Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Felnevetek, amikor azt mondja, hogy veszélyt jelentek rá. Igen, persze, én vagyok a legfélelmetesebb és legveszélyesebb nőszemély Severus Snape-nek. – Igen, minden bizonnyal én vagyok a legnagyobb veszély rád nézve – felelem kuncogva, majd lassan alább hagy a nevetésem. Egy kicsit meg is köszörülöm a torkom, nehogy megint rám merjen törni. Nem hiszem, hogy én vagyok a legnagyobb veszély forrás, szerintem első helyen inkább az alkohol áll, és maximum az után jöhetek én. A lakásomba érve várok egy kicsit, hogy Severus is valamilyen szinten jobban legyen, addig pedig lebeszéljük mi legyen a következő program, ami nem más, mint az idegenvezetés Delia földjén. Az első állomás pedig a laborom, ami lehet, hogy első látásra nem éppen bájitallabornak néz ki, de ahogy bármelyik szobát, ezt is pillanatok alatt át lehet rendezni, amikor kell. Meg nekem elég a szoba egyik sarka, az meg ráadásul messze is van attól a drága tigrises szőnyegtől. Amit persze még anyám sózott rám. Először a nappalimban volt, végül át került ide. Bár én még azt sem bánnám, ha elégne, vagy egy bájital tönkre tenné. Legalább lenne miért kihajítanom. – Jó, biztos nem így képzelted el. Valóban sok minden van itt, olyan is, ami talán nem kéne – mondom megvonva a vállam. Tudom, hogy milyen elképzelése lehet neki a laborról. Mondhatni minimalista stílus. Csak az legyen benne, ami szükséges a bájitalkészítéshez, és semmi más. Én a hozzávalókat a tárolóban tartom, ott a páratartalmat is jobban tudom szabályozni. – Akkor megnyugodtam – felelem felkuncogva, majd kilépek a folyosóra. – Nos, akkor szerintem jöhet a tároló, a konyha, és a földszint. Odafent van még egy könyvtárszoba, na, meg a hálószobák. Ja, és természetesen a fürdőszoba is – mondom, miközben el is indulok a tároló ajtaja felé, amit aztán kitárok, hogy beléphessünk. Itt aztán van minden. Tároló szekrények, vitrinek, fiola tartó dobozok, egy asztal a rajta hagyott könyvvel, amit még a múlt héten használtam. A hozzávalók is szépen elhelyezve a polcokon. A különböző nagyságú üstök pedig az egyik sarokban kaptak helyet. Felmosó és seprű is van idebent. Egy szóval minden itt van, amire csak szükségem lehet.
Hello darling, my name is
Severus Snape
I have got magic power. I'm a wizard.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 107
Tárgy: Re: Delia & Severus Pént. Aug. 26, 2016 9:27 am
Severus & Delia
Mikor felnevet, az én arcomat is halvány mosoly színezi be. - Rám és mindenki másra, Mulciber - teszem hozzá élcelődve. Meglep a... visszakozása? Nem is tudom, mi lenne erre a megfelelő kifejezés. Büszkén ajánlotta fel, hogy körbevezet a lakásában, úgy tűnt, minden egyes szegletéért odavan, mégis mentegetőzni kezd az első helyiségnél, ahová belépünk. Egyáltalán nem vall rá; ő az, aki a legérthetetlenebb dologba is belemagyarázza a logikát és sosem jön zavarba, főként ilyen apróságok miatt. Azt hiszem, ez a vajsör műve. - Így van. - Ez már inkább a józanságomé. - De hát nő létedre érthető, ha nem állsz meg a feltétlenül szükséges dolgoknál. - Ez pedig azé, hogy mégsem tisztult ki egészen a fejem. Egyébként biztosan nem hagynám szó nélkül ezt a fajta női gondolkozást, borzalmas. Ennél szörnyűbb dolgot nem is lehetne tenni egy laborral, minthogy megfosztják a büszkeségétől és kicicomázzák. Az én laborom jobb. Igen, de még mennyire! Álmodozó vigyorral az arcomon eresztek el egy aprócska sóhajt. Szinte érzem, ahogy a bájitalaim hazafelé hívnak, néha-néha engem korholva, amiért meginvitáltam hozzájuk ezt az őrült nőszemélyt. A tároló helyiség sokkal inkább elnyeri a tetszésemet. Főleg az a kis koponya, hát helóóó! Rám kacsint, én vissza. Miközben kifelé megyünk, egy pillanatra megfordul előttem a világ és finoman Deliának ütközök, akaratlanul is a derekába kapaszkodva, így akkor is szorosan állok mögötte, mikor már helyreáll a rend. Körbeleng a parfümje illata - édes, mégis kissé erős -, a haja az arcomat csiklandozza. Eszembe jut, mi lenne, ha félresöpörném... megteszem. Anélkül hogy átgondolnám, mit csinálok, az ajkam a nyakára siklik, finom csókot lehelve rá.
– Nem vitatkozom – felelem vigyorogva. Hogy veszélyes vagyok? Sokan tanúsíthatnák, hogy mennyire is vagyok veszélyes, ilyen-olyan okból kifolyólag. Talán kicsit túlaggódom ezt az idegenvezetést, de igen, bevallom, hogy Severus az egyetlen ember a földön, akinek egy kicsit is számít a véleménye. Ez nem tudom mikortól is van így, de most ez az érzés bujkál bennem. Ezért is lehet, hogy mentegetőzni kezdek, ami lássuk be, hogy nem igen vall rám. De ez van, néha nálam is kimozdulhat a világ a helyéről. Pedig még nem is ittam sokat. – Vedd úgy, hogy multifunkciós. Minden szobaszegletnek megvan a maga funkciója – felelem kihúzva magam, és egyik kezemet pedig a csípőmre raktam. Egyik részén jól el lehet pepecselgetni a bájitalokkal, a másik részében könyvekben, térképeken lehet kutatni, és még sorolhatnám, hogy miket lehetne még egyes részeken csinálni. Az egyszer biztos, hogy Severus laborja soha nem nézne így ki. Ha én bármit is el mernék mozdítani az ő kis szentélyében, soha nem engedne be oda többet. Amint letudjuk a labort a következő állomásunk a tároló helyiség, ahol már sokkal jobb a helyzet. Ide én nem engedek senkit, és Severus lehetett az első, aki átléphette ennek a helyiségnek a küszöbét. Ha anyám vagy bárki más meglátogat, ezt rendre jól bezárom és levédem. Amikor kifelé tartunk, egy pillanat műve az egész, hogy Severus nekem ütközik és a derekamba kapaszkodik. Megállok, nehogy elveszítse az egyensúlyát, és mind a ketten boruljunk. Szorosan áll mögöttem, érzem a teste melegét és a lélegzetét a nyakamnál. Azt hiszem még levegőt is elfelejtek venni egy pillanatra, miután félresöpörte a hajamat, ajkával pedig finom csókot lehet a nyakamra. Egy pillanatra meglepett, nem gondoltam volna, hogy ő fog először így kezdeményezni. Végül egy apró sóhajjal távozik belőlem a levegő, hogy újra elkezdjek lélegezni. Mielőtt esetleg elillanhatna a pillanat, megfordulok a karjaiban, aztán egy finom, puhatolózó csókban részesítem.
Hello darling, my name is
Severus Snape
I have got magic power. I'm a wizard.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 107
Tárgy: Re: Delia & Severus Szomb. Aug. 27, 2016 9:52 am
+18 Severus & Delia
Nem tudom, melyikünket lepi meg inkább a csók; pár perccel később már azt sem, melyik lep meg jobban. Nem mintha jelenleg tudni akarnék bármiről is... Egyszerre idegen és természetes a közelsége, hisz hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem már korábban a kettőnk közti szikrát. Mindeddig azonban sosem bizonyult elégnek ahhoz, hogy megtegyem az első lépést - amint Lily a képbe került, az ehhez hasonló gondolataim elveszítették a jelentőségüket. Mellette minden más eltörpül, és Deliát tartva a karjaimban, érezvén az ajkait az ajkaimon tudom, hogy ez mindig is így lesz. Épp ez az, amiért viszonozom a csókot. Az ajkaim szenvedélyesen veszik birtokba az övét, fájóan és dühösen, miközben óvatosan, mégis határozottan a falhoz szorítom. Pillanatok alatt megszűnik köztünk a távolság. Az utazó talárja viszont elmondhatatlanul zavaró. Anélkül hogy átgondolnám, elkezdem lehámozni róla... kevéssé hatékonyan. Ha már átutazóban vagyok, mégiscsak körülnézek néhány helyen, emiatt pedig kifejezetten lassan haladok a cél felé. Miután nem zavar minket többé egyetlen köntös sem a világ megmentésében, a teste minden négyzetcentiméterét bejárom a kezemmel. Csak egyetlen pillanatra húzódok hátrébb, de ez is szinte fizikai fájdalommal jár. - Delia - kezdek bele rekedtes hangon. - Biztosan ezt szeretnéd? - Csupán annyit kell tennie, hogy igent mond.
Valóban meglepett a tette, nem számítottam a csókra, arra pedig végképp nem, hogy ő teszi meg a kezdeményező lépést. Titkon vágytam is hasonlóra, és most úgy tűnik, hogy megvalósulni látszik. Az a kis szikra mégsem tűnt el. Lehet, hogy Lily volt és marad is az egyetlen szerelme, akit talán soha nem tudnék pótolni... De nem is várok el szerelmet, nincsenek nagy vágyaim, elvárásaim és terveim. Apró sóhaj szakad fel belőlem, amikor a puhatolózó és finom csókból, egy szenvedélyes csók lesz. Miközben finoman a falhoz szorít, átkarolom a nyakát, majd jobb kezem ujjaival végigsimítok a tarkóján. Testünk a lehető legközelebb került így egymáshoz. Szinte már égetőnek tűnik a belőle áradó forróság. A teste melege, ajkainak édes íze teljesen kizárja a külvilágot, nem érdekel semmi és senki. Érzem, ahogy próbálja lehámozni rólam az utazótaláromat, amit azóta sem vettem még le. Pedig most milyen könnyű dolga lenne... Segítek neki a manőverben, hogy megszabadulhassunk a zavaró ruhadarabtól, a szükségesnél tovább nem akarom elengedni őt. Testem kellemesen borzong, és megremeg, ahogy a keze simogat, teljesen bebarangolva. Bele is lúdbőrözök egy-egy érintésébe, amikor érzékenyebb testfelületen halad át. A szívem hevesen zakatol csontbörtönében, mintha csak ki akarna törni onnan. A következő pillanatban elválnak ajkaink, ahogy egy kissé hátrébb húzódik. Vágytól égve tekintek rá. – Igen – suttogom elhalóan. – Ne legyenek kétségeid – mondom két kezembe véve az arcát, majd egy apró csókot nyomok ajkaira, aztán rámosolygok.
Megkönnyebbülten felsóhajtok, szám halvány mosolyra húzódik. Ködös tekintettel nézek a szemébe, mielőtt visszalopnám tőle az apró csókot, ami - mondanom sem kell - hamarosan ugyanolyan erőteljessé válik, mint az előzőek. Már nem egyszerűen csak a falhoz szorítom: a combjainál fogva gyengéden feljebb emelem és úgy tartom tovább, mintha a legkisebb fáradtságba sem kerülne. Mégis hasznos volt az a rengeteg kviddics edzés... És a rengeteg alkohol. A nyakát csókolgatom, miközben elkezdem lehúzni a legjelentéktelenebb ruhadarabokat. Csupán pár pillanat, és már meg is adom neki azt, amire mindketten vágyunk. Megszűnnek a gondolataim, ahogy minden más is körülöttünk. Néha lassabban, néha egészen gyorsan mozgok benne, ajkaim mohón tapadnak az övére. Egészen a gyönyörig hajszolom, elégedetten hallgatva a tetszését. És persze, hallatva a sajátomat. Végül némileg kifulladva, Deliát finoman leengedve húzódok hátrébb. A karjaim kissé zsibbadtak, de jelenleg ez az, ami a legkevésbé érdekel. - Delia - suttogom levegőért kapkodva. - Ez... huhh... Nem mondom ki, ugyanakkor nincs is rá szükség: az arcomra van írva, hogy szívem szerint (vagy inkább más szerint) azonnal folytatnám, amit abbahagytunk. Az agyam hihetetlenül lassan tér vissza a rendes kerékvágásba, bár úgy érzem, a vajsört sikeresen lemozogtuk ahhoz, hogy némileg kijózanodjak. - Van... Tudod, olyan bájitalod? - kérdezem homlokráncolva.
Az apró csók hamarosan újra erőteljessé, szenvedélyessé válik. A testhelyzetem is változik, a combjaimnál fogva emel feljebb, és hogy könnyebbé tegyem a dolgát lábaimmal átkulcsolom a derekát. Közben pedig újra átkarolom a nyakát, a kezem ujjai eltűnnek a hajában. Kissé hátradöntöm a fejem, amikor ajkai a nyakamon járnak. A ruhák sem maradtak túl sokáig rajtam, Severus egy percig sem tétlenkedik. A gondolataimat elmossa a csókja érzése, másra sem akarok figyelni, csak rá. Bal kezemmel a közelben lévő ajtófélfát ragadom meg kapaszkodóul, miközben egy kéjes sóhaj hagyja el ajkamat, amikor elmerül bennem. Hamarosan újabb észveszejtő csókban részesít, miközben váltogatja mozgása sebességét. Ajkaimat apró sóhajok, kéjes nyögések hagyják el, képtelen vagyok visszafogni a hangom. Túl jó érzés, hogy ne adjam valahogy a tudtára, mennyire is tetszik, amit csinál. Ködös tudatomat elérik az ő hangjai is. Miután a gyönyör végigszáguldott a testemen, Severus vállain támaszkodom meg, amikor finoman leenged. A testem és a lábaim is remegnek még az utóhatástól, a fal adja a legnagyobb támaszom mögöttem. Elmosolyodva nézek rá, amikor meghallom a reakcióját. – Igen... – felelem egyetértően, én is levegőért kapkodva. Testem csak lassan nyugszik meg. Végül közelebb hajolva hozzá egy csókot nyomok a nyakára és az arcára. Szerencsére hamar visszatért az erő a lábaimba, és nem akarnak összecsuklani alattam. – Á, igen, van is pont itt az egyik polcon – mondom elmosolyodva, majd végighordozom a tekintetem a polcokon. Az egyiken meg is pillantom a tárolódobozt. Megkerülve Severust lépek a szükséges polchoz, hogy leemeljem róla a sötét fadobozt. Kinyitva kiemelek egy kis fiolát, ami rózsaszín folyadékot tartalmaz. Kidugaszolom, aztán lehajtom a tartalmát, ami után akaratlanul is vágok egy fintort. Nos, nem a legédesebb bájital.
Talán nem árulok el nagy újdonságot, ha azt mondom, nekem ez volt az első alkalom, hogy... Nos, igen. Ahhoz képest meglepően elégedett vagyok magammal, és ahogy hallottam, nem is alaptalan a büszkeségem. Homályos tekintettel követem Delia mozdulatait, igyekezve úgy gondolni rá, mint Deliára. Tekervényesen hangozhat, de így van - szerencsére én is tisztában vagyok vele, hogy valami nem oké a fejemben, de egyenlőre túlságosan összekuszálódtak a gondolataim ahhoz, hogy rájöjjek, pontosan miről van szó. Elvégre ő volt az, akit akartam. Szó sincs arról, hogy nem önszántamból történt az, ami, vagy hogy az alkohol műve lett volna. De hát akkor mi történt? Mi történt velünk, köztünk, alattunk, felettünk: mindenhol? Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz a barátságunkból, de most, hogy itt tartunk, legszívesebben újból megtenném. - Ilyen kelendő? - kérdezem csipkelődve. Végül is ki tudja? Nem szokásunk kitárgyalni a szexuális életünket. Vagy legalábbis eddig nem volt az; hogy ezután mi lesz majd, csupa kérdőjel. - Talán folytathatnánk az idegenvezetést. Mondjuk a háló felé...
Én már legalább három éve túlestem a tűzkeresztségen, és elég kellemesnek mondható az első emléke. Ha az emlékezetem nem csal, akkor Severusnak a suliban nem volt senkije. Neki mindig is Lily volt a fontosabb, más lányra nem is nézett. Legalábbis addig a pillanatig, míg nem történt meg az összeveszésük. Utána kicsit megváltoztak a dolgok. Ha pedig mégis én lettem volna számára az első, akkor elmondhatjuk, hogy egyikőnknek sem lesz egy rossz emlék ez az este. A bájitalt pedig jó hogy említi, én pedig jó, hogy ilyen előre látóan készítettem ezt a főzetet. A szenvedély hevében nem mindig tér annyira magához az ember, hogy a védekezésre gondoljon. Na meg ez nem is volt eltervezve, csak úgy jött és tarolt. A bájitalt hamar meg is találom, majd ki is veszek egy üvegcsét a tárolóból. Nem éppen kellemes az íze, de nem is kell rendszeresen innom. Szerencsére. Akkor azt hiszem valami ízesítettebb után kéne néznem. Így viszont ennyit ki lehet bírni. Severus kérdésére felé pillantok, majd elvigyorodom. – Ne tévesszen meg a látszat. Előre látó vagyok, Severus. Sose tudhatja az ember lánya, mikor lesz rájuk szüksége – felelem, majd a tárolódobozt visszarakom a helyére. Ezután végigfuttatom a tekintetem a helyiségen, és miután megpillantom a pálcámat kikandikálni a felsőm alól, magamhoz veszem. A ruhákat egy begyűjtő bűbájjal magamhoz hívom, és a testemhez ölelve fordulok Severus felé. – Melyik állomás tetszik jobban; a háló vagy a fürdő? – kérdezem kacér mosollyal. Ha pedig vissza akarja kapni a ruháit, akkor bizony el kell vennie tőlem, mert azok is nálam vannak.
- Hát persze - felelem nem titkolt kétkedéssel a hangomban, de láthatja rajtam, hogy nincs ezzel semmi gond; végülis nem rám tartozik, hogy kivel, mit, hogyan és mikor tesz. Emellett ha valóban nagyobb lenne nála a forgalom, fogalmazzunk így, azért se vetném meg. Mindez az ő döntése a saját igényeitől függően. Az utolsó, ami jelenleg érdekel, és azt hiszem, ez így is van rendjén.
Viszont meglepetten vonom fel a szemöldökömet, mikor az én ruháimat is magához vonzza, és láthatóan esze ágában sincs visszaszolgáltatni őket a jogos tulajdonosuknak. Úgy tűnik működik köztünk az összhang: továbbra is ugyanarra vágyunk, és eszem ágában sincs ennek ellentmondva cselekedni. Közelebb lépve hozzá végigsimítom a csipőjét, mielőtt szorosan magamhoz vonnám, majd a füléhez hajolva súgom meg a választ. - Mi lenne, ha épp ebben a sorrendben folytatnánk? Hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, finoman a fülcimpájába harapok, majd elengedem őt és várom, hogy a hálóba vezessen.
Elmosolyodom, hogy nem hisz nekem, de látom, hogy nincs ezzel baja. Valóban előrelátóan gondolkodva csináltam a bájitalokat. Amikor egy éjszakás kalandokba kezdtem, akkor szoktam rá, hogy előre több adagot is csinálok. Ha küldetésre mentem parancsot teljesíteni, még akkor is volt nála legalább egy fiolával, hiszen sosem tudhattam mikor akad kedvem rá... Vagy hozta úgy az alkalom. Ezt figyelembe véve, nem hazudtam. Bár mostanában nem volt részem benne. Hónapok óta Severus volt az első.
Elvigyorodom, amikor látom, hogy meglepetten felvonja a szemöldökét, miután az ő ruháit is magamhoz vonzom. Ha fel akarna öltözni, csak akkor tehetné meg, ha elveszi tőlem. Viszont az estének nem kell itt véget érnie. Még fiatal az éjszaka, és jelen helyzetben nálam az előny. Megkérdezem, hogy melyik állomást választja következőnek. Mehetünk innen egyenesen a fürdőbe vagy a hálóba. Ezután közelebb lép hozzám. Mielőtt szorosan magához vonna végigsimít a csípőmön, majd a fülemhez hajolva súgja meg a választ, ami mosolygásra késztet. – Helyes válasz – mondom elmosolyodva, rápillantva. Végül kikerülve őt elindulok az emelet felé, hogy felvezessem őt a hálóba. Az este valóban nem ért még itt véget...
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
