Étkező

Adrian & Elias

téli szünet

Az ünnepek elmúltak, szinte érezni lehet a levegőben, ahogyan tovaszállt az a hangulat, ami pár nap erejéig képes volt még a Nott kúria rideg falait is kényelmesebbé varázsolni. A munka persze nem várhat, sem a minisztériumi, sem a sötét berkek között végzendő, ezek nem ismernek ünnepet. Bár, mondhatjuk, hogy szerencse, de a mai napon csak egy kisebb gyűlést tartottak. Nem volt mindenki jelen, csak akiket érintett a dolog. Öröm volt elszabadulni onnét, még úgy is, hogy rögtön a zuhogó esőben indulhattam haza. Sőt, némileg jól is esett, mintha egyenest azért kezdett volna el szakadni, hogy azt a sok balgaságot, amit ott összehordtak, kimossa a fejemből. Persze, csak képletesen, egy vízlepergető bűbájjal láttam el a hosszú, fekete talárt, amit viseltem. Nem óhajtottam lebetegedni, a jelenlegi állapotomban nem tenne jót, ha ágynak dőlnék.
- Megjöttem... - nevezhetjük élettelennek a hangomat, amit megerősítésképpen egy fáradt sóhaj követ, amint átlépem a ház küszöbét. Sinog, a házimanó persze rögtön mellettem terem, hogy a helyére tegye a kabátomat és biztosítson felőle, hogy a vacsora az asztalon vár. Tájékoztat afelől is, hogy a testvéreim is rendben voltak napközben, nem tudni semmilyen galibáról a ház körül, ami csak egy újabb sóhajt vált ki belőlem, de ezúttal egy elégedettet. Jó arra haza érni, hogy nem üres a kúria, még ha nem is nyüzsögnek körülöttem. Az pedig még felemelőbb érzés, hogy nem szórakozzák el az idejüket. Így sokkal nyugodtabban ülök le az étkező asztalhoz. Azt már teljesen megszoktam, hogy egyedül eszek, most sem zavar különösebben. Talán jobb is így, elvégre, ahogy telnek a hónapok, úgy az étvágyam is egyre jobban megy el. Az adag, ami elfogy, mindig kisebb, erről pedig jobb is, ha a többiek nem tudnak. A személyzetre is ráparancsoltam, hogy tartsák a szájukat, amikor szóvá akarták tenni, hogy esetleg betegeskedem. Ez az én problémám, a későbbiekben pedig tenni is fogok ellene. Jelenleg viszont kisebb gondom is nagyobb ennél. Részben aggasztó, részben örömhír, ami a fülembe jutott. Erről pedig előbb beszélnem kell a testvéreimmel, azután majd jöhet minden más. Kezdésképpen Adrian volt, akiért felküldtem a manónkat, hogy, amint végeztem, hozza le. Beszélni szeretnék vele. 

öcskös | Sweet Dreams