Lily & Cassandra

Lily&  Cassandra

Severus egész lénye néha nagyon kérdőre tudja vonni a józan ítélőképességemet. A megérzésem hiába súgja azt, hogy a sötétségen kívül még fény is lakozik a lelkében, mikor a tetteivel újra és újra az ellenkezőjét bizonyítsa be. Bár az tény, hogy velem szemben még egyszer sem szaladt el vele a ló, amiért hálás is vagyok. Talán, emiatt is döntöttem úgy, hogy felkeresem Lilyt, akinek a létezéséről egy véletlen során szereztem tudomást. Vagyis pontosabban egy régi, poros képről, melynek a hátoldalán a lány neve díszelgett. A fotóról ő és a fiatalkori Sev nézett vissza rám. Olyan édesek voltak mindketten rajta, hogy akaratlanul is megmosolyogtatták a szívemet.
Nem volt könnyű dolgom kideríteni, hogy ki is lehet pontosabban Lily. Elég sokat kérdezősködtem, sőt még Sean-nak is küldtem egy baglyot ezt illetően, pedig azóta, hogy elkezdett dolgozni a minisztériumnál nem igazán váltottunk két szónál többet egymással. Haragudtam rá és ezt neki is nyíltan megmondtam. Voltaképpen ezért is érhetett kellemes meglepetés, mikor a tesómtól megérkezett a válaszom, benne egy címmel Lily Potter elérhetőségéről.
A következő baglyomat pedig már Lilynek címeztem, megemlítve neki benne azt is, hogy voltaképpen kiről is szeretnék vele beszélni. A találkozó időpontját rá bíztam, hiszen ő dolgozik, én simán ki tudok szökni a suliból néhány órára, ha arról van szó. Vagyis, nem olyan könnyű az, de megoldható a titkos átjárókon keresztül.
Rá egy hétre, meg is beszéltünk egy találkozót Roxmortsban, pontosabban a Három seprűben. Aznap csak egy órám volt, így simán le tudtam érni a megbeszélt időre a faluba. Kicsit csalva a magasságomon egy magassarkúval, hogy lehetőleg elsőre ne lehessen diáknak tekinteni engem, léptem át a Három seprű küszöbét, majd addig is, míg Lilyre vártam, rendeltem magamnak egy vajsört. Ha megtehetném, minden nap csakis ezt innék, annyira szeretem az ízét.

Lily&  Cassandra

Mialatt várakoztam az asztalnál, próbáltam fejben összefoglalni mindazt, amiről, majd beszélni szeretnék a lánnyal. Illetve, olyan formában kell megfogalmaznom a mondanivalómat, hogy lehetőleg ne érthessen semmit sem félre. Remélem nem hitte azt a levelem olvasása közban, hogy több lenne Severus és köztem.. Bár, nem valami gyakran fordul elő tanár és diák között az efféle barátság szerű akármi, ami köztünk van.. Nem tudom, ő mit gondolhat rólam, de én barátként tekintek rá, még akkor is, mikor a hátam közepére sem kívánom. Van benne egy ilyen kettősség. Vagy lehet, csak én látok kettősséget, más nem, erről is akarok megbizonyosodni. S szerintem erre a kérdésemre Lily tudja megadni egyedül a választ, mint az egykori legjobb barátja.
Tekintetemmel időről időre a bejárati ajtó fele pislogtam, hogy észrvehessem, ha az általam várt hölgyemény megérkezik. Igazából, mivel az egyetlen általam látott, kisebbkori képből kellett kiindulnom, egy vörös hajú lányt vártam. Csak remélni tudtam, hogy azóta nem változtatott hajszínt. Hamarosan tényleg átlépte a kocsma küszöbét egy vörös hajú lány, olyan Severussal egyidősnek tűnt. Nem akartam leszólítani, inkább hagytam, hogy ő jöjjön hozzám az általam leadott személyleírás alapján, hiszen simán tévedhetek a személyét illetően. Meg is tette, de előtte rendelt egy vajsőrt is a kocsmárostól és a korsóval a kezében közelítette meg az asztalt, amelynél én is helyet foglaltam.
- Szia, én Cassandra lennék. - Köszönök, majd be is mutatkozok neki, ahogy illik. - Ne haragudj, hogy csak úgy ideszólítottalak, ígérem nem foglak sokáig feltartani. - Mondom, miközben fejben épp próbálom véglegesíteni, mit is akartam igazából tőle kérdezni. A lány egyátlalán nem köntörfalazott, ami arra bíztatott engem, hogy én se fussak le fölösleges köröket, hanem inkább csapjak a lecsóba.
- Szóval, Severusról szeretnék beszélni veled, mint ahogyan a levélben is említettem. Ő erről az egészről nem tud, és nem is hiszem, hogy túlzottan díjazná a dolgot, ha kiderülne. Egyébként, afféle második bátyjként tekintek rá, mielőtt még félre értenéd. - Mosolyodom el akaratlanul is ennek gondolatára.  - Szóval, néha olyan.. fura tud lenni, sehogy sem tudom őt olykor megérteni. Van benne ez a kettősség. Nem tudom, csak én látom-e ezt naivitásból, vagy tényleg ott van benne. Mintha nem akarná, hogy a jót meglássák benne. Igazából a véleményedre lennék kíváncsi, hogy te mit gondolsz róla. - Foglalom össze a dolgot neki, talán egykissé zavarosan, de sosem tartottak valami jó szónoknak.

Lily&  Cassandra

Lehet, fura lehet neki, hogy mardekáros létemre ilyen udvariasan beszélek, dehát most miért ne tenném meg? Ő nem az ellenségem, vagyis tudomásom szerint nem az. Azonban, még ha az is lenne, akkor sem mutatnám ki előtte az érzéseimet. Ha valamit megtanultam az otthon eltöltött évek alatt, akkor az az volt, hogy miként fejlesszem tökéletesre az álcámat a külvilág és a szüleim előtt. Plusz, Sean-nak temérdek sok ellensége van.. ha mindet én magam is annak tekintenék, elég nehezen tudnék ismerkedni. Különben pedig, most Severus a fontos, nem pedig én. És én senkivel sem viselkedem utálatosan, csak akkor, ha az illető megérdemli..
Majd egy huzamra elmondtam neki mindent, ami úgy hirtelenjében az eszembe jutott. És miközben hallgattam a válaszát, néhányat kortyoltam is a saját korsómból. Hm, ezúttal is mennyei ez a vajsör.
Tehát, Severust rengeteg sérelem érte gyerekkorában, ami mély nyomott hagyhatott benne. Lily szavai ugyancsak az fele mutatnak, hogy Severus nem rossz ember, csak épp .. rossz útra tévedt és a boldogságát valamiért ezen az úton tudja egyedül megtalálni.
- Igen, azt sejtettem, hogy régóta ismeritek egymást, mármint láttam egy képet rólatok.. - Mosolygok rá. Édesek voltak rajta. Talán több is lehetett közöttünk és Severus a szakításuk miatt is válhatott ilyenné, de ezt inkább nem akartam felhozni előtte. A múltjuk nem tartozik rám, s nem is akarok túlzottan beleavatkozni, Severus így is bepöccenne, ha valahogy rájönne arra, hogy felkerestem Lily-t. - Értem. Köszi a választ. - Teszem még hozzá, hiszen  igenis hallanom kellett mindezt, mármint hogy megbizonyosodhassak róla, nem csak én látok benne olyasmit, aminek hűlt helye sincsen. Ő nem olyan, mint Carrow-ék, akiknek a legfőbb célja az állítólagos tanítás mellett az, hogy embereket toborozzanak a Nagyúr mellé.
Aztán, amint a barátságunkról kérdez, hirtelen elgondolkodom azon, hogy miként is fogalmazhatnám meg neki ezt az egészet.  
- Hát, amióta megromlott a viszonyom a bátyámmal, elég sokat beszélgetek vele. Néha semmiségekről is, de sokat jelent a társasága. Annak idején Sean évfolyamtársa volt, vagyis akkor ezek szerint a tiéd is. - Nem voltam teljesen biztos abban, hogy jó ötlet-e lenne megemlíteni Sean-t előtte, de végül abban maradtam, hogy megteszem. Ha akarná, simán kideríthetné a kapcsolatot magától is.