Nappali

Tárgy: Nappali Szer. Dec. 28, 2016 7:32 pm

Felicity & Elias & Nathaniel

Kijár nekem a kikapcsolódás. Főként emiatt sem haboztam, hogy elfogadjam-e a meghívást, mikor a minap összefutottam Eliassal hosszú idő óta először a Minisztériumban, majd ő pár kör beszélgetés után meghívott hozzájuk.
Mindkettőnkre rá járt a rúd az utóbbi időben, ez nem kérdés. Rám főleg, de nem panaszkodom. Sokat egyébként sem érnék el a panaszaimmal. A kötelezettségek a jeggyel együtt járnak. Vagy teljesítsük őket, vagy megszökünk, és ha elkapnak, gyilkos átokkal küldenek a másvilágra. Mindenkinek van választási lehetősége, csak az egyik opció kedvezőbb a másiknál. Mindenesetre, legalább a karácsonyi időszak nyugodtabban tellett el. A nyugodt alatt a halálesetek lecsökkenésére gondolok, amivel néhányan már teljesen meg is hazudtolták önmagukat.
A Nott birtokhoz közeledve, akaratlanul is felelevenedtek a lelki szemeim előtt a roxforti éveim, kiváltképp azok a mozzanatok, amiket Eliassal közösen töltöttünk el. Milyen könnyű volt minden gyerekként, az egészet problémáktól mentesen élhettük át, minimális felelősséggel. Hiányoznak azok az évek.
Egy mosollyal az arcomon kezdtem el kopogtatni a bejárati ajtón. Amíg várakoztam, akaratlanul is azon kezdtem el morfondírozni, hogy vajon mi fog kisűlni ebből az estéből. Én, személy szerint egy nyugis baráti csevejben reménykedtem.

flesh | remélem elmegy és bocsi a megvárakoztatásért ://

Tárgy: Re: Nappali Szer. Dec. 28, 2016 9:08 pm

Nathaniel & Felicity & Elias

a nagy találkozás

Az ünnepekre, vagy csak talán a véletlen eredménye, hogy ebben az időszakban, de a húgom is hazalátogatott hosszú idő után, ami pont kapóra jött nekem is. Még az elhurcoltatása előtt apám több fontosabb dolgot is elintézett, mintha csak tudta volna előre, hogy mi fog következni... És ezek között volt egy eljegyzési terv is, amit a húgomnak szánt. Sajnos, ő már nem élhette meg kint, hogy ténylegesen abba a korba érjen, így rám maradt a feladat, hogy bevégeztessen a dolog. Persze, Felicity-t ismervén egyből visszautasítaná a dolgot, nem sok minden érdekli a varázslényeken kívül, de talán, ha a véletlenre bíznám a dolgot, Merlin lehet megsegít majd. Részben ezért is, részben meg, mert tényleg rég volt alkalmam Nathaniel-lel beszélni, hívtam őt át magunkhoz. Sok kalandot, szabály szegést éltünk meg együtt az iskolás éveink alatt, ez pedig nem vész feledésbe. Hálás vagyok azokért a békés pillanatokért a mai napig, legalább ebben a kemény időszakban van mire visszaemlékeznem. Főleg így várakozva szórakoztató, egészen addig, amíg amíg a húgom le nem ér, ugyanis, Sinogot, a házimanónkat felküldtem érte, hogy fáradjon le egy kicsit a nappaliba.
- Egy régi barátom érkezik látogatóba, még a Roxfortos éveink alatt ismerkedtünk össze. Nathaniel Rowle, biztos vagyok benne, hogy volt alkalmatok összefutni az iskolában. Szóval, ha már itthon vagy, kérlek üdvözöld te is - vidáman mosolygok a húgomra, de a hangomban ott lapul némi komoly szándék is. Látszik rajtam, hogy örülnék neki, ha hajlandó lenne velünk tartani. Legalább egy kis időre a beszélgetés elején, ha többre nem is. A későbbiekben is biztos lesz még rá alkalmam, hogy kettejüket egy helyre küldjem. - Nathaniel! Örülök, hogy épségben ideértél - az arcomon széles vigyor terül el, amint látom, ahogy a házimanó bekíséri a vendégünket hozzánk, miután ajtót nyitott neki és köszöntötte. - Remélem semmi gond nem adódott út közben. - Elvégre, mi sohasem lehetünk elég óvatosak. Ha lebukunk, az akár az életünkbe is kerülhet, ahhoz meg elég egy szemfüles egyén a környezetünkben. Még szerencse, hogy a saját házában biztonságban lehet az ember. - Nem tudom mennyire emlékszel rá az iskolából, de ő a húgom, Felicity. Nem olyan régen jött haza, bár, éppen csak látogatóba, nem igaz? - nézek rá, ezzel lényegében átadva neki a szót. Reménykedek benne, hogy át is veszi és nem óhajt makacskodni. - A többiek sajnos nincsenek itthon, a két nagyobbik öcsém a barátjához ment át, Adrian meg, ha jól sejtem, akkor valahol az íjászatot gyakorolja. - Még hozzáteszem, majd magamhoz hívatom Sinogot. - Mond csak, szeretnél valamit inni esetleg? És te, Felicity? - pillantok először Nathanielre, lévén ő a vendég, majd a húgomra is, miután hallottam a barátom válaszát.

na, ebből mi sül ki... | Sweet Dreams

Tárgy: Re: Nappali Szer. Dec. 28, 2016 10:12 pm

Felicity & Bratyó és Nathan

Mai napot úgy döntöttem itthon töltöm. Nem tudom milyen felindulásból, hisz próbálok minél kevesebb időt tölteni itt. Csak a szüleimre emlékeztet minden egyes deszka, szoba és porszem. Apámmal sosem voltam jóba, az a fiúk feladata volt. Anyám viszont a mindenem volt, de őt örökre elveszítettem. Borzasztó gondolatok szoktak ... járni a fejembe. Ha választanom kellett volna anyám és apám között... egyértelmű lett volna. Ő most hol van? Cserben hagyta anyámat, jó helyen van... Egy könnycsepp gurul le az arcomon, majd eléri a legendás lények gondozása könyvemet. Nem, amit kaptam iskolás koromba az már romjaira hullott. Egy dedikált példányt tartok a kezemben, anyám utolsó ajándék volt. Megrezzenek mikor kopogtatnak a szobám ajtaján. A bátyám ront be teljesen vidáman, én pedig gyorsan megtörlöm a szememet, és rá mosolygok viszonzásképpen.
- Mi az ? - förmedek rá, miközben a párdám alá dugom a könyvet. Utálom mikor vele cikiznek, és a hobbimmal. Inkább ez mintha egy sznob liba lennék, nem de ?
A kérésére csak egy mély őszinte sóhajt ejtek meg. A név ismerős, mivel Elias barátja volt volt alkalmam találkozni vele. Egy kis vézna ferde szájú kisfiú... jah tudom ki. Megadóan felpattanok.
- Ha ez minden kívánságod. - hajolok meg színpadiasan. Otthoni ruhában vagyok, és a hajam se valami rendezett, ami azt illeti csak összefogtam. De mivel Sinog már szól is, hogy lent van a vendégünk nem igazán lenne amúgy se időm helyre tenni magam. Nem a vőlegényemmel találkozom..
Így mint egy kisgyerek leugrálok báttyám mellett a lépcsőn miközben ő próbál engem helyre tenni. Ő Merlinre imádom idegesíteni a szöszkét.
- Nyugi már. - nevetem el magam, majd az utolsó lépcső fokon leugrva kicsit lemaradva testvéremtől aki már vidáman fogadja barátját... mellé ugrok és ezzel észre se vettem, hogy Nathaniel máris a lépcső alján van így kis híján neki esek. Oh igen Fely be is mutatkoztál ezzel, ügyes kislány. Már így is mindenki bolondnak tart, eggyel több vagy kevesebb ?
Majd felnézek, és kissé meglepődök. Nem így emlékeztem rá... kicsit meg is bánom hogy nem hoztam helyre magam... egy talpig férfi áll előttem, és nem egy vézna kis srác.
Majd miután a zavarok elhaltak be is vagyunk mutatva egymásnak. Kissé zavarban vagyok, illetve mindig feszengek emberi társaságban.
- Öhm, igen mi már... pár éve szerintem találkoztunk.- mondom kissé zavartan. Csak bólintok a többire, hogy látogatóba jöttem. Egyenlőre a munkám is itt tart, nem tudom meddig maradok, ez sok mindentől függ. - Úgy ahogy mondod. - már épp fordulnék el, menni a dolgom és hagyni a fiúkat tombolni, mikor vissza tart. Kérek e valamit? Most azt akarja maradjak. Sóhajtok, mindig ez van, mindig azt akarják hogy szocializálódjak. De a külsőmet mindig nem tartom megfelelőnek a társasághoz. Mind a ketten kivannak öltözve ahogy az szokás... még jó hogy halvány minket mindig magamra teszek.
- Vajsört most hogy mondod megkívántam. - csodálkozom hogy megkérdezi, szinte mindig azt kérek. Egyik lábamról a másikra billegek, nem tudom mi fog ebből kisülni. Van egy érzésem míg ők nosztalgiáznak én csak csöndben figyelni fogom őket. De a megfelelő pillanatot megvárom és észre se fogják venni mikor eltűnök.

Tárgy: Re: Nappali Szer. Dec. 28, 2016 11:17 pm

Felicity & Elias & Nathaniel

Nem kellett sokáig ácsorognom az ajtó előtt, a házimanó hamarosan meg is jelent és beengedett. Miközben átléptem a küszöböt, akaratlanul is körbe pillantottam a helyiségben. Csak a szokásos előkelő berendezés és rend fogadott, pont amire számítottam. A házimanó tisztelettudó köszöntése után, végigkísért a nappaliig, ahol hamarosan Eliast is kiszúrtam a távolból. Miközben tekintetünk újra találkozott, a gondolataimban ismét felelevenedtek azok a bizonyos roxfortos közös csínytevések, minek következtében az a bizonyos ezer wattos vigyor is reflexszerűen szétterült az arcomon.
- Elias. Ez csak természetes, engem nem könnyű leteríteni. - Felelek, amolyan tipikus, megjátszott büszkeséggel, nevetve, miközben el is indultam a barátom felé. - Én pedig örülök, ha örülnek nekem. Jó újra látni téged, haver. - Folytatom, de ekkor valaki szinte nekem jött, ami engem hirtelenjében arra késztetett, hogy kinyújtsam a közeledő irányába a kezeimet, hogy ha netalán nem tudna időben lefékezni, megállíthassam. A lánynak ugyan végül sikerült alig pár centival előttem megállnia, de körülbelül olyan közelségben, hogy a kezeim pont elérték a karjait és egyenesen rajta landoltak. Mielőtt megszólalhattam volna, Elias már be is mutatott minket egymásnak. Mint kiderült ő a kishúga, Felicity.. aki, hát.. már nem is olyan kicsi, mint ahogyan emlékeztem rá. Sokkal.. csinosabb és szebb lett. És tessék, megint bebizonyosodott, hogy a kamaszkor valóban csodákra képes!
- Igen, emlékszem rád, csak épp egy jóval fiatalabb kiadásban. - Felelek Felicity szavaira, egy barátságos mosollyal az arcomon, de mindeközben egy pillanatra el is feledkeztem arról, hogy a kezeimet még mindig az övéin tartottam. Amint leesett a tantusz, azonnal el is emelem róla a kezeimet, még mielőtt túl kínossá válhatna az egész szituáció. Igaz, hogy már elég régóta nem udvaroltál senkinek, Nate, de nem most van itt az ideje annak, hogy ezen változtass, úgyhogy kapard össze magad sürgősen, vagy Elias két lábbal rúg ki az otthonából!
Gyorsan a tekintetemet vissza is fordítom a barátom irányába, aki időközben egy újabb kérdést címzett felénk, de inkább átadtam Felicitynek a kezdés jogát, mondván, hogy a lányoké az elsőbbség, és én csak utána feleltem.
- A vajsör nekem is tökéletes lesz. Úgyis olyan rég ittam olyat utoljára. Hiányzik az az ismerős ízvilág. - Alighogy kimondtam ezt, már keresni is kezdtem az emlékeim között azt a pillanatot, mikor utoljára fogyasztottam vajsört.
- Na és mi a helyzet, veletek? - Kérdezem érdeklődően először Eliasra, majd Felicityre pillantva. Valóban érdekelt, mi újság velük, főleg a szöszivel, természetesen a halálfalós dolgokat leszámítva, mert azzal amennyire kellett, tisztában voltam. Plusz, most nem hivatalos ügyben vagyok itt.

flesh | remélem elmegy és bocsi a megvárakoztatásért ://

» Nappali