeresni a bátyádat és addig kínozni, vagy elrejteni, hogy a menyasszonya igent mondjon, és ezt végig fogja vele nézetni. Hogy veled mit tesz? Téged lehet csak megöl, vagy eszméletlenségig kínoz, hogy ne emlékezz arra se ki voltál. - tudom, hogy ez az egész borzasztó kegyetlennek hangzik, főleg hogy én mondom ki őket hangosan. De ez az igazság, ha csak ez tántorítja el. - Gondold át Gwen, ezek nem kispályások. Megkapják amit akarnak, szerinted miért nem kapták el még őket ? Eltüntetik a nyomaikat... - mikor elköszön csak nagyot nyelek. Valóban ennyire azt hiszi, hogy boldogan fog véget érni ez a sztori? - Még is mit gondoltál hogy tudnék segíteni ? - már kíváncsi vagyok még is milyen szerepet szánt nekem ebbe? Kiadom a nevet ő pedig kinyíratja magát ? Ehhez nem adom a nevem... bolond vagyok de nem ennyire.
Egyre nehezebben követem Kate hangulatingadozásait. Ha tudtam volna, hogy ilyen lelkiállapotban van, talán jobban jártam volna vele, ha fel sem keresem. Így csak kiakasztottam. Vagy adtam neki még egy dolgot, amin aggódhat. Vagy már magam sem tudom. Tényleg nem tudok eligazodni rajta. Néha szomorúnak, néha csüggedtnek, néha dühösnek, máskor egyenesen hisztérikusnak tűnik és ezek szinte másodpercről másodpercre váltakoznak nála. Ha valakin, akkor rajta láthatom, mit művelhet ez a háború, a halálfalók elöli bujkálás egy emberrel. Szinte még nyomokban sem hasonlít a régi önmagára, ahogy az emlékeimben él. Talán tényleg jobb lett volna, ha nem találom meg. Valahol fáj így látnom őt. De csak még egy okkal több, hogy megkeressem azt a halálfalót. A bátyám és a menyasszonya vagy bárki más a családunkból nem juthat erre a sorsra. Kate mindenesetre meggyőzhetetlen. Tekintete már-már eszelős és szinte látom rajta, hogy az a célja, hogy minél borzalmasabb dolgokat soroljon fel, hogy ezzel is elrettentsen. Nem kétlem, hogy igaz, amit beszél, sok szörnyű dolgot mondanak a Sötét Nagyúr követőiről és elképzelhető, hogy nincs bennük túlzás. Ha valaki, akkor ő pedig biztosan tudhatja, hiszen testközelből ismerheti. Mégis rezzenéstelen arccal hallgatom. Konokabb, elszántabb vagyok annál, minthogy bárki elrettenthessen. Ő sem fog. Nem is látom különösebben értelmét folytatni a társalgást. Különben is, minél tovább folytatom vele a beszélgetést, annál inkább elszomorít, hogy mi lett belőle. Jobban szeretném olyannak megőrizni őt az emlékezetemben, amilyennek az első találkozásunkkor láttam. Miközben persze őszintén reménykedem benne, hogy túléli ezt az egészet és nem is a Szent Mungóban kell meglátogatnom legközelebb. Mikor azonban elköszönnék, megint kifakad és így nem hagyhatom faképnél.
- Csak annyit szerettem volna tőled, hogy mondd el nekem, merre találom ezt az embert. De megértem, ha ellenkezik az elveiddel, hogy bármit elárulj. Majd keresek más megoldást - egy gyenge mosolyt megeresztek felé, nem szeretnék barátságtalannak, vagy gorombának tűnni, de ez már messze nem olyan őszinte, mint a találkozásunk elején volt. Mert ez a Kate Denver már nem az az ember, akit én ismertem. Valaki teljesen más. És ez elkeserít. De nem akarom, hogy mindezt lássa is rajtam. Nem szeretném megbántani. De a céljaimért, a családomért muszáj vagyok harcolni, akár tetszik ez neki, akár nem.
Hello darling, my name is
Kate Denver
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 42
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Csüt. Okt. 20, 2016 10:43 am
Kate & Gwen
hello old friend
Csak toporgok egy helyben idegesen. Tudom ha most elköszön, és elmegy akkor marha nagy hülyeséget akar csinálni. Hosszasan becsukom a szememet, majd mély levegőt szívok be. Amit most tenni fogok, azzal mindent kockára teszek, ha Daniel megtudja nagyon kifog akadni és jogosan. Viszont elegem van a sok áldozatból, és hogy mindenki életét ezek a rohadékok megkeserítik, csak mert nincs jobb dolguk. Vagy örültek vagy gazdagok és azért nem tudnak mit kezdeni magukkal. - Na jó... - mondom végül az ajkamba harapva. - Elviszlek. Egyedül nem mehetsz. De előtte segítened kell.. új külsőt varázsolni, szerezni. - nézek rá már mosolyogva. - Tulajdonképpen mi a terved ha vele szemben állsz ? Megkéred hagyja békén őket ? - nézek rá őszinte érdeklődéssel. Dicséretes a bátorsága, és az elszántsága, ha az én öcsémről lenne szó valószínű én is ezt tenném. Csak ehhez kell egy nagyon jó terv. - Szerintem az nem használna, viszont egy jó csel, egy csalás, valahogy el kell érnünk hogy féljen tőlük, vagy kiábránduljon... de ezt is okosan mert ha feldühítjük akkor viszont inkább úgy fogja gondolni jobb ha megöli őket. - jelentem be egyszerűen elhúzva a számat. Tudom nem fog tetszeni neki, de őszintének kell lennem. Nem mondhatom hogy egyszerű lesz és hogy jó ötlet mikor nem. Én tényleg segíteni akarok, és megteszek mindent. De ahhoz nem szabad felismerniük, ahhoz pedig új külsőre lesz szükségem...
Hello darling, my name is
Gwenog Jones
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 37
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Hétf. Nov. 07, 2016 1:16 am
Kate & Gwenog
Kate viselkedése kicsit kellemetlenül érint. Nem erre számítottam és nem igazán tudom, hogyan kezeljem. Láthatóan csapong, mind a témák között, mind érzelmi téren. Nehéz követni. Ilyen lenne egy őrület határán táncoló ember? Elszomorító. Pláne, hogy emlékszem rá, milyen volt. Nem mintha olyan közeli barátok lettünk volna, annyira azért nem, de legutóbb határozottan más benyomást tett rám, mint most. Hiba volt megkeresnem őt. Segítséget láthatóan nem remélhetek tőle és csak elszomorít, hogy így láttam őt. Jobbnak is látom hát elköszönni tőle és útjára engedni. Mikor azonban érzékeli, hogy le akarom zárni a beszélgetést, talán mert nem sikerült meggyőznie, újabb hangulatváltásnak lehetek a tanúja. Összevonom a szemöldököm? Mi a fene? Mosolyog és felajánlja a segítségét. Nem is akárhogyan. Elvisz. Kész öngyilkosság számára az ötlet. Ezt még én is átlátom.
- Kate ez... - őrültség, folytatnám, de már további kérdésekkel bombáz. Riasztó. Ezt a szót tudnám leginkább használni rá. Tényleg nagyon összefüggéstelenek a szavai, a tettei, minden. Ennél nagyobb őrültséget fel sem ajánlhatna. Ezt nem hagyhatom. Nemcsak azért, mert ki tudja, mikor mivel állna elő közben, ha velem tartana, de azért sem, mert ezzel gyakorlatilag megöleti magát. Ez a lány nincs eszénél. Egyre világosabban látom. Annyira lefoglalnak döbbent gondolataim, hogy szinte el sem jutnak hozzám a szavai, de szemlátomást ő remekül elbeszélget magával anélkül is, hogy én válaszolnék a kérdéseire. Csak egy dolgot tudok biztosan. Meg kell akadályoznom. Most már nekem őt. Nem jöhet velem. Nem hagyhatom, hogy megölesse magát miattam. - Nem. Kate, nem akarom, hogy velem gyere. Öngyilkosság lenne a részedről. Ha bárki felismer, téged biztosan megölnek - tárgyilagos és kimért igyekszem maradni. Nem is értem miért, de a józan eszére próbálok hatni. Talán csakúgy megszokásból. Hátha maradt még neki valamennyi.
Tudom, tudom hogy kicsit ... szélsőséges a viselkedésem. Azt is sejtem Gwen nézéséből, hogy örültnek néz. De lehet tényleg az vagyok, viszont vak nem. Csak nevetek elkeseredésembe, már ezek után komolyan se fog venni. Viszont elegem van az áldozatokból, és úgy tűnik Gwen tényleg nincs tisztába, hogy még is ki a fenével van dolga. Ha felszólal még aznap megfogja ölni. Így úgy döntök inkább vele tartok. Okosan kell csinálnunk, és én úgy vélem jobban ismerem ezeket mint ő. Azonnal persze elkezd ellenkezni. - Nem értem mi bajod van azzal, hogy segíteni akarok. - nézek rá, miközben a külsőm kezd megváltozni. Hosszú barna hajam kezd egyre rövidebb lenni szőke, rózsaszín tincsekkel. A szemem színe is ezentúl barna lesz. Nem nagyon tudja bárki is, hogy metamorf mágus vagyok, így lehet ezzel meglepem, nem kicsit. - Tudom, bolondnak nézel, hogy bekattantam. Nem vagyok hülye. És igen a menekülés, nem egyszerű, és lehet az... agyamra ment, főleg a paranoia érzett. Ezt akarom elkerülni, hogy megérezd. Vagy a még rosszabbat, hogy azonnal meghalj! - kicsit lehet erélyesebben sikerült mint szerettem volna. Mély levegőt veszek. - Kérlek Gwenog hagy segítsek. Egyedül nem fog menni, ne legyél konok! - nézek rá tényleg könyörgő tekintettel, nem hittem volna, hogy valaha is ezért fogok valakinek esedezni.
Már nem bírom követni Kate-et. Ha valakin, rajta tényleg látom, mit tehet ez a háború egy emberrel. Viszont ez még inkább arra sarkall, hogy cselekedjek, ne csak gyáván megbújjak és hagyjam a bátyámnak is, hogy a világ túlsó felére kelljen menekülnie. Akarjon bármennyire is lebeszélni Kate, én már eltántoríthatatlan vagyok. Viszont ekkor, egy hirtelen hangulatváltással már a segítségét ajánlja fel. Nem is akárhogyan. Velem akar jönni. Ő, aki nem titkoltan a Sötét Nagyúr elől bujkál mióta. És mikor megpróbálom megértetni vele, hogy ezt mégsem kéne, egyszerűen kinevet. Tényleg ennyire nem maradt benne semmi ráció?
- Az, hogy megöleted magad. Ha velem jössz, esélyed sincs túlélni. Amint meglátnak... - elakad a szavam, ahogy látom, hogy kezd megváltozni a külseje. Nem is tudtam, hogy metamorf mágus. Ez persze egy kicsit érthetőbbé teszi a felajánlását, de még akkor is veszélyes. Gondolom a halálfalók között van, aki tudja, így még mindig ott a lebukás veszélye. Ennek nem tehetem ki a saját önös érdekeimből. Még akkor sem, ha jól jönne a segítsége. - Nézd, én tényleg nagyra értékelem a segítő szándékodat és hálás vagyok érte. De téged keresnek. Ha velem tartasz, gyakorlatilag arany tálcán kínálod magad nekik. Köszönöm az aggódásod, de ez az én harcom. Nekem kell megvívnom, úgy, ahogy én szeretném. Jogod van ahhoz, hogy helytelenítsd, amit teszek, de ezért nem kell ekkora áldozatot hoznod. Hidd el, nem éri meg! - én is elég keményen szólok hozzá, ahogy ő az előbb hozzám. Örülnék neki, ha sikerülne kulturált, baráti körülmények között elválnunk, legyen ő bármilyen állapotban, de ha ezt sokáig folytatjuk, tartok tőle, hogy erre nem lesz lehetőség. De ha ez az ára annak, hogy megakadályozzam, hogy őrült módon velem tartson, kénytelen leszek ezt tenni. Essen ez most bármilyen rosszul is nekem. Hiszen bár nem ismerem túlzottan, de igenis számított nekem a barátsága és sosem fogom elfelejteni azt, amit értem tett. Soha. Épp ezért kell most az ő érdekeit is szem előtt tartanom. Egyszer már megmentett. Nem lenne helyes ezt azzal viszonoznom, hogy hagyom, hogy vásárra vigye a bőrét miattam.
Hello darling, my name is
Kate Denver
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 42
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Vas. Dec. 18, 2016 11:38 am
Kate & Gwen
hello old friend
Kissé kezdek türelmetlenné válni. Komolyan és még velem van gond. Egyszer az a baja hogy nem segítek egyszer meg kiakad azon, hogy segíteni akarok ? Nem értem most mit kéne tennem mit vár tőlem? Kezd annyira felbosszantani, hogy tényleg megadom neki a helyet ahol megtalálja és nem fog érdekelni. Nem értem most miért érdekel. - Mint látod az álcázás nagy mestere vagyok. Évek óta bujkálok már és eddig nem kaptak el, nem véletlen. - emelem fel a fél szemöldökömet. - Miattam ne aggódj. - mondom majd közbe végbe megy az átalakulásom. Egy újságban néztem ki azt a nőt akivé változtam, kissé idősebb lettem, nagy kék szemekkel, magasabb és szőkébb. A hosszú mondandója után, csak végig mutatok magamon. - Szerinted felismernek? - mondom flegmán. Az a baj ezek a nagyobb átalakulások nagyobb fájdalommal járnak, és nem tartanak sokáig, csupán 24 órán keresztül tudom fenntartani a látszatot, utána ismét el kell végeznem ezt az átalakulást, ami fájdalmasabb. Bár megszoktam így az arckifejezésem se árulhatta ezt el. - Na jó, tudod mit? Én nem fogom rád erőltetni a segítségemet. Téged és a bátyádat akartam megóvni ezzel, de ha ennyire nem akarod, nem fogok rád kapaszkodni. - mondom egyszerűen. - Utolsó lehetőséged Gwen , segítsek vagy sem? És emlékezz vissza azokra amiket mondtam róla... nem fogod simán megúszni, ha téged egy apró mosollyal el is enged a bátyád fogja meginni a levét. - kissé türelmetlen vagyok, és ideges, de szerintem teljesen érthető.
Lassan már magam sem tudom, mit vártam attól, hogy megkeresem Kate-et és a segítségét kérem, de az biztos, hogy nem ezt. Szörnyű látni, mit tett vele ez a háború, a helyzet, amibe került. Bár sosem ismertem túlságosan, mikor legutóbb találkoztunk évekkel ezelőtt, egyáltalán nem ezt a benyomást tette rám, amit most. Mintha egy másik ember lenne. Egy sokkal kiszámíthatatlanabb. Lassan már azt sem tudom, bízhatok-e benne egyáltalán. Hiszen előbb elküldene, lebeszélne és megtagad tőlem mindenféle segítséget, majd hirtelen még azt is felfedi előttem, hogy metamorf mágus és kijelenti, hogy velem jön. Ráadásul úgy tűnik, lebeszélni sem tudom. Sőt, mintha most meg már ezzel dühíteném. Tényleg nem értem. - De Kate... - Nem tudom, mit is mondhatnék. A ráció itt már egyértelműen nem segít. A hangulatváltozásai úgyis követhetetlenek. Egyszer dühös, máskor riadt, most meg már-már fellengzős. Pedig nem pont az előbb győzködött, hogy ez nem ilyen egyszerű és csak a menekülés az egyetlen lehetőség, méghozzá minél messzebbre? Erre ő önként járulna most velem a halálfalók elé lényegében. Tény, hogy ezzel a külsővel én sem ismerném fel, de gondolom nem véletlen, hogy a képessége ellenére eddig is rejtőzködve élt. Csak ezt hirtelen valamiért ő nem veszi tudomásul. Próbáljam akárhogy megmagyarázni. Talán csak bosszantom vele.
- És ha velem tartasz, mi az, amiben tudsz segíteni nekem, hogy megóvj engem és a testvéremet mindettől? - karba tett kézzel, várakozón nézek rá. Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy egyszerűen csak rámondom, jöjjön velem és kész, ketten mégiscsak erősebbek lehetünk, de tudom, ezt az önzést csak a zavarodott viselkedése feletti dühöm, türelmetlenségem váltja ki belőlem. Bár őszintén már magam sem tudom, mi lenne a legjobb ebben a helyzetben akár neki, akár nekem. Kate megmentett egyszer és a barátomnak tekintem, legyen most bármilyen. Nem viszonozhatom ezt azzal, hogy most gyakorlatilag feláldozom a saját céljaimért. Másrészről pedig, ha csak észérvek alapján nézem, honnan tudhatom, hogy nem fogja az "akció" közben hirtelen meggondolni magát valami újabb hangulatingadozás következtében? Akkor mit csinálok vele? A saját fejemre is bajt hozok vele. Már magam sem tudom, mi lenne a helyes döntés. Magammal vigyem, elfogadva a segítségét, vagy sem és inkább próbáljam más módon megtudni a nekem szükséges információkat? Már tényleg nem is tudom, melyik lenne a jobb, egyszerűbb, problémamentesebb megoldás.
Türelmetlen vagyok, és egyreeee türelmetlenebb. Nem értem miért nem fogadja el a segítségemet. Egyszer tanácsolom neki, amit én bizonyára jobban tudok mint ő, hogy ne csináljon semmit jobb ha úgy maradnak a dolgok ahogy most vannak... de nem. Oké, akkor viszont ne menjen egyedül , hanem segítek. De nem. És még neki áll feljebb. Komolyan nem értem az embereket, és nem is akarom. A kérdésére csak értetlenül pislogok rá. - Sehogy, semmivel nem tudnálak. Azért mennék, hogy ebből a beszélgetésből épségben jussál ki. Mit mondtam az az ember kiszámíthatatlan és veszélyes. - forgatom a szemem, majd egyszerűen széttárom karjaimat. - Jó rendben, nem kell a segítségem. Fogok a táskámból egy pergamen darabot és felírom rá hol találhatja meg azt az örültet. - Tessék itt van. Nem fogok könyörögni azért hogy kockáztassam az életemet. Próbáltam neked segíteni, sajnálom hogy nem élsz vele. De előre szólok én megmondtam.. - húzom el a számat, de az alakomat így hagyom. Utálok mássá változni, hisz a személyiségemből is ilyenkor elvesztek valamennyit. Mondjuk ami valljuk be nem túl kecsegtető. - Sok sikert. Remélem sikerülni fog, és eltudod érni amit akarsz. - azért küldök felé egy biztató mosolyt.
Hello darling, my name is
Gwenog Jones
I have got magic power. I'm a witch.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 37
Tárgy: Re: Kate & Gwenog Szomb. Ápr. 08, 2017 2:24 am
Kate & Gwenog
Kate a barátom. Volt. Múlt időben legalábbis biztosan. De én még most is annak tekintem. Egyszer megmentette az életemet és ezt sosem fogom elfelejteni. Azért kerestem meg őt, mert tanácstalan voltam. Még ha így utólag biztos, hogy nem a legjobb ötlet volt. Látom rajta, hogy dühítem. Talán aggódik is értem, ezt nem tudnám megmondani. Jobb lenne, ha nem ilyen hangulatban kellene elválnunk, de ha ez az ára annak, hogy megóvjam őt a saját őrültségétől, megteszem. Tartozom neki ennyivel. Nem várhatom el önző módon, hogy velem tartson. Ami számára gyakorlatilag a biztos halált jelentené. Még ha metamorf mágus is, hiszen gyakorlatilag belesétálna az üldözői karmaiba. Ezt pedig nem engedhetem. Nem tudom, mit mondhatnék, amikor a szemeit forgatja rám, aztán végül egy cetlit vesz elő, ráír valamit és odanyújtja nekem. Úgy tűnik, végül tényleg megkaptam tőle, amiért jöttem. Valahogy mégsem tudok ennek őszintén örülni. - Köszönöm, Kate. Őszintén. Hidd el, nagyon sokat segítettél - rámosolygok, még ha kicsit bátortalanra is sikerül. Nem tudhatom, nem veszi-e provokálásnak, mikor egyáltalán nem ez a célom vele. Én tényleg csak ennyit akartam tőle és nem többet. Sajnálom, hogy így kellett megszereznem tőle és ilyen hangvételbe váltott a beszélgetésünk. Nem kellett volna így lennie. - Hasonlókat számodra is. Vigyázz magadra, Kate és sok szerencsét! - ismét megeresztek felé egy mosolyt. Úgy hiszem, ezek a búcsú szavai. Jó lenne tudni, hogy nem örökre szólnak, de ezekben az időkben sajnos nem lehetek biztos benne. Bízom benne, hogy sikerül elmenekülnie. Hogy túléli. Hogy mindketten túléljük.
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
