Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Tárgy: Azon az estén... - Dev & Domi Szer. Nov. 02, 2016 4:25 am
Benji & Domi
A társaság ahogy volt, a Minisztériumon kívül szétrebbent. Ki-ki ment a maga útjára, sérülések ellátására, vagy csak úgy megemészteni ezt az egészet. Tulajdonképpen egy üzenet volt nekünk, a Rend tagjainak, mennyire könnyűszerrel átvették a hatalmat azok, akiknek nem kellett volna. Kevesen vagyunk, gyengék vagyunk és nem vagyunk elég óvatosak. Annak kell lennünk mostantól különösen, hogy többen megsérültek. Eddig észre sem vettem, de az adrenalin bőszen dolgozott bennem, hogy minél éberebb tudjak lenni, most pedig ahogy benyitok a házunk ajtaján, hirtelen elfog a remegés. Most bosszulja meg a sok koncentrálás magát, de nem érdekel, mert épségben vagyok és ez rengeteg mindennél fontosabb. Egy pálcaintéssel zárom be az ajtót magam után és indulok el halkan fel az emelet fel. Valahol a nappali elején lerúgom a cipőimet, majd a zakót, a lépcsőn elejtem a maszkot is és mire bebotladozok a fürdőbe, már csak a nadrág és az ing marad rajtam. A falat végigtapogatva keresem meg a villanyt, mire pedig felgyúlnak a fények, egy sápatag arc és a hozzá társuló kimerült és még idegességtől csillogó tekintet mered vissza rám. Nem történt semmi baj veled, a többiek békésen alszanak, nyugodj meg! Gondolj... gondolj valami szépre és nem pedig arra a borzalomra, ami az imént történt. Most zuhan a tudatom egy nagyot, ahogy ráészlelek, hogy annak a néhány embernek a halála mennyire valós volt és mennyié az lehetett volna, ha nem így alakulnak a dolgok, ahogy. Lehettünk volna alaposabbak... DE... nem számított egyikünk sem erre. Hogy majd maga a miniszter köp szembe minket, elsősorban az alkalmazottait és az egész varázsvilágot, hogy egy alap védőbástyáját játszotta ki Voldemortnak. Idegen emberként tapogatom meg az arcom, majd nyitom fel a csapot, hogy a kezeimet alámeríthessem és az arcomra locsoljam az első adag hideg vizet. Szinte szomjazok minden cseppje után, annyira jól esik a hűsítés. Majd a következő is és azon kapom magam, hogy idegesen igyekszem megszabadulni a bőrömre száradt portól, verejtéktől. Aztán csak idegesen kapaszkodok meg a pult szélében. Nyugalom. Gondolj arra, hogy Ayden épp most fordul a másik oldalára és holnap reggel pontban hétkor a nyakadba fog mászni, hogy lebirkózhasson. Cae pedig ugyanolyan bájosan fog mosolyogni, mint szokott azoknak a tudatlan tündéri mosolyával, akik mit sem sejtenek arról, hogy mi történik a világban. Ebben a mocskos világban, ahol az élet csak egy zöld villanás, és... betódulnak ismét a friss emlékek, minden ismét valóságossá válik, a téboly, a társaim tehetetlensége. Forogni kezd a világ velem és lerogyok a kád oldalához. Magam elé húzom a lábaimat és csak átölelem a térdeimet. Tűnjetek innét rémképek, nem akarom... - Nem! - akaratlanul is hangosan kiáltok, majd zihálva döntöm a karomnak a homlokomat és csak behunyom a szememet. A kép eltűnik. Össze kell szedd magad Benjamin, ez így nem mehet tovább. Tudtad, hogy mit vállalsz, hogy nehéz lesz.. de hisz csak egy minisztériumi dolgozó vagyok, egy irodakukac. Nem auror, sem pedig más hasonló élményekben bővelkedő személy. Számomra ez új volt, ami most marcangolja a lelkem.