Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Kint voltam a terepen, már a bejelentés után pár perccel, kimentem hisz ott voltam kéznél azok közt kik rögtön kaphatóak voltak erre a feladatra. Helyszínelőkkel első kis csapatával együtt mentem ki. Az Abszolút egyik kis szűk mellék utcájában találtak rá az áldozatra. Az esett előtt egy kis robbanás is volt az utcában egy kis kráter keletkezett és benne feküdt a lány. Kaptam a lehetőségen, hogy kimenjek és felgöngyölítsem az ügyet és a helyszínt is lássam. A fehér orchideás gyilkos csapot le már negyedjére a héten. Egy sárvérű fiatal 20 éves nő volt az áldozata. Emlékszem rá alattam járt pár évvel. Nem emlékeztem a nevére, de tudom okos volt és talán hollóhátas volt- Ép hogy kilépett az iskola falai közül és élhette volna az életét, erre ocsmány módon meggyilkolták. Merlinre, ez szörnyű. A lány hajában volt a virág, mint eddig mindig az összes áldozatnál. A jobb karjára rávésve, hogy sárvérű. Az egész teste össze-vissza vagdosva, kínozták a nőt, talán abba halt bele hogy túl sok vért vesztett. Egyedül voltam kint, mint nyomozó auror, de tudtam, hogy percek múlva még egy auror jön és keresi majd velem az elszórt nyomokat. A sajtó se érkezett ki, csak pár kíváncsiskodó ember volt a szalag mögött. Nem zavartattam, magam helyette végeztem a munkámat. Az "első szemtanúk", aki a bejelentést tették. Őket hallgattam, ki és jegyeztem fel minden mondandójukat. Egy helyszínelő jött oda hozzám, hogy megkérdezte, hogy felszedhetik-e a halottat, mert ők már kész voltak, hogy elvigyék a halottasházba. Megrázom a fejem, hogy ne szedjék fel a testet, mert még nincs itt a másik auror, aki az Orchideás gyilkos ügyet kapta meg. Majd hallgatom a tovább a két bejelentő tanú vallomását. Közben a szomszédos üzletekből is kicsődült pár ember, hogy lássa mi zajlik a kis utcában. Az emberek szeme láttára végeztem a munkámat. Lehet, hogy gyerekként zavart a sok szempár, de ezt megtanultam átlépni egy nagyobb célérdekében. Az ember, mikor elintéz egy ügyet, akkor ki kell állnia és közleményben el kell mondania a végkifejlettettét, hogyan zárult le az eset. Nehézkes tanulási folyamat volt számomra, de sikerült elérnem, hogy a sajtó előtt se legyek az, aki egykor voltam, ki minden nyilvános nagy megmozdulásnál a háttérben van és rosszul van attól, hogyha őt bámulják. Nem feszélyeznek az emberi szemek többé már. Hallom, ahogy hopponáltak többen is. A második turnus a helyszínre érkezett. Körül-belül még tíz ember érkezhetett meg, a második szintről és a Varázsbaj-elhárító osztagtól, hogy rendbe tegyék a helyszínt, miután a helyszínelőink ledokumentáltak minden fontosat. Meglepettem veszem észre, hogy itt van Lily Evans is vagyis Mrs. Potter is. Akkor övé ez az ügy az orchideás sorozatgyilkos ügye, nagy valószínűséggel feltételezem. Befejezték a mondandójukat a bejelentők nekem nem volt több kérdésem. - Köszönöm szépen, ha kérhetem még maradjanak itt, pár percre.- hisz nem tudom, hogy Lilynek vannak-e kérdései hozzájuk. Odamegyek Lilyhez. Nem köszönök, mert nem tudom miként köszönjek. - Szerintem már te is tudod, ki csapott újra. - mondom határozottan a világos szemeibe nézve. - Két bejelentőt személyt kihallgattam már. - majd átnyújtom a jegyzettömböt, amibe alaposan lejegyeztem minden, eddigi dolgot, amit megtudtam figyelni a holt testen és amit a kihallgatott személyektől hallottam.
Későn kaptam meg az üzenetet. Nem igazán voltunk elérhetőek James-el, a költözés teljesen felfogatott mindent. Főleg az a része, hogy teljes titokban tartsuk mindenki előtt. Persze a szorosabb baráti körön kívül. Nem igazán tetszett az egész, és a hangulatomon is meglátszik. Nem igazán van kedvem bármit csinálni, pláne nem dolgozni. Egyedül nyomozni volna kedvem az ellen aki küldte a Dementorokat hozzánk. Bár biztosra veszem, hogy Bellatrix áll mögötte, de miként is bizonyíthatnánk? Ahogy beértem a Minisztériumba Rosier azonnal le is támadt, és a mellkasomhoz nyomott egy aktát. "Irány" dolgozni címmel. Mivel nem akartam tudatlanul menni a helyszínre, így fél órát még azzal töltöttem az irodába hogy gyorsan átnézzem az aktát, majd azonnal siettem a kandallóhoz. Mikor a helyszínhez értem, csak próbáltam nem felkelteni feltűnést. Amint meglátok egy ismerős arcot, Alicet oda megyek hozzá. - Igen, olvastam az aktát. És hallottam róla, de nem értem miért pont nekem adta át Rosier... Mit kell tudni az áldozatról? - közbe elolvasom Alice jegyzeteit a szemtanukkal. Épp kiemelik a lányt a hordágyra, majd a zsákot... Fiatal lány alig fiatalabb nálam. - Sárvérű volt? - kérdezem egyszerűen, majd elszakítom a tekintetemet a testről, és Alice-ra figyelek. Fáradt vagyok, de ez a sorozat gyilkos kezd felébreszteni. Teljesen nyilvánvaló számomra, hogy csak egy giccses halálfalóról van szó. Mindegyik gyilkol, és kegyetlen, de ez az egy különösebben élvezi és vegyíti a beteges hajlamaival. Kicsit ez eltereli a figyelmemet, hátha sikerül elkapnunk.