Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
- Igen ez már tény. De én így szeretlek... csak mindig vannak meglepő dolgok veled kapcsolatban, amik sokkolnak. - sóhajtok majd azért egy félmosolyt magamra erőltetek. Majd incselkedve pillantok rá a következő megjegyzésére. - Oh szóval jó páros? - kérdőn emelem fel a szemöldökömet, majd fogom magam és elvonulok. Nem sokára lenyugszik a nap, így jobb ha sietünk ha valóban egyszerre szeretnénk 3 pontot is letudni. Ami az én szemszögemből kedvező is lehet, ha ügyesen oldom meg a dolgot. Az alkalomhoz illően kicsípem magam, úgy vélem ezzel is talán felcsigázhatom a kedélyeket, na meg kitudja milyen éttermet fogunk találni, inkább "túl öltözök". Magamhoz képest képest esetembe nem túlöltözök hanem épp az ellenkezője. De a tervemhez szükséges lesz. Arról nem is beszélem hogy kíváncsian várom Jamie reakcióját. Mikor kilépek épp magyaráz, én pedig zavaromba próbálok úgy helyezkedni hogy ne tűnjek szerencsétlennek, hanem .. nőiesnek. Mikor megfordul hevesebben kezd verni a szívem, és egyre csak azt kívánom magamba, hogy ne nevessen ki. A tekintete viszont mosolyt csal az arcomra, és megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Majd észre veszem kissé félre gombolta az ingét, így oda sétálok hozzá, és segítek neki. - A harisnya marad, a ruhához kell... - na meg túl rövid a szoknya kicsit félek ha le kell hajolnom vagy guggolnom , többet fogok megmutatni a kelleténél. Közbe akaratlanul is hátra nyúlok és elkezdem lefelé húzogatni. Túl kényelmetlenre sikerült.. de nem adom fel, kifogom bírni. - Na kész is vagy. - hátrébb lépek. - Olyan laza úriembernek nézel ki. - mondom nevetve, hisz lezseren néz ki rajta, mivel hawaiin vagyunk és van vagy 50 fok. Arról nem is beszélve nekem is szörnyen melegem van a harisnyában. Jól néz ki, így akaratlanul is végig mérem. Ami azt illeti legbelül inkább maradnék, és itt is eltudnánk tölteni azt a listát.
Hát, ez a beszólása engem is sokkolt, de nem akarok leragadni ennél, vannak fontosabb dolgaink is. Például megbizonyosodni afelől, mennyire jó párt is alkotunk. Tudom én, hogy alkut kötöttünk, sőt, tulajdonképpen fogadtunk - már csak ezért is teljesítem majd, bármilyen égőn is kell viselkednem cserébe. Viszont ez nem jelenti azt, hogy el kéne mulasztanunk a többi lehetőséget arra, hogy kicsit felelevenítsük kettőnk passzolási pontjait... környékeit... módjait... Szóval nem, nem hagyom, hogy csak így elrohanjon. A dereka után nyúlok és ha sikerül megállítanom, a háta mögé lépve simítom félre a haját, hogy csókot hinthessek a nyakára. - Mi lenne, ha segítenék vetkőzni? Esküszöm, utána hagyom, hogy nyugodtan készülődj. - A hangom és az ajkam ezerszer többet ígér, mint a szavaim, mégis bízom benne, hogy ez nem téveszti meg. Nem akarom húzni az időnket, igazán a szükségesség keretein belül marasztalnám őt. Csakis úgy.
Ahogy mindig, Lily látványa ezúttal is levesz a lábamról. Most már biztos vagyok benne, hogy nagyon, nagyon hosszú lesz az a vacsora... és nagyon meleg lesz az étteremben is. Még most húzogatom az ingemet, hátha eljut hozzám egy kis levegő, de hű. Hű. - Anélkül csak még tökéletesebb lenne - folytatom a hízelkedést, kizárólag az ő hibájából. Hát csoda, hogy nem tudok koncentrálni, ha ilyen közel lép hozzám ebben a ruhában? Képtelen vagyok másra gondolni, minthogy milyen könnyen felcsúszhat az a szoknya és mennyire nyúlhat az a felső: hogy így is tökéletesen haladhatnék egyre lejjebb és lejjebb... Ótejóég. - Te pedig úgy, mint akinek borzasztó melege lesz - vágom rá kapásból, na jó, igazán befejezhetném. Miután lelkiekben is kiigazítottam a félregomboltságomat, már nyújtom is a karomat. - Nos, indulhatunk, hölgyem? - mosolygok rá elbűvölően.
Egy idő után jobbnak találom, ha inkább elmegyek öltözni. Tudom ez csak még jobban elmérgesítené a dolgokat, de hát én ilyen vagyok ami a szívemen az a számon. Mikor viszont visszatart, és magához ránt... a hajamat félre söpri és máris érzem az ajkait a nyakamnál. Hirtelen megmerevedek, és akadozva veszem a levegőt. Szinte épp hogy nem olvadok el a karjaiban. Behunyom szemeimet, és mély levegőt veszek, majd ajkamba harapva szedem magam össze. Lily most erősnek kell lenned, ingerelned kell... csak elnevetem magam kínomba ezzel is kifújva a felgyűlt levegőt amit eddig vissza folytattam. - Csigavér tigris... - nevetem el magam, miközben megfordulok. - Tartogasd az energiád, 9 pontot szedtél össze. - kacsintok, majd minden erőmet össze szedve sietek be a fürdőbe.
Mikor az új öltözékemben visszatérve meglát, elégedett leszek a művemmel. Mertem remélni, hogy ilyesmi reakciót váltok majd ki belőle, és ami azt illeti még jobban bejött mint mertem volna remélni. Csak elmosolyodom magam. - Hidd el, kényelmesebb így. - nevetem el magam zavaromba, majd oda megyek hozzá és megigazítom rajta az ingét. Miután kész leszek vele, megpróbálkozom egy bók féleséggel, de nem tudom mennyire sikerült. Csak félre billentett fejjel nézek rá, akár egy 10 éves kislány. - Lehet melegem lesz, de úgy még izgalmasabb lesz, miközben szenvedsz vele. - mosolygok rá ínycselkedve, épp hogy nem kezdem el a hajamat is az ujjaim között csavargatni. - Igen, mehetünk. - kacsintok rá, majd elindulunk végre. - Egyébként ilyen éttermekbe foglalás szükséges... szerinted lesz helyünk ? - nézek rá aggódva. - Hát maximum megállunk egy.. elit gyorsbüfénél.
Valóban nem hogy tengerparti étterembe, de sehol nem találtunk helyet. Mindegyik étteremben várakozási idő van, ahol nem volt előre foglalás. Vagy ötödik után kisétáltunk a tengerpartra a szállodánkhoz, majd megtorpanok. - Ez kicsit...vicces. Tudtad hogy a szállodánknak van étterme is? Közvetlenül a tengerparton... ? - tárom szét felé a karomat, mintha valami nagyon nagy titkot és meglepetést osztottam volna meg vele. Na igen ha a elolvastuk voltak a prospektust, talán okosabbak lettünk volna. Majd akkorát korog a gyomrom,hogy szerintem a bálnák is nemsokára megérkeznek. - Együnk vagy hagyjuk a fenébe? - nevetem el magam kínomba, miközben úgy húzom szinte magam után a homokban. Mindjárt ott vagyunk... csak ... pár méter.. mindjárt... - Gyere már Merlin szerelmére, ezt tuti direkt csinálod!!!! - fakad ki belőlem, aztán hirtelen kicsúszik a kezem a kezéből... konkrétan seggre esek. Egyszerűen kitör belőlem a nevetés. Ülök a homokba és egy marékot a ... konkrétan baromira messzi étterem felé dobok. - Ez a végzetem...- mondom megsemmisülve. - Éhen pusztulok.
- Mintha az olyan sok lenne - sóhajtom a távolodó alakja után. Hát ennyi jár nekem? Meg egy kis kiöltözés, amivel fájdíthatja a szívem... na jó, talán inkább mást, ha pontosak akarunk lenni, de ez már igazán részletkérdés. - Hidd el, hamar megoldom majd a problémát - kacsintok rá. Ha kell, letépem róla a harisnyát, de azt semmiképp sem hagyom, hogy pazarolja a drága időnket. Főként, ha cserébe egy egész nyállistát kell teljesítenem. - Ó, biztosan lesz - legyintek magabiztosan. Még, hogy épp nekünk, Lily és James Potternek ne jusson egy asztal!
Hát nem, nem jut. Mikor Lily azt mondja, VÉGIG ott volt az a pofátlan a szemünk előtt, egyszerűen megtorpanok és megsemmisülten bámulok magam elé. Szinte észre sem veszem, hogy konkrétan húz maga után, amíg... seggre nem esik. Egy pillanatig elkerekedett szemekkel nézem őt, majd megállíthatatlanul tör ki belőlem a nevetés. Előregörnyedve csapkodom a combjaimat, mint valami retardált. Percek is eltelnek, mire a röhögéstől könnyes szemekkel odalépek a feleségem mellé és finoman felhúzom őt. Na nem úgy, hogy kinyújtom felé a kezemet. Tudom, hogy akkor pillanatokon belül mellette találnám magamat. - Gyere! Ha maradt hely, ha nem, meg fogunk vacsorázni.
Természetesen a tengerparti részen nincs, túl könnyű lenne. Kénytelen vagyok drasztikus lépésekhez folyamodni. Lenyúlok egy pezsgőt az egyik pincér tálcájáról és merő véletlenségből öntöm Lilyre a felét. Mikor ő eltűnik a mosdóban, hogy eltüntesse azt a gyönyörű foltot a ruhájáról - grr -, én egy mini pálmafa mögé húzódva konfúziós bűbájt szórok a párok egyikére. - Önök még itt vannak? Alig két perc múlva indul az első program! - figyelmeztetem őket mélységes döbbenettel.
Mire édes kis feleségem visszaér, én már a menüt böngészem a tengerparti asztalunknál ülve.
Ez a tervünk nem sült el valami jól, ami a vacsorát illeti. Sehol nem kaptunk helyet, és igencsak megsemmisülten fogadtuk azt a tényt is, hogy a szállodának van ugyanis étterme ráadásul egy része a tengerparton. Ha legközelebb nem a sok hülyeséggel foglalkoznánk, hanem azzal hogy megnézzük a brossurát talán nem vesztegetnénk el drága órákat az életünkből. Ugyanis kezd lemenni a nap, azaz naplemente van. Vagyis így nem fogunk a tengerparton naplementekor vacsorázni így teljesen befuccsol a tervünk. Miután seggre esek, csak mint egy kisgyerek pislantok fel a férjemre aki olyan jelenleg mint megörült kisgyerek. - Jól vagy? Meg ne fulladj... - forgatom a szemem, de azért elnevetem magam én is, de már azon ahogy ő nevet. Majd felsegít én meg leporolom magamról a homokot. - Hát .. próbáljuk meg hátha még .. kapunk valamit. - mondom kissé kedvetlenül. A helyzet az, hogy borzasztóan fáradt és éhes vagyok. A lelkesedés a kis fogadásunk által is elkopott. Már csak az van bennem, hogy megvacsorázzak és végre lefekhessek aludni. A lelkesedésem tovább kopik mikor a tengerparti teraszon természetesen nincs hely. Mert az a maréknyi ember aki, itt vacsorázik is pont mind elfoglalták. Egy halovány "lelkes" mosollyal azzal megköszöntem a segítségüket. Mikor James leönt pezsgővel... csak értetlenül nézek rá. - James... - komolyan... csak megrázom a fejem és berontok a mosóba. Pálcámmal persze a wc-be pik-pak helyre hozom, de az embert még is dühíti mikor amúgy is épp morcos. Mikor végzek keresem a férjem az étteremben, de sehol nem találom. Megkérdezem a pincért nem látta e véletlenül, majd kikísér a teraszra, ugyanis csodás módon lett üres asztal. Gyanakodva leülök vele szembe. - Véletlen szerencse, ugye? - emelem fel a szemöldökömet.- Gondolom kevésbé drasztikus módon nem tudtad volna megoldani? - kérdezem gúnyosan de azért áthajolok az asztal fölött, hogy rövid csókkal jutalmazzam a kreativitását. - Na jó ügyes voltál. - nevetem el magam, majd miután rendeltünk, végre nyugodtan hátra dőlök a széken... a napot épp hogy lehet látni, és minden lámpát feloltottak illetve gyertyát gyújtottak. Még gyönyörűbb ez a hely kivilágítva. Lámpák helyett ugyanis lampionok vannak, és égők. - Komolyan tányérostul fogom egy falattal megenni az egészet. - szomorúan nyúlok a pocakomhoz, ami épp hangosan megkordul.
Amilyen körülményesen indult az étterem keresés, olyan szép véget ér - ki másnak, mint nekem köszönhetően. Elégedett mosollyal az arcomon vonok vállat. - Nem értem, mire célzol - válaszolom ártatlanul, de azért elfogadom a győzelmi csókot. Jelszó: nagylelkűség. Még nekem is el kell ismernem, hogy romantikus a hangulat, olyannyira, hogy el pillanat erejéig az én figyelmemet is leköti a lampionokkal megvilágított tengerpart látványa. Aztán meghallom azt a mennydörgésszerű hangot, a feleségem felől. - Na, még a kiszolgálással kapcsolatban is intézkednem kell? - kérdezem fejcsóválva. Olyan hirtelen tűnik fel a pincér a vacsoránkkal, mintha tényleg varázsütésre érkezne. Azonnal összefut a nyál a számban, de kényszerítem magamat, hogy zabálás helyett lassan lassabban vegyem a számba a falatokat, néhol egy-egy korty borral megszakítva a folyamatot. - Nos, megérte várni, szívem? - kérdezem a tányérjára pillantva, hogy vajon az is finom-e az étel mellett.
Soha nem kételkedtem abban, hogy James nem találékony, de mindig megtud lepni, mint most is. Bár leöntött pezsgővel azért, örülök hogy megoldotta a tenger parti helyünket. Csak szélesen mosolygok, a látvány el is vonja a figyelmemet egy pillanat az éhségemről. Majd a hangos korgása kizökkent. - Szerintem hamarosan... - és abba a pillanatba meg is kapjunk a vacsoránkat. Soha nem örültem még ételnek ennyire, mint most. A kérdésén elnevetem magam. Már megbántam, a becenév adást, de azt hiszem itt az ideje, hogy csatlakozzak. - Igen teljes mértékben én is tündérmanóm. - nevetem el magam. - Hát akkor jó étvágyat. - majd végreee neki állunk a vacsorának.
Miközben megvacsoráztunk cseverészések mellett, valóban láthattuk közbe a naplementét. Az egész túl szép, hogy igaz legyen. Az is hogy eddig simán haladunk, szóval nekem is be kell majd adnom a derekamat. Már a homokos tengerparton mászkálunk, levettem a cipőmet is, mert iszonyatosan finom a homok. Épp azzal foglalkozom minél nagyobb homokbuckákat rugdossak miközben alá tűröm a lábfejem. - Na ugye nem volt vészes? Kicsit romantikázni a nejeddel? - kérdezem miközben felé fordulok és ezzel hátrafelé sétálok. - Nem látta senki, nem rontott a hírneveden.
Miután letudtuk a vacsorát, teszünk egy sétát a tengerparton. Eleinte jobb karom a dereka köré kulcsolva vezetem előre, néha-néha végigsimítva karcsú csípőjén, majd mielőtt elfogna a kísértés, inkább az ujjait kapom el. Még mindig képes vagyok elámulni rajta, milyen kicsi és puha a keze az enyémhez képest. Többször is a számhoz húzom, hogy apró, lágy csókot lehelhessek rá. - Ne kicsinyeld le a kockázatot, amivel járt - válaszolom elvigyorodva. Nem volt ellenemre ez a kis romantikázás, dehát mégsem vallhatom be csak úgy! Ismét elkapom a derekát, miközben megtorpanok, hogy egészen közel húzhassam magamhoz. - Jól értem? A listád két pontját máris sikernek könyvelhetem el? - kérdezem, ezúttal valóban hátsószándék nélkül, és kisimítok pár kósza tincset az arcából.
Tudom, hogy valamelyest jót tett neki ez a nap, és a vacsora. Jól esik hogy se a tekintetét, se a kezét nem tudja rólam levenni, és be kell hogy valljam én ugyan így vagyok vele. Hát két másodpercig nem érzem magamon az érintését, már keresem is. - Oh mifajta kockázat? Avass be. Bár ha jól láttam egy fekete kutya nagyon nézett minket vacsora közbe... és mintha nevetett volna. - nézek rá meglepődve, majd magához húz és elnevetem magam. A kérdésén elgondolkodom egy pillanatra, mintha valami nagyon nehéz dolgot kéne kitalálnom. - Igen ügyes voltál... sikerült. - lábujjhegyre állok és röviden megcsókolom. - Köszönöm, nem hittem volna, hogy komolyan tudod venni. - pillogok rá kedvesen. Majd félre döntött fejjel ránézek, mintha valamit várnék, de még sem... ? - És mivel kell fizetnem?
Nem is tudom, valahogy nem érzem úgy, hogy ezeknek az időtöltéseknek holmi listán lenne a helyük. Néhány meghitt óra számomra természetes, még ha mostanában nem is volt egymásra sok időnk; nem felejtem el a pikniket sem, vagy azt a pár napot, amit pihenéssel kellett töltenie a bál után. Sokkal romantikusabb a kapcsolatunk, mint amilyennek beállítja, vagy amennyire én azt beismerném. ... Akár most is. Megjátszott rémülettel nézek Lilyre, majd a hátunk mögé, mintha bármelyik pillanatban feltűnhetne Tapmancs. Persze, nem bírom sokáig megállni, hogy ne nevessem el magamat. - Pedig könnyebb volt, mint hinnéd - mosolygok rá szeretetteljesen. - Fizetni? Na hát, inkább az a kérdés, mivel koronázzuk meg ezt a napot - javítom ki, miközben vetek rá néhány rosszalló pillantást. - Talán kézenfekvő lenne a tengerparttal kezdenünk.
Eltudnám viselni így az életünket. Nem igazán volt alkalmunk házasságunk óta ... pihenni és igazán elengedni magunkat. Rögtön belecsöppentünk az életbe , a háborúba. A nászutunkat is most évekkel később tudjuk bepótolni. Nem igazán tudom ismerjük e ezt az énünket. A romantikus, kedves énünket. De így izgalmas nem? Mindig ismerkedünk egymással, és legalább sosem leszünk unalmasak. Szoknom kell a romantikus, szerelmes énjét, bár meg kell hogy mondjam nem esik nehezemre. Egyszerűen egyenlőre csak zavarba hoz, de minden erőmmel próbálok ellazulni és én is megtalálni a romantikus énemet. - Igen? - nézek rá meglepődve, de természetesen széles vigyor terül szét az arcomon. - Örülök, hogy jól érezted magad. Gondoltam nem fogja elfelejteni az alku rá eső részét. Csak aggodalmasan az ajkamba harapok, és körülnézek. - Komolyan itt szeretnéd ? - pillogok rá. - Nem .. nem érdekel ha meglátnak? A nejedet megláthatják... na meg a homok. Apró szemes, bárhova beférkőzik és .. és lehet elkapunk valamit. - hadarok össze vissza egy levegővel, meg is kell állnom egy kis utánpótlásért. Nem tudom mennyire tudnám élvezni, de van egy olyan érzésem hogy úgy is hajthatatlan lesz. Én pedig nem bújhatok ki alóla.
Jóízűen nevetek a próbálkozásán. - Lily, édesem... Nyugodj meg, oké? - Gyengéden a kezeimbe a fogom az arcát, ahogy lepillantok rá, majd egészen közel hajolva az ajkaihoz, szinte suttogva teszem hozzá: - Nincs miért aggódnod. - Amint az ajkai az enyémet érik, szándékomban áll be is bizonyítani. Eleget sétáltunk ahhoz, hogy messze legyünk a hotel és a strand nyüzsgésétől, így hát vajmi kevés az esély rá, hogy bárkivel is összefutunk. Hisz ismer annyira, hogy tudja, ezt egyébként sem kockáztatnám meg... ténylegesen. Inkább úgy fogalmaznék, a szerencsére és az ésszerűségre bízom a dolgunkat. Tudom, hogy ez nálunk nem jelent sokat, mégis úgy érzem, ez kivételes eset lesz. Máris az. Egyetlen, rövid pillanatra húzódok el tőle, amíg felmérhetem a környezetet, majd minden előzetes figyelmeztetést mellőzve kapom az ölembe, és meg sem állok az egyik nagyobb szikláig. Az árnyékba húzódva biztos helyünk van, és hogy teljes legyen a kép, még egy plédet is elővarázsolok számunkra. - Látod? Semmi homok. Semmi fertőzés. Ami pedig a többit illeti... - Óvatosan engedem le a plédre, hogy aztán felé mászhassak. - nem hinném, hogy bárki, vagy bármi a közelünkbe jönne. - Hacsak nem szánt szándékkal akar kukkolni minket, mert megígérhetem, hogy hangosak leszünk. Félresimítom a haját és apró csókokkal haladok a nyakának vonalától egészen a dekoltázsáig, miközben kezem észrevétlenül húzza egyre feljebb és feljebb a ruhadarabot.
Mikor így néz rám, és szólít meg még is hogy mondhatnék nemet? Hozzám ér én pedig azonnal megsemmisülök. Utálom ezt, mert ilyenkor bármire rá tud venni. Csupán zavarba jövök és ajkamba harapva fojtom magamba a szavakat. Ellenkezni akarok, de még is miért tenném? Még magamnak is nehéz bevallanom, hogy igenis izgat a helyzet. Tetszik, hogy tilosban járunk. Kicsit olyan érzés, mint régen a Roxfortban. Miután járni kezdtünk és tisztázódtak bennem az érzéseim, mindenbe beletudott vinni a józan ész határain belül. Felém közeledik, hogy csókot kapjak egyszerűen megfagyok és jelenleg úgy érzem mozogni sem tudok. Nincs miért aggódnom... nyílna ki a szám, de azonnal vissza folytja belém a szavakat, amiért talán hálás is lehetek ezúttal. Én tényleg próbálok nem aggódni... és mikor megcsókol el is felejtem hol vagyunk miután az az ölébe kap. Azonnal át is karolom a nyakát ezzel is közelebb húzva magamhoz. Érzem hogy megyünk valamerre, majd mikor megáll körülnézek. A felkészültségén csak elnevetem magam. - Te aztán készültél. - nézek rá majd lassan elkomolyodom. - Hát ajánlom neked, hogy semmi ne harapjon bele a fenekembe és ... ne legyen közönségünk..- ismét hadarok miközben leenged a plédre amit gondosan elhozott magával. Úristen ugyan olyan zavarban vagyok a szex gondolatától, mint tini koromban. Ismét utolsó éves griffendélesnek érzem magam, aki épp a szüzességétől készül megszabadulni. Ilyen prűd lennék? Ezzel volna a gond? Pillanatra elkomolyodok ennek a gondolatától. Szeretném Jamest boldoggá tenni.. Automatikusan kezd el mozogni a kezem, és óvatosan lassan elkezdem kigombolni az ingét, mikor ismét egy szinten leszünk.
Egy újabb csókkal fojtom belé az aggodalmait, végigsimítva az arcán, a karjain... a combján... A pléddel együtt húzom őt feljebb, hogy még szabadabb legyen a lefelé vezető utam, majd mikor a dekoltázsa legaljához érek, lehúzom róla ezt a csúnya, rossz felsőt. Hű. Hű... Sokadjára is ugyanazt az érzést váltja ki belőlem a látványa, azzal a különbséggel, hogy eszemben sincs késlekedni: olyan megszokott mozdulattal húzom le róla a szoknyát és a harisnyát, ahogy más az otthonának ajtaját tárja ki. - Megőrjítesz - duruzsolom az ajkainak, mielőtt magamhoz vonnám egy újabb, az eddigieknél hevesebb és hosszabb csókra. Alig pár pillanatba kerül, hogy a még megmaradt ruhadarabok is a homokban végezzék, jelezve a kettőnk közt lévő akadályok eltörlését.
Nem ellenkezem, végig hagyom hogy ösztöneim és az élvezet vezessen. Már nem is nagyon érdekel hol vagyunk, s hogy ki láthat meg. Csak ő és én , most ez számít és erre koncentrálok. Persze már tudja, hogy tudja vissza fojtani belém a szavakat, ebbe már igencsak gyakorlatias. És abban is ahogy a ruháimat az eddiginél gyorsabban szedi le rólam. Pedig alig vártam, hogy ördögi kacaj kíséretében élvezzem végig ahogy szenved a necc harisnyámmal. De túl gyorsan szabadít meg tőle, majd csak a szakadás hangját hallom. Konkrétan letépte rólam. - Hé... - morgom, de már megint csak elintézi, hogy befogjam. Pedig szívesen ecseteltem volna tovább milyen drága volt. Viszont többé nem is tudok sem megszólalni sem gondolkodni. A hangja furán hat rám, a mondandóján csak elmosolyodom meghatódva. Borzasztóan jól esik... ilyesmit hallani. Majd jobban belemerülünk a csókba és lassan miegymásba...
Az este nem mondhatni hidegnek, inkább borzasztó sötétnek. Nagyon eljöttünk a turista résztől így világítás sem igen van a környéken. A ruháinkat is tapogatózva találtuk meg mert a pálcám is mellettük helyezkedett el, épp úgy mint jamesé. De egyszerűen... elfáradtam és kimerültem. Nem nagyon tudok vagyis vagyok lelkes mozogni, így még fetrengünk a pléden és én csak kómásan hallgatom az óceánt. - Azt hiszem sikernek könyvelhetjük el a mai napot. Vajon mennyi lehet az idő? - teszem fel a kérdés miközben teljesen elbambulok a csillagokon. Soha nem láttam ilyen tisztán az eget, szinte látni az űrt. Majd elnevetem magam. - Szerintem most a csillag választást is kipipálhatjuk, nem? Az pont olyan mint te.. - mutatok fel az égre.
Miután kinyírtuk a harisnyáját, kilapítottuk a pléd alatt lévő rákokat és az esetleges, további élőlényeket, ráadásul a lehetséges emberi teremtményeket is elkergettük a nyögéseinkkel és a sóhajainkkal, elégedetten dőlünk le félig egymásra, félig egymás mellé. Bevallom, én is belefáradtam már kicsit ebbe a napba. Legalábbis az óceán monoton hangja és a minket körülvevő sötétség mindenképp ezt az érzést kelti bennem, egyébiránt nem felejtem el, hogy hátravan még egy listás tétel... épp csak az megy ki a fejemből, miket választott alig pár órával ezelőtt. - Az idő? - színpadiasan kapom el a csuklóját, mintha órát keresnék; valójában csókokkal halmozom el a karját. - - Rendben, de ne felejtsd, holnap két listás dolog is vár majd rád. Esetleg három - válaszolom nagylelkűen, mielőtt a csillagok felé fordulnék... És az agancsaim néznek velem farkasszemet. Azonnal kitör belőlem a nevetés.
Csak elterülve bambulom az eget egészen kimerülten. Nem is tudom igazán mire számítottam a nászúttól, de biztosan nem erre. Hogy fogadni fogunk és kompromisszumokat kötünk. Végülis így izgalmas, ez tény. Eléggé későre járhat, és nem tudom elképzelni, hogy felálljak és vissza másszak a szállodába. Ugyanis valóban messzire elsétáltunk tőle. Mikor az időről kérdezem természetesen ezt is elbohóckodja, így felnevetek mikor elkezd csiklandozni ajkaival. - Túl nagyra tartod magad Potter, gondolod bírnád az iramot? Mert még a nyálas részeket is be kell tartanod, plusz a tieidet. Nem lesz kicsit sok fárasztó? Bár akkor én nyerek... szóval oké próbáljuk meg. - vonom meg nemes egyszerűséggel a vállamat. Mikor meglátom a szarvas alakzatot kialakított csillagokat, csak elvigyorodom, majd látom James is észre veszi amint felhívom rá a figyelmét. - Legyen az az Ágas csillagkép. - nézek rá büszkén az ötletért. - Van egy csillagképed... most már lehetsz még nagyképűbb. - mutatok rá a dologra, bár úgy hiszem erre magától is teljesen rájött már. Az a legjobb hawaii-ba, hogy éjszaki is van vagy 30 fok. Főleg aki Londonból jött annak még melegebbet jelent, így legalább nem fázunk. - Vissza kéne mászni a szállodába, de esküszöm nincs rá erőm...
Túl nagyra? - Ami engem illet, a listák felét letudhatnánk egy nap alatt - vágom rá. Még csak el sem fáradnék, ha nem kéne ennyit menetelnünk, mint ma. Inkább az én édesen kishitű feleségem az, aki elbízza magát. - Csillagképünk - javítom ki, majd apró csókot lehelek az ajkaira. - Nem muszáj sétálnunk. Amint ezt kimondom, minden előzetes figyelmeztetés nélkül karolom át Lilyt, hogy az ágyunkra hopponálhassunk... legalábbis ez lenne a cél, csakhogy ahelyett, hogy a lakosztályunk sötétsége fogadna, egy egészen más szoba ágyán kötünk ki. Csak a fürdőből szűrődik ki némi fény, épp elég ahhoz, hogy lássuk, amint árnyék vetül a padlóra. Még vetek egy utolsó, rémült pillantást a feleségemre, mielőtt valóban a mi szobánkban jelennénk meg. - Látod, mellettem csupa új dolgot tapasztalsz.
Kuncogva nézek rá a válaszát hallva, na igen a nagy potter nehogy már valamibe ne legyen tökéletes. - Igen szívem hogyne. - bocsánatkérően, amiért ilyet mertem volna róla feltételezni összekócolom a haját. Ezt a gesztusomat nem igazán fogja értékelni, épp azért is szeretem csinálni. Nem mintha ő nem minden 5 percben túrna bele. - Ő csak a tiéd, tudod hogy nekem nincs agancsom. - nézek rá szomorúan, de azért viszonozom a csókot. Majd hirtelen kissé sokkoló dolog következik, amint kipanaszolom magam a fáradságom miatt, és hogy vissza kéne térni a szállodába.... hirtelen felgyorsulnak az események. James átkarol majd hirtelen egy ... szobában találjuk magunkat vagy fürdőben, nem tudom mert marha sötét van. Az biztos hogy a másik szobába valaki mászkálnak és járkálnak. Nem a mi szobánkba hopponált. Amint mondanék valamit erre, épp nyílna ki az ajtó, de ismét máshol termünk. Másik szoba, ahol a közelben van a villanykapcsoló. Félve oltom fel a villanyt, majd megnyugszom mikor észre veszem a saját cuccainkat. - Igen, melletted mindig a szívinfarktus kerülget. - sóhajtok, majd fáradtan oda ballagok az ágyhoz és eldőlök. - Azt hiszem számomra épp elég volt a mai nap izgalmaiból.
- Lehet, de én a tiéd vagyok - mosolygok rá szeretetteljesen, mielőtt megcsókolnám. Rossz hatással van rám a listája, máris rezzenéstelen arccal lökök be ilyen nyálas dumákat. És még a saját lakosztályunkat sem találom meg! Teljesen összezavar ez a nőszemély. Egyáltalán hogy lehet eltéveszteni a hopponálást? Még jó, hogy nem hagytam le valamelyikünk lábát, vagy hasonló. - Mindig túlzol, drágám - felelem mézesmázasan, majd közelebb lépek hozzá. - Ezt vegyem úgy, hogy nem vágysz egy gyertyafényes habfürdőre? Hogy biztosítsam az ajánlat valóságalapját, már vetkőzni is kezdek.
Válaszán csak szélesen elvigyorodom és zavarba is jövök tőle. Nem nagyon szokott ilyen lenni, így természetes hogy ilyen ritka alkalmak egyikén is fülig elvörösödöm. - Köszönöm. - nevetek, majd hirtelen... hopponálunk ráadásul először nem is a mi szobánkba. Pillanatok alatt a sajátunkba találom magunkat. Elsőnek megilletődök, és nem értem mi történt, majd összerakom magamba, és jót nevetek az egészen. - Ezt még gyakorold. Azt hittem mindenben profi vagy. - Egyet jegyezz meg. - közel lépek hozzá és a mutató ujjamat mutatom.. nem tudom miért. Tényleg fáradt vagyok. - Sosem túlzok, és mindig igazam van. Szóval két dolgot jegyezz meg.
Ahogy ő én is színpadiasan közel lépek hozzá. - hm, nem is tudom utoljára mikor vettem habfürdőt. - ajkamba harapok - Mekkora a kád ? - alig várom, hogy nyakát törve rohanjon be a fürdőbe megnézni.
- Kivétel erősíti a szabályt - válaszolom bölcsen. Na, nem mintha nem lennék profi a hopponálásban is, dehát ilyen menet után nem csoda, ha kicsit zavaros a koncentrációm. Felnevetek a hirtelen támadt szigorán. Talán jobb, ha nem árulom el neki, hogy McGalagony professzort juttatja eszembe, pláne ez az ujjrázogatás. Egyszerűen imádnivaló. Nem, nem a prof. - Értettem, Mrs. Potter - válaszolom elmosolyodva, majd a csuklójánál fogva vonom közelebb magamhoz egy újabb csókra. Ha arra számít, hogy spontán ötlet volt a részemről a habfürdő, csalódnia kell. Mindentudó mosollyal az arcomon kacsintok rá és elindulok előre, várva, mikor kezd követni, hogy felfedezze a meglepetést, amit már korábban egyeztettem a hotel egyik alkalmazottjával. Persze, nem számítottam rá, hogy ilyen későn érkezünk majd, de egy pálcaintéssel visszaállíthatom az eredeti habfelhőt, mielőtt Lily is belépne. Talán a rózsaszál sem hervadt el, ami a pezsgő mellett került elhelyezésre. - Nos, nem száz szál rózsa... még nem láttam a listádat - vonok vállat szinte kamaszfiús, zavart félmosollyal az arcomon.
Feldobódom a habfürdő gondolatától, jó lenne már kicsit lazítani. Bár tudom Jamie nem éppen arra gondol, mint amire én hirtelen: nyugodtan egyedül alá szállni a habokba. De jelenpillanatban azt sem bánnám ha személyében társaságot is kapok. Viszonozom a csókját, majd el is tűnik a fürdőben. Én közbe leveszem a cipőmet, amit már a fáradság miatt nem érzek túlzottan kényelmesnek. Miután végzek utána megyek a fürdőszobába, és már az ajtóban megtorpanok. - Hűha ez igazán, gyors volt.. - pislantok párat. A rózsa se kerüli el a figyelmemet sem a gyertyát. - James, meglepsz.. igazán kiteszel magadért. - nevetem el magam, majd gyorsan meg is szabadulok ettől a fránya szűk ruhától. - Na végre... kapok levegőt is. - forgatom a szemem. - Komolyan nem értem a nőket miért kínozzák magukat. - majd oda megyek a kádhoz és megnézem a vizet, pont jó langyos. - Na még ezt is eltaláltad. Nem igazán tudok beléd kötni. Ezért viszont csalódást okozol...
Amint Lily utolér, már vetkőzni is kezdek, hogy mire követi a példámat, teljes figyelemmel kísérhessem a mozdulatait. - Készültem - vonok vállat elégedett vigyorral az arcomon. Megint úgy tesz, mintha amúgy nem csinálnék semmit... de nem baj! Nem rombolja le a győzelemittas pillanataimat, sem azokat, amikor... Hűha! - Nem értem, miért kell rád ruha - szalad ki a számon egy hadaró nyögés keretében. Ezúttal tényleg nem elég egy szarkasztikus megjegyzés sem ahhoz, hogy lerombolja a hangulatot. Csillogó szemekkel indulok utána, hogy elhelyezkedhessünk a hatalmas kád hatalmas habjai között.
***
Ásítva karolom át, ahogy átfordulok a másik oldalamra. A formás kis popsija az első gondolatom - létezik ennél tökéletesebb ébresztő? A hétköznapok hajnali zombikómája helyett igazi frissességgel pattannak fel a szemeim. Csókokkal borítom el a nyakát, majd lejjebb és lejjebb... - Jó reggelt - motyogom már a dekoltázsába.
Mikor beérek Jamie persze azonnal megszabadul az összes textiltől, ami eddig fogságban tartotta. Ezen kicsit elnevetem magam, de közbe én is elkezdek megszabadulni ettől a kényelmetlen hacukától. Kissé túl kényelmetlenre, és rövidre sikerült... túlzottan szűkre, főleg miután megvacsoráztunk. Így fellélegzek azonnal, ahogy megszabadulok tőle. - Igen azt látom. - vigyorodom el magam. - Köszönöm.- mondom kissé félre billentett fejjel ahogy végig mérem a lámpa fényében. Enyhén ajkamba harapok. Nem sűrűn... nézem meg távolról ruha nélkül, anélkül mindig közel van... Hát büszkén kihúzom magam a férjem látványán.. és Ő az enyém. - Én igen, hogy rád minek. - mondom ki hirtelen. - A végén elcsábítanának, azt meg nem engedném, annak pedig cica harc lenne a vége. - forgatom a szemem. Nevetek majd végül beszállunk mind a ketten a kádba.
Nagyon mélyen aludtam, még álmodtam is és kivételesen nem rémálmok voltak. Első olyan éjszakám volt, amire mondhatom végre kipihentem magam. Még nem nyitom ki a szemem, lusta vagyok. Majd érzem James meleg leheletét majd apró csókjait magamon. Mikor csikis részhez ér felkacagok, és összehúzom magam, majd bemenekülök a takaró alá. - Neked is jó reggelt. - motyogom, és reménykedem benne nem fog olyan gyorsan elfogyni az oxigén.
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
¤ 
