Lily & James - Egy kis kikapcsolódás... ?

Az utóbbi napok még nehezebbek voltak. Eddig se ment könnyen minden, de mindig történt valami borzalmas, és volt pár hét pihenőnk úgymond. Ami azt jelenti inkább, hogy az alap problémáinkon kívül nem volt más súlyos esett. Ezen a hónapunk pedig már most borzalmas. Annyi minden történt, hogy azon kaptam magam a múlt éjszaka, hogy az ágy szélén ülve bambulva magam elé listába gyűjtöttem az elmúlt napok eseményeit. Severus megkapta a sötét jegyet, Dorcas vissza tért de a fél Rendtag nem bízik meg benne, James majdnem kinyíratta magát, és több mint valószínű, hogy valaki kémkedik utánam/utánunk a minisztériumba. A fejem minden egyes éjszaka ezekkel a gondolatokkal hajtom párnára, és próbálok legalább az egyik gondra megoldást találni. Néha szó szerint úgy érzem a fejem szét fog robbanni. Természetesen a kis beszélgetésünk óta hála Merlinnek nem volt több gond köztünk, kicsit úgy veszem észre hogy jobban oda figyelünk a másikra. Kellett nekünk az a beszélgetés, kellett hogy megnyíljunk egymásnak. Olyan mintha valami fal lebomlott volna közöttünk, és még közelebb állunk egymáshoz. Remélem ezt a dolgot fogjuk tartani sokáig, és nem lesz több titok közöttünk. Severussal való találkozásomról is beakarok számolni neki, minél hamarabb, de viccen kívül egyszerűen nem volt rá alkalmam. Vagy dolgozunk, vagy épp Jamesnek jó kedve volt és egyszerűen nem tudtam felhozni a Severus témát. Túl sok minden történt a napokban,és nem tudtam rá sort keríteni, a közös kevés vacsoránkat , és a lefekvést nem akartam ezzel elrondítani. Végre rá akartam venni magam tegnap, mikor kaptunk egy meghívót. Méghozzá egy bálról, amit a Longbottom család szokott megrendezni elvileg 5 évente. Eléggé titkosnak mondják, nekem rögtön valami szekta jutott az eszembe erről. Természetesen Potter család is beletartozik. Én nem akartam menni, soha nem jelentem még meg ilyen aranyvérűeknek való eseményen, hisz számomra ez a mostani időkben felér egy öngyilkossággal. Viszont James megfűzött azzal, hogy Longbottomék is Rendtagok és igen fontos pozíciót töltenek be az Aurorok között is, biztosan biztonságban leszünk. Meg persze nem ártana végre kicsit kimozdulnunk, és szórakoznunk egyet. Rájöttem, hogy igaza van, és nagy nehezen beadtam a derekamat. Aztán fél napom volt rá, hogy valami "aranyvérű bálhoz" méltó ruhát "varázsoljak" magamnak. Fogalmam sincs, hogy kéne megjelenni egy ilyen helyen, mit meg hogy kéne majd beszélnem. De rájöttem James úgy is vinni fogja a beszélgetéseket, meg amúgy se tudom úriembernek elképzelni. Hát kíváncsi leszek. Végül elmentem vásárolni, és egy finom konzervatív darabnál maradtam. Ideges vagyok, de szerintem ez teljesen érthető. Mikor a fehér ruhában nézegettem magam otthon a tükörbe elszorult a gyomrom. Mondogatnom kellett magamban, hogy jól fogom érezni magam, és teljesen biztonságba leszünk. Meg kell tennem főleg James kedvéért, ha nem is a sajátomért. Mély levegőket vettem, majd elindultam, mert James már húsz perce szólt, hogy lent vár és jó lenne indulni, mert nem tud mit kezdeni magával. Mikor leérek végre látom James döbbent tekintetét, én csak elmosolyodom és a vállamra csapom a kabátomat színpadiasan.
- Mi az Potter? Olyan képet vágsz, mint mikor a tükörbe nézel. - vigyorgok rá. Hát igen nem szoktam így ennyire kicsípni magamat. Erősebb sminket vittem fel az arcomra, a hajamat beállítottam a mostani divat szerint, és a ruhám se mindennapi számomra. Reméltem, hogy elnyeri a férjem tetszését. Oda érek mellé, majd érthetetlen tekintettel nézek rá.
- Mindig rád kell várni? Borzalmas.... - megbillentem a hajam az orra előtt, még életembe nem élveztem ilyen jól hogy cukkolhatom. Mondjuk szerintem az esküvőnk óta nem is nagyon voltam ennyire nőies úgy hiszem. Felsegíti rám a kabátomat, amitől csak még szélesebb lesz a mosolyom, majd elindulunk a helyszínre. Nagyon védett, így akik vissza jeleztek, hogy részt vesznek ezen az eseményen kaptam zsupszkulcsot. Mi is egy nem messze lévő szemetes melletti romos esernyőt kaptunk, amit megérintve azonnal ott is találtuk magunkat a kertben. Hatalmas nagy villa előtt állunk, bár szerintem a Potter birtok ennél is nagyobb, de ennél is eléggé kitettek magukért.
- Hűha...   - szalad ki a számon miközben belépünk, és házimanók tömkelegét látom rohangálni. Egyik felállva egy létrára kérte el a kabátunkat, lesegítette rólunk, majd elvitte. Aggódva pillantok körbe, nem szoktam meg ezt a közeget, és nem hiszem hogy nagyon be fogok illeszkedni. Csak a szemem jár ide oda és keresgél valakit, valaki ismerőset, akár jót akár rosszat. Egyszerűen szeretném felméri a terepet. Amint szólnék Jameshez jön is valaki köszönteni minket, majd még egy még egy ember... James pedig még engem is meglepve illendően beszél, és viselkedik.. csak pislogok.

Credit

Lily & James

Izgatottan veszem a lépcsőfokokat, még a falba is meg kell kapaszkodnom. Kíváncsian várom James reakcióját, és mikor megkapom csak vigyorgok rá.
- Nem, nem te elakartál menni hát el is megyünk. - mosolygok rá. Nagyon jól esik a reakciója. Miközben magához húz és megcsókol én is futó pillantást veszek rá. Dísztalár a mindenit ő is kicsípte magát, és hát... jól áll neki. Én csak az ajkamba harapok. - Már majdnem úgy nézel ki mint egy úriember. - vigyorodom el maga, majd beletúrok a dús hajába. Manapság rövidebbre vágja, mert igen rakoncátlanok a fürtjei amit mindig is nagyon szívesen szokott turkálni. Viszont elkezdte lejeb vágatni valami. Nem értem miért , mindig fájó szívvel teszem meg a hajvágását, egyszerűen imádok belemarkolni.  Miután jól beletúrtam a jól beállított hajába megengedem hogy rám adja a kabátomat.
- Bocs, de nem tudtam megállni , nem áll jól a jólfésültség. - elhúzom a számat, mert igaz ami igaz, ő így kócosan James Potter. Én pedig vele megyek erre a puccos rendezvényre. - Hamar? Még is miért? - incselkedem vele miközben kilépünk a házból. A lakásunk minden szegletét gyorsan levédi védi bűbájjal. Ebben a percbe jött elő minden aggodalmam ismételten. Főleg mikor előveszi a láthatatlan tévő köpenyt. Borzalmas, hogy ennyire kell vigyáznunk... Imádom Jamest miatta, hogy ilyen elővigyázatos, és tudom, tisztában vagyok már vele, hogy nem magáért, hanem értem teszi. Ezért mindig jobban szeretem, ha még lehetséges. Viszont nem jó ez így, nem normális. Keserűen elmosolyodom, mikor hellyel kínál a köpenye alatt... ami így gondolva eléggé vicces.
- Köszönöm uram. Ön igazán kedves.   - a mosolyomat mindig fen hagyom, nem akarom elrontani a kedvét, már nagyon várta ezt az estét, hogy végre kikapcsolódjunk. Majd a köpeny alatt meg is közelítettük a zsupszuklcsot, és már is a helyszínen találjuk magunkat. Igencsak feszült vagyok, nem csak azért mert ... mindig veszélyben érezzük magunkat. Most amúgy is eléggé feszélyezve érzem magam. Nem szoktam meg az előkelő társaságot, hála Merlinnek eléggé jól kitudtam magam húzni ezekből a körökből, és rendezvényekből, amit James igazán megértet. A mai világunkban sajnos úgymond kivagyok téve a veszélyeknek. Így hiába mentem hozzá egy aranyvérűhöz fogalmam sincs hogy kell velük beszélgetni, vagy viselkedni. James azt mondta Longbottomék összejövetele sosem arról szólt, hogy a sznob családok összejönnek és mást kinéznek. Ide szerényebb emberek is járnak. Ez mégsem nyugtatott meg. Ahogy jöttek és jöttek az emberek, egyre jobban előjött belőlem a lámpaláz. Egy idő után csak mosolyogni és bólogatni tudtam, James pedig meglepett mennyire könnyedén veszi ezt az akadályt, és milyen udvariasan , kifinomultan tud beszélgetni. Azt hiszem most rátaláltam a férjem egy igencsak elrejtett énjére. Tetszik, hogy ilyen is tud lenni, sőt... csak egyre jobban kívül állónak érzem magam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elnézést kérek, hogy mosdóba kell mennem. Valójában az egyik asztalig jutottam el, ahol azonnal egy poharat ragadtam magamhoz, és csak imádkozom a szellemekhez hogy ez valamifajta alkohol legyen. Az egyik házimanó pont jön tálcára tenni a következő adagot, amit minden bizonyára szerencsétlen egész este körbe, körbe visz kiszolgálni a mágusokat.
- Szia... vagyis jó estét. Öhm, ebbe az italba  mi... najó nem akarom tudni, inkább csak annyit, hogy tartalmaz alkoholt? - kérdezem a manótól, aki igencsak meghökken. Igen nem nagyon tudom, hogy a házimanókkal hogy kell beszélni. Marl-éknak is volt Jameséknek is, de mindig olyan közvetetten beszéltek hozzájuk. Máshol tudom ez nem így megy.
- ÖHm.. igen... kisasszony, igen van benne. - ezzel meghajol és hátat fordítva nekem pakolgat a tálcára.
- Remek... - mondom, majd azonnal meg is húzom a pohár tartalmát, amitől azonnal köhögő rohamot kapok. Miközben a mellkasomat ütögetem James karját érzem az enyémen, hogy menjünk táncolni. Még jó hogy gyorsan megittam azt a poharat. Lily Evans kevés dologhoz ért, ezt mindig megkaptam... de ami nagy hiányosságaim közé tartozik az a repülés és a.. tánc. Ezt James tudja is az esküvőnkön is csak billegtem meg amit Marl betanított nekem annyit tudtam. De szerencsémre lassú szám szól, így csak oda bújik a férjemhez, és dőlőngélünk együtt. A bókjára elmosolyodom és felnézek rá, mivel vagy két fejjel magasabb nálam.
- Tényleg akarsz tőlem valamit.   - válaszolom neki mosolyogva. - Te pedig a legsármosabb úriember akit valaha láttam. Mindig megtudsz lepni. - végtére is érthető, hisz ő ebben a közegben nőtt fel. Sokszor jelenhetett meg a szüleivel mint az egyik legnagyobb aranyvérű család. És valamiért mégsem szállt a fejébe, valamiért még is az lett aki, aki egy muglit vett feleségül és büszkén mutatja be az összes aranyvérűnek. Ez James Potter. A gondolatra csak meghatódom, és lábujjhegyre állva egy hosszú csókkal jutalmazom meg, bár neki erről fogalma sincs.
A lassú zene véget is ér és kicsit pörgősebbet kezd el játszani a zenekar. Mindig is furcsálltam a mágusok zenéjét, de vannak olyanok amik a mugli zenékkel keverve alkotnak divatos zenét, ami most jelenleg is elkezd szólni. Szétrebbennek a párok, és inkább a fiatalabbak kezdenek el "fura" táncot járni. Én Jamesbe kapaszkodva nézem őket, és nevetek, mire Jamessel váltok egy mindent tudó pillantást, aminek a vége tuti az lesz ahogy ismerem, hogy most fog előbukkanni az  a férfi akit ismerek, és igen szórakoztató lesz...
Az a pia pedig igencsak erős volt egy pohárral is, hogy én pedig kövessem a példáját.

Credit