Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Legyen bármilyen bosszantó is, hogy James ilyen hamar "beilleszkedett" köreinkbe, kimondottan hálás vagyok, amiért (némi túlzással élve) minden egyes lépéséről beszámolnak. Így bárminemű erőfeszítés nélkül szereztem tudomást a mai tervéről, történetesen a mugli szórakozóhelyről, amit megtámadni készül. Miután visszaértem a Roxfortba, első dolgom volt, hogy értesítsem Lilyt. Nem írtam időt, sem helyszínt, csak a lényeget: hogy másnap a kora délutáni órákban feltétlenül találkoznunk kell, James érdekében. Másképp nem győződhetnék meg és/vagy kezeskedhetnék a biztonságáról, azon kívül... nos, nem láthatnám újra. Annyi idő telt el, mióta utoljára találkoztunk! Egészen összeszorul a gyomrom most, hogy már csak percek vannak hátra a megbeszélt időpontig, és kivételesen nem azért, mert aggódnék, hogy nem jön el. Lámpalázasan nehézkedek egyik lábamról a másikra, hol az utcai lámpa felé, hol a hozzám közeli kirakatban álló, antik órák felé sandítva. Ha minden ennyire összhangban lenne, most Lily sem kizárólag James miatt sietne hozzám.
Nem vagyok a toppon. Sem lelkileg sem fizikailag. Borzasztóan érzem magam, olyan azóta a nap óta az életem mintha egy burokból néznék mindent. Nem tiszta semmi, és sűrűn vagyok egyre rosszabbul. Nem segít semmi az idegállapotom helyre álljon. Talán ha vissza kapnám a férjemet. Beszéltem Alice-al már, Peterrel is nyomon lettünk. De egy valakivel még beszélnem kell. Mintha csak megéreztem volna mire készülök, talán valaki elárulta neki? Nem, senkivel nincs beszélő viszonyban. Severus üzent, hogy találkoznunk kell és azt is hozzá fűzte: James érdekében. A szívem majd kiugrott a helyéről, újra és újra elolvastam ezt a két szót. Szóval tudja hol van. Legszívesebben már akkor, azonnal felkerestem volna, de nyilván nem veszélytelen a mi kis találkánk, nem lehetek forró fejű. Így türelmesen kivárom a megbeszélt időpontot, és előtte már pár perccel oda hopponálok a közelbe. A további utat gyalog teszem meg. Hideg van, még is a testem teljesen fel van hevülve az izgalomtól, menet közben tekerem le magamról a sálat. Mikor meglátom Severust megszaporázom lépteimet, és szinte elé ugrok mikor végre oda érek. - Szia. - egy halvány, barátságos mosolyt erőltetek magamra. - Hol van James? - kérdezem kapásból. Tudom nem fog neki örülni előre látom már az arckifejezését, még mielőtt átváltozna. De tudnom kell, valamit végre meg kell tudnom mert felrobbanok.
Fellélegzek, mikor végre észreveszem őt, ám amint közelebb ér hozzám, a nyugalmam egy szempillantás alatt szertefoszlik. A bőre sápadt, a szeme alatt sötétlő karikák pedig álmatlanságról és rettegésről árulkodnak. Összességében csupa-csupa olyan apróság ez, amire számíthattam volna és valahol számítottam is, mégis összeszorul a mellkasom a látványuktól. Ha ez az ára Potter távollétének... nem éri meg. Esetleg mégis? Mély levegőt veszek, és egy pillanatra a földre szegezem a tekintetemet, mielőtt - alig észrevehetően hátrébb lépve - válaszolnék. Hogy vagy, Severus? Köszönöm, hogy értesítettél, Severus... Így, utólag nem is értem, egyáltalán hogy merülhetett fel bennem, hogy bárkivel is képes foglalkozni Jamest leszámítva. Főként, ha az a bárki történetesen én vagyok. - Ennél többről van szó. Gyere, keressünk egy csendesebb helyet... - Érintem meg finoman az alkarját. Hamarosan egy kevéssé ismert, Londoni kávézó közelében kötünk ki. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem követ minket senki, elindulok az épület felé, majd a legkiesőbb asztalnál foglalok helyet, kapucnim és félhosszú hajam mögé rejtve az arcomat. - Mennyit tudsz róla?
Csendesebb helyett. Csak várni és várni arra a válaszra. Nem bírom már, így kissé türelmetlennek tűnhetek. Nem is tűnök, hanem az vagyok. Borzasztóan. Végre itt egy lehetőség. Mély levegőt szippantok be, szinte égeti a tüdőben a csípős hideg levegő. - Siessünk. - motyogom. Tudom, nagyon sokat kockáztat ezért. - Köszönöm Severus hogy találkoztál velem. Ne haragudj, ha udvariatlan voltam. Nincsenek jó... heteim. - megejtek egy megkeseredett mosolyt. - Mennyit ? Nem sokat. Alice azt az infót adta, hogy pár szemtanú látta Jamest, de rajta volt a sötét jegy. Ami kizárt dolog, így nem tartom hiteles forrásnak őket. Peterrel voltunk egy ex halálfaló búvóhelyen. Megtaláltam... a gyűrűjét. - a hangom a végére elakad. - Lényegében ennyi. Nem találtam meg, és nyomom sincs merre lehet. - rázom a fejem és folyamatosan küzdök a könnyeimmel.
Fogalmam sincs, melyikünknek esik a leginkább nehezére türelmesnek maradni. Lily kétségbeesett, engem pedig a féltékenység mardos. Mennyivel könnyebb lenne hagyni, hogy Potter egyszerűen csak kiírja magát az életéből; mi több, egyszerűen csak félreállítani őt az útból. Talán ha nem lenne többé, én is kaphatnék egy esélyt. Talán engem is tudna így szeretni, olyan őrjítően és kínzóan, ahogyan én őt... Csakhogy épp emiatt vagyok képtelen rá, hogy a saját érdekeimet tartsam szem előtt. - Erre valóak a barátok, nem igaz? - erőltetek mosolyt az arcomra. Akár meg is lepődhetnék, hogy az udvariatlanságáért szabadkozik, holott a világ legnagyobb bunkójával áll kapcsolatban (vagy állt), de sosem alacsonyodott le annak a felfuvalkodott hólyagnak a szintjére. Ezért sem értem, mit lát benne. Egyszerűen nem méltó hozzá. - Sajnos azt kell hogy mondjam, hiteles volt a forrás. Vagy ha az nem is, maga az információ mindenképp. - Elhallgatva szegezem az asztallapra a tekintetemet, mintha tőle várnék segítséget a továbbiakhoz. Nem vagyok túl gyakorlott abban, hogy tapintatosan közöljek rossz híreket. - Úgy tűnik, James... nincs beszámítható állapotban.
Tudom kissé támadó vagyok, de egyszerűen nem bírok magammal, most hogy végre megtudhatok valamit. Severus reakciójára... egy könnycsepp gördül le az arcomon. Elmosolyodom, és végig simítom csak úgy barátilag a karját törődésem jeléül. Még ennyi idő után is, annyi veszekedés után is így áll hozzám? - Örökké hálás leszek. És sajnálom, hogy én nem vagyok olyan jó barát mint akit szeretnél. - mondom komolyan. Választanom kellett ugyan, hogy ő vagy james, de eközben neki is választania kellett, hogy én vagy a halálfaló barátai. Mind a ketten megválasztottuk a magunk útját. Még is úgy érzem én voltam az aki jobban elfeledte azt a barátságot ami köztünk van. Ezért nagyon rosszul érzem magam, még ha most nem is látszik. Majd elkezdi a james dolgot. Még levegőt is elfelejtek venni miközben hallgatom. Könnyeimet fojtom vissza, majd megtorpanok. - Szóval igaz. Tényleg... rajta van a jegy ? - kérdezem a már egyértelmű dolgot. Behunyom a szemem mielőtt válaszolna. Könyörgöm mond hogy tévedek... mondja azt Severus, hogy dehogy is... de tudom nem azt fogja mondani. - Mi... hogy történhetett ?