Lily and Sirius

Tárgy: Lily and Sirius Pént. Május 06, 2016 12:12 am

lily & sirius

Sirius Back igen sűrűn megforduló vendég nálunk. Marlene nélkül nem igazán tud magával mit kezdeni, de ezt 100000 csokibékáért se vallaná be senkinek, még ha limitált szériásak is. Egyszerűen ilyen, én már megszoktam a jelenlétét. Olyan mintha egy harmadik lakótárs lenne, aki hirtelen haza állít a buliból. Nem zavar, de ... néha vannak pillanatok mikor igencsak rosszkor tudd megjelenni. Voltak is viták belőle, hogy nem ártana, ha előtte ide szól,... de ez a két hülye a végén mindig elhülyéskedte, és nem vette Sirius komolyan. Egyszer úgy is én magam fogom leharapni a fejét, vagy nem kap több csontot. Komolyan kutya formájába, olyan angyali tud lenni, néha úgy hiszem jobb ha úgy maradna. Persze főleg akkor mikor felidegesít.
Ma is átjött, bár James ismételten túlórázik, így kettesben maradtam vele. Nincs bajom vele, tulajdonképpen jobban kedvelem mikor Jamessel külön vannak. Ha együtt vannak zabolázhatatlanok, és nem lehet egyikkel se normálisan beszélni. Ilyenkor James se a kedvencem, főleg mikor ismételten 15-nek hiszi magát. Nem volt a kedvenc korszakom tőle, így érthető okokból kifolyólag nem szeretem ha nosztalgiáznak. Ha kettesben vagyunk jobban tudunk Siriussal beszélgetni, nem játssza annyira a nagy fiút, még valamennyire meg tud ilyenkor nyílni. Sajnos Marlal olyan sűrűn manapság nem tudunk találkozni. Vagy meccsen van, elvan utazva, vagy épp akkor nekem van teli az asztalom papír munkával, vagy küldenek ki küldetésre. Nehezen tudjuk összehozni, így belső infókért képtelen vagyok Siriustól kunyizni.
A konyhában vagyunk, én próbálok valami vacsorát össze... varázsolni, amíg James haza nem érkezik. Sirius feltűnően csöndben van, amit nem nagyon szoktam meg tőle.
- Na mivan Blöki ? - kérdezem tőle mosolyogva, ha nagyon elvan gondolkodva, vagy rossz kedve van, akkor nagy gond lehet. - Hogy hogy be nem áll a szád, vagy megjegyzéseket sem teszel a főzésemre. - nem vagyok valami szakács királynő, de azért 3 tányérral is megtudják enni a főztömet. Csak éppen eléggé szerencsétlenül készítem el az ételeket, így ezért szoktam kapni a fejemre az oltásokat. Akkor szoktam beküldeni a szobájukba őket, hagyj játszanak.- Min agyalsz ennyire? - kérdezem végül komolyabban, miközben a krumpli pucolást próbálom megoldani mugli módra...

Tárgy: Re: Lily and Sirius Vas. Május 15, 2016 3:15 pm

To: Lily

Biztos vagyok benne, hogy előbb, vagy utóbb, Lilyék agyára fogok menni azzal, hogy folyton itt lógok. Mondjuk, ugyanígy Remust is kitűntetem a figyelmemmel, mert hiába nem tűnik úgy, próbálom leredukálni a látogatásaimat, mert nem akarom őket zavarni a nagy házaséletben. Csak ez olyankor nem jön mindig össze, mikor magányosnak érzem magam. Hiszen hiába menekülök a munkába a magány elől, akkor is nehéz ezt megszoknia, egy alapvetően teljesen társadalmi embernek, mint amilyen én vagyok. Akkor nincs is gond, amikor Marl itthon van, mert akkor legalább van velem valaki, így viszont kénytelen vagyok mindig a barátaimat nyúzni, ha éppen magányosnak érzem magam. A mai nap is ilyen, most éppen megint Jameséket találtam be. Csak kár az, hogy James most túlórázik. Amit én is megtehettem volna, de az utóbbi napokban kicsit túl sokat is túlóráztam, úgyhogy most inkább úgy döntöttem, hogy társaságra vágyom. Az sem baj, hogy James nincs itt, hiszen Lilyvel is nagyon jóban lettem az évek alatt, még akkor is, ha sokszor halálra bosszantom. A vacsorát mindenesetre biztos megvárom, én úgy se tudok főzni, és Lily főztjét kifejezetten szeretem, még akkor is, ha sokszor szerencsétlenkedik a konyhában. Hát nálam biztos jobban főz, ahogy Marlnál is, úgyhogy nincs miről beszélnünk, de azért szeretem oltogatni.

Csendben ücsörgök a kanapén, teljesen elmerülve a gondolataimban. Sok minden jár mostanában a fejemben. A támadás óta, másra sem tudok gondolni, hogy mi lett volna, ha én, ne adj Merlin, Marl meghalt volna. Az, hogy így más otthont kell keresnem, az szinte lényegtelen problémának tűnik ez mellett. Borzasztóan megijesztett az a tény, hogy Marlt elveszíthetem. Nyilván azt, hogy mennyire rettegek, viszont nem is szeretném nagydobra verni.
- Hm? – Eszmélek fel hirtelen a gondolataimból, amikor meghallom Lily hangját, de a szavai nem nagyon jutnak el először a tudatomig.
- Miért nem pucolod meg azt a krumplit varázslással? Azért vagy boszorkány nem? – Kérdezem egy halvány mosollyal, de aztán teljesen elkomolyodok, mert tudom, hogy válaszolnom kellene a kérdésére. Ha más nem, ő biztosan megérti majd, hogy miért kezd körvonalazódni az a gondolat a fejemben, ami.
- Azon gondolkozom, hogy talán nagyobb házat kéne keresnem. – Vallom be végül.
- Szeretném Marlt a közelemben tudni. Ha valami baja esne, akkor azt sosem bocsátanám meg magamnak. Úgyhogy, azt hiszem meg fogom kérdezni, hogy nem akar-e velem összeköltözni. – Persze, az, hogy meg akarom védeni, csak az egyik oka annak, hogy ezen gondolkozom, a másik lényeges pont, hogy eléggé oda vagyok érte ahhoz, hogy tényleg komolyan lehessen venni ezt a kapcsolatot. Különben is, már évek óta együtt vagyunk.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Kedd Május 17, 2016 8:54 pm

lily & sirius

Nem éppen nyugtató ha Sirius nyugodtt, nem bír semmit megjegyzés nélkül megállni, ezt már megszoktam. Ezért furcsa, fuldokló érzés, hogy úgy vagyok egy légtérbe vele, hogy egy szót sem szól. Ezért kénytelen vagyok rákérdezni minden rendben van e, mert ha nem akkor bizonyára komolyabb dologról van szó. Arra meg kíváncsi vagyok. Ritkán tudok Siriussal komolyan beszélni, mert ha James is a közelbe van vissza vedlenek a tini tekergőkké. Akkor meg teljesen úgy érzem, mintha két gyereket nevelnék. Nem könnyű velük, ez tény.
Majd megkapom a főzési módszeremhez a beszólást, amire végre elmosolyodom. Komolyan hiányzott Sirius beszólása.
- Mert egyben mugli is vagyok, és ... anyukámmal mindig főztem.- megvonom a vállamat. - Egyszerűen rá emlékeztet, és nem akarom elfelejteni. Tudom hülyén hangzik. - halványan elmosolyodom. Pár éve James ugyan ezt megkérdezte, akkor kicsit magamba is fordultam, de az idő valóban segít az emberen, már egyre könnyebb emlékeznem a szüleimre. Csak a jóra, és jó emlékek jönnek, amitől van még hogy jobb kedvem is lesz. Ez a főzés is ilyen, ilyenkor magam mellett látom, és csak azon merengek, hogy anyunak mennyire tetszett volna James. Ahogy ismerem odáig lettek volna érte. Imádták a vicces embereket. Ezt sajnálom a legjobban, hogy nem ismerhették meg őt.
Majd választ kapok a kérdésemre, hogy mi is motoszkálhat a fejében. Mikor elmondja, azonnal oda kapom a fejemet. Mindenre számítottam csak erre nem. Azzal a lendülettel a kés is megcsúszik a kezemen, és elvágom az ujjamat. Nem is nagyon törődök vele, gyorsan a konyha rongyot köré tekerem és izgatottan ülök le mellé.
- Ezt nem mondod komolyan? - nézek rá csillogó szemekkel ( ) - Komolyan mi tartott eddig? Évek óta együtt vagytok... már kéne egy gyereknek lennie minimum- nézek rá komolyan, elhúzott szájjal, természetesen viccelek, csak kíváncsi vagyok a reakciójára. - És találtál már házat? Mikor fogod megkérdezni? Hogy akarod megkérdezni? Aj Sirius olyan büszke vagyok rád... - teljesen azt hiszem fellelkesültem, már Roxfort óta azt hiszem erre várok. A két hülye végre összeköltözik, el se hiszem. Már alig várom, hogy mi menjünk át Jamesel és ők főzzenek ránk... najó remélem alkalmazni fognak egy manót és ő fog főzni, de a lényeg, hogy végre lenne hova nekünk is menni, és ők is elkezdik a közös életüket.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Szer. Jún. 08, 2016 12:40 am

To: Lily

Mostanában alig ismerek magamra, pont ezért örülök annak, ha Jamessel tölthetem az időt. A sulis évekre emlékeztet. Ugyanúgy ökörködünk, mint akkor és ugyanolyan gondtalannak érzem magam, mint akkor pedig, azok az évek már elmúltak. Nem mintha nem szeretném a munkámat, mert imádom, de akkor sincs meg az a gondtalanság, nincs olyan, hogy nem kell csinálni semmit, és ráadásul már a csínytevéseket sem űzhetem sportszerűen, pedig milyen jó is volt. Meg persze a háború is eléggé rányomja a bélyegét mindenki hangulatára, és ez alól én sem vagyok kivétel. Főleg az utóbbi támadás után meg már végképp nem. Jól esik néha megint komolytalankodni és azt hiszem Ágas is ugyanígy lehet vele, még akkor is, ha már Lily férje, és ő is ugyanolyan komolyan veszi a munkáját, mint ahogyan én.
- Így már értem. Én biztos túl lusta lennék ahhoz, hogy így főzzek, ha egyáltalán rávenném magam arra, hogy főzzek valaha is, mert ha így tennék, annak valószínűleg úgyis katasztrófa lenne a vége. Nem hiába járok inkább ide kajálni. – Vigyorodom el egy kicsit. Ha zavarja őket az, hogy ennyit lógok itt, akkor majd úgyis mondják, nem vagyok az a sértődős fajta, megértem, ha valamikor csak kettesben akarnak lenni. Főleg mivel nekem is van egy komoly párkapcsolatom, tisztában vagyok azzal, hogy néha baromira nincs szükség vendégekre.

- Azért a nagy lelkesedésben figyelj oda, te nő. – Csóválom meg a fejemet mosolyogva, és mielőtt a kérdéseire reagálnék, már meg is ragadom a sérült kezét, letekerem róla a rongyot és már veszem is elő a pálcámat, hogy begyógyítsam a vágást. A kisebb sérülések begyógyítása már rutinná vált, annak ellenére is, hogy nem vagyok valami gyógyító fenomén, nem egyszer kapok én is horzsolásokat, vagy ilyesmiket, amiket egyszerűbb, ha begyógyítok magamnak, amint végeztem egy küldetéssel.
- Igazából az, hogy mind a ketten szerettük azt a bizonyos szabadságot, ami így maradt nekünk, hogy külön éltünk. De mivel Marl úgyis sokat utazik, és nem sokat tartózkodik itthon, így úgy gondoltam, így már nem lenne probléma, és talán nem is ölnénk meg egymást hosszútávon. – Kicsit elsápadok, mikor megemlíti a gyereket.
- Szerintem nem vagyok elég érett egy gyerekhez, úgyhogy ezt a témát inkább hanyagoljuk is. – Hárítom el gyorsan a lehetőséget. Ha ez felmerül egyből berezelek, nem érzem úgy, hogy képes lennék egy ilyen helyzetet kezelni, hiszen én is gyerek vagyok még lélekben. Legalábbis egy kicsit.

- Örülök, hogy büszke vagy rám. – Vigyorgok rá.
- Amúgy nem, még nem nagyon találtam házat, bár folyamatosan keresek. Az is kérdéses még, hogy hogyan fogom megkérdezni, egyelőre az lenne a jó, ha végre hazajönne, de az nem mostanában lesz a legutóbbi értesüléseim szerint, úgyhogy lehet, hogy már a ház is meglesz, mire hazaér. Pedig jó lett volna, ha vele közösen sikerül valamit találni. Persze, csak akkor, ha egyáltalán belemegy az összeköltözésbe. – Próbálok abban bízni, hogy ez nem is kérdés, de egyelőre még ebben is bizonytalan vagyok. Csak akkor fogok teljes mértékben megnyugodni, ha hallom azt a bizonyos igent, addig pedig kénytelen vagyok kétséget hordozó gondolatok között élni.
- Tehát, a terv már megvan, csak a kivitelezés sántít, nem is kicsit. Azt hittem, könnyű lesz valamit találni, de úgy látszik tévednem kellett. Már vagy egy tucat házat végignéztem és egyik sem volt jó… Bár tény, hogy eddig olyanokat néztem, amiben egyedül laktam volna, így meg egy kicsit más a helyzet, ha Marllal összeköltözünk. – Mondom, miközben aprót sóhajtok.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Pént. Jún. 10, 2016 7:41 pm

Lily & Sirius

remélem tetszik • szószám • Zene •

Csak vigyorgom, mert Jamest például a mugli főzésemmel kitudom kergetni a világból. Mindig kivan akadva, mert így sokkal lassabban van kész az ebéd, mintha segítséget kérnék a pálcámtól. Nem éppen a türelméről híres, bár ezt nem vethetem a szemére, mert ebben én vagyok a másik fele.
- Meg szeretem, hisz megvan a maga hangulata. Arról nem is beszélve, hogy Jamest nagyon jól tudom vele idegesíteni. - vigyorodom el cinkosan. Ebbe valamiért mindig egyetértünk, ha Jamest kell idegesíteni. Fura, hogy bennünk van bármilyen közös vonás.
Akár tetszik, akár nem Sirius Black is immár a családom része évek óta, és nem mondanám, hogy teljesen kiismertem, de azért fura ha csöndben van. Rá is kérdezek mi nyomja kicsi szívét, és mikor megtudom az okát, olyan gyorsan oda ülök mellé izgatottan, hogy még a kezemet is elvágom.
- Oh, köszi de semmiség. Volt már rosszabb, de a lényeget, a lényeget! - a gyereket természetesen poénként mondtam, hisz a gyerekvállaláshoz szerintem mindannyian borzasztóan fiatalok, és gyerekek vagyunk. Mondjuk Jamesnek és Siriusnak biztos egy gyerekkel meg lenne a közös nyelvük... de nem ebbe a világba nem szabad. Nem lenen biztonságos amúgy sem.
- Merlinre, hogy lesápadtál.. csak vicceltem, nem lesz gyerek. Legalábbis remélem. - mosolyodom le, és egy pillanatra próbálom elképzelni Marlt és Siriust ahogy pelenkát cserélnek. Hát elég absztrakt látvány.
Csendben végig hallgatom a kis novelláját, miért akar összeköltözni Marl-al. Szerintem túl bonyolítja, úgy se mondaná ki azt, hogy: mert szeretem, mert magamnál akarom tudni, mert biztonságba lenne. Nem egy szép kis köntörfalazást kapok. Amiben körülbelül ugyan azt mondja el csak hosszabban. De nem baj, én örülök hogy ennyit is elmond.
- Ha gondolod segítek keresgélni. Bár mondanám, hogy három utcával arrébb van egy kis ház, amit épp kiakarnak adni, vagy eladni... de hát , akkor se szabadulnánk meg tőled. - mondom komolyan, majd elmosolyodom. - Őszintén szólva még nem beszéltünk ilyesmiről, de szerintem nagyon boldog lesz , és természetesen bele fog menni. Ő úgy se ajánlaná fel, az a baj nagyon szeretitek mind a ketten erőltetni a függetlenségeteket... ami már évek óta nincs. - nézek rá, majd vissza megyek a konyhába és közbe folytatom a főzést, mert ha édes férjecském mire haza ér nincs kaja lilává változtatja a hajamat... én pedig más részét fogom más formájúra... mozgalmas esténk lenne, de én most fáradt vagyok ilyenekhez.
- Meg a ház nézésbe egy fontos dolog van. Ne azt nézd most hogy néz ki, hanem mit tudsz belőle kihozni. Ehhez kicsit látnoki képesség szükséges, de menni fog. Tudod mit szenvedtünk mi is Jamesel. - na igen a lakás keresés nem volt valami egyszerű. Én kettőnknek teljesen feleslegesnek éreztem valami hatalmas nagy házat, bár ábrándoztam róla. Godric's -ba van James szüleinek családias háza, ami nem a Birtok , a Birtok a Potter család nemzedékét szolgálja, az egy mauzóleum, oda valóban nem költöznék be. Viszont James mindenhol élénk emlékeket táplál szülei után így a családi házba se költöztünk még be. De nekünk ott lesz az a ház, így nem akartam másikat. Gondoltam egy lakható lakás is megteszi. Ez a lakás volt még ami nem volt olyan pici, de nem is hatalmas, hogy aztán én takarítsam. Viszont nem volt a legszebb állapotba, így James számba se vette. Majd mikor kikönyörögtem pár pálca hintéssel elővarázsoltam szó szerint az otthonunkat, amivel én teljesen meg vagyok elégedve.

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Vas. Jún. 12, 2016 11:46 pm

To: Lily

Én is elvigyorodom önkéntelenül, amikor szóba kerül James idegesítése. Ritkán sikerül, mert nagyon jól ismer, és már csak poénból is szoktam néha feszegetni a határait – általában sikertelenül, mert utána csak hangos röhögés lesz a vége -, de Lilyben tökéletes bűntársat találtam ebben. Ami tök jó érzés, látszik, hogy hiába telik az idő, azért nem minden változik. Legalábbis, a régi kapcsolatok csak erősebbek lesznek, és nem elhalványulnak, mint ahogy az olyan sokszor történni szokott. Nem is lehetnék ennél szerencsésebb, hogy még mindig megvannak a barátaim, ráadásul ott van Marl is. Tényleg, igazán nincs mire panaszkodnom.
- Nincs bajom a muglikkal, te is tudod, hogy nagyon is érdeklődök az érdekes kütyüik iránt, mint például az a motor… az nagyon király… de imádok varázsló lenni, és minden alkalmat megragadok, hogy varázsolhassak. Meg még mindig élvezem azt a szabadságot, hogy végre akkor varázsolhatok, amikor akarok, nem csak az iskolában. – Igen, amikor még a Roxfortba jártunk, mindig is nagyon bosszantott, hogy a kiskorú varázslóknak van ez a hülye szabály, amit be kellett volna tartani. Persze, nem én lennék, ha teljes mértékben betartottam volna a szabályokat, minden lehetséges helyzetet kihasználtam arra, hogy varázsoljak, ha éppen képtelenség volt érzékelni, hogy ki is végezte el a varázslatot.

- És még azt hittem, hogy én vagyok türelmetlen. – Nevetek fel önkéntelenül is, amikor Lily sürgetni kezd. Komolyan, ilyenkor olyan mint egy kislány, aki tudja, hogy a vágyva vágyott ajándékát fogja megkapni mindjárt.
- Nagyon nem tervezzük. Kétlem amúgy is, hogy én valaha is jó apa figura lehetnék egy gyereknek. – Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor ezen még nem igazán gondolkoztam, nem érzem aktuálisnak. De ha belegondolok… fel fogok én nőni valaha is annyira, hogy el tudjak látni egy gyereket? Hááát… ez igen csak kétséges, azt pedig nem akarom, hogy rossz családi körülmények között nőjön fel, mert azt egyik gyerek se érdemli meg. Meg hát itt ez a rohadt háború… ebben az időszakban tényleg, egyáltalán nem jó ötlet egy ártatlan lényt kitenni az állandó veszélynek, amit a halálfalók jelentenek. Amennyire pedig célpontok vagyunk, mint ahogy az utóbbi támadásból is látszik… nem. Egyáltalán nincs még itt ennek az ideje. Nem is akarok ezen tovább gondolkozni.

- Lehet jobban járnék, hiszen te mégis csak női szemmel tudod nézni a dolgokat, ami nekem nem igazán megy. – Mosolygok rá hálásan.
- Én nem bánnám, ha a közeletekben sikerülne valami házat, vagy lakást találni, de akkor ugye tudod, hogy akkor tényleg minden nap itt boldogítanálak titeket? Sőt, mind a ketten, mert mindig jönnénk kaját követelni. – Nevetem el magam újra, mert elképzeltem a jelenetet, hogy mindennap beállítunk Marllal egy potya kajára. Mi úgysem főzünk, mert annak tényleg katasztrofális következményei lennének, így mindig vagy rendelni fogunk valamit, vagy ide jövünk élősködni. Szerintem ezt Lilyék már úgyis megszokták. Tőlem legalábbis biztosan, tényleg nagyon sok időt töltök itt, amikor csak tehetem.
- Remélem, hogy igazad lesz. Amúgy már maga a függetlenség látszata is teljesen megfelelő volt, én csak attól tartok egy kicsit, hogy Marlnak esetleg ez túl sok lesz hirtelen. – Vallom be, eléggé nehezen, de ismerem már Lilyt annyira, hogy ő nem fog gúnyolódni ezek miatt a félelmek miatt.
- Látnoki képesség? Nekem? Most komolyan? – Vigyorodom el újra.
- Mindenesetre igyekszem. Marlnak ugyan jobb szeme van az ilyenekhez, mint nekem, de szerintem valahogy csak megoldom a problémát. Ha nem, akkor értesítelek téged, hogy jelenj meg azonnal itt és itt és segíts elképzelni, hogy milyen lehetne.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Szer. Jún. 15, 2016 11:01 am

Lily & Sirius

remélem tetszik • szószám • Zene •

Csak vigyorgok azon, hogy Siriusnak milyen érdekes téma lett az én főzési technikám. Na igen, hiába vagyok már boszorkány, nem fogom elfelejteni és nem is akarom, hogy a szüleim muglik, és tulajdonképpen én is annak születtem. Egy furcsa szerencse miatt lett bennem varázs, és tartozhatok ehhez a csodás világhoz. Még ha mostanában még sem annyira csodás. Bár inkább tudok az egészről, és harcolok ellene, mint mugliként semmit nem tudni, hanem hirtelen megölnek, vagy megkínoznak.
- Érdekes kütyük - emelem fel a tekintetemet, valamiért én mindig egyszerűbbnek tekintettem a mugli dolgokat a varázs dolgok után. - Mondjuk igen, én ezeken nőttem fel, szóval nekem kevésbé érdekesek. De szórakoztató , ahogy a született varázslók csodálkoznak apró, egyszerű dolgokon. - vigyorodom el, sok vicces jelenet született már ebből, mikor Jamesel összeköltöztünk, és hoztam el a cuccaimat. Olyan sok cuccom nem maradt, mert Petunia volt szíves és kidobálta a szerinte felesleges holmikat, ami mind az én dolgaim voltak. A nagybáttyám mentet meg pár dolgok, és dobozolta félre nekem. Ami azt jelenti, hogy a szobám belefért már 2 karton dobozba.
- Természetesen tudod rólam, hogy nekem is mindenem a mágia. Élvezem, imádom és valami furcsa oknál fogva van is hozzá érzékem. De vannak olyan dolgok, amiket nem akarok elengedni, hisz félig oda tartozom... bár már inkább negyed részben. A lényeg, hogy nem akarom elveszteni azt az életemet teljesen. - húzom el a számat. És igen csodálkoztam, mikor Sirius beállított egy motorral. Én kiakadtam, menőnek találtam, de életveszélyes... viszont én még a seprűtől is félek, szóval nem tettem szóvá. Viszont azt hittem Marl kifogja tekerni a nyakát, de neki a válasza annyi volt: De menő! - majd felpattant a hátuljára. Én csak forgattam a szemem majd bevándoroltam a házba. Úgy vélem így is eléggé veszélyesen élünk, miért kéne még tetézni a dolgot.

Mikor Sirius beavat a tervébe teljesen lázba jövök, annyira, hogy még a kezemet is elvágom. Bár már ilyen sérüléseket észre se veszek.
- Nyugi a gyerek rész csak poén volt, bár megnéznélek titeket pelenkázás közben. - vigyorodom el gyorsan. Már épp itt volt az ideje, hogy komolyan is elkezdjenek gondolkodni a kapcsolatukon. Én azt hittem előbb fog bekövetkezni, de eléggé elhúzták a dolgot. Bár ilyen időkben még is ki tudna ilyeneket gondolkodni ? Jamesel összeházasodtunk, bár nem is gondolkodtunk rajta annyit. Szerelmes lettem rövid idő alatt, bár gondolom mindig motoszkált bennem... viszont rájöttem gyerek korom óta az életem része, és nem akarom az iskola után nélküle élni. Szükségem van rá, így igent mondtam, minden habozás nélkül. Aztán úgy pörögtek az események... így vissza emlékezve nagyon gyorsan történt minden. Majd kicsit megrázva a fejem vissza térek Siriushoz és Marl témára.
- Bocs itt vagyok, szóval szívesen segítek. - mosolyodom el végül. - A lényeg, hogy legyen vendég szoba is, az kell... ha James kihúzza a gyufát.... - örök hibám lesz a mugli hasonlatok, és szójárások, ilyenkor látom ahogy a varázslók szeme összeszűkül. De ők már kezdenek hozzá szokni. - Bocsi, szóval ha James még egyszer felidegesít. - majd gondolkodva a fejemet kezdem el vakarni. - Igen ebben igazad van, majd körbe nézek inkább a szomszédos megyékben. Az biztos távolságban lesz - faarcot nem sokági bírom, a végén csak elmosolyodom.
- Na aggódj nem lesz gond, ismerem. Meg fog lepődni, de aztán majd ki tőr belőle a belső nő, és őrjöngeni fog. Az biztos, hogy türelem kell hozzá, de neked nem kell bemutatnom. - mosolyodom el biztatóan. - Ha kell mire haza jön össze szedünk egy lakható lakást, Jamest is befogjuk, hátha már látja akkor könnyebb lesz, ha nem úgy látja, hogy még neki kell takarítani, és berendeznie. - nevetem el magam. Na igen ha ennyiben tudok segíteni legjobb barátaimnak, akkor repülök. James meg meg úgy is mindenbe benne van, ahol ökörködni lehet.

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Szer. Jún. 22, 2016 12:16 am

To: Lily

A mugli dolgok iránt először lázadásból kezdtem érdeklődni, hogy ezzel is bosszantsam a tökéletesen aranyvérű szüleimet, hogy mindenféle ilyesmit halmozok fel a szobámban. Emlékszem, hogy mekkora megbotránkoztatást keltett, mikor hazaállítottam tizenöt évesen egy használt rádióval, amit az egyik barangolásom során találtam egy mugli üzletben. Egész nap azt bömböltettem, és csöppet sem törődtem anyám rikácsolásával. Régi szép idők… De az érdeklődésem ezek iránt a kütyük iránt cseppet sem csökkent akkor sem, amikor már elszöktem otthonról. Igaz, már nem volt ki ellen lázadni, de érdekelt az, hogy mi, hogyan működik, és pontosan ezért is fedeztem fel azt a bizonyos motort később, ami az óta is nagy szerelmem Marl mellett. Szokta is mondogatni, hogy ha tehetném biztos a motort is bevinném az ágyba, de ezt én természetesen mindig erősen tagadtam.
- Viccelsz? Igazából a muglik zseniálisak így jobban belegondolva. – Gondolkozom el egy picit.
- Mivel nekik nincs ott a varázserő, ami szinte minden problémát megold, képesek voltak felemelkedni, és olyan dolgokat találtak fel, amik helyettesíthetik a mágiát valamilyen szinten. Ez azért eléggé szuper. Például ott van az a feleton, vagy mi. Amin sokkal gyorsabban tudnak kommunikálni, mint mi azokkal a fránya levekkel. Mondjuk az oda-vissza tükör az már sokkal gyorsabb, de hát azt sem birtokolja mindenki. – Azért valamennyire figyeltem mugliismereten, még ha azért is vettem fel azt a tárgyat anno, hogy jókat aludjak rajta. Azért pár szó beszivárgott a fülembe, főleg ami még érdekelt is.

- Ez érthető. Én is ragaszkodnék az életem régi részéhez, ha lettek volna szép emlékeim, de hát nem voltak. Igaz, szeretek jól öltözködni és jól kinézni. Úgy látszik, mégis csak ragadt rám valami abból a családból, pedig ezer százalék, hogy rossz helyre születtem, és nagyon nem illettem bele a képbe. – Vonom meg a vállam, és inkább túl is lépek ezen a témán.
- Én és a pelenkázás? Ugye viccelsz? – Kúszik rögtön fintor az arcomra, ahogy elképzeltem a jelenetet. Valószínűleg, ha rákényszerülnék arra, hogy tisztába rakjak egy gyereket, a pálcám segítségével oldanám meg a dolgot, valahogy végig lebegtetve mind a kisöreget, mind a koszos pelenkát, hogy véletlenül se kelljen hozzáérnem, vagy csak a közelébe mennem a bűzös csomagnak. Csodálatos apa lennék, ugye?
- Hogy mit csinál? – Vonom fel a szemöldököm az ismeretlen kifejezésre, de aztán Lily hamar megmagyarázza a dolgot, mire elvigyorodva bólogatok.
- Miért, szokott olyat is csinálni, hogy száműzöd a hálószobából? Azt hittem, hogy nálatok ez sokkal kevesebbszer fordul elő, mint nálunk Marllal. Ő előszeretettel duzzog minden hülyeségen, olyankor pedig már költözhetek. – Forgatom meg a szemeimet, de közben mégis mosolygok, mert még ezt is szeretem benne. Néha nagyon jól elszoktam szórakozni azon, hogy mit össze duzzog valami apróságon. Nem mintha én sokkal jobb lennék nála.
- Talán egy másik ország is túl közel lenne – Nevetem el magam. Olyan nincs, hogy én ne látogassam meg őket, még akkor is, ha rohadt messze vagyok.
- Huh, kösz, remélem igazad lesz. Az pedig jó lenne, ha már sikerülne valamit találni mire megjön, mert akkor nagyobb lenne a meglepetés. Ha ugyan nem gondolt rá ő maga is, de amennyire el van foglalva azzal, hogy engem oltogasson, szerintem eszébe sem jutott. – Vigyorgok.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Csüt. Jún. 23, 2016 12:29 pm

Lily & Sirius

remélem tetszik • szószám • Zene •

Igazából nagyon is szeretek a mugli dolgokról beszélgetni, emlékeztetnek a réig életemre, és a szüleimre, akiket nem akarok elfeledni. Tulajdonképpen szórakoztat is, mert ennyivel is kicsit okosabbnak érzem maga, illetve vicces mikor egy egyszerű dolgot kell elmagyarázni. Én kötelezően akartam tv-t nagyon jó dolognak találom. Mikor a lakásba került James és Sirius percekig csodálva nézték, és próbálták hova tenni a dolgot. Nagyon jókat nevettem, és szórakoztam rajtuk. Örülök, hogy Jamie ilyen, nem zárkózik el az én világomból vett dolgoktól. Sok aranyvérű átkozna szó szerint érte. Ezért is szerettem belé. Így sok dolog van a lakásban , amiről nem szívesen válnék meg, úgymond luxus cikk. Így a lakás vegyül a varázs és a mugli dolgokkal. Szerintem így is van rendjén.
- Igen, azok. - nevetem el magam, imádom a lelkesedésüket. A feletonon még jobban felkuncogok, nem akarom megbántani, de nem is veszik annak. Én is máig lesek mikor valami új varázs szórakoztató termékkel állnak elő, ez nekik ugyan az. - Azt telefonnak hívják. - vigyorodom el magam, miközben oda biccentek a telefonkészülékünk felé. Nos sok mugli ismerősöm nincs már, távoli rokonjaim esetleg, de például a rendtagok közül is szokták manapság használni, hisz a halálfalók nem süllyednek le odáig, hogy ilyen mugli eszközre egyáltalán gondolni merjenek. Szóval elég biztos kommunikációs eszköznek bizonyult. - Hát igen, és gondolj bele , nekünk is mennyire a hasznunkra van. - itt már kicsit lehervad a vigyorom. Igeeen az a nagyooon hasznos tükör. - itt viccesen forgatom a szemem, kezdetekben igencsak idegesített az a kis trükkös tükör. Főleg mikor James kitette a hálószobánkba, és csak akkor vettem észre, mikor alsóneműben voltam. Azóta szigorúan a fiókjában tarthatja és csak akkor veheti elő, ha valóban sürgően beszélgetnie kell Siriussal. Persze az a sürgősen is igencsak tág fogalom, múltkor például az egyik sarokban találtam meg Jamest ahogy arról beszélgetnek mikor ugorjanak be Zonko-hoz, mert valami új bűzős nem tudom mit hoztak, és az mennyire jó és hasznos lesz az összecsapások közepette. Félelmetes két férfi hogy tud egyszerre felelősségteljes felnőtt lenni, és egyben borzasztó gyerek. Csak sóhajtok, mikor rátértünk Sirius múltjára. Ilyenkor sosem tudom mit mondjak, pedig nagyon kíváncsi vagyok, és érdekelne mi is zajlott ott. De tudom hogy bármennyire is laza Sirius biztosra veszem, hogy zavarja és nem akarna róla beszélni.
- Ilyenkor abba gondolj bele, hogy milyen erős vagy. Lehet rossz helyre születtél, de megmutattad hogy ennyire jó ember vagy, hogy még a rossz család se tudott befolyásolni. Pedig a család alapozza meg az embert, hogy kivé válik. Te nem hagytad,te azzá váltál akinek akartál, akit helyesnek véltél. - mosolyodom el biztatóan. Nem mutatná ki de tudom bántja a múlt. Én pedig nem tudok neki segíteni, csak ha kicsit lelkesítem. De minden szavamat komolyan gondolom. - Szóval inkább legyél büszke magadra. - kacsintok,majd elnevetem magam. Ahogy kiakad a pelenkázáson felnevetek, nem is firtatom tovább a témát, még fiatalok vagyunk hogy gyerek nevelésen gondolkodjunk.
Mikor mugli kifejezést használok, tetszik a megdöbbent arckifejezések, annak ellenére, hogy ne direkt teszem, csak úgy kicsúszik a számon. Gyorsan ki is javítom magam. - Hát megesett már, volt rá alkalom hogy a kanapén kötött ki.. - gondolkodóba esek, de azt nem is mondom el neki, hogy az esetek többségében, én is ott végeztem mellette, és együtt aludtunk a kanapén. Na igen ilyen téren gyenge vagyok. Megszoktam hogy ott van mellettem, főleg éjszaka. Nem is tudok nélküle elaludni. De ezt nem mondom el, nem leszünk nyálasak. - De igen gondolom ez nálatok bizonyára többször fordul elő. Szóval lehet nem is Jamesnek hanem neked kell majd az a vendégszoba - vigyorodom el, de természetesen hülyéskedek.
- Na igen ahogy ismerlek titeket ha kell használjátok a kandallót ... - na azt hiszem most adtam egy orbitálisan rossz ötletet. - Meg vacsorázunk, és amíg James nem jön haza átnyálazzuk az újságokat. Szerintem mindenképp mugli otthon kéne, a nem feltűnő... és bűbájokkal körbe lehet attól még védeni. - húzom el a számat, nevetséges hogy nehéz biztonságos otthont találni.

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Szer. Júl. 06, 2016 10:52 pm

To: Lily

Az egyik dolog, amiért imádok a Potter-házban időzni, az nem csak azért van, mert így több időt tudok eltölteni Jamessel, hanem azért is, mert rengeteg olyan dolguk van, ami egy varázsló lakta házban nem igazán fordulnak elő. Vegyük példának a tévét. Hát az valami csodálatos dolog. Igaz, az idő nagy részét beszélgetéssel szoktam eltölteni, de azért mégis csak jó néha valami mást is csinálni, mikor nagy nehezen kifogy az ember a megbeszélhető témákból. Olyankor jöhet a tévé és a sok, érdekes műsor, amit azon lehet nézni. Az elején, amikor felfedeztem ennek a varázsát, tényleg egész nap itt lógtam és a tévé előtt ülve figyeltem a kis emberkéket mozogni benne. Hasonló volt egy kicsit a varázslófényképekhez, csak ezek nem beszéltek vissza. Tök jó dolog, eléggé el is gondolkoztam anno azon, hogy nekem is szereznem kellene egy ilyen kütyüt. De aztán rájöttem, hogy ha így tennék, akkor valószínűleg semmi mással nem foglalkoznék, úgyhogy végül letettem róla. Jobb is így, mert ennek örömére még egy okom van ide jönni gyakrabban. Lilyék legnagyobb örömére. De nem baj, tudom ám, hogy imádják, hogy itt vagyok.
- Ó, szóval ja, az, a telefon. – Vigyorodom el, és igyekszem ezt a szót jól belevésni az agyamba, de van egy olyan érzésem, hogy úgyis el fogom felejteni, mivel nem igazán használom a mindennapokban. Pont ezért keverem össze ezeket a szavakat mindig.
- A hasznosságát pedig senki nem tudná vitatni. – Bólogatok egyetértően.

Amikor a tükörre terelődik a szó, még szélesebb lesz a vigyor az arcomon, mert tisztán visszaemlékszek arra a bizonyos esetre. Hát lássuk be. Ha nem lennék fülig szerelmes Marlba, és nem a legjobb barátom feleségéről lenne szó, biztos, hogy nem hagyna hidegen Lily látványa. De ezt természetesen nem szoktam hangoztatni, mert James biztos leharapná a fejemet. Aztán a téma megint másra terelődik, vissza a múltamra, ami valahogy sosem volt egy vidám része az életemnek, a vigyorom is egyből eltűnik az arcomról, és kicsit távoli lesz a tekintetem, mert ilyenkor önkéntelenül is mindig visszagondolok arra az időszakra.
- Köszönöm, hogy ezt mondod, jól esik. – Mosolygok rá, amikor végre eljutnak hozzám a szavai. Szeretnék én is abban hinni, amit mond, de nem mindig érzem úgy, hogy meg is tudom tenni. Ha ez kerül szóba, akkor valahogy az összes magabiztosságom semmibe vész, de szerencsére nem is nagyon szoktunk erről beszélni, mert akik közel állnak hozzám, pontosan tudják, hogy ez eléggé érzékenyen érint.

- Bezzeg nekem ezt nem említette meg. – Csóválom a fejem újra elvigyorodva.
- Látod, az lehet. Marl annyira hisztis tud lenni, hogy az valami hihetetlen. Ha meg már van vendégszobánk, akkor nyilván inkább a kényelmes ágyban fogok aludni, nem pedig a kanapén. De a kanapé is biztosan kényelmes lesz. – Mondom egy kicsit elgondolkozva.
- Hmm… kandalló. Zseniális vagy Lily. – Csillannak fel egyből a szemeim, ami semmi jót nem jelent. Legalábbis rájuk nézve, biztos hogy nem. Na jó, igyekszem azért visszafogni magam és nem állandóan itt lógni.
- Egyetértek, nagyon spéci védőbűbájok kellenek, nem szeretném, hogy még egyszer megismétlődjön egy ilyen támadás. – Még csak az kéne, hogy Marlt elveszítsem… Na azt már nem.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Csüt. Júl. 07, 2016 9:47 pm

Lily & Sirius

remélem tetszik • 561 • Zene •

Megkönnyebbültem mikor mindenki érdeklődéssel fogadta a mugli származású dolgaimat. Féltem, hogy James ellene lesz a többiek pedig megvetnek értük. De kiderül hamar, hogy nagyon is érdekli őket mind a tévé, a telefon stb. Ami azt illeti Siriust például a tv teljesen elvarázsolta. Akkoriban nem volt vele sok dolgom, mert fogta magát, és beült a tv elé. Egyedül a kanapén foglalta a helyet, azon kívül nem sok vizet zavart. A telefon pedig már eléggé hasznos lett, hisz az egyetlen kommunikációs vonal, amit nem figyelnek meg, így ott könnyebben tudjuk a rendtagok között tartani a kapcsolatot.
- Igen telefon, tényleg majd ha új lakásod lesz be kell szereznünk egy másikat. - gondolkodóba esem, furcsa lesz velük elmenni egy mugli boltba és elektronikus eszközöket nézegetni. Lehet egyedül kéne majd megvennem azt a telefont, jobban járna mindenki. De úgy se fogom megúszni őket van egy olyan érzésem.
Mikor a múltjára terelődik a szó rögtön elkomolyodik. Tudom, ismerem, nem volt jó ötlet. Viszont próbálom gyorsan menteni a témát azzal, hogy elmondom az őszinte véleményemet róla. Mert valóban különlegesnek találom Siriust. Olyan családban nőtt fel, és még sem váll olyanná mint ők. Szerintem ez dicséretre méltó. Inkább elhagyta őket, mintsem a rossz oldalon álljon. Ezért mindig is felfogok rá nézni, és tisztelni fogom. Nem is reagál rá túl sok mindent, és én nem is várom el. Csak bólintok, hogy szívesen mondtam mindent, és őszintén.
- Gondolod azzal elfog dicsekedni, hogy az asszony büntibe küldte? - vigyorodom el magam, bár sosem volt komoly. A végén mindig mindig megadtam magam, és én is lementem hozzá aludni. Na eddig bírom ki a férjem nélkül... sosem hittem volna, hogy valaha ilyen leszek. Nem hittem volna, hogy ennyire fogok valakihez kötődni, arra pláne nem, hogy Jameshez. Nagyon fura merre halad a világ, és mi. Ez van elgyengültem, hiába akartam erős lenni. De lehet nem is gyengeség, hanem inkább erő. Nagyon vékony a határ a kettő között. Ahogy beszél Marl-ról egyszerűen elnevetem magam.
- Hát ez nagyon édes. Gondolom James is így beszél rólam a hátam mögött. Nem hisztis, csak... szeret téged, ez az amit nagyon furán tud kimutatni. De igen a tény az , hogy legyen vendégszobátok. Biztos ami biztos módon. - mosolygok tovább. Már alig várom, hogy összeköltözzenek és mind a ketten hozzám jöjjenek panaszkodni. Jól fogok mulatni, és a mai időkben kell is ennyi "vidámság" . Főleg eleve arra vagyok kíváncsi, hogy Marl mit fog reagálni az összeköltözés ötletére. Imádom őket, de igen szórakoztatóak tudnak lenni.
- Nenenene... Nincs is kandallónk, csak vicceltem. - húzom el a számat csalódottan, azt hiszem ahogy elmegy be kell falaznom a kandallónkat. Igaz van, de nem szoktuk használni. Majd elmosolyodom magam.
Igen védőbűbájok terén ha tetszik ha nem eléggé profik lettünk.
- Sajnos már szinte kötelező lett. Nálunk James szokta levédeni a házat mindig. Valahogy nála erősebben hat, már leteszteltük. Az én pálcám gyengébben csinálja meg. Bár másba pedig enyém jobb. Ez a pálcák szépsége. - sóhajtok fel, ami kicsit kiábrándító, de legalább Jamessel ebben is kiegészítjük egymást.
- Amint meglesz a házatok mindent megteszünk a biztonságotok érdekében. Nem kell aggódnod, az a szörnyűség nem fog még egyszer előfordulni. - mondom neki harciasan. Közben persze befejezem a vacsorát, bevágom a sütőbe, és vissza ülök Sirius mellé közbe az órára pillantok.
- Fél óra, remélem addig kibírod. Ha nagyon éhes vagy maradt még abból a kutyakekszből. - nézek rá gúnyosan, próbálom feldobni, kicsit lehangolódott a hangulat.

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Hétf. Júl. 11, 2016 2:48 pm

To: Lily

Néha erősen elgondolkozom azon, hogy milyen lett volna, ha egy mugli családba születek bele. Vajon ők jobban elfogadták volna azt, hogy más vagyok, mint a Black család? Vagy ugyanúgy fekete báránynak tartottak volna azért, mert én varázsló vagyok, ők pedig nem? Hiszen ilyen esetekről is hallottam már, hogy a mugli szülők egyszerűen képtelenek voltak feldolgozni azt, hogy a gyerekük/gyerekeik varázserővel bírnak és egy távoli iskolába kezdenek járni, ahol egy bottal hadonásznak és mindenféle idegen halandzsát motyognak mellé. Ha megpróbálom beleképzelni magam azoknak a szülőknek a helyzetébe, rá kell jönnöm, hogy ez cseppet sem lehet egyszerű számukra. Bár nyilván egy normális családban, ahol igazán szeretik a gyereküket, ott nem nagyon van ezzel probléma. Persze, először furcsa nekik, és még meg kell szokniuk a helyzetet, de ez az érzelmeiken nem fog változtatni. Vajon lettem volna olyan szerencsés, hogy én egy ilyen családba születtem volna bele? De kár is ezen elmélkedni. Az van, ami most van, és végül is elégedett lehetek az életemmel. Van családom, vannak barátaim és ott van Marl is.
- Hűha, azt már alig várom. – Csillannak fel egyből a szemeim, mikor az kerül szóba, hogy nekünk is be kéne szerezni egy telefont. Ez pedig azt jelenti, hogy elmehetünk majd Lilyvel együtt a mugli boltokba, és újabb dolgokat ismerhetek meg. Bár gyanítom Lily már kevésbé fog örülni neki, hogy minden egyes tárgyról meg fogom kérdezni, hogy mi az, és hogy hogyan működik, de hát ő ajánlotta fel, hogy segít, akkor pedig kénytelen lesz viselni a következményeit.

- Hmm… erre hirtelen nem is gondoltam. – Vigyorgom megint el magam.
- Igaz, nem magamból kéne kiindulni, én mindig mindent elmondok, még azt is, amit nem kéne. – Lehet, ez abból adódik, hogy olyan sok ideig, még magam előtt is teljes mértékben letagadtam az érzéseimet. Ugyan, még mindig nem túl gyakran mondom ki a nyilvánvalót – például azt, hogy szeretem Marlt – de szinte süt rólam a dolog, úgy meg aztán pláne, hogy szinte állandóan ő a téma, ha beszélgetésbe elegyedek valakivel. Na, jó, azért ennyire nem durva a helyzet, de azért elég sokszor szóba kerül. Ez a közléskényszer pedig, hogy még azt is szívesen elmondom, ha Marl éppen kiküldött a kanapéra, már csak abból is fakadhat, hogy azt is élvezem, hogy egyáltalán lehetősége van erre, mert együtt vagyunk. Még mindig nem sikerült teljes mértékben felfogni, pedig már azért eltelt az óta egy kis idő.
- Jobb, ha nem tudod, hogy James hogy beszél rólad, amikor nem vagy vele, mert elolvadnál itt nekem, és akkor ki fogja befejezni a vacsorát? Nem akarok éhen halni. – Mosolygok.
- Azt nem mondod komolyan, hogy nem hisztis. – Csóválom a fejem.
- Igen is az, ezt mindenki tudja. Én meg aztán pláne. – Nem mintha én nem tudnék hisztis lenni néha, de azért Marl a profi ebben.
- Nincs kandallótok mi? Tudom, hogy van. – Vigyorgok szélesen.

-Na igen. A védőbűbájaim nekem sem a legjobbak, pedig mostanában nem ártana. Amúgy pedig nem aggódok. Annyira. – Na, jó, ez nem volt túl meggyőző, nyilvánvaló, hogy aggódok. Ha csak egyedül engem fenyegetne ez a veszély, akkor egyáltalán nem érdekelne, hogy hol lakok és milyen védelem alatt, de Marl… hát miatta aggódok igazán. Nem mintha nem bíznék a képességeiben, de már csak attól is frászt kapok, ha csak egy kis karcolás keletkezik rajta valahol, amit rossz szándékkal ejtettek rajta. Márpedig mostanában ez szinte minden napos dolog is lehet.
- Nem kérek kutyakekszet. Gondolom ugyanaz, mint a múltkori és az sem volt olyan hű de jó, szóval inkább megvárom a vacsorát. Bár lehet, hogy a gyomrom hangosan fog korogni, de ne törődj vele, majd csak kibírom. – Mosolyodok el megint.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Kedd Júl. 12, 2016 1:08 pm

Lily & Sirius

remélem elmegy • 659 • Love Is a Battlefield

Örülök, hogy ekkora érdeklődéssel vannak a mugli dolgok iránt. Mondhatni szerencsés vagyok, hogy őket fogtam ki barátaimnak. Még az ilyen időkben is, mikor a legveszélyesebb dolog, egy mugli szülöttel barátkozni. Sosem kapok célzást, teljesen úgy viselkednek, mintha egy lennék közülük. Sajnos ez az aranyvérűek tudatáig nem jut el, attól még nem varázslók a szüleim például, még van bennem varázs, mert minden bizonnyal egy ősöm boszorkány vagy varázsló volt. Erre mondják, hogy a tudatlanság borzasztóan veszélyes. Ezért sem értek egyet Voldemorttal. Ha még igazat is szólni, és simán betolakodók lennénk még azt mondom jogosan akad fenn. De én épp annyira vagyok boszorkány, mint akik abba is nőttek bele. Ugyan úgy van benne varázs, ugyan úgy tudok varázsolni mint ők. Ezért is veszi értelmét ez a küzdelem. De addig nincs semmi gond, amíg itt van James és a barátaim. Úgy érzem ha együtt maradunk... elég költői, és sablonos, de ... mindent legyőzhetünk. Nehéz lesz, de ha együtt maradunk sikerülni fog. Mert ez az ami a halálfalókból hiányzik. Az hogy bármit megtennének egymásért. Ezért is fognak veszíteni.
Látom Siriust teljesen feldobom azzal, hogy mugli boltba fogunk elmenni vásárolni, így nem is tudom a többes számot vissza szívni. Csak elnevetem magam a lelkesedésén.
- Örülök, hogy örülsz. De nem azért lesz, hogy Jamesel még egy eszközt felhasználjatok a kommunikációra. Szigorúan a Rendtagsághoz fog kelleni. - nézek rá szigorúan, bár erre nincs szabály, de én befogok vezetni. Nem hiányzik, hogy ez a két lökött azzal szórakozzon.

A következőkre csak érdeklődően felvonom a szemöldökömet. Majd elnevetem magam, még csak az kéne, hogy James MINDENT elmondjon neki. Oké hogy legjobb barátok, de én vagyok a másik legjobb barátja, plusz a felesége.. szóval a lényeg, hogy nem kell MINDENT elmondani. Meg is fojtanám ...
- Miért te tényleg, mindent mindent elmondasz neki? Kötve hiszem. Marl se mond el nekem mindent. Szerintem párok között ez a legnagyobb kapocs. - bambulok el elgondolkodva, hisz ez csak most jut eszembe. Hisz eléggé jogos. Mert Jamesel tényleg mindent megbeszélünk, és mindent elmondunk egymásnak, még ha van amit később is tudunk meg. Viszont egy barátnak vannak dolgok amiket kihagyunk, főleg ha a párunkról van szó. Ugyan milyen furcsa dolog? Nagy gondolatomban az arcomhoz érintem a fakanalat, és a spagetti szószt gyorsan le is törlöm az arcomról, majd úgy döntök inkább leülök, miután a húst hozzá beteszem a sütőbe. Biztonságosabb.
Majd megjegyzem, hogy James Merlinre miket mondhat rólam, ha Sirius is így kifakad Marl-on. Sirius válasza meglep, még ennyi is elpirulok. Majd kíváncsian megtámasztom az államat az asztalon, majd nézek rá nagyokat pislogva. - Hát mesélj, kíváncsi vagyok. - de komolyan érdekel, még is hogy beszél rólam James a hátam mögött., bár úgy hiszem ha olyan úgy se mondaná el Sirius, mert akkor kapna a legjobb barátjától. Közbe Sirius kiakad, vagyis nem kiakad, csak közli a tényt, hogy Marlene hisztis. Hát igen van egy sajátos Marl-os stílusa amiért tulajdonképpen szeretjük, de ez a rosszabbik része. Csak elnevetem magam.
- Tudom,hogy az, és te is tudtad mikor beleszerettél. - nézek rá vigyorogva. - Az tény, hogy azt hittem kinövi.... - elnevetem magam, ha ezt most hallaná mind a ketten kapnánk.
A kandallós részre csak forgatom a szememet.
- Nincsen, be van falazva, az csak dísz. - mondom teljesen komolyan ezzel lezárva a témát, de elmosolyodom magam a végén.

- Annyira, mi? - emelem fel a fél szemöldököm. - Nem baj ha félsz Sirius, mindenki fél. Nálad jelen esetben még érthetőbb... - itt sóhajtok, nem is akarok belegondolni min mehettek keresztül. Nekem elég arra gondolnom, hogy James hogy jött haza pár napja. A hideg is kirázz a gondolatra. Majd szöget üt valami a fejembe, és ránézek, már minden vidámság nélkül. - Egyébként te tudtál róla? Hogy James egyedül megy el ? - direkt ködösen kérdezem. Ha ennyiből tudja miről van szó, akkor biztos tudott a dologról, és akkor eléggé komolyan fog folytatódni a beszélgetésünk. A kutyakekszes poénom is tova szállt a porral. Pedig James új fajtát vett... a válaszától függ, hogy ezt megosztom e vele vagy sem.

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Szomb. Júl. 30, 2016 2:54 pm

To: Lily

Már az első pillanattól nem értettem a szüleimet, amikor azt magyarázták, hogy a muglik mennyivel alsóbbrendűek nálunk, a mugliszületésű boszorkányokról és varázslókról meg aztán pláne nem mondtak semmi jót, de sosem éreztem úgy, hogy csak azért utálnom kéne valakit, hogy honnan származik. Ez volt az alapkonfliktusunk a családommal: egyszerűen nem akartam elfogadni ezt a fajta nézetet, és nem hallgattam rájuk soha, amikor megtiltották, hogy ezzel, vagy azzal ne barátkozzak. Én az embereket inkább a viselkedésük alapján határoztam meg, bár tény, hogy így is akadt olyan személy, akit alaposan megutáltam, és talán teljesen jogtalanul, de legalább azt nem mondhatta el rólam senki, hogy a származás alapján válogatom meg a barátaimat. Szerencsére ez később sem lett így, de akkor már csak jobb is lett, mikor elszöktem otthonról.
- Azért ennyire felelőtlenek, mi sem vagyunk. Azokat a kommunikációs eszközöket, amúgy is csak vészhelyzetben használjuk. Nekünk meg amúgy is ott van a tükör. – Tény, hogy azért szívesen elszórakoznék azokkal a mugli holmikkal is, de háború van. Van amikor komolynak kell maradni és felelősségteljesnek, még akkor is, ha ez alapvetően elég távol állna tőlem. A szükség nagy úr, mint ahogy szokták mondani.

- Oké, oké, én sem mondok el mindent, de tény, hogy azért nagyon sok mindent, igen. Egy nyitott könyv vagyok. – Vigyorgok. Amiben van is valami, meg nem is. Tény, hogy tényleg sok dolgot megosztok mindenkivel, de közben vannak olyanok is – mint például a kapcsolat érzelmi oldala -, amit már nem olyan könnyű kihúzni belőlem, hiába nyilvánvaló mindenki számára. Azt sem szívesen hangoztatom, amikor kétségeim vannak, vagy tartok valamitől, de ezzel a nagy többség így van.
- Kár volt letörölnöd azt a szószt, jól állt. – Nevetek fel önkéntelenül, amikor észreveszem, hogy összekente magát, de sajnos túl hamar le is törölte a bizonyítékot.
- Mondtam, hogy nem mesélek, mert akkor nem fogod befejezni a főzést, csak álmodozol. De azt megemlítem, hogy már akkor is halálba idegesített sokszor azzal, hogy azt ecsetelgette mennyire tetszik neki a vörös hajad, meg a szemeid, meg ez meg az a tulajdonságod. Nem hagyott aludni a hálókörletben, és már annyiszor elmondta ezeket nekem, hogy már kívülről fújtam az egészet és mikor már nagyon untam és megint elkezdte sorolni, gyorsan ledaráltam neki, majd arra kértem, hagyjon aludni. - Teátrálisan sóhajtok.
- Látod, ilyen kegyetlen volt velem, hogy nem hagyott aludni, pedig az alvás szent dolog. – Elvigyorodom a végére, sokáig nem tudom játszani a vérig sértettet.

- Jó, igaz, de attól még ugyanolyan idegesítő tud lenni, mikor a nagy semmiért hisztizik. – Még szerencse, hogy annyira nem szoktam magamra venni, ha mégis, akkor annak a szokásos szakítás lesz a vége, aztán pár nap után újra egymásba gabalyodunk. Ez már csak ilyen, félő, hogy ez életünk végéig így fog lenni.
- Áh, sosem fogja kinőni. – Legyintek beletörődően. Ez van, ezt kell szeretni, és szeretem is, még ha sokszor idegesít is.
- Ha be van falazva az a kandalló, akkor majd betöröm és meg lesz oldva a probléma. – Vigyorgok, persze ezt sem gondolom komolyan, annyira tolakodó talán mégsem vagyok. Talán.

Amikor előkerül a félelem, csak sóhajtok, inkább nem is mondok semmit, utálom, ha valaki látja rajtam, hogy félek. Akkor pedig végképp elkomolyodok, mikor Lily felteszi ezt a kérdést.
- Nem… – Megrázom a fejem.
- Nem tudtam róla. Viszont ugyanezt tettem volna a helyében. – Vallom be. – Ha kikérte volna a véleményemet, akkor is azt mondtam volna neki, hogy ez egy jó ötlet. – Tudom, hogy magam alatt vágom a fát, de ismerem Jamest, és ő is ismer engem, valószínűleg pont azért nem is mondta el, hogy mire készül, mert sejtette, hogy úgyis azt mondtam volna, hogy igen, tegyen így.
- De akkor is ugyanezt tette volna, ha elleneztem volna a dolgot. Csak meg akar védeni. – Teszem még hozzá.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Kedd Aug. 02, 2016 11:41 am

Lily & Sirius

remélem elmegy • 890 • Love Is a Battlefield

Meglepődve hallgatom végig a felelősségteljes monológját. Majd kénytelen vagyok egy kicsit elnevetnem magam. Őszintén? Nem hinném, hogy képes lenne megállni szórakozni a telefonnal. Egy időben még a telefonbetyárkodás is nagy divat volt, és úgy hiszem ők is rátalálnának erre a nemes hivatásra... Na igen meg az a francos tükör. Sok fejfájást okozott már nekem, ami odáig fajult, hogy James fiókjába száműztem, és csak is akkor lehet elől ha esetleg használja.Komolyan az a tükör annyira hasznos eszköz lehetne , akár a rend szempontjából is... erre ők ökörködésre használják. Soha nem lenne szívem elvenni tőlük. Nem zavar, hogy még ilyen időkben sem veszítik el önmagukat. És így szerettem meg őket, gyerekesen. Ha ennyiük maradt, hogy megmaradjanak annak, hát legyen.
- Hűha, ez majdnem úgy hangzott, mintha egy felnőtt felelősségteljes ember mondta volna. - nevetem el magam. - Még jó hogy tudom, hogy csak te vagy. - nézek rá gúnyosan mosolyogva.

Arra, hogy egy nyitott könyv, csak fél szemöldökömet felemelve nézek rá. Na igen azért eléggé megnyílt nekem is az évek folyamán. De azért egy barátságot, és egy romantikus kapcsolatot nem lehet szerintem össze hasonlítani. Két erős kötelék két ember között, de azért még is különböznek.
- A nyitott könyv azért merész kijelentés, nem gondolod? - nézek rá, majd elbambulok a gondolataimban. Mert tényleg érdekes téma az emberi kapcsolatok, és mostanában nagyon jókat eltudok gondolkodni az emberi természeten. Sok mindent nem értek, és próbálok rájuk jönni. De igen tény, hogy az ember a párjuknak szerintem jobban elmondja a dolgokat, mint a barátjuknak. Mondjuk szerintem egy romantikus kapcsolatban fontosabb is mindent tudni, hogy minden rendesen menjen köztük. Nagy gondolkodás közbe, össze is kenem magam, majd úgy vélem az a legjobb megoldás, ha végre leülök, miközben készül a kaja. Azt se tudom milyen lesz, igencsak el lett terelve közbe a figyelmem. De az is biztos, hogy ezek ketten mindent megesznek, szóval tök mindegy.
- Kösz, de a vörös hajamhoz, nem ment a piros. - húzom el a számat csalódottan.
Majd Jamesre terelődik a szó, és hogy miket is mondogatott mögöttem. Azt sokszor megkaptam a tekergőkről, hogy James sokat beszélt rólam, de őszintén szólva, sosem a kedves dolgok jutottak eszembe. Mikor rákérdeztem mindig csak szélesen elvigyorogták magukat, de végül sosem tudtam meg mit is beszélt rólam. De most Siriusnak kedve van beszélni róla, én pedig egyre vörösebbé válok. Cseppet zavarba jövök, azt se tudom hirtelen mit reagáljak,mondjak erre.
- Ezt annyira nem tudom elképzelni Jamesről. - nézem az asztalt, mindig fura számomra, hogy ennyire szeret. Nem is értem miért, ráadásul akkoriban nem is voltunk jóba. Ellenséges voltam vele nem is kicsit. - Nem mintha bánnám, de... komolyan nem értem miért. Olyan szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez akkoriban főleg. Konkrétan ellenségek voltunk ha lehet így mondani... Nyíltan nem kedveltük egymást, és még is ilyeneket mondott a hátam mögött... Nem értem... - nem panaszkodok, tényleg nem. Csak furcsának találom, hogy még így is kötődött hozzám. Nagyon jól esik, és ha nem fognám vissza magam valószínűleg most el is sírnám magam, de nem akarom. Úgy látszik egy valamiben biztos lehet az életben, és az James. Rájöttem több nem is kell. - Köszönöm, hogy elmondtad. - csak hálásan elmosolyodom magam, többet nem is tudnék mondani.

Azon hogy kiakad Marleneon meg azon, hogy hisztis, csak elnevetem magam. Borzasztó hogy mennyire összeillenek és még sem. Szerintem mi ugyan ilyenek lehetünk, bár mi már néha félelmetesen egy hullámhosszon vagyunk Jamessel, de lehet azért mert hogy állandóan együtt vagyunk. - Lehet az együtt élés segíteni fog. Nekünk is sokat segített. Nem kell félni tőle. - a falazott kandallósra pedig szigorúan nézek rá. Azt próbálná meg! AZ a vicc, hogy ki is nézném belőle, képes lenne berobbantani a kandallónkat, csak hogy bejusson. Szeretem Siriust, csak néha kicsit sok egy házaspárnak. Alig várom komolyan, hogy összeköltözzenek, hátha kevesebbet jut eszébe váratlanul majd betoppanni. - Azt próbálnád meg, remélem tudod akkor ki lennél tiltva? - nézek rá bájosan mosolyogva.

Ha már ilyen nyíltak lettünk egymáshoz, és ilyen beszédes kedvében van ma. Úgy döntök rákérdezek valamire, ami igencsak fontos számomra. Hogy tudott e James viselt dolgáról, mi szerint azt találta ki, hogy egyedül megy a kettőnknek szánt küldetésekre. Sirius válasza felháborít, és próbálok nem kiabálni, meg kiborulni.
- Láttad másnap a barátodat nem? - itt a tekintetét elviszi, de szinte belemászok, hogy kénytelen legyen rám nézni. Ez nagyon komoly téma, és szeretném ha ő is felfogná. Hogy miért? Hogy ha Jamesnek vagy neki is hasonló jó ötlete támadna, legyenek észnél. - Majdnem meghalt aznap este. Egyedül volt, ketten elbírtunk volna menekülni. Emlékeztesselek? Zúzódások? Törések? Azt még rendben tudtam hozni, de alig bírt másnap menni. És maradt pár maradandó hege is. - nem tudom mikor beszéltünk ketten ilyen komolyan utoljára Siriussal, szerintem soha. - Egy valamit kell ezek szerint neked is felfognod. Háború van. Én imádom érte, hogy ennyire félt... de én is ugyan úgy őt! Én is azt érzem mint ő, én is bezárnám legszívesebben valahova! De nem lehet és végig kell ezt csinálnunk, ami kizárólag csak együtt fog sikerülni! Külön vágunk neki vesztünk! Láttad az eredményét... - továbbra se engedem el a tekintetét, ameddig nem látom a szemében, hogy ő is felfogta mit mondok. Ez természetesen arra is erős célzás, hogy Ő se csináljon ilyet, mert Marlene is teljesen kiakadna, ha vele történne valami. A dühöm kezd csillapodni miután tisztáztam mindent, csak abban reménykedek, hogy Sirisunak is sikerült elmagyaráznom, és sikerült rá hatnom és majd ő is Jamesre.

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Hétf. Aug. 22, 2016 3:26 pm

To: Lily

- Nem hiszem el, hogy senki nem nézi ki belőlem azt, hogy felelősségteljes is lehetek. – Álduzzogok, pedig pontosan tudom, hogy nem is teszek azért, hogy bárki is így nézzen rám. Még komoly helyzetekben is igyekszem megtartani a komolytalan énemet, hogy kicsit enyhíteni lehessen a feszültséget, bár mostanában már ez sem megy olyan maradéktalanul, mint régen.
- Igenis, tudok az lenni, ha nagyon muszáj. – Bizonygatom, de most már mosolyogva, hiszen tudom már, hogy Lily ismer annyira, hogy tudja, tényleg tudok komoly lenni, ha a helyzetek azt kívánják. Nem hiába vagyok fiatal korom ellenére is az egyik legígéretesebb auror, nyilván James mellett.

- Na, jó, lehet, hogy kicsit merész kijelentés. – Bólintok végül rá, hiszen vannak olyan dolgok, amiket még senkinek sem mondtam el. Meg nyilván a félelmeimet sem szívesen tárom más emberek elé, még akkor sem, ha tudom, hogy nem ítélnének el érte. Ettől függetlenül is eléggé kényelmetlen érzés, ha ki kell tárulkoznom valaki előtt teljes mértékben. Én hülye, pedig pont erre készülök, ha össze akarok költözni Marllal. Akkor már nem lesz lehetőségem elmenekülni a problémák elől – amik nyilvánvalóan lesznek -, hanem kénytelen leszek megbeszélni vele a dolgokat, ha nem akarom, hogy szakítás legyen a vége. Egy helyen fogunk lakni, ahol maximum csak egy másik szobába tudunk majd elvonulni, ha egyedüllétre vágyunk, ami egyáltalán nem ugyanaz, mint ami eddig volt. Igen, kicsit ettől is tartok, még ha várom is, hogy sok időt vele tölthessek.
- Szerintem ment hozzá, Jamesnek tuti tetszett volna. – Jegyzem meg vigyorogva, és inkább csak viccelődve, bár lefogadom, hogy James is ugyanúgy van vele, mint én Marllal, hogy nézzen ki bárhogy, neki akkor is tetszik.

- Pedig, ha belegondolsz annyira nem meglepő. – Mondom mosolyogva.
- Te voltál az első lány, aki visszautasította, ami nyilván bántotta a büszkeségét, ezért csak még jobban próbálkozott nálad. Úgy tett, mintha bosszantaná, de nagyon élvezte azt, hogy meg kell téged hódítania és végre megküzdhet valakiért, mikor máskor csak csettintenie kellett, ha meg akart szerezni valakit. – Tudom, mert hasonlóan gondolkoztam én is, mikor Marl került a képbe. Érte is érdemes volt megküzdeni, még akkor is, ha kezdetben ezt nem akartam elfogadni.
- Tudod, az a bizonyos vadászösztön. – Vigyorgok.
- Aztán időközben észre sem vette, de totálisan beléd zúgott. Ugyan ezt így konkrétan nem mondta ki, de én így látom. – Szelídül a vigyorom mosollyá.
- Igazán nincs mit. – Válaszolom a köszönömére.

- Nagyon bízom benne, hogy így lesz. – Mondom egy picit sóhajtva.
- Viszont sajnos ott a lehetősége annak is, hogy csak rosszabb lesz és kiderül, hogy igazából nem tudjuk elviselni egymást. – Ez lenne a legrosszabb eshetőség, és inkább nem is akarok belegondolni, de valahogy folyton elő-elő jön, hogy idegesítsen. Mi lesz, ha nem működik? Mi fog történni akkor, ha ennek köszönhetően elveszítem? Nem, nem akarok erre gondolni.
- De nem lesz így. – Mondom halkan inkább csak magamnak, mint Lilynek, hogy némiképp megnyugtassam magam.
- Naaa, olyan messzire csak nem mennél el, valld be, hogy hiába néha bosszantó a jelenlétem, hosszabb távon azért hiányoznék. – Vigyorgok rá teljes magabiztossággal. Na jó, annyira magabiztos nem vagyok, csak úgy teszek.

Nem szeretem a hirtelen felmerülő témát. Tudom, hogy mennyire kiakasztó lehetett Lily számára, de azt is tökéletesen meg tudom érteni, hogy James miért tette azt, amit. Természetesen én is aggódtam miatta, de… akkor is megértem.
- Láttam. – Motyogom halkan, de ettől még nem változik meg a véleményem, és hogy őszinte legyek, Lily később sem tud igazán meggyőzni, hiába próbál. Igen, látom benne a logikát, de akkor sem veszélyeztetném Marlt, még csak egy kicsit sem, ha tudnám, hogy mekkora a kockázat.
- Tudom, hogy igazad van Lily, de én mégsem tudnék másképp tenni, még akkor sem, ha a józanész azt diktálja, hogy ne tegyem. – Vallom be, bár tudom, hogy ezzel ki fogom akasztani.
- Nem csak Marlért, hanem érted, Jamesért, és még sok más emberért is ugyanígy tennék, ha így biztosan tudnám, hogy ők biztonságban vannak és még csak egy karcolásuk sem eshet. Dühös lehetsz rám ezért, kiabálhatsz velem, de ez nem fog változni. James nevében nem beszélhetek, de én így gondolom. – Mondom halkan.
- De épp azért, amit te is mondtál, hogy ugyanúgy érzel te is, legalább van motivációm arra, hogy mindenképpen életben maradjak, történjen bármi. Ez pedig sokkal nagyobb erőt ad, mint ahogy bármikor is képzelnéd.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Kedd Aug. 23, 2016 8:44 pm

Lily & Sirius

remélem elmegy • 804 • Love Is a Battlefield

Csak nevetek Sirius reakcióin. Hát biztos tudna felelősségteljes lenni, nem kételkedem benne, én látom benne a lehetőséget. Sirius okos, és jó ember, csak hát a felelősség vállalást még nem volt alkalma gyakorolni.
- Dehogy nem, én kinézem belőled, és alig várom,hogy végre megmutasd mit tudsz. - csak megveregetem barátian a vállát, majd rá mosolygok. Még azt is kinézem belőle, hogy jó apuka lenne, és az a legjobb bizonyítéka arra , hogy felelősségteljes.

- Merész? Inkább hirtelen. - na igen, ezt be kell hogy vallja minden ember magának, hogy senki nem tud lenni nyitott könyv. Mindenkinek vannak nem is titka, inkább olyan dolga, amit nem szívesen oszt meg a másikkal. És akkor máris nem nyitott könyv az ember. Az őszinteség pedig veszélyes, és rémisztő. Így belegondolva nem is tudom mit nem tud rólam James. A szüleim hiányát nem szoktam neki hangoztatni, és azt sem hogy mennyire bánt Petunia viselkedése, de ez inkább arról szól, hogy nem panaszkodom neki. Jelenlegi dolog esetleg még Piton lehet, de őt mindenképp megfogom vele beszélni, amint lesz vele legalább öt perc szabad percünk. Eddig mindig valaki vagy valami közbe jött és nem tudtam felhozni neki a témát. Lelkiismeret furdalásom pedig folyamatosan nő ez miatt. Nekem se tetszene, ha valakivel találkozna a hátam mögött.
A következőkre csak még szélesebb lesz a mosolyom.
- Köszönöm, bár ő ilyenkor hoz egy Chips-et és leeszi rólam. Eléggé kreatív tud lenni , ezt te is tudod. - a mosolyom még szélesebb lesz az emlékre, szoktunk ilyenekkel hülyéskedni. Kicsit reménytelin nézek az ajtó felé, már haza kéne érnie...
- Tényleg hálás vagyok, hogy mindezt elmondtad. Ő valószínű ha kínoznám se mondaná el nekem, meg lehet ő ezeket észre se vette, csak te. De tényleg fura, és nem nézném ki belőle. Viszont így van értelme hogy igent mondtam. - jegyzem meg a végét, már persze nevetve, és viccesen. Zavaromba amúgy se tudnám komolyan venni a témát.

Figyelmesen hallgatom végig Siriust amint a legjobb barátját elemzi ki. Tudom, hogy minden szó komoly amit mond, de még sem tudom faarccal végig hallgatni, néha muszáj vagyok kicsi elnevetnem magam. Természetesen Sirius szava mindegyik jól esik. De akkor is nekem mindig furcsa, de így csak még jobban szeretem a férjemet.
- Vadász ösztön, igen így is lehet mondani. - arra, hogy egy csettintéssel megszerzet valakit, csak zavarodottan megvakarom a szemöldökömet. Igazából soha nem kérdeztem, és belátni sem szeretném hány lánnyal volt James fiatal kora ellenére előttem. Azzal tisztában vagyok, hogy nem minddel feküdt le, sőt. De akkor is maga a hódítás, a kedvesség is elég tud lenni. Persze tudom mindez az én hibám, hisz lehet már akkor igent mondtam volna neki a randikra, lehet nem is lettek volna női egyáltalán. De hát akkor nem is gondoltam volna, hogy bármikor is akarnék tőle bármit .

Mikor róla és Marlról van szó mindig elgondolkodom azon, hogy régen mi is ilyenek voltunk Jamessel. Csak ők valamiért húzzák az egészet, nem lépnek, nem mernek lépni, mert félnek hogy a másik mit fog szólni. Legalábbis nekem így jött le a problémájuk. Sóhajtok, annyira akarok rájuk segíteni, de eléggé nehéz személyiség ilyen téren mind a kettő.
- Badarság , ha eddig kibírtátok az összeköltözés már semmi nem lesz. Különben is ha itthon van mindig vagy nála vagy nálad vagytok, illetve bocsánat voltatok. Ez ugyan az csak ott lesznek a cuccaitok egy házban, ennyi. - mély levegőt veszek, valójában tényleg érzem hogy az első pár hét eléggé nehézkes lesz, de az is csak a hozzáállásuk miatt, de bízom benne hamar megszokják azt hogy tényleg valódi , igazi kapcsolatban élnek. Véleményem szerint menni fog.
- Na jó nőiesen bevallom Black őszintén valóban bosszantó vagy... de hiányozna... néha, nem mindig, csak néha, de igen éreznénk a hiányt. - mosolyodom el magam végül, hogy megenyhítsem, azért ennyire nem vagyok szigorú.

Majd komolyabb témára terelődik a szó, vagyis én kérdezek rá arra, amire azóta szeretnék mióta belépett a házunkba. Nem tetszik hogy helyesli, azt amit tett James,nem tetszik hogy normálisnak találja azt, hogy majdnem meghalt a legjobb barátja.
- Sirius én értem, én is ezt érzem mint ti. Bármit megtennék értetek, akár meg is halnék. De pont ez a lényeg, ezt próbálom megértetni Jamesel is... hogy ha szétszakadunk akkor veszítünk! Csak együtt nyerhetünk, pont ahogy mondod ezért vagyunk erősek. De ha mindenki külön utakon fog járni, csak azért hogy a másikat védje... veszítünk. Egyesével fognak minket kiirtani.... - rázom a fejem, miközben könnyek szöknek akaratlanul is a szememre. Hevesen törölgetem le őket, de egyszerűen jönnek, és nem tudom megállítani. Nagyon szégyenlem magam miatta, nem szoktam másik előtt sírni, James előtt se szeretek, de nála kényelmesebb.
- Nekünk kell lennünk az okosabbnak Sirius, mert nem fogjuk túlélni... - nézek rá szinte könyörgő tekintettel. Tudom, hogy hatottam Jamesre és megértette, de azt se akarom, ha legközelebb ilyen helyzet lenne, Sirius segítene neki, csak mert ő nem érti a lényegét annak, amiről szól a mi családunk.

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Kedd Aug. 30, 2016 5:47 pm

To: Lily

- Tényleg, alig várod? – Kérdezem vigyorogva. Oké, hogy próbálok az esetek nagy többségében magabiztosnak tűnni, de vannak olyan helyzetek és dolgok, amikben még én is bizonytalan vagyok, a felelősségvállalás pedig pont ilyen. Az is felelősségvállalás, hogy össze akarok költözni Marllal és attól is rettegek a szívem mélyén, bátor griffendélesként, ami belegondolva, eléggé szánalmas. Ilyenkor kifejezetten irigylem Jamest. Ő sokkal előbb képes leküzdeni az ilyesfajta dolgait és egyszerűen csak meglépni azt, mint például, hogy megkérte Lily kezét és el is vette. Még ha ez esetleg nekem is megfordult volna a fejemben… akkor sem tudnám hosszú hónapokig eldönteni, hogy most akkor feltegyem-e azt a bizonyos kérdést, vagy ne. De ebbe inkább nem is gondolok bele, nem, elég az összeköltözésbe belegondolni és már attól is frászt kapok.

- Jobban szeretem a merész szót, mint a hirtelent. – Vigyorodok el újra.
- De igazad lehet. – Bólintok végül rá. Talán ha egy szóban kellene jellemezni, mások talán tényleg inkább hirtelennek és nem merésznek jellemeznének, pedig mind a kettő tulajdonság bennem van. Csak a hirtelenséget előbb észre lehet venni. Gyakran mondok ki dolgokat, vagy teszek olyasmit, hogy előtte még csak véletlenül se gondolom át a következményeit, ez pedig bizony már jelentett problémákat, több területen is. Nem mintha, ezen nem szeretnék a jövőben némiképp változtatni. Végül is felnőtt lennék, vagy mi a szösz, ilyenkor már ideje annak, hogy ne csináljak úton-útfélen meggondolatlan dolgokat, nem? Ennek ellenére, ez nem olyan, ami a közeljövőben megváltozna, vagy legalábbis én nem látom még a végét annak, hogy ebben az irányban megváltozzak. Pedig igyekszem. Tényleg!

- Hát igen, ezt a kreativitását is mindig irigyeltem. – Csóválom a fejem kicsit csalódottan.
- Bennem ez nagyon nincs meg. De néha, nem ártana, ha lenne. – Belegondolva, James egy sokkal jobb változatom, aki képes elköteleződni, előre gondolkodni, és mégis ugyanúgy megmaradni egy nagy gyereknek, mint amilyen mindig is volt. Lehetne a példaképem, de komolyan.
- Nincs mit, szívesen osztottam meg veled ezeket a plusz infókat. Szerintem James sem bánná, ha megtudná, hogy elmondtam, bár magától valóban nem mondta volna el ezeket neked. Lehet, kicsit cikinek tartaná, hogy ennyire oda van és volt érted, de hát, ezt lehet, hogy csak én gondolom így. – Vigyorgok.
- Persze, hogy van értelme, hogy igent mondtál. Életed egyik legjobb döntése volt. – Szélesedik a mosolyog még jobban, hiszen én külső szemlélőként azért látom azt, hogy milyen boldogok együtt, és milyen boldoggá teszik egymást is. Ez tényleg követendő példa, számomra is. James már régebben is sokkal jobban kezelte a nőügyeit, mint például én, én mindenkivel képes voltam flörtölni, és bárkivel lefeküdtem, aki csak beleakadt a hálómba. Bár tény, hogy ezzel Marlt is igyekeztem minél jobban elfelejteni később, de hát az már egy másik történet.

Mikor megint az összeköltözés a téma, önkéntelenül is megint elmosolyodom Lily szavait hallva.
- Imádom, hogy ennyire pozitív vagy. – Jegyzem meg. Igen, nekem most erre van szükségem, hogy valaki képes legyen azt mondani, hogy menni fog, minden rendben lesz. Bár nem mintha ez azt jelentené, hogy el is hiszem, de azért valamennyire mégis megnyugtat.
- Szeretnék bízni abban, hogy így lesz, de tudom, hogy kezdetben pokoli lesz. Oké, hogy utazások közben mindig együtt voltunk, de az egész más, mert mégis meg volt a tudat, hogy ha veszekszünk, vagy ilyesmi, akkor el tudunk vonulni a másiktól messzebb, hogy még véletlenül se fussunk össze, amikor éppen nem akarunk. De az együtt lakásnál… na ott nem lesz így. Ott szembe kell majd néznünk a problémákkal, különben pokoli lesz együtt élni. – Ha reálisan akarok gondolkozni, akkor valószínűleg tényleg így lesz és fogalmam sincs, hogy fogom megoldani, ha egy nagyobb veszekedés tényleg kipattan. Mert ismerem már annyira magunkat, hogy mind a ketten iszonyatosan makacsok vagyunk, hogy csak úgy engedjünk a másiknak.
- Néha hiányoznék, mi? – Kérdezem nevetve. Tudom, hogy bosszantó vagyok és néha kellemetlen a jelenlétem, de olyan udvariasan próbálta ezt előadni, mintha én ezt nem tudnám. Ez olyan… vicces.

Az újabb téma viszont egyáltalán nem vicces. Megértem, amit Lily mond. Tényleg megértem. De ösztönösen ugyanazt tenném, amit James tett, hiába van ott a józanész, hogy igen, talán hibát követek el, de mégis… ha lehetőségem lenne rá, hogy biztonságban tudhassak bárkit, ha cserébe csak én mennék harcolni, akkor így tennék.
- Értem, amit mondasz, hidd el. Én is tudom, hogy csapatban erősebbek vagyunk. – Jobb ötlet, ha inkább nem teszem hozzá, hogy sajnos én olyan vagyok, aki inkább a szívére hallgat, mint az eszére. Tudom, hogy ez sokszor rossz, de abban a helyzetben, valószínűleg rosszul döntenék. De ez csak akkor van így, ha magamról van szó. Ha más menne veszélybe és tudnám, nyilván lebeszélném róla, de magamat képtelen lennék erre. Az sem segít a dolgon, hogy látom Lilyt sírni. Egyrészt nem vagyok valami jó a vigasztalásban, és nehezen kezdek bármit is síró nőkkel, másrészt, baromi rossz így látni. Már nyitom a szám, hogy mondjak neki valami megnyugtatót, de tudom, hogy az sok mindent nem segítene, és amúgy sem jut semmi eszembe. Végül csak vigasztalóan átölelem, és kissé ügyetlenül, de meglapogatom a hátát továbbra is vigasztalásnak szánva a dolgot.
- Minden rendben lesz. – Mondom végül halkan. [/color]
- Mindannyian túléljük, megnyerjük a háborút, utána pedig éljük szépen a boldog életünket. Még a végén én is megkérem Marl kezét, olyan nagy boldogság lesz, meg minden. – Ilyen hülye vigasztaló szöveget is régen mondtam már.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Vas. Szept. 04, 2016 9:57 am

Lily & Sirius

remélem elmegy • 570 • Love Is a Battlefield

Tényleg úgy érzem , hogy Sirius és Marlene meglesznek egymással, de ezt nehéz nekik is beadni. Majd megfogják látni, hogy az összeköltözés csak az elején ijesztő. Én is ugyan így voltam vele Jamesel. Eleve azt se tudtam elképzelni, hogy járjak vele, aztán egyszer beadtam a derekamat, és csak irdatlan gyorsan jöttek az események. Mikor elkezdtünk járni nem hittem volna, hogy egyáltalán eljutunk az összeköltözésig. Még azt is nehezen tudtam elképzelni, hogy a Roxfort után is egyáltalán járni fogunk. Így igencsak meglepett mikor utolsó évben, mikor még szinte gyerekek voltunk megkérte a kezem. Az volt igazán meglepő, hogy azonnal, minden habozás nélkül igent mondtam, aztán a nyakán lógtam... innentől kezdve pedig az események felpörögtek egészen idáig. Nem is volt fura az egész, inkább olyan természetes volt, hogy együtt vagyunk. Nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell... és ezt ezért sem tudom jobban ecsetelni Siriusnak sem. Ha majd ott tartanak, majd tudni fogják, hogy szeretik egymást, és természetes, hogy egy fedél alatt élnek.
Az hogy ennyi mindent elmond Jamesről, és arról hogy mit érzett már akkor iránta, értékelem. És mindig furcsának találom, és számomra kicsit érthetetlennek, de nagyon jól esik.
- Azért ne mondjuk el neki, hogy mindent tudok. Majd a megfelelő pillanatban akarom felhasználni ellene. - kacsintok rá cinkosan. Valóban jó fegyvernek látom, és használni is fogom ha az alkalom megkívánja.
- És mint mondtam Marl miatt tényleg ne aggódj, majd ha ott tartotok meglepően sima ügy lesz. Tudom még eléggé nehéz elhinni. - húzom el a számat, majd egy együtt érző mosolyt még magamra csalok.

A következő téma már kevésbé hálás, ami azt illeti ismételten borzasztóan felhúzom magam. Az asztal alatt vájom bele a körmömet a tenyerembe, hogy ne bőgjem el magam, főleg nem Sirius előtt. De így is legördül pár könnycsepp. Én csak biztonságban akarom Jamest, vagy legalább azt hogy ott legyek és meglegyen a lehetősége annak, hogy megvédjük a másikat, és ne azzal kéne tovább élni, hogy mi lett volna ha... ha ott vagyok és megmentem... Megrázom a fejem a gondolatra, nem ez nem fog előfordulni. Vagy együtt vagy sehogy. Ezt elhatároztam miután a férjem, akit mindennél jobban szeretek fél holtan tért haza. Csak mély levegőket veszek, és felszippantom a könnyeket.
- Csak arra kérlek, hogy ne biztasd. A testvére vagy, és hallgat rád. Rám is, de ha téged kérdezz meg előbb, vagy nem húzod vissza tudod , hogy a falnak is fejjel menne. - nézek rá fáradtan, majd felállok. Megtörlöm a szemeimet, és megnézem a kaját. Már eléggé megsült, ami azt illeti szerintem pár perc és meg is ég. Gyorsan kikapom a sütőből, majd egy bagoly kopogtat az ablakon. Oda megyek gyorsan majd meglátom a lábán a minisztériumi lógó van. Vagy be kell mennem vagy... kibontom a borítékot, és levágom olvasás után az asztalra.
- Remélem nagyon éhes vagy, mert Jamesnek valószínűleg egész éjszaka bent kell maradnia... - mondom idegesen. - Erről beszélek, most minden alkalommal mikor ilyen van, ideges leszek? - már kínomba nevetek, tehetetlen vagyok a helyzetet illetően. Főleg hogy Sirius nem erősített meg abban, hogy James nem fogja megcsinálni soha többet. Most minden egyes alkalommal tovább kell bent maradnia dolgozni, mindig ezen fog járni az agyam, hogy nem nélkülem ment e el megint.
- Ki találtad már szerinted mit kezdjünk Ritával? Én tudod eléggé... fogékony vagyok és csak Mark miatt nem szólaltam fel ellene, de ami sok az sok... meg persze Dumbledore-t se akarom kérdőre vonni. - egyáltalán nem könnyű semelyik oldalról sem a helyzetünk...

Credit

Tárgy: Re: Lily and Sirius Szomb. Okt. 22, 2016 9:14 pm

To: Lily

Önkéntelenül is elvigyorodom a szavait hallva.
- Ó, szóval fel fogod ellene használni? Lily, alig ismerek rád. – Vigyorgok még jobban.
- Látszik, hogy én és James, de főleg én, milyen jó hatással vagyok rád. Egyre többször van az, hogy gonoszkodsz, ez pedig kifejezetten tetszik. – Szögezem le, jól mulatva a dolgon.
- Szóval, ebben rám számíthatsz, semmit nem mondok neki, csak hogy még jobban fel tud használni ellene. Viszont az infókért cserébe, előre azt kérem, hogy legalább számolj be arról részletesen, hogy milyen fejet vágott, mikor kiderültek ezek a… mondjuk úgy, hogy nem túl sokat emlegetett dolgai. Ha lehet, fényképet is kérek, bár ezt tudom, hogy nehéz kivitelezni. Mindenesetre próbáld meg, ha már voltam olyan jó fej és titkokat közöltem veled. – Adom elő magam, továbbra is fültől-fülig érő vigyorral.
- Igen, tényleg nehéz elhinni, hogy minden rendben lesz, főleg ahogy magunkat ismerem. Minden hülyeségen képesek vagyunk összeveszni, aztán napokig megy a duzzogás mind a kettőnk részéről, mert egyikünk sem akar bocsánatot kérni a másiktól, ráadásul mind a ketten abban a tudatban vagyunk, hogy nem mi hibáztunk, hanem a másik fél. Ez pedig elég zavaró tud lenni egy idő után, főleg mikor már azt is elfelejtjük, hogy min vesztünk össze, de a fene nagy büszkeségünk miatt tovább duzzogunk és tovább vagyunk fasírtban. Egy bizonyos pontig. – Ezt a bizonyos pontot, nem hiszem, hogy nagyon ecsetelgetnem kéne Lilynek, úgyis tisztában van azzal, hogy a békülős szexre gondolok. Ami nagyon nagyon jó tud lenni, főleg ha nem csak pár napos mosolyszünetről van szó.

Aztán elkövetkezik a komolyabb téma, amire igazán én sem tudok semmi megnyugtatót mondani. Igyekszem megérteni mindenki oldaláról a dolgokat és azt is értem, hogy milyen szörnyen érezhette magát Lily, mikor úgy látta Jamest hazatámolyogni a múltkor, de… Jamest is tökéletesen meg tudom érteni. Rossz látni Lilyt sírni, és így csak még kevésbé tudok bármit is kezdeni a helyzettel, hiába próbálkoznék, a vigasztalás olyan dolog, amit sosem lehetett besorolni az erősségeim közé.
- Rendben, nem fogom bíztatni és igyekszem én is jó döntéseket hozni. Ezt megígérhetem. – Márpedig, ha én valamit komolyan megígérek, az úgy is lesz. Pontosan ezért nem is szoktam gyakran dobálózni ezzel a szóval, mert eléggé hiteltelen lenne, ha minden kis apró dolgot megígérnék, aztán sosem tartanám be azokat. Csendben figyelem, ahogy Lily elsiet kiszedni a kaját a sütőből, aztán a levél érkezését is, ami várhatóan olyan hírt közöl majd, ami nem fogja feldobni a hangulatunkat. Ez pedig valóban így is van, mert úgy tűnik James társaságát nélkülöznünk kell.
- Ó, én mindig éhes vagyok. Egy fél marhát meg tudnék enni, ha elém tennéd, főleg mivel már napok óta nem ettem rendes főtt ételt. – Bólogatok lelkesen, hátha ezzel egy kicsit felvidítom. Bár tudom, hogy ezt is elég hülyén csinálom, de azért próbálkozni szabad, nem igaz?
- Nem kell idegesnek lenned, tényleg elég sok meló van mostanában bent. Csoda, hogy engem nem hívtak még be, bár nem zárom ki a lehetőséget. – Mondom egy picit elgondolkozva.
- Az a helyzet, hogy Ritát én abszolút nem tudom hova rakni. Egy idegesítő, minden lében kanál lánynak tartom, aki mindig olyan dolgokba üti bele a dolgát, amibe nem kéne. Bizonyos szempontból talán hasznos is lehetne a rendnek, az információi miatt amiket esetleg pont ezért megszerez, viszont én nem vagyok képes bízni abban, hogy a mi dolgainkat nem fecsegi ki illetékteleneknek. Nem értem Dumbledoret. Elvileg ő lenne a világ legjobb emberismerője, de mint tudjuk, mindenki képes hibákat elkövetni, még egy olyan zseniális ember is, mint ő. Ezt pedig kár lenne figyelmen kívül hagyni. – Elgondolkozva nézek magam elé egy pillanatig.
- Szerintem, ha nem is tehetünk nagyon mást Dumbledore döntése ellen, az semmiképpen sem árthat, ha figyeljük Ritát. Hogy ne csináljon hülyeséget. Lehet, hogy nem is szándékosan tenné ezt, csak véletlenül, de… jobb biztosra menni. – Mondom végül.

Tárgy: Re: Lily and Sirius Vas. Okt. 23, 2016 11:54 am

Lily & Sirius

remélem elmegy • 671 • Love Is a Battlefield

Csak nevetek a reakcióján.
- Ha tudnád milyen nehéz James Potter feleségének lenni. Alkalmazkodni kell, túl kell élni. - kacsintok rá mint cinkos társra. - Ellestem tőle pár trükköt ne aggódj. Bennem emberére talált, szerintem azért is egészítjük ki egymást.. ami furcsa.
- Hm most akkor kivel vagy ? Vele vagy velem ? Nem szeretem Sirius a kettős ügynököket. - nézek rá sajnálkozva, de az természetes hogy az a minimum, hogy beszámolok neki James reakcióiról. Azt hiszem én is magamba fogom égetni ezeket a pillanatokat. Sajnos képeket nehéz lenne készíteni, pedig az lenne a legjobb.
Kicsit aggódok, hogy ő így aggódik kettőjük miatt. Én úgy vélem mint barátjuk, hogy semmi gond nem lesz. De ilyenkor mindig vissza kell emlékeznem azokra az időkre, amikor az utálat után elkezdtünk járni Jamesre. Nem ment valami felhőtlenül. Ugyan úgy szívtuk a másik vérét , ha még nem is jobban, csak még féltékenységekkel megfűszerezve. Nehezen tudtunk közeledni a másikhoz, aztán megkérte a kezem, össze házasodtunk és egyszerűen minden magától értetődően működött.
- Amit ott tartotok, tudom nehéz elhinni nekem is nehéz volt de teljesen más lesz. Valamiért mikor össze fogtok költözni mind a kettőtökben benne lesz már az a bizonyosság, hogy a másik ezt tényleg akarja, és máshogy fogtok hozzáállni. Ha mi Jamessel letudtunk nyugodni nektek sima ügy lesz. - mosolyodom el bátorítóan. - Egy szó mint száz, minden rendben lesz, csak jussatok el odáig.

Majd kikapcsolom a sütőt. a vacsora is kész lesz közben. Mi pedig komolyabb témára váltottunk. Ezt legjobban úgy is Siriusnak tudom elmondani, és valakivel beszélnem kellett róla. Szerettem volna, ha más is segít Jamesel kapcsolatban, és Siriusnál jobban senki nincs rá jobb hatással. Néha nekem túlzás is ami köztük van, de már megbarátkoztam a helyzettel, és Sirius is szinte a testvérem lett. Erre szoktam mondani, hogy nem csak Jameshez mentem hozzá hanem a tekergőkhöz is, ahogy hívják magukat...
- Köszönöm Sirius, ez nagyon sok segítség lenne. Nem akarom hogy még egyszer előforduljon. - nem nem akarom a férjemet még egyszer úgy látni haza jönni... vérbe fagyva. Nem csak ha ott tudok én is lenni, és mindent megtenni érte. Kiszedem a kész ételt hűlni a sütőből,mert számításaim szerint lassan Jamesnek is meg kéne érkeznie, és végre fel lélegezhetek. Ahogy ez megfordul a fejembe, már jön is az üzenet Jamestől, amire már kínomba felnevetek.
- Remek. - tör ki belőlem, de nem fogok hisztizni. Ezzel jár, és a munka helyén van, többször nem hazudna. Ezt át tárgyaltuk.
- Akkor jó mert ezt meg kell enni. - mondom gúnyosan, de nem neki szánom szegénynek. Egyszerűen e helyzetre vagyok dühös.
- Én tudom, hogy sok munka van, múltkor engem is bent tartott Rosier. Ezért is vagyok ideges. Nem stimmel valami vele, mintha direkt tartana minket külön... tudom ez paranoiásan hangzik most már... de rossz érzésem van vele kapcsolatban. Csak még bizonyítékom nincs. Na meg persze sok más ember ellen sincs. - sóhajtok. Sok emberre erős a gyanúnk hogy halálfalók, de egyszerűen főleg a minisztériumi főnök között még is hogy tudnánk bizonyítani ? Ott vannak helyben mindent eltudnak tusolni. Aurorok között meg igenis sok furcsaság történik, sok ügyet kell csak úgy hagynunk, és rögtön papír munkába temetkezni, míg a főnök úr majd elintézi.
Majd Rita jön szóba akiért egyáltalán nem rajongok. Azért bízom benne csak is mert Dumbeldore úgy ítélte meg hogy a segítségünkre lehet. Annak ellenére, én úgy vélem túlzás a gyűléseken is részt vennie.
- Dumbeldore.. bízom benne, de egyszerűen nem értem miért kell a gyűléseken is részt vennie annak a perszónának. Biztos egy nagyobb terv része, csak idegesítő, hogy mi nem tudunk róla mit is tervez vele. - fújtatok miközben tálalok mind a kettőnknek, de meg kell hogy valljam én egyáltalán nem vagyok éhes. Mikor helyet foglalok, csak piszkálgatom. Komolyan legszívesebben hisztiznék mint ahogy James szokott ha nem kap meg valamit: Férjemet akarom. Mély levegőt szívok be.
- Az a baj nem is lehet Dumbeldore-al beszélni nagyon elfoglalt mostanában. Gondolom próbálja egyben tartani a rendet, amit valljunk be nem kis feladat. Világszerte vagyunk, mi itt Londonban csak kis morzsái vagyunk a nagy gépezetének.

» Lily & Mark
» Lily & James
» Lily & Severus
» Lily And Marlene
» Lily & Severus