Delia & James - Másnapi ébredés

Delia & James

Miután a Nagyúr megérkezett a találkozóhelyre és végrehajtotta a varázslatot újra az én gondjaimra lett bízva James Potter. Akinél nem tudtam, hogy mikor fog magához térni, így kénytelen voltam egy szobában tölteni vele az éjszakát. Miután hazaértem vele fellebegtettem az emeletre, míg továbbra is eszméletlen volt és elszállásoltam a vendégszobában, amit az utóbbi időben csinosítgattam ki. Nem akartam, hogy az én szobámban térjen magához, bár az egész hely idegen lesz számára, de ez a legkisebb gond. Szóval amint ágyba raktam vettem egy gyors fürdőt, aztán elláttam a sebeimet, amiket addig nem is éreztem, míg víz nem érte őket.
A sebellátás után belebújtam a pizsamámba, felvettem rá a köntösömet, és a vendégszobában egy matracot varázsoltam a földre, ráterítettem egy pokrócot és egy párnát dobtam rá. Ideiglenes ágynak tökéletesen megfelelt. Viszont mielőtt elaludtam volna egy jelző bűbájt szórtam az ágyra, hogy azonnal jelezzen, amint James magához tér. Nem lenne túl jó, ha átaludnám az ébredését. Végül nyugodtan hajtottam álomra a fejemet.

Másnap korán keltem, de Potter még mindig békésen szunyókált. Sóhajtva álltam fel a matracomról, majd sétáltam oda az ágyhoz. Ezután lement a konyhába, ahol főztem teát és kávét is. Elővettem egy kis tálcát a szekrényből, amire aztán minden szükségest rápakoltam, végezetül a csészék is rákerültek, amiket teával és kávéval töltöttem meg. Magamhoz vettem a tálcát és visszatértem a vendégszobába, ahol aztán leraktam azt az ablak előtt álló kis asztalra. Magamhoz vettem a kávés csészémet, amivel leültem az ablak mellett álló mély fotelba. Felhúztam a lábaim, és az ablakon kibámulva lassan kortyolgatni kezdtem. Pár perc után az ágy felé fordítottam a tekintetem, és megszüntettem a bűbájt, ami jelezte, hogy Potter magához tért. Ideje volt. A végén kezdhettem volna itt aggódni, hogy még is megsérült a támadás alatt.

Delia & James

Mondhatnám, hogy megszokottan telik a reggelem, de ez nem lenne igaz. A leginkább eltérő az benne, hogy nem a saját szobámban, a saját ágyamban aludtam. A másik pedig az, hogy James Potter a házamban van. Igaz, hogy az emlékei nem a régiek, hiszen erről a Nagyúr tett. A terv az éjszaka sikeresen végbement.
Mivel nem tudom, hogy mit akar majd inni, így teát is kávét is csinálok. Miután mindezekkel együtt újra felmegyek a vendégszobába, nem kell sok időnek eltelnie, hogy Potter végre magához térjen. Azt hiszem így még jobban is jártam, mintha az éjszaka kellős közepén kell fel és még engem is felver. Megszoktam, hogy többségében nyugodtan végig tudom aludni az éjszakákat, vagy a nappalokat, ha éppen úgy adódik.
Egyelőre csak figyelem, ahogy lassan magához tér és felül az ágyban, felmérve a szobát, ami biztos, hogy ismeretlen a számára. Nálam nem sűrűn fordulnak meg a társaim, és ez így van jól. Belekortyolok a kávémba, miközben felteszi a kérdést.
– Egy átok eltalált és kiütött. Én hoztalak el. Jelenleg pedig a vendégszobámban tartózkodsz – felelem, majd magamhoz hívok egy fájdalomcsillapító bájitalt. – Egy kis fájdalomcsillapítót? – kérdezem meglötyögtetve a fiola tartalmát. Ahogy elnézem talán nem is árt, ha megiszik egyet.

Delia & James

Kérdésére sóhajtok egyet.
– Maga a Nagyúr kért meg rá, hogy figyeljem az állapotod. Már majdnem azt hittem fel sem akarsz kelni, és átalszol egy teljes napot... vagy többet – felelem letéve kezemből a reggeli kávémat, majd felállva jobban meghúzom a köntösöm övét. Aztán beletúrok a hajamba és kicsit megemelgetem a tincseket, hogy valamiféle kinézete azért legyen. Meg kellene fésülködni... Ah, ezek a reggeli gondok. Észreveszem, hogy kutatni kezd, valószínűleg a pálcája után, amit a fürdőben hagytam tegnap este. Még mindig ott van a polcon, ahová leraktam.
– Ha a pálcádat keresed, akkor az nincs itt – mondom, miután a fiola a kezembe repül, amit végül egy kis méregetés után el is vesz. Nem, mintha meg akarnám mérgezni. Ez más esetben lehet megtörténhetne, de ez nem az a pillanat.
– Nagy valószínűséggel a vér-áruló támadott meg téged... Sirius Black – felelem kérdésére, majd visszatérek a fotelba, hogy elfogyasszam a maradék kávémat. Aztán nem ártana valamit reggelizni is. Hmm, talán két személyre kéne készíteni, már ha Potter nem akar rögtön hadjáratot indítani. Végül is nem kell örökre itt tartanom, csak egy kis felvilágosítás, információk elhintése és ha úgy látom, hogy eléggé jól van ahhoz, hogy felügyelet nélkül maradjon, akkor el is engedhetem.
– Ennél jobban nem is végződhetett volna – mondom elmosolyodva. – A rajtaütés sikeres volt. Ezt is fogják egy ideig emlegetni – felelem, aztán az asztalon lévő tálca felé intek.
– Nem tudtam, hogy mennyire leszel szomjas, vagy éppenséggel mit innál, így készítettem teát és kávét is. Nyugodtan szolgáld ki magad. Ha pedig zuhanyozni szeretnél, akkor a szobával szemben megtalálod a fürdőt.

Delia & James

Válaszára megforgatom a szemem. Mintha nekem annyira örömöt okozna az, hogy figyeljek rá. Jó, hogy nem kapott be valami súlyosabb átkot, mert akkor még pátyolgathatnám is. Mert miért is ne bízhatnánk ezt Deliára? Mert ugye én jó halálfalóként nem ágálok semmi ellen, megteszem, amire kérnek, a többi meg nem számít. Akkor van gond, ha nem úgy teszek, ahogy elvárják.
– Ha én azt tudnám...  – mondom megvonva a vállam. Bár az igaz, hogy tudom miért van itt, de neki erről nem kell tudnia. Potternek csak élnie kell tovább az életét az új emlékeivel.
– Még meggondolom – vigyorgok rá, de nem is húzom sokáig az agyát ezzel. Olyan nyugodtan kezdődött ez a reggel, nem kéne elrontani. Igen, önző módon szeretném megtartani a békés reggelemet. – A fürdőben majd megtalálod.
Végül elhintem neki azt az információt, hogy Sirius Black támadta meg, és miatta lett kiütve, majd került ide hozzám. Aztán, hogy ne legyek olyan rossz házigazda felajánlom, hogy szolgálja ki magát, a fürdő helyét is megejtem. A pálcáját és törölközőket is talál ott, úgyhogy nem kell emiatt is engem zaklatnia.
Viszont míg ő eltűnik a fürdőben, addig én átmegyek a szobámba, ahol magamra kapok egy szürke felsőt és egy fekete nadrágot. Átöltözve máris jobb, így hát mielőtt végezne a fürdéssel vissza is térek a vendégszobába, ahol elfoglalom az előbbi helyemet az ablak mellett. Éppen a kinti tájat bámulok, amikor félmeztelenül visszatér, a haját dörzsölgetve. Szúrósan nézek rá a kérdésére, majd az egyik üres csészébe kávét töltök ki.
– Komolyan, Potter, moziba ne vigyelek? – kérdezem, miközben felé nyújtom a gőzölgő kávéval teli csészét. Ha most kitalálja nekem, hogy még cukrot vagy tejet is kér bele, esetleg mindkettőt, akkor azon nyomban itt hagyom, aztán csinálja meg magának.

Delia & James

Én igazán próbálok normálisan viselkedni, és azt hiszem viszonylag sikerül is, bár nem száz százalékos a siker. Azokat az információkat adagolom, amiket a Nagyúr mondott, még véletlenül sem szabad elszólnom magam. Ott lenne vége mindennek, vagy legalábbis nagyon nehéz lenne kimagyaráznom magam. Úgyhogy minden szavamra figyelnem kell. Végül is nincs miről annyit kérdezgetni. Az emlékei másmilyenek, és ami kérdéses maradt, az a tegnap este, ahol nem is történt túl sok minden, ha azt nézzük, hogy viszonylag hamar leléptem vele. Nem mellesleg nem azért vagyok vele, hogy a bizalmába férkőzzek. Nálunk olyan, hogy bizalom nem nagyon létezik. Hiszen nem lehetünk benne biztosak, hogy ki mennyire hűséges, vagy nincs-e kém köreinkben. Mindenki jóformán magával törődik, vagy azzal, akivel valódi kapcsolatot alakított ki, és nem csak a kihasználás megy.
Csak felkuncogok, amikor lesújtó pillantással ajándékoz meg, mielőtt eltűnne a fürdőben. Én pedig ezt az időt kihasználva átöltözöm, majd visszatérek a vendégszobába. Elgondolkodom azon, hogy mit kéne reggelire csinálni, mert a kávé éhgyomorra nem túl laktató, lássuk be. Éppen annál a gondolatnál járok, hogy fel kéne térképezni az éléskamrám tartalmát, és úgy dönteni, amikor Potter besétál a szobába.
Nem örülök annak, hogy még szolgáljam is ki, nem elég „pátyolgatni”, de legyen gyereknap, megkapja a kávéját. És mivel nem közölte hogyan kéri, így egyszerűen feketén nyújtom át neki.
– Persze, nagyszerű – mondom, majd az égnek emelem a tekintetem. És vele vagyok megáldva a mai reggelen. Viszont úgy érzem, hogy lassan érni fog az, hogy megfojtom. Lehet kétszer is meg kéne gondolni, hogy megkérdezzem enne-e valamit. Egy gyerekkel könnyebb dolgom lenne, mint James Potterrel.
– Úgy nézek ki, mint aki moziba jár? – kérdezem, majd azonnal fel is emelem a kezem. – Ne, ne is válaszolj, nem vagyok kíváncsi rá – mondom, aztán a nadrágom zsebéből előveszem a hajgumim és felfogom a hajam, hogy elindulva végül megtorpanjak. Csak meg kéne kérdezni, a fenébe is. Sóhajtva fordulok Potter felé.
– Ennél valamit?

Delia & James

Igencsak korán van még nekem a csípős visszavágásokhoz, na meg kedvem sincs sok tovább pátyolgatni Pottert. Az állapotával semmi gond, remélhetőleg reggeli után meg is szabadulhatok tőle. Igazán tudnék jobb dolgot is a mai napra, mint vele lenni egész nap. Legszívesebben éjszaka is magára hagytam volna, de ha balul sült volna el valami, míg rám volt bízva, akkor a Nagyúr engem vett volna elő. Nem szívesen szeretnék kínok között vergődni.
– Aha, gondoltam. Akkor gyere utánam, Potter – mondom, mielőtt kilépnék a szobából. Copfba fogott hajam csiklandozza a tarkómat, ahogy lefelé haladok a lépcsőn, majd leérve egyenesen a konyhába megyek be. A kamrából kihozom a reggelihez szükséges hozzávalókat, aztán a pultnál nekilátok az előkészítésének. A pirítós és tojás szalonnával tökéletes nap indító lesz.
– Biztos találnék jobb elfoglaltságot annál, hogy foglalkoznom kéne veled. Ha már szeretetszolgálattá kellett válnom, akkor még annyit igazán megtehetek, hogy adok reggelit. Aztán felőlem mehetsz amerre látsz – felelem kérdésére, egy pillantást vetve rá. – Nincs semmi bajod, úgyhogy az én feladatomnak is vége.
Mondom, és néhány bűbáj segítségével már készül is a pirítós, én pedig nekiláttam elkészíteni a szalonnás tojásrántottát.
A konyhám nem túl nagy, de elég világos ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen végezni a főzést. Egyetlen asztal van még idebent három székkel együtt. Nincs is nagyobbra vagy többre szükségem, hiszen egyedül élek itt, és ha családi találkozó van, akkor azt úgyis a kúriánkban tartjuk. Ez csak az én kis saját területem.
Miután elkészültem a reggelivel egy pálcaintéssel megterítettem és a kész ételek is felszolgálásra kerültek.

Delia & James

A gondolataimba merülve készítem el végül a reggelit, amik leginkább arról szóltak, hogy miért is nekem kell ezt az egészet csinálni. Bellára is simán rábízhatták volna, viszont ez a gondolat úgy bukott el, ahogy keletkezett; gyorsan és csendesen. Bella nem tudta volna eléggé megjátszani magát, sőt egyáltalán nem tudott volna normálisan foglalkozni Potterrel és kezelni a helyzeteket. Túlságosan utálja ahhoz, hogy egy ilyet rábízott volna a Nagyúr. Ez a reggel viszont nem csöndesen és nyugodtan telt. Nem vagyok én hozzászokva Potterhez, és azért mit ne mondjak, irritál. Ah, veszett ügy ezen agyalni.
Miután végeztem a reggelivel és megterítettem helyet foglaltam én is az asztalnál. A csönd pedig csak még tovább nyúlik. Mégis miről beszélhetnék én Potterrel? Na, meg egyébként is hozzászoktam már az egyedül étkezésekhez. Azért nem tartok ott, hogy magammal beszélgessek.
– Örülök, hogy ízlik – nézek rá, miután megforgattam a szemem. Hol az illem, kérem? Az ember azt hinné, hogy legalább normálisan képes enni. – Nem kérdeztem, de... Minden rendben? Nem érzel semmi furcsát vagy bármiféle mellékhatást? Bár nem lehetett veszélyes az átok, túlélted az éjjelt, és ahogy elnézem az étvágyaddal sincs gond – mondom mielőtt újabb falatot kapnék be a reggelimből.

Delia & James

Remélem nem fog sokáig fárasztani. Még szinte el sem kezdődött a napom, és már ezt kell elviselnem. De ki merne ellent mondani a Nagyúrnak. Szúrósan tekintek rá, amikor válaszol. Csipkelődjön csak tovább és biztos, hogy kiherélem. Egyébként meg túlzás azt mondani, hogy ápoltam. Ágyba raktam, tettem rá egy figyelő bűbájt és ennyi.
– Biztosra megyek. Már ez is baj? – kérdezem, bár inkább költői, nem várok választ rá. Ami pedig az állapotát illeti, most már biztos, hogy nem lesz gond, ha nélkülem hagyja el a házat. Aminek nem mellesleg örülnék. Eddig minden a terv szerint halad. Miután Potter befejezte a reggelijét, és én is elfogyasztottam a sajátomat egy bűbájjal elmosogattam. Míg ő odafent szöszmötölt, én odalent a nappaliban foglaltam el magam. Azzal kezdtem, hogy válaszoltam anyám tegnap küldött levelére. Már megint szervezkedik valamit, és engem is az eseményen akar látni.
Van egy sejtésem, hogy miben mesterkedik.

//Én is köszöntem szépen //