Victoria & Levin

Tárgy: Victoria & Levin Pént. Május 13, 2016 5:41 pm

Victoria & Levin

Többnyire jó kapcsolatot ápoltam a többi halálfalóval, értve a jó alatt azt, hogy senki sem nyíltan gyűlölni engem. A személyes, belső kis véleményük már nem igazán érdekelt, a legtöbbjüket szívem szerint eltüntettem volna az élők sorából. Csak kevés kivétel akadt, azonban Mr. d'Argues közéjük tartozott. Intelligens, társalgásra érdemes férfinek tartottam - nem ismertük egymást túl jól, de kölcsönös tisztelettel viseltettünk egymás iránt. Meglepett, mikor először hozzám fordult abból a célból, hogy találkozzak a lányával. Nem volt szokásom kezdő halálfalókat pesztrálni, igen kevés tizenéves kamaszlányt bírtam megtűrni a közvetlen közelemben. Azonban d'Argues kérését nem állt szándékomban elutasítani, mesélt ezt-azt a lányról, és ez kíváncsivá tett. Utólag is bármikor közölhettem az apjával, hogy innentől kezdve oldja meg maga a problémát és egyengesse ő az útját.
Nem volt gyerekem, a kapcsolatom pedig a saját szüleimmel leginkább a tragikus jelzővel illethető. De ennek ellenére megértettem, hogy a férfi feltételezhetően csak a legjobbat akarta a lányának, és rajtam keresztül ezt biztosíthatta is neki. Ha a szárnyaim alá vettem volna Victoriát, azzal védelmet adott volna számára a halálfalók kegyetlen falkáján belül. Még egy csúnya pillantást sem mertek volna vetni a friss húsra, ha tudják, hogy az én oltalmam alatt áll. Ezt viszont ki kellett érdemelni.
Az első találkozásunkra d'Argues-ék kúriájában ejtettünk sort egy tanítási szünet alkalmával, ezt véltem a legideálisabb helynek. Itt otthonosan mozgott, valószínűleg biztonságban is érezte magát, könnyebben megfigyelhettem, milyen is ő valójában. Szokásomhoz híven percre pontosan érkeztem, egyenesen a Minisztériumból jöttem. Nem tudtam még, hogy mire számítsak, de érdeklődő kíváncsisággal álltam hozzá ehhez a találkozáshoz. Bíztam benne, hogy kellemesen csalódhatok majd, és halálfalótársam nem egy butácska, hisztis tinilányt szeretne a nyakamba sózni...

Tárgy: Re: Victoria & Levin Kedd Május 17, 2016 12:33 pm

victoria& levin

Már akkor tisztában voltam vele, hogy készül valamire, mikor a Roxfort Expressz előtt búcsúzkodva aggodalmat véltem felfedezni a tekintetében. Kevés emberrel találkoztam eddigi életem során, aki képes leküzdeni a félelmeit, és bármi történjék is, uralja a helyzetet, de az apám - addig úgy gondoltam - közéjük tartozik. Akkor először láttam rajta az idő nyomát, a tökéletlenségét, amiben egészen addig nem hittem. Elhatároztam, hogy bármiről is legyen szó, bátran fogok eleget tenni a kéréseinek; ha ez az ár, amiért cserébe fenntarthatom a gyerekes illúzióimat, hát legyen.

Természetesen amint rájöttem, miről van szó, a hozzáállásom teljességében megváltozott. Egyszerre voltam dühös rá és utáltam magamat azért, mert a kezdetektől fogva a számításai szerint cselekedtem. Hirtelen felindulásból megpróbáltam hazaszökni, a tervem azonban hamar meghiúsult, emellett akkora visszhangot kavart, hogy legalább a fél iskola megismerte a nevemet és szimpatizált velem a merészségemnek köszönhetően. Eleinte makacsul ellenálltam a gondolatnak, azonban ahogy telt az idő és lehiggadtam, beláttam, hogy nincs más választásom. Tudtam, hogy nem ért egyet teljesen a nézeteikkel, így sokkal inkább a biztonságunkról lehet szó.

Bárhogy is legyen, őszinte örömmel indultam haza hozzá. Noha rég megszoktam az örökös utazgatást, a honvágyam sosem csillapodik egészen, annak ellenére sem, hogy eddig a Roxfort az a hely, ahová úgy gondolom, a legszívesebben térek majd vissza. Alig vártam, hogy megpillanthassam a birtokunkat, a családom többi tagját, sőt, még a manókat is. A vendégeket, illetve vendéget már kevésbé.
Annak ellenére, hogy el sem tudtam képzelni, milyen lesz, nem okozott meglepetést a személye. Ugyanolyan volt, mint bárki más, akivel ezidáig találkoztam apa jóvoltából, talán csak egy kicsit... ridegebb.
Mivel a meghívás ebédre szólt, pompás ételek kerültek felszolgálásra és bájcsevejek. Egyenlőre hatan voltunk: a nagynéném, a férje és az unokatestvérem is tiszteletüket tették, talán azt próbálva elkerülni, hogy üresnek tűnjön a ház. A szokottnál kevesebbszer szólaltam fel, fontosabbnak tartottam megfigyelni a férfit, akivel nem sokára egyedül kellett szembe néznem.

Mikor az első felvonás véget ért, apa könyvtárszoba-hullaszag-javaslatát visszautasítva a kertbe invitáltam Dolohovot. Pár másodpercre szembetaláltam magam a két d’Argues testvér megütközésével - képtelenek elviselni, ha valaki nemet mond nekik, pláne, ha nem a leghivatalosabb normát választom -, de bíztak bennem annyira, hogy szó nélkül hagyják a döntést.
Magabiztosan indultam el a keskeny, kaviccsal felszórt ösvényen, lehetőséget adva Levinnek, hogy az akarata szerint kezdhessen bele a mondanivalójába.

words: 374 music: - note: remélem, megérte a várakozást

» Victoria & Cassandra ~ Tiltott rengeteg
» Ivory & Levin