Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Rá kellett jönnöm, hogy a legborzasztóbb dolog az a tehetetlenség. "Otthon" ülni, várni a híreket egyszerűen felemészt. Nem engednek dolgozni, kényszer szabadságra küldtek, ami szerény személyem szerint a legnagyobb marhaság amit megtehetnek. Komolyan azt várják tőlem ne keressem a férjem? Túl személyesen érint a férjem eltűnése, na mit nem mondanak. Nincs is otthonom, nem is tudom hova várjam haza? Siriuséknál rakom ideiglenesen, ők pedig soha nincsenek otthon, Sirius ugyanis lázasan keresi barátját.Vele egyáltalán nem tudom tartani a kapcsolatot, mindig egy rövid üzentet küld: még nincs meg. Ez a lényege tömören, és röviden. Reszketve nyitok ki minden átkozott levelet, de mindig negatív válasz rejtőzik bennük. Ma egy újabb álmatlan éjszakám után úgy döntöttem bemegyek a parancsnokságra. Elegem van, megörülök a nagy semmit tevésben. Szinte berontok a minisztériumba, fel se nézek, hiába köszönnek rám. Hallom az embereket, de nem érdekelnek, amíg nem Jamesről akarnak cseverészni,... nem, nem érdekelnek a gondjaik. A legkevésbé se hiányzik a bájos cseverészések, és ha megkérdezi még egyszer valaki,bárki hogy vagyok az bizony csigákat fog köpködni egy teljes hétig. A liftben se úszom meg, hogy egyedül szállhassak be, így egy férfi udvariasan köszön de hála Merlinnek nem kezd el faggatni. Bár lehet nem ismerem, nem érdekel. Mikor a 2.on kiszállok még sokkal több szem szegeződik rám, ami azt illeti... mindenkié. Mi ez a sok ember itt? Miért nem Jamest keresik?? Ahogy meglátom Alicet oda sietek hozzá, és karon ragadva arrébb vonszolom. - Így keresitek?? - förmedek rá, be kell látnom kissé túlságosan is hevesen mint érdemelné, de egyszerűen... ideges vagyok.
El se tudom képzelni, hogy most Lily mit élhet át. Én szerintem teljesen beleőrülnék, ha valami történne Frankkel. Legyen bárki bármilyen higgadt és precíz a munkája során, de ez egyáltalán nem marad így, ha egy szerette eltűnik vagy valami baja esik. Persze az ellen nem tehetünk, ha más munkát is ránk osztanak. Az élet nem áll meg, a gonosz tovább tevékenykedik, de amikor csak időm engedi, akkor kutakodok tovább James után. Bármennyire is szeretnénk, nem lehet ő az elsődleges, a többi munkát sem lehet félvállról venni. Most lehet ezt gondolom, de ha Frankkel történt volna ugyanez, akkor valószínűleg nem ezek a gondolatok fordulnának meg a fejemben. Ráadásul most két jelentést is meg kellett írnom. Egyiket a múlt héten történt támadásról, ahol egy mágus családot támadtak meg, ahová engem is kiküldtek a Halálfalók ellen. Frank nem örül neki, hogy még mindig terepre járok, de legalább egy hónapig még hadd csináljam. Utána valószínűleg a főnökség is irodai munkára fog ítélni. Pedig sokkal hasznosabb lehetnék terepen. Na, de visszatérve a jelentésekre, a másik arról szól, hogy mit sikerült eddig kiderítem a James után való kutatásom alatt. Igazából túl sok mindenre nem jutottam. Akiket kikérdeztem az ügyben mondták, hogy látták több helyen is, és úgy tűnt, hogy jól van. Szóval annyi biztos, hogy nem tartják fogva. Ez a dolog sokkal mélyebb, mint hittük. Az emlékezet vesztés és az emlékmódosítás is elhangzott párszor a közös megbeszélések alatt is. Éppen ezzel a két jelentéssel sétáltam a főnökség felé, hogy leadhassam őket, majd visszatérjek a feladataimhoz, amikor feltűnt, hogy sokan hirtelen figyelni kezdtek valamit és a sugdolózás is elindult. Felocsúdni sincs időm, amikor Lily hirtelen felbukkanva előttem megragadva arrébb vonszol. Körbenézve még mindig akadnak ránk szegeződő tekintetek. Ezt nem lenne szabad... De most mit tehetnék? –Gyere – mondom, majd megfogom a kezét és behúzom egy használaton kívüli irodába. – Mi keressük őt, Lily, de meg kell értened, hogy nem az Ő keresése az egyetlen feladatunk. Ezt nem szabadna megmutatnom... Én ennyire jutottam – mondom, és felé nyújtom a jelentésem. Szavakkal azt hiszem most nem sokra megyek.
Feszült vagyok, egyszerűen eltiltottak a munkától amivel tudnék is segíteni Jamesnek és le is tudhatnám kötni magamat. Még is mit várt mindenki? Egy idegen házába várjam a híreket? James ha meg is akarna találni se tudnál hol kezdje. Laktam Marknál, most Siriséknál és náluk se lehetek örökké. Minisztériumba pedig tudnék hasznos lenni, de nem... Mikor minden szem rám szegeződik, nem foglalkozom senkivel. Határozott léptekkel lépek Alicehoz és kissé erőszakosan,de félre vonulok vele. - Ne, ne haragudj... - mondom csüggedten, miközben leengedem a kezemet. - Egyszerűen nem tudom mit várnak tőlem, nem tudok "otthon" ülni. - idegességemet próbálom idebent leplezni, de mindhiába. - Persze én tudom... , én ... csak akarok eredményt. Valaki lássa valahol, vagy halljon valamit. Nem hiszem el hogy egy halálfaló se tud semmit az egészről akit eddig sikerült elkapni. Mert ugye kikérdezitek őket? - sajnos ez a hátránya annak, ha engem kihagynak az egészből. Találnom kell valamit ilyenkor, akit számon kérhetek. Majd átad nekem egy dossziét. - Miért nem szabadna nekem megmutatnod? - kérdezem tőle, miközben a férjem nevét James Pottert olvasom rajta és a fényképét, amint egyenruhában ... feszít, szó szerint. Egyszerűen akaratlanul is elmosolyodom röviden, majd könnybe lábad a szemem, amit azonnal próbálok lenyelni. A mappát szinte remegve nyitom ki, de meglepően kevesebb lap van benne, mint amilyennek elsőnek nézett ki: ijesztően nagynak, és nehéznek. Tulajdonképpen 3-4 oldal az egész. Lopva megtörlöm a szemeimet, hogy tisztábban lássak. Remegve, és azt hiszem... tátott szájjal csukom össze. - Látták? .. Többen is látták... - mondom hitetlenkedve, majd elkezdek fel alá járkálni, amit nem is tudom mikor kezdtem el csinálni. - Erről valóban nem akartak szólni a feleségnek, hogy az eltűnt férjét több helyen is látták?? - kissé hangosabban sikeredett, amire valaki felénk is néz. Csak oda bökök kérdően a fejemmel, de azonnal el is iszkol. - Én ezt az egészet nem értem Alice, mi folyik itt mit titkolnak előlem?
Megértem, hogy nem bírta tovább. Viszont arra nem gondoltam volna, hogy senki sem értesítette semmi felől. Amikor azt mondták nekünk, hogy ne adjunk ki információkat Lilynek, akkor arra gondoltam, hogy legalább lenyugtatják valami eredménnyel, hogy dolgozunk rajta, vagy bármi. Viszont a feszültsége jól látható rajta. Ilyenkor könnyű azt mondani, hogy csak nyugalom, minden rendben lesz. Ezek csak üres szavak. Már nincs semmi rendben. – Nem haragszom. Tudom. Valószínűleg én sem tudnék egy helyben és karba tett kézzel ülni, ha Frankkel történt volna ugyanez – felelem egy szomorú mosollyal. El se tudom képzelni min mehet most keresztül. Mi lehet, hogy csak egy jó munkatársat és barátot „vesztettünk” el, de Lilynek James sokkal több. – Persze, mindegyiket kikérdeztük, de úgy tűnik, hogy nem lettek beavatva, így arra következtettünk, hogy valószínűleg van egy beavatott halálfaló, aki egyedüli bizalmat gyakorol. Viszont az elfogott halálfalók egyike sem tudta megmondani, hogy kit avathatott be a tervébe – válaszolom kérdésére, miközben felé nyújtom a dossziémat. A parancs szerint nem lenne szabad, de ha nem mondtak neki semmit, akkor legalább ennyit tehetek érte. – Parancsba kaptuk, hogy ne osszunk meg veled információkat, amit nem értettem, de nem ellenkezhettünk. Úgy gondoltam, hogy a főnökség majd valahogy beavat vagy legalább megnyugtat, hogy ne aggódj annyit, míg távol vagy... De ezek szerint nem tettek semmit – mondom kissé talán bosszús hanggal. Amíg a dokumentumot nézi, csöndesen megvárom, hogy elolvassa a sorokat. Hitetlenkedő szavaira csak bólintok, majd elveszem tőle a dossziét, mielőtt fel-alá kezdene járkálni. Az információk hitelesek, egyetlen kikérdezett személy sem hazudott. Mindet behoztuk, akik csak egy kicsit is tudhattak róla. Felvettük a vallomásukat, és a dokumentumban olvasottak lettek a végeredmény. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire kihagynak. Ha ezt tudom, akkor már hamarabb léptem volna – mondom, majd közelebb lépek hozzá. – Lily, a kikérdezettek közül a fele azt állította, hogy tisztán látta James-en a Jegyet. Mivel nem voltak túlságosan beszámítható állapotban, így nem írtam bele a jelentésembe... Volt bennük egy kis ital... Addig, míg ez be nem bizonyosodik, nem akartam beleírni. Rengeteg pletyka kezdett el keringeni. Ezzel lehet olajat öntök a tűzre, de azt hiszem ezt mindenképpen meg kellett tudnia, mielőtt valaki mástól jut el hozzá a hír. Vagy megint nem tudna meg semmit sem.
Tárgy: Re: Lily & Alice - 2. emelet Szer. Márc. 15, 2017 9:51 am
Lily & Alice
kétségbe esve
Az életem egyik napról a másikra feje tetejére állt, nem mintha eddig simán ment volna benne minden. Egyetlen egy állandó dolog volt az életemben, egyetlen egy olyan személy aki miatt az egészet igyekszem túlélni, és őt elvették tőlem. Mégis hogy kéne viselkednem? Két lehetőség van vagy feladom és elengedem magam: történhet bármi. Vagy harcolok és megpróbálom minél előbb előkeríteni. Mindig is harcosnak tekintettem magam, így az utóbbi opció mellett döntöttem. - Nem értem ilyen esetben ki tudna egy helyben ülni. - mondom sóhajtva miközben fejemet fogom, borzasztóan bele nyílalt. Ez az egész kezd az egészségemre is kihatni, ami csak annyiban zavar, hogy nem akarok harcképtelen lenni ha eljön az ideje. Úgy döntök inkább "kedvesen" itt és most kifaggatom Alicet. Olyan nincs, hogy több hét után se tudtak volna bármit is kideríteni. Folyton kapnak el halálfalókat, legalábbis olyan embereket akiket azzal gyanúsítunk. Valakinek tudnia kell valamit. - Remek, tudod van egy olyan érzésem hogy a parancsnokság is félvárról veszi az egészet... - mondom idegesen, hisz a főnököm is épp drága Rosier is az egyik gyanusítottja a rendnek. Így eltudom képzelni ha valóban, mert szerintem egészen biztos náluk van James akkor nem hiába nem történik semmi. Viszont az auror főparancsnokot még is hogy faggassa ki az ember. Fogalmam sincs mit tegyek... Mikor viszont oda adja a "titkos James mappát" egyszerűen lefagyva olvasok minden sort. Ezek szerint látták és él. Enyhe megkönnyebbült mosoly fut át az arcomon, de a továbbiak cseppet sem megnyugtatóak. - Mi... - teljesen kiakadok, a fejemet fogva járkálok fel-alá miután kissé talán hevesebben is a kelleténél adom vissza Alice-nak a mappát. - A jegy? Akkor mégsem Jamest látták.. - rázom a fejem. - Alice most őszintén. Ez az egész ... - bökök a mappa felé. - ... kitaláció. Nem érdekli őket James , hisz másnak csak egy varázsló a sok közül aki eltűnt. - kínomba felnevetek. - Most komolyan eltudod képzelni James Pottert jeggyel a karján és ahogy Voldemortnak dolgozik? - igen kimondtam a nevét. - Ezért nem akarták hogy tudjam, mert megcáfolnám és nem hagynám annyiban az ügyet... -tárom szét egyszerűen a karomat, mintha minden megvilágosodnak körülöttem. Pedig nem. Borzalmas érzés kerít hatalmába, és a hányingerem ismét előjön a fejfájásom pedig egyre jobban gyötör. Legszívesebben fognám magam és összegörnyednék az egyik sarokban, de természetesen nem teszem meg. - Egyszerűen úgy érzem segítség nélkül maradtam. Tudom borzalmas vagyok, hisz sokan keresik. De nem jutunk előre... mindig hátrébb.
– Az, aki nem érez semmit – mondom, miközben Lilyt figyelem. Vajon alszik rendesen? Tud egyáltalán? Ez valóban nem lehet könnyű, és ezt érzést nem tudja az átérezni, akinek nincs bajban szerette. Viszont annyi biztos, hogy a Minisztériumban vannak olyanok, akik nem teljesen tiszták, de nincs rájuk bizonyíték, így bárkit is vakon megvádolni nem jó lépés. Biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki gyanakszik egy-két egyénre, aki ha nem is halálfaló, de Voldemort elveit vallja. – Talán igazad van, de én nem veszek semmit fél vállról. Továbbra is kutatok, hiszen nekem James nem csak egy munkatárs. Én is tudni akarom, hogy mi van vele – mondom, majd eszembe jut az a tény, amit én sem akartam elhinni. Nem is akartam, tekintve, hogy akik állították, azok nem voltak teljesen józanok. Én még azt sem tartom kizártnak, hogy lehet valakinél emléket módosítottak, majd beküldtek ide, hogy mondja el. Ezért se fogom elhinni, amíg a saját szememmel nem látom. Viszont mindenképpen úgy érzem, hogy ezt el kell mondanom Lilynek. Nehogy valaki kotnyelességéből fakadóan éppen akkor mondja el, amikor ő is a közelében van. Inkább tőlem tudja meg, mint bárki mástól. – A személyleírás alapján őt látták, ez semmi kétség – mondom ezt úgy, hogy én is képtelen vagyok ezt elhinni. Nem így ismertük meg Jamest. – Igen, egy a sok közül... De nekünk nem az, Lily. Nem, nem tudom elképzelni, de sok tényező lehet a háttérben. Ha nem tartják fogva, és így járkálhat szabadon, akkor vagy imperioval irányítják vagy az emlékeibe piszkáltak bele. Tudod, hogy erre képes lehet egy erős legilimentor. Szóval itt biztos, hogy csináltak valamit. James Potter sosem állt volna halálfalónak. Soha – ebben teljesen biztos vagyok. Itt valaki olyasmit csinált, aminek az lett a következménye, amiről csak azt remélhetjük, hogy nincs igazunk. De valóban mi van akkor, hogy ha James emlékei olyan mértékben módosultak, hogy akik eddig barátok voltak, azok most ellenségekké váltak. Nem tudom miben higgyek, de ki fogom deríteni. Nem nyugszom, míg ki nem derül, hogy mi folyik itt pontosan. – Nem vagy egyedül, Lily. Én nem foglak cserben hagyni – felelem közelebb lépve hozzá, majd megfogom a könyökénél a kezét és közelebb hajolok hozzá. – Értesítelek mindenről, amire rájövök vagy amit hallok.
Tárgy: Re: Lily & Alice - 2. emelet Vas. Márc. 19, 2017 11:28 am
Lily & Alice
kétségbe esve
Áldom a türelmetlenségemet, azért hogy eljöttem ide. Elég sok és fontos dolgot tudtam meg 3 perc alatt Alice-tól többet mint az elmúlt hetekben összesen. Egyetlen egy dolog piszkálja a csőrömet eléggé erőteljesen, ami miatt vissza kell fognom magam: Miért titkoltál el előlem? A válasz számomra kézenfekvő: Rosier. Így már biztosra veszem, hogy halálfaló és igenis benne van az a mocskos keze. Ő biztos tud valamit Jamesről, sőt biztosra veszem, hogy nem mindent tud. De még is hogy faggatná ki az embert. Sokáig meg se szólalok, inkább hagyom Alice hagy beszéljen, közben folyamatosan próbálom kitisztítani a fejemet, és gondolkodni. AZ, hogy Jamesen a sötét jegyet láttál egyszerűen elképzelhetetlennek találom. Könnyen összelehet téveszteni: magas, sötét kócos hely és szemüvege sok embernek van. Ezzel is tudom csak magamat próbálom nyugtatni. - Tudom, nem is rád haragszom. - szólalok meg hosszú idő múlva. Egyszerűen beletúrok a hajamba. Majd vissza emlékszem arra, amit az imént mondott Alice mennyire fontos neki is James. Ajkamba harapok, majd, most már óvatosabban karjánál ragadom, mutatom neki hogy maradjon csendben majd egyik helyiségbe bekukkantva magammal húzom, bezárom egy bűbájjal az ajtót, majd magunkat is körbe fogom egy hangszigetelő bűbájjal, mintha egy hatalmas buborékban lennénk benne. - Amire megakarlak kérni veszélyes, és megértem ha nem vállalod. Az is megfelel ha 100%-osan megbízol itt valakiben, esetleg Frankben. - Mély levegőt veszek. - Rosier. - felemelem a kezem mielőtt megszólalna. - Tudom, de gondolj bele... már évek óta sejtjük róla hogy halálfaló, lassan már a homlokára is ráírhatná. Tudom ő elvezethetne. Én kintről nem sokat tudok segíteni, én magam tenném meg ha visszaengednének. - mosolygok rá bátorítóan, bár inkább úgy érzem kétségbe esett mosoly sikeredett belőle. - A lényeg, hogy figyelni kéne. Nem kérek semmi veszélyesen egyszerűen csak figyelni, követni. Kivel beszél merre megy. Biztosra veszem Alice ő lesz a kulcs...
Úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki bármennyire is beavatja Lilyt a dolgokba. Pár perc alatt többet tudhatott meg, mint az utóbbi időben, míg távol volt. Erre kényszerítették, és valószínűleg nem csak az van a háttérben, hogy személyesen érinti. El akarták távolítani a nyomozásból. Így sokkal érthetőbb az, hogy nem árultak el neki semmit sem abból, ami eddig kiderült. A jelentések, minden információ, amit csak összegyűjtünk, csak segítség az ellenségnek, hogy lássák hogyan haladunk és mikre sikerült már rájönnünk. Ezután pedig, ha kell, akkor csak meg kell tenniük a megfelelő lépéseket. Tudom, hogy a Minisztériumnak legalább fele korrupt, Voldemort párti. Viszont, ha tudjuk vagy sejtjük is, hogy ki lehet benne, nem tehetünk sok mindent. A miniszter megölésével hatalmas űr keletkezett, káosz alakult ki és a rossz kapta meg a vezető szerepet. Sajnos ezeknek magas pozíciójuk van. James nekem nem csak egy varázsló a sok közül, és nem csak egy munkatárs volt, akit alig ismertem. Ha Frankkel történik ilyesmi, tudom, hogy Lily sem tenne másképp. Segíteni akarok neki, mert tudom, hogy egyedül nem mehet sokra. Viszont nekem is vigyáznom kell, nem lehetek óvatlan. Amikor Lily újra megragad a karomnál fogva csöndben követem oda, ahova magával húz, majd kérdőn tekintek rá. Zárt szoba, hangszigetelő bűbáj... ez valami nagyon fontos lesz. Amikor megemlíti Rosier nevét már nyitnám a szám, de aztán nem mondok semmit, mikor felemeli a kezét. Páran vannak, akik azt pletykálják, hogy Rosier halálfaló, de erre nem derült fény. A pletykáknak pedig elvből nem hiszek. Amíg nincs rá bizonyíték, addig csak sejtés és alaptalan vádaskodás az egész. De senki sem mert lépni, talán jól is tették. Figyelmesen hallgatom végig Lilyt, majd sóhajtva dőlök neki a falnak. Ennek Frank nagyon nem fog örülni. – Rendben. Frankkel megbeszélem ezt, és maximum felváltva követjük majd őt – mondom Lilyre nézve, majd összevonom a szemöldököm. – Ő az utolsó, akire gyanakszol? Nincs régi iskolatárs, aki mostanra belekeveredett ebbe és tudhat valamit? Baráti ismerős, bárki? Ha már kutatunk, akkor kutassunk alaposabban.
Próbálom Alicet nem megijeszteni teljesen, miközben behúzom az egyik irodába és magunkra zárva az ajtót hangtompító bűbájt alkalmazok. Ahogy elhadarom az ötleteimet mindent elárul ahogy fürkészem az arcát. Esküszöm soha nem kérnék ilyet baráttól, de egyszerűen mit tehetnék? Kihez máshoz fordulnék, ki lenne még megbízható ? Senki. Válaszát hallva hosszan becsukom a szemem. - Sajnálom, Alice nem muszáj megtennetek. Nem akarok a lelkiismeretetekre hatni. Beszéljétek meg és ha úgy döntötök nem vállaljátok, semmi baj.. megértem. - egy keserű mosolyt megejtek. Természetesen nem lenne harag, és nem ítélném el őket érte ha úgy döntenek nem vállalnák. - Viszont mint említettem nekem az is megfelel ha ismertek valakit aki megteszi és megbízható. Ha kell... ha kell fizetek. - gondolom Jamie nem bánná ha a saját élete megmentéséért elemelek egy kisebb összeget... - És igen tudom, hogy rád számíthatok, ami borzasztó sokat jelent, és szörnyen hálás is vagyok. - már a mosolyom őszinte, és szívből jön. Fogalmam sincs ismét ha kimegyek innen mihez kezdjek hogyan tovább. Arra gondoltam járom london utcáit hátha... én is meglátom.
Nem gond, amit kér, megteszem. A baj ott lesz, hogy ha ezt adagolom Franknek, azzal fog jönni, hogy ez veszélyes nekem. Mióta megcsináltam azt a tesztet lassan már a széltől is óvni kezd. Aranyos, hogy ennyire védeni akar, de ha otthon ülök, akkor sem leszek nagyobb biztonságban, mintha továbbra is úgy dolgozom, mint eddig. Ha valaki meg akar támadni, az ugyanúgy megtörténhet az otthonunkban, mint munka közben. Ez ellen nem tehetünk semmit. Persze még ott van az is, hogy először is el kéne menni egy medimágushoz, hogy az eredményt megerősítse. Minden esetre ezt majd megoldjuk. – Mindenképpen átbeszéljük, de nem hiszem, hogy Frank ne akarna segíteni. Jóban van Jamesszel, és szerintem ő is szívesen beszállna – felelem egy apró mosollyal. – Merlinre, Lily! Tudom, hogy bármit megtennél Jamesért, de fizetni... Hagyd meg a jövőtökre a pénzt, mert biztos, hogy lesz. James elő fog kerülni és újra együtt lehettek. Meg fog oldódni! Megoldjuk! Vissza fogjuk őt szerezni – mondom, majd közelebb lépve hozzá átölelem. – Itt vagyunk neked, segítünk. Te is megtennéd értünk. Lassan elhúzódok tőle, majd bátorítóan rámosolygok. Tudom, hogy nem fogja feladni soha, és tudom, hogy nincs rosszabb érzés annál, amikor az ember tehetetlennek érzi magát. – Szívesen segítünk. Ha a világ már ennyire szétesett, legalább mi tartsunk össze – mondom, aztán hátrasimítok egy tincset a fülem mögé. – Gyere át hozzánk bármikor, ha úgy érzed kell egy kis társaság. Rendben?
Tudom teljesen bolondnak tűnhetek a szemében, meg mostanában mindenki szemében. Egyszerűen hangulat ingadozásaim engem is meglepnek, de sajnos sok mindent nem tudok vele kezdeni. Dührohamaim vannak a tehetetlenségtől és csak utána kezdek gondolkodni. Mély levegőt veszek és próbálok igazán lehiggadni. - Tudom Alice, kedves tőled.. mindent megteszel amit tudsz. Pont ettől tartok, nem akarom hogy nektek is bajotok essen, vagy valamibe belekeveredjetek. - sok zsoldos van a varázsló világban szintén, illetve fejvadászok. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy lehet egyet fel kéne fogadni jó pénzért, de hát azokban sem lehet megbízni, ami azt illeti egyáltalán nem. - Tudom, én csak.. minden esetőségre felkészülök. Folyton az van előttem, hogy túl későn fogjuk megtalálni. Érzem hogy él, és jól van, de azt is hogy nem sokáig lesz ez így. - nézek rá kicsit kétségbe esve. - Sietnünk kell... tudom hülyén hangzik, és úgy mintha örült lennék. - enyhén elmosolyodom, majd most jut el tudatomig, amit nem rég kérdezett. Mostanában szétszórt vagyok és eléggé eltudok gondolkodni, így kimarad valami. - Severus...- mondom ki hirtelen hangosan. - Severust hogy is felejthettem el. De... de ő nem ... - rázom a fejem. - Majd pont abban segítene hogy Jamest előkerítsük...
* najó ne haragudj előzőnél is meg most is, egyszerűen a végét mindig kihagyom, szóval az előződben feltett kérdésre is itt fogok válaszolni XD bocsi csak ezer fele állt most a fejem *
Nem könnyű Lilynek, tudom, és érthető, legalábbis megértem, hogy miért viselkedik így. Én sem lennék jobb lelkiállapotban fordított helyzetben. A tétlenség nem jó dolog, főleg, ha erre kényszerítik az embert. – Lily, ha nem csinálnánk semmit, akkor is bajunk lehetne. Nem tehetünk ellene semmit, ha kiszemelnek bárkit is a halálfalók. Tudtam és te is tudtad, hogy mire vállalkozol, amikor aurornak álltunk. Tudjuk jól milyen veszélyekkel jár a munkánk. Van, ami elkerülhetetlen – mondom egy rövid fejrázással. Aurornak lenni egyébként sem a legbiztonságosabb munka. A feladataink jórészt veszélyesek, és ebben a háborúban pedig végképp. Az emberek félelemben élnek, mert nem tudják, hogy mikor jön el a vég, vagy hogy mi történik holnap. Valaki talán úgy alszik el, hogy fél a másnaptól vagy attól, hogy felébred-e még egyáltalán. A veszély mindenhol ott van, már nem igazán mondhatjuk azt, hogy a világ biztonságos. – Kiderítjük, hogy mi folyik itt és visszaszerezzük Jamest. És nem vagy őrült, Lily. Ne gondold ezt – mondom elmosolyodva. Aztán végighallgatom, amit mond, majd elgondolkodva nézek rá. Ő hasznos lehetne, ismerhet is még olyanokat, akikre mi nem gondoltunk. – Igen, tudom, hogy nem igen szívlelik egymást, de úgy tűnik téged kedvel, Lily. Ha James miatt nem is, miattad talán segítene. Természetesen nem muszáj felvenni vele a kapcsolatot, még nélküle is van pár nyom, amit követhetünk vagy leellenőrizhetünk. Talán azokat a helyeket sem lenne rossz tüzetesebben megnézni, ahol látták Jamest. Bár a legjobb az lenne, ha mi látnánk a saját szemünkkel és nem másokra kéne hagyatkoznunk, de jelenleg csak ez van nekünk – mondom, majd sóhajtok egyet. Egyáltalán nem könnyű egy ügy ez. Legalább lenne egy biztos, megcáfolhatatlan nyomunk, így olyan, mintha csak vakon tapogatóznánk. Ez is irritáló egy érzés.
Kissé lelkifurdalásom támad, egyszerre több érzések tömkelege kavarodik bennem, és úgy érzem felrobbanok. A sok érzés, amiket felváltva váltják egymás bennem, és a sok gondolat amik egymást követik. Egyszerűen nem tudom utolérni magam és a folyamatos migrénem sem segít rajtam. Belekevertem Alice-éket már akkor mikor megkértem. Úgysem mondott nemet, és újabb barátunk kerül veszélybe miattunk. Bátorító szavaira halványan elmosolyodom. - Köszönöm, sokat jelent hogy számíthatok rád. De amint veszélyt érzékeltek... vissza riadót fújtok. Rendben? Ezt ígérd meg. Amint látod, hogy Rosier gyanakszik, abba hagyjátok. - csak rázom a fejemet. - Nem veszíthetek több barátot, nem fordulhat elő. Csak mosolygok rá, és akaratlanul is könnybe lábad a szemem a pozitív hozzáállásán. - Legyen úgy. De akkor is lennie kell lennie még valaminek, valakinek. Majd akkor ugrik be Severus. Esküszöm az elmúlt hetekben nem jutott eszembe,főleg hogy a segítségemre is lehetne. Kikérem Alice véleményét, hisz úgy ahogy ő is ismeri, de vele kapcsolatban is igen csak bizakodó. Félek ha oda megyek hozzá a kérésemmel, vagy a faggatózásommal csak meggondolatlan leszek azért amiért visszautasító lesz. - Severus azért pontosabb forrás lenne. Megvagyok győződve róla tőle tudhatnánk meg a konkrétumokat. Ha halálfalóknál van és életben van ezt megerősíti már sokkal előrébb vagyok. Mert ne haragudj , ők ezek... - csapok a kartonra. - Nem ismerik számomra nem szavahihetőek. Hisz Merlinre .. hogy lenne rajta a jegy ?? - mély levegőt veszek, majd bólintok hisz... hisz döntöttem. Felkeresem Severust.
Kicsit aggódom Lily egészsége miatt. Nem lesz ez jó hosszú távon... A sok aggódás és idegesség. Annyira szeretném, ha előrébb járnánk, ha többet tudnánk, de sajnos ez nem így megy. Nem pottyan semmi sem az ölünkbe, és még így sem lehetünk abban biztosak, hogy minden információ, ami a kezeink közé került, hiteles. Annyira benne van a pakliban az, hogy befolyásolták a tanukat, ami nem derül ki még veritaserum használata során sem. Lágy mosolyra húzom ajkaim, amikor látom, hogy mennyire aggódik értünk. – Megígérem – mondom komolyan nézve rá. – Amint úgy látjuk, hogy melegszik a helyzet, akkor befejezzük. Ne aggódj, vigyázni fogunk magunkra. Frank még rám is, nem csak magára – felelem rámosolyogva. Meg teszünk mindent, amit tudunk, de oda fogunk figyelni a jelekre. Ha úgy tűnik, hogy kezd gyanakodni, akkor megszüntetünk minden tevékenységet. Válaszára mosolyogva bólintok egyet. Nem tudhatjuk, hogy mit is tett pontosan Voldemort Jamesszel, hogy egyesek azt mondták, hogy látták rajta a Jegyet. Hiszen teljesen abszurdnak hat, hogy pont rajta legyen. Egyszerűen felfoghatatlan, és nem csoda, hogy én sem akarom ezt elfogadni. – Igen, az biztos, hogy pontosabb lenne. Ő biztos ismer olyat, akit kifaggathat és mi nem férhetünk hozzá, vagy még nem találtuk meg. Talán neki lenne ötlete – felelem, majd a dokumentumokra pillantok, amik valóban inkább csak feltételezések, mint kész tények. – Tudom, én sem hiszem el. Viszont a főnököt csak annyi érdekli, hogy legyen kész a jelentés. Az már mellékes, hogy mennyire hiteles. A lényeg, hogy mi továbbra sem adjuk fel, és meg fogjuk keresni a válaszokat. – Felkeresed őt? Severust – kérdezem tőle egy apró mosollyal.
Remélem nem lesz semmi probléma abból, hogy segíteni fognak. Nem tudnám elviselni, pláne ha miattam történne bármi bajuk. Halvány mosolyt köszönet képen magamra erőltetek, majd egy gyors öleléssel mondok köszönetet. - Köszönöm Alice. - mondom majd elengedem. Mély levegőt veszek. Severus mindig is "hálás" téma volt. Senki nem kedvelte rajtam kívül igazán így nem nagyon tudtam kivel megbeszélni a Severussal kapcsolatos dolgokat. Fura, hogy ezúttal tudok kivel beszélni róla, még ha nem is jó dologról van szó. Tulajdonképpen azzal kell fordulnom hozzá, hogy segítsen megtalálni az ősellenségét. Félek előre is a reakciójától. - Igen ő lehet az utolsó reményünk. Rosier bizonyára zsákutca lesz, ő okos és ravasz. Ezért is féltelek titeket. Elsőnek várjuk meg mit érek el Severusnál. Lehet nem is lesz szükségünk a kedvenc parancsnokunkra. - és persze titeket se foglak veszélybe sodorni. - Felkeresem mielőbb, és megüzenem mit sikerült... nem, inkább személyesen jövök el. Nem bízom a baglyokban sem, mármint nem bennük... - rázom a fejem. - Tényleg ne haragudj igyekszem össze szedni magam.
Ha Lily így aggódik, akkor én mit mondjak arról, hogy hogyan fog majd Frank erre az egészre reagálni. Szerintem jobban túl fogja aggódni a dolgot, mint Lily. Persze nem lehet hibáztatni senkit sem. Ez természetes. Viszont egyelőre csak egy tervet vigyünk véghez, és utána cselekedjünk még, ha szükséges. – Szívesen – mondom visszaölelve őt, és miután elenged rámosolygok. Nem egyszerű, amire készülünk, de legalább van valami, amivel előre haladhatunk és nem csak egy helyben toporgás van. Severus nem rossz ötlet, hiszen még lehetnek ismerősei a régi időkből, amikor még a mostani halálfalókkal is egy házba tartozott. Talán nagyobb segítség lesz, mint bárki mást, aki eddig ki lett hallgatva. Egyelőre viszont ne gondolkodjunk ennyire előre. – Igen, nem lenne egyszerű, ez tény. Rendben, akkor legyen így. Beszélje vele, ha belemegy, akkor megvárjuk, hogy mit sikerül kiderítenie, és hátha lesz egy új nyom, ami közelebb vezethet Jameshez – felelem, majd sóhajtok egyet. – Tudom, hogy figyelhetik a baglyokat. Engem itt megtalálsz, vagy eljöhetsz hozzánk, ha úgy van. Megoldjuk – mondom, majd finoman megrázom a fejem. – Semmi baj, Lily. Akkor beszélj Severusszal, aztán meglátjuk, hogy milyen lépéseket tegyünk. Megvárom mire jutsz, és csak akkor beszélek Frankkel. Feleslegesen nem akarom, hogy aggódni kezdjen a terv miatt – felelem elmosolyodva.
Tárgy: Re: Lily & Alice - 2. emelet Vas. Márc. 26, 2017 11:49 am
Lily & Alice
kétségbe esve
Mély levegőt szívok be, szinte csípi a tüdőmet a poros levevő. Nincs ínyemre, hogy ilyen kéréssel kell fordulom Sevhez. De ezzel is legalább megóvom Aliceékat attól, hogy szívességet tegyenek nekem, és biztosra veszem hogy hasznos információt kapok majd régi barátomtól. Kicsit fordul a lelkiismeret furdalás, hisz nem rég vettük fel a kapcsolatot, mikor megtudtam, hogy megkapta a jegyet. Viszont ez Jamesnek nem tetszett, még az sem, hogy levelezünk egymással. Aztán pedig követték a zűrösebbnél zűrösebb események, és hát nem is beszéltem vele azóta. Félek hogy a már elkezdett kialakított "Jó" kapcsolatunk elkopott és nehezebb lesz így bármire is megkérnem. - Úgy lesz, megpróbálok minél hamarabb találkozni vele. Egyszerűen úgy érzem minél többet várunk... - sóhajtok. - Köszönöm a segítséget még egyszer. Bármi van kérlek szólj, és én is így teszek. - mosolyodom el. Majd eszembe jut az is amit javasolt. - Illetve elkérhetem a címeket, a helyszíneket, ahol állítólag látták Jamest? - szememmel oda sandítok a mappára. Amíg nem sikerül összehoznom a találkát Severussal megnézhetném azokat a helyeket.
Tárgy: Re: Lily & Alice - 2. emelet Hétf. Márc. 27, 2017 12:34 am
Lily & Alice
Talán jut valamire Lily, ha beszél Severusszal. Én addig próbálok új nyomokat találni, hogy ne érezzük azt, hogy csak egy helyben toporgunk és bármerre is indulunk el, falnak ütközünk. Ha James valóban viseli a Jegyet, akkor az elég sokkoló lesz mindannyiunk számára, főleg Lily számára. Remélem, hogy tényleg sikerül valami hasznos információhoz jutnunk. Talán nem futunk ki az időből. Szeretném újra a köreinkben tudni Jamest. – Rendben. Igen, lett egy lehetőségünk, meg kell ragadni, amíg lehet. Nagyon szívesen, Lily. Az lesz, szólok, amint én is megtudtam valami újat – mondom visszamosolyogva rá. Ha esetleg én magam látnám meg először Jamest, akkor mindenképpen az lesz az első, hogy tudatom vele. – Persze, máris lemásolom neked – felelem, majd a földre helyezem a kinyitott mappát, ahol megduplázok egy üres papírt, amire aztán kimásolgatom a címeket és helyszínek megnevezéseit. Pillanatok alatt végzek a művelettel, és felállva átnyújtom neki. – Azért légy óvatos, nem tudhatjuk miket hagytak hátra, vagy jártak-e azóta arra halálfalók. Ha lehet, ne menj egyedül – mondom, majd ellenőrzöm az időt. – Szeretnél még valamit tudni? Esetleg segíthetek még valamiben?
Végül lebeszéltük a legmegfelelőbb lehetőséget. Felkeresem Serverust, ha ő nem tud , vagy nem akar segíteni még mindig rá tapadhatunk Rosierre. Addig is megnézem azokat a helyeket, ahol állítólag látták a férjemet. Az egész kezd teljesen kikészíteni és felemészteni. Minden erőmet próbálom felhasználni, hogy mind ezt véghez vihessem és mindvégig józan ésszel. Nem hittem volna, soha hogy ennyire függök Jamestől. Egyszerűen a hiánya, olyan mintha egy végtagomat amputálták volna. Ha mástól hallanék ilyet, minden bizonnyal csak forgatnám a szememet: milyen nyálas. De valóban ilyen érzés, mintha kitépték volna egy részemet, és folyamatosan kábulatban lennék. A legrosszabb az egészben a tudatlanság, és az hogy nem tudok érdemben semmit tenni érte. Nem tudom hol van, kinél van, hogy van. Az biztos hogy él. Alice lemásolja nekem a lapokat, amint kész lesz vele, gyorsan beletuszkolom a táskámba. - Köszönöm. Ne aggódj keresek valakit, aki elkísér. - válaszolom enyhe mosoly kíséretében. Siriust nem érem utol, Marlnak más dolga van, nem is zaklatnám ezzel. Viszont Remus és Peter szóba jöhetnek. - Nem, köszönöm. Így is túl sokat tettél. Tényleg köszönöm.... és ne vedd erőltetett kérdésnek, de te hogy vagy ? Nem nézel ki te se fényesen.
Sikerül végül lebeszélnünk mindent a továbbiakra nézve. Megvárom azt, hogy beszéljen Severusszal, hátha segítene neki. Lilyt valószínűleg nehezen tudná visszautasítani, így bízom benne, hogy kötélnek áll és valakitől sikerül hasznos információkat szereznie. Senkinek sem könnyű most, főleg Lilynek nem. Szörnyű lehetett otthon ülni és csak várni, ráadásul a semmire. Ha nem jön ma be, akkor sosem tudta volna még ezeket az apró részleteket sem. Pedig igazán megérdemelte volna azt, hogy értesítik vagy megnyugtatják. De persze ez nem érdekel senkit sem. A lényeg megtörtént, kiiktatták egy időre a képből azzal, hogy kényszer szabadságra küldték. Így hát készségesen segítek továbbra is. Lemásolom neki azokat a papírokat, amikre szüksége lesz, majd átadom neki. – Szívesen. Rendben, az jó – mondom elmosolyodva, és egy kicsit meg is nyugszom ettől. Nem lenne jó, ha egyedül kezdene el keresgélni és nyomozgatni. Nem tudhatjuk hagytak-e hátra valahol csapdát, vagy nem-e térnek vissza valahová. – Jól van. Nincs mit, ennyi járt és jár neked – felelem, majd magamhoz ölelem az aktákat, a hátamat pedig a falnak vetem. – Ennyire látszik? Egyébként viszonylag jól vagyok, köszönöm kérdésed. Sok a munka és a közérzetemen sem sokat segítenek a néha rám törő rosszullétek.
Tárgy: Re: Lily & Alice - 2. emelet Szomb. Ápr. 08, 2017 11:57 am
Lily & Alice
kétségbe esve
Miután lemásolja a lapokat nekem, rögtön eldugom a táskám legmélyére őket. Mély levegőket veszek, mert megint úgy érzem rám jön a hányinger és elkezdek szédülni. Úgy döntök témát váltok, és inkább szegény Alice-ről kérdezősködöm, ne csak rólam essen szó. Tudom hogy nagyon sokat segít, jelenleg ő a legfőbb segítségem. Nem akarok sem hálátlannak sem bunkónak tűnni. Látom rajta, hogy ő is eléggé kivan merülve és gondterhelt. Lelkiismeret furdalásom lesz amiatt, hogy még én is gyötröm, és ahogy beszéltem vele. Sajnálattal nézek rá, de nem tudok mit mondani erre. - Igen látszik, valami más rajtad. Tudom a stressz eléggé lestrapálja az embert, átérzem. - mosolyodom el kedvesen. - Annyira jó lenne egy jó hírt hallani, ami... reményt add. De így a legrosszabb... rossz így küzdeni, hogy kilátástalan a helyzet. Franket is rég láttam... sok a munka gondolom.. - húzom el a számat együtt érzőn. - Ha bármiben tudok én is segíteni... csak szóljatok. Haszontalannak érzem magam, jó lenne valamit tenni is... - ez az ami a legjobban felidegesít, és amivel egyre inkább nem tudok mit kezdeni. Jó lenne ha már történne valami, ha csak egy pozitív dolog történne már körülöttünk.
Nem akarom elkiabálni hírt, főleg, hogy még nem biztos. Még nem voltam medimágusnál, hogy megerősítse a teszteket, amiket elvégeztem mostanában. Persze mindegyik pozitívat jelzett, viszont ott van az a de... De nem mondhatóak ezek száz százalékosnak. Viszont a jövőhétre van időpontom, úgyhogy akkor minden el fog dőlni. Véglegesen. – Igen, viszont úgy néz ki, hogy itt más is van ezen kívül. Igen, neki is sok küldetést adnak, bár lehet, hogy én lassan csak irodista leszek, már ha igaz... Végeztem mostanában teszteket – kezdek bele, és rámosolygok Lilyre. – Még nem biztos, mármint nem száz százalékos a dolog... De úgy néz ki, hogy terhes vagyok. Ha ez jövőhéten beigazolódik, akkor biztos, hogy az irodába száműznek és nem mehetek ki terepre. Szólni fogunk, ha szükségünk lenne segítségre – mondom szélesebb mosollyal ajkaimon. Nem tudom mi lesz velem, ha végleg irodára kerülök beosztásra. Jobban szeretek odakint tevékenykedni, mint az asztal felett görnyedni, de ez van. Ha nem megyek szabadságra, akkor kénytelen vagyok elviselni azt, hogy addig, míg dolgozhatok, azt csak irodán belül tehetem. Se a főnökség, se Frank nem engedné, hogy terhesen veszélyes küldetésekre menjek.
Próbálok nem önző lenni, és kicsit elterelni a gondolataimat. Így rákérdezek hogylétéről. Természetesen érdekel, nagyon is így nem csak kényszerből érdeklődöm. Csak egyszerűen nehezemre esik a koncentrálás. Figyelek rá, elsőnek össze húzott szemmel nézek rá. Mégis miért akarnák irodai munkára küldeni? Épp nyitnám a számat, és rákérdeznék, mikor meg is adja rá a választ. A szám is tátva marad, majd az orvos hangja visszhangzik a fülembe, amit nem hallok tisztán. Automatikusan a hasamra teszem a kezemet... Majd miután össze szedem magam, szélesen elmosolyodom. - Gratulálok, végre egy kellemes hír. - mondom őszinte mosollyal, és gyorsan megölelem. - Vártátok? Örültök? Tudom ez... elég rossz időzítés. -hadarom a kérdéseimet, miközben próbálom a fejembe lévő zavaros hangot elnyomni. - Tudom nem vagyok valami beszámítható, és nem igazán... vagyok olyan állapotban de tényleg ha bármiben segíthetek majd csak szólj. - mosolyodom el. Tényleg jó ennyi szörnyűség után valami boldog dolgot hallani. Legalábbis remélem ők így fogják fel.
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
*