Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Tárgy: Snape & Potter Hétf. Jún. 27, 2016 11:52 pm
Snape & Potter
A düh erősebb, mint a félelem, erősebb, mint a bánat.
Én alapvetően nem vagyok egy türelmes ember, sőt kifejezetten türelmetlennek mondható vagyok, aki aztán pillanatok alatt bármin felkapja a vizet. Ezt elfogadom. Azonban a változás halovány szikrája már felsejlett előttem és engedékenyebb vagyok, amikor Lily leveteti velem a cipőt a bejáratnál és már engedtem magam elé öreg nénit is a boltban, de hát ez mindennek a teteje. Ez az a szituáció,a mely miatt a végtelenül türelmes James Potter -már ha létezik valahol egy másik univerzumban - is tombolna dühében. Ez a szituáció pedig az, amikoris Severus Snape, - egyik legádázabb ellenségem a Roxfortban, nem mellesleg egy sunyi halálfaló - levelet küld gyermekkori barátjának, aki azóta már nem a barátja - legalábbis szeretném ezt hinni. És míg ez így nem is tűnhetne túl aggasztónak, az a tény, hogy ez a gyermekkori barát az én feleségem, az már kiveri a biztosítékot. A nyavalyás azért sem kapta meg a magáét,amiért megjelent az esküvőmön. Hogy kapott-e meghívót vagy sem, azt nem tudom, de az édes mindegy. Elvből messziről el kellett volna kerülnie a lakodalmat. Ha lett volna egy kis esze, akkor ezek után nem küldött volna még levelet is. Így hát biztosan számít erre a látogatásra. Tény, hogy nem olyan hülye nem hiába vették be maguk közé a halálfalók, de sunyi és nem akarom Lily-t közel engedni hozzá. Ez már nem az a sulis féltékenység, amely a Roxfort falai között zajlott. Ez már sokkal komolyabb. Bár most megint az iskolában vagyok, most már nem gyerekes féltékenység miatt vagyok itt, hanem Lily biztonsága miatt. Kopogás nélkül nyitottam be az alagsori bájitaltanterembe, ahol Severust reméltem találni. Ott is volt, az asztalánál ücsörgött, sehol nem volt egy diák sem, az óráknak már rég végük volt, ekkor kezdődhettek a büntetőmunkák. Azért jegyeztem meg ilyen jól, mert olt benne párszor részem. Bár úgy őszintébben fogalmaznék, ha így javítanám ki: Nekem volt legtöbbször részem a büntetőmunkákban a Roxfort történelmében, talán Siriussal karöltve. Most senki nem volt itt, csak Snape, aki rögtön elnézett az ajtó felé, amikor kopogás nélkül beléptem. - Mi az, Snape, nem rám számítottál mi? - vigyorodtam el örömtelenül, kárörvendően.
Azóta, hogy elkezdtem tanítani és csatlakoztam a halálfalók közé, sosem volt még ilyesmire példa. Mindig is megvolt a mércém ahhoz, amivel éppen foglalkoztam, ez pedig az életem biztos vágányra helyezésével állandóvá vált. Ezt a bizonyos mércét többnyire a kisujjam megmozdításával is elértem; sosem kellett kuncsorognom egy kis elismerésért, azért, hogy a feletteseim elégedettek legyenek azzal, amit csinálok, és mindez ne csupán a látszatnak legyen köszönhető. Még arra is volt energiám, hogy mind a varázslatok, mind a bájitalok terén sikeres újításokat végezzek. Ennek ellenére az utóbbi napokban, hetekben a megszokott teljesítményem kétszeresét kellett nyújtanom azért, hogy az eredmény a normálissal egyezzen meg. Lily Potter felbukkanása olyannyira felbolygatta a rutinomat, hogy sokszor arról is megfeledkeztem, merre tartok éppen, vagy hogy a kávémat a mosdó ablakának a párkányán felejtettem - mintha én magam is el lennék varázsolva, nem feltétlenül a jó értelemben. Minden egyes megbeszélésen önkénytelenül véstem az eszembe az információkat, kerestem az összefüggéseket. Nem állt szándékomban segíteni Lilyt és a barátait, a gondolat, a lehetőség viszont olyan erővel kísértett azután, hogy mondhatni felajánlottam számára, ... képtelen voltam figyelmen kívül hagyni. Végül pedig, alig másfél héttel azután, hogy felkeresett, levelet küldtem neki. Kész voltam rá, hogy olyasmiket áruljak el, ami akár az életembe is kerülhet. Persze, számíthattam volna rá, hogy nem lesz ennyire egyszerű. Ha nem felejtkeztem volna meg minden másról is, talán az is eszembe jutott volna, hogy Potter még Lily előtt megláthatja az üzenetemet. Már, ha nem ő maga mutatja meg neki. Így viszont egy pillanatra teljesen ledöbbenek, mikor a jó öreg Potter köszön rám. - Tulajdonképpen számíthattam volna rád, tekintve, hogy épp büntetőmunka lenne - válaszolom könnyedén, látványosan a karórámra pillantva. - A mai kölyköket viszont elküldtem wc-t sikálni, úgyhogy talán indulhatnál is. Arrafelé mindig akad valami munka.