Severus & Kim - Éjszakai betolakodó?

Severus & Kim
❝A siker útja mindig építés alatt áll❞

Végül sikerült annyira rendbe raknom a dolgaimat a boltban, hogy nyugodt szívvel legyek pár napig távol a boltból. Persze csak egy levélbe vagy patrónusba kerül, és megyek is vissza. Addig viszont kihasználom az alkalmat arra, hogy gyűjtsek pár növényt a Tiltott rengetegből. Van itt pár, ami mostanában nyílik, és a hold állása is olyan, hogy csak az estéket kell kivárnom. Addig viszont nappal sem unatkozom. Amíg a tanítás folyik ugyanúgy az erdőt járom, csak néha tartok egy kis szünetet. Ez a terepszemle általában reggel nyolctól délután háromig tart, aztán visszatérek az iskola falai közé, hogy az ideiglenes szobámban pihenjek és kivárjam az estét.
Természetesen kaptam engedélyt arra, hogy itt lehessek. Pár napja felvettem Dumbledore-ral a kapcsolatot és felvetettem, hogy pár napig maradnék szigorúan növénygyűjtés céljából. Mivel az időm nagy részét egyébként is a Tiltott rengetegben tengetem, így sok vizet nem zavarok. A szobámat este csak is akkor hagyom el, amikor tudom, hogy már valószínűleg minden diák a hálókörletében van. Persze mindig akadnak kilógok ilyen-olyan okból. Mivel én is itt tanultam, így tudom, hogy mennek a dolgok. Viszont annak örültem, hogy az engedélyt megkaptam és ide jöhettem. Ha Dumbledore mégse engedte volna meg, akkor másképpen kellett volna megszereznem a növényeket.
Ma van a harmadik napja, hogy itt tartózkodom, és szerintem még most akadnak olyanok, akik észre sem vették a jelenlétem, vagy még egyáltalán nem is találkoztak velem. Dumbledore meg nem tudom kit vagy kiket avatott be abba, hogy itt vagyok. Talán senkit sem, vagy maximum McGalagony tud még róla rajta kívül.
Mivel az éjszakák elég hűvösek mostanság, így jól fel is öltözöm. Ha még is fáznék, akkor egy melegítő bűbáj csodákra képes. Amint végeztem a beöltözéssel a zsebembe rakom a lekicsinyített zsákomat, majd útnak is indulok. Nesztelen léptekkel hagyom magam mögött a folyosókat, hogy aztán a birtokon átvágva tartsak egyenesen a Tiltott rengeteg felé.

Severus & Kim
❝A siker útja mindig építés alatt áll❞

Nem használok pálcát a rengetegben, főleg arra nem, hogy világítsak. Nincs szükségem arra, hogy bárminek is felkeltsem a figyelmét azzal, hogy világítok, nem mellesleg engem is csak elvakít. A holdfény elegendő ahhoz, hogy a teremtett félhomályban annyit lássak, hogy éppen hol van egy gyökér vagy göröngy, amire vigyáznom kell. Afelé a pont felé tartok, amit nappal már kiszemeltem, így a járás is valamelyest könnyebb, hiszen a környezet nem igen változott meg. A gyökerek még mindig ugyanott vannak, a fák sem másztak arrébb vagy lett belőlük több.
Arra viszont nem számítottam, hogy bárki is lesz még rajtam kívül az erdőben. Két dolog jöhet most számításba azon kívül, hogy megállok a felszólításnak eleget téve. Egy, követett és most ért be, vagy kettő, már hamarabb itt volt, mint én. Valószínűleg egy tanár, aki biztos, hogy semmit sem tud az itt létemről és most elfecsérelhetek akár egy órát is azzal, hogy magyarázkodok. Pedig nem kéne sokáig húzni, mert a nordic moha most éjfélkor szedhető le, és ekkor tartalmazza a legtöbb hasznos anyagot. Ráadásul leszedés után rögtön újak keletkeznének, ami jól jönne.
Így hát a hang gazdája felé fordulok, miközben lehúzom a fejemről a felsőm kapucniját. Az illető pedig hamarosan lassú, de határozott léptekkel közelít meg.
– Pontos definíciót vár, vagy elég annyi, hogy nem szabad? – kérdezem epésen, felvonva a bal szemöldököm.  – Nem mellesleg engedéllyel és saját felelősséggel tartózkodom itt.
Már vagy két napja, de nem érdekes, eddig senki sem fedezte fel, hogy itt vagyok. Ha mégis, akkor még annak nem ment híre, azt még én is megtudtam volna.

Severus & Kim
❝A siker útja mindig építés alatt áll❞

Ennyi nap után most szúrok először szemet bárkinek is. Bár azért reménykedtem benne, hogy zökkenőmentesen tudom letölteni itt a napjaimat, amíg megszedem magam növényekkel. Most mégis meglátott valaki. Arra pedig nem voltam felkészülve, hogy megbeszélés helyett, a formaságokon túlesve hirtelen ártást mondanak rám. Így hát a váratlanul ért kötöző ártás leterít a lábaimról, de nem sokáig maradok a hideg talajon. A testem hamarosan felemelkedik onnan, én pedig megforgatom a szemem. Már tényleg csak ez hiányzott. De milyen édesen szorgalmas. Az biztos, hogy nem sok minden kerüli el a figyelmét.
– Muszáj ezt eljátszani? Rengeteg dolgom lenne, és túl rövid az éjszaka – mondom a kötél fogságában, miközben megpróbálok kiszabadulni. Tényleg nem érek rá. Ekkor viszont eszembe jut, hogy ezt hamar, itt és most lezárhatnánk. Hogy ez nem jutott rögtön az eszembe!
Az írásos engedély kell neki, már pedig az nálam van. Akkor nincs is itt gond. Bár igazán kezdhette volna ezzel is ahelyett, hogy rögtön megkötöz. Azt hiszem nem volt rossz ötlet magamnál tartani az engedélyt a pecséttel és az aláírásával. Talán, ha azt megnézné nem kéne a fél iskolán át utaznom még több bizonyításért. Hm, kit is említett a jó öreg Dumbledore? Á, megvan! – Maga Perselus Piton, igaz? Nálam van az igazgató írásos engedélye.
Úgyhogy mesés lenne ezt itt lezárni, teszem hozzá gondolatban. Tényleg jó lenne ezt hamar letudni, mert így a végén lekésem a nordic mohát és csak a következő teliholdkor tudnám megint leszedni. Szerencsére van elég jó szinten a nonverbális tudásom, így néhány méter megtétele után kiszabadulok a kötelékeimből. Hacsak nem enged el magától a szavaimat hallva. Ennyi csak elég, nem?
– Maga mindig előbb cselekszik, aztán kérdez? – kérdezem és nem érdekel, hogy a kérdésem szemtelenül cseng. Mert végül is mi történt? Megkötözött még azelőtt, hogy egyáltalán megtudakolta volna, hogy fel tudok-e mutatni bármit arról, hogy igazat mondok.

Severus & Kim
❝A siker útja mindig építés alatt áll❞

– Ez igaz... De adott rá lehetőséget, hogy bármit is megmagyarázzak? – kérdezem felvont szemöldökkel. Persze, hogy nem. Amint megkötözött már indult is el velem. Semmi kérdezősködés vagy bármiféle bizonyíték felmutatása.
Szerencsére azért hagyja, hogy végre megmutassam azt, amit csak kérnie kellett volna. Dumbledore azért tett róla, hogy legyen nálam egy papír, amiben minden ott és az aláírása is a dokumentum végén. Amint szabaddá válok benyúlok a kabátom belső zsebébe, ahonnan aztán egy kissé meggyűrődött papírt húzok elő. Felé nyújtva félmosolyra húzom ajkaim a kérdésére.
– Pontosítsunk. Nem voltam bajban, legálisan tartózkodok itt. Ez csupán félreértés, amit persze könnyű helyrehozni. Ha ezután sem hinne nekem, akkor önszántamból örömmel követem az igazgatóhoz, Mr Snape – felelem, és hagyom, hogy elvegye tőlem az iratot. Ha a sorok olvasása és az igazgató aláírása sem győzné meg arról, hogy nincs semmi gond, akkor vele megyek. Szívesen együttműködök. Mosolyogva figyelem őt, majd tekintetem átsiklik az iskolára. Nosztalgikus érzés újra itt lenni. Van pár nagyon szép emlékem, amit soha nem fogok elfelejteni.
– Egyéb kérdés, óhaj, sóhaj esetleg? – kérdezem újra ráemelve a tekintetem.