Cassie & Rick - Mézesfalás Édességbolt

Tárgy: Cassie & Rick - Mézesfalás Édességbolt Vas. Nov. 06, 2016 3:41 pm

Cassie& Rick

Amikor Roxfortban tartózkodom, minden erőmmel azt próbálom elérni, hogy megfeledkezzek az odakint éppen zajló háborúskodásról. Persze, ezt egyre kevésbé sikerül elérnem. Ha nem a bátyám, akkor Lucius Malfoy toppan be és emlékeztet rá, hogy mi a kötelességem.. mintha nem tudnám én magam is, hogy ez alól nem menekülhetek. Előbb utóbb utol fog érni és akkor döntenem kell. Vagy megkapom a sötét jegyet, vagy életem végéig menekülök. És egyik sem jobb opció, mint a másik.
Ám, a suliban egy kis időre mégis meg tudok feledkezni a legnagyobb problémámról. Legtöbbször a lökött háztársaimnak hála.
A Roxmorts-i kiruccanásokat még mindig ugyanannyira imádom, mint az első alkalommal, mikor először kijöhettünk. Ezt soha nem lehet megunni. Az első bolt, ahová minden alkalommal be szoktunk nézni az a Mézesfalás, ahonnan be is vásárolunk rendesen, annyi édességgel felszerelkezve, amennyit egyszer csak elbírunk. Még szerencse, hogy kviddicsezek, vagy biztos hamar felszaladnának rám a plusz kilók. Aztán Sean csodálkozhatna azon ritka alkalmakkor, mikor találkozunk, hogy miként is nőhettem meg ennyire a legutóbbi alkalom óta. Eléggé rákaptam az édességekre azóta, hogy megduplázódott az aggodalomfaktorom, úgyhogy még könnyen sor kerülhet arra a beszélgetésre is közöttünk.
- Vegyél amiből csak tudsz, annyit amennyit elbírsz. - Emlékeztetett Jessica, miközben beléptünk a boltba, majd ketté váltunk, hogy nagyobb területet mérhessünk be külön-külön. Én pedig már indultam is volna az édességbeszerző utamra, mikor a bejárati ajtón épp egy ismerős arc lépett be. Reflexszerűen fordultam abba az irányba, majd azonnal mosolyra is görbült az arcom, mikor megláttam, ki áll ott. Rick. Integetni kezdtem neki, remélvén, hogy a pöttöm méretem ellenére, ki tud majd szúrni engem a nagy tömegben.

ζ starving ζ part 2 redit

Rick & Cassie

Elég sok minden történt az elmúlt napokban, vagy talán már hetek. Kicsit elvesztettem az időérzékemet. Elkezdtem munka után nézni, miután visszaköltöztem apámhoz a birtokunkra. Nem vagyok oda bezárva, de azért néha érzem magamon a tekintetét, amikor otthon vagyok, hogy figyel. Az sincs kizárva, hogy a házimanókkal is megfigyeltet, akik aztán jelentik neki éppen merre járok. Talán így talált rám akkor is, amikor csak úgy betoppant az ideiglenes lakásomba. Már, ha azt lehet hívni lakásnak. Dohos, málladozó és vizes falak. Inkább romtanya.
Szóval ott tartottam, hogy elkezdtem munkát keresni. Úgy döntöttem, hogy engem nem fognak nyúllá avanzsálni, és jelentkeztem a Minisztériumban egy éppen megüresedett állásra a Varázslény – Felügyeleti Főosztályon. Már csak azért is megmutatom, hogy én így sem félek tőlük. Bár ez nem teljesen igaz. Egy jó adag egészséges félelem azért bujkál bennem, mint mindenki másban.
Nos, mivel a közeljövőben Em vacsorát tervez rendezni magunknak, úgy gondoltam, hogy előtte beszerezném neki a kedvenc édességét, amit mindig annyira szeretett. Na meg nekem sem lenne rossz pár darab. A legjobb édességet pedig nem máshol tudom beszerezni, mint Roxmortban. A Mézesfalás nem csupán kellemes emlékeket idéz, hanem ott tényleg meg is találhatom azokat az édességeket, amiket pár éve olyan jó ízzel falatoztunk.
Roxmortstól pár méterre hoppanálok, majd indulok el a kis falu felé, ami megannyi kellemes emléket idéz fel diák koromból. Legalább most nem a kellemetlen emlékek rohamoznak. Sokkal jobb érzés itt sétálgatni, mint a birtokon.
Megszoksz vagy megszoksz. Megszökni nem érdemes, csak tűrni és mindent megszokni. Leszegett fejjel rugdosok magam előtt egy apró kavicsot a diákok tengerében, miközben haladok a Mézesfalás felé.
Amint elérem az épületet belesek az ablakon, hogy mennyien vannak odabent, beférek e még egyáltalán vagy várjak még pár percet. Viszont úgy ítélem meg, hogy még van elég hely számomra is, úgyhogy benyitok az üzletbe, majd becsukom magam mögött az ajtót. Amikor körbetekintek, akkor szúrom ki a tömegben integető Cassie-t. Elmosolyodom a gondolatra, hogy milyen aranyos a sok magasabb társai között. Visszaintegetek neki, aztán elindulok felé.

Cassie& Rick

Annyi óriás háztársam volt a közelben, hogy egy pillanatra átfutott a fejemen az is, hogy nem-e lenne jobb, ha inkább én magam mennék felé, a bejárathoz, de mielőtt még elindulhattam volna, ő is visszaintett. Ezek szerint mégiscsak kilátszom a földből. Ezt jó tudni.
- Szia! - Köszöntöm, mikor elért hozzám, és mielőtt még kétszer is átgondolhatnám, mire készülök, már a nyakában is találtam magam. Aztán az is eszembe jutott, hogy lehet ez mégsem volt olyan jó ötlet.. mert bárki megláthat bennünket, így egy gyors ölelés után, el is húzódok.
- Bocsi.. csak, tudod az édességek közelsége felpörget. - Nézek rá bocsánatkérően, nagy kiskutya szemekkel.
- Egyébként, hogy vagy? Minden rendben?- Érdeklődök kíváncsian. Egy biztos, életben van és szabadlábon, amit jó jelnek vehetek. Meg azt is, hogy erre jár.. ha követnék és folyton a nyomában lenne valaki, biztos nem jönne nyalókát venni.. gondolom. Mindenesetre nem szeretném bajba keverni Richardot a viselkedésemmel, remélem az előbbi kis kitörésemet nem látta meg senki olyan, akinek nem szabadna.. Bárki kihasználhatja a dolgot és a saját előnyére fordíthatja az ismerettségünket. Én pedig azt nem engedhetem.

ζ starving ζ part 2 redit

Rick & Cassie

Viszonylag hamar kiszúrom Cassie-t a tömegben, vissza is integetek neki, jelezve, hogy megláttam, majd el is indulok felé. Kicsit meglep, hogy köszönés után rögtön a nyakamban landol. Nevetve ölelem át egy pillanatra, mielőtt elhúzódna.
– Szia, Cassie. Nincs semmi gond, nem csináltál semmi rosszat – mondom elmosolyodva.
– Röviden annyi, hogy elég sok minden történt, és most újra apámnál élek. Hogy jól vagyok, talán egy kicsit túlzás lenne. Élek, maradjunk ennyiben – felelem megvonva a vállam. – Na és veled mi újság? Nagyon rád szálltak azóta?
Régen találkoztunk már így személyesen, és már akkor is ott lógott a levegőben, hogy valaki fel fogja őt keresni abban az ügyben, hogy hol is foglal állást. Ő is abban a cipőben jár, mint én. A legjobb az lenne, ha kimaradna az egészből, de valójában a sors elől nincs menekvés. Én ellenálltam, és most rajta vagyok a megölendők listáján, miközben apám azt várja el tőlem, hogy újra tegyem naggyá a Vance nevet. Persze, mi sem egyszerűbb, miközben maga a Sötét Nagyúr akar holtan látni. Természetesen én nem panaszkodom, és megpróbálok mindent megtenni azért, hogy megtegyem azt, amit várnak tőlem. Túl sok mindent meg nem akarok itt mondani Cassienek. Négyszemközt elmesélhetem, de amíg ennyien vannak körülöttünk, addig inkább maradok a tömör és ködös válaszoknál.

Cassie& Rick

Egy röpke pillanat erejéig még saját magamat is sikerült meglepnem az iménti viselkedésemmel. Talán valóban fontolóra kellene vennem az édességadagom lecsökkentését a hiperaktivitásom megelőzése érdekében.. Nem szabadna meggondolatlanul viselkednem. Napjainkban aki úgy tesz, meghal. Bár, kétlem, hogy bármi bajom is származhatna abból, ha megbízom Rickben, legalábbis a megérzésem ezt súgja.. Naiv lennék? Ha Sean hallaná a gondolataimat, jó hangosan üvöltené erre, hogy IGEN az vagy. De ő meg egy undok fatuskó lett, az mégrosszabb.
- Akkor jó, ha így gondolod - engedek meg egy mosolyt felé.
Aztán, a felelete végighallgatása közben már vissza is veszek a mosolygásból. De legalább nem közölt rossz hírt, ami jó.
- Apáddal? Hogyhogy? - Kíváncsiskodok tovább, de közben bevillan, hogy emberek vannak körülöttünk és érthető okokból nem valószínű, hogy előttük beszélni akarna erről az egészről, úgyhogy inkább stratégiát is váltok. - A lényeg, hogy megvagy.. mármint egészben - mutatok felé, kicsit kínosabban a tervezettnél. Oké, ez a fejemben egy picit jobban hangzott.
- Hát, panaszkodhatnék, de sokat nem érnék el vele különösebben. - Térek át a kérdésének megválaszolására. - De beszéljünk valami kellemesebbről inkább. Mi járatban erre fele? Megkívántad Bogoly Berti mindenízű drazséját, mi? - Utalok a körülményekre, közben fél szemmel az emlegetett édesség fele is pislogva. Bár, van annál finomabb is, de ez tudja a "legnagyobb meglepetést" okozni. Főleg ha peches vagy és hányás ízűt kapsz ki, brrrr..

ζ starving ζ ez most elég gagyi lett.. bocsi :/ ©redit

Richard & Cassandra

Nem hiszem, hogy bárki bántani akarná Cassie-t, már csak azért is, mert az felérne a család elleni támadásnak. Persze megpróbálják átcsábítani, hogy még véletlenül se húzzon a jó oldal felé. Én eddig a Nagyúr oldalán akartam lenni, de végül elrettentett az a gondolat, hogy ölnöm kell. Most viszont megpróbálok a két oldal között valahogy megélni, bár így is pengeélen táncolok. Túl keskeny a mezsgye a két oldal között számomra. Ráadásul a sötét oldal felől fenyegetve vagyok. Még apám is azt mondta, hogy nem fog megvédeni a halálfalóktól, úgyhogy ilyen szinten majdhogynem egyedül vagyok. Ha baj lenne, talán a jó oldal nyújtana segítő kezet. Ezért otthon sem érezhetem magam teljes biztonságban.
– Ez elég személyes és hosszú, hogy itt ecseteljem – felelem egy apró mosollyal, majd felkuncogok
a kissé esetlen kijelentésén. – Valóban, és vigyáznom is kell arra, hogy mindez így maradjon.
Beszélhetnék neki róla, hogy mi is történt, de annak nem itt és nem most van az ideje. Addig viszont beszélhetünk másról. Pontosabban arról, hogy mi újság vele és mennyire szálltak rá. Biztos vagyok benne, hogy már őt is megkörnyékezték már csak a családja miatt is.
– Rendben van – mondom mosolyogva, majd felkuncogok. – Igen, mondhatni. Leginkább azért
jöttem ide, hogy a nővéremnek megvegyem a kedvenc édességét. Hamarosan meglátogatom – felelem, aztán ki is szúrom azt az édességet a háta mögött, amiért ide jöttem. – Amondó vagyok, hogy vásároljunk be, aztán összeülhetünk valahol, már ha nincs más programod.
Nem tudom, hogy mit tervezett a mai napra, de nem is akarom magam ráerőltetni.

Cassie& Rick

Nem gondoltam volna, hogy itt fogok majd újra Rick-be botlani. Pont Roxmortsban, bár itt azért mégis nagyobb volt a valószínüsége, mint annak, hogy a suliba jöjjön el. Engem pedig aligha lehet látni a Roxfort-on kívül, maximum hétvégente, de az utóbbi időben már haza sem igazán járok. Nincs kihez haza mennem. A szüleim csak felbosszantanak a hülyeségeikkel, a bátyám pedig.. hát ő elvan a halált zabálókkal. Hiányzik. Még a veszekedéseinket is hiányolom. Ő az egyetlen épelméjű lény a családunkban, természetesen rajtam kívül. Legalábbis az volt. Ki tudja, talán már soha nem fogok tudni olyan felszabadultan és vidáman fecserészni vele, mint annak idején, ahogy tettük.. Azok az idők lejártak. Talán, fel kellene ezt fognom és elfogadnom, hogy a gyerekkoromnak lőttek. Fel kell nőnöm, mert másképpen nem élhetem túl a háborút.
- Persze, megértem. - Bólintok, hiszen én sem szívesen vágnék bele helyette a mesélésbe, ennyi ember között.
- Igen. Vigyázz magadra. Nem örülnék neki, ha legközelebb helyetted, csak a halálhíredbe botlanék. - Borzongok bele egy pillanatra a gondolatba.
Aztán, miután felajánlotta, hogy vásároljunk be, majd innen továbbállva üljünk be valahova beszélgetni, reflexszerűen rábólintottam az ötletére.
Miután ő lekapta a polcról a nővére kedvenc édességét, én is hasonlóan cselekedtem, annyi eltéréssel, hogy egy édesség helyett, én igyekeztem minél többel megbírkózni.
- Ritkán engednek le minket, én meg édességfüggő lettem. Ne csodálkozz, ha legközelebb, mikor találkozunk, négy mérettel nagyobb leszek. - Nevetek, miközben elindulunk kifizetni az édességeket.

ζ devil within ζ bocsi, hogy csak most :/ ©redit

Richard & Cassandra

Nem sűrűn járok erre, így Roxmorts most egy különleges hely. Kicsi a valószínűsége, hogy itt bármikor megtalálnának, főleg Cassie. Amikor eljöttem ide, nem is számítottam rá, hogy ő is itt lesz, vagy pont éppen akkor sikerül időzítenem, mikor roxmortsi hétvége van. Nem, mintha bánnám, hogy találkoztam vele. Üdítő a látványa, és az utóbbi időben nem alakultak túl jól a dolgok, így most jól is esik az elevensége. Szeretném ezt megóvni benne.
A családja és a Nagyúr is hamarosan választás elé fogja állítani, hogy akar lenni, kit is választ. Választhatná magát is, és semleges maradhatna, de talán ezt a lehetőséget a családja nem fogadná el, főleg a bátyja. Ő egy külön történet.
– Remek – felelem elmosolyodva. Szívesen mesélek neki az eddig történtekről, de az biztos, hogy nem itt, és nem ennyi ember közelében. Kelleni fog egy, ahol kettesben tudunk lenni, ahol biztos nem zavar meg senki és nem hal meg semmit. Óvatosnak kell lennem.
– Persze, vigyázni fogok. Nem kívánok elpatkolni idő előtt, nem lesz könnyű dolga senkinek sem – felelem megnyugtatásul. Nem adom könnyen az életem, és nem is áll szándékomban még jó sokáig meghalni. Élni akarok, és élni is fogok!
Felajánlom, hogy vásároljunk be és álljunk odébb. Erre az ötletemre pedig egy bólintás a válasz, aminek örülök. Ezután le is veszem a polcról a nővérem kedvenc édességét, meg magamnak is kapok le egy másik fajtából, hogy aztán azzal álljak be a sorba a fizetéshez.
– Nos, nem csodálom, hiszen elég finomak az itteni édességek. De nem aggódom, te mindig csinos leszel – mondom mosolyogva, átkarolva a vállát, majd egy csókot nyomok a fejére. Rákacsintok, aztán előre tolom, hogy legyen ő az első, aki kifizeti az édességét.
Amint itt végzünk az utcán találjuk magunkat, ahol én Cassie felé fordulok.
– Mit szólnál Madam Puddifoot kávézójához? Meghívlak!

Cassie& Rick

A legjobb dolog a Rick-el való találkozásokban az, hogy ő ilyenkor el tudja feledtetni velem a világ gondjait. Bár, lehet ezt inkább egy baljós akármiként kellene felfognom, de szerintem ez inkább jó dolgot jelent. Napjainkban mindenki búskomor és ugyanarra fókuszál: túlélni a napokat. Bele se merek gondolni, mi lesz akkor, ha én is választás elé kerülök.. a családom ellen nem dönthetek, ez tény, és igazság szerint nem is akarok. Szeretem Sean-t az elvei ellenére is. Nem tudnék elképzelni egy olyan világot, ahol ő és én különböző oldalakon állunk. A testvéreknek össze kell tartani, történjék bármi. Nem hagyhatom, hogy Voldiboldi szétválasszon bennünket.. inkább kitartok a testvérem mellett, még ha ezzel saját magamat is a sötét oldal felé irányítom. Mondjuk, a legutóbbi találkozásunkból az határozottan kiderült, hogy Sean is azon van, hogy minél tovább elhúzza azt, hogy engem is bekebelezzenek. Ismer engem, és azzal is tisztában van, hogy a gyilkolást nem nekem találták ki.. persze, ha pálcát szegeznek a fejemhez, lehet megteszem.. de önszántamból aligha.
Mindenesetre, most fölösleges ilyeneken rágódnom. Rick itt van és inkább ő róla kell érdeklődnöm, hiszen ki tudja, mikor látom újra.
Éreztem ahogy néhány árnyalattal pirosabb színt vált az arcom a bókja hallatán. - Na persze. - Inkább csak ennyit mondok arra a megjegyzésére, hogy én mindig csinos maradok.
Aztán, miután mindketten rendeztük a számlát, és egy-egy szatyórral az újjaink között magunk mögött hagytuk a Mézesfalást, Rick ismét felém fordult, de ezúttal a következő célállomásunkról kérdezett.
- Rendben, benne vagyok. - Bólintok rá mosolyogva, hogy tetszik az ötlet. Mondjuk, igazából bármit felhozhatott volna, akár még a Szellemszállást is, arra sem mondtam volna nemet.

ζ devil within ζ bocsi, hogy csak most :/ ©redit

Cassie & Rick - Mézesfalás Édességbolt Giphy

Nem tudom, hogyan fog majd reagálni, de bízom benne, hogy a kérdésemre majd igennel felel. A gyűrűt már régen megvettem és kerestem az alkalmat, hogy mikor találkozhatnék vele, hogy mikor közöljem vele a dolgokat, majd tegyem fel a kérdést. Azt hiszem ez a mai nap lesz. Nem számítottam rá, hogy találkozni fogok Cassievel, de szerencsére a gyűrű mindig nálam van, így az alkalom is pont jókor jött. És én még úgy voltam, hogy csak megveszem az édességet és már itt sem vagyok. Viszont most, hogy találkoztam Cassievel, így elmondhatom neki azt is, hogy mi történt, mióta nem láttuk egymást. Persze kereshetnék jobb alkalmat is a lánykérésre, de azt hiszem, hogy sosem lesz jó pillanat. Valami mindig beárnyékol valamit. Hiszen Voldemort nem pihen, és ott csak le ahol éppen akar.
Nem mellesleg ki tudja, hogy mikor tudunk újra találkozni. Ha pedig a gyűrű nálam és alkalmam is akad, akkor itt az idő, és nem húzom tovább. Hiszen, ha apám nem sürgeti a dolgokat, akkor az esküvővel is várhatunk addig, míg nem végez a Roxfortban. Az biztos, hogy apám egy darabig ne vágyjon unokára. Cassie-nek még élnie kell, és suli után nem rögtön az anyasággal foglalkozni.
– Nem hiszel nekem? – kérdezem mosolyogva, és megtorlásul beleborzolok a hajába, majd kuncogva nézek a kis kóchercegnőre. – Így is szép vagy – felelem vigyorogva, mielőtt nekifognánk a vásárlásnak.
Miután végzünk vele és fizettünk is, odakint megkérdezem tőle, hogy mit szólna Madam Puddifoot kávézójához, amire persze rá is bólint. Biztos velem jött volna bárhová, de azt hiszem még is jobb lesz valami közelebbi, melegebb és jobb hely, mint a Szellemszállás, vagy más zordabb hely. Mosolyogva nyomok egy csókot a homlokára, majd ha engedi, akkor megfogom a kezét, hogy kézen fogva térjünk be a következő állomásunkra. Odabent már vannak páran, én pedig újra Cassie felé fordulok.
– Foglalj nekünk helyet, addig én hozok magunknak valamit. Esetleg valami kívánság? Kérsz valamit? – kérdezem tőle, és ha kér valamit, akkor azt fogom kérni, majd ha az is megvan, akkor csatlakozom hozzá azon a helyen, amit talált számunkra.

Cassie& Rick

- Hé. - Bokszolok hevesen a karjába, miután ő a hajamba túrt, s ezzel egy mozdulattal össze is borzolta a tincseimet. - A hajam tabu. - Teszem még hozzá, de természetesen egyáltalán nem nehezteltem rá emiatt, csupán húzni akartam az agyát. Viszont a bókjával ismét mosolyt csalt az arcomra. Ah, miért kell neki ennyire ellenállhatatlannak lennie? Sokkal könnyebb lenne erősnek mutatkoznom mellette, ha legalább egy leheletnyit csúfabb lenne.. Sean, valamint a szüleim szerint az érzelmeink elgyengítenek bennünket. Igazuk lenne? Ebbe valamiért sosem gondoltam bele komolyabban, általában csak bólogatni szoktam, valahányszor a szüleim beszédre nyitották a szájukat. Meg se hallgattam, amit mondani próbáltak, fölösleges is lett volna. Mindig ugyanazt hajtogatták. A Nagyúr így.. és a Nagyúr úgy.. és a családunk mellette áll jóban és rosszban egyaránt. Mintha nem egymással, hanem a Nagyúrral kötöttek volna mindketten házassági szerződést. Nevetséges.
Aztán, miután kijöttünk, majd túljutottunk azon, hogy mi legyen a következő célállomásunk, el is indultunk az épület irányába. Kicsit meglepődtem, mikor ismét homlokon puszilt, majd mindennek a tetejében még a kezemet is megfogta. Nem ellenkezdtem, de látszott rajtam, hogy meglepett a reakciója. Eddig távolságtartóbb volt.. nem mintha bánnám, de fura ez a hirtelen jött változás tőle.
Majd beérvén Madam Puddifoot-hoz, Rick ismét felém fordul egy újabb kérdéssel, ezúttal azt illetően, hogy mit szeretnék inni.
- Oké. A töklé tökéletes lesz ezúttal is. - Mosolygok rá, majd miután elválunk, már indulok is helyet keresni magunknak. Nem voltak sokan a helyiségben, hamar sikerült egy ablak melletti asztalt találnom, amihez aztán le is ültem. Jobbnak láttam inkább egy távolabb eső asztal mellett leadni a voksomat, már csak azért is, hogy Rick nyugodtan el tudja mesélni mi történt vele az utóbb időben. Már alig vártam, hogy megossza velem a dolgokat.
Nem kellett sokáig várakoznom rá, hamarosan ismét megjelent, a rendelt italokkal a kezei között.
- Remélem jó helyet választottam. - Mondtam, miközben ő helyet foglalt az egyik széken.

ζ devil within ζ bocsi, hogy csak most :/ ©redit

Felnevetek, amikor belebokszol a karomba, mert összekócoltam a haját. – Kár, mert nagyon selymes és puha – felelem rákacsintva. Szeretem a társaságát, de sajnos nem tudunk annyit találkozni, azok után meg főleg nehéz lesz, hogy ha el is kezdek dolgozni. Ki tudja, hogy milyen lesz és mennyire fogja elvenni a szabadidőmet. Még az is lehet, hogy éjszakába nyúlóan kell majd dolgozni. Már nem lesz olyan jó életem, hogy azt csinálok egész nap, amihez éppen kedvem tartja, de talán jól is fog jönni. Apám új húzása sok mindent a tetejére állított az életemen kívül. Visszaköltözni a családi házba kész visszaesésnek élem meg. Pedig már annyira vágytam el onnan, hogy ne kelljen többé egy fedél alatt élnem apámmal. Erre most mehettem vissza és kezdhetek mindent az elejétől. Ilyenkor a kedvem is el tudja venni a gondolat. De most nem gondolhatok ilyesmire, ez a nap nem erről fog szólni.
Látom, hogy megleptem azzal, hogy még a kezét is megfogtam. Ez most sokat számít, és úgy érzem, hogy soha nem fog így kísérteni apám és a tervei, ami egyre inkább őrültebbnek hatnak. Ráadásul nem is magam miatt aggódom, hanem Emmért és Cassie-ért, hogy miken kell még keresztülmenniük és talán nem tudom megvédeni őket. Hogy nem lehetek ott, amikor szükség lenne rám. Madam Puddifoot-nál végül megkérdezem, hogy mit szeretne inni, majd elmosolyodok a válaszán. Szóval töklé. Nagyon szeretheti, ha még most is azt inna bármi más helyett. Végül elválva választ nekünk helyet, én pedig megrendelem az italainkat. Egy kávét és két töklevet kértem, az egyik nekem, a másik pedig Cassie-nek lesz. Amint kikaptam őket tekintetemmel megkerestem őt, aztán az asztalhoz mentem, amit nekünk talált egy ablak mellett. Leraktam elé a töklevét, aztán a saját rendeléseimet leraktam az asztalra, csak utána foglaltam helyet.
– Persze, nekem teljesen megfelel – mondom elmosolyodva, miközben a vele szembeni széket foglalom el. – Szóval olyanról volt szó, hogy egy kevésbé zsúfolt helyen elmondom mi is történt eddig. Nem is tudom hol kezdjem – felelem, és megkevergetem a kapott kiskanállal a kávémat. – Esetleg van kérdésed, vagy kezdjem az elején? – kérdezem Cassie-re pillantva.

Cassie& Rick

- Az lehet, de kócos is lesz, amit viszont én nem szeretek. - Öltöm ki rá a nyelvemet válaszul. Olyan édes, miközben bohóckodik. Vajon az érzelmeink valóban gyengévé tesznek bennünket? Vagy épp ellenkezőleg.. motiválnak a folytatásra? De én miért gondolkodom ilyesmin? 15 vagyok. Nem kéne érdekeljenek az érzelmek, csak az, hogy jól érezzem magamat. A háztársaim mással sem foglalkoznak, csak egymás szórakoztatásával.
Miután Rick elment kikérni az italokat, én kerestem magunknak egy távolabbi asztalt, ahol nyugodt körülmények között tudunk majd lebonyolítani egy rendes beszélgetést is. Legalábbis remélhetőleg.. hiszen, besúgók bárhol lehetnek, a bár bármelyik pontján. Voldemort emberei mindenhol ott vannak. Ha valamit, akkor ezt mindenképpen megtanultam az utóbbi idő leforgása alatt.
Hamarosan Rick is rámtalált, majd helyet is foglalt az enyémmel szembeni széken.
- Köszi. - Mosolyogtam rá kedvesen, mikor letette elém a tökleves poharat. Nem is tudom, miért kértem megint töklevet. Annyira nem voltam odáig érte.. csak más nem jutott hirtelenjében az eszembe, így hát azt mondtam ki, ami legelőször az eszembe jutott. Ez lehetettt az oka. Azt hiszem.
- Igeen, erről volt szó. - Helyeseltem bólogatva, mikor felhozta a mondanivalóját. - Kezdheted a legelején. Az lesz a legjobb, legalább nem felejtesz ki semmit sem. - Kacsintok rá bátorítóan, közben a töklevemből is iszom néhány kortyot.

Nevetve hagyom annyiban a dolgot és nem birizgálom tovább a haját. Így is sokáig időzünk már az édességboltban úgy, hogy még csak nem is kezdtünk el venni semmit. Úgyhogy amint ezt le is tudjuk, irány a következő helyszín. Most csak remélni tudom, hogy nem volt ott olyan, aki azonnal szalad és hírt ad az itt létemről. Apám leszögezte, hogy ő nem fog megvédeni a halálfalóktól. Nem, mintha mást vártam volna tőle. Neki nem számít addig semmi, míg sikerül újra felemelni a Vance nevet. Ha nem működök együtt, akkor olyan módszerekhez nyúlt volna, amibe bele sem akarok gondolni. Főleg, hogy jól tudja nekem Em a gyengém, Emnek pedig én.
Míg a kávézóban várakozok az italunkra nekitámaszkodom a pultnak. Elgondolkodom azon, hogy hol kezdhetném az egész adagolását. Már csak azért is, mert a végén még is csak meg akarnám kérni a kezét. Sóhajtva veszem elő a kis gyűrűt a kabátom zsebéből, aztán megforgatom az ujjaim között. Mielőtt a Madam újra felém fordulna a kész italokkal már el is rakom a gyűrűt. Nem kell, hogy kérdezősködjön vagy belekezdjen nekem valami még számomra is nyálas történetbe, vagy eltúlozza itt a dolgokat. Csak szépen, csendben, nagy felhajtás nélkül szeretném elintézni.
Végül az italokkal odamegyek a lefoglalt asztalunkhoz és lerakom Cassie részét eléje, majd amint megszabadultam a másik kettőtől, helyet foglalok.
– Szívesen – felelem, majd kedvesen rámosolygok. – Igazán kérhetsz mást is. Mondtam, hogy fizetem. Az itallapról nézhetsz bármit, ami tetszik.
Amikor azt mondja, hogy kezdjem az elejétől, akkor egy nagy korttyal iszok a kávémból.
– Szóval miután bujkálni kényszerültem a halálfalók elől apám megtalált. Nem tagadott ki, de feltételeket szabott ki. Helyre akarja állítani a családi hírnevünket, így arra kényszerültem, hogy visszaköltözzek hozzá. Még Emmet is visszafogadja, és azt akarja, hogy ott lakjon ő is velünk. Viszont nekem még van egy olyan feltételem, hogy el kell vennem valakit. Tisztes munka és egy feleség. A munka már megvan, a Minisztériumban fogok dolgozni irodistaként. A feleség... Nos, itt jönnél a képbe te, Cassie – felelem rápillantva, majd elmosolyodom. – Tudom, hogy nem a legjobb felvezetés, és nem tudom mikor lett volna tökéletes a pillanat, de szeretném, ha te lennél a feleségem – folytatom, aztán megfogom az asztalon pihentetett kezét, míg a másik kezemben már ott a gyűrű. – Cassandra Avery, hozzám jössz?

Cassie& Rick

- Ez jó lesz, egyébként is az ital mellékes. Csak a látszat miatt van, nemde? - Kacsintok rá, egy amolyan cinkos mosollyal kiegészítve az összhatást. Beszélgetni jöttünk, a rendelés csak amolyan körítésnek minősült, legalábbis szerintem.
Aztán, miután azt tanácsoltam neki, hogy a mesélést a legelejétől kezdje el, ő nem habozott, a következő percben már beszédre is nyitotta az ajkait. Én pedig azon voltam, hogy felfogjak mindent, amit megosztott velem, mert az új információkból egyáltalán nem szűkölködtem abban a pillanatban.
Tisztes munka és feleség. Az apja feltételei. Itt következett be az a pillanat, mikor egy pillanatra nem értettem az összefüggéseket. De hamar ki is tisztázódott a kép előttem.
Olyan gyorsan történtek az események, hogy az egyik percben még az apja feltételein agyaltam, a következőben pedig már a kezét az enyémre helyezte és.. azt kérdezte, hozzámegyek-e.. feleségül.
- Rick.. Ez hízelgő.. tényleg.. de nem gondolod, hogy az én esemben még korai? No, meg.. amint a dolog Sean tudomására jut.. onnantól már nem a halálfalóktól kell tartanod, hanem a bátyámtól. - Nyelek egy nagyot. És nem, ez nem visszautasítás volt, amivel önmagamat is megleptem egy pillanatra. A szívem mélyén örültem a kérdésének. Richard mindig is kedves és rendes volt hozzám, szinte túlságosan is. Már a kezdetektől belopta magát a szívembe. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy iszonyat jóképű. De.. csak 15 vagyok. Hamarosan betöltöm a 16-ot, de még az is kevés a házassághoz, szerintem. - Az apádnak felvetetted ezt az ötletet? Mármint.. azt, hogy - itt kellett egy kis idő, amíg kimondom a következő szavakat - engem akarsz megkérni? - Bár, ha jobban belegondolok, semmi kifogása nem lehetett ez ellen, hiszen Avery vagyok. A családom már a kezdetektől a Nagyúr oldalán harcol. A bátyám nem rég csatlakozott hozzájuk és hűen követi is őt mindenhova. Azon kívül, hogy néhányan azért tartanak is tőlünk.
- A gyűrű egyébként gyönyörű. - Harapok az alsó ajkamba egy alig hallható sóhaj kíséretében, hiszen a mondottak után már aligha lehetne az enyém.

– Igen, de ha tényleg megszomjaznál, csak bátran rendelj – mondom elvigyorodva, majd miközben összeszedem a gondolataimat elkevergetem a kávémat, aztán egy nagyot kortyolok belőle. Kellemesen meleg és az íze is remek. Ide már csak egy kávéért is megéri beugrani, vagy csak én túlzom el. Mindegy is, most van fontosabb dolog is, mint a fekete nedű elemzése.
Végül pedig bele is kezdtem a mondandómba, az elejétől a végéig, néhány részletet kihagyva talán, de a lényeget mindenképpen belesűrítve.
Azt hiszem túl sokat zúdítottam rá egyszerre, nem mellesleg egy komoly kérdést idéztem felé. A válasza szerencsére nem egy velős és rövid visszautasítás volt, ami azért megnyugtat. Erre számítottam, hogy lesz egy kis húzódozás. Veszek egy nagy levegőt és kifújom mielőtt megszólalnék, főleg, hogy nehogy valami olyat mondjak a bátyjára, amit megbánok, nem mellesleg, amivel megbántom.
– Édes, drága, Cassie, éppen ez itt a lényeg. Apám így nem siettethet semmit, és nem kell rögtön belevetni magunkat az esküvő szervezésbe, meg a hasonló más tennivalókba. A bátyád kisebb gond, mint a halálfalók, hidd el – mondom elmosolyodva. Nem mellesleg apámnak megvannak a maga tervei, de egy szóval sem mondta, hogy azonnal esküvőt akar. – Szóval várhatunk ameddig csak szeretnéd. Nem siettetnek, de ha nem lépek, talán egyszer csak arra eszmélek, hogy egy második Bellatrixot kell elvennem...
Inkább én szeretnék választani, mint apám válasszon a számomra valakit. Így legalább tehetek egy kísérletet arra, hogy normálissá tegyem az életemet. Már amennyire ez lehetséges. Bár én már annak is örülnék, ha minden simán menne. Igaz, hogy nem lesz könnyű a Minisztériumban, de sehol máshol nem lenne könnyű.
– Elmondtam, hogy van egy jelöltem, amikor vacsoránál megkérdezte, de azt nem mondtam, hogy te vagy. Bár a családod miatt egy szava sem lehet, de szerintem a legfontosabb úgy is az lesz, hogy megvan a jelölt és lesz házasság, a többi nem hiszem, hogy érdekli – mondom megrázva a fejem. Nem tudom pontosan mik járnak apám fejében, de nem hiszem, hogy túl sok jó. Főleg Em miatt aggódom a legjobban, hogy ő fogja a leginkább megsínyleni ezt az egészet.
– Ezt örömmel hallom, kicsit aggódtam, hogy talán nem fog tetszeni – felelem elmosolyodva, majd felhúzom az ujjára. – Végül is a tiéd.

» Amy & Rick
» Rick & Amelia
» Emmeline & Rick & Gideon - Vacsora
» Cassie keresettjei
» Testvéri találka ~ Cassie&Sean