Cale & Emeraude

Nem tudom felfogni igazán, hogy miért is lett ennyire érdeklődő. Hiszen, amikor megtudta, hogy terhes vagyok finoman közölte, hogy őt ez az egész nem érdekli. Most pedig mindennél jobban látni akarja a közös gyermekünket. Ha nem mutatta volna ki a foga fehérjét korábban talán még én magam is hinnék neki, hogy tényleg szeretné látni. De ez most egyáltalán nem opció. Tudom, hogy van valami hátsó szándéka a dologgal, de nem tudom megfejteni, hogy mégis mi. De egy részem retteg attól, hogy képes lenne valahogyan elérni a célját és rátehetné a mocskos kezét a lányunkra. Ez a hirtelen jött érdeklődős felettébb gyanús, de ezért csak még inkább szükségem van arra, hogy a lányomat biztonságban tudhassam. Ezért is kell tudnia erről az egészről Cale-nek is. Hiszen lehet, hogy az egész semmiség és csak én képzelek bele túlságosan sokat. Hogy ez az egész nem más, mint egy hirtelen fellángolás az apaság irányába az ő részéről, de nem lehetek eléggé óvatos. Talán ez az egész hirtelensége viselt meg ennyire, de még mindig érzem, hogy legbelül remegek. Mert félek, hogy milyen sorsa lesz a lányomnak, ha belekeveredik ebbe az egészbe az apja is. Nem akarom, hogy találkozzanak. Hiszen eddig sem érdekelte, akkor ezután sem kell ennek megváltoznia. Tudom, hogy mennyi sötétséggel jár a saját családom és azt is, hogy benne is lakozik bőven belőle. Talán még ez volt, ami hozzá vonzott, vagy sokkal inkább az álarc, amit ez felé húzott. Hiszen tudtam jól, hogy veszélyes, hogy meg fogom égetni magam vele, de az, amit felém mutatott valahogy elérte azt, hogy hinni akarjak abban, hogy legbelül benne is van valami jó. De tévedtem. Ezért sem engedhetem a lányom közelébe.
Cale lakásához érve a még egy kicsit remegő kezemet felemelem, hogy bekopogtassak hozzá. Lehet, hogy ő azt fogja mondani, hogy ez az egész valószínűleg semmiség, de akkor sem tudom kiverni az emlékeim közül az elszántságot, ami a szemeiben tükröződött..

To: Emeraude

Egész átlagos napnak tűnik a mai, szabadnapom van, az egész napot a gyönyörű kislányommal tölthetem és ebben senki és semmi nem tud megakadályozni. A bátyám valószínűleg már megint az egyik kocsmában múlatja az időt, én pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy kiélvezzem ezt a ritka pillanatot, amikor nem kell azért idegeskednem, hogy vajon elég jól megy-e az üzlet annak ellenére is, hogy háború van.  Ma nem akarok ezzel foglalkozni.
- Nagyra tátsd. Így nézd, áááá. – Mutatom a picurinak, aki kacarászni kezd, de utánoz, hogy végül bekapja a kiskanalat. Fura fintort vág a kisasszony és nem sokkal később a pép az arcomon landol, ugyanis telibe köp vele.
- Oké, akkor asszem ez nem ízlik neked. – Kelek fel nevetve és megmosom az arcom, majd csinálok egy újabb pépet neki.
- Mostanában válogatós vagy, édesem. – Pillantok az etetőszékben terjeszkedő, vigyorgó kis angyalra.
- Gyanítom azért, mert jönnek a fogaid. – Mondom ezt már csak inkább magamnak, majd visszatérek az újabb péppel a kicsi lányhoz.

- Na, ezt próbáld ki, ez biztos nagyon ízleni fog. Banános, tudom, hogy az az egyik kedvenced. – Kínálgatom lelkesen, mire gyanakodva néz rám mintha valami szörnyű dolgot akarnék megint a szájába dugni.
- Ne csináld már hercegnő, az előbb még majd éhen akartál halni. – Noszogatom, de mivel nem változik az arckifejezése taktikát váltok. Előveszem a pálcámat, majd elkezdem lebegtetni a kanalat a péppel. Erre a picuri csodálkozó, nagy szemekkel néz a most már varázslatosnak tűnő ételre, amiért már nyújtózkodik, én pedig elégedetten elmosolyodom. Újra megragadom a kanalat, és míg tart a lelkesedés, a szájába nyomom és várom a hatást. Lassan nyammogni kezd rajta, láthatóan ízlik neki, így végképp megnyugodva etethetem tovább, és nem kell többé attól tartanom, hogy megint rámköpi a trutymót. Egészen addig jól megy a dolog, amikor kopogást hallok az ajtón. Félbehagyom az etetést.
- Ne tűnj el, fél perc és folytatjuk. – Figyelmeztetem a lányomat, mire teli szájjal és a pár fogával rám vigyorog. Imádom. Gyorsan felpattanok és kinyitom az ajtót.
- Ó, szia! – Köszöntöm nagy mosollyal az ajtóban álló lányt.
- Gyere be, éppen reggeliztetés folyik. A kisasszony örülni fog neked. – Invitálom egyből beljebb aztán már vissza is megyek a konyhába. Az édes kislányom már a fél pürét magára kente, de legalább láthatóan élvezi a dolgot.