Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
─ Levelek érkeztek Pipogyusztól! Tessék, tessék! ─ Mély hangom visszhangzik a tágas, földszinti nappaliban. Nem is kívánhatnék mást, hisz minél többen hallanak, annál több vevőm lesz. ─ Kihagyhatatlan akció! ... Hogy mondja, asszonyom? ─ tartom a fülem mögé a tenyeremet. ─ Természetesen, az öné lehet ─ válaszolom vidáman, miközben a tűzre hajítom az egyik levelet. Lily már a lépcső felénél jár, a léptei minden eddiginél hangosabban dübörögnek. Na igen, megértem én, még ő sem bírja megállni, hogy kihagyjon egy ilyen műsort. ─ Jó hogy jössz, édesem. Szabadjára engedem a többi levelet, olyan kecses mozdulattal, mint ahogyan rózsákat szokás szétteríteni a színpadon. Mikor Lily odaér hozzám, ugyanolyan széles mosollyal fordulok felé, mintha ő is egy lenne a vevő-lángocskák közül. ─ Kész szerencse, hogy személyesen is szerelmet vallhat, igaz? A szemeim azonban szikrákat szórnak a visszafojtott indulattól. Nem hagyja, hogy nélküle intézzem el a közösnek szánt feladatainkat, de az persze teljesen rendben van, hogy folytonos támadási felületet biztosít a kis, halálfaló barátján keresztül. És ha egyszer nem kerekedünk majd felül a túlerőn? Ha ez az ostoba, naiv és régen leáldozott kapcsolata lesz a vesztünk? ─ Ez, amit teszel, legalább akkora hülyeség, mint jegyzetelni egy rendgyűlésen. Mikor látod be végre, hogy nem bízhatsz benne? Közéjük tartozik!
Ma korán haza jöttem, mert nem éreztem valami jól magam. Egész nap migrén gyötört, és hányingerem volt. Így eljöttem kicsit pihenni, úgy ahogy voltam ruhástól eldőltem az ágyban és be is aludtam. Most viszont felriadtam, arra hogy üvöltöznek. Kómásan felülök az ágy szélére, és próbálom kivenni honnan jön. Megdörzsölve fáradt szemeimet elindulok lefelé, de hamar rájövök, az első gyanúm, hogy a televízió készülék megy hamar elpárolog. Ugyanis James üvöltözik, majd mikor leérek a lépcsőről látom, hogy magában... - Mi bajod van? - kérdezem, majd meglátom a leveleket. - Azok milyen... - majd szembe fordul velem, bele vigyorog a képembe, majd szétdobálja a leveleket. A leveleimet. A Severussal közös levelezéseinket. Elsőnek csak tátott szájjal állok ott. Váratlanul ér, és teljesen ledöbbenek. Érzések áradata halmoznak el egyszerre. Összehúzott szemöldökkel és mérhetetlen dühvel teszek meg egy lépést felé. - Elolvastad a leveleimet ??? - kérdezem ordítva. Nem mintha bármi olyan lett volna benne, és nem is titkolom őket. Egyszerűen gondoltam a levelek nem életveszélyesek és semmi olyan nem történt bennük. De ha megkért volna oda adtam volna, hogy nyugodtan olvassa el. Most ezt viszont ... fuh. - Te normális vagy ??? - kapom a fejem a KANDALLÓ felé, ami nem kályha. - Hogy képzeled ? Most nagyon messzire mentél James! - akadok ki hitetlenkedve. Azért elégetni... főleg mielőtt megbeszélte volna velem mi ez az egész. Mikor a személyes találkozást megemlíti elakad a szavam, és döbbenten nézek rá. Ezt honnan tudja ? Majd rájövök, hogy valószínűleg Severus ma küldött új levelet, amit James kapott meg, és így elkezdett a többi után kutakodni. Elakartam mondani a találkozókat, de egyszerűen.... mikor lett volna rá lehetőség ? Hirtelen elnevetem magam már kínomba, és a fejemet fogom. A migrénem ugyanis vissza tért egy szempillantás alatt. - Igen elmentem a Roxfortban kétszer. Egyszer mikor megtudtam halálfaló lett, és kérdőre vontam. Másodszorra... tegnap előtt. Ugyanis a bálon míg te az irodában voltál fent is megtámadtak. Megöltek volna, de Severus megmentette az életemet. Ezt köszöntem meg neki. - tárom szét a karomat. - Ez volt a nagy szerelmi vallomás. - hadarom el, de ez az egész beszélgetés, vitázás nevetséges. De most akkor is kihúzta nálam a gyufát , és nem fogom hagyni. - Segített ! - tör ki belőlem megint kicsit erélyesebben - Annyira álszent vagy! Az egész csak rólad szól, a kicsinyes versengésetektől ! Nőj már fel!
Tárgy: Re: Lily & James Csüt. Nov. 10, 2016 11:51 am
Lily & James
Ha nem lennék ennyire dühös, bizonyára ennél is nagyobb elégedettség töltene el a megrökönyödése, most azonban csak egyre inkább bosszant. Szóval tényleg ilyen sokat jelentenek? Tényleg ellenem fordul, nekem támad ahelyett, hogy bocsánatot kérne? Ez az aprócska jelenet semmi ahhoz képest, hogy képes volt hazudni nekem! Miután megbeszéltük, hogy őszinték leszünk egymással, én pedig mindvégig betartottam a szavamat, bármilyen nehéznek bizonyult is. - Én mentem messzire? Nevetni támad kedvem. - Nem tudom, kinek lenne joga felháborodni kettőnk közül. Illetve, ki háborodik fel jogosan. Miért tagadnám, hogy a mosolyom mögött majd felrobbanok az idegtől? Hisz úgyis tudja, ahogy minden mást is tökéletesen tud rólam, csak velem nem oszt meg semmit. Hitetlenkedve ingatom a fejemet. - Nem hiszem el, hogy ezután is őt véded! Hogy erre vetíted ki a dühömet, mintha ráfoghatnád erre, mintha áttolhatnád az egészet, mint az én hibámat, de nem! Nem az! Hazudtál nekem! - ismétlem el, meg sem próbálva elrejteni a csalódottságomat. Én csak is azért tettem ilyesmit az eddigi kapcsolatunk során, hogy megvédjem. Na és ő? - Hát még ezek után sem tanulsz? Ezek után is képes vagy bízni benne? És ha ő rendezte ezt az egészet, hogy visszanyalja magát? Erre nem is gondolsz? Annyira elvakult vagy, ha róla van szó!
El se hiszem, hogy ennyi idő után is Severusról tudunk veszekedni. De nem is Ő a fontos most, hanem James reakciója. Egyszerűen a nyakamhoz kapok a kezemet, mintha ezzel is vissza tudnám fojtani szó szerint az indulataimat. Nem szólok közbe, először dühösen majd aggódva nézek a férjemre ahogy kihagyja a dühét. Jogos hibáztam nem kellett volna eddig húznom elmondani. De ő pedig ezzel messzire ment hogy rögtön nem tőlem kérdezte meg, hanem a cuccaimban turkált, kémkedett ... majd a tulajdonomat elégette. - Őszintén ? Mind a kettőnknek ugyan olyan joga van. - mondom még mindig hűvösen és idegesen. James borzasztó büszke ember, tudom most ezzel őt borzasztóan megsértettem és ezért is kapta fel a vizet. De tulajdonképpen nem tudom mi idegesítette fel ennyire az egészből. Mikor viszont ki mondta a hazug szót. Oda megyek hozzá és elkezdem erősen bökdösni a mellkasát. - Hazudni ? HAZUDTAM ??? - UTÁLOM ha ilyennel vádolnak! Főleg ha egy olyan ember aki állítólag ismer engem. - Mondtam én neked egy szóval is, hogy nem beszélek Severussal ? Állítottam neked valaha olyat, hogy nem találkoztam vele az elmúlt hónapban???!! - legszívesebben inkább pofont adnék neki, hogy merészel hazugnak hívni. - Egyszerűen nem volt időm elmondani! - mutatok körbe. - Mikor kellett volna édesem ? Mikor véresen jöttél haza ? Oh egyébként találkoztam Severussal. Mikor dolgozol küldjek egy papír repülőt? Mikor megtámadtak a bálon? A kórházba ? Még is mikor mond meg! Igen ezt az egyet hibáztam, talán lefekvés előtt ezzel kellett volna tegnap kezdenem, ezért elnézést kérek! - most veszem észre, hogy üvöltök az indulattól. - Most mondtam hogy megmentett! És engem soha nem bántana! Ebben egészen biztos vagyok, soha nem tenne olyat ami kárt tenne bennem! De még is James mi a bajod igazából ? Ne mond hogy féltékeny vagy.... - már a végén kicsit gúnyosra sikerül a hangom...
Felvont szemöldökkel nézek rá. - Pontosan mihez is? Hogy azokkal a régi barátokkal találkozzunk, akik halálfalók és szerelmesek belénk, majd eltitkoljuk egymás elől? Bizonyára igazad van, el kell intéznem egy telefont. - Bal mutatóujjamat felemelem, a jobb kezemmel pedig a zsebem felé nyúlok, mintha a mobilomat akarnám elővenni. Hogy lehet ennyire makacs? Attól, hogy felhánytorgatja a régi hibáimat, még nem mossa tisztára magát, se az én szememben, se egyébként. Ez a nem hazudtam, hanem elhallgattam végképp kicsapja nálam a biztosítékot annak ellenére, hogy eljátszottam már ugyanezt. És érdekes, az probléma volt! Ez nem az! Lilynél ez sem lehet hiba, ő túl tökéletes! Mintha minden egyes alkalommal elvárná, hogy én esedezzek a bocsánatáért. - Te aztán le tudod rövidíteni a hónapjainkat! Remélem, az emlékezetedben nem csak ennyi szerepel, ha mégis, akkor nagyon sajnálom, legközelebb nem töröm majd magamat a szabadnapok lealkudozásával és a sütögetéssel. Azt hiszi, nem láttam a dátumot? Nem tegnapi történet ez, de nem is múltheti. - És inkább benne bízol, mint a barátainkban? Valaki kémkedik nekik, sok opciónk pedig nincs. Elnevetem magam a kérdésén. - Aggódok érted! - És becsapva érzem magam. És csalódottan. És elárultan. És idiótán. Dühösen. Rettegve.
Egy pillanatra becsukom a szemem, és mélyen beszívok egy jó adag levegőt. Le akarok nyugodni, nem akarok továbbá üvöltözni. De nem hiszem el, hogy újra a régi James Potter előtt állok, akit utáltam a Roxfortba. Önfejű, öntelt.... beszélhet hozzá a jó franc is, tök mindegy ha egyszer felhúzta magát valamin. - Severus az életem része volt nagyon sokáig, ő segített át sok mindenen, amit a te tökéletes életedben el se tudnál képzelni! Úgy hogy igen Ő mindig az életem része volt, és lesz is. Hozzá tartozik! - szinte szűröm idegesen a fogaim között. Ezt miért nem tudja megérteni? Azért mert soha nem kedvelte, nekem oly annyira barátom volt, mint neki Siriusék. ( najó annyira betegesen nem, inkább mint Remus ). - Annyira elvakít téged a gyűlöleted iránta... borzasztó! Látom rajta, hogy ő se fog megnyugodni egy hamar, és én se tervezem. Nagyon rosszul esik mikor hazugnak hív, és nem is titkoltam el előtte, egyszerűen csak vártam a megfelelő alkalmat arra, hogy eltudjam neki mondani - Legközelebb akkor a romantikus perceinket fogom erre pazarolni, teljesen igazad van. Majd szex közbe beszéljünk Severusról. - mondom neki gúnyos boldogságot erőltetve magamra. Az hogy kiben bízok... Úristen. Komolyan, itt már a fejemre csapnék. Kezdek ettől az egész beszélgetéstől rosszul lenni, miért kell ez ? - Bízom benne, igen. És a barátainkban is, mert nekem Severus is a barátom.. miért .. - mély levegőt veszek. - Mindent kockáztat azért hogy nekünk segítsen.. bármennyire is gyűlölöd ezt be kell látnod. Mikor végre kitör belőlem még is mi az igazi baja... én teljesen abban voltam hogy a féltékenység, bár még mindig azt mondom, hogy benne van. De mikor kimondja, hogy aggódik értem, és látom a tekintetét, nem tehetek róla egyszerűen bekönnyezem. - Miatta nem kell... - csóválom a fejem. Elcsuklik a hangom, és most jövök rá valójában borzasztóan elfáradtam... kimerítő az idegeskedés, és az üvöltözés.
- A tökéletes életemben? Nem hiszem el, hogy ezzel jössz - nevetek fel. Mintha az orrom alá akarná dörgölni, hogy legalábbis bűntudatot keltsen bennem. Egyszerűen abszurd. - Úgy viselkedsz, mintha te lennél az egyetlen, akinek nehézségekkel kellett szembenéznie az életében, de nem! Én is ugyanúgy a barátaim mellett álltam, az igazi barátaim mellett, bármi is történt. De igazi barátságnak lehet nevezni azt, ha pont egy Pipogyuszhoz hasonló, mocsok ember lenézi Lilyt? Ha mindenki előtt megszégyeníti azzal, hogy sárvérűnek hívja? Biztosan nem lennék ennyire elnéző a helyében, főként, miután Snape minden egyes életben töltött napján újabb veszélyt jelent a mieinkre. Mert bárhogy is nézzük, semmivel sem különb a többi halálfalónál. - Tévedsz. Ez nem erről szól - felelem kissé higgadtabban. Elkeserít, hogy még mindig ugyanazt gondolja rólam. Mégis meddig kell még törnöm magamat azért, hogy ne egy elkényeztetett idiótaként nézzen rám? Azt hittem, ezen már túlléptünk, de úgy tűnik szó sincs róla. Nem Severust gyűlölöm, hanem a nagyságos Voldemort csürhéjét egytől egyig, vele együtt. Persze, nyilván ott vannak a háttérben a régi konfliktusaink is, és hogy tudom, mekkora fájdalmat okozott Lilynek, azonban képes vagyok félretenni. Ezúttal is. Csakhogy hiába szűkítem le a gondolataimat, vagy tekintek nagy vonalakban és nagyvonalúan minderre, az összkép ugyanaz. - Jobb ötletem van, miért nem hívjuk meg harmadiknak? - vágok vissza szarkasztikusan. Fel-tudnék-robbanni. Hogy lehet olyan imádni való, ha ekkora perszóna is tud lenni? - Így is úgy is kockáztat. Ő is, én is és te is, és mindenki más is, aki állást foglal a háborúban. Nem nagy érdem, hogy ad nekünk is azokból a kockákból. Lily könnyes tekintetét látva az én szemem is... Nem, nem csinál semmit. - Jobb lesz, ha... Teszek egy sétát. Rá se nézek, mielőtt sarkon fordulok és elindulok az ajtó felé. Le kell higgadnunk, mindkettőnknek, és attól félek, ezt nem leszünk képesek egymás társaságában elérni.
Ebből az egészből nem jön ki se ő se én jól. Ha az ember dühös olyanokat is kimond amit nem gondol komolyan. Természetesen nem vetem a szemére, hogy jó dolga volt. Egyszerűen kicsúszott, tudja jól tudnia kell, hogy nem gondoltam komolyan. - Néha pedig úgy viselkedsz... - a többi megjegyzésén már nekem kell nevetnem - Oh igen mert erről vagyok híres, mi ? Sajnáltatom magam most azt akarod mondani? Elmehetsz a francba... - mondom már hitetlenkedve, még is... komolyan ezek után még se bánom meg azt amit az előbb mondtam. Tényleg most előjön megint a régi énje, és azt ki nem állhatom. - Én ezt egy percig se cáfoltam, csak azt nem bírod felfogni nekem az ilyen barátom Severus volt. És igen össze vesztünk, de tudom megbánta... - nem is értem miért koptatom a számat. Úgy is az lesz amit ő gondol. Abból sosem enged, még akkor is mikor tudja nincs igaza. Ezt hívom James Potter egonak. Nem érzem valami jól magam a reggeli rosszul létem kezd ismét vissza térni a migrénem már eléggé erős, és a gyomor idegem is egyre rosszabb. Fogalmam sincs miért játsszuk le ezt a vitát, nem értem miért nem lehet Severus a beépített emberem. A barátom volt, és tudom ilyen téren bízhatok bele. Miért nem tud belenyugodni, hisz tudja jól ennél többről nem szólt soha és nem is fog. Őt választottam ha úgy tetszik. Nála fontosabb ember nincs az életembe, és még is egy másik férfi miatt szedjük szét egymást. A szarkasztikus megjegyzésére, olyan rohadt mérges leszek, hogy a kezem épp rendülne meg, hogy ezért tényleg jól pofán vágjam. Hogy a jó fenébe lehet ilyen. - Akkora egy szemét tudsz lenni.... - mondom egyszerűen, majd leengedem a kezemet. Most minden erőmmel vissza kellett fognom magam. Nincs kedvem már ezt folytatni nagyon elegem van ebből az egészből. - Ő is állást foglalt. Beállt az ellenséghez, hogy közben nekünk segítsen... Ha nekem nem hiszel, ami már egyértelmű, hogy nagyon nem bízol bennem... - itt hátrálok tőle pár lépést, és csak azért is elerednek a könnyek, amiket eddig sikerült vissza fojtanom a dühvel. - Beszélj róla Dumbledore-al. Arra, hogy elakar menni, csak ökölbe szorul a kezem, de rá jövök mielőtt ki nem nyírjuk egymást jobb ha tényleg külön leszünk egy ideig. - Menj... - mondom miközben rá se nézek inkább a kandallót bámulom. Miután elmegy mellettem és célba veszi az ajtót, egyszerűen elengedem magam és neki támaszkodom a falnak, miközben kapkodni kezdem a levegőt... utálom ezt...
- Egy szóval sem mondtam ezt! Jó lenne ha nem magyaráznál a szavaim mögé olyasmit, aminek még a legapróbb morzsája sincs ott! - emelem meg a mutatóujjam. Na jó, lehet, hogy nem a morzsaszem a legideálisabb példa egy vitában, de mint mindig, erre is csak azután jövök rá, hogy kimondtam. - Na és a tetkóját? Megbánta? - kérdezem csevegő hangnemben. Nem érdekel, mit tenne jóvá és mit nem, amíg a Jegy ott tekereg a karján. Hihetetlen, hogy Lily ennyire képtelen belátni, mekkora veszélyt jelent rá és mindannyiunkra nézve. Keserű vigyor terül el az arcomon, mikor rám emeli a kezét. - Nem tudom, ki emlegette a szeretkezésünket és Pipogyuszt egy mondatban - válaszolom szinte jókedvűen. Ő kezdte el, én csak folytattam. Mi mást várt, hogy majd megtapsikolom a beszólásáért? Mindkettőnk számára jobb lesz, ha lelépek egy kis időre. Eleinte jól esett vitázni, de nem a feleségem az, akin le kell vezetnem a feszültségemet - vagy legalábbis nem ilyen formában -, és borzasztóan fáj, hogy ezúttal én vagyok az, aki miatt ennyire kiborul. Mégsem tudnám letörölni az arcáról a könnyeket, bármennyire is szeretem. Amíg én is ugyanilyen pocsékul érzem magam, semmiképp.
Fél óra is eltelik, mire felbukkanok a házunk ajtajában. Az engem fogadó, kísérteties csend arra késztet, hogy megszaporázzam a lépteimet, a nappaliba érkezve azonban már látom Lilyt, amint a kanapén fekszik. Hangtalanul lopakodom mellé, majd leguggolva apró csókot lehelek a homlokára. Ennyitől általában sosem ébred fel. - Szeretlek - suttogom szomorú mosollyal az arcomon.
Kezdőlap 
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm
¤ 