Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
El sem hiszem, hogy megtesszük. Nem hiszem el, hogy belementem. Mint a válság kellős közepén menni nászútra? De mint mi is mindenki más azon a véleményen volt, hogy rég kiérdemeltük már ezt a pihenést. Igazából én is így vélem, még ha önzőnek is hangzik. Már lassan úgy éreztem, hogy semmi erőm nincs harcolni. Akarat erőm meglenne, de egyszerűen kezdek betelni. Elfáradni. James már így vélte, főleg mikor már az otthonunk közelében támadtak meg minket Dementorok. Az volt a férjemnek az utolsó csepp a pohárban. El kellett költöznünk ott kellett hagynunk a közös otthonunkat. A Potter birtokra költöztünk ki, de arról is kevés ember tudhat. Senkiben nem bízunk meg, senkinek nem merünk semmiről beszélni csak a szoros baráti körünknek. Hát nem elkeserítő a helyzet ? Miután befészkeltük magunkat új otthonunkba James azonnal menni is kívánt. És őszintén szólva én is. Ridegnek és öregnek találom azt a "kastélyt". Minden régi és keserű abban a házban. Voltam már ott, mikor még vidám volt, és életteli. Utolsó évünkben ott karácsonyoztunk mindannyian James szüleivel, és életem legjobb karácsonya volt. Vagyis a szüleim halála után kellett. Na meg egyéb más dologban és sorsdöntő volt az a nap... Így sok napot nem is töltöttünk berendezkedéssel, hisz James azonnal elrendezte az utazást, az én kívánságom szerint. Ő döntötte el hova megyünk, én pedig megkértem mugli módjára utazzunk. Bár a legcélszerűbbnek tűnt még is kicsit megbántam. Imádom Jamest mindennél jobban szeretem, de az egész repülő utat végig kérdezgette. Kicsit örültem is a lelkesedésének hisz a támadások óta magához képest kissé szótlan volt, néhol még aggódtam is érte. De a mugli tárgyak még is felkeltették az érdeklődését. Nem nagyon töltött huzamosabb időt muglik között, még ha én köztük is éltem nem voltak barátaim akiket ismerhetne. Így sokszor arról szólt az út hogy mindent el kellett mint egy kisgyereknek magyaráznom mi miért történik és mi micsoda. Miután leszálltunk Hawaii régóta nem voltam ilyen izgatott. A hely tényleg olyan gyönyörű mint ahogy mesélték, és tényleg elhiszem hogy nincs gond a világban. Mert itt nincs is. Széles vigyorral az arcomon indulunk el a hotel felé, ahova James foglalt, előre is félek...
Azt hittem, ha mugli módon utazunk, ezerszer lassabban telik majd az idő, ugyanakkor - bár kétségtelen, hogy bizonyos szempontból így is van - alkalmam sincs rá, hogy az elmúlt hét történéseivel foglalkozzak. Addig nem, amíg nem fogyok ki a kérdéseimből és Lilyt sem engedem aludni. Bőven lesz még időnk pihenni, és ahogy ismerem, ha akarna is nehezen tudná álomra hajtani a fejét, amíg oda nem értünk. Szeretném, ha mindig biztonságban érezné magát mellettem, de tudom, hogy ezekben az időkben túl nagy kérés lenne. Nekem sincs nyugtom, amíg nem érzek a lábam alatt szilárd talajt. Sosem voltam tériszonyos; aki kviddicsezik, akaratlanul is hozzászokik a magassághoz, de ez a repülő dolog még rajtam is kifog. Zavar, hogy nem én irányítom, zavarnak a mugli nők, akik olyan szélesen és rezzenéstelenül mosolyognak, mintha valaki rájuk ragasztotta volna a vigyorukat egy átokkal, sőt, ez a sok másik varázstalan is zavaró, szóval már csak ezért is igyekszem a saját hangommal elnyomni a beszélgetésüket, miközben néha-néha megpiszkálom őket pár nonverbális varázslattal. Bárhogy szenvedtem is, a végén egész csalódottan távozok a gépről... és erősen émelygő gyomorral. Miért nem jöhettünk seprűvel? Hajóval? Esetleg Sirius elvarázsolt motorjával? Még kissé sápadtan fogom meg Lily kezét, miután felvesszük a csomagjainkat és elindulunk a Hotel felé. Újabb mugli-fészek, a biztonság kedvéért. - Nem mintha bajom lenne a muglikkal, de... te hogy bírtad őket elviselni? - kérdezem homlokráncolva. - Franciaországba is ezzel a... repkülővel mentél?
Érzem, ahogy James belekapaszkodik a kezembe, és látom a sápadt ábrázatát. Bármennyire is sajnálom egyszerűen kénytelen vagyok kuncogni az orrom alatt. Csak sajnálkozó arccal nézek rá. - Minden rendben? - de elmosolyodom magam. - Ne felejtsd el, hogy a szüleim és a testvérem is muglik. - nézek rá jelentőségteljesen. - Köztük éltem 11 éves koromig, szóval én ismerem... őket. Nekem a varázslók voltak furák évekig. - bár elszoktam én magam is a mugliktól, így nekem is néha idegesítőek és furcsák voltak. Hiába követem a mugli híreket is és televízió készülékünk is van, de mindig más, mint személyesen, és ha körbe vagyunk véve velük. Fura, hogy már én is így beszélek, pedig azért félig hozzájuk tartozom. - Hajóval mentem. Én is most ültem elsőnek repülőn. - vallom be őszintén. Féltem is tőle, de annyira elvittek a gondolataim, majd James kérdezősködése, hogy nem igazán fogtam fel, hogy az egekben repülünk főleg, hogy tériszonyos vagyok. Mikor mosdóba mentem kértem a stewardestől egy is szíverősítő itókát. Nem tudom miféle alkohol lehetett, nem hiszem hogy pezsgő, de az biztos, hogy a gyomrom már nem liftezett. Jamesnek el se merem mondani, hogy kettőt is lehörpintettem. Csak mosolyogva nézek rá, miközben meglátom a... 4 csillagos szállodát. Mugli helyre jöttünk, még csak véletlenül se ismerjenek fel. Mikor belépünk a váróba csak körbe nézelődöm tátott szájjal. - Hűha ez ... gyönyörű hely. - azt hiszem itt kifogom tudni pihenni magamat.
- Természetesen - vágom rá azonnal. Nem értem, mi olyan nevetséges, nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben van.
Néhány évvel ezelőtt talán bűntudatosan sütöttem volna le a tekintetemet a válaszát hallva, most azonban rezzenéstelen arccal nézek vissza rá a szülei említésére. Igazából fogalmam sincs, ő hogy bírja ennyire... könnyen kezelni ezt az egészet. Idő ide vagy oda, én bármikor azonnal kiborulnék, ha úgy tűnne, hogy valaki akarata ellenére is megsérti valamivel az emléküket. Mindig is tudtam, hogy türelmes feleségem van, de csak mostanában értem meg igazán ennek a mértékét. Ösztönösen húzom közelebb magamhoz menet közben, hogy legalább fél karral átölelhessem egy pillanatra. - Apropó, mikor mutatsz be a nővérednek? Az arckifejezése mindig valami sajátos fintort ölt, ha róla kérdezem, és nem nyugszom, amíg meg nem tudom ennek az okát. - Nem is mondtad - pillantok rá csodálkozva, majd élcelődve teszem hozzá: - Csak nem megijesztett? Jelentene némi elégtételt.
Elégedetten vigyorgok le rá. - Örülök, hogy tetszik. Én magam hozzászoktam már a rongyrázásról, ezért nem érint túl mélyen a hotel látványa - annak ellenére, hogy valóban szép darab. Főként ezzel a kilátással. Viszont sóhajtva gondolok bele, milyen előnyökkel járna, ha nem egy varázstalan helyen szállnánk meg. Bárhogy is, percről percre nyugodtabban érzem magam.
Miután ledobom a bőröndöket, az első dolgom, hogy elterüljek a hatalmas, pihe-puha franciaágyon. - Nos, mivel kezdjük?
Csak továbbra is vigyorgok az orrom alatt, persze hogy rendben van. A repülés sok embert megterhel, nem értem miért kell szégyenli. Lehet én is csak az üvegcsék miatt vagyok jól. Majd a muglis felszólalására csak rosszallóan nézek rá, majd felvilágosítom a helyzetről. Nem ítélem el, ő más világban, és más emberek között nőtt fel mint én. Néha én is úgy beszélek a varázslókról főleg az aranyvérűekről, mintha két különböző faj lennénk. Ez sajnos ezzel jár, ezért nem hibáztathatom Jamest. Látom is rajta, hogy azonnal megbántani, így csak sóhajtok egyet, de a kérdésre ismételten kizökkent a nyugalom szigetemről. - Petuniat? - nézek rá meglepődve, azt hiszem a szemöldököm is beremegett. - Nem az a fajta ember akit megakarnál ismerni, hidd el. A férje pedig még szörnyűbb. - szeretem a nővéremet annak ellenére is, ahogy bánik velem. Még is a testvérem. De Merlin óvjon minket, hogy ezt a kettőt egy szobába lássam. Kicsit meglepődik mikor bejelentem, hogy még én sem utaztam repülőn. Hát na, nem kérdezte. - Áh... a magasság és én jó barátok vagyunk...- hitelesebb lenne ha még a pia ellenére sem remegne a lábam még mindig.
Mikor megérkezünk végre a szállodába, lehet kicsit tátva is maradt a szám. Nem igazán volt ilyen luxusban részem ezidáig. James persze a szokásos lazaságával sandít csak körbe. Majd mikor a szobába is megérkezünk, csak nézelődöm... a szoba meglepő módon unalmas. Meg kell hogy mondjam, megszoktam a furcsa varázs dolgokat a lakásokban. Mikor lehuppan az ágyra rásandítok a pezsgőre, ami az ágy melletti éjjeli szekrényen csücsül a jégkupacon. - Hát....- mondom miközben lekapom magamról a felesleges ruhadarabokat, mármint a kis kardigánomat, ugyanis borzasztó hőség van főleg Londonhoz képest. Majd a férjem fölé mászok, és egyszerűen elengedem magam, ezzel neki csapódva. - Én kifáradtam... - és egyszerűen elnevetem magam. Mindig nem tudok ellazulni, mindig nem tudom elhinni, hogy most pihenhetek.
- Tévedsz, igenis meg szeretném ismerni. Legyen bármilyen szörnyű is, ha tényleg Petunia az egyetlen életben maradt rokona, természetes, hogy kíváncsi vagyok rá... még ha utólag talán (biztos) bánni is fogom. Nagyon súlyos esetnek kell lenniük ahhoz, hogy még Lily is ilyen véleménnyel legyen róluk. - Aha-aha. - Gyanakvóan sandítok a feleségemre. - Ez esetben már vehetjük is elő a seprűinket, hogy körberepüljük a szigetet. Ami azt illeti, tényleg nem hangzik rossz programnak. Akár egy seprűre is felülhetnénk, szívesen felajánlanám a derekamat kapaszkodó gyanánt, én, a hős Potter. De az is megfelel, ha előtte pihenünk kicsit. Fájdalmasan felnyögök, mikor Lily rám nehezedik - egyébként meg sem kottyan, nála nehezebb emberek is telepedtek már rám, egy kis hullamerevséggel megspékelve az egyébként is kellemes helyzetet. Milyen jó is az aurori hivatás. Sosem tudhatod, legközelebb mi alatt kötsz majd ki egy nyomozás alkalmával. - Én viszont fáradhatatlan vagyok - jelentem be széles mosollyal az arcomon, miközben simogatni kezdem hátát, majd kissé lejjebb... - És van néhány ötletem. Emlékszel a listára, amit pár éve írtam? Hogy hol nem csináltuk még? - Nagy nehezen a hátsó zsebemhez fúrom a kezemet és előhúzok egy papírt. - Szerencsére a hotel, a tengerpart és a jacuzzi még hátravan.
- Nem, nem szoktam tévedni. - fújtatok rá akár egy mérges kígyó. Még hogy tévedek, elképesztő. De gondoltam már rá, vagy ezerszer mi lenne ha spontán meglátogatnánk őket. Egyszerűen megjelennénk. Mert igenis kíváncsi vagyok mi van a testvéremmel. Úgy tudom, hogy terhes. Szeretném tudni hogy van, és látni az unokaöcsémet vagy húgomat. Hiába szörnyű ember a férje, még is hiszek benne hogy Petunia jó anya lenne. A lényeg, hogy még látni szeretném őket, de borzasztóan félek ettől a találkozástól, főleg ha james is ott van. - A seprűnket? Én... otthon hagytam. - én a seprűt arra használom, amire való: takarításra. Utazásra hopponálás híve vagyok, inkább lebegek a semmiben mint egy fogpiszkálón az égen. De gyorsan el is terelem a témát, mi lenne ha pihennénk. Mert őszintén szólva arra várok a legjobban. Utána lesz pár napunk mikor körül tudunk nézni a szigeten. Egyszerűen oda megyek és rá dőlök, közbe fejemet felemelve az államat mellkasába fúróm úgy nézek fel rá. Mikor előveszi a fecnit, csak felváltva nézek rá és a papírra, rá és a papírra. - Te ez... ez tényleg létezik? És tényleg mindig nálad van? - döbbentek nézek a fecnit miközben beleolvasok. Fülig elpirulok, mikor tényleg az áll rajta, amit állított. Egyszerűen... kitör belőlem a nevetés. Komolyan ekkora ökörhöz mentem hozzá? Előveszem a pálcámat, koppintok egyet a pezsgő felé, majd a poharak is előrepülnek, és megtöltődnek a pezsgő tartalmával. - Hát még lehet ha jó kedvem lesz egyet ki is húzhatsz. - nézek rá szemöldök emelve, miközben a pezsgős poharak a kezünkbe reppennek. Sajnos úgy érzem el kell lazulnom, mert még mindig feszült vagyok, és nem tudom elhinni hol vagyunk.
Nevetnem kell a felháborodásán, egyszerűen nem gondoltam volna, hogy ennyire ki fog borulni egy ehhez hasonlóan ártatlan kijelentés miatt. - OTTHON HAGYTAD? - Szinte hallom, ahogy az állam hangos koppanással érkezik a padlóra. - Dehát... Hirtelen szóhoz sem jutok a megrökönyödéstől. - Csalódtam benned, Lily Potter - nyögöm végül, miután véget ér a James-vásznon játszódó némafilm. Minden átmenet nélkül, széles vigyorral az arcomon teszem hozzá: - Még szerencse, hogy felülhetsz mögém. - Más nem egy kis varázslattal elintézzük, hogy mindkettőnket elbírjon. Büszkén húzom ki magam a kérdésére, már amennyire ez fekvő helyzetben lehetséges. Szóval, nagyjából semennyire. - Úgy ismersz, mint aki a levegőbe beszél? Hosszú évek munkáját tartja a kezében, lehetne kicsit elismerőbb is. Persze, kezdetnek a pezsgő se rossz. Ha engedi, felülök az ágyban és az ölembe húzom őt, hogy el tudjuk fogyasztani a poharak tartalmát. - Csak egyet? - kérdezek vissza helytelenítően, majd az italainkért nyúlok és átadom neki a sajátját, koccintásra készen. - Koccintsunk arra, hogy felejthetetlen lesz ez a nászút - kacsintok rá.
Rosszallóan nézek rá amiért kinevet már-már sértődötten. Mély levegőt veszek, azt hittem megúsztam a repülést, de nem fogom. Viszont ha már repülök csak James mellett. Tudom nyálas, de az tény, hogy benne bízom világon a legjobban mellette még a magasságtól sem félek. De ez a szerelem nem igaz? - Igen borzasztó nagy szerencse. - forgatom a szemem színpadiasan. - Te komolyan minden áron el akarod érni hogy szívinfarktust kapjak igaz? - pislogok rá nagy szemekkel. A hülye cetliével pedig teljesen lefáraszt. Konkrétan percekre van szükségem amíg felfogom, hogy tényleg feljegyzetelte hol akar velem szexelni. Még ennyi év után is eltudok csodálkozni, hogy szerethettem bele ekkora baromba. De lehetne sokkal rosszabb is, mindig emlékeztetem magam erre. - Nem, sajnos egyre biztosabb vagyok benne hogy minden hülyeség amiről beszéltél eddig létezik. Akkor viszont félek tőled. - jelentem ki egyszerűen miközben feltápászkodom róla, és a magunkhoz bűbájolok egy kis pezsgőt. James közbe az ölébe húz, én pedig hátra dőlök és mély levegőt veszek. Mintha hosszú idő óta most először jutnék levegőhöz. Be is hunyom a szemem pár másodpercre, majd Jamie tósztot mond. Csak szélesen elmosolyodom. - Legyen úgy. Azt hiszem rajtad nem fog múlni. - adok neki egy cuppanós puszit az arcára, majd belekortyolok túl nagyot és sokat is a pezsgőbe. - Hűha... ez ... - pislogok párat, majd elnevetem magam. -... erős. - és egyszerűen valamilyen érthetetlen okból kifolyólag lehúzom a maradékot is, majd leteszem a poharat. - Szóval? - nézek rá kérdőn. - Miiiivel kezdjünk? - húzogatom a szemöldökömet miközben ledöntöm a fejemet a vállára. Olyan nehéz lett... a fejem. De csak elnevetem magam és vizsgálom James szemeit... olyan kékek és szépek, imádom!
- Hogy viccelődhetsz ilyesmivel? - kérdezek vissza már-már szigorúan. Felháborodottan kapom fel a fejemet. Kezdem úgy érezni, hogy sértsük meg Pottert nap van, pedig userrel ellentétben még a gondolataiba sem látok bele. - Hülyeség?! Nem tudod, mit beszélsz. Nagyot fújva ingatom a fejemet, ezzel kissé messzire ment. Ilyen szóval illetni az én saját és a barátaimmal együtt kifejlesztett tökéletes csínyeinket és minden mást... Beletelik egy kis időbe, na meg egy teletöltött pezsgőbe, míg végül megenyhülök, akkor viszont az ölembe húzom a feleségemet és a hátán végigsimítva várom, hogy megkaparintsam a részemet. - Ebben biztos lehetsz - bólintok elmosolyodva, majd egy húzásra felhajtom a poharam tartalmát. Mégsem finomkodhatok egy ehhez hasonló, gyenge kis pezsgővel. Pisis ital. Lily szavai hallatán azonban elgondolkozom rajta, nem vagyok-e véletlen egyedül ezzel az állásponttal. - Csak azt ne mond, hogy egy pohártól berúgtál - kuncogok fel.
Ahogy ő felháborodik természetesen én is rögtön úgy csinálok. - Nem viccelődök, komolyan gondoltam. - nézek rá felháborodva. Ezzel mi szerintem évekig eltudnánk szórakozni ki van a legjobban megsértődve a másikra. Majd "finoman" utalgatok a lista után arra, hogy félek megtudni mi minden igaz abból amit már összehordott. Sok bolond ötlete volt már az évek folyamán, és ha csak a felét megvalósította... nem tudja az ember hogy kihez megy hozzá. De természetesen ezen is csak mosolyogni tudok. - De tudom. Elnézést, talán rosszul fogalmaztam. Nem hülyeség, hanem veszélyes. - mondom vigyorogva miközben az ölébe húz és elkezdjük iszogatni a pezsgőt. Bár úgy vélem kissé gyorsabban fogy el a pohár tartalma mint kellene. James kérdésére csak belekuncogok a vállába. - Elárulhatok egy titkot ? - nézek rá izgatottan, majd rápöccintek egyet az orrára. - Már ittam a repülőn. - itt a szám elé teszem a mutató ujjamat. - De ne áruld el senkinek. Ront a hírnevemen. - nézek rá szomorúan majd a mutató ujjamat már az ő szájára rakom... amin elkalandozom és elkezdem vele rajzolgatni a szája vonalát. De dús ajkai vannak. Majd oldalra billentett fejjel nézek rá őszinte érdeklődéssel. Kiveszem a kezéből a fecnit, majd olvasása után felháborodottan ülök fel. - Fenébe! Nincs a listádon, hogy részegen is akarod csinálni. -ezzel színpadiasan hátra dobom a fecnit. - Akkor ezt hagyjuk. - csorbul le a szám széle. - Valami mást kell kitalálnod, édes.
- Ugyan már - forgatom a szemeimet. Ezúttal is látszik, milyen az, mikor rosszul fogalmaz: oltásból azonnal dicséret lett. Elégedett mosollyal ismételgetem magamban a szót, veszélyes. Tetsziiik. Majd rájövök, hogy minden bizonnyal manipulálni próbál. - A többi asszonytól tanultad ezt az ördögi dumát, igaz? - kérdezem gyanakvóan, összehúzott szemekkel. - De mellélőttél, én ugyan nem veszem be. Tudom, hogy valójában hülyes... Gyászosan hajtom le a fejemet, ahogy a kifejezéssel küszködök. Ki sem tudom mondani, annyira borzalmas! Hogy illetheti ilyen szavakkal az én terveimet? A barátainkkal közös terveinket? - Meglátod, a fiunk értékelni fogja majd. - Mert nincs kétségem afelől, hogy az lesz. Széles vállú, Potter fürtöcskéket délceg fején viselő férfi. - Mordizomadta! Nem vagyok én kutya, hogy az orromat pöckölgesd. Erre tartjuk Siriust - közlöm felháborodottan, mire leesik, mit is mondott ezután. Körülbelül akkor, mikor már a számon kalandozik az a szemtelen ujja. -Te tényleg ittál! - jelentem be felderülve. - Nem-nem-nem, ne butáskodj, az csak egy hülye papír, tudod, néha a pergamenek is tévedhetnek. Utólag is fel tudom írni. Hogy biztosítsam efelől, már le is teszem az ágyra és egy viszonylag rövid, ám annál szenvedélyesebb csókkal kísérve magasodok fölé. Talán tényleg itt az ideje, hogy feltűnjön a kis srác.
Csak vigyorogva nézem végig a felháborodott reakcióit. - Dehogy, én ezt magamtól tanultam. - itt magabiztosan magamra mutatok. Majd a pezsgő rájövök még jobban a fejembe szállt mint gondoltam. Kicsit kókat vagyok, és jó kedvem van. Nem vagyok berúgva csak kicsit becsíptem, amitől kissé felszabadultabb lettem. Rossz ezt magamnak is bevallanom,de jelenleg úgy érzem erre igen szükségem volt már. Annyi minden történt velünk mostanában, hogy már a pihenés is feszültté tett. Viszont az alkohol ezeket az aggályaimat homályosította el, és most teljesen a férjemre tudok koncentrálni. - Fiúnk? - nézek rá felemelt szemöldökkel, természetesen nem veszem komolyan. A házasságunkban már mindenről esett szó, kivétel a gyerek téma. Valahogy nehezen tudnám magunkat elképzelni szülőként pláne a háború kellős közepén? Később? Békében? Nyugalomba? Ha érettebbnek érzem magam rá? Persze el lehet majd róla gondolkodni. De így csak kuncogva leintem, megint hülyeségeket beszél amúgy is lány lenne. - De annyira kiáll az arcodból. Jobban szeretnéd ha a füledet pöcizném? - kissé elakadt a szó... az elején és a végén. Majd bevallom neki, hogy igen a repülőn is lecsúszott pár kisebb pohár amire a pezsgő csak tetézés volt. Na de na... jobban érzem magam. Egyszerűen a kiselőadásom után természetesen kapva kap az alkalmon. Persze hogy ilyenkor módosíthatjuk a listát... naná.. - Milyen kedves vagy, hogy saját szavaidat megszeged csak is értem... - Megragad majd ledönt az ágyra én meg csak csimpaszkodok rajta mint egy kis majom miközben a szám az övéhez tapadt. - Kihasználnád az ittas feleségedet? Mond csak milyen férj vagy te ? - nézek rá miközben a szemöldökömet emelgetem. - Csalódást kell hogy okozzak nagyon is magamnál vagyok, nem tudsz semmiiiiii olyanba belevinni. Még csak ne is próbálkozz!! - túrok bele a hajába miközben még közelebb húzom magamhoz
- Büszke lehetsz rá - válaszolom sértődötten. Az sem tetszik, hogy kiröhögi a mini-James vágyaimat. Kezdek gyanakodni, hogy megártott neki az a pezsgő. Tudom, hogy fél a szüléstől, mert ha maga a gyerek téma nem is, az a horror tevékenység felmerült már közöttünk. Azt is tudom, hogy amíg háború van, a másik téma nem is aktuális, de örülhetne, hogy legalább tervezgetek arra az időre ahelyett, hogy azt hangoztatnám, nem kell semmiféle pisis-kakis-büfögős-sírós-hisztizős ufó, aki a franciaágyunk közepén folyatná a nyálát, kettőnk között. Akinek esti mesét olvasna, én pedig addig simogatnám a kopasz fejecskéjét és fognám az aprócska kezét, amíg álomba nem merülne. Akit kviddicsezni tanítanék, és az auror munkámból meglógva ordibálnék neki a meccsen, mikor megfogja az arany cikeszt és megnyerné a meccset a Griffendélnek, ahogy annak idején én tettem. Aki olyan stréberen bújná a könyveket, mint Lily és olyan fantasztikus barátai lennének, mint nekem a Tekergők. Mire észbe kapok, már széles mosoly terül el az arcomon. Őszinte örömmel pillantok Lilyre. Igazából... Azt hiszem, nagyon is boldoggá tenne, ha ez a gyönyörű nő, akit minden egyes porcikám imád, megajándékozna egy gyerekkel. Talán épp ez az, amire szükségünk lenne, hogy elviseljük ezt a rengeteg borzalmat. Erőt adna, mindkettőnknek. És lenne egy indokom is, hogy ne engedjem ki Lilyt a házból. Azt hiszem, nekem is megártott az ital. - Mi lenne, ha semmimet sem pöciznéd? - vonom fel a szemöldökömet, miközben megbököm az ujjammal a homlokát. HÁH! A megjegyzésére csupán egy uhummnn féleség a válasz, valahogy sokkal jobban lefoglal, hogy birtokba vegyem az ajkait, és persze más területeit. - Miféle kihasználásról beszélsz? - ráncolom a homlokomat. - Tudom, hogy te is akarod.
Félre billentett fejjel pislogok rá, valamin nagyon elgondolkodik és nagyon vidáman mosolyog rám. Csak sóhajt, veszélyes terep James Potter elméje, nem akarom tudni még is min gondolkodhat ennyire. Valószínűleg elkalandozik azon ha lenne gyerekünk milyen lenne. Na nem mintha nekem nem tetszene egy kis kócos fekete hajú nagy kék szemű Jamie Jr. Vagy egy kis vörös kislány... de úgy érzem még túl korai erről beszélni és ezen gondolkodni. Nagyon fiatalok vagyunk és háború lett az életünk. Ha van rossz időzítés gyereken gondolkodni ez az a korszak. No meg nekem amúgy is vannak fenntartásaim, de ezek lehet idővel enyhülni fognak. Mire kettőt pislogok már is az ágyon fekszem ő pedig fölém magasodik. - Nem mondtam hogy nem is tetszene, csak hogy nem mindenre vagyok vevő. - forgatom a szemeimet. Majd csak mosolyogva nézek rá, miközben végig simítok az arcán. - Persze, hogy akarlak. - nézek rá felháborodottan. Hűha ittasan úgy tűnik nyálas leszek. De hát egyszer belefér nem? Ekkor szinte letámadom a csókommal szinte erőszakosan tapadnak az ajkaim az övére, miközben minden porcikánk össze ér. Akkor rezzenek meg a hangtól, konkrétan a szívem is kiugrik a helyéről. - Merlinre.... - kapok a szívemhez. - Szobaszerviz! - itt egyszerűen kiszakad belőlem a nevetés. - Na Potter eljött az idő mikor választanod kell az étel és köztem. - nézek rá még mindig nevetve. Komolyan ezt várni kellett volna.
Természetesen tudom, hogy akar - ki ne akarna engem? Mégis meglep a nyíltsága, annál is inkább, ami utána következik. Nem késlekedek. Szenvedélyesen viszonozom a csókját, miközben kezem bejárja a testét; épp a ruháját kezdeném lehámozni róla, mikor kis híján az ágyról is leugrok ijedtemben. - Merlin szakállára! - kiáltok fel felháborodottan, had hallja csak, hát milyen vendéglátó az, aki ráhozza a frászt a vendégekre? - Mi lenne, ha együtt csinálnánk a kettőt? Felváltva. Egyszer a kaját nyeljük, aztán ő mást. Egyszer a kaját kóstolom... aztán mást. - Felírhatnám utólag a listára - csillannak fel a szemeim.
Természetesen a mugli nagyon rossz időben jött, de szinte már várható lett volna. De én nem tekintem az esténk és a pillanat elrontásának, csak hangosan nevetek a helyzeten, és azon ahogy James komolyan próbál megoldást találni arra hogy a két dolgot amit imád az életben a szext és az evést hogy tudnánk össze hozni. Én csak egy fintorral válaszolok, nekem kissé undorítónak tűnik, hogy étel darabkákkal a szája szélén... csináljon velem bármit is. - Azért ezt próbálom nem sértésnek venni, hogy a válaszod nem egyértelmű. - Nézek rá sértetten. - De ismerlek és tudom, hogy nehezen hozol döntést. - itt egy hatalmas nagy lendülettel helyet cserélek vele, hogy én legyek felül, ő pedig alattam még csak moccanni ne tudjon. Egy határozott mozdulattal fejezem be a munkáját és kapom le magamról a felsőmet, csak egy melltartó legyen rajtam. - Szóval akkor jöjjön be a szoba pincér vagy sem? Nem érek rá egész nap... - nézek rá, miközben lassan fölé hajolok, hogy a vörös hajkoronám teljesen eltakarja az arcunkat és bezárjon minket, hogy csak kettesben legyünk. Majd itt meg is állok és várom a választását.
Felnyögök. - Lehet ilyen körülmények között máshogyan dönteni? De nem várom meg a választ. Inkább segítek, hogy a többi ruha se zavarjon minket - se az övé, se a sajátom. Most kezdődik csak igazán a nászutunk...
Még mindig kissé lihegve fekszem mellette, egy percig sem hagyva, hogy ellazuljanak a karjaim, melyekkel átfogom Lilyt. Nem tudom, ő hogy van vele, de nekem egészen kitisztította a fejemet ez a kis testmozgás annak ellenére, hogy egy egész pezsgőt elfogyasztottunk. Elgondolkozva fürkészem az arcát, majd mikor nagy nehezen sikerül meggyőznöm magamat afelől, hogy nem lesz semmi baj, ha csak félig karolom át, szabaddá teszem az egyik kezemet és végigsimítok a bőrén, félreigazítva egy vörös tincset. - Szeretlek - suttogom a szemébe nézve. Mostanában mintha egyre többször mondanánk ezt.
Hát huhhh... csak szaporán véve a levegőt fekszem mellette miután oda bújtam hozzá. AZ alkohol már minden bizonnyal kiszállt belőlem, soha nem éreztem a fejem ilyen tisztának és ilyen élénknek magam. Most aztán kedvem lenne bármihez. Mikor ismét hozzám ér enyhén megremegek és ajkamba harapva fürkészem a tekintetét. Ki hitte volna pár éve mikor még Roxfortos talárban rohangáltunk, hogy így fogunk feküdni egymás mellett? Ahogy kimondja azt a bizonyos szót... valahogy , valamiért nem szoktuk így kimondani, borzasztóan ritka. Azt hiszem mondhatom, hogy egy évben egyszer fordul elő ilyesmi. Csak meghatódva elmosolyodom, és az arcáért nyúlok miközben egy fekete tincset kisöprök izzadt homlokáról. - Én is téged te tök. - nevetem el magam. Na jó ez nem volt tőlem valami romantikus. Így közelebb hajolok és ismét a szemébe nézek. - Szeretlek. - javítom ki gyorsan magam mielőtt kiakad. Lassan megcsókolom, majd csak nézem egy ideig. - Jó ötlet volt ez a nászút, köszönöm.
Izgatottan járkálok fel-alá a szobában, be-bekopogtatva a fürdőszoba ajtaján, a válasz azonban mindig ugyanaz. Mégis hogy tudnak ennyi ideig készülődni a nők? - Máris seprűbeteg lettél? Pedig még rá sem ült, épp csak elővettem a bőröndömből, hogy letisztíthassam és megszeretgessem kicsit ezután a hosszú utazás után. Na jó, talán megjegyeztem, hogy ideje lenne megmozgatni a drágát, egészen elhanyagolva érezheti magát. Ennyi szívjóság igazán lehetne a feleségemben is, ő viszont önző módon bujkál ahelyett, hogy segítene az én magányos barátomon. Vagy rajtam, hogy én segíthessek neki. - Kezdem azt hinni, hogy direkt heccelsz, és csak rám vársz odabent... Mond, van még rajtad ruha? - sündörgök a kulcslyukhoz, hangom akár a selyem. - Ha van, az sem baj... Majd én- Nem tudom befejezni, ugyanis sokkal inkább lefoglal a nyíló ajtó, ami egyenesen fejbe talál. Ajkaimat mély, fájdalmas nyöszörgés hagyja el, miközben az orromat fogva hátrálok tőle.
Jamie hajthatatlan. Mindenképp el akar vinni repülni. Nem mondom nem kedves, és romantikus ötlet hisz ki ne akarná magasról látni hawaiit? Én. Félek a repüléstől, az tény hogy James vezetésével sokkal könnyebb, de akkor se fűlik a fogam a dologhoz. Viszont amilyen lelkes.... igent mondtam. Előtte azért úgy gondoltam felfrissítem magam, a repülő ott, a légyottunk... kell a zuhany. Viszont egész végig a morgásán hallgattam hiába folyt a víz a zuhanyból James csak magyarázott. Már feladva szálltam ki, és álltam neki pálcám segítségével gyorsan megszárítani a hajamat. - Tényleg egy perc és kész vagyok!... Merlinre... - válaszolok vissza a seprűbeteges megjegyzésére, amúgy ... igen. Majd pár perc múlva mikor már a farmerembe ugrálok bele, ismét sürgetni kezd... és persze jópofizni. Forgatom a szemem majd egyszerűen kivágom az ajtót, ezzel is kimutatva, hogy idegesítő... mikor egy reccsenést hallok és egy... nyüszítést. A számhoz kapok hirtelen... majd elkezdek hangosan nevetni. - Ne... ne hara.... - nem tudok még bocsánatot se kérni mert annyira... vicces. Oda megyek hozzá, majd lassan elveszem a kezét az orrától. - Merlinre... ez ... szexibb lettél... - ismét elnevetem magam. Komolyan eltörtem a férjem orrát, most ... eléggé ferde lett, és valamiért nem tudom megállni hogy ne nevessek. Megemelem a pálcámat. - Megnézed? Lehet inkább így maradnál... a kedvedért hazudhatjuk azt is, hogy egy ogre tette. Mit szólsz? - vigyorgok rá kedvesen, mint jó felesége ...
Sablonos húzás részéről, hogy készülődéssel próbálja meg húzni az időnket, de ha erre vágyik, ám legyen. Én így is tökéletesen elszórakoztatom magamat, fő programjaim a céltalanul bolyongás 2 négyzetméteren belül és a beidőzített kopogtatások, mintha én lennék a szobaszerviz, vagy legalábbis egy erdei madár... Aminek hamar letörik a csőrét. Hamar és meglehetősen könyörtelen módon. - GYILKOS! - ordítom torkom szakadtából. - EGY GYILKOS VAN A SZOBÁMBAN! MEG AKART ÖLNI! Azt hiszem, pályát tévesztettem, Lily Potter mellett viszont nem is olyan nagy kihívás ehhez hasonló rágalmakat tettetni. Biztos vagyok benne, hogy direkt csinálta! Mégsem tudom abbahagyni a nevetést azután, hogy elveszi a kezemet az orrom elől. A jókedvem csak úgy száguld, legalább annyira, mint belőlem a vér. - Egy ogre? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel, tovább vihogva. Ekkor nyitnak be hozzánk az emeleten lévő biztonsági és egy takarítónő. A feleségem a pálcáját tartja a kezében és véres a keze a véres kezemtől, valószínűleg ördöginek tűnő nevetésünk abban a pillanatban elhal, ahogy egyszerre visszanézünk rájuk. Ezt hívják jó benyomásnak.
A kitörése egyszerre ijeszt és lep meg. Nem tudok rá reagálni az ordítozására. - Te megkergültél???? - nézek rá ijedten, ez nem vicces, egyáltalán nem. Oda sietek és a szájához tapasztom a tenyeremet. Majd folytatom a nevetést és ezúttal ő is. Majd a kezét is elveszem az orráról... komolyan nem semmi, ennek a faszinak még ez is jól áll. Lassan elkomolyodom, és félre billentett fejjel méregetem a törött orrú férjemet. Majd felajánlom neki , hogy így maradhat max a tettesről hazudunk. - Igen egy Ogre, az menőbb minthogy a feleséged verte be a képedet. Egyébként legalább tudod mire számíts ha még egyszer fikázod a főztömet, illetve... - itt épp közelebb hajolnék hozzá, mikor berontanak a szobába. Komolyan ilyen hangosan kellett kiáltania? A látvány minden bizonnyal elég szokatlan lehet így is. Nagyon zavarba jövök, és oda bújok Jameshez ezzel is mutatva, semmi gondunk nincs valójába, csak a férjem egy címeres idióta. - Szép estét. Valami gond van? - kérdezem ártatlanul pislogva. Persze James orrából folyamatosan ömlik a vér, és a kezem is olyan lett. - Kiáltásokat halottunk, uram Ön jól van? - Tekintete Jamesre vándorol és csak remélni merem James nem fog szégyent hozni rám. - Sajnálom, baleset történt, a férjem pedig a szálloda pezsgőjéből jóval többet ivott, így jó kedve van... - mondom gyorsan mielőtt James megszólalna.
Kedves, hogy segít fogni az arcomat - én az orrom, ő a szám -, legalábbis, mintha egyébként szét- eshetne, málhatna, mint egy zombinak. Búú! Lehet, hogy ezt a halloweent nem választhattam meg, jövőre azonban máris gyűlnek a tervek. - Én ugyan nem - próbálkozok az artikulációval, legyen bármilyen nehéz is jelen körülmények között. Egy csapásra elmegy a kedvem a nevetéstől, a szemöldököm pedig egészen a homlokom közepéig liftezik, ahogy tudatosul bennem a vád. - Lily, azt hiszem, valamit félreértettél. Nem te verted be az orromat - válaszolom türelmesen, közelebb lépve hozzá... egészen közel. - Hanem az ajtó. Ezt a pillanatot választják arra, hogy benyissanak. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen gonosz típusú, kaján mosolyom. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne segítenék: egy gyors, óvatos mozdulattal kapom el a feleségem csuklóját, hogy elrejtsem a pálcáját a kíváncsi tekintetek elől, egyúttal a háa mögé szorítva mindkettőt. - Ó, félreértés - mosolyodok el angyalian. - Ez a nő ugyanis nem az, akinek mondja magát. Betört hozzám és megpróbált leültni, de csak az orromat sikerült betörnie. A muglik kissé zavartan néznek vissza ránk, a biztonsági azonban elindul Lily felé. A szemöldökömet fel-felvonva pillantok a feleségemre. Na, erre mit lépsz?
Nagyon sajnálom, tényleg sajnálom ami történt vele. De akkor is vicces. Nem hagyott most pedig pórul járt. Egyszerűen a látvány is valamiért nevetséges, vagyis csak azért mert én okoztam. Persze mennék oda sajnálni őt végül, mielőtt még elkezdett volna üvöltözni, mint egy fába szorult féreg. Gyorsan oda megyek és lefogom a száját, ez tényleg nem normális. Majd egyszerűen ismételten elnevetjük magunkat. Mikor viszont megenyhülnék és közelítenénk egymás felé, épp emelném a pálcámat is hogy meggyógyítsam az orrát, mikor berontanak. Persze, hogy hallották ki ne hallotta volna az idióta üvöltözését. A biztonsági őrnek ártatlanul köszönök, majd megmagyarázom a helyzetet, hogy a férjem túl sokat ivott. Ami viszont ezután következik... konkrétan tátott szájjal nézek rá Jamesre... ez meg bolondult? Borzasztóan dühös leszek. Legszívesebben tartanám is csuklómat, tegyék rá azt a bilincset, és vigyenek el innen mielőtt megtalálom fojtani. Ez, hogy ilyen helyzetbe hoz. Ugyanis a biztonsági őr közeledik felém. - Mint mondtam berúgott ... - mondom higgadtan, de komolyan a bilincs már a kezében van. - Perfectus totalus - mondom lezseren miközben oldalról előre lendítem a pálcámat. Olyan gyilkos tekintettel nézek rá James-re mint soha életemben. Majd gyorsan elveszem az elmúlt 4 perc emlékeit, mind a biztonsági őrét és takarítónőt. Majd James orrát is egykettőre, cseppet sem finomkodva helyére illesztem. Mikor felolvad a két szerencsétlen.... - Köszönjük, minden rendben. Nem kérünk takarítást. - hessegetem ki őket, akik szerencsétlenek értetlenkedve lépkednek ki a szobából. Egy ideig állok ott és próbálok erőt meríteni. - Csak azért gyógyítottam be az orrodat, hogy újra eltörhessem!!!! - szólalok meg hirtelen, elég... ijesztően még magamnak is. - Elmehetsz a francba James, ezt muszáj volt?? - nézek rá lángoló tekintettel. - Néha elveted a sulykot, de most nagyon! - az elmúlt években megtanultam kezelni Jamest de mindig tesz olyat mivel szokásosnál is kihoz a sodromból. Az biztos hogy a napomat már elrontotta.
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
¤ 
