Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Tárgy: Gideon & Alice Kedd Márc. 14, 2017 11:13 pm
Gideon & Alice
Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki aggódik amiatt, hogy alig vagy egyáltalán nem kap arról hírt, hogy mi is van Emmel. Túl régóta nem látta már senki sem. Pletykákat persze hallani mindenfelől, de sose hiszek nekik. Nem akarok és nem jó dolog. Nem minden pletykának van valóság alapja, hiszen bárki elhíresztelhet egy hazugságot, amivel akár le is járathat valakit. Az viszont egyértelmű, hogy valami nagyon nincs rendben. Legalábbis én így érzem. Ezért is gondolkodtam azon a napokban, hogy talán fel kellene keresnem Gideont. Em a barátnőm, és a testvérén kívül Gid áll a legközelebb hozzá. Valamit csak tudnia kell. Vagy, ha nem, akkor legalább segíthetnék. Aurorként talán nem nagyon tudok, de nem is muszáj kapcsolódnia a munkámhoz. De, ha kell, akkor felhasználok bármit, csak legyen eredménye. Bármi. Akármi... Sóhajtva állok meg Gideon házának bejárati ajtaja előtt. Először úgy gondoltam, hogy talán jobb lenne a Minisztériumban beszélni vele, de végül nem láttam jó ötletnek. Itt nyugodtabbnak gondoltam a körülményeket. Persze nem hívatlanul állítottam be. Tegnap előtt küldtem egy baglyot, hogy találkozót kérjek tőle. Semmiképpen sem akartam csak úgy lerohanni. Felemeltem a kezem, aztán bekopogtam. Nem fog haladni semmi, ha csak itt szobrozok az ajtó előtt. A legrosszabb az egészben az a tétlenség és a tudatlanság. Így csak akkor szokott felszívódni az ember, ha halálfalók keze van a dologban. Ez viszont úgy érzem, hogy más. Tenni akarok valamit, hogy legalább ne toporogjak egy helyben. Nem tudni semmit arról, akit szeretünk, az a legkegyetlenebb dolog a világon. Gondolataimból az ajtó nyitódása rántott ki, a tekintetem is rögtön odakaptam. Ráérek még ezen később is gondolkozni.
Gyorsabban kéne mennie. Ideges vagyok, mindig feszült, igy pedig egyáltalán nem pörög az idő. Alig pár nap telt el, amióta Bones belekotnyeleskedett a dolgomba, de már nagyon is várom, hogy előálljon egy hírrel. Egy akármilyen hírrel. Hamarabb is kieszelhettem volna, hogy egy barátja segíthet, de lassan be kell ismernem, hogy a racionalitáson faképnél hagyott. Egyszerűen volt nincs. Hazaérek a Minisztériumból, letusolok, eszek egy pár falatot. Elolvasom a híreket, kiakadok a pletykákon és a falaknak tartok beszédet arról, Fabian milyen nagyszerű miniszterelnök lesz. Lesz. Ezek után már nincs olyan, hogy nem nyerünk. Elolvasom a leveleimet is. Egy másik nap talán újra letusolnék, hogy teljen az idő, ma azonban rendet rakok. Amióta nincs itt Emmeline, nem tettem. Fabian tudja, milyen kupis vagyok valójában, Benji nem volt itt.. Senki sem volt itt. Pár napja viszont érdekes levelet kaptam és most vendéget várok. Nem egészen az volt a furcsa, ami benne állt, hanem hogy Alice Longbottomtól jött. Alice. Ez volt szinte az egyetlen név, amit Emmeline baráti köréből ismertem annak idején, és azóta csak egyszer hallottam róla, mikor pár hete újra barátkozni kezdtek. Fogalmam sincs, mit akarhat tőlem, az eljegyzésről már mindenki tudhat, neki is biztosan elmondta Emmeline… Aki most nincs itt. Ha azt szeretné tudni, miért nem keresi, nem fogok tudni neki válaszolni. Nincs kedvem tovább hazudni, nincs erőm, de mégsem mondhatom el neki az igazat. Farmerben és ingben nyitok ajtót, amikor hallom megérkezni. Nem vagyok különösebben barátságos, de ellenséges sem, ahogy félreállok. - Kerülj beljebb, Alice - nem féltem, jönni fog, aztán becsukom mögötte az ajtót. A kis előszobában ledobhatja magáról a cipőt és a kabátot, utána jobbra tessékelem a nappaliba. - Kérsz egy kávét vagy egyebet? - Kávém már van készen, magamnak töltök is és egy csészével térek vissza - plusz, ha a kisasszony is kér valamit. A kezébe adom, majd helyet foglalok a fotelban, kényelmesen lehet a kanapén. - Miben segíthetek? - térek ezután a tárgyra, hiszen sosem voltunk mi jó barátok, hogy csak úgy együtt kávézgassunk. Türelmes vagyok, mindenesetre, így ha csak arra vágyik, a társaságomat is élvezheti, bár nem lehetek túl felemelő, legalább addig sem vagyok egyedül.
Nem akarok sokáig maradni, talán ő sem akarná, csak addig leszek, amíg szükséges. Az ajtó előtt várakozva a tájat fürkészve merülök a gondolataimba, amik egyre csak cikáznak és keresek egy szálat, egy fogódzót, hogy merre tovább. Nem fordulhat elő, hogy lehetetlen legyen előkeríteni Emet. Egy ember nem tűnik el csak úgy, vannak nyomok, csak meg kell találni őket, még ha nehéz is. Csak egyet akarok igazán, hogy éljen. Ebben pedig valahogy biztos vagyok. Hamarosan nyílik az ajtó, így visszatérek a valóságba, és tekintetem megállapodik Gideon arcán. Látszik, hogy nem csattan ki a boldogságtól. – Szervusz, Gideon. Köszönöm – mondom, miközben határozottan lépem át a ház küszöbét. A kis előszobában leveszem a cipőm és felakasztom a kabátomat, majd a mutatott irányba kanyarodok. – Csak vizet kérnék, köszönöm – válaszolom, és miközben elmegy az italokért én helyet foglalok a kanapén. Ritkán iszom kávét, csak ha nagyon szükségem van rá. Tökéletesen megfelel nekem a víz is. Sajnálatos, hogy nem akkor toppanok be ide, amikor még Em is itt volt. Észrevétlenül távolodtunk el egymástól, majd hirtelen találtunk egymásra. A barátságunk nem veszett el, csak egy kis ápolásra szorult, mint egy virág, ami már kókadni kezd, mert nem locsolták egy ideje, de amint újra locsolgatni kezdik, lassan magához tér és újra gyönyörűen virít. Amikor Gideon visszatér a vízzel és a kávéjával, én kortyolok egy nagyobbat a vízből, mielőtt az ölembe engedném a poharat. Ujjaim akaratlanul szorosabban simulnak a hűvös üveg köré. – Mikor tűnt el Em? – kérdezem összevont szemöldökkel. Senki se nézzen ostobának. Itt egyértelműen nincs rendben valami. Történtek olyan dolgok, amikről én nem tudok, és senki sem avatott be semmibe. – Miről tudsz, Gideon, amiről én nem?
Nem találom a nyugalmam, amióta Em nincs itthon, ezért csak magamra erőltetett higgadtsággal gazdálkodhatom. Ebbe szerencsére az belefér, hogy a menyasszonyom barátnőjét fogadjam. Sosem voltunk semmilyen viszonyban, csak a Renddel kapcsolatban beszéltünk, de Emmeline-nak kedves, így nem utasíthatom vissza. Egy kis társaság pedig nem ártott még senkinek. Kedvese fogadom, betessékelem, és csak arra a percre hagyom magára, amíg a konyhából magamnak egy csésze kávét, neki pedig egy pohár vizet szervírozok. Visszaülök a helyemre és kíváncsian fürkészem a lány arcát, miért keresett fel, amíg aprókat kortyolok a forró italomból. Megtippelhettem volna. Valószínűleg nem lett volna nehéz kitalálom, Alice miért éppen most és miért engem keresett fel, hirtelen, váratlanul. - Visszaköltözött az apjához. Lesütöm a szemem, a szőnyeg mintáit fürkészem egy pillanatig és a kávémból kortyolok. Nem tudom, mit mondhatnék, amíg egyebet nem tudok meg Bones-tól, amíg semmi mást nem tudok, mint amit Emmeline üzent: minden rendben lesz. Hiába híres a türelmem, ezzel a gyenge ígérettel már nem bírom sokáig. Remélhetőleg Amelia sikerrel jár, és nemsokára láthatom is. Szeretném hazamenekíteni minél hamarabb. Elbújhatunk, csak legyen velem. - Ennyit tudok. - Mást biztosan nem mondhatok. Erre a kérdésre legalábbis nincs jobb válaszom. - Sajnálom, hogy nem mondott neked semmit.
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
