Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Tárgy: Hector & Nigel - A pálca és a varázsló Csüt. Dec. 15, 2016 7:30 pm
Nigel & Hector
Minden egyes pálca, attól a pillanattól kezdve, hogy megtalálja az ideális tulajdonosát, tanul tőle, de tanít is.
Már egy hete dolgozom Ollivanderrel. Szerencsére vele a munka közel sem olyan nyomasztó, mint Gregoviccsal volt. Sosem felejtem el a vele eltöltött első hetemet, amikor ő minden kérdésemre csak morrant egyet, és amikor beletörődtem a szótlanságba csak álltam megkukkulva, mint egy növény. Az öreg pedig hagyta, hogy néma szenvedésemben tobzódjak a félig kész pálcák közt, és kövessem őt mindenhova. Semmit nem magyarázott el, és semmiben sem segített. Aztán rájöttem, hogy azt akarja figyeljek. Figyeljem meg mit csinál és hogyan csinálja. Persze sokkal könnyebb lett volna, ha elmondja, de Gregovicsnál a könnyebb út soha nem volt opció. Ő mindig a rossz végénél fogta meg a pálcát. Nem úgy, mint Ollivander. Aki nem csak sokkal beszédesebb volt, de a munkája is teljesen eltért régi mesteremétől. Az ő munkájára a sokkal inkább a könnyedség volt jellemző. Légies mozdulatai elbűvöltek és letaglóztak egyszerre. A két mester munkája ugyanis annyira eltért, hogy féltem az idáig tanultak Ollivandernek nem fognak megfelelni. Amikor mesterem észre vette szorongásom hátba veregetett. - Ne aggódj fiam, ismerem Gregovics stílusát. Sok-sok évvel ezelőtt együtt voltunk apámnál inasok. Tudom milyen munkákat ad ki a kezéből, és bár nem mindig a legszebb a fa megmunkálása, az erejük kifogásolhatatlan. És tudod nagyon jól, mi a legfontosabb a pálcában, igaz? - A lélek. - Úgy bizony. Ne félj attól, hogy most még más stílusát használod. Majd rá találsz a sajátodra is. Végülis, azért járod a mestereket, hogy kialakítsd a saját művészeted, nem igaz? Na gyere, készíts nekem egy nyírfa vázat, úgy ahogy tanultad. Boldog vagyok, hogy Ollivander magához vett, és ebben a boldogságban váratlanul ér, amikor meghallom a műhely üzletében felhangzó csengőt. Ollivandernek máshol akadt dolga, és mivel már Gragovicsnál is szolgáltam ki vevőket, nem átallott magamra hagyni. - Egy pillanat! - kiálltok ki és leteszem kezemből a fa faragást. Leveszem a kötényemet, leporolom magam és előre megyek az üzlet helyiségbe. A pálcák közt, egy szőke üstök várakozik. - Elnézést, hogy megvárakoztattam, miben segíthetek?
Hello darling, my name is
Nigel Flamel
I have the dark mark. I'm a death eater.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 207
Tárgy: Re: Hector & Nigel - A pálca és a varázsló Szomb. Dec. 17, 2016 1:13 pm
Voldemort & Nigel
Miután Wendelin meghalt, az egyetlen, amit tőle megtartottam a varázspálcája volt. Wendy pálcája, az én pálcám tökéletes hasonmása. Kellett valami, ami a bosszúmra emlékeztet. A bosszúra, amit Dumbledore ellen fogadtam. Mára viszont a pálcának más feladata is akadt. Aznap ugyanis, amikor beálltam a halálfalók közé, és nem átallottam használni az Avada tiltott formáját, a saját pálcám súlyos sérüléseket szenvedett. Gyakorlatilag ketté hasadt. Amikor észrevettem, azonnal elmentem Ollivanderhez, Anglia egyetlen olyan pálcakésztőjéhez, aki tenni tud valamit, hogy még valaha használhassam a pálcámat. - Mi történt ezzel a pálcával? - kérdezte Ollivander, amikor átnyújtottam a széthasadt pálcát. - Fontos ez? A férfi elgondolkodva nézett rám. Tekintetétől sürgető vágyat éreztem, hogy eleresszem magam, és jó pár átok után hagyjam hátra a helyet. Erőnek erejével tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy ebben az üzletben normális leszek, amíg ezt az ügyet el nem intéztem. Ez az elhatározás viszont nagyon könnyen végezhette volna a kukában, ha az öreg valami olyasmit talál mondani. Pfej, rosszul vagyok magamtól! - Nem fontos, de talán jobb lenne egy másik pálca. - Ezt javítsa meg. Nem számít mennyi időbe telik. Addig is van másik - húztam elő Wendy pálcáját talárom alól. Az öreg rászegezte tekintetét, majd mély levegőt vett és válaszolt. - Értem. Akkor jöjjön vissza egy hónap múlva. Addigra talán többet tudok mondani. Letelt az egy hónap, és bár Wendy pálcája jól bírja a gyűrődést, minden alkalommal, amikor valami sötétmágiát használok, érzem, hogy valami nincs rendben. Szükségem van a saját pálcámra! Ezért hát itt vagyok és várom, hogy végre kiszolgáljanak. Amikor meghallom mögülem a fiatal hangot meglepődök. Nem számítottam rá, hogy az öregen kívül más is dolgozik itt. - Egy pálcáért jöttem - mondom. - Beadtam javíttatni Flamel néven.
A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más?
Hello darling, my name is
Hector Fortescue
I have got magic power. I'm a wizard.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 17
Tárgy: Re: Hector & Nigel - A pálca és a varázsló Szomb. Dec. 17, 2016 2:43 pm
Aly & Mark & Hector
Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.
A szőke férfi elegáns talárja és tartása egyértelműen jelzi, hogy egy aranyvérűhöz van szerencsém. A neve ismerősnek tűnik, de először nem tudom hol hallottam a nevét. Ha javításra adta be a pálcát, akkor a kartonnak a pultban kell lennie. El is kezdem keresni, miközben a nevét ismételgetem magamban. Amikor megtalálom a kartont beugrik honnan ismerem a fickót. - Meg is van - mondom, és még jobban szemügyre veszem Mr. Flamelt. Lys főnöke tényleg egy ilyen jó képű? Aggodalom fog el, de aztán eszembe jut mennyire nem csípi Lys a pasast. Bár, ha tényleg olyan amilyennek leírta, talán nekem is tartanom kellene tőle. Beleolvasok a kartonba, majd az olvasottakra összeráncolom a szemöldököm. Ez nem jó. - Öhm, máris idehozom. Hátra megyek a műhelybe, ahol azonnal meglátom a kiemelt helyen lévő kettéhasadt pálcát. Szörnyű látvány ez egy pálcakészítőnek. Megszakad az ember szíve. Én is rögtön így éreztem, amikor megláttam, de csak tegnap volt annyi bátorságom, hogy rákérdezzek. - Miért van itt ez a pálca? - Beadták javításra - felelte Ollivander, miközben egy másik pálca hosszát mérte le. Bár nem nézett fel, hangján hallottam, hogy nem hétköznapi esetről van szó. - De hisz ez helyrehozhatatlan. - Kijelentésemre Ollivander felnézett. Először a pálcára, majd rám. Végül egy sóhajjal letette kezéből a nagy fa mérőeszközt, és felém fordult a kis széken. - Mit látsz rajta? Mi sérült meg? Közelebb léptem a szóban forgó pálcához, de már messziről is ugyanazt láttam. - A fa kettéhasadt és a magja valószínüleg felrobbant, mivel nincs benne. - Nem. A magja még mindig benne van. - Tessék? - nézek Ollivanderre döbbenten, majd még közelebbről veszem szemügyre a pálcát, de nem látom miről beszél a mester. Aztán eszembe jut az egyetlen olyan mag, amely erre képes. - Ez theszrálcsont szilánk? - Igen. Nagyon ritka mag, de nem a beszerzése miatt. - A theszrálcsont láthatatlan, és épp ezért magot csinálni belőle is lehetetlen. - Nem lehetetlen. Legalábbis nem mindenkinek az. Ezt Gérard Xavier d’Aurillac készítette. Franciaország legnagyobb pálcakészítő mestere. Ha minden igaz, két év múlva nála akarod folytatni a tanulást. - Én döbbenten bólogattam. - Gérard megjárta a poklot. Talán egyszer majd elmeséli neked a történetét. Ő csinálta ezt a pálcát. - De ha a mag sértetlen, miért nem csinálja meg a vázat? - Nem mondtam, hogy sértetlen. Benne van, de megrepedt. A mag repedés nem helyrehozhatatlan probléma. Vagy másik magot kell beszerezni, vagy az eredetit megvárni, amíg magától meggyógyul. Persze ez sem teljesen így igaz. Amikor előre hozom a borzasztó állapotban lévő pálcát, annak tulajdonosa felszisszen. Tűnődve nézek a fájdalmas tekintetbe, ami a pálcát fürkészi. A pálcatudomány elég titkos dolog, nem szívesen mondjuk el az egyszerű varázslóknak mit miért csinálunk, de én mindig úgy gondoltam butaság ennyire titkolózni. Persze a titoktartás nem önző okok miatt alakult ki, hanem azért, mert minden tudás, amit összeszednek a mesterek sokkal inkább megérzés és tapasztalat, mint sem bizonyítható tény. Ennek ellenére én úgy érzem, meg kell magyaráznom a helyzetet, amibe Mr. Flamel magát sodorta. - Még nem tudtuk megjavítani a pálcáját uram, de nem reménytelen a dolog. Idővel rendbe jöhet, de ahhoz itt kell hagynia.