HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
The Order Of The Phoenix

Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.


 
Légy
te is tekergő!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!

Minden, ami fontos lehet.

♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését.
♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni.
♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla!
♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Várva várt karakterek

Lucius Malfoy Marlene McKinnon Narcissa Malfoy Bellatrix Black Dorcas MeadowsRemus Lupin Evan Rosier Arthur Weasley Molly Weasley Andromeda Tonks Edward Tonks Sybill Trelawney


Cseverésző tekergők



Ki kapja a házkupát?

109 169 147 36

Tekergők csoportra bontva
Griffendél : 0 fő
Mardekár : 2 fő
Hollóhát : 0 fő
Hugrabug : 1 fő
Halálfaló : 10 fő
Boszorkány : 13 fő
Varázsló : 7 fő
Főnix Rendje : 15 fő



Reggeli Próféta legfrissebb hírei


Tovább...

Ki van itt?
Tekergő lelkek gyűjteménye
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (27 fő) Csüt. Aug. 03, 2017 10:28 am-kor volt itt.


Latest topics
» Mayra Rosier
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm

» #Deveroux placc: Deveroux, Bones, Cavelier
by René Deveroux Vas. Május 28, 2017 9:23 pm

» Lily & Severus
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 10:22 pm

» Nigel & Emmeline - Nászút
by Emmeline Flamel Szomb. Május 27, 2017 9:49 pm

» Lily & Peter - london egy elhagyatott szegletén
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 5:50 pm

» Richard & Gideon - 2016 decembere
by Gideon Prewett Szer. Május 24, 2017 12:41 pm

» Ahol a madár se jár
by Devorah Harmsworth Vas. Május 14, 2017 10:05 pm

» Gwenog & Emmeline
by Gwenog Jones Pént. Május 12, 2017 2:11 am

» Reg & Jess
by Regulus A. Black Kedd Május 09, 2017 11:03 am

» Remus & James
by James Potter Vas. Május 07, 2017 9:25 pm

» Lacock :: James & Voldemort
by James Potter Vas. Május 07, 2017 7:56 pm

» KÉSZ VAGYOK!
by Jessamine Shafiq Kedd Május 02, 2017 1:37 am

» Silhouette FRPG
by Vendég Vas. Ápr. 30, 2017 12:45 pm

» Nathan & Felicity - valahol....
by Felicity Nott Szomb. Ápr. 29, 2017 1:40 pm

» Jonah körözöttjei
by Jonah Dowson Csüt. Ápr. 27, 2017 6:58 pm


Share | 
 

 Nigel & Emmeline

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Nigel & Emmeline   Kedd Dec. 13, 2016 4:58 pm



Nigel & Emmeline





Nem küldtem semmiféle üzenetet - talán jobb is így. A napjaim békésen telnek. Unalmasan, de békésen; a könyvtárunk ötödén máris túl vagyok, ami azt illeti, egy fél tanulmányra elegendő információt gyűjtöttem. A másik fele csak akkor jönne össze, ha kiengedne innen és tapasztalatokat is gyűjthetnék, már igazán unalmas a négy fal között kiolvasni az életet. Hiába bizonygatom, hogy eszem ágában sincs megszökni, egyenlőre nem hajlandó rá, hogy elhiggye. Pedig ha tudná, milyen kibírhatatlan a tudat, hogy még munkám sincs! Nem éppen ő akarja minden áron, hogy sínen legyen az életem?
Tudom, hogy valami nincs rendjén. Minden zavaros és... szép. Bár gyakran vágyom vissza a saját lakásomba, vagy Gideonhoz, egyre inkább szeretek itt élni, az otthonunkban. Gyönyörű, nyugodt és mindig a családommal lehetek. Délelőtt Rick dolgozik, délután viszont többnyire mindhárman együtt vagyunk. Néha ebédet főzök és elkeverem a hozzávalókat, vagy odaégetek valamit - pedig sosem voltam feledékeny, bájitaltanból is remekeltem, emlékszem Richard miatt százfűlé főzetet is próbáltam kotyvasztani, még hatodikosként. Mindig, mindig túl sokat aggódtam érte, pedig nem is lehetne nagyobb biztonságban. Apa megvédi, megígérte nekem. Módosítottuk a "szerződésünket".
Persze, bizonyos pontjai még mindig érvényesek.
Széles mosollyal nézem magam a tükörben. Ezt a ruhát is ő vette nekem, épp erre az alkalomra, és már első pillantásra is igazán elnyerte a tetszésemet. Testre simuló, kék és gyönyörű csipke fut végig a karjainál. Arra gondoltam, tetszenék benne Gideonnak és ki is mondtam - pedig csak ittasan vagyok olyan őszinte, hogy szinte minden gondolatomat megosztom másokkal -, de apa olyan ideges lett tőle, hogy többé szóba se mertem hozni. Belátom, ostobaság volt.

Merengéseimből kopogtatás szakít félbe. Kíváncsian pillantok az ajtó felé, annál is inkább, mikor egy számomra ismeretlen férfi lép be rajta. Legalábbis egyenlőre az.
Cornelius mondta, hogy hármasban fognak vacsorázni, én valamilyen okból kifolyólag egész nap nem voltam éhes. Arról viszont nem esett szó, hogy mikor mutat majd be neki. Úgy tűnik, ez a feladat rám hárul.
- Nigel, ugye? - kérdezem derűsen, ahogy közelebb lépek hozzá és a kezemet nyújtom. - Emmeline Vance.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Kedd Dec. 13, 2016 5:50 pm

Emmeline & Nigel





Hetedhét határra szóló esküvőre igyekszem épp, a sajátomra. Igaz, a menyasszonyommal még nem találkoztam, de úgysem számít. Engem nem érdekel hogy néz ki, és valószínűleg őt sem igazán izgatja az én külsőm. Az esküvővel kapcsolatban Cornelius mindent elrendezett. Én összesen annyit tettem, hogy megemlítettem a dolgot Voldemortnak. Nem lenne rossz ha eljönne. Legalább lenne egy normálisan elcseszett is a társaságban rajtam kívül. A többi mind csak pénz és aranyvérmániás seggnyaló. Nincs hozzájuk gyomrom.
A Vance birtok hatalmas és hivalkodó. Szökőkút? Komolyan? Autómmal behajtok egészen a főbejáratig. Ott egy házimanó vár, és vezet be a hatalmas kastélyba. Bent egy másik kéri el a kabátomat. Ezt a puccot! Itt még a seggem is manó törli majd? Hatalmas a sürgés-forgás. Nem csak házimanók, de emberek is tálcákkal, és virágokkal rohangálnak.
Hamarosan Cornelius is megjelenik, és bájcsevegve érdeklődünk egymás hogy léte felől. Amikor ezt a nyálas szart csinálom, elképzelem a fejemben, hogy igazából mit akarok mondani. "Hogy van az a méretes gerenda a seggedben Cornikám? Jól? Toljak rajta egy kicsit? Jajj persze, hogy könnyen megtaláltam a helyet, kiszúrta a szemem és most nézd meg, hát nem kifolyt a nyavalyás? Nagyon összevéreztem a zakóm? Sajna nem látom. Nem, nincs szükségem üveg szemre, így is jó. Még kalóznak is csini lennék, igaz?"
Rendben, lehet, hogy kicsit eltértem a tárgytól, de szerintem lehet érteni. Mármint a fejemben élő közönség vastapsa, és a repülő virág özön erről tanúskodik. Hogy a beszélgetés melyik részén jön fel a lánya, már meg nem mondom. Én is az elmeszínházamra figyeltem.
Egyszer csak azon kapom magam, hogy bekopogok egy szobába, ahol leendő feleségemet sejtem. 
Odabent egy igazi kis tündér virágszál fogad. Talán fellélegeznék, ha egy cseppet is érdekelne a külseje. Csak annak örülök, hogy nem tűnik kevesebbnek tizennyolcnál. A gyerekek olyan követelőzőek. Persze kitudja apuci kicsi lányának sikerült-e kinőnie azt a kort. Ahogy közelebb lép, és kezét nyújtja felém, látom milyen sápadt és a szemei milyen ködösen csillognak. Nocsak, be van gyógyszerezve?    
- Igen, nagyon örvendek. Én vagyok a vőlegényed, tudsz róla? - kérdezem felvont szemöldökkel. Bárgyú mosolyától elfog a hányinger. Minek kellett így bedrogozni? Talán az apósom attól félt, hogy nem tudok vele bánni? Meg kellene sértődnöm. - Milyen érzésekkel viseltetsz a közelgő esküvőnk hallatán kis bogár?



A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.


A hozzászólást Nigel Flamel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 16, 2016 7:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Kedd Dec. 13, 2016 7:56 pm



Nigel & Emmeline





Ha megtörtént a kézfogás, nem eresztem el, ehelyett közelebb lépek hozzá és suttogva válaszolok a kérdésére.
- Bevallom, hidegen hagy. - A mosolyom, ha csak egy árnyalatnyival is, de hűvösebbé válik. Nem tudom, hogy mi az oka, talán hogy a vőlegényemnek meri hívni magát. Soha, senki más nem lehet a vőlegényem, csak is Gideon. Valamilyen gyerekes részem még mindig meg van róla győződve, hogy ez nem történhet másképp, valószínűleg ez az oka annak, hogy nem kezdtem azonnal őrjöngeni a hír hallatán. Annak, hogy még most is nyugodt vagyok.
Mert minden rendben lesz. Mióta hazajöttem, csak ezt hajtogatom, pedig valójában egyáltalán nem rossz itt.
Mégis kissé elkomorodva engedem el és lépek hátrébb.
- De kedves tőled, hogy érdeklődsz. Tényleg. - A mondatom sejteti azt is, hogy ebből elég is volt ennyi. Igazán magamra hagyhat. Persze, egyedül annyira magányos...
- Rick is veletek vacsorázott, ugye? - csillannak fel a szemeim. - Miért nem ő jött ide helyetted?
Ma még nem is találkoztam vele és borzasztóan hiányzik.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Kedd Dec. 13, 2016 11:20 pm

Emmeline & Nigel





Amikor a nő közelebb lép és suttogva válaszol, arcomra fagy a mosolyom. Miközben ellép jártatja a csöpp kis száját, de nem figyelek rá. Jobban leköt az a jelenet, amikor a következő pillanatban egy hatalmas pofon leteríti a földre. Jaj ez ki volt, csak nem én? Jaj, de. Óh, ejnye Nigel, hát erre tanítottak téged a sötétmágus neveldében? Nem, mert ott senki meg sem kérdőjelezte volna, hogy mire vagyok képes.
Persze tudom, hogy most kegyetlen vagyok, mert a bájital, amit kapott bizonyára eltompította az érzékeit és nem látta, hogy kivel áll szemben. No, de ezen tudunk segíteni. Előkapom zsebemből a zsugorított bájital készletem, és amíg jövendőbelim észhez tér a megrázó élményből, kikeresem a megfelelő tisztító bájitalt. Egy határozott lépéssel mellette termek, és lenyomom a torkán az üveget. Egy kicsit fulladozik, mire rájövök, hogy talán az üveget nem kellene lenyelnie. Hát jó, legyen karácsony, majd máskor szabdalom fel a nyelőcsövét, ha még egyszer valami oda nem illőt mond. A bájital azonnal hat és sugárban kezd el hányni. Míg lezajlik a folyamat körbe járom a szobát. Nem látok semmi érdekeset, így a kissé kényelmetlen események felé nézek.
- Nos, kedves menyasszonyom, most, hogy nem korlátozza a tudatodat semmi, remélem átgondoltabb válaszokra leszel képes. - Lehajolok hozzá a mocsokba, és az ütéstől dagadó arcra teszem a kezem. - Nézz csak oda, hát még sem hagy hidegen, hiszen itt hogy ég a bőröd! - mondom, miközben döbbent arcot vágva szörnyű ripacs módjára meglepetést tettetek. Aztán megkomolyodok és tudom, hogy most szememben ő is látja az őrült fényt, ami alig várja, hogy kitörjön belőlem. - Engedd meg, hogy újra feltegyem a kérdést: Milyen érzésekkel viseltetsz a közelgő esküvőnk hallatán kis bogár?



A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Kedd Dec. 13, 2016 11:51 pm



Nigel & Emmeline





Levegőért kapkodva emelem a kezemet az egyre csak zsibbadó arcomhoz, nem is a fájdalom, mint inkább a döbbenet miatt. Mégis miért... miért tette ezt?
Ösztönösen támasztom meg magam és állok fel, a mozdulataim végtelenül ügyetlenek, már én is tudom, mintha nem uralnám teljes mértékben a saját tetteimet. A gondolataim kisiklanak a kezeim közül, a döbbenet viszont nemhogy csillapodna bennem, feljebb hág. Nem akarom, hogy közelebb lépjen! Rémülten hátrálok egy lépést, és a másodikat is megtenném, ha nem akadályozná meg. Szóra, sikításra, magam sem tudom pontosan, mire nyitnám a számat, ő azonban megelőz, bárhogy ellenkezek is. Néhány pillanatig abban sem vagyok biztos, hogy a fulladásba halok bele, vagy a bájitalba, amit megitat velem. Nem is számítok rá, hogy egy ártalmatlan tisztító italról van szó, amíg meg nem érzem a hatását. Mintha lavina söpörne végig rajtam, egyszeriben megrohamoznak az elmúlt napok emlékei, amelyeket minden bizonnyal öntudatlan állapotban töltöttem; hogy a hely, amit az otthonomnak hívtam, maga a rémálmaim színtere és ez a férfi, ez az idegbeteg állat a vőlegényem, akiről apám mind a mai napig ódákat zengett.
Nem, nem, nem!
Amint levegőhöz jutok, köhögni kezdek, ennek viszont... nos, más lesz a vége, mint amire számítottam, de még éppen idejében ragadom meg a hajamat és nyúlok a szemeteskukáért. Azoknak a szőke fürtöknek is itt lenne a helye, az őrült vigyorával együtt.
Ha nem égne a bőröm egyfolytában és a nyelőcsövem sem akarna kiszakadni a helyéről, joggal remélhetném, hogy mindez csak egy rossz álom, semmiképp sem a valóság. Hogy perceken belül felébredek majd Gideon karjaiban, a londoni lakás kanapéján, mert annyira kimerültünk, hogy az esti kávézás közben aludtunk el.
Összeszorítom egy pillanatra a szemeimet, mielőtt újra elém tárulna a szobám képe. Mégis mennyi idő telhetett el, mióta visszaköltöztem? Néhány nap? Egy hét? Zavaros emlékképek tolulnak a fejembe, de egyik sem tűnik hihetőnek, vagy csak nem akarom, hogy így legyen - el sem tudom képzelni, hogy nem először járok itt azóta, hogy a téli szünetben elbúcsúztam a szüleimtől. Mintha egy teljesen más Emmeline életébe csöppentem volna.
Merengésemnek Nigel (nem vagyok biztos benne, hogy ez a neve) vet véget. Összerezzenek a hangja hallatán, bár közel sem ijeszt meg annyira, mint korábban. Tudom, mennyire szánalmasan festhetek most.
Égnek a szemeim, ahogy megpróbálok ráfókuszálni, talán annak a szernek a mellékhatásaként, amivel az apám kábított el. Sűrűn pislogva nézek vissza rá, vonásaimba annyi bátorságot sűrítek, amennyi csak akad ebben a helyzetben. A hangom sem árulkodik másról, bármi legyen is a válaszom:
- Várom. - Nincs szükségem más hangsúlyra ahhoz, hogy átmenjen az irónia.





A hozzászólást Emmeline Vance összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 16, 2016 2:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Szer. Dec. 14, 2016 12:32 am

Emmeline & Nigel





16+

A nevetésem bezengi a szobát. Dumbledore koszos szukája egy pofontól meghajtja a fejét előttem, és még a legarcátlanabb hazugságot is elrebegi félelmében, csak hogy azt halljam, amit akarok.
Még hogy lánykérés! Egy koszos koca több tiszteletet érdemel, mint ez itt a lábaim előtt. Elfog az undor, de még mindig nevetek. Micsoda titkos kis játszótérre leltem. Hagyom felállni a szemtelen fruskát, de még közel sem végeztem vele. A viharos találkozásunk ezzel még nem ér véget.  
- Mond csak kedves, apád meddig kínzott téged? Elárulnád a piszkos részleteket? - kérdezem teljesen természetes hangon. Még szép, hogy erről akarok beszélgetni, mégis mi másról? Óh, várjunk csak, hisz van ennél jobb téma.
- Mond csak, a rend mióta vesz fel magához ilyen bakfisokat, mint te? Persze értem én, hogy ribancokra mindig szükség van, de azért mégsem olyan világos a dolog. Lehet, hogy jól szopsz, de ezen kívül mire vagy jó?
Amíg a választ várom, szépen leülök az oldalt lévő fotelba, ahonnan belátni az egész szobát és az ajtót, ha netán Corni papa vagy Ricky csatlakozna.  



A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.


A hozzászólást Nigel Flamel összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 16, 2016 8:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Szer. Dec. 14, 2016 1:01 am



Nigel & Emmeline





Ezúttal határozottabb mozdulattal kelek fel, annak ellenére, hogy feleannyi erőt sem érzek magamban, mint akkor, mikor valóban korlátozva volt a kapacitásom. Kezem ökölbe szorul a nevetése hallatán, állkapcsom megfeszül az erőtől, mellyel a fogaimat préselem össze.
Undorodom tőle. Minden önuralmamat össze kell szednem ahhoz, hogy ne tegyek semmi elhamarkodott dolgot, még inkább, hogy ne mondjak. Ezt illetően megkönnyíti a helyzetemet a következő kérdésével - felháborodni is elfelejtek. Ha akarnék sem tudnék rögtön válaszolni, annyira megdöbbent, hogy egyáltalán sejt bármit is.
- Nem tudom, miről beszélsz.
Cornelius. Csak is tőle tudhatja, így viszont végképp nem értem ezt az egészet. Mire kevesebb az esély, hogy Nigel nem halálfaló, hogy Voldemort megkímélné az életemet annak tudatában, hogy egy vagyok a Rend tagjai közül, vagy hogy vállalták a kockázatot, hogy lebuknak a titokkal? Cornelius teljesen belebolondult a családunkkal kapcsolatos terveibe, így érthető, hogy nem szolgáltat csak úgy ki a "nagyúr" kénye-kedvének, de neki miféle érdeke fűződhetne hozzá, hogy hallgasson? Többet ér neki az apám pénze, amire ráteheti a markát a házasságunkkal, mint az élete? Egyáltalán nem stimmel. Nem olyasvalakinek tűnik, akit ilyen kicsinyes célok motiválnak és manipulálnak, bár persze ki tudja, mennyire lát tisztán egy hozzá hasonló őrült.
- Viszont, ha most megbocsátasz...
Abban sem vagyok biztos, hogy el fog engedni, de már nem érdekel, milyen kockázatot kell vállalnom ezért. Nem bírok vele egy helyiségben tartózkodni, ráadásul elég régóta jeleznem kellett volna már Gideonnak, hogy élek még. Újból felmerül bennem a kérdés: mennyi ideig tarthatott ez az állapot? És hogy lehet, hogy ezalatt senki sem akart tudomást szerezni arról, hogy... hogy minden rendben van velem?
Mi van, ha történt vele valami?
Összeszoruló mellkassal sietek a fürdőbe, egy percre, életem leghosszabb percére még a hangoknak is vége szakad; nem érzékelem, hogy becsaptam az ajtót, ahogy azt sem, hogy milyen hideg a mosdó széle, amire rátenyerelek. Sípol a fülem és összemosódik körülöttem minden, miközben előrehajolok. Az arcomon végigfutó, hideg vízcseppek némileg enyhítik a szédülést, ami elfogott, de semmi sem töltheti be azt az űrt, ami keletkezett bennem.





A hozzászólást Emmeline Vance összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 16, 2016 4:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Szer. Dec. 14, 2016 9:02 pm

Emmeline & Nigel





A kislány felszegett fejjel vonul be a szobába. Unottan nézek utána. Miközben várok rá, kezemben a pálcával a ház védővarázslatait kezdem el vizsgálni. Sok hézagot fedezek fel benne. Közel nincs olyan jó a biztonság, mint Voldemort kastélyában. Ott is belepiszkáltam brahiból a dolgokba és itt sem fogom vissza magam. Betömök egy-két lyukat, és hozzáteszem a kedvenc bűbájomat. A rendszerhez nem tudom hozzáadni magam, de Corni papa majd orvosolja ezt a helyzetet. Miután végeztem, egy sóhajjal jelzem, hogy bizony az a tíz perc, míg ezt megcsináltam, már letelt. Ha hamarosan nem jön ki a kis hercegnő, megint meg kell büntessem. Nem szeretek hosszan várakozni. Megérzem amikor mágiát használ, de a legkevésbé sem érdekel, hogy a hajába varázsol fonatot vagy épp segítséget kér másoktól. Sőt, az még tetszene is.
Hamarosan megjelenik a nő, jóval rendezettebb külsővel, mint az előbb. Dacos kifejezése szórakoztat.  
- Mi a helyzet édes egyetlenem? Jól bepúderezted az orrod, hogy a vőlegényed szépnek lásson? - kérdem vigyorogva. Aztán eszembe jut, hogy hoztam neki valamit.  
- Áh, igaz is. Gyere ide aranyom!


A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Csüt. Dec. 15, 2016 8:30 pm



Nigel & Emmeline





Az előbbiek után komolyabb ellenkezésre számítottam - nem mintha bánnám, hogy nélkülöznöm kell a jelenlétét, vagy a megalázó kérdéseit. Még csak most tértem magamhoz, ráadásul erre, egyszerűen csak... kell pár perc. Szükségem van rá, hogy megemésszem az imént történteket és az elmúlt pár napot, mikor nem voltam magamnál. Sok mindenre számítottam, azt hittem, felkészültem, mégis teljesen letaglózott a felismerés, hogy apám képes volt ilyen aljas módszerekhez folyamodni.
Egy legyintéssel magamra zárom az ajtót és a mosdó szélére tenyerelek, vagy inkább belekapaszkodom, mert már nem a hányinger, az ájulás kerülget.
Tudom, hogy muszáj megtennem, de vajon képes vagyok rá? Szinte kérdően pillantok a varázspálcámra. Eddig talán volt némi esélyem arra, hogy védekezzek, ha úgy hozza a szükség, ezután viszont teljesen lenulláznám magam. Legalábbis a vacsoráig mindenképp.
Lehunyom a szememet.
- Expecto Patronum - suttogom hangtalanul. Háromszor, hogy mire újra kinyitom a szemeimet, egész biztos sikerüljön.
Így is lesz: a patrónusom várakozóan ül előttem a földön.
- Sajnálom, hogy csak most jelentkezek. Nem kell aggódnod, minden rendben van - suttogom, miközben akaratlanul is vetek egy pillantást az apró hegekkel borított tenyeremre. - És minden rendben lesz. Szeretlek.
A patrónus az ablakon keresztül távozik, így nem veheti észre senki, én viszont annál aggodalmasabban pillantok utána.
Eszemben sincs húzni az időt, de muszáj kicsit normalizálnom a helyzetet, mielőtt kilépek a fürdőből.
- Újabb pofont? - kérdezek vissza szarkasztikusan.
Csak megvárja, hogy összeházasodjunk, mielőtt kinyír...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Csüt. Dec. 15, 2016 9:20 pm

Emmeline & Nigel





18+

Szarkazmusától elvesztem azt a maradék kontrollt is, ami a fürdőben töltött túl hosszúra nyúlt tartózkodása miatt, már így is megcsappant. Arcomra lassú mosoly kúszik, miközben előre dőlök. Mozdulataim megfontoltak és higgadtak. Szép lassan felállok és tekintetem végig rajta tartva lépek hozzá egyre közelebb. Előveszem zakóm zsebéből a dobozt, kinyitom, és kiveszem az apjától kapott gyűrűt. Amikor szeme a gyűrűre rebben ahelyett, hogy engem figyelne, gyorsan mozdulok. Egy lépéssel mögé kerülök, kicsavarom kezéből pálcáját, és míg egyik kezemmel a csuklóját fogom le a háta mögött, másik karommal a torkát fogom át.  
- Tudod - suttogom fülébe. - Én azt terveztem, ezt normálisan adom oda neked. Mondjuk leejtem a padlóra, hogy onnan vedd fel. Esetleg a kukába, amibe ez előbb belehánytál, de hát abban hol a móka, igaz? - kérdezem és nem várom meg a válaszát, rászorítok torkára, így szája kinyílik, hogy levegőt kapjon. Vigyorogva dobom bele szájába a gyűrűt, majd összezárom állkapcsát. A csont roppan egyet kezeim alatt, de az sem érdekel, ha eltörtem. Küzd az erőszak ellen, de pálca nélkül csak egy gyenge nő. Eleresztem karjait, hogy befogjam orrát. Levegő nélkül az életben maradás ösztöne segíti őt egy kétségbeesett nyelésre, amely a célomhoz juttatja azt az átkozott eljegyzési gyűrűt. Még hagyom, hogy egy kicsit fulladozzon. Jól esik, hogy küzd és nem tehet semmit, de amikor unalmassá válik, elengedem. Mivel első gondolata valószínűleg a levegő és nem a pálcája, én veszem fel azt a földről.   
- Remélem hívtál segítséget, amíg lehetőséged volt rá, mert erre többé nem lesz szükséged - mondom, majd két kezembe fogom, és egy mozdulattal kettétöröm a pálcáját. - Szeretném majd rajtad látni azt a gyűrűt édesem - folytatom, miközben eldobom a pálca maradványait. - Ha esetleg véletlenül lehúznád a wc-n, a nyomkövető varázslat miatt be tudom majd határolni, hol állt meg a föld alatti szennyvízcsövekben. És hidd el nekem, hogy ha kell, napokig fogsz állni London szarában, hogy megtaláld.
Ekkor kopogás nélkül, egy ismerős lép be az ajtón. Soha jobbkor.


A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a wizard.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 92


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Csüt. Dec. 15, 2016 9:44 pm


Nigel and Emmeline
Mostanában túl elfoglalt voltam, hogy találkozhassak a nővéremmel. Hiába élünk egy házban, így is sikerült elkerülnünk egymást. Főleg, hogy mostanában sikerül elég sokáig is dolgoznom, ezért megesett, hogy csak későn este értem haza. Nem mellesleg apánk sem könnyítette meg a dolgomat az elején. De azt hiszem mostanra elég sokat változott a helyzet.
Éppen az övemet fűztem a helyére, majd csatoltam be, amikor az egyik házimanó megjelent a szobámban, hogy értesítsen arról, hogy a vacsora hamarosan tálalva lesz. Miután távozott felvettem a fekete ingem, begomboltam, és a nadrágba simítottam, lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb gyűrődés érje. Végül kiválasztok egy fekete-ezüst színű nyakkendőt, amit szintén megigazítok miután felvettem. Tekintetem megakad az ujjamon lévő gyűrűre, amit még Nigel húzott fel. Az estéből erre még emlékszem, és újra elkap a nevetés, amikor eszembe jut az egész helyzet. Jobbra-balra mozgatom a gyűrűt, mielőtt leengedném a kezem és végignéznék magamon. Az ing még vadi új, nem régiben vettem, de egész jól áll. Talán nem ártana még venni pár hasonlót.
Miután hátrafésültem a hajam elindulok az ajtó felé, hogy még a vacsora előtt meglátogathassam a nővéremet.
A folyosóra kilépve elindulok balra, hogy aztán pár ajtóval arrébb megálljak Em szobája előtt. Érzékelem, hogy nincs benn egyedül, de nem apám jelenléte az. Talán Nigel már meg is érkezett.
Kopogás nélkül lépek be a szobába, majd csukom be magam mögött az ajtót.
– Ó, látom a vendégünk már meg is érkezett – felelem elmosolyodva, aztán régi barátként üdvözlöm Nigelt. – Ismerkedtek? – kérdezem tőle, és ezután siklik a tekintetem Emmeline-ra.
– Merlinre, nővérkém, jól vagy? Kissé megdagadt az arcod – mondom odalépve hozzá, hogy közelebbről is megnézzem az arcát. A jelek arra mutatnak, hogy kaphatott egy istenes pofont. Elhúzom a számat és a fejem ingatva egyenesedek ki. – Ejj, ezt el kell látni. Hogy fogsz így enni? Nigel igazán rendes fickó, ne húzd fel. Jó?
Mosolyogva nézek rá, majd a füle mögé simítok egy elszabadult tincset.
music: – ● notes: –  ● words: 316 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Pént. Dec. 16, 2016 4:56 pm



Nigel & Rick





Önkénytelenül is hátrálni kezdek, ahogy közelít felém.
- Tűnj innen! - figyelmeztetem, és hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, ráemelem a varázspálcámat.
Fél másodperc - ennyin múlik az egész. Csakis átkozni tudom magamat, amiért bedőltem egy olcsó kis trükknek, de nincs időm, amit önsanyargatásra szánhatnék. Megemelem a lábam és hátrafelé próbálok rúgni a lehető legmegfelelőbb magasságba; küszködök és rángatózok, amíg csak az erőm engedi, ennél többet viszont nem tehetek.
Mikor az eddigieknél is erősebben kezdi szorítani a torkomat, vészesen közel sodródok az ájuláshoz, ami már percekkel ezelőtt is kerülgetett, egyedül a fájdalom az, az állkapcsom roppanása, ami ébren tart. Mikor végre elereszti a karomat, ösztönösen nyúlok az övé után, egyszerre próbálva elhúzni az orromtól és a bőrébe vájni a körmömmel, azonban mindkét próbálkozás kevésnek bizonyul. Ahhoz legalábbis mindenképp, hogy megakadályozzam abban, amit tenni próbál.

Köhögve és levegőért kapkodva nyúlok a hozzám legközelebb lévő szekrény után, mielőtt elszédülnék. Szinte meg sem hallom, amit mond... a pálcám reccsenése viszont alighanem örök időkig kísérteni fog majd.
- Rohadj meg - suttogom alig hallhatóan, egyik kezemet a torkomra emelve. Még mindig érezni vélem a karja szorítását.
Észre sem veszem, hogy valaki más is van a szobában, amíg meg nem hallom Rick hangját - ekkor felemelem a fejemet és egyenesen rá nézek.
Le sem tudnám írni, milyen érzések kerítenek a hatalmukba a szavai hallatán. Csupán egy hajszál választ el attól, hogy megadjam magam és összeroskadjak a terhek és a fájdalom súlya alatt.
- Mit tettél vele? - kérdezem rekedtesen, a hangom meg-megremeg, ahogy erőltetem a beszédet. Legszívesebben addig kiabálnék, amíg el nem megy a hangom. - Mit csináltál Rickkel?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Pént. Dec. 16, 2016 8:26 pm

Emmeline & Rick & Nigel






- A kedvenc kisöcsém, Ricky! - kurjantok fel, amikor megjelenik az ajtóban. - Nagyon reméltem, hogy eljössz az esküvőnkre Voldimorti ellenére is! - ölelem át, és a baráti hátba veregetés után, hagyom, hogy megnézze a nővérét.
Ez a helyzet egyre jobban szórakoztat. Richard immár két hete viseli a gyűrűmet, ami számos gondolatot teljesen magától értetődővé tett számára, ezalatt a jó pár nap alatt. Így akár a szeme láttára is megkínozhatnám a nővérét, akkor sem lépne közbe. Még az sem kizárt, hogy beszállna. Az lenne már csak az igazán szórakoztató családi program!
- Hát sejtettük, hogy a nővéred nem lesz sétagalopp, de hát rendbe kell szedni a nőket, igaz Rick? - fogom át a vállát, miközben Emmelinre vigyorgok.
Tetszik a nő arcán tükröződő kétségbeesés és döbbenet, amit lassan átvesz a gyűlölet. Kérdésére nevetek és megveregetem Rick hátát.
- Látod? Ugye szerinted is szemtelen a nővéred? Szemtelen ahhoz képest, milyen értéktelen. Nem elég, hogy már nem szűz, rendtag, nincs egy jó szava a törődő vőlegényéhez, de képzeld az imént azt a sértést is el kellett viselnem, hogy lenyelte a gyűrűt, amit tőlem kapott. Hallottál te már ilyet? Szerinted mit érdemel az ilyen engedetlen ara?


A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a wizard.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 92


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Pént. Dec. 16, 2016 8:54 pm


Nigel and Emmeline
– Nem hagytam volna ki, még is csak fontos esemény a családnak – mondom mosolyogva, miközben üdvözöljük egymást. Ezután a nővéremhez lépek, aki nincs túl jó bőrben. Így még sem jelenhet meg az esküvőjén, de még a vacsorán sem. Már csak azért is, mert nem lenne túl esztétikus, és hogy enne ilyen sérülésekkel? A menyasszony legyen tökéletes a saját esküvőjén.
– Igaz – felelem elmosolyodva, miközben Nigel átfogja a vállam. Közben kicsit elgondolkodom, hogyan lehetne rendbe hozni az arcát. Talán van is olyan bájitalom, ami pillanatok alatt meggyógyítja, és nem lesz gond a továbbiakban.
Kérdésére meglepetten pislogok, majd felvont szemöldökkel nézek rá, aztán Nigelre. Hogy mit tett velem? Nem értem. Nem csinált velem semmit. Mi itt a gond? Nem tudom mit gondol Em, de én én maradtam, és nem történt is semmiféle változás.
– Hogy mi van?! – kérdezem döbbenten és egyben felháborodottan. Hogy mit csinált? – Ezt most jól hallottam? Komolyan lenyelte a gyűrűt? – Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes volt ilyet tenni Em, ráadásul azzal az emberrel szemben, aki a legjobbat akarja. Szembe pördülök Nigellel és megragadom a vállainál.
– Te meg csak úgy elnézed ezt? Büntesd meg, ha engedetlen – mondom Em felé intve, le sem véve a tekintetem Nigelről, miközben a vállánál fogva rázok rajta egyet.
Még emlékszem arra, hogy azt mondta vigyázni fog a nővéremre és csak akkor fogja bántani, ha azt megérdemli. Én hiszek neki. Ha azt mondja, hogy megérdemli a büntetést, én nem fogok az útjába állni. Azt akarom, hogy a nővérem boldog legyen, de nem lehet az, ha folyton ellenkezik és csak magának keresi a bajt.
music: – ● notes: –  ● words: 265 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Szomb. Dec. 17, 2016 7:56 pm



Nigel & Rick





Hisztérikusan felnevetek, legszívesebben a hajamat tépném és a falat kaparnám, vagy inkább Nigel képét; jelenleg bármit megadnék azért, hogy eltűnjön az arcáról ez a pimasz, önelégült és meglehetősen undorító vigyor. Esetleg ő maga. Talán jobb is, hogy Cornelius épp ezt a pillanatot választja arra, hogy becsatlakozzon a műsorba, ezzel megakadályozva, hogy szabadjára engedjem a dühömet és még nagyobb bajba keverjem magamat. Így sem túl fényes a helyzet.
- Nocsak, látom, kellőképp bemutatkoztatok egymásnak - szakítja félbe Rick monológját. - Micsoda remek pár! Nigel, ne vedd rossz néven, hogy elrontom a játékodat, de rengeteg időtök lesz még arra, hogy bepótoljátok ezt az alkalmat.
Épp, hogy a pálcájára téved a tekintetem, amit történetesen rám szegez, máris megérzem a húzást. A gyűrű halk csörrenéssel hullik a földre apám lábai előtt, én pedig ismét a szekrénybe kapaszkodva próbálom leküzdeni a hányingeremet, amit a rögtönzött akciója vált ki belőlem.
Csodálatos, hogy hirtelen mindenkinek az én kínzásom lett az életcélja, a saját öcsémet is beleértve.
- Kérlek, menjetek előre, kihűl a vacsora. Nekem még beszédem van Emmeline-nal - mosolyog rám mézédesen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Szomb. Dec. 17, 2016 10:48 pm

Emmeline & Rick & Nigel






Az apus kívánsága szerint, odakint várok. Ricket elküldtem, hogy tegye csak azt, amit ilyenkor a menyasszony testvérének tennie kell, bármi is legyen az. Csak arra kértem kerülje el Voldemortot. Bár már beszéltem vele, jobb ha nem hagyom, hogy a kismókus egyedül találkozzon a mi drága, őrült eszelősünkkel. Biztos ami tuti.
Amikor végre valahára kijön Corni papa, felvont szemöldökkel megállítom.
- Hogy van a pici lánya? menni fog imperius nélkül is, vagy jobb ha adok neki egy kis lökést? - kérdezem.
Amikor leendő feleségem előtolja apró orrát a szobából, végre tisztességesen fel van öltözve.
- Remélem szerencsétlen lesz ez a házasság, mert látlak a ruhádban - adom át jó kívánságomat, de aztán unottan elfordulok. Hamarosan egy manó lép hozzám, hogy fáradjak az oltárhoz. - Rendben. Akkor sok szerencsét kívánsz nekem, édes egyetlenem? - Mikor a kívánság elmarad, rávicsorgok. - Akkor majd így, Imperio! - Kűzd a varázslat ellen, de hamar feladja és átveszem az irányítást teste felett. - Na most kívánj sok szerencsét életem. - Kívánságom teljesül, én pedig közelebb lépek a bábúvá vált nőhöz. - Akkor most sugárzó mosollyal az oltárhoz vonulsz, és mindent úgy teszel, ahogy az eskető mondja. Végig borzasztóan örülsz, amiért hozzám jössz feleségül és a csók résznél te csókolsz meg engem. Bólogass, ha értetted.  
Természetesen azonnal érkezik a bólogatás, én pedig elégedetten megyek ki a násznép elé. Az első sorban természetesen ott ül Voldemort, a többi széken, pedig az összes halálfaló. Cornelius senkit nem hagyott ki a meghívottak közül.
A ceremónia probléma nélkül zajlik le és ahogy meghagytam, újdonsült feleségem nevetve veti nyakamba magát egy sziruposan boldog csókra. Én némi hányingerrel fogadom, de természetesen mindenki másra vigyorgok. Egy nyomorult Dumbledore őrült csókolgat, és nekem még örülnöm is kell neki? Ezt még megkeserüli a kis liba.  
Az esküvő utáni vigalom azonnal kezdődik is. Szól a zene és nekem természetesen a feleségem oldalán kell fogadnom a gratulációkat. Akkor válik izgalmassá a dolog, amikor végre odaér Voldemort is.


A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 52


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Vas. Dec. 18, 2016 12:43 am


Nigel and Emmeline
Természetesen Nigel mesélt erről az esküvős dologról, de miért is állítanám meg ebben. Nekem bőven elég, hogy engem szolgál és kiválóan teljesíti a rábízott feladatokat. Ezen kívül pedig szabad teret kapott annak érdekében, hogy célt érhessen a bosszújában. Ráadásul így nem is én vagyok az egyetlen, aki a lehető legjobban megveti a vén kecskét. Ez máris plusz motiváció számára, főleg, hogy én is tudom támogatni, ha szüksége van rá.
A ceremónia végtelenül unalmas volt, nem mellesleg gyomorforgató a javából. Bár annyi jó van ebben a rosszban, hogy igazán szórakoztató látni, hogy miket ért el eddig Nigel a két Vance gyermekkel.
Az esküvő utáni gratulációsorozatot csak messziről figyelem, miközben kivárom, hogy mindenki letudja a tiszteletköröket. Miután én maradok utoljára, én is odamegyek hozzájuk.
– Gratulálok – felelem odalépve az ifjú házasokhoz. Az egész egy akkora vicc, hogy legszívesebben nevetnék az egészen. – Nem gondoltam volna, hogy belemész ebbe a nevetséges ajánlatba, de talán még jó is elsülhet belőle – folytatom, majd egy pillanatra szétnézek a másik Vance tagot keresve tekintetemmel, de végül visszapillantok a párocskára.
– Hol van a kis játékszered? Persze ezen kívül – mondom, miközben végignézek a látszólag irányítás alatt álló Vance leányzón. Elég sokszor használtam jómagam is az imperiot ahhoz, hogy fel tudjam ismerni a jeleit. Nem mellesleg Emmeline Vance tipikusan az a családtag, aki egyáltalán nem így viselkedne az ellenségével. A bálon megkíméltem az életét, ráadásul voltam olyan jó, hogy Richard megöléséről is lemondjak. Viszont attól, hogy én lemondtam róla, megkapta a büntetését, és Nigel megkaphatta játékszernek. Szóval azt csinál vele, amit akar. Egyedül Richardban láttam meg valamit, de úgy látszik kevés volt ahhoz, hogy halálfaló legyen belőle, de talán Nigel megneveli. Cornelius Vanceről pedig ne is beszéljünk. Égetni való bolond, a nyálas hízelgése pedig már bosszantó. De, mint mindennek, ennek is meglesz az előnye, majd a gyümölcse.
music: – ● notes: –  ● words: 309 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 421


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Kedd Jan. 10, 2017 7:32 pm



Nigel & Voldemort





Nincs időm gondolkozni.
Nincs lehetőségem újabb választási lehetőségek után kutatni.
Hátat fordítva apámnak az ajtó felé indulok, mozdulatai azelőtt peregnek le a szemeim előtt, hogy meghallanám a zár kattanását. A következő zaj, ami megüti a fülemet, az egyik váza koppanása - hallani is fáj -, én pedig sikkantok egyet, hogy a legkevésbé se bizonyuljon gyanúsnak a dulakodásunk végkimenetele.
Ideje sincs arra, hogy megszólaljon, máris a földre zuhan. Magabiztos mosolya helyett ezúttal értetlen, egyre növekvő düh sugárzik az arcáról, de nem hagyok rá lehetőséget, hogy elérje a tetőpontját. Nálam van a meglepetés előnye és én vagyok a gyorsabb kettőnk közül. Tudom, hol tartja a varázspálcáját, ahogyan azt is, milyen szögben kell érte nyúlnom ahhoz, hogy ideje se maradjon a karom után kapni.
Ám ahelyett, hogy ráemelném, a saját fejbőrömhöz nyomom a pálca végét, hogy végrehajthassam a varázslatot.

Elkerekedett szemekkel nézek vissza a vérző fejű férfira, aki egy pillanatra sem emeli le a rám szegezett pálcáját.
- Dehát én... - nem tettem semmit.
- Ezzel most túl messzire mentél, Emmeline! - sziszegi a fogai között.
Emmeline?
Nem értem. Semmit sem értek ebből az egészből. Semmire sem... emlékszem. Mégis mi okozhatta ezt? Tompán fáj a fejem, de nem hinném, hogy ennek bármi köze is lehetne az emlékezetvesztésemhez. Nem érzem úgy, hogy komolyabb sérülés ért volna, bár az állkapcsom és az arcom... Valaki pofon vágott. Tényleg ekkora szörnyűséget követtem volna el?
Értetlen, ám annál is inkább ijedt tekintettel figyelem a férfit, amint átvág a helyiségen, majd becsapja maga után az ajtót. Olyan gyengének érzem magamat, mintha bármelyik pillanatban összeeshetnék: kénytelen vagyok leülni egy kis időre, mielőtt az imént látott alak visszatérne, épp csak annyira, hogy betessékeljen néhány házimanót, akik azonnal neki is látnak... az előkészítésemhez?
Levegőért kapkodva figyelem magamat a tükörben, magamat és az esküvői ruhámat. Szent Merlin...
- Ki lesz... ki lesz a férjem? - kérdezem suttogva az egyik manót.
Amint kilépek az ajtón, választ kapok a kérdésemre. Bár közel sem úgy, ahogy azt képzeltem. Arra sincs időm, hogy magamhoz térjek a megrökönyödésből, máris újabb pálca szegeződik rám, ezúttal azonban nem úszom meg olyan könnyen, mint az imént.

Mintha egy rémálomba kerültem volna.
Nem mintha nem lenne gyönyörű a ruhám, vagy ne okozna örömöt a rengeteg mosoly, amit kapunk - jóllehet egy embert sem ismerek fel, aki körülöttem tartózkodik. Tekintve, hogy arra sem emlékszem, én ki vagyok... Nem tudom, mit vártam. Nem tudom, mit várok ezek után, ahogy semmi mást sem, és ez egyszerűen megőrjít. Talán jobb is, hogy átok hatása alatt állok. Képtelen lennék végigcsinálni ezt az egészet. De végig kellene egyáltalán? Hisz azt sem tudom, ki ez az ember.
Hogy történhetett?

- Köszönjük - ismétlem ezredjére is, sugárzó mosollyal az arcomon. Fogalmam sincs, miért, de a hideg is kiráz ettől az alaktól - mintha már találkoztunk volna.
- Azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást. Bemutatnál, szívem?
A "másik játékszer" említésére meg sem kell játszanom a friss feleség meglepettségét: kérdően pillantok hát a férjemre.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://for-emory.tumblr.com/


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 207


TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   Kedd Jan. 10, 2017 9:15 pm

Nigel & Emmeline

& Voldemort
Ide jöhet egy idézet...

Vigyorogva fogadom Voldemort gratulációját.
- Köszönjük Nagyuram! - mondom némi gúnnyal meghajolva. Ő persze látja rajtam az őszintétlenséget, de mint mindig most is kevés ez ahhoz, hogy bármilyen reakciót kiváltson belőle. Talán csak ezért vagyok képes tisztelni őt. Nehéz megtörni és rálelni a gyengepontjára. Újdonsült feleségem kérdése meglep. Ilyenre nem adtam parancsot, főleg hazugságra nem. Mi az, hogy nem ismeri?- Természetesen ő Lord Voldemort drágám - ragadom meg a csipőjénél fogva, talán picit erősebben, mint amennyire egy boldog férj tenné. - A humorod úgy tűnik ma is sziporkázik - nevetek fel.
- Ő is itt van - felelek Voldemortnak a tömegbe nézve. - De rászóltam, hogy maradjon távol tőled, felséges vezérem. Amíg nem tanítottam ki rendesen, nem szeretném hogy felesleges ostobaságával traktáljon. Természetesen ha látni akarod, csak egy szavadba kerül - hajlok meg tisztelettudóan. Kivételesen az igazat mondom. Mivel Rick még igen messze áll attól, hogy Voldemort elégedett legyen vele, nem akarom idő előtt a zöld csóva elé állítani. Emmeline tanácstalan tekintettel néz rám. Nem tudom eldönteni, hogy az imperius, vagy pusztán a gyógyszer utóhatása, de a zavartságon kívül semmit sem látok a szemeiben abból, a rengeteg érzésből, amit még a szobában tapasztaltam tőle.

A komédiának hamarosan vége szakad és vastaps közepette rohan el a "boldog pár" a "nászéjszakára". Az, hogy én mit terveztem erre az éjszakára, az már egy teljesen más kérdés. Amikor a hitvesi szobába érünk elengedem a nő kezét és felé fordulok.
- Kezdj el pakolni! - adom ki a parancsot, amit ő azonnal teljesít. - Máris indulunk a nászutunkra kedvesem. Teljes két hétre! Nagyon izgalmas programot találtam ki a kettőnk számára. Remélem már várod.
Amíg beszélek, ő be is fejezi a csomagolást. Eljátszok a gondolattal, hogy felrúgom a bőröndöt, és még párszor összepakoltatok vele, de alig várom, hogy a kis faházunkba érjünk. Így nem húzom tovább az időt ezekkel a kis pitiáner kínzásokkal. Odalépek elé, magamhoz rántom és már pörgünk is.
A ház amibe érkezünk, az egyetlen örökségem anyám után, amit nem adtam el. Egy hegyi házikó, a rengeteg erdő közepén. Az első ember járta ösvény több mint száz kilóméterre, így a vadon itt valóban érintetlen. Kívülről egy kis fabódé, de belül természetesen tágas, szépen berendezett otthon. Sosem jártunk itt a családunkkal. Mindaddig nem jöttem ide, amíg Voldemort szolgálatába nem álltam. Akkor is csak azért, hogy megnézzem mennyit kérhetek érte. Most kifejezetten hasznos volt. Főleg a boros pincéje miatt, amit a napokban egészen másnak rendeztem be.
A nappaliban érünk földet. Abban a pillanatban, ahogy materializálódunk, életbe lép az a rengeteg védő és riasztó varázslat, ami távol tartja a betolakodókat és bent tartja a foglyokat. Jelen esetben azt az egyet, akivel a következő két hétben komoly terveim vannak. Elengeden Emmeline derekát, és ellépve tőle, elégedetten nézek végig a nappalin. A kandallóban már ropog a tűz, vele szemben a hatalmas kanapé akár alvásra is tökéletesen megfelelne. A nappalira nyílik a konyha, aminek kamrája is van. A lépcső épp a bejárattal szemben a második emeletre visz fel, és annak oldalán van egy ajtó, ami a pincébe vezető lépcsőhöz vezet. Az emeleten két háló szoba is van, mindkettő külön fürdővel, de arra úgy sem lesz szükség.
- Ugye milyen szép? - fordulok mosolyogva feleségem felé. Ő még mindig egy helyben áll, parancsra várva. - Jaj, ne haragudj édesem. Ezt majd elfelejtettem.
Egy intéssel megszüntetem a varázslatot és kaján érdeklődéssel várom, vajon hogy fog reagálni a kis rendtag szuka az események ezen fordulatára. 


 
▲ megjegyzés ▲ zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
Ajánlott tartalom

♦ Everybody has secrets. ♦




TémanyitásTárgy: Re: Nigel & Emmeline   

Vissza az elejére Go down
 
Nigel & Emmeline
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Order Of The Phoenix :: Játéktér :: Lezárt játékok-
Ugrás: