Nigel & Severus & Poppy ~ A jóslat

the first prophecy

Döbbenten nézem, ahogy a varázserő, mely a lány halálát okozta, Nigelt veszi célba. Nincs sem időm, sem módom rá, hogy megállítsam, mégis elindulok felé anélkül, hogy egyáltalán végiggondolnám.

- Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött...

Fel sem fogom Sybill szavait; legszívesebben ordítanék, hogy azonnal takarodjon ide és segítsen, ő is és mindenki más is a szobában, mielőtt mindkét Flamel testvér életét veszti. Egyedül a mi kezünkön szárad majd a haláluk, csakis a mi hibánk...
- Dumbledore! Poppy!
Biztos kézzel, de remegő lélekkel nyújtom a karom, hogy megvizsgáljam Nigel pulzusát. Túlélte. De vajon meddig lesz ez így?

- Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt… A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Nagyúr nem ismer.

Épp szóra nyitnám a számat, hogy olyan megjegyzésekkel illessem Trelawneyt, melyek jócskán kijárnak neki, de amint ránézek, minden más gondolat, minden szidás egy csapásra szertefoszlik a fejemben.
Kiüresedett szemekkel bámul maga elé, és több méternyi távolságból is jól látható, mennyire remeg, miközben előre-hátra hintázik - legalább úgy, mint akinek idegösszeomlása van. Fogalmam sincs, mi történhetett, nem figyeltem rá eléggé, de nem lehet máshoz köze...

- ... Egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik... Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli...

Feltápászkodom Nigel mellől és Trelawneyhez lépek, hogy felhúzzam őt. Finoman megrázom - hiába, továbbra sincs egészen magánál, és bár elhalkulva, de tovább motyogja a jóslatot. Az egyetlen jóslatát, ami igaz lehet, és ami mindent alapjaiban mozgathat meg a világunkban.

▲ music ▲ ○ ▲

Ide jöhet egy idézet...

Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött...

A szavak új visszhangot vernek lélektelen bensőn, üres csarnokában. Jelentés nélküli szavak csupán, de a hang egy régi életem fontos személyéé.  

Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt… A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Nagyúr nem ismer.

Baljóslatú üzenet, mely a jövőt készíti elő, de én elfelejtettem, hogy kell félni.

... Egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik... Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli...

A hang elhallgat, én pedig kinyitom a szemem. Az újjászületésem cseppet sem álomba illő, de pont tökéletes egy olyan számára, mint én. Egy pillanat alatt felmérem a helyzetet és a túlerőt, amivel szemben állok. Két-két jól képzett varázsló és boszorkány. Bár nem érdekel, ha meghalok, és a türelem sem a kenyerem, mégis visszavonulót kell fújnom. Ez az egyetlen helyes döntés, amit hozhatok. Felpattanok és mielőtt hoppanálnék meglátom a holttestet az ágyon. A múltat le kell zárni, de amíg az az angyali teremtés nem tér haza, a föld békés melegébe, én sem élhetek a jelennek.

Odalépek és a karomban tartva, egy szó nélkül indítom a hoppanálást. Érzem az iskola áttörhetetlen akadályait, de az én dühöm és eltökéltségem sokkal erősebb. Egy hihetetlen erőt kezdek használni, és érzem, hogy ez a mocskos mágia átjárja testem, majd neki feszül az akadálynak és áttöri azt.

Nem érdekelnek a döbbent tekintetek és kiáltások, sem az, hogy amit teszek rendellenes és bűnös. Nem érdekel már semmi, ami ehhez a világhoz kötött. Elvek és érzések. Minden a múlt része. Ez pedig, a jövő. A gyűlölettől, veszteségtől és véres bosszútól terhes jövő.