HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
The Order Of The Phoenix

Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.


 
Légy
te is tekergő!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!

Minden, ami fontos lehet.

♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését.
♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni.
♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla!
♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Várva várt karakterek

Lucius Malfoy Marlene McKinnon Narcissa Malfoy Bellatrix Black Dorcas MeadowsRemus Lupin Evan Rosier Arthur Weasley Molly Weasley Andromeda Tonks Edward Tonks Sybill Trelawney


Cseverésző tekergők



Ki kapja a házkupát?

109 169 147 36

Tekergők csoportra bontva
Griffendél : 0 fő
Mardekár : 2 fő
Hollóhát : 0 fő
Hugrabug : 1 fő
Halálfaló : 10 fő
Boszorkány : 13 fő
Varázsló : 7 fő
Főnix Rendje : 15 fő



Reggeli Próféta legfrissebb hírei


Tovább...

Ki van itt?
Tekergő lelkek gyűjteménye
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (27 fő) Csüt. Aug. 03, 2017 10:28 am-kor volt itt.


Latest topics
» Mayra Rosier
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm

» #Deveroux placc: Deveroux, Bones, Cavelier
by René Deveroux Vas. Május 28, 2017 9:23 pm

» Lily & Severus
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 10:22 pm

» Nigel & Emmeline - Nászút
by Emmeline Flamel Szomb. Május 27, 2017 9:49 pm

» Lily & Peter - london egy elhagyatott szegletén
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 5:50 pm

» Richard & Gideon - 2016 decembere
by Gideon Prewett Szer. Május 24, 2017 12:41 pm

» Ahol a madár se jár
by Devorah Harmsworth Vas. Május 14, 2017 10:05 pm

» Gwenog & Emmeline
by Gwenog Jones Pént. Május 12, 2017 2:11 am

» Reg & Jess
by Regulus A. Black Kedd Május 09, 2017 11:03 am

» Remus & James
by James Potter Vas. Május 07, 2017 9:25 pm

» Lacock :: James & Voldemort
by James Potter Vas. Május 07, 2017 7:56 pm

» KÉSZ VAGYOK!
by Jessamine Shafiq Kedd Május 02, 2017 1:37 am

» Silhouette FRPG
by Vendég Vas. Ápr. 30, 2017 12:45 pm

» Nathan & Felicity - valahol....
by Felicity Nott Szomb. Ápr. 29, 2017 1:40 pm

» Jonah körözöttjei
by Jonah Dowson Csüt. Ápr. 27, 2017 6:58 pm


Share | 
 

 Surprise, honey

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 8


TémanyitásTárgy: Surprise, honey   Szomb. Okt. 08, 2016 8:34 pm



Reg & Jes

I can't give up you anymore, honey...

A Nap már bőven lenyugvóban van, mire sikerül meggyőznöm a vendéglátóimat, hogy tényleg le kell indulnom. Nem terveztem ilyen későre a kiruccanásomat, főleg, hogy még nemigen vagyok ismert London utcáin. Kissé félek is, hogy eltévedek, de már tényleg nem bírnék tovább várni így, hogy Regulus már talán tényleg csak egy karnyújtásnyira van tőlem. Szapora lépteim erősen visszhangoznak a szűk utcákon, csuklyámat mélyen az arcomba húztam, éppen csak majdnem éjfekete fürtjeim lógnak ki alól, amint tova haladok. Ajkamat különböző igék sorozata hagyja el. Még magam sem vagyok benn biztos, hogy mire is van szükségem a megtalálásához. A Beauxbatonsban nem feltétlenül az ilyen mágiákra oktattak minket, amit pedig tanultunk, nincs miért tagadnom, de sohasem volt az erősségem. Medimágus vagyok, ízig-vérig, kevés mindenhez értek még. Talán, Lily-től vehetnék pár órát önvédelmi és nyomkövető varázslatokból, vagy, ha Reg jó hangulatában lesz, segít nekem. Előbb viszont a nyomára kell akadnom. Szerencsére annyira már sikerült kiismernem, hogy tudjam, biztos, hogy olyan rejtekhelyet keresett magának, ahol senki sem keresné, például a muglik között. A környéken pedig nem túl sok muglik által vezetett, lepukkadt szálló található, ez azt hiszem az én szerencsém. Amint a kiszemelt helyre értem, egy pillanatra  kénytelen voltam megtorpanni. Nehezen tudom elképzelni, hogy itt bárki is megszálljon. Bizonytalan, undorító, kicsit sem biztonságos. Nem egy olyan aranyvérű varázslóhoz méltó, mint Reg, és pont ezért ez a legvalószínűbb. Mély levegőt veszek mielőtt belépnék, a pálcámat a köpenyem takarásában már rég előkészítettem. A portás hölgy fáradt szemekkel pillant fel rám, amint elé lépek.
- Elnézést kérek... - halkan, éppen csak hallhatóan szólalok meg. Kilesek a csuklyám takarása alól, de teljesen nem emelem fel a fejemet. Nincs különösebb bajom a muglikkal, de még mindig kényelmetlenül érzem magam a társaságukban. Egy szempillantás alatt emelem vele szemmagasságba a pálcámat és egy altató bűbáj után hagyom, hogy egyszerűen az asztalra zuhanjon a feje. Óvatosan, az ujjaimra egyesével lehúzogatva veszem le a kesztyűmet, hogy a kezembe vegyem a füzetet, amiben a vendégek listáját vezetik. Meg sem lepődök, amikor csak pár nevet találok, és természetesen mind idegen. Csak egyetlen dolog képes mégis megszaporázni a szívverésemet: Ezek a betűk.... Könnyedén ejtem vissza az asztalra a füzetet, és egy kecses mozdulattal kerülöm meg az asztalt, hogy a fiókokban keresni kezdjem a 3-as szoba kulcsát. Könnyebb dolgom lenne egy begyűjtő bűbájjal, de amíg nem tudom pontosan, hogy hogyan is néz ki, nem működne. Amint pedig megvan, talán kissé túl izgatottan indulok fel a lépcsőn, és talán túl meggondolatlanul nyitok magamnak ajtót. Meg sem fordul a fejemben, hogy kopogjak, szinte biztos vagyok benne, hogy még csak ki sem nyitná az ajtót, hanem elmenekülne. Tehát utat engedek magamnak, de az ajtóban megtorpanok. Kettőt kopogok, a fejemet csak lassan merem felemelni, félek, hogy ha felnézek, nem ő lesz ott.



notes: vííí  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Surprise, honey   Szomb. Okt. 08, 2016 11:26 pm

Nem ma volt az a pillanat, amikor kiábrándultam egy eszméből, egy világszemléletből. Gyilkos elmeháborodott az, aki minden áron a hatalomra tör, hogy eltaposson minden jót és szépet. Mindaddig, amíg egy szemellenzőt viseltem, nem voltam tudatában mibe mászok bele. A szüleink őrültek, elvetemültek és egy olyan eszmét támogatnak, ami önmagában romlott és meghasonlott. Amely ha szükséges, a saját sorait ritkítja, amely bármelyik pillanatban kész beáldozni azt, aki hűen vallja. Amely eszme nem más, mint a megtestesült rossz egy förtelmes álarc mögött. Sosem kívánom az ellenségemnek azt, hogy átérezze, egy pillanaton múlik az élete. Habár... ma már ki az ellenség? Két tűz között érzem magam, tudom, hogy az egyik oldal biztosan a kivégezendők listáján tart engem, de már a saját bajtársaimról sem mondanám meg azt, hogy visszafogadnának. Biztos vagyok abban, hogy amint felfedném magam, nem lenne kérdés, kivégeznének-e szó nélkül. A válasz igen és ez borzalmasan hangzik egy az életét még épp csak elkezdett ifjút tekintve. Én már felkészültem arra, hogy szembeszálljak a nagyobb rosszal, amely még mit sem tud arról, hogy én életben vagyok. Hátba akarom szúrni őket, ahogy azt tették velem. De sok lemondással jár a terv, tisztában vagyok vele, hogy nem kötődhetek senkihez, még ha ezt annyira nehéz is megtennem. Épp ezért hagytam Jest hátra, hogy ne hátráltassam saját magamat. Tudom, hogy ha itt lenne, akkor erősen befolyásolna a tény, hogy mindig az ő biztonságát tartanám elsőnek. Meg kellett tennem a lépést, még akkor is, ha közben a szívem szakadt meg. Sohasem tapasztalt érzéseket váltott ki belőlem, amitől még én magam is megijedtem. Ennyire ragaszkodni valakihez, sosem éltem át hasonlót. Az én családom mindig a külsőségekre épített, megfelelni egy tökéletes képnek, amely mégsem mi vagyunk. Velem elhitették, hogy az a tökéletes, az a jó, lelkesedtem, amikor láttam rajtuk, hogy büszkék a tetteimre. De a kettőt össze sem lehetne hasonlítani.
Most itt vagyok egy közel sem hozzám méltó szobában, ahol a padló nyikorog, nincs túlságosan meleg és mondhatni hemzseg a kosztól és az undorító bogaraktól a hely. Biztosra veszem, hogy itt nem keresne senki. Hisz azt sem tudják, hogy létezem. Teszek róla, hogy mindig más alakjában jelenjek meg, hogy folyamatos mozgásban legyek, még akkor is ha elég kevés a választási lehetőségem. Mikor az ajtó becsukódik esténként, csak akkor nyerem vissza a valós külsőm, amilyen én magam vagyok. Kissé sápatag arc, gondterhelt tekintet... beletúrok a hajamba, amint végzek a fogmosással és a tükörben kémlelem magam. Majd megtörlöm az enyhén durva törölközővel, amit kaptam. Vacsorát már szereztem magamnak, ettől a helytől nem remélek mást pusztán fedelet pár napra, hogy aztán ismét tovább állhassak. Várom a lehetőséget, ami talán egy nap eljön. Addig is játszom más életét. A zsebemből előhúzom a hajszálakkal teli fiolát, amelyet az asztalra rakok. Trikóban görnyedten támasztom meg magam, miközben a Próféta egyik cikkjét kezdem el tanulmányozni. Rég nem voltam idehaza, sem képben az eseményekkel, amik zajlanak. Rosszul áll a szénánk és egyre csak fogy az idő. Észre sem veszem, hogy nyílik az ajtó, csak a kopogásra kapom fel a fejem. Kezem automatikusan a pálca után mozdul, de a mozdulat félbemarad. Döbbenet ül ki az arcomra, ahogy a velem szemben álló női alakra ráismerek.
- Jes... - lehelem magam elé haloványan, miközben a fejemben egyre inkább az kezd zakatolni, hogy ez nem lehet igaz. De akárhogy is nézem, tényleg itt van előttem teljes életnagyságban. Nem fordul meg egy pillanatra sem a fejemben, hogy talán csapda, mégis ki tudna róla? Pont róla? Odamegyek hozzá, de ellépek mellette, hogy kihajoljak a folyosóra, körülnézzek, majd halkan becsukjam az ajtót. Csak utána fordulok felé, azzal a szándékkal, hogy elküldjem.
- Mit keresel itt? Megígérted, hogy otthon maradsz. - kezdem megtalálni a hangom, amely cseppet sem lágy, inkább elutasító, rideg. Mint kezdetekkor. Ígéretet tett nekem, hogy akármi is történik velem, nem fog utánam jönni. Nem hátráltat, nem sodorja bajba magát. Egy pillanat alatt idegessé válok, ezt is csak ő váltotta eddig ki belőlem, már legalábbis azóta, hogy a bátyámmal utoljára találkoztam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 8


TémanyitásTárgy: Re: Surprise, honey   Hétf. Okt. 10, 2016 9:23 pm



Reg & Jes

I can't give up you anymore, honey...

Nagy bátorság kell hozzá, hogy elfordítsam a kulcsot a zárban, majd egyenesen a szemébe nézzek. Tudom, hogy hogyan fog reagálni, nem is várom, hogy egymás nyakába boruljunk, Reg nem is az a típus. Főleg így, hogy felidegesítettem. Hiszen tudtam, egyértelmű volt, hogy nem fog nekem örülni. Tisztán a tudtomra adta, hogy mennyire nem akar itt látni, hogy mennyire útban lennék neki. Meg is ígértem neki, de túl gyenge voltam, hogy betartsam a szavamat. Nem bírtam nélküle, állandóan aggódtam, ez pedig a munkámra sem volt jó hatással. Több téren is elbuktam, és Reg az egyetlen, aki visszazökkenthet a valóságba, és ugyanúgy azzá a kissé vadóc, de gondoskodó nővé tehet, aki voltam, ehelyett a célját vesztett, bizonytalan helyett. Nem akarok aggódni, nem akarom félteni, itt akarok vele lenni és magam vigyázni rá. Még ha ez neki egyáltalán nem is tetszik.
- Igen. - ugyanolyan halkan, majdhogynem hangtalanul felelek neki, mint amennyire ő maga kiejti a nevemet. Már előre mély levegőt veszek, a csuklyámat könnyedén a hátamra ejtem, kissé kócos, fekete hajamat egyelőre csak a fülem mögé tűröm, amíg az ítéletére várok. - Tudom, de egyszerűen nem bírtam... - Újabb mély levegőt veszek, amint a padlót méregetem előtte. A hangja olyan, mintha kést forgatnának a szívemben, és félek, ha a szemébe nézek, ott sem lelek többet. - Reg, annyira aggódom érted. Féltelek, majdhogynem egy szemhunyásnyit sem aludtam. Rémképek peregnek a szemem előtt, amint egy pillanatra is lehunyom őket. - Nincs nagy éle a hangomnak, kissé fáradt is vagyok, ami igaz, az igaz. Tényleg nem aludtam sokat, még ha nem is látszik rajtam. Egyedül a szavaimból érezhetőek, hogy hiányzik belőlük az erő. A tekintetem is csak tétova, gyengéd aggodalmat sugárzó, ahelyett a vehemens, ellenvetést nem tűrő helyett, amint egy-egy pillanatra lopva feltekintek rá. Nem merek hosszasan időzni az arcán, félek, hogy megingat a hitemben, miszerint mellette a helyem.



notes: vííí  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Surprise, honey   Szomb. Okt. 15, 2016 12:24 pm

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz őt látni, mert megnyugtató, hogy nincs semmi baja. De tisztában vagyok vele, hogy minden egyes perccel, amit eltöltene velem csak növelné a kockázatát, hogy őt is számításba vennék. Én már döntésre jutottam magammal, hogy ez a harc mit hozhat számomra. Nagy eséllyel leszek attól a pillanattól kezdve ellenség és első számú kiiktatandó személy Voldemort listáján, amint tudomást szereznek a létezésemről. Nem akarom ebbe a játszmába Jest belerántani magammal, hisz még olyan fiatal, előtte az élet, ha én talán nem is leszek, neki még lesz lehetősége esetleg újrakezdeni az életét. Fájdalom villan a tekintetemben, ahogy a csuklyát a hátára ejti és megszólal. Nem néz a szemembe, de tudom mekkora jelentőséggel bírnak azok a szavak. Tudom, mert érezteti velem folyamatosan, mennyire is fontos vagyok a számára. Érzem a késztetést, hogy szívesen vonnám a karjaim közé, mégis türtőztetem magam. Nem azért jöttem el, hogy aztán utánam jöjjön. Úgy terveztem, hogy majd nem fog részt venni ebben az időszakban az életemben és ehhez tartani akarom magam az ő épségét szem előtt tartva. Fájdalmas döntés, de szükségszerű.
- Jes... mondtam neked, hogy veszélyes lesz ez a küldetés, de meg kell hoznom egy áldozatot azért, hogy a varázsvilág biztonságos maradjon, hogy Voldemort ne az idők végezetéig próbálkozhasson. Én nem akarok egy olyan világot, ahol olyan aljas gazemberek diktálják a szabályokat, mint ő maga, vagy a teljesen becsavarodott unokatestvérem. - mondom némi undorral a hangomban, miközben egészen megkeményednek a vonásaim. Ezt már mondtam egyszer neki, nem akarom folyamatosan ismételgetni magamat. Odalépek hozzá, ahogy látom, hogy nem akar a szemembe nézni, minden érzelem nélkül árintem meg az állát és fordítom magammal szemben.
- Te csak akadályozol a terveimben, nem akarom, hogy itt legyél. Nem ér annyit az egész, hogy kockáztasd az életed, nem kérdés, hogy vadászni fognak rám előbb vagy utóbb. Nem akarom, hogy ebben te asszisztálj, nem akarom, hogy jelen pillanatban az életem része legyél. - halkan beszélek, kimérten, a fagyosság csak úgy süt a hangomból, a tekintetemből nem különben. Ha az az ára annak, hogy biztonságban legyen, akkor azt kell mondanom neki, amit nem akar hallani. Taktika ez, ugyanakkor a szívem facsarodik belé, hogy ki kell mondjam ezeket a szavakat. Okos nő ő, számítottam rá, hogy nem jön el, hogy megfogadja a szavaimat és otthon marad. Annak is megvan az esélye, hogy átlát a szitán és pillanatok alatt rájön, hogy amiket neki mondok, azok üres szavak. De muszáj megpróbálnom hatni az érzéseire. Még ha cselekedeteimnek ellene való is. Eleresztem végül, távolabb lépek tőle és az asztalhoz betolt szék háttámlájához lépek, hogy felemeljem az újságot az asztalról.
- Látott valaki téged idefelé?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 8


TémanyitásTárgy: Re: Surprise, honey   Pént. Okt. 28, 2016 11:02 pm



Reg & Jes

I can't give up you anymore, honey...

Nem tudok a szemébe nézni. Nem vagyok rá felkészülve, fájna, amit ott látok majd. Így is, amíg be nem fejezi, visszatartom a levegőt. Minden egyes lélegzetvétel fáj, amit a szavai hallatán veszek.
- Tudom, emlékszem. Meg is értem, én sem akarnám, hogy a társadalmunk erre a szintre süllyedjen... - a szavaim halkak, de mintha némi erő kezdene visszatérni beléjük. Látok rá esélyt, hogy meggyőzzem őt, elvégre, közös a célunk. Együtt is harcolhatnánk, akkor pedig nem kellene elválnunk egymástól. Mégis, az érintése az államon, a tekintete könnyedén szakít ki ebből az álomszerű elképzelésből. A szavai majdhogynem el sem jutnak a tudatomig. Csak szépen lassan sikerül feldolgoznom, hogy mit is mondott nekem. Kell is az a pár másodpercnyi szünet, hogy ne eredjenek meg kapásból a könnyeim. Kellő erőt gyűjtök ahhoz, hogy visszanyeljem őket, és kicsit sűrűn pislogva tekintek az arcára, bármi apró jelét keresve annak, hogy hazudna. Nem tudom elhinni, hogy Reg komolyan ilyet mondanak nekem. Nem akarom, sőt, nem fogom hagyni, hogy ilyen egyszerűen lerázzon. Nem ezért utaztam el Franciaországból egészen idáig, majd kutattam utána ennyit.
- Miért akadályoználak? Reg, nem emlékszel, hogy én voltam az, aki visszahozott téged az élet és a halál mezsgyéjéről? Ha... Ha attól félsz, hogy nem tudnám megvédeni magamat, nem hiszem, hogy aggódnod kellene. Arról nem is beszélve, hogy medimágus vagyok, a gyógyítás a szakterületem, ha olyan helyzetbe kerülnél, bármikor tudok rajtad segíteni. - Az elején még ugyan gyengébb, kissé talán remegő is a hangom, de a végére visszatalálok a megszokott hangszínemhez. Határozottan beszélek, még ha ott is bujkál a hangom mélyén az a fájdalom, amit a szavai kapcsán érzek. Nem fogom hagyni, hogy elnyomjon, ha most engednék, szinte biztos vagyok benne, hogy többé nem látnám őt, azt pedig nm tudnám elviselni. Azt is éppen kezdem megszokni, majdhogynem örömmel fogadom, amint az előbb az állam alá nyúlt. Ismerős, szívmelengető érzés tud lenni, ha arra gondolok, hogy ezelőtt hogyan tette már meg párszor. Amint pedig elenged és eltávolodik tőlem, önkéntelen teszek egy lépést utána, de többet nem. Visszafogom magam, és a kérdésére koncentrálok inkább.
- Csak a hölgy, a recepciónál, de róla gondoskodtam. - A hangom kimért, nem tudom pontosan, hogy mire is számítsak a válaszom után tőle. Tudom, hogy dühös lesz, érzem azt a feszültséget, ami jelenleg közöttünk alakult ki, és tudom, hogy milyen vége lehet annak, ha mi összeveszünk. Ma viszont nem ezért jöttem ide, észérvekkel akarom meggyőzni az itt létem fontosságáról.



notes: vííí  


• •
[/b][/i][/b]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Surprise, honey   Szomb. Nov. 05, 2016 2:17 pm

Nem mer rám nézni, de ezt nem csak a tekintete folyamatos elkapkodásából vonom le, hanem az egész testtartásából. Mint ha amúgy félt volna ettől a találkozástól, én pedig ezt használom gonosz módon. Pedig az életben nem akarnék neki sem tettel, sem szóval ártani neki. Most mégis azt teszem. Gyűlölöm is jelenleg magamat érte, de úgy látom, hogy nincs más megoldás, csak ez. Ha hazamegy, akkor ezt kell meglépnem. De valahol valami azt súgja, nem fog innét egy tapodtat sem mozdulni. Hiányzott, rettenetesen hiányzott. De tartom magam, nem mutatok felé egy fikarcnyit sem ebből.
Mivel akár csak egy apró érintéstől is érzem, hogy képes lennék meginogni, így az asztalhoz sétálok. Megtámaszkodok a szék háttámláján és csak lepillantok az újságra. A szavait azonban nem tudom kellően semlegesen kezelni, sőt mi több, érzem, hogy háborgatnak. Mérges, jelentőségteljes tekintettel pillantok rá ismét.
- Ne gyere nekem azzal, hogy akkor most legyek hálás. Tisztában vagyok vele, hogy így történt és azzal is, hogy neked ez a dolgod, erre szentelted az életedet. Nem tehetsz most mégis úgy, mint egy mártír. - egy életre hálás leszek neki azért, amit tett velem, de egy pillanatig sem vagyok képes eltűrni, ha ezt úgy használja fel, mint holmi zsarolóeszközt. Mit vár, hogy majd meghunyászkodok? Nem, annál ehhez sokkal több kell. Részben a büszkeségem tart vissza, részben pedig ez a jelenlegi kiszolgáltatott helyzet. Harmadrészt pedig egyáltalán nem érzem magam kiszolgáltatva annak, hogy gyógyításra szoruljak. Ha jól válnak be a terveim, akkor Voldemort nem fog megtalálni. Nem terveztem élő céltáblát játszani, arra ott a bátyám meg a nevetségesen feltűnési mániás barátai.
- Ne nehezítsd meg a dolgom... kérlek. - vágok egy fájdalmas grimaszt, majd belelapozok az újságba. Ma is megöltek valakit, a ház fölött pedig a sötét jegy éktelenkedett. Téboly ez az egész világ jelenleg. Mégis érdekel, hogy ő biztonságban ide jutott-e. Mondhatnám, hogy magam miatt teszem fel a kérdést, de az jobban érdekel, hogy őt ne találja meg senki. Kurtán bólintok a válaszára, majd ismét felnézek rá.
- Hát... most hogy látod semmi bajom, nyugodtan hazamehetsz. - erőltetem magamra ismét az arrogánsabbik énemet, amit még talán akkor mutattam felé, amikor javában lábadoztam és ő meg ott tevékenykedett folyamatosan körülöttem, mint akit nem lehet levakarni sem. Pedig csak jót akart, én pedig sün módjára növesztettem azokat a képzeletbeli tüskéket. Ő nagyon is jól ismerte fel a helyzetet, hogy nem kimondottan ellene szól, hanem amolyan berögzött szokásom volt. És azóta sem kellett éljek vele, épp ezért érzem azt, hogy ha nem játszok tökéletesen, akkor átlát az álcán.
- Mit tegyek azért, hogy rám hallgass végre? A legnagyobb hülyeség volt tőled, hogy utánam jössz, mint egy tutujgatós dadus, az ég szerelmére napról napra egyre többen halnak meg. Menj csak haza, legalább neked semmi bajod nem lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 8


TémanyitásTárgy: Re: Surprise, honey   Vas. Dec. 25, 2016 9:33 pm



Reg & Jes

I can't give up you anymore, honey...

Egy pillanatra ismét elvesztem az határozottságomat, ahogy ösztönösen összerezzenek a dühös szavaira. Félreérti, én nem így gondoltam! Ismét vissza kell nyelnem a könnyeket és csak egy mély sóhaj után tudok kellő erővel megszólalni. Bár, még így is remeg a hangom, de nem akarom feladni. Meg fogom vele értetni, hogy itt a helyem, mellette.
- Félreérted! Én nem akarom, hogy hálás legyél, nem akarok mártírt játszani. Csak arra akartam célozni, hogy ha egyszer már megtettem, többször is meg tudom. A hasznodra lehetnék... - még egy lépést teszek felé. Az előbb megtorpantam, mindig is tiszteletben tartottam, ha másoknak térre volt szükségük a saját kényelmük érdekében, de most nem hagyhatom, muszáj megtörnöm őt. A közelébe akarok jutni, nem csak fizikailag, hanem egyenesen a lelkébe hatolni. A múltkor nem volt elég időnk egymásra, hamar távoznia kellet, de ha most képes leszek rá, utána már tényleg nem fog tudni eltaszítani magától. Érzem, hogy ő is fél ettől, ezért nem akar magához közelebb engedni. Valamint, a hangja, ahogy kérlel... Az én arcomra is kiül a fájdalom. Oda akarok menni hozzá, átölelni és többé el sem engedni, de szinte biztos vagyok benne, hogy jelenleg még csak eltaszítana magától. Azt pedig nem bírnám elviselni, így némileg a saját érdekemben, csak egy újabb bizonytalan lépést teszek előre. Mondani nem mondok semmit, a tekintetemből kiolvashatja azt a szeretetet, amit felé érzek és azt az erős kényszert, hogy egyenesen a karjaiba ugorjak. A válaszán már meg sem lepődök, még ha szíven is üt, valami ilyesmire számítottam. Nem is bírom koordinálni az arcizmaimat, automatikusan lebiggyednek az ajkaim és kénytelen vagyok elkapni a tekintetemet, hogy rendbe tudjam szedni magamat.
- De Reg, ennyi nekem nem elég... Ez csak egy ideiglenes állapot, még bármi történhet veled! Így nem tudnálak itt hagyni - talán kissé felemelem a hangomat, amikor végre összeszedem magamat annyira, hogy ismét rá tudjak nézni. Képtelen lennék itt hagyni, még egyszer nem bírnám elengedni.
- Regulus, nem fogod rád hallgatni, amíg ilyen lehetetlenségekről beszélsz! Képtelen vagyok téged itt hagyni, félek, majdhogynem rettegek attól, hogy mi fog itt történni veled. A saját biztonságom meg... Semmit nem ér, ha te nem vagy szintén úgy. Amíg te veszélynek teszed ki magad, addig én sem tudok nyugton ülni! - Most már teljesen felemelem a hangomat. Talán, még a legelső alkalmak közül lehetett egyszer, amikor utoljára felemeltem, miután megpróbált, az egészségügyi állapotát figyelembe sem véve, távozni. Akkor is rendesen leteremtettem, ahogyan most is. Ha szép szavakkal nem tudok rá hatni, kénytelen vagyok erőszakosabban a tudtára adni az érzéseimet.



notes: vííí  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
Ajánlott tartalom

♦ Everybody has secrets. ♦




TémanyitásTárgy: Re: Surprise, honey   

Vissza az elejére Go down
 
Surprise, honey
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Order Of The Phoenix :: Játéktér :: Lezárt játékok-
Ugrás: