SVK óra - ötödév -

To: Mindeki

Kifejezetten szeretem az SVK órákat. Ez azon tanórák közé tartozik, ahol nem unom halálra magam, és mindig van valami, ami leköti a figyelmemet, bár tény és való, hogy a legtöbb átkot már ismerem, amit tanulni fogunk, mert nagyon sok időt töltök a könyvtárban azért, hogy bővítsem a repertoáromat átkok és ellenátkok terén. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a legtöbbjüket tudnám is alkalmazni, de megnyugtató a tudat, ha elméletben tudom, hogy hogyan kellene használni. Van, amelyiket egyedül is képes vagyok megtanulni, de a bonyolultabb varázslatokkal nekem is meggyűlik a bajom. Abban bízok, hogy a mai nap is eredményes lesz, főleg egy végtelenül unalmas gyógynövénytan óra után, ahol az egyik olyan nevű növény, aminek nem szándékozom megnevezni a nevét, lefröcskölt valami undorító ragacsos folyadékkal, ezért még a mostani órám előtt rohanhattam el lezuhanyozni és átöltözni. Pont ezért érek a teremhez viszonylag későn, bent pedig már több hangot is hallok, ami azt jelzi, a diákok közül, már jó páran megjelentek és valószínűleg elfoglalták a legjobb helyeket.

Ebben nem is tévedek, amikor belépek az ajtón. A kedvenc helyemet már rég elfoglalták, valahol középtájon, az ablak mellett, ezért sóhajtva, de más hely után kezdek nézni. Végül kissé savanyú arckifejezéssel, de leülök az égimeszelő mögé, bár fáradtságot nem érzek arra, hogy még köszönjek is neki, amúgy is úgy látszik, el van a maga kis világában és még azt sem veszi észre, hogy megjelentem. Tekintetemmel olyan embereket keresek a közelemben, akikkel normálisan is lehet beszélgetni – mert egyértelmű, hogy Adriannal nem lehet -, de nem találok senkit, így sóhajtva, de előszedem a könyveimet és azokat kezdem unottan lapozgatni, várva, hogy végre megjelenjen a tanár. Egészen addig azt így folytatom, amíg az előttem ülő hátra nem néz, mert akkor kiszúrom azt a bizonyos borostát.
- Nott, mi az ott az arcodon? – Kérdezem egy hatalmas vigyorral, majd mielőtt meggondolhatnám magam, felülök a padra, hogy ne kelljen nyújtózkodva elérnem és nekiállok tapogatni az arcát.
- Csak nem borosta? Hűha, férfi lettél. – Vigyorgok még jobban. Említettem már, hogy imádom bosszantani? Mert tényleg, ez a hobbim.   

Cait, Cassie&  Adrian

SVK óra. Az egyik olyan tantárgy, aminek értelmét is látom. És a tanárnő is egész normális, sőt. Egy nagyon, nagyon picikét még kedvelem is Miss Vance-t. Persze, a házamból kiindulva még gondolnom sem szabadna ilyesmire, nem hogy el is ismerjem magamban, de engem az elvárások sosem izgattak különösebben. A gondolataim az enyémek és amíg nem osztom meg őket valakivel, senki sem ítélhet el miattuk. Ez az egyetlen mázlim.. ha a szüleim csak sejtenék, mik mentek végig a fejemben valahányszor a Nagyúr került terítékre ebédidőben.. hát, nem lennének a legbüszkébbek rám, és most igencsak enyhén fejeztem ki magamat.
Mint legtöbbször, ezúttal is szaporán szedem a lábaimat a tanterem irányába, hogy lehetőleg még Vance előtt beérhessek órára és a felesleges plusz köröket is szkippelhessem. Most nem lenne türelmem normális kifogást kitalálni azt illetően, hogy miért érkeztem megint késve. Hiszen valjuk be, azt nem mondhatom neki, hogy kisajátított magának egy jóképű partizán.
Szerencsére viszont úgy tűnt, nem is kell magyarázkodnom, mert sikerült még a tanárnőt beelőzve betoppannom a terembe, így elég volt azzal foglalatoskodnom, hogy normális ülő helyet találjak magamnak. És az a feladat sem bizonyult könnyűnek, mert alig maradt összesen 4 szabad hely összevissza a teremben..  és arra inkább ki sem térnék, hogy hol terültek el azok a bizonyos helyek.
Tekintetemmel reflexszerűen keresni kezdem azokat az arcokat, akiknek a társaságát el tudnám viselni egy tanóra erejéig, de mivel azoknak többségét nem találtam sehol, egy halk sóhaj kíséretében elindultam hát Nott felé. A srácot hátulról is könnyedén felismertem, de azzal nem számoltam, hogy mögötte valakit még találni is fogok. Caitlin, a hugrabugos évfolyamtársnőnk épp elméjülten tapogatta az arcát.. hát, ilyet sem lát gyakran az ember SVK óra előtt.
- Menjetek szobára gyerekek. - Kezdem amolyan köszönésképpen, mikor közelebb érek hozzájuk. Az egyik hollóhátos srácot szépen elsepertélem a közelből egy bájos mosoly keretein belül, majd miután elment, leültem a helyére.
- Mi van, Nott, csak nem szúr a férfiasságod? - Kacsintok rá kicsivel később, természetesen direkt fogalmazva ilyen kétértelműen, hogy garantáltam félre értsék mindketten. Pedig, én csak a borostájára gondoltam..
- Egyébként miújság? - Teszek fel egy újabb kérdést ezuttal a lány fele fordulva, miközben a táskámból is előveszem az órához szükséges dolgokat.
/* Bocsi, skacok, amiért nem csak egy-két óráról, de szerintem egy teljes szemeszterről is lemaradtam.    */