Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Bármennyire is szórakoztat a felháborodása, hagyom, hogy elintézze a muglikat - minden további piszkálódás túlzás lenne - és elrontsa a játékomat. Mikor távoznak, széles mosollyal az arcomon integetek utánuk, ami azon nyomban el is tűnik, amint Lily megszólal. Szóval máris elvetettem a sulykot. Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára ennyire idegesnek, talán a Pipogyusz eset kapcsán. Pedig ez egyáltalán nem volt olyan vészes húzás részemről, mint amilyennek beállítja. - Ugyan már, hisz egy pillanat alatt eltüntetted őket - válaszolom könnyedén. Közelednék felé, de tudom, hogy hagynom kell, amíg le nem nyugszik, különben tényleg beváltja az ígéretét. - Érdekes, hogy mikor beverted az orromat az ajtóval, volt humorérzéked, most pedig, hogy szórakoztam egy kicsit, már el is illant - vonok vállat. Tudja jól, hogy képtelen vagyok elviselni, ha nem az enyém az utolsó szó. Márpedig mégsem törhettem be az orrát bosszúból, nemigaz? - Na, ne puffogj - kérem hízelegve. Apró mozdulattal jobbra biccentem a fejemet és elmosolyodva pillantok le rá.
Folyamatosan próbálom nyugtatni magamat, nem hiszem el hogy ezt képes volt megtenni velem. Az is elképeszt, hogy meglepi az, hogy kiakadtam. Komolyan csodálkozik ezen. Behunyom a szemem és próbálom össze szedni magam. Nem szakítom félbe, többször is kezd közelíteni felém, én válaszként csak hátrálok. - Pillanat alatt? Szerinted ez teljesen természetes és normális dolog volt? Eleve ismersz te engem? Muglik emlékeit kellett elvennem, hogy ne vegyenek őrizetbe. És ez neked jó játék volt? - nézek rá hitetlenkedve. Elképeszt, hogy meddig képes elmenni, csak hogy igaza legyen. - Merlin szerelmére!! Véletlenül történt! Azt se tudtam ott vagy, és képes volt ezért bosszút állni a feleségeden? - rázom a fejem ezzel is hitetlenkedésemet kifejezve. - Azért illant el James Potter, mert ez egyáltalán nem volt humoros! A jó vicceiden nevetek, de ez nem volt az! - amúgy se szeretem ha én vagyok tréfálkodásai célpontja. De tényleg mély levegőket veszek, és próbálok megnyugodni. Ő is hízeleg de lepereg rólam. Egyedül attól kezdek megbékélni, hogy nászutunkon vagyunk. - Most az egyszer. - mutatok rá. - De ilyen még egyszer ne legyen. - nézek rá halálosan komolyan ellentmondást nem tűrően.
- Amúgy is el kellett volna, mivel látták a varázspálcádat - mutatok rá bölcsen. Azt hiszem, ismét sikerült rátapintanom a lényegre. Nem ez az első eset, hogy emlékezet törlésre, vagy módosításra kényszerülünk, és bármennyire tajtékozzon is, ilyen apróság miatt nem kelt bennem bűntudatot. Inkább benne lehetne annyi lelkiismeretesség, hogy ne pereljen velem a nászutunk kellős közepén. Komolyabb dolgokkal is megbirkóztunk már ahhoz, hogy fennakadjon két mugli megviccelésén. Ez már csak amolyan járulékos kár. - Jól van, anya, megértettem - válaszolom szemforgatva. James Potter! Rossz fiú voltál! Már csak a rivallómat hiányolom. - Nem ismétlem meg, HA végre elindulunk. Tudod, igazán nem tehetek róla, hogy unalmamban és tehetetlenségemben ilyen ötleteim támadnak. Seprűre akarok ülni, én, a fogók gyöngye, a csapatkapitányok Merlinje. Bárki az én helyemben beleőrülne, ha ilyen keserves várakozásra kényszerítenék.
- Tudod jól, hogy muglikkal nem szívesen... szórakozom. - sóhajtok megadóan. Úgyse fogja soha megérteni. Én mugliként éltem a le 11 évet és tudom hogy... más emberekkel szórakozni borzasztó. Csak úgy elvenni az emléküket, kiesett nekik pár perc tudom... de Nem szívesen csinálom. Most pedig olyanba vitt bele amit tudja jól nem esik jól. Ismerem már eléggé, hajlamos arra hogy túl pörög. Viszont cseppet se kedvelem mikor ezt velem teszi. - Köszönöm. - válaszolom felsóhajtva ezzel is kimutatva, hogy megadom magam. Majd csípőre tett kézzel hallgatom végig a monológját. Na igen a repülés... még egy dolog amitől frászt kapok és még is rám erőlteti. Én pedig vagyok olyan hülye, hogy bele is menjek. - Menjünk essünk túl rajta. - veszek egy jóóó mély levegőt. Annyira akarja, én pedig nem akarom elrontani az örömét. Csak reménykedhetem hogy nem szédülök le a seprűről, vagy hányom le. - És ezek után ne mert megkérdőjelezni a szerelmemet irántad... - nézek rá gúnyosan miközben felkötöm a hajamat. - Hozd a seprűdet, azt fogják hinni takarító vagy... - mondom vihogva miközben kimegyek a szobából. Az hogy hol szállunk fel, és hogy ne lássanak meg már az ő dolga lesz. És az is hogy tegyen róla, hogy élvezzem...
- Tudom, ne haragudj... - sóhajtom közelebb lépve, majd ha engedi, gyengéden végigsimítok a karján és a szó szoros értelemben véve fejet hajtok előtte, hogy csókot lehelhessek a homlokára. Hülyeség lenne azt mondani, hogy újra és újra megfeledkezem a származásáról, mert ez nem olyasmi, amiről tényleg meg lehet; azzal is tisztában vagyok, mennyire rosszul esik neki, ha néha többet beszélek a muglikról, mint kellene, viszont mindig is az lesz számomra a természetes, ahogy én felnőttem. Azok a körülmények. Nem gondolkozhatok mindig az ő fejével azelőtt, hogy elsütnék egy poént, vagy véleményt formálnék, és épp ez az, ami érdekesebbé tesz mindent. Szívesen bevallanám neki, mennyire sajnálom, hogy állandóan megbántom őt a tapintatlanságommal, dehát... James Potter nem adhatja meg magát csak úgy a női akaratnak. A végén még az egész férfi létem megkérdőjeleződik, hát nem? Megértem, hogy nem tudja csak úgy maga mögött hagyni a varázstalanokat, viszont ez nem jelenti azt, hogy én képes lennék máshogy tekinteni rájuk. Varázsló, pláne aranyvérű varázsló szemmel ők mindig is szánni valóak lesznek egy kicsit, ez ellen nem tudok mit tenni. - Remek! Sugárzó mosollyal az arcomon kapom fel a seprűmet. - Nos, nekem van egy ennél is jobb ötletem, Mrs. Lily Takarítófeleség Potter. - Hopponálunk... ezt viszont nem áll szándékomban máris megosztani vele, előbb felülök a seprűmre és őt is magamhoz intem. - Próbáljuk ki, egyáltalán ráfér-e mindkettőnk hatalmas segge - kacsintok rá ártatlanul. - Megnézzük, milyen dőlésszögnél hogyan kell kapaszkodnod úgy, hogy ne ess le. - Pozitív kilátások... Hát, mindenre fel kell készülni.
Nem mondom, hogy ezt nem fogja megúszni szárazon. Most az lesz amit ő akar, aztán pedig az amit én. A nászutunk további része azzal fog telni, hogy engem kell kárpótolnia. Ami így belegondolva nem is rossz dolog. Kihasználom az alkalmat, nem kell félteni. Majd a javaslatára megtorpanok és kikerekedett szemekkel nézek rá. - Hogy mondod? - nyelek egy nagyot. - AZT HITTEM már kipróbáltad mással. Úgy értem olyan magabiztosan javasoltad, hogy repüljünk együtt azt hittem valamelyik csajocskáddal már eljátszottad, hogy elvitted egy körre a seprűdön. - nézek rá rémülten, bár tisztában vagyok vele nem igazán hatom meg ezzel. Félve állok oda mellé, mert inkább itt próbáljuk ki, mint majd a magasban. Komolyan ez a férfi fog egyszer a sírba vinni. - Ha megakarsz tőlem szabadulni, van annak könnyebb módja is. - nézek fel rá kétségbe esetten, nem hiszem el, hogy ezt csinálja velem. Felváltva nézem őt és a seprűt. Ennél jobban nem tudom kimutatni a bizalmamat és hogy szeretem.
Elgondolkozva biccentem jobbra a fejemet. - Tegyük fel, hogy már próbáltam. Minden seprű más, és a terhelése is meghatározó szempont. Ezen a gyönyörű darabon - simítok végig az említetten - nem ült még senki, már persze rajtam kívül. Ez nem jelenti azt, hogy veszélyes. Biztos vagyok benne, hogy a muglik sem véreznek el egy más típusú autó vezetésénél és rohannak bele egyből az előttük lévőbe. - Különben senki sem vásárolna újat. Én már csak tudom, hisz nemrég szereztem meg a jogosítványomat! - Például egy biztonsági őr és egy takarító? - kérdezem viccelődve, miközben felülök a seprűmre, majd biztatásképp kinyújtom felé a karomat. - Te vagy a legbátrabb boszorkány, akit ismerek - mondom elismerően, amint felül mögém. Megvárom, hogy átölelje a derekamat, majd a bevezetésemnek megfelelően kezdem jobbra-balra, előre-hátra dönteni a seprűt, a cirka fél méteres magasságunkban. - Csukd be a szemed! - figyelmeztetem, mielőtt megérezhetné a jól megszokott émelygést, ami a hopponálás mellékhatása. Mivel nem tudtam pontosan meghatározni, a Canyon kellős közepén tűnünk fel, így hát - feltéve, hogy eleget tett a kérésemnek - először is szilárd talajt kerítek magunk alá, mielőtt utasítanám rá, hogy nyissa ki a szemét. - Készülj fel, elég magasan vagyunk.
Csak fásultan nézek rá, majd felemel fél szemöldökömet. - Tegyük fel mi? Komolyan Potter hány nő lovagolt már a seprűdön? - na igen ez a tökéletes mondat aminek a legtöbb értelmezése lehetne... ki milyen szándékkal próbálja. Na őszintén szólva nem igazán vagyok kíváncsi arra a bűvös számra, nem lenne elég ujjam hozzá, hogy számolgassam. Mindig nem értem hogy kötött ki mellettem... ez örök rejtély lesz számomra. - Haha... - nevetek gúnyosan, majd ahogy a seprűre ül azonnal eltűnik a vigyor a képemről. Mély levegőt veszek és egyszerre nyelek egy nagyot. Mikor nyújtja a kezét szó nélkül megfogom, és mögé ülök szorosan átkarolva. - Igen? Akkor én miért nem érzem magam annak? - nevetem el magam kínomba miközben az arcom beletúrom a hátába. -Más mögé úgy se ülnék... mit meg nem teszek érted... - morgom a hátába nem hiszem hogy érthette amit mondok. De valóban másban nem bízom annyira, hogy mögé üljek, csak Jamesben. Fura dolgok vannak, igaz? Már rég csukva a szemem, körülbelül mióta felültem mögé, és görcsösen karom át. Nem bízok semmit a véletlenre. Majd jön egy hirtelen fura, és émelyítő érzés ami a hopponálás mellékhatása. A megjegyzése meg kell hogy mondjam nem igazán nyugtatott meg. Csak a szellőt érzem, és a madarak csicsergését. És határozottan azt, hogy nincs föld a lábam alatt. Még szorosabban ölelem át, félek kicsit hogy kiszorítom belőle a szuszt is. - Lefogok esni, érzem... - nem mintha nem .. vagyis nem próbáltam még zuhanva hopponálni, de magától a zuhanástól rettegek igazán.. a magastól... és hogy szétloccsanok. A szemet egyszerűen képtelen vagyok kinyitni. - Nem fog menni ... - félig kinyitom meglátom a magasságot és vissza csukom. Nem, nem ez rossz ötlet volt... Billeg ez a seprű fújja a szél is... még is hogy találhattak ki ilyet hogy óriás fogpiszkálón utazzunk.
- Biztos, hogy kíváncsi vagy rá? - kérdezek vissza csintalanul. Némi elégtétellel veszem tudomásul, hogy a seprűm láttán megfeledkezik a szarkazmusa csillogtatásától. Igen, az ilyesmi gyakran megesik. Ennek ellenére nem áll szándékomban kigúnyolni, vagy visszaélni a bizalmával. Bátorító mosollyal és féltő gondoskodással invitálom a járgányomra. Minél előbb hozzászokik a repülés gondolatához, annál jobb, nem szeretném, ha rosszullét kerülgetné, vagy egyszerűen csak képtelen lenne élvezni a táj nyújtotta élményt. - Hidd el, nem fogod megbánni - válaszolom tőlem szokatlan mértékű kedvességgel a hangomban. Remélem, jól vettem ki, amit mondott.
- Bízol bennem, vagy sem? - kérdezem már-már csipkelődve. - Nem is lehetnél nagyobb biztonságban, mint itt, mellettem. Fél percen belül a lábunk talajt ér, bár mondanom sem kell, rémisztően meredek és kevés a hely, amin egyensúlyozok, így továbbra is leginkább a seprű adja a támpontot. Minden esetre talán elég hozzá, hogy szusszanjon egyet és feldolgozza a látványt. Ha összeszedte magát, tényleg kezdetét veheti a repülés. - Kinyithatod a szemedet. Sikítani ér, hányni nem - hadarom hozzá gyorsan a canyon-szabálykönyvet.
Nyitnám a számat a válaszadásra, de azonnal meg is gondolom magam. Nem is tudom igazán milyen válaszra várnék. Azért vagyok kíváncsi inkább, hogy hátha sokkal kevesebb számot hallanék mint amennyire gondolok. Lehet ez megnyugtató lenne? Helyette csak forgatom a szemem válaszképpen. Majd bizalmat szavazva neki, megfogom a kezét és mögé ülök. Mondanom se kell az volt az első dolgom, hogy szorosan átkarolom és az arcomat szememet becsukva a hátába temetem. - Ajánlom... - suttogom halkan, majd érzem is a kellemetlen érzést, amit úgy hiszem soha nem fogok megszokni.
Érzem, érzem hogy nincs alattam talaj. Mély levegőket kezdek szaporán és egyre szaporábban kapkodni. - Persze... bízom. - mondom végül. De akkor se tudom rávenni magamat, hogy a szememet kinyissam. A megjegyzésére elnevetem magam. - Mond hogy tudod magad elviselni... - majd talaj.. szilárd talajt érzek. Kinyitom a szemem és szinte leugrom arról a fogpiszkálóról. - Na most örülsz? - úgy teszek mintha ennyi volna, pedig tudom hogy csak most fog belejönni. Viszont... a szemeim kipattannak, majd körbe fordulok. Gyönyörű helyen vagyunk, minden zöld, szinte vakítóan zöld.. az ég... szintén rikítóan kék. Nem hiszem hogy eddig láttam volna ennyire tisztán. A hegyek szinte már fenyegetően de kedvesen emelkednek fölénk. Észre se veszem de széles mosollyal ábrándozom. - Ez... komolyan nem láttam még ennél szebbet. - izgatottan pattanok James elé és ugrom a nyakába... igen érdekes mit vált ki belőlem ez a hely.
Elvigyorodom a kérdése hallatán. Már vártam, mikor térnek vissza a szokásos, imádott megjegyzései, de nem gondoltam volna, hogy ez tényleg ilyen hamar bekövetkezik. Hát nem megmondtam, hogy ő a legbátrabb nő a világon? Bármilyen erős tériszonya is legyen, nem futamodik meg, sőt, hamarosan a szemeit is kinyitja. Enyhén balra döntöm a felsőtestem, hogy a vállam fölött hátrapillantva figyelemmel kísérhessem a változást, ami végbemegy rajta. Alig veszem észre, hogy az én mosolyom is egyre szélesedik az öröme láttán. - Én igen - válaszolom a szemébe nézve. A karommal segítem és tartom, nehogy elveszítse az egyensúlyát, mikor elém ugrik. Gyönyörűm. - Nos, készen állsz? - kérdezem néhány perc elteltével, ujjaimmal félresimítva néhány kósza tincset az arcából. - Ez még csak a bemelegítés volt. Ha benne van, már segítek is, hogy visszamásszon mögém. Amint stabilan kapaszkodik, a lehető legóvatosabban rugaszkodom el a földtől, hogy körberepüljük a canyont.
A repülés maga nem igazán tetszik, szerintem soha nem is fogom megszokni, sem megszeretni. Viszont James évek óta unszolt vele, hogy mikor megyünk el már együtt repülni. Most beadtam a derekamat, ezt veheti nászajándéknak. Viszont minden erőmre szükségem van, hogy kibírjam ezt az utat. Csak is mikor már érzem a föld közelségét vagyok hajlandó a szememet kinyitni. A látvány viszont egyszerűen elkábít. Csoda szép, valamiért gyerekkori kedvenc könyvemet juttatja eszembe: Alice Csodaországban. Hirtelen boldogság roham következtében nyakába is ugrok széles vigyor kíséretében. James is örül annak, hogy én örülök így mind ketten marhára örülünk addig a pillanatig, míg megint mögé nem kerülök a seprűn. - Ha azt mondom nem állok készen akkor vissza gyalogolunk? - nézek rá sűrű pislogások közepette, de soha nem vállt be nála, és úgy hiszem nem is fog. - Nyitva kell maradnia a szememnek, igaz? - nézek rá már inkább szomorúan. - Ohajaj... - morgom ismét már a hátába fúrom a fejem. Annyi különbséggel, hogy oldalra nézek, és erőszakkal tartom nyitva, szinte természet ellenesen bambulok előre. Lehet dúdolnom kéne valamit, igen az talán segítene... majd elkezd emelkedni... nem, nem segít... Ahogy lassan emelkedünk egyre szaporábban veszem a levegőt. - Ne nézz le... - mondom hirtelen. - Nem ezt kéne mondanod ?? Mindig ezt mondják, ne néz le... de te nem mondod!! - torkollom le kétségbe esetten, már rájöttem .. nem akarok lenézni inkább egyenesen a tarkóját bámulom. Nyitva van a szemem, csak arról volt szó. - Jé... van egy anyajegyed... - mondom mintha misem lenne természetesebb. Most jövök rá, hogy még nem láttam a tarkóját, vagyis biztos hogy láttam, csak nem figyeltem meg alaposabban. Majd egyszerűen megfeledkezem beszólására hol is vagyok és oldalra nézek... a látvány elképesztő. - Te jó ég... - mondom hirtelen. Nem mondom, hogy a gyomrom nem liftezik, és nem kapaszkodom Jamesbe kétségbe esetten... de a látvány kárpótol.
- Szerinted igen? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel, széles vigyorral az arcomon. - Akkor most bepótolom a kimaradt idegenvezetést. Ez itt - intek körbe, így egy pillanatra fél kézzel fogom a seprűt - a Waimea Canyon. 16 km hosszú és 1 km magas. Még mindig sétálva akarod folytatni az utat? - pillantok rá szórakozottan. Nem tudom, mitől fél, nem is sok az az 1 km, pláne a hosszához képest. Csak gondoljon arra, hogy vannak nagyobb számok is. Például a mellmérete. Ha már említettem, én is lecsekkolom, nehogy leszédüljek a seprűről félelmemben! Bármennyire is szeretném folytatni eme tériszony megelőzést, nem időzhetünk túl sokat idefent, úgy hogy legjobb lesz máris indulni. - Dehát azért vagyunk itt, hogy lenézz - nevetem el magamat a hiszti hallatán, bár közel sem vagyok olyan bátor: még csak az hiányzik, hogy elkezdjen csapkodni és mindketten lezuhanjunk. Mikor hirtelen elhallgat és tejóégel egyet, valami ennél is szörnyűbb lehetőségre gondolok - igazából mindenre, leszámítva, hogy ennyire elragadtatja a látvány. Végre! Kifújom a levegőt és vetek rá a vállam fölött egy mosolyt.
A vízesésektől kezdve a vulkánokig mindenhová elrepítem, csak úgy ontva magambóla bölcsességeket, és ha valamelyest hozzászokik a magassághoz, a trükközéseimtől sem kímélem meg. Ebből kifolyólag mire visszaérünk, alighanem sorra veszi az összes gyilkossági módot, ami csak létezhet, de hé... egyben vagyunk. - Nos, milyen volt? - kérdezem óvatosan, miután visszahopponáltunk a lakosztályba.
- James ez ártatlan próbálkozás volt..- megrökönyödöm. - Te elolvastál egy útikönyvet? Csak nem készültél? Hát ez nagyon édi... - vigyorodom el magam. Nem hiszem hogy ezt magától tudja. - Tudod, hogy sportos vagyok... - mondom reménykedve, de valljuk be esélytelen. Majd pillanatok alatt ismét a levegőben vagyunk, de ezúttal már a szemem is nyitva tartom és nézem a tájat, ami egyszerűen lenyűgöz.
Az egész repülő utat végig okoskdta. Szerintem végre élvezi, hogy nem én ontom magamból a bölcsességeket, hanem végre ő mondhat nekem valami újat. Nem is szakítom félbe, csak hallgatom miközben nézem a tájat. Olyan gyönyörű, minden gyönyörű. Igaz a dobogó szívem cseppet se csitul az út közben, viszont a látvány teljes mértékben eltereli a figyelmemet a pánikomtól. Na meg James túra vezetése. Már a nap is kezd lemenni mire végzünk a kis túránkkal. Miközben vissza térünk a lakosztályba nem igazán beszélgetünk, de végül megkérdezi hogy tetszett. - Azon kívül, hogy végig halálfélelmem volt, és az összes imát felmondtam magamban amit ismerek.... - azaz egyet sem. - ... lenyűgöző volt, köszönöm. - mosolyodom el. - De a naplementét kifogjuk hagyni. Hát kell annál romantikusabb? - előveszek egy fecnit, ezt tőle tanultam. - Nekem is van listám.. összeszedtem a világ legnyálasabb romantikus dolgait, és az is rajta van. Igen James Potter neked is lesznek kötelességeit. Gondoltam megúszod ezt szárazon? - bevetem legördögibb vigyoromat.
- Még, hogy ártatlan próbálkozás! Neked, mint nőnek, minden porcikád ördögi - válaszolom tettetett komolysággal. - Én magamtól vagyok ilyen isteni. - Ki kérem magamnak! James Potter? Olvasni? Ch. Ezzel a gonosz feltételezéssel és vigyorgással máris alátámasztja az iménti elméletemet, amit ezentúl akár megfigyelésnek, tudományos ténynek is nevezhetnénk. A végén még az asszony révén írom be magamat a történelembe. Persze, a történelem unalmas... Micsoda dilemma! Nem baj, erre is találok megoldást. Dr. Potter. Jóízűen nevetek a próbálkozásán; legszívesebben egy puszit is nyomnék az arcára, de kétlem, hogy ebben a magasságban örömére szolgálna bármi, ami elvonhatja a figyelmemet a repülésről. Szerencsére ezúttal nem fenyeget minket az a veszély, hogy nekimegyünk egy oszlopnak.
És tessék, ez a hála? Megrökönyödve nézem a listáját. Ha tényleg az, aminek mondja... Akár azt is felírhatta volna címként, hogy VILÁGVÉGE. - Blöffölsz - sandítok rá egyszerre hitetlenkedve és kétségbeesetten. - Tudom, hogy csak blöffölsz.
Csupán szerényen elnevetem magam. - Azt mondod hogy a nagy haj mögött, nagy ész is rejtőzik. Ugyan James, én így szeretlek. - kacsintok rá. Tudom, hogy készült, és ezért csak még jobban imádom. Végeredményben nem lett szörnyű a nap, a látvány mindenért kárpótolt. Nagyon örülök hogy elhozott, és úgy amúgy is az útért. Ránk fért ilyen fajta lazítás, és aggodalom.
Mikor vissza érünk, kissé fáradtan érzem magam, de egyben pörgök is az adrenalintól. Nem tudom hogy lehet, de élvezem. Mikor felhozakodom a cetlivel James azonnal megváltozik és az én arcomra is kiül egyfajta diadalittas mosoly. Majd előkapom a cetlit amit... haha a mosdóban írtam. - Első a naplemente. Csak gondoltam kedves leszek veled, és nem doblak a mély vízbe. Ne kezdjük rögtön a nagy dolgokkal. - itt színpadiasan átnyújtom neki a listácskámat. Ami azt illeti ez nem csak neki lesz kellemetlen, mert ezek a dolgok épp úgy zavarba hoznak engem is mint őt. Viszont ez remek teszt, hogy még is mit mer ebből megcsinálni NORMÁLISAN. Alig várom az arckifejezését miközben elkezdi majd olvasni.
Romantika Lista írta: Lily Potter 1 ) Megnézni a naplementét a tengerparton. 2 ) Egy vacsora egy puccos étteremben. 3 ) Közös csónakázás. 4 ) Romantikus dalt, verset írni. 5 ) Megosztani egymással mit is szeretünk a másikban. 6 ) 100 rózsát kapni. 7 ) Megnézni egy romantikus filmet összebújva. 8 ) Cuki beceneveket adni egymásnak. 9 ) Választani egy közös csillagot.
Ajkamba harapva izgatottan nézem a férjem reakcióját. Ennél extrémebbeket akartam, illetve zavarba ejtőbbeket, aztán mikor elkezdtem írni nem jutottak ennék morbidabbak eszembe amik zavarba hoznák a nagy James Pottert. Na meg persze folyamatosan zaklatott az ajtó előtt, így nem tudtam kellően koncentrálni. Remélem ez is épp elég hatásos lesz.
- Eszesen - fűzöm hozzá tudálékosan, majd meggondolva magamat mégiscsak fordulok egyet, hogy puszit nyomhassak az arcára. Alattunk a seprű veszélyes mértékben leng ki a váratlan mozdulattól, de így is épp elég óvatos vagyok ahhoz, hogy ne okozzon gondot. Ha úgy ítélem, túl szemtelen hozzászokott valamennyire, ennél veszélyesebb mutatványokkal is számolnia kell.
Mire visszaérünk, csak úgy dagad a mellkasom a büszkeségtől. Nem az idegenvezetői sikeremért, vagy a seprűnyélen bizonyított tehetségem miatt, hanem azért, mert Lilynél fantasztikusabb nő egyszerűen nincs a világon. Képtelen vagyok elrejteni azt a nyálas, szeretetteljes mosolyt, ami ránézve minden egyes alkalommal kiül az arcomra. Erre jön egy ennél is nyálasabb lista, egy egész LISTA, amit teljesítenem kéne. De biztosan... komolyan gondolta ezt? Állatkínzásra vetemedik? Kétkedve pillantok rá, majd vissza a sorokra. Fel, le. Lily, betűk. Betűk és betűk és betűk és csupa borzalom, és... - Rendben, Csokibékám. - A mennyezet felé emelem a szemeimet, szinte hallani az agyamban lévő fogaskerekek ütemes kattogásait. - Nem, ez nem az igazi. Mézborom! Ha erre vágysz, megadom neked. Feltéve, hogy mindkét listának a végére érünk, mire befejeződik a nászút - teszem hozzá győzelemittas vigyorral. Az enyém kétszer olyan hosszú! Meg a lista is.
Fülig érő mosollyal fogadom az apró kis puszit az arcomon, de aztán felsikoltok mikor a seprű "épp hogy" megbillen. Ha egy puszi az életünkbe kerül...Csak felsóhajtok és reménykedem, hogy az utunk ezen része ami a levegőben játszódik hamarosan véget ér.
Egyszerűen el se hiszem, de sikerül a tervem. Vagyis sikerül egy időre lesokkolnom James Pottert, de hamar fel is találja magát. A listám ugyan 9 pontból áll, de gyorsan csupa olyan dolgokat próbáltam összehozni, ami James számára lehetetlen feladat. Kizárt dolog hogy ennek a felét legalább komolyan végig csinálja. Csak hunyorogva nézek rá. - Ugyan James... nem figyelsz. Ezeket véresen komolyan végig kell csinálnod. Nem paródia, nem gúny tárgya semelyik. Mintha ... romantikus férj lennél és az érzések úgy áradnának belőled. Gondolod ezt képes vagy megtenni? - viszont a feltételére most én kapok enyhe sokkot. Elolvastam azt a bizonyos listát, ahol felsorolja hol akarja csinálni... nem mondhatnám prűdnek magam, főleg mióta vele vagyok. Viszont vannak bizonyos határok, és a háromnegyedénél fülig elpirultam. Nekem a szex nem játék, és bohóckodás ... meg merlinre hisz nyilvános is benne van! - Na jó az én ajánlatom... mindegyik randi után szexelünk. Ennyit tudok felajánlani. És ha végeztünk a listán lévő összes dologgal a tiédet rituális szertartás elvégzése közben elégetjük, hogy még maga az ördög se találja meg, mert még az is elszégyellné magát tőle. - nyújtom a kezemet, hogy ezzel is megpecsételjük az alkunkat. Bele kell mennie, mert ha nem tudja jól hogy élete végéig még mikor kísértet is leszek nem fogom hagyni gyávasága miatt.
Hé, most komolyan azért csápol, hogy elrontsam a próbát? Még mit nem! - Igenis romantikus férj vagyok - válaszolom sértetten. Úgy csinál, mintha nem épp az elmaradt nászutunk pótolásán lennénk, mintha nem én dobtam volna fel és erőltettem volna rá az ötletet, mikor szükség volt egy kis győzködésre. Egy egész útikönyvet betanultam, hogy lenyűgözzem, és most úgy csinál, mintha az iménti kis utazásunk nem is történt volna meg? Hálátlan nőszemély! - Így hát természetesen képes vagyok rá. - És nem csak azért, mert tehetségem van a színészkedéshez. Ott rontotta el, hogy kinyilvánította, mennyire lehetetlennek rajta ezt az egészet: most már csak azért is bebizonyítom, hogy megy. Miután alaposan kiröhögtem magam a feltételein. - Egy feltétellel - emelem magasba a mutatóujjamat. - Ha minden egyes randi után az én listám szerint szexelünk. - Magasba emelem a szemöldökömet és egyre szélesedő mosollyal pillantok vissza rá. Nos, Lily? Te mennyire vagy merész?
Csak nézek rá kedvesen mosolyogva, persze elhiszem amit mond. - Igen az vagy szívem. - a vigyorom még szélesebb lesz. Az tény, hogy én se vagyok valami hű de romantikus, és tulajdonképpen el se várom. Én annak a híve vagyok, hogy ha kimutatják többet ér mintha folyamatosan bizonygatnia kéne. Ha bizonyítani kell az érzéseit, ott már régesrég gondok vannak. Majd nagy vidáman adom át neki a listámat, és elégedettséggel tölt el a reakciója is. Viszont tudtam, hogy nem lesz könnyű vele alkut kötni. Tisztában voltam vele, hogy neki is lesznek feltételei. Aztán ismét rám cáfol amire, a kezemet le is engedem, majd inkább karba teszem. - Nem fogok a listádról... maximum... válogatok. - kissé zavartan válaszolok. Azt mondja 9-et kéne kiválasztanom ami nem olyan vészes? Még az is sok. - De csak akkor, ha komolyan végre hajtod, ha egyiket is elrontod nem jár utána a szex. Világos? Jah és csak is az én feltételeim mellett... - jobb ha belemegyek, mert győzni akarok. Most az egyszer én akarom megfogni James Potter grabancát és nem engedni. Egyébként is ha szexről van szó, vannak olyan trükkök hogy aztán elfelejtse a körülményeket. Szerintem meg fogom tudni oldani, hogy az extrém helyzeteket kihagyva mind a ketten jól járjunk. - Akkor hát? - nyújtom ismét a kezemet. Azt hiszem nem fogunk unatkozni.
- Rendben van! Válasszunk ki kilencet. - Csak hogy lássa, milyen nagylelkű vagyok. Máris előhúzom a zsebemből a saját listámat: jobb, ha még azelőtt szembesül vele, milyen feltételek szerint köt alkut, hogy hivatalossá tennénk az egyezséget.
1 ) Medence 2 ) Jakuzzi 3 ) Tengerpart 4 ) Erdő 5 ) Láthatatlanná tévő köpeny 6 ) Lift 7 ) Tető 8 ) Más szobája 9 ) Raktár/kamra/irattár 10 ) Park 11 ) Könyvtár 12 ) Mosdó 13 ) Folyosó 14 ) Seprű 15 ) Repülő, vagy más mugli közlekedési jármű 16 ) Sámán kunyhó, ahová elmegyünk - bizony! 17 ) Mosókonyha 18 ) Erkély 19 ) Kihalt ház - brr 20 ) Kórház 21 ) Rendőrség 22 ) Tűzoltóság 23 ) A Hotel igazgatójának irodája 24 ) Óriáskerék . . . 60 ) Táska
Gyermeki lelkesedéssel pillantok vissza rá. - Nos? Ha választott, már kezet is fogok vele, de nem mulasztok el egy mindentudó kacsintást. - Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk a naplementét egy tengerparti, puccos étteremben? - vetem fel mindjárt. Na, nem mintha olyan gyorsan le akarnám tudni a kilenc pontot, de praktikus ötlet nem lehet rossz ötlet, arról nem is beszélve, hogy mi lesz a jutalmam. - Mandragórám - teszem hozzá gyorsan a legelbűvölőbb mosolyomat elővéve. Ami pedig a listám hiányos részeit illeti - gondolok itt arra, hogy nem írtam hozzá, milyen helyszínen bújjunk el a táskában - a lap alján a lehető legapróbb betűs rész hirdeti, hogy a kiegészítés joga egyedül és kizárólagosan James Potteré.
Hitetlenkedve nézek rá csupán, nem hiszem el hogy soha nem lehet enyém a győzelem vele szembe. Nála makacsabb emberrel nem találkoztam. Persze, hogy nem enged és nem ráz kezet. Csak sóhajtok, és mikor kikapom mérgesen kezéből a listáját újra átolvasom. Elsőnek csak beleolvastam, és meg kell hogy mondjam az is épp elég sokkoló volt. Most hogy végig olvasom egyesével az összeset. Csak szomorúan és kétségbe esetten nézek a férjemre. - Komolyan ez ... - bökök a papírra. - ... a vágyad? Elég beteg embernek tartalak. - sóhajtok. - Komolyan nem értem ilyen vágyak mellett miért mellettem kötöttél ki. - hát jó végülis van olyan benne ami nem annyira vészes, és kibírom.. meg úgy is megoldod Lily semmi gond. - Hát akkor... - fogok egy tollat, és elkezdem kipipálni azt a 9-et amibe még benne lennék: 3 ) tengerpart ( elhagyatott részén, közönség nélkül ) 5 ) láthatatlanná tévő köpeny ( az alatt úgy se lát senki ) 9 ) Raktár/kamra/irattár ( ha bezárjuk az ajtót ) 18 ) Erkély ( este , lámpa nélkül ) 19 ) Kihalt ház ( ha találunk ) 7 ) Tető 8 ) Más szobája ( zár ) 6 ) Lift ( megállítjuk ) 10 ) Park ( kihalt rész ) - De mond csak párra azért kíváncsi lennék még is hogy gondoltad... óriás kerék, táska, seprű ... még is mi bajod van, azt hittem volt gyerek szobád. - forgatom a szemeim, de azért elnevetem magam. Tuti ezeket csak hülyeségből írta bele, legalábbis ezzel nyugtatom magam. - Na szóval ezekkel a feltételekkel... - kapom el a markát kézrázásra, majd azzal a lendülettel oda is húzom magamhoz, és a karjaimat átkulcsolom a nyakánál. - Kihívás elfogadva Potter.
- Minden férfinak vannak ilyen vágyai, Mrs. Potter - jegyzem meg bölcsen, fel-le húzogatva a szemöldökömet. - Csak van, aki nem mondja ki. Én viszont mindent, minnnndent, méghozzá szemrebbenés nélkül. Azt viszont korántsem bírom ilyen nyugodtan végignézni, hogyan egészíti ki a 9 választását. Összekulcsolom a karjaimat, és egyik kezemet a szám elé emelve pillantok felváltva Lilyre és a papírra. Meg sem merek szólalni, amíg kezet nem fogunk, különben egész biztos elröhögném magam. Engedelmesen kulcsolom át a derekát, hogy egy csókkal pecsételhessük meg a kihívást. Ezután elérkezetté válik a pillanat a bomba robbanására. - És most olvasd el az apró betűs részt - vigyorgok rá diadalittasan, és a biztonság kedvéért hátrálok pár lépést. - Egyébként szívesen elmagyarázom a továbbiakat, a legközelebbi alkukötésünk alkalmával - kacsintok rá. És nem szóban fogom ezt tenni...
- Igen efelől nincsenek kétségeim, de vannak azoknak is bizonyos... határai és fokai. -forgatom a szemem. - Komolyan neked más nőt kellett volna elvenned ha ez a normális. - sóhajtok, majd kiválasztom azt a bizonyos 9-et ami nem annyira vészes és még tudom teljesíteni úgy, hogy még én is élvezzem. Ahogy átadom neki a feltételekkel szült választásaimat, már látom is hogy kifog térni az apró betűs részre. Mikor elhúzódik tőlem, én is hátrább lépek és ismét karba tett kézzel nézek rá. Tudtam hogy ez lesz én csak hitetlenkedve nézek rá. - Nem ismersz ha azt hiszed a disznó feltételednek megfelelően fogok eljárni. Egyébként szerintem annak is örülj, hogy ebbe belementem. - mosolygok rá negédesen. - És most engedelmeddel elkészülök. - sétálok el mellette emelt főlve, egy kis turkálás után a bőröndömben mit sem törődve a faképnél hagyott férjurammal besétálok ismét a fürdőbe. Annyira szexi darabot nem hoztam magammal, tulajdonképpen azért mert nincs is. Egyszerűen gondoltam bevetem a titkos fegyverem, ha arra kerül a sor ne is gondolkodjon a hülye feltételein. Így felveszem az egyik ruhámat, nehéz szívvel, de előveszem a pálcámat és sitty sutty átalakítom... hát igazán nőies darabra. Párat pördülök a tükör előtt, még szerencse, hogy ebbe a luxus fürdőbe akkora a tükör. Megmutatja az alakomat, és a dekoltásomat is. Mély levegőt veszek, nem igazán szeretek így járkálni, az egy dolog, hogy otthon így csábítgatom a férjemet. Viszont ezt meg kell tennem. Nyerni akarok. A hajamat is enyhén behullámosítom, és sminket is dobok magamra. Nászúton vagyunk, randizunk a férjemmel... és nyerni akarok. A cél szentesíti az eszközt. Vagy ilyesmi. Így aztán kisétálok a fürdőből az új külsőmmel kicsit félve a reakciótól. Mindig félek ilyenkor, hogy inkább nevetséges vagyok, mint szexi és nőies. Hát most kiderül. - Szóval... egy tengerparti étterembe ? - nézek rá kérdőn, és próbálok halálosan komoly maradni.
- Egyet azért szögezzünk le. Mindketten tudjuk, hogy nem vagyok normális. - Nem is értem, miért kell ezt magyaráznom. - Ezért vagyunk mi ilyen jó páros. Az ellentétek vonzzák egymást. Próbálom a kis Jamesnek is ezt sugallni, dehát... hát nem is értem, hogy juthat eszébe ilyet mondani! Még, hogy más nőt kellett volna elvennem! Egy idióta lista miatt? Én is mondhatnám ugyanezt a csöpögős felsoroltakra, főleg, miután kijelentette, hogy nem vagyok romantikus. Hát nem tudom, melyikünk ejtett el egy "nem kellett volna" mondatot a nászutunk kellős közepén. Rosszallóan rázom a fejemet. Nem hiszem el, hogy ilyen pokróc lett. - Alig várom, fülcimpacsokrom! - mosolygok vissza angyalian, de amint hátat fordít nekem, máris elkomorulok. Jobb lesz, ha még most nekiállok az öltözésnek, különben az ördögi terveim elterelnék a figyelmemet. A nyállistához igazodva választok magamnak inget és nadrágot, na persze csak is úgy, hogy ne nézzenek rám furán az étteremben. A végén még azt is felróná nekem. - Ami azt jelenti - válaszolok Lily felé fordulva... azaz válaszolnék, ha nem akadna el a szavam. Nagyot nyelve és kissé megkésve gombolom be az ingemet. - Igen, úgyhogy akár le is vehetnéd azt a harisnyát. - Meg egyébként is, bűn lenne eltakarni azokat a gyönyörű lábakat.
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
¤ 
