HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
The Order Of The Phoenix

Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.


 
Légy
te is tekergő!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!

Minden, ami fontos lehet.

♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését.
♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni.
♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla!
♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Várva várt karakterek

Lucius Malfoy Marlene McKinnon Narcissa Malfoy Bellatrix Black Dorcas MeadowsRemus Lupin Evan Rosier Arthur Weasley Molly Weasley Andromeda Tonks Edward Tonks Sybill Trelawney


Cseverésző tekergők



Ki kapja a házkupát?

109 169 147 36

Tekergők csoportra bontva
Griffendél : 0 fő
Mardekár : 2 fő
Hollóhát : 0 fő
Hugrabug : 1 fő
Halálfaló : 10 fő
Boszorkány : 13 fő
Varázsló : 7 fő
Főnix Rendje : 15 fő



Reggeli Próféta legfrissebb hírei


Tovább...

Ki van itt?
Tekergő lelkek gyűjteménye
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (27 fő) Csüt. Aug. 03, 2017 10:28 am-kor volt itt.


Latest topics
» Mayra Rosier
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm

» #Deveroux placc: Deveroux, Bones, Cavelier
by René Deveroux Vas. Május 28, 2017 9:23 pm

» Lily & Severus
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 10:22 pm

» Nigel & Emmeline - Nászút
by Emmeline Flamel Szomb. Május 27, 2017 9:49 pm

» Lily & Peter - london egy elhagyatott szegletén
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 5:50 pm

» Richard & Gideon - 2016 decembere
by Gideon Prewett Szer. Május 24, 2017 12:41 pm

» Ahol a madár se jár
by Devorah Harmsworth Vas. Május 14, 2017 10:05 pm

» Gwenog & Emmeline
by Gwenog Jones Pént. Május 12, 2017 2:11 am

» Reg & Jess
by Regulus A. Black Kedd Május 09, 2017 11:03 am

» Remus & James
by James Potter Vas. Május 07, 2017 9:25 pm

» Lacock :: James & Voldemort
by James Potter Vas. Május 07, 2017 7:56 pm

» KÉSZ VAGYOK!
by Jessamine Shafiq Kedd Május 02, 2017 1:37 am

» Silhouette FRPG
by Vendég Vas. Ápr. 30, 2017 12:45 pm

» Nathan & Felicity - valahol....
by Felicity Nott Szomb. Ápr. 29, 2017 1:40 pm

» Jonah körözöttjei
by Jonah Dowson Csüt. Ápr. 27, 2017 6:58 pm


Share | 
 

 Gideon & Emmeline

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Gideon & Emmeline   Vas. Ápr. 24, 2016 4:13 pm



gideon+emmeline

Valójában fogalmam sincs, mi hajtott a tanári pálya felé. Nem vonzanak különösebben a gyerekek, és jobb szeretem mások hangját hallani, mint a sajátomat... Na jó, belátom, ezt még én se hittem el.
Sokszor gondolkodtam már rajta, hogy jó döntést hoztam-e, mikor visszatértem a kastély falai közé, és mindig ugyanarra jutottam: hogy egyenlőre megfelel. De bölcs dolog ideiglenes tervekkel indítani a független felnőtt életemet? Ez az, amiért annyira igyekeztem? Nem, nem igazán hinném, hogy a levegőben lógás megfelelő stratégiának bizonyulna, viszont amíg nem sikerül összeszednem magam, próbálom figyelmen kívül hagyni ezt a tényt. Már rég nem ott járok, hogy belebetegedjek egy helytelen döntésbe; túl sokat kellett meghoznom az utóbbi időkben.
Ugyanúgy kihívást jelent szerepet játszani valakinek a felnevelésében, elérni, hogy mindenki tekintéllyel forduljon felém, ugyanakkor megőrizni a bizalmukat, ami még annyira törékeny! Ha jól végzem a munkámat, az legalább annyit ér, mintha folytonos életveszélynek tenném ki magamat mondjuk aurorként, és még inkább tönkre vágnám az idegeimet. Elvégre most arra van szükség, hogy ne roppanjunk össze, a jövőben pedig arra, hogy ne történjen meg újra ez az egész. Esetleg hogy ne folytatódjon (a jóslás nem az én szakterületem, de talán jobb is így). Márpedig a jövő csak rajtuk áll.
Mindemellett Severus is fontos tényező, hisz mondhatni nyílt titok, hogy Voldemort szolgálatában áll. Az, hogy szintén tanárnak állt, a legegyszerűbb célponttá teszi a halálfalók között, akit megfigyelhetünk.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy könnyűnek is bizonyul a feladat.

Szerencsére ez nem az a nap, mikor a diákoknak lehetősége vagy kedve adódna arra, hogy kihagyjon egy-két órát, így észrevétlenül sietek fel az alagsorból. A bőröm tele van vérző karcolásokkal, az ingem és a szoknyám pedig több helyen elszakadt. Fogalmam sincs milyen átok ez, de egy biztos: hatásos. Az egész testemben remegek, mégis kitartóan tűröm a fájdalmat, ami kis híján az ájulás szélére sodor. Alig fogom fel, hogy nekimegyek valakinek - egészen addig, amíg meg nem pillantom az arcát.
- Gideon?



thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Hétf. Ápr. 25, 2016 8:47 pm


Emmeline


Szörnyen dühítő. Hihetetlennek tartom, hogy az ember minden próbálkozása és munkája feleslegesnek bizonyul, ha egy valamit nem úgy csinál, ahogyan azt mások elvárják. Hiszen elvárják, hogy mindig a toppon legyek, mindig legyek kedves és elnéző, sőt, nyitott, de mégis milyen alapon, mikor a tegnap belépett tizennyolc éves mitugrászok is azt gondolják, hogy ugyanannyi joguk van, mint nekem? Nem várhatja tőlem senki, még maga Dumbledore sem, hogy mindent azonnal az orrukra kössek és még mosolyogjak is hozzá. Minden napom erre áldozom, mindent úgy csinálok, hogy a Rendnek csak haszna származzon belőle, mégis én vagyok az, akit folyton kérdőre kell vonni. Egyszerűen hihetetlennek tartom. Mi van, ha egy besúgó is betéved? Mind tudjuk, hogy a Roxfortba nem csak későbbi szentek járnak, így az aggodalmam igenis jogos, míg ha a mindenkori igazgató igen körültekintően is válogat. Engem nehéz meggyőzni. Ha pedig arra gondolunk, hogy saját húgomat is a kihallgatásom alá helyeztem, mikor belépett, szerintem nem is kéne ennyire meglepve lenniük.
Egyértelműen forrongok, ahogy lefelé baktatok a Roxfort lépcsőin, és sietek végig a folyosókon. Máskor talán nosztalgikusan érezném magam, hiszen nem járok már minden nap erre, és ha nem is a legszebbek, de elég szép napjaim voltak itt. Mikor még minden rendben volt. Legalábbis az volt a legnagyobb gondunk, hogy a Griffendél megnyeri-e a kviddicsbajnokságot és hogy Molly a Weasley gyerekbe szerelmes... Talán a szüleink néha váltottak egy-egy aggódó pillantást, ha valaki kísértetiesen eltűnt, de ennyi. Most pedig pont mi háborúzunk. És még azon vannak fennakadva, hogy miért vagyok olyan nyers az újakkal, mintha tényleg nem lenne...
Az egyik sarkon befordulva valami nekem ütközik, és csak pár pillanattal később fogom fel, hogy ez inkább egy valaki. Először dühös leszek, amiért a bárgyú diákok képtelenek a szemük elé figyelni, és már a nyelvemen is van valami cifra, mikor ismerős hang mondja a nevem.
- Emmeline - biccentek köszönésképp, nem kell megismételnem a saját nevem, hogy tudja, tényleg én vagyok az. Legalábbis remélem, hogy ekkora gondok nincsenek a memóriájával.
Én nem mondhatnám, hogy megfeledkeztem róla. Sőt, szörnyen bosszantott, amikor pár éve az ő neve is felkerült az újoncok listájára, de már akkor sem számított a véleményem. Mivel most sem számít, és épp elég dühös vagyok ahhoz, hogy ezen még jobban felhúzzam magam, jobbnak látom, ha ennyivel le is tudom a kis találkozást. Nem hiányzik, hogy kínosan beszélgessünk mindazok után... Így is épp elég kellemetlen, amikor néha látom. És ne legyek feszült. Köszönöm, Albus, mindenre megvan a legjobb tanácsod.
Mégis, ahogy hátrébb lépek, nem állom meg, hogy ne pillantsak végig rajta. Gyönyörű. És őrjítő, hogy más karjában alszik el. Még úgy is, hogy a ruhája egyszerű (hiszen nem tizenhat éves már) és szakadt. Talán menekül? Mi a fenét keres egyáltalán a Roxfortban? Tanár lenne a szerencsés? Vagy rossz példa voltam és diákról van szó? Természetesen a gondolataim felét sem gondolom komolyan, nem hogy az arcomon is meglátszódna belőlük valami vagy kimondnám őket. Felesleges a túl sok érzelem, ha valami már ilyen régóta halott.
- Jól vagy? - Talán egy kis aggodalom mégis szökik a hangomba, de remélhetőleg nincs benne annyi, amit félreérthetne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szer. Ápr. 27, 2016 8:38 am



gideon+emmeline

Fel voltam rá készülve, hogy Severus egyszer észreveszi, miben mesterkedek, ahogyan arra is, hogy meglesz a vonzata. Már az elején elfogadtam, milyen következményekkel járhat, ha kémkedek egy halálfaló után - valószínűleg ez a legkevesebb, amit csak kaphattam cserébe.
Arra viszont nem számítottam, hogy ő itt lesz. Talán a fájdalom miatt képzelődök, vagy hasonló... De egyetlen percre teljesen megfeledkezem a sebeimről, a történtekről és minden másról. Szótlanul pillantok végig rajta, hosszasan elidőzve a tekintetében, és újból rájövök (már ezredjére), miért volt olyan nehéz döntenem. Mindig is az eszemre hagyatkoztam, nem véletlenül kerültem a Hollóhátba. Csakhogy mikor a közelembe kerül, a gondolataim egyszerűen cserbenhagynak, mintha ott se lennének.
Fáziskéséssel ugyan, de sikerül felfognom a kérdését, ami némileg visszaterel a rendes kerékvágásba. Válasz helyett megragadom a karját, a szabad kezemmel pedig előhúzom a pálcámat és kinyitom a szobám ajtaját, hogy betessékelhessem Gideont. Ezúttal már jóval több védőbűbáj kerül a bejáratra, hisz nem tudhatom, mikor támad kedve bosszút állni, amiért a szobájában talált. Csoda, hogy egyáltalán elengedett.
- Jól vagyok - válaszolok csendesen, bár nem tudom pontosan hogy tényleg neki szól, vagy magamat próbálom győzködni. - Még.
Amint bebiztosítottam magunkat, a kanapéra huppanok és megpróbálom begyógyítani a vérző karcolásaimat. Nem mindenhol mélyek, de így is épp elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy ki akarjak futni a világból. Főleg miután látom, hogy egyik sem javul.
Mondanám hogy foglaljon helyet, viszont azt hiszem voltunk már olyan "közvetlen" viszonyban egymással, hogy ne kelljen ilyen formaságokkal bajlódnom, mikor épp a pánik határán vagyok.
- Úgy volt, nem lesz ott. Nem kellett volna ott lennie, mégis alig tíz percet töltöttem a szobájában, mikor megjelent. - kezdek bele szinte zavartan, miközben újabb gyógyító igével próbálkozok, hiába.
Folyton csak az jár a fejemben, mikor először lebuktam. Nem szabadott volna hibáznom, ezúttal nem.
- Ráadásul nem is találtam semmit, csak rengeteg bájitalt.
Veszek egy nagy levegőt és az asztalra teszem a pálcámat, elvégre úgy tűnik, feleslegesen bajlódom, a sebeimen legfeljebb az idő segíthet, vagy Poppy.
- Dumbledore-hoz jöttél?



thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szer. Ápr. 27, 2016 9:33 pm


Emmeline


Frusztrál a tétlensége, semmi jót nem jelent ez az időhúzás. Vagy azonnal elájul vagy még mindig sokkos valami miatt, én pedig képtelen vagyok megfékezni az aggodalmamat. Először kivárok, nem rohanok vele egyből a gyengélkedőre, de ha sokáig bámul még ilyen értetlenül maga elé...
Választ hiába várok, úgy tűnik, mert először azt akarja, hogy kövessem. Elég határozott ahhoz, hogy ne ellenkezzem vele, és ha valóban segítségre van szüksége, talán csak nem meri a folyosón kérni.
Nem lep meg, hogy nem vettem észre az ajtót mellettünk, az volt a tervem, hogy minél hamarabb elkerülök innen, és mivel a Roxfortban nem lehet hoppanálni... Addig meg nem nagyon figyeltem, merre járok, elég időt töltöttem itt ahhoz, hogy a lábaimra bízhassam a legrövidebb út megtalálását. Nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, a Roxfortban soha nem érhet senkit baj (előttem áll éppen az ellenpélda), de ennyire könnyelmű néha még én is lehetek.
Na de, készségesen követem a szobába, valószínűleg az ő szobájába és figyelem, ahogy mindenféle záróbűbájokat tesz az ajtajára. Ha nem tűnne határozottan ijedtnek, valószínűleg megkérdezném, hogy ennyire örül-e a viszontlátásomnak vagy ennyire nem... Azonban így én is érzem, hogy most nincs itt a viccelődés ideje.
Végre válaszol, bár ez sem túl meggyőző, hát még a kis megjegyzés a végén.
- Még? - A fenébe is vele, tudom, hogy aggódom érte, de a hangomra továbbra is ügyelek. Remélem, tud majd valamilyen magyarázattal szolgálni. Ha nem azért nem is védelmezhetem ennyire, mert hozzám tartozik, azért biztosan, mert a Rend tagja. Ez mindennél többet jelent.
Tovább figyelem a kétségbeesett mozdulatait, majd mikor folytatja a beszédet, ledobom a kabátom a kanapéra.
Először nem teljesen értem, kiről vagy miről beszél, de nem vágok közbe, addig hallgatom, míg a bájitalokról be nem ugrik.
- Snape? - kérdezek vissza a bizonyosság kedvéért. Emlékszem már, hogy szó volt róla, tanár lett halálfaló létére. Senki sem érti, Albus miért ment ebbe bele, mikor egyértelműen tudjuk, melyik oldalt választotta. Talán csak közelebb akarja tudni az ellenségeit... Mindenesetre Dumbledore döntéseit nem kérdőjelezhetem meg.
Az elkeseredettsége láthatóan tovább nő, ahogy nem sikerül begyógyítania a sebeit, ezért meggondolatlanul térdelek le elé a pálcámmal, és a karjáért nyúlok.
- Mutasd. - Nem ígérem, hogy én csodát tudok tenni vele, de ha csak az átokra rájönnék, máris sokkal előrébb lennénk.
- Tőle jövök - válaszolom velősen, még mielőtt szabadkozna, hogy nem akar feltartani. Sokkal fontosabb most, hogy rendben legyen, mint hogy bárhová is sietnék.
- Nem lenne szabad egyedül intézkedned - jegyzem meg, ahogy továbbra is a sérüléseit vizsgálgatom. Nem azért mondom ezt, mert nem lenne elég ügyes, hanem mert senki sem lát a háta mögé, ami nagyon rosszul jöhet. Csak egy olyasvalakire lenne szüksége, aki jelezni tudna, amikor forrósodik a helyzet - azzal nem is próbálkozom, hogy egyáltalán nem kellene ezt csinálnia. Tisztában vagyok vele, hogy nem számít a véleményem, a veszekedést pedig még mindig szeretek elkerülni.
- Kerestél valami konkrétat vagy csak valami gyanúsat? - Nem tudom, miért lenne ez fontos, talán csak beszélgetni akarok vele, tudni, miket művel a Rendért vagy magáért, tudni mindent... akár csak úgy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Csüt. Ápr. 28, 2016 10:56 am



gideon+emmeline

Próbálom figyelmen kívül hagyni a zaklatottságomat és a tudatot, hogy Gideon csak tovább fokozza ezt az állapotot. Sosem hittem azt, hogy sikerült túllépnem azon, ami köztünk történt, sőt. Ha őszinte akarok lenni, soha nem is akartam így tenni. Az utána lévő, viszonylag hosszú kapcsolatom pusztán színlelés volt, hogy lássa, más büszkén vállal fel, és nem viszolyog, ha kéz a kézben kell kilépnie velem a házból. Gyerekes húzás volt a sértett büszkeségem miatt, és azért, hogy ő is olyan nyomorultul érezze magát a szakítás után, mint én. Hazugságról, képmutatásról szólt, Gideonról és rólam. A szerelem tényleg őrjítő, olyanná változtatott, amilyen másként sosem lettem volna.
A családom elvesztése volt az, ami némiképp észhez térített, csakhogy az igazi Emmeline Vance-t azóta sem kaptam vissza. Ő nem lenne ilyen gyáva, csak mert eltalálja egy átok a világ legártalmatlanabb halálfalójától, akit hat éven keresztül minden nap látott, beleértve azt azokat az alkalmakat, mikor egy egész évfolyam nevetett rajta.
Nem rohannák le az emlékei és bénítanák le, és semmiképp sem mutatná gyengének magát azelőtt az ember előtt, aki még mindig annyit jelent számára.
Minél hamarabb össze kell szednem magam.
Veszek egy nagy levegőt, majd a lehető leghatározottabban nézek újból a szemébe. Meglepetésemre aggodalmat vélek felfedezni az arcán - a szívem hatalmasat dobban. Képzelődnék?
- Igen, ő volt az. Ne haragudj, amiért ennyire kibuktam, csak... - Milliónyi hazug kifogás jut eszembe, mégis úgy döntök, hogy az igazat mondom. Elvégre éppen most határoztam el, hogy észhez térek. - Mikor legutóbb megtudták, hogy Dumbledore oldalán állok, nem lett jó vége.
Gideon biztosan nem értesült róla, hisz Skeeternek köszönhetően nem jelenítették meg az újságokban a hírt, és a Rend tagjai közül is csak néhányan tudják, mi történt. Nem bírtam volna elviselni a rengeteg részvét nyilvánítást, a sok sajnálkozást, miközben senki sem ismerte őt, és senki nem vette észre azt sem, hogy meghalt.
- Felesleges. Mindent megpróbáltam - felelem csendesen, a karomat viszont nem húzom el. Meglep ahogy válaszol a kérdésemre, hirtelen nem tudom mire vélni, de a lényeget értem és ennyi elég: nem kell sietnie. Jelenleg nincs más, ami jobban megnyugtatna, bár továbbra is érzek egy kis feszültséget a levegőben.
- Severus ártalmatlan; ha nem így lenne, továbbra is a szobájában lennék, és nem hiszem, hogy módomban állna beszélgetni. Azon kívül tudtommal én vagyok az egyetlen Rend tag, aki itt tanít, bárki más feltűnő lenne, és nem is lett volna semmi baj, ha nem lep meg. - A hollóhátas megszólalt.
- Semmi konkrétat. Időnként beszoktam nézni hozzá, de eddig nem bukkantam rá semmire, leszámítva a Sötét Jegyet.
Eszembe jut hogy rákérdezzek, ő mi járatban volt Dumbledore-nál, viszont amint szóra nyitnám a számat, meg is gondolom magam. Nem tartozik rám, ezen kívül alig egy hét múlva lesz a gyűlés, amin úgy is hallani fogok róla - anélkül, hogy kérdezősködnék.
Engedve a kísértésnek felállok, és a minikonyhámba megyek, hogy kivegyem az egyik gyógyító-fájdalomcsillapító bájitalomat. Nem csak Severus rejteget löttyöket.
- Nem kérsz egy kávét, ha már így berángattalak? - kiabálok át a másik szobába.


thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Kedd Május 10, 2016 4:37 pm


Emmeline


- Nem haragszom - vágok közbe, pedig ez teljesen felesleges, tudja, hogy a türelmem elvesztéséhez ennél sokkal több kell.
- Ha már egyszer megtudták, sosem fogják elfelejteni - jegyzem meg és a szám sarka felfelé rándul. Nem mintha vicces lenne, hogy az otthonában is kirekesztett lehet, hanem mert ez minden másra is igaz. Vannak dolgok, amiket sosem lehet elfelejteni.
- Mi történt? - Lehet, hogy nem a legokosabb dolog faggatóznom, de még mindig érdekel a hogyléte, ha pedig néhány őrült ezt veszélyezteti, arról is tudni szeretnék. Attól függetlenül, hogy tudom, képes meghozni a saját döntéseit és felelősséget vállalni értük. Már nem az én tisztem megvédeni, de mint kis közösségem más tagjaiért is, felelős vagyok érte. Mind felelősek vagyunk egymásért, ezért nagyon fontos megbíznunk egymásban. Ha sokat mondogatom, talán jobban fog menni is.
Részben magamat is meglepve lépem át az "ismerősi" határt, amit kimondatlanul húztunk magunk közé. Hiszen mikor fordult elő utoljára, hogy egynél több mondatunk volt egymáshoz? Öt éve? Hihetetlenül régen. Egy részem hát jogosan sóvárog az érintése után, de képes vagyok fékezni magam.
Puhán érintem meg a sértetlen bőrét, nem túl súlyosak a sebei, de azért biztosan elég kellemetlenek. Itt voltam, mikor gyógyítani próbálta magát, így tudom, hogy az alapigék valóban nem működtek, viszont mindennek kell lennie fordítottjának... A gyengélkedőn biztosan tudnának segíteni. Bár nyilvánvalóan nem cél, hogy minél többen tudjanak róla, így csendben maradok.
A kérdésére futólag válaszolok, majd ahogy elhúzódom tőle ismét, megjegyzést teszek. Valóban nem tartom okos dolognak a kamikaze akciókat, és ezzel szerencsére a Rendben nem vagyok egyedül. Habár a többség elég őrült ahhoz, hogy mindenbe ilyen őrült módjára vágja a fejszéjét, és tisztában vagyok vele, hogy Emmeline ezen csoport élén áll. Túl makacs lenne ahhoz, hogy másképp tegyen.
Mégis halvány mosolyt csal az arcomra a válasza, de nem hagyom sokáig ott időzni. Nem szabad nekem mosolyognom a kimagyarázásain, még biztatásnak veszi, és egyszer tényleg megöleti magát. Annyi eszem is van, hogy ne vitatkozzak vele tovább.
- Természetesen. - Ha nem jött volna be, minden rendben lenne, és ezzel az egyetlen probléma a feltételes mód. Kissé bosszant, hogy ilyen könnyen veszi a dolgot, de majd ha a gyűlésen is beszámol róla, kíváncsi leszek a többiek véleményére. Én lennék túl óvatos?
- Értem. - Még csak célja sincs! - Unatkozol a tanítás mellett? - kérdezem már egy kicsi bosszúsággal a hangomban, bár erre valóban semmi jogom. Én is tudom. De mivel valóban ő volt, aki berángatott ide, talán ennyit még megengedhetek magamnak. Maximum kidob. Megint. De talán elgondolkozna rajta, hogy igazam lehet. Már az is érne valamit.
Ahogy hirtelen itt hagy, elgondolkozom rajta, hogy esetleg újfent a lelkébe tiportam, a kérdése viszont elbizonytalanít. Nem akarja, hogy menjek. Akkor mégis mit akar tőlem?
- Kérek. - Egyébként is tudja, hogy koffeinfüggő vagyok, így biztos vagyok benne, hogy valamit akar. A földről a kanapéra helyezem át magam, és eldöntöm, hogy ma kiderítem, miről van szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szer. Május 11, 2016 5:36 pm



gideon+emmeline

Sosem fogják elfelejteni... Nem, valóban - ahogyan én sem. Bár a hideg is kiráz a gondolattól, hogy sosem tudhatom, mikor ismétlődnek meg a történtek, hosszú idők után most először ébred fel bennem az elszántság.
Meg fogják bánni, hogy ezt tették. Keservesen. Ez alól pedig Severus sem lesz kivétel. Itt az ideje, hogy végre talpra álljak, és ahelyett, hogy kikerülöm a problémáimat, felül kerekedjek rajtuk. Nem élhetek örökké úgy, hogy elzárom magamtól a valóságot.
- A szemem láttára ölték meg az anyámat - felelem csendesen. Annak ellenére, hogy ezidáig sosem mondtam ki hangosan, meglepően könnyen megy; a szavak szinte magukat formálják, amint megfogalmazódik bennem a válasz.
Erről mindössze öt ember tud apával és az öcsémmel együttvéve, viszont benne még mindig megbízom annyira, hogy eláruljam. Sőt. Úgy érzem el kell mondanom, hisz fordított esetben én is elvárnám, hogy így tegyen.
Mikor hozzám ér, a szívverésem pillanatok alatt felgyorsul. Persze, biztosan azért, mert nem vagyok hozzászokva. Mióta Dorcas elköltözött és Alice-szal hidegebbé vált a viszonyunk, ölelést is ritkán kapok - teljesen normális reakció, hogy zavarba jövök.
Természetesen a hanghordozása és a tekintete magáért beszél, de nem vagyok hajlandó figyelembe venni. Nem tudom, miért hiszi azt, hogy olyan nagy ügy lenne megfigyelni egy halálfalót, akinek többnyire meg van kötve a keze és ugyanolyan védtelen, akárcsak én. Azt sem, hogy miért gondolja, hogy nem vagyok képes megóvni magam az esetleges következményektől. Elvégre öt alkalomból mindössze egyszeri pech, hogy így végződött.
- Parancsolsz? - kérdezek vissza leplezetlen éllel, felháborodva. Merd csak megismételni, Prewett!
Hatalmas nagylelkűségre vall, hogy ezek után még megkínálom kávéval, remélem legalább egy kicsit értékeli a gesztust. Baromi régen láttam már, és szeretnék normálisan beszélgetni vele ahelyett, hogy folytatnánk a két éve félbehagyott vitatkozást. Elvégre máskor nincs rá alkalmam: mások előtt továbbra is úgy viselkedik, mintha a jelenlétem megnémítaná. Nem mintha amúgy annyira beszédes lenne.
Miután lenyeltem pár kortyot a bájitalból, hősiesen állok neki a kávé készítésnek. Az egyedül töltött pár perc némiképp lenyugtat, így mire visszatérek a nappaliba a kész koffeinbombával, egészen nyugodtnak mondhatom magam. Rövid időn belül csupán egyszer jut eszembe, hogy ráöntsem.
- Gondolom azóta is ugyanúgy iszod?
A telepakolt (hogy még átízesíthesse, ha akarja) tálcát a kanapé előtti apró dohányszóasztalra helyezem, majd helyet foglalok Gid mellett és kortyolgatni kezdem a kávémat.


thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Csüt. Május 12, 2016 2:58 am


Emmeline


Nem tudom, valóban jó lenne-e, ha mindenkivel képes lennék (akarnék) ugyanannyira törődni. Nem szeretek kertelni, mindenki tudja, hogy az élen járás és a saját dolgaim rendezése minden más elől elveszi az időt, így abszolút nincs energiám mások lelki egészségével foglalkozni. Emmeline mindig kivétel volt. Nyilvánvalóan nem kivételeztem eléggé, különben most nem érezném ilyen idegenül magam mellette, de ez már túl régi nóta, hogy fájjon rajta a fejem. Komolyan mondom: képes vagyok rá. Főleg, ha akad valami fontosabb, amivel elterelhetem róla a figyelmem, de mivel jelen pillanatban mindenem az övé, képtelen vagyok nem kérdezni.
Nem tudom, meglepem-e vele vagy sem, de engem mindenképpen meglep (nagyon is pozitívan), hogy ilyen könnyen bök ki egy számára ennyire fontos dolgot. Legszívesebben azonnal elkapnám Snape grabancát, de az se nem mutatna jó példát, se nem az én tisztem. Egyelőre. Ha túl sok fát pakol a tűzre, nem fog számítani, hogy kinek milyen jó barátja volt valaha...
Nagyon szeretném, ha tudná a lány, hogy értékelem az őszinteségét és a nyíltságát irányomban, és nagyon sajnálom... De ez az életünk! Ezt vállalta, mikor belépett a Rendbe, ettől próbáltam annyira megóvni, és tessék, minden hiábavaló volt.
- Részvétem.
Muszáj hozzáérnem, van megfelelő kifogás is, és nem akarom tovább a fájó témát nyúzni. Inkább maradjunk a fizikai sérüléseknél, azok olyan egyszerűek, még ha ez nem is engedelmeskedik a gyógyító bűbájoknak.
Azonban ez sem sikerül tökéletesen. Szörnyen bosszant a túl laza hozzáállása valami komolyhoz, mintha azt hinné, csak vicc az egész, pedig épp bemutatták neki a bizonyítékot, hogy itt életekkel megy a játék. Máskor biztosan megint a nyelvembe harapnék, de már olyan régóta tartogatom magamban a feszültséget - és nem csak erről a negyed óráról van szó. Egy kezem sem kell ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor beszélgettünk az elmúlt években, de arról persze kilométeres listám van, hányszor szerettem volna. Ha pedig itt a lehetőség, ő pedig téved valamiben, kutya kötelességem erre rávilágítani. A fene sem akarja, hogy megölesse magát, nem hiszem el, hogy nem érti!
- Hidd el, pontosan értem, mi a feladatunk, hiszen én is nyakig benne vagyok, de nem gondolom, hogy az efféle kamikaze akcióid sokat segítenének. Éppen elegen sérülnek meg egy-egy komolyabb összetűzésben, bocsásd meg, ha nem akarok azon is aggódni, hogy az a szerencsétlen éppen milyen új átkot próbál ki rajtad!
Hiába igyekszem legalább a hangom fékezni, ha már a mondanivalóm nem a legfinomabb. A francba is, ha valóban aggódom érte! Miért hiszi mindenki, hogy ez nekem olyan könnyű? Merj bízni, mondd el, ne tartsd magadban, és a többi bölcselet, amit mindenkitől kapok. Igaz, hogy nagy erőfeszítés a távolságtartó stílus, de a legbiztonságosabb. Hihetetlen, hogy nem értik.
Biztos vagyok benne, hogy előlem menekül el és nem is hibáztatom érte. Mindig bánom, ha átlépem a határaimat, még ha tudom is, hogy igazam van. Ő biztosan másképpen gondolja. Nem is kellene győzködnöm. Abszolút nem kéne foglalkoznom vele, hogyan nehezíti meg a napjait. Semmi közöm hozzá. Jól van ez így. Ha akarná, hogy beleszóljak az életébe, arról tudnék.
Arra számítok, hogy valami hirtelenre hivatkozva (vagy akár nyíltan) kitessékel, ehelyett kávéval kínál. Annyira furcsa, hogy meglepetésemben még igent is mondok. Azt gondolom, azzal, hogy berángatott, valami más terve is volt, nem csak hiányoztam neki, ha pedig így áll a dolog, akkor lássuk.
Pár percnyi ücsörgés elég ahhoz, hogy lehiggadjak, legalábbis vissza tudjam magam zárni a dobozomba. Az lenne a legjobb, ha nem is beszélnénk a Rend dolgairól, az az egy gyűlés is éppen elég nekem jópár hónapra.
- Köszönöm - pillantok rá egy kicsit bocsánatkérőn, és remélem, hogy nem kell folytatnunk az előbbit. Még ha be is vallom, hogy a veszekedés is hiányzott, azért talán nem így kellene elütnünk az időt.
A kérdés-kijelentésére csak elmosolyodom. Ezúttal már tényleg nyugodtan, kedvelem az ilyen apróságokat. Egyébként sem változtam semmiben, ha szabad ezt így kijelentenem, talán csak még rosszabb lettem. Legalábbis ő ezt mondaná.
- Sötét varázslatok kivédése, hm? - Suhancként mindannyian tudtuk ám, ki hol lakik, így ezt nem nehéz kitalálnom. Furcsa, hogy eddig még nem értesültem róla, bár kifejezetten kerülöm a vele kapcsolatos híreket. Talán nem kellene. - Szereted csinálni? - Ezúttal nincs hátsó jelentése a kérdésemnek, sem csúnya hanghordozásom, csak egy kérdés. Kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szomb. Május 14, 2016 10:55 am



gideon+emmeline

- Köszönöm - mosolyodok el kényszeredetten, de legfőképp szomorúan. Tudom, nem csak engem ért veszteség az elmúlt évek alatt; igyekszem arra gondolni, hogy van, aki az egész családját elveszítette, szóval örülhetek, hogy legalább apa és Rick még életben vannak.
Azzal is tisztában vagyok, hogy nem az én hibám volt, és nem okolhatom magam azért, mert helyesen cselekedtem. Egyszerűen csak... nehéz úgy továbblépni, hogy tudom, a saját testvérem hogyan vélekedik erről. Rólam. Márpedig ez ellen aligha tehetnék bármit is.
Ami Gideont illeti, le merném fogadni, hogy nem érti meg a nézőpontomat. Mintha mostanáig ugyanazt a tizenhat éves kislányt látná bennem, aki akkor voltam. Kétlem, hogy még mindig ennyit számítana a köztünk lévő korkülönbség, sokkal inkább úgy tűnik, sosem leszünk egy hullámhosszon - ezt hamarosan alá is támasztja.
Mikor azt mondja, nem akar értem aggódni, meg sem kísérlem elrejteni a döbbenetemet. Komolyan próbálkozom, hogy ne gondoljak bele többet, mint amennyit ez számára jelenthet, de képtelen vagyok lecsillapodni.
- Persze, értelek - válaszolom csendesen. Felesleges lenne tovább vitatkozni, hisz egyértelműen elbeszélünk egymás mellett. Igyekszem nem halmozni azoknak a hibáimnak a számát, amiket már túl sokszor követtem el vele szemben.
A többiekhez mérten az én feladataim jócskán eltörpülnek, és nem gondolom, hogy túl nagy kockázattal járnak. Tekintve, hogy évek óta egyedül dolgozok és talán harmadjára, hogy megsérültem valamilyen okból kifolyólag - hozzáteszem, sosem súlyosan -, nem gondolom úgy, hogy akkora terhet jelenthetne bárki számára is az épségem veszélyeztetése. Ráadásul úgy beszéltük meg, hogy mindez ideiglenes: csupán addig maradok, amíg nem jövök teljesen rendbe. Sokkal komolyabb hátráltatás lenne, ha gyenge láncszemként csatlakoznék valakihez, elvégre még én sem tudom, hogyan reagálnék, ha az anyám gyilkosa, vagy valamelyik családtagom nézne velem farkasszemet.
- Csakhogy egyenlőre a dolgok felével sem vagy tisztában. Nem kéne elhamarkodott következtetéseket levonnod úgy, hogy mondhatni szóba se állsz velem, mióta szakítottunk. Nem érzem úgy, hogy bármivel kapcsolatban is jogod lenne kioktatni.
A mondandóm ellenére kettőnk helyett is sikerül megőriznem a nyugalmamat, és a tekintetét sem kerülöm el, miközben beszélek. Nehéz úgy tennem, mintha nem zaklatna fel mindaz, amit mondott, ezért kifejezetten felüdülést jelent pár perc erejéig egyedül maradnom a konyhában. Ahogy elnézem, neki is.
- Nos, igen. Még mindig nem gondolom úgy, hogy a tanítás nekem való, de azt hiszem épp ez az, amire jelenleg szükségem van.


thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szomb. Május 14, 2016 11:57 pm


Emmeline


Biztos vagyok benne, hogy képtelen leszek teljesen elengedni, hiszen még most sem sikerült. Egyértelmű, hogy a helyzet sokkal jobban bosszant úgy, hogy Róla van szó, nem csak valakiről. Sokkal jobban bosszant a makacssága, a könnyelműsége, mert mintha nem tudná felfogni, hogy ez már komoly. Nem csak arról van szó, hogy ki milyen pletykát kelt életre, mint pár éve, de még most is ugyanannyira ragaszkodik a saját véleményéhez. Érti, amit mondok, de nem fogja megváltoztatni a gondolkodását. Csoda is lenne, ha hallgatna rám.
Persze, mint kiderül, magamra vethetek, hogy ez így van.
- Szóbaállok veled. - Egy kicsit megemelem a szemöldököm. - Azt hittem, többé már nincs igényed a társaságomra. - Lehetnék megbántott, de már túltettem magam rajta. Legalábbis sikerült annyira elásnom magamban a dolgot, hogy a hangomból ne jöjjön le neki semmi. - Így a legegyszerűbb. - Sosem kerestem a társaságát. Ha beszélnünk kellett, beszéltünk, nem kerültem, csak egyszerűen nem kerestem. Nem mintha ez lett volna a legkönnyebb feladat, de lekötöttem magam más gondolatokkal, mert azt hittem, erre vágyik. Ha ezt most mégis megcáfolja, végleg elveszítem a fonalat.
Nyilván ugyanilyen alapon nem lenne szabad elfogadnom a további meghívását, viszont mivel már úgyis itt vagyok, szívesen maradok még. Talán tényleg fény derülhet egy nagy titokra, hogy igazából miért kelle így végeznünk, miért nem beszéltünk azóta vagy effélék. Talán mégis kerültem, de ő sem tűnt olyannak, mint akit ez zavart. Sőt. De feltételezem, féltékenynek lennem is csak annyi jogom van, mint kioktatni.
A kávéval kellemesen meglep, és úgy gondolom, egy kicsit javíthatnánk a viszonyunkon: kérdezek. Hiszen minden érdekel, ami vele történik, egyszerűen csak nincs semmi közöm hozzá. Furcsa, hogy mennyire megszoktam már ezt a helyzetet, mégis folyamatosan hiányzott valami.
- Örülök, ha legalább ideiglenesen megtaláltad a helyed.
Fogalmam sincs, mi más mondhatnék, nem vagyok jó a csevegésben, inkább a hallgató fél szerepét élvezem. A kávémat kortyolom, várok valamilyen reakciót, közben pedig jobban is megnézem magamnak a szobát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Csüt. Május 26, 2016 3:37 pm



gideon+emmeline

Hogy szóba állna velem? Felvont szemöldökkel fújok egyet, ajkaim gúnyos mosolyra húzódnak. Persze, végül is ha figyelembe vesszük, mit jelent nála a társalgás, lényegében majdnem igaza van.
- Számomra inkább úgy tűnt, te nem vagy képes elviselni a társaságomat - válaszolom karba tett kézzel, majd megenyhülve teszem hozzá: - Azóta haragszol rám? Bánt? Tudom, hogy ez nem olyasmi, amit csak úgy elfelejthetnénk. Nem is szeretnék így tenni.
Őszintén nézek a szemébe, leengedve a karjaimat és a büszkeségemet, ami eddig elhallgattatott. Hihetetlenül erős késztetést érzek, hogy hozzáérjek, ugyanakkor van annyi önuralmam, hogy ellenálljak. Fogalmam sincs, hogyan reagálna, és semmiképp sem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni.
- De azt hittem, képesek vagyunk túllépni rajta. - Azt hittem, legalább ebben a tekintetben nem veszítem el.
Annak ellenére, hogy ezidáig nem a legsikeresebb a beszélgetésre tett kísérletem, nem adom fel. Kávéval kínálom, mert bízom benne, hogy azt még akkor sem utasítja el, ha közben velem kell töltenie az idejét. A feltételezésem be is igazolódik, sőt, kedvezőbben alakul, mint vártam.
- Te mit csinálsz mostanság? - kérdezem érdeklődve. Rengeteg dolog jut eszembe, ami nem hagyja nyugodni a kíváncsiságomat, szóval muszáj lesz hozzászoknia a gondolathoz, hogy ma sokat kell beszélnie.
- Minden rendben a családoddal? ... Nem tervezel... sajátot?


thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Csüt. Május 26, 2016 5:25 pm


Emmeline


Gyerekes vitának érzem, ami kialakulni látszik. Te nem bírsz elviselni, nem, te nem bírsz, te, te, te..! Semmi kedvem ebbe beleesni, aztán nem szabadulni a hálójából. Gyorsan tanulok, elég volt egyszer a fejembe vésnie, hogy képtelen belátni mások igazát, a továbbiakban nem fogom győzködni. Hiszen teljesen mindegy neki, mit mondok. A véleményem nem számít, az pedig, hogy tőlem származik, csak negatívabb képet festhet. Csak tudnám, hogy ha ennyire irritálom, akkor mit keresek itt...
Pontosan az a baj, hogy nem tudom elfelejteni. Magam mögött hagyni. Lezárni sem. Egyszerűen csak nem veszek róla tudomást, mert ez a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás. Képes vagyok kizárni az életemből, és nagyon örülök neki. Legalábbis eddig képes voltam.
Nagyot sóhajtok. Fogalmam sincs, mégis milyen választ vár tőlem.
- Sosem haragudtam rád. - vágok közbe. Ha ezt hitte, valóban félreismert. Én is tudom, hogy így volt jobb. Áldozat volt a biztonságáért, most mégis folyamatosan bajba sodorja magát. Na igen, ez már sokkal jobban zavar.
- Nem szeretnéd elfelejteni, csak túllépni rajta? - Nem teljesen értem, végül is mit akar. Ellentmondásosnak hangzik a dolog, és remélem, hogy legalább ezúttal beismeri. Ha ma jött el a napja, hogy elmondja a véleményét ezzel kapcsolatban, hajlandó vagyok meghallgatni, de ha továbbra is csak összefüggéstelenül repteti a szavakat a levegőben, nem fogom bírni. Hagyjuk magunk mögött, és ne tépkedjük fel a sebeket. Azt hittem, ez a legjobb megoldás. Talán mégsem.
- Csak emlékezni a szépre és jó barátok maradni? Ezt szeretted volna? - őszintén teszem fel a kérdést, hiszen anno semmit sem mondott. Valóban nem beszéltünk azóta sem három percnél többet, nem hogy kettőnk ügye felmerült volna. Kezdek elbizonytalanodni, ez pedig szörnyen idegesít.
A kávéval sajnos levesz a lábamról, így engedek neki és maradok. Nem tudom, meg fogom-e még bánni...
Kérdezem, hogy beszélgessünk, de egy idő után nem bírom tovább erőltetni a témát, úgyhogy ő érdeklődik. Egy pillanatig csak nézek rá, fogalmam sincs, milyen célzás bujkál ebben a kérdésben, vagy valóban mire kíváncsi, de az abszurditása miatt nem állom meg a nevetést.
- Ami azt illeti, van családom. Molly és Arthur összeházasodtak, de ezt bizonyára tudod. - Mindannyian tagjai a rendnek, ezáltal az ilyen kis infókat úgyis mind tudja. - Így, nos, azt gondolom, Fabiannal nyugodtan agglegények maradhatunk. - Nem szép dolog a bátyám özvegységével előhozakodni, de mondjuk, hogy szolidaritásból vállalom ezt én is. Valójában bárhányan is fordulnak meg nálam, egyikőjük sem lehetne nekem olyan... Nem lehetnek megfelelőek, a hitegetés pedig nem az én asztalom, szóval ezzel mind tisztában is vannak. Egyébként is kételkedem benne, hogy képes lennék elég időt és energiát ölni egy esetleges házasságba, mikor túl sok dolog jár a fejemben, és mindent a saját, otthoni boldogságom elé helyezek. Azt szeretném, ha Molly gyerekei majd biztonságban nőhetnének fel, ez pedig mégiscsak nagyobb volumenű feladat, mint hogy közben életem értelme után kutassak. Valószínűleg megtaláltam, és nem személyről van szó. Emmeline biztosan nevetne, ha tudná, hogy a leghosszabb kapcsolatom valaha, ő volt, pedig az sem élte meg az első évfordulóját. Csoda, hogy elment a kedvem a dologtól?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szomb. Jún. 25, 2016 6:00 pm



gideon+emmeline

Úgy teszek, mintha Gideon csupán egy név lenne, amely a megoldatlan problémáim listáján szerepel; mintha kizárólag az lenne a célom, hogy áthúzzam, vagy kipipáljam, mint megoldódott konfliktust. Egy kijavított képletet. Mindeközben fogalmam sincs, hogy én, vagy ő... Hogy elhisszük-e, hogy ennyi az egész. El tudunk képzelni ilyen véget a kapcsolatunknak? Lehetséges, hogy az a tombolás, ami annak idején kettőnket jelentette, elveszítse minden erejét, és odáig alacsonyodjon, mint bármelyik másik felszínes, sakktáblás bábú tologatás?
Őt talán átverhetem.
Emlékszem, mikor az Abszol Úton először észrevett minket - láttam a csalódást az arcán, azt hiszem, meg sem próbálta rejtegetni, én pedig azt nem, hogy mennyire szerelmes vagyok. Pedig az a szerencsétlen még csak a szánalom apró szikráját sem váltotta ki belőlem. Talán könnyebb volt továbblépnie úgy, hogy haragudott rám. Talán meg sem fordult a fejében, hogy hazugság az egész, mert nem is akarta, hogy így legyen.
Magam előtt viszont sosem játszhatok szerepet.

Úgy gondolom kézenfekvő a kérdésem, az aggodalmaim, mégis sikerül meglepnie. Kissé zavartan pillantok vissza rá, mikor azt mondja, sosem haragudott.
- Ilyen bonyolultnak tűnik? - kérdezem félredöntött fejjel. - Nem tehetjük meg nem történtté, és nem is viselkedhetünk úgy, mintha így lenne. Mármint, én nem lennék rá képes. Nem tudom, te hogy vagy ezzel... Viszont, komolyan ezt akarod? Továbbra is némán sétálni el mellettem? Megértem, ha így van, de tudnod kell, hogy nekem nem megy. Nem akarok részt követelni az életedben, sőt, egyáltalán nem akarok követelőzni. Semmi jogom hozzá. Csak szeretném, ha néha, ahogyan most is, beszélnénk. Sokat jelent számomra, többet, mint hinnéd.
Miközben beszélek hozzá, őszintén nézek a szemébe, hisz tudnia kell, hogy minden szavamat komolyan gondolom.
- ... Talán. ... Sajnálom, hogy nem voltam türelmesebb veled szemben. Hogy nem tudtuk megbeszélni. Nem a kapcsolatunkra gondolok, hanem a kapcsolatunk utáni kapcsolatunkra. Nem két év után kellett volna előhozakodnom ezzel. Egyszerűen csak... Nem tudtam, hogyan kezeljem. Talán egy szakítást nem is lehet megfelelően kezelni.

A hirtelen előtörő őszinteségi rohamom okozta légkört - persze, miután mindent alaposan kiveséztünk - igyekszem könnyebb kérdésekkel elhessegetni, elvégre nem azért invitáltam maradásra, hogy a múltról beszélgessünk. Sokkal inkább azért, hogy normalizáljuk kicsit a jelenünket, erre pedig nem feltétlenül jó módszer a régi sebek felszakítása.

- Értem - mosolyodok el. - Érdekes: valahol számítottam erre, mégis váratlanul ér hallani. Legalábbis, ami téged illet. Fabian ezzel kapcsolatos sorsában biztos voltam. Túlságosan... elfoglalt ember.
Persze, ez rá is ugyanúgy érvényes, de, mint mondtam: régi sérelmeket nem feszegetünk.


thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Hétf. Jún. 27, 2016 12:38 pm


Emmeline


Nem hazudok, még ha nem is hiszi el minden kijelentésem. Komolyan azt hittem, hogy úgy lesz jobb, ha futni hagyom... és hagyom és hagyom és évekig hagyom ahelyett, hogy leültetném és megpróbálnám újra megbeszélni vele a dolgokat. Nem akartam. Ez az igazság. Nem akarok vele ülni és beszélgetni, ha azután csak elköszönünk. Képes vagyok végigülni vele a Rend gyűléseit, mert nem muszáj interakcióba lépnem vele - de annál többet... Azt hittem, mindkettőnknek jobb, ha tartjuk a távolságot, erre most teljesen elbizonytalanít.
Képtelen vagyok megérteni, hiába fürkészem az arcát, nem tudok átlátni rajta. Talán soha nem is tudtam, de ezzel nem volt gond, hiszen azt hittem, mindent kimond. Pont, mint most. Egy kicsit nosztalgikus ez az őszinteség, de vannak pontok, ahol már egy kicsit több is.
- Beszélgetni? - A kávét figyelem, ahogy a bögrében forgatom, míg láthatóan megfontolom a kérését. - Ekkora részt mégis szeretnél az életemből? - Átsuhan az arcomon egy mosoly, ahogy felpillantok rá, aztán nagyot sóhajtok. - Csakis azért engedtelek el, hogy nagyobb biztonságban legyél, de úgy tűnik, már nem jelentek igazi veszélyt. Legalábbis egy kis beszélgetés talán nem sodorhat nagyobb gondba. - A hangom annak ellenére is higgadt, hogy belül ellentmondások hadával küzdök. Miért működne valami másodjára, ha elsőre kudarcba fulladt? És egyáltalán mi értelme ezt erőltetni? Ha valóban örökre fájó pont marad, engedjem, hogy a szemem előtt is legyen? Vagy ez pont hogy helyrehozhatja a dolgokat? Nem akarok haragban lenni vele, és ha az eddigi taktika nem működött, talán máshonnan is megközelíthetjük a dolgot.
Visszatérek a csészémhez, figyelem a sötét italt, ahogy a széle felé fut, de nem folyik ki. Vékony a határ. Kétségtelen, hogy a mi kapcsolatunkhoz is sok türelem kell. Mindkettőnknek.
- Talán? - Na meg egy kis határozottságra is rászorulnánk. - Egy talán nem sokra elég. - Semmit sem jelent, túl sokat enged, nincsenek benne határok, és így nem tudom mihez tartani magam. A legrosszabb válasz. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen elképzelése. Hogy pont ő ne tudja mit akar.
Ettől függetlenül úgy érzem, igaza van. Én sem kezeltem jól, de ezen változtathatunk. Engedhetek.
- Megígérem, hogy nyitottabb leszek veled szemben az elkövetkezendőkben. - Úgy pillantok rá, mintha a jóváhagyására várnék. Ezt szeretné? Beszélgessünk. Tehát ne hallgassak. Meglátjuk.
A családos kérdése meglep, bár nem értem, ő miért lepődik meg a válaszomon. Mindannyian azt gondolják rólam, hogy csak a munkámnak tudtam elköteleződni, és ez helytálló is. Még ha máshogy is alakulhatott volna. Fabian elfoglaltságán újfent elmosolyodom. A bátyámmal legalább ebben hasonlítunk.
- Nem az elfoglaltság miatt... csak egyszer elveszítette már, akit szeretett. Nem hibáztatom. - Sokatmondó pillantást vetek a lányra, aztán a kávémba kortyolok.
- A tanításon és a kémkedésen kívül mivel ütöd el az idődet? - Hát akkor beszélgessünk tovább. Mint a régen találkozott barátok. Még egy mosolyt is sikerül küldenem a kérdés mellé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szer. Júl. 06, 2016 4:52 pm



gideon+emmeline

Válaszán elmosolyodok, kis híján fel is nevetek. Persze, hogy szeretnék ennyi részt! El sem tudja képzelni, milyen fontos számomra annak ellenére, mennyi idő telt el. Hogy mi minden történt... Mióta elváltak útjaink, azóta várom, hogy újból hozzám szóljon - semmi sem tölti ki azt az űrt, amit maga után hagyott. Igaz, jogos lenne a válasz: ezt akartam. Én döntöttem így, és nem ő, néha mégis úgy érzem, sokkal jobban megvan nélkülem, mint ahogyan én nélküle. Már nem okoz gondot a folyamatos titkolózás, a kimondatlan gondjaim ezzel kapcsolatban, és egyébként más, kimondatlan gondjaim, amiket többnyire megérzett. Koncentrálhat a munkájára és nem kell féltenie a szóbeszéd miatt, sőt, a családja megrovásából is kimarad, még a barátai sem fognak rossz szemmel nézni rá. Többé nincs titka előttük sem. ... Számomra ő volt az első ember, akit el kellett engednem, mielőtt mindenkit elveszítettem volna.

Mikor rólunk, a múltunkról kezd beszélni, egy csapásra kihagy a lélegzetem. Igyekszem palástolni mindazt, ami bennem zajlik, azonban nehezemre esik, tekintve, hogy pár pillanattal ezelőtt én is hasonló dolgokon rágódtam. Nos, tény, hogy léteznek ennél könnyebb témák is.
- Ugyan mi jelenthetne veszélyt éppen rám? - kérdezek vissza cinikusan. Szavaim zavartalanul követik egymást, mintha csupán tényeket közölnék, hisz nem is állok ehhez másképp. Könnyebb így kimondani, feldolgozni. - Mindenkit elvesztettem, ami pedig a saját épségemet illeti, a kastélyban semmi bajom nem eshet. Alighanem pontosan ezért vagyok itt.
Mivel éppen akkor álltam pályaválasztás előtt, mikor az események zajlottak, akaratlanul is azt a lehetőséget kerestem, ami a legbiztonságosabb - főként lelkileg. Nem éreztem úgy, hogy bármivel is többet bírnék a tanításnál, annál, hogy örökké a Roxfort falai közé vagyok zárkózva.
- Olyanok lennénk, akik valaha is tudták, milyen kapcsolatban állnak egymással? - kérdezem mosolyogva. - Mindig is hiába próbáltuk szavakba önteni azt, ami köztünk történt. Kapcsolatnak hívtuk, de én akkor sem és most sem gondolom teljes egészében annak, esetleg a kezdetének. Tekintve, hogy olyan diszkrécióval kezeltél, mintha egy jöttment, egyéjszakás csajszit rejtegetnél, akivel a feleségedet csalod.
Szeretném, ha most nem húznánk meg a határt. Félre ne érts, nem arra célzok, hogy több legyen köztünk, mint barátság. Sokkal inkább arra, hogy hagyjuk, hogy magától kialakuljon ez az egész.

Remélem nem hangzik túl félreérthetően, nem áll szándékomban rányomulni, vagy hasonló. Egyszerűen csak nem akarom erőltetni köztünk a barátságot, ha nem megy, és ez ugyanúgy vonatkozik bármi másra is.
- Remek. Köszönöm. - Hálásan pillantok rá, mi több, jókedvűen. Hatalmas megkönnyebbülést jelent, hogy végre sikerült megbeszélnünk a problémát.

- Így már egészen más. Egyszerűen csak... nem is tudom, nekem mindig úgy tűnt, mintha ez a fajta távolságtartás a személyiségéhez tartozna. Remélem nem haragszol, amiért, mondhatni, félvárról vettem. Úgy tűnik, félreismertem őt.
Igyekszem elhessegetni az emléket, ahogyan mondta, elhitetni magammal, hogy igazából nem is számított annyira. Nem is számítottam annyira. De miért hitetném, ha fogalmam sincs arról, mit jelentett neki? Túlságosan is hibásnak érzem magamat, holott minden kettőnkön múlt.
- Amivel mindig is - vonok vállat. - Többnyire a könyvtárban ütöm el az időt, szemmel tartom a környéket... Semmi érdekes, tudod, túlságosan leköt a tanítás ahhoz, hogy újból érdekes emberré váljak - nevetek fel. - Még Londonba is ritkán járok el, mert megelégszem annyival, amennyit a kollégáimmal, vagy a diákjaimmal beszélgetek.
És te, Gid?



thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szer. Júl. 06, 2016 6:41 pm


Emmeline

Azt kell feltételeznem, hogy gond van a memóriájával, azért nem érti, milyen veszélyre célzok. Hiszen ott sziszeg az ajtó előtt! De nem, nem fogok újra azon veszekedni, hogyan akarja megöletni magát az alaksorban kétes tanárok keze által.
- Csak légy mindig résen. - Butaságnak gondolom azt képzelni, hogy a Roxfort a legbiztonságosabb hely a világon. Albus sem lehet mindenhol ott, a Rend sem. A Halálfalók viszont igyekeznek, ami egyre aggasztóbbá válik.
A kérdése tökéletesen fején találja a szöget, így nem is próbálom visszafogni magam, mikor felnevetek. Rövid idő alatt is megszokhattam volna, hogy velünk semmi sem egyértelmű - gondoltam volna én tegnap, hogy itt fogok kávézni nála?
Ha nem mosolyogna, miközben beszél, valószínűleg újabb vitát gerjesztene a szavaival. Mintha jöttmentként rejtegettem volna? Mintha semmit sem fogott volna fel abból, amit elmondtam neki! Nem a feleségem miatt kellett óvatosnak lennünk, hanem mert diák volt, sebezhető, és igenis én voltam felelős kettőnkért. De nyilván nem érti. Valószínűleg teljesen felesleges is lenne megpróbálnom újra elmagyarázni. Lerágott csont.
Azonban biztos vagyok benne, ahogy mindig is biztos voltam, hogy kettőnk kapcsolatának csak kétféle vége lehet: vagy nagyon jó vagy nagyon rossz. Képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan gondolja, hogy ne döntsünk el semmit, csak hagyjuk úgy történni a dolgokat, ahogy történnek... Hiszen legutóbb is így volt. Csak jól akartam érezni magam - ahogy nyilván ő is -, egymás mellett kötöttünk ki, és alapjaiban rengettük meg a másikat. Engem legalábbis elbizonytalanított. Szilárdan hittem dolgokban, mire vitatkozni kezdett velem, sőt, megpróbált meggyőzni olyan dolgokról, amikre korábban talán nem is fecséreltem volna szót. Mégse működött. Azóta pedig nem beszéltünk.
Milyenek a kilátásaink most?
- De nem lenne ellenedre? - Csapok le az azonnali mentegetőzésére. Nem akarom megvádolni semmivel, csupán tisztázni a dolgokat az új kezdet előtt.
- Szóval szerinted működne? - Pillantok rá, amiből az én véleményem már tudhatja is. - Biztos vagyok benne, hogy hozzád sem szólni egyszerűbb volt, mint újra barátkozni. - Dünnyögöm magamnak, miközben persze elfogadom a kihívást, de csak azért, mert túl sok utalást ejtett. Abban persze én is biztos vagyok, hogy rohannunk nem szabad, de kételkedem benne, hogy tudnék csak a barátja lenni. Szóban csak egyszerű ígéretet teszek, amihez lehetőség szerint igyekszem majd tartani magam.
- Nem tudom, te kinek beszéltél rólunk annak idején vagy azóta, de az biztos, hogy ezúttal sem óhajtok bárminemű pletykáknak utat engedni. - Újfent idegesség fut át rajtam, teljesen biztos, hogy feleslegesen aggódom ennyit. - De majd igyekszem nem görcsölni. Annyira. - Az önirónia segíthet áthidalni az évek távolságát? Mert könnyen jön. És még komolyan is gondolom. Minkét felét! Ha valójában én tettem tönkre a kapcsolatunkat, akkor most is rajtam állhat, hogy megmarad e. Vagyis kialakul e. Magától? Nem, nem, ezért tenni kell. Akarok tenni érte?
Nyilván egyszerűbb lenne (ahogy már mondtam is) továbbra is tartani a távolságot, és olyan magányos életet élni, mint a bátyám. De ő rákényszerült, előttem pedig éppen újabb lehetőség áll. Sajnos fogalmam sincs, megéri e a kockázatot, vagy ha úgyis bármikor meghalhatunk, csakazértis csinálni kell.
Szerencsére elég akaratos tudok lenni.
- Engem ez ugyan nem sért. Nem ismered, természetes, hogy gondolsz róla valamit. - Megvonom a vállam, de egy kicsit én is bűntudatos leszek, hiszen miattam nem ismeri. Lett volna rá lehetőségem, hogy bemutassam őket egymásnak, de nem tettem, a Renden belül pedig nem feltétlenül kell mindenkinek mindenkivel szuperjóban lennie. Vagy egyáltalán bármit is tudnunk egymásról. Vagy ez csak a Prewett hozzáállás? Esetleg csak Gideoné?
Inkább kérdezek, és nagyon jól titkolhatom a kérdés célját, mert a válaszának köze nincs hozzá. Persze, mosolygok, hogy azt gondolja, unalmas az élete, de én azért bármit megadnék... Nem, szeretem a pörgős életem, de nagyra értékelném, ha minden nap meghallgathatnám az ő nyugis óráit is. Igazi pihenés lenne.
De nem ez a lényeg, hanem a nyúl, ami a bokorban maradt. Muszáj lesz puskával előcsalogatni, pedig ez annyira kényelmetlen.
- És Pawcettel mi a helyzet? - Igyekszem még most is... érdektelennek tűnni, habár nem vagyok az. Kíváncsi vagyok. Ha ő nem szab határt a kapcsolatunknak, akkor tudnom kell, ha valaki más igen.
- Halálfalókkal versengek az állásomért, kémkedek a kémek után és minden alkalommal megpróbálom megkérdőjelezni Dumbledore döntését. - Legyintek. - Csak a szokásos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szer. Júl. 06, 2016 7:47 pm



gideon+emmeline

Ez kétségtelenül az a rövid, semleges válasz, amire számítottam tőle, és ami most a szokásosnál is jobban dühít. Nem, nem mutatom ki... Bár nehezemre esik visszafogni magamat, amiért ezúttal is teljességgel képtelen megérteni, holott már ezerszer elismételtem, hogy itt egyenlőre a lehető legbiztonságosabb tartózkodnom. Mégiscsak én lézengek errefelé két éve: jobban tudom, hogy állunk, mint ő, aki még csak ide sem szagolt, mióta kijárta az iskolát. Mostanáig. Ez a pár óra pedig nem ad túl nagy betekintést a mindennapokba, főleg nem ebből a szempontból. Ha logikusan végiggondolná, tisztában lenne vele, hogy
a) itt nem vagyok egyedül, míg otthon család hiányában maximum egy vérszomjas macska segíthetne a védelmemre, hacsak nem állok be sárkány idomárnak
b) minden zegzugát ismerem a Roxfortnak, és ezt nem csak az épületre értem (ami biztos menekülő és rejtőzködő útvonalat biztosít számomra) hanem
c) tudom, kiben bízhatok meg, és ki előtt kell hallgatnom bizonyos részletekről, míg ha elutaztam volna valamerre, minden percben a hátam mögé kéne pillantanom
d) ráadásul a Rend kulcsemberei tartózkodnak a közelemben
e) az eltávolításom pedig túl furcsa lenne és túl nagy visszhangot keltene, tekintve, hogy ez egy híres és neves varázsló iskola
f) bejutni pedig bajos lenne a halálfalóknak, mivel többek között kizárt, hogy hopponáljanak, és más biztonsági intézkedések is kizárják őket innen
g) Severus pedig egy gyáva b*lf*sz. Nem szoktam káromkodni, de ez mégiscsak kellett a végére. A gyerekek miatt van.
És tegyük hozzá, hogy mikor a tanítás mellett döntöttem, a legnagyobb megnyugvás volt számomra, hogy nem kell új dolgokkal terhelnem magam.

Ahelyett, hogy mindezt teljes egészében rázúdítanám, mézes-mázas mosollyal pillantok rá, és szűröm vissza kis híján a fogaim között, hogy rendben, így fogok tenni.
Tudom, hogy az elkövetkezendők hallatán is hasonlóan vélekedik, hiszen az égiek is megírták, hogy mi soha, semmilyen lényeges dologban ne értsünk egyet (avagy véletlenül se fogja fel, mit akarok mondani).
Részben ezért lep meg ennyire a reakciója. Mármint, bizonyos része: arra számítottam, hogy ez neki túl komplikált lesz majd, a kérdésére azonban közel sem. Beletelik pár másodpercbe, hogy rendezzem a gondolataimat, és képes legyek válaszolni.
- Hogy mi ketten...? - Azaz visszakérdezni. - Neked nem lenne ellenedre? - Reménykedem benne, hogy nem az lesz a folytatás, hogy ő kérdezte előbb. Erősen reménykedem. Bátorság kéne ahhoz, hogy kimondjam, semmi akadálya, csakhogy ha rendelkeznék vele, akkor sem merném azt állítani, hogy így van. Két év távlatából, figyelembe véve, hogy eddig még csak nem is beszéltünk, nehéz lenne megmondani, én pedig nem az a fajta ember vagyok, aki a levegőbe beszél.
Újból végigfuttatom rajta a tekintetemet, hosszasan elidőzve a kezein, az arcán, a száján... A vonzalmam mit sem csillapodott iránta, ahogy a szeretetem se, és azt hiszem, ez az arcomra is kiül.
A kérdése sokszor felmerült bennem azelőtt is, hogy kimondta volna, de mindig ugyanoda jutottam: hiába szeretném minden porcikámmal, ha nem ez az egyetlen szempont.
- Szerinted ha úgy gondolnám, nem működne, itt lennél? - jön a kérdés újból, lágy hangon.
- Senkinek sem mondtam el - sütöm le a szememet. Sok olyan dolog volt és van, amiről még Alice előtt is hallgattam, de soha, semmiről nem volt még nehezebb titkolóznom, mint róla.
A nem-görcsölésén már kénytelen vagyok felnevetni, és csak most, ahogy megremeg a csészémben lévő kávé jut eszembe, hogy még a kezemben tartom, és igencsak ideje lenne meginni. Egészen megfeledkeztem róla, bár a beszélgetés témája miatt azt hiszem érthető.
- Fawcettre gondolsz? - kérdezem mosolyogva. - Semmi érdekes, jól megvagyunk. Már vőlegény - Pár pillanatra igyekszem fokozhatatlan boldogságot csempészni az arcomra, mintha én lennék a menyasszony, majd röpke hallgatás után folytatom. - Valamelyik ex-hugrás csajt jegyezte el, nagyon édesek.
Sajnálom, de nem bírtam megállni, hogy be ne játsszam.
- Értem - bólintok még mindig vigyorogva. - Ha már az exemről érdeklődsz, mi a helyzet a nőkkel?


thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Csüt. Júl. 07, 2016 10:57 am


Emmeline

Vannak problémák. Pontosabban egy hatalmas probléma az, hogy képtelenek vagyunk bármiben is egyetérteni. Ebből kifolyólag pedig szerintem teljesen érthető, miért hagyott ott, miért engedtem el, és azóta miért nem próbáltuk visszacsinálni a dolgokat. A vissza egyenlő lenne a vissza a veszekedéshez, amit kezelni... Kétségtelenül meg kell tanulni.
Azt hiszem viszont, hogy a tény, hogy ezzel tisztában vagyunk, mégis segíthet. A válaszából nagyszerűen el tudom képzelni, hogy mennyire nem ért velem egyet, de amiért ő sem akar vitatkozni, én is elengedem a fülem mellett... ezt az érzést. Hagyom, hadd beszéljen. Egyébként is mindegy, mennyire szívjuk egymás vérét, ha tudunk neki keretet adni...
De ő nem akar. Vagyis, a szavaiból azt szűröm le, hogy nem akar olyan szűk keretet adni neki. Ez pedig igazán felcsigázza a kíváncsiságomat.
Az, hogy nem hajlandó válaszolni, éppen annyira dühítő, hogy elnevessem magam. Felesleges ilyen feszülten várnom tőle valami határozottra, igaz?
- Úgy látom, Miss Vance, még mindig nem sikerült megjegyeznie, hogy kérdésre kérdéssel felelni illetlenség.
Megcsóválom a fejem, de nem segítek rajta azzal, hogy válaszolok. Tudom, mire vágyik minden porcikám, amióta csak ismerem, de nem tudom, hogy ez egy jó döntés lenne-e. Másodjára is. Bár eltelt egy kis idő, ő sem gyerek már, és biztosan más lenne... De lehet, hogy igaza van, és csak hagynunk kell, hogy legyen valahogy.
Bár akkor le kell mondanom az esti találkozómat.
Nem mintha ilyen felelőtlen lennék, csak egy futó gondolat volt. Nem hiszem, hogy sokáig kéne még itt időznöm. Ma nem.
- Szerintem nem igazán gondoltad végig, amikor behívtál - kissé kérdőn nézek rá, hiszen nekem inkább tűnt zaklatottnak és rajtakapottnak, mint határozottan békülékenynek. - De én sem. - Még ha lényegében magával rántott is, lehetett volna szavam ellene. De nem akartam. Bármi is legyen köztünk, mindig is az lesz a legfontosabb, hogy biztonságban legyen. Akkor is számíthat rám, ha soha nem beszélünk. Remélem, ezt mondanom sem kell.
Mivel arra jutunk, hogy működhet a valami közöttünk, azonnal be is riasztok, régi aggodalmakat hozva elő. A reakciója meglep, biztos voltam benne, hogy legalább Alice-nek beszámolt... Ha nem is akkor, de utólag biztosan. Az pedig, hogy az aggodalmaskodásom ezúttal nem űzi el, kifejezetten pozitív.
Már csak a srácra kell rákérdeznem, aki mellett vidámnak láttam. És aki szerencsére nem volt tagja a Rendnek, de így nem is tudtam róla túl sokat kideríteni. Nem mintha kifejezetten nyomoztam volna, de azért néha nekem is van szabadidőm, amit ilyen apró-cseprő dolgokkal nagyon kellemesen el lehet ütni.
Valami bűzlik az elbeszélésében, amiért az arcát fürkészem. Nincs gyűrű, nem láttam, és egyébként sem így mondaná. Ha csak ennyire lenne felvillanyozódva az esküvőjétől, az nagy baklövés előszele lenne.
Félredöntöm a fejem, ahogy a menyasszonyra is rátér és felhorkantok. Tesztelni akar?
- Csak a zűr. - Leteszem az üres csészét az asztalra, aztán fordulok vissza hozzá. - Mint az előbb említettem, hajlottam az agglegény életre, hiszen azzal nem lehet gond, most mégis elbizonytalanodtam. - Nagyot sóhajtok. - Eddig valószínűleg túl biztonságosan éltem. - Nem színészkedem sokat, inkább az arcát figyelem. Túl sok volt az árulkodás, már csak valami biztos kellene. De nem kell azonnal, még beleélném magam.
Felállok.
- Lassan mennem kell, mert Fabian még mindig nem szereti, amikor elkésem. - Pedig megszokhatta volna már. - Azt mondtad, sosem csinálsz semmit, szóval ne most keress programot, rendben? Ha jól sejtem, Potteréknél találkozunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szomb. Júl. 09, 2016 6:53 pm



gideon+emmeline

Válaszára cinikusan felnevetek, majd a lehető leglassabban emelem a számhoz a bögrémet, hogy a lehető leglassabban kortyolhassak egyet. Kettőt. Oké, kezd kínossá válni a csend.
- Úgy gondolom, elhamarkodott lenne válaszolni erre a kérdésre, Gideon - mosolygok rá. A tekintetem persze mindent elárul, ha akarom, ha nem. Hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy ne mondjak ennél többet, de elég Emmeline Vance vagyok ahhoz, hogy megbirkózzak a kísértéssel. - Ellenkezne azzal, amiben - úgy gondolom - megegyeztünk.
Ugyanakkor szívesen megcsókolnám annak jegyében, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk tempójában alakulni. Hosszasan pillantok az ajkaira, mielőtt újból elmerülnék a tekintetében.
- Nem. Valóban nem, pedig ezerszer gondoltam már rá - válaszolom halkan, mintha titkot árulnék el. Illetve, talán így is van. El sem tudom képzelni, mi zajlott le benne az elmúlt két évben, és ez alighanem fordítva is így van.
Ezért is bosszant, hogy nem tudom átverni. Igaz, nincs gyűrű az ujjamon, és egy képen sem szerepel nappalimban - kivéve, amelyiken a hollóhátas baráti körömmel vagyunk -, de ez még nem zárja ki a lehetőségét.
- Miből gondolod így? - kérdezem kissé közelebb hajolva, halvány kíváncsisággal a hangomban.
De úgy tűnik, van, ami nem változik: még mindig Fabian az, aki véget vet a közös programunknak. Program... Mintha számítottunk volna rá, hogy ez fog történni.
Igyekszek nem kimutatni a csalódottságomat, miközben elindul kifelé, egy sóhaj viszont így is kicsúszik a számon. Szurkálódó mondatok sora jut eszembe, viszont mindent megtartok magamnak - még csak az hiányzik, hogy az utolsó percekben vesszünk össze.
- A küszöbömet se lépted át, és már is aggódsz? - vigyorodok el. - Igen, ott találkozunk. Vigyázz magadra - csúszik ki a számon.
A kijáratig kísértem, így most az ajtófélfának támaszkodva pillantok fel rá, talán egy végszóra várva, vagy egyszerűen csak abban reménykedve, hogy mégsem hagy itt a kusza gondolataimmal.


thx for code G

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 185


TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   Szomb. Júl. 09, 2016 7:47 pm


Emmeline

Tizenöt évesen biztosan egy komoly "huuuu"-val reagáltam volna a komoly válaszára, most azonban csak vigyorgok. Elhamarkodottság, az nem azt jelenti, hogy nincs válasz, egyszerűen csak ugyanolyan makacsul fogja tartani magát az előbbi "semmi sietség" dologhoz, mint én. Ezt ki is mondja, én pedig mindentudón biccentek. Fő a megegyezés.
Minden túlőszinte szót az eddigi hiányával magyarázok, és egy kicsit megnyugtat, hogy ő is ebbe a hibába esik. Hiba ez egyáltalán? Az tény, hogy nem ezzel fogja lelassítani a dolgokat, de legalább képben leszünk. Én legalábbis máris tisztábban látok, mint egy órája, pedig le merem fogadni, hogy hazafelé még meggyűlik a bajom a gondolataimmal.
- Az más. Most már itt vagyok. - A hangsúly természetesen nem azon van, hogy ebben a pillanatban a kanapéján ülök, hanem hogy mostantól ennek sem kell elérhetetlennek lennie. Minden bizonnyal szigorúbbnak kéne lennem és nem ilyen könnyen megadni magam, de képtelen vagyok rá. Talán majd ha újra megütjük a bokánk, már nem leszünk ilyen bátrak.
A kényes témák is könnyen csúsznak most már, én pedig készségesen hajolok előre, amikor ő is. Talán mégis kapok valami határozottat?
- Hogy túl biztonságos volt? - Kérdezek vissza, bár sok mindenre nem érthette a kérdést. - Hiányzott belőle egy kis Vance-tűz. - Igyekszem elfojtani a vigyort, és a reakcióit figyelem. Tudom én, hogy most kerülgetjük a forró kását, nincs is ezzel semmi baj.
Sőt, itt is hagyom vele, hadd gondolja végig újra. Na meg, hadd gondoljam végig én is. A helyzet az, hogy Emmeline képes elvakítani a józan ítélőképességemet, anélkül viszont nehezen jöhetnék rá, hogy mit is akarok.
Kifogást keresek, lestoppolom az összes szabadidejét és előreutalok egy kicsit. A Rend gyűlése nem lesz olyan izgis, mint inkább lehangoló, de attól még találkozunk.
- Nem kell nekem ahhoz küszöb, hogy aggódjak. - Kivéve persze, ha ő iszkol át rajta, olyankor határozottan megnöveli az aggodalmam fokát. - Te vigyázz magadra - vonom fel a szemöldököm, mintha nekem nem is lenne mitől tartanom. - és látogasd meg Pomfrey-t, hátha tud segíteni. - Senkinek sincs szüksége rá, hogy ábrával illusztrálja Snape baromságait. Veszélyes baromságait. És határozottan nem aggódom túl a dolgot.
- Emmeline... - pillantok rá, és egészen úgy hangzik, még nekem is úgy tűnik, hogy mondani fogok valamit, de mégsem történik semmi. Egy másodpercig csak nézek rá, végigfuttatom a pillantásom zilált frizuráján, megkarcolt arcán és az ajkain..., majd hátat fordítok és lerobogok a lépcsőn.
Gyűlölöm, hogy idebent nem lehet hoppanálni.

// Köszönöm a játékot ^^ //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
Ajánlott tartalom

♦ Everybody has secrets. ♦




TémanyitásTárgy: Re: Gideon & Emmeline   

Vissza az elejére Go down
 
Gideon & Emmeline
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gideon Dalton

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Order Of The Phoenix :: Játéktér :: Lezárt játékok-
Ugrás: