HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
The Order Of The Phoenix

Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.


 
Légy
te is tekergő!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!

Minden, ami fontos lehet.

♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését.
♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni.
♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla!
♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Várva várt karakterek

Lucius Malfoy Marlene McKinnon Narcissa Malfoy Bellatrix Black Dorcas MeadowsRemus Lupin Evan Rosier Arthur Weasley Molly Weasley Andromeda Tonks Edward Tonks Sybill Trelawney


Cseverésző tekergők



Ki kapja a házkupát?

109 169 147 36

Tekergők csoportra bontva
Griffendél : 0 fő
Mardekár : 2 fő
Hollóhát : 0 fő
Hugrabug : 1 fő
Halálfaló : 10 fő
Boszorkány : 13 fő
Varázsló : 7 fő
Főnix Rendje : 15 fő



Reggeli Próféta legfrissebb hírei


Tovább...

Ki van itt?
Tekergő lelkek gyűjteménye
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (27 fő) Csüt. Aug. 03, 2017 10:28 am-kor volt itt.


Latest topics
» Mayra Rosier
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm

» #Deveroux placc: Deveroux, Bones, Cavelier
by René Deveroux Vas. Május 28, 2017 9:23 pm

» Lily & Severus
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 10:22 pm

» Nigel & Emmeline - Nászút
by Emmeline Flamel Szomb. Május 27, 2017 9:49 pm

» Lily & Peter - london egy elhagyatott szegletén
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 5:50 pm

» Richard & Gideon - 2016 decembere
by Gideon Prewett Szer. Május 24, 2017 12:41 pm

» Ahol a madár se jár
by Devorah Harmsworth Vas. Május 14, 2017 10:05 pm

» Gwenog & Emmeline
by Gwenog Jones Pént. Május 12, 2017 2:11 am

» Reg & Jess
by Regulus A. Black Kedd Május 09, 2017 11:03 am

» Remus & James
by James Potter Vas. Május 07, 2017 9:25 pm

» Lacock :: James & Voldemort
by James Potter Vas. Május 07, 2017 7:56 pm

» KÉSZ VAGYOK!
by Jessamine Shafiq Kedd Május 02, 2017 1:37 am

» Silhouette FRPG
by Vendég Vas. Ápr. 30, 2017 12:45 pm

» Nathan & Felicity - valahol....
by Felicity Nott Szomb. Ápr. 29, 2017 1:40 pm

» Jonah körözöttjei
by Jonah Dowson Csüt. Ápr. 27, 2017 6:58 pm


Share | 
 

 Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Csüt. Aug. 25, 2016 2:47 pm

Hosszas mérlegelés, vacillálás vett rá, hogy eljöjjek Franciaországból. Két év távlatából kissé furcsa ismét Anglia egészen más arculatú tájaira visszatérni. Talán Skóciában érezném magam igazán otthon, én mégis megkockáztattam, hogy Londonba jövök. Majd talán a családi házba is, de egyelőre meg kell találnom azt a pontot, ahol szövetségesre lelhetek. Nem utolsó ugyanis, hogy életben maradjak addig, amíg nem tudnak kellően elegen Voldemort kisded játékairól. Régebben talán féltem a nevét, talán csak csodálatból említettem Nagyúrként, számomra mára egy ellenféllé vált, egy veszélyes ellenféllé. Nem szabad tőle tartanom, különben nem fogom elérni a célomat.
Fura, de a választásom az unokatestvéremre esett. Narcissa sosem volt az a fajta, aki annyira fanatikus módon szívta magába az eszmét, mint Bella. A két nővér ég és föld. Andromeda túlságosan távol áll mindattól, amiben én is benne vagyok, nekem pedig nem csak segítségre, szövetségesre, de információkra is szükségem van. Úgy hiszem ma meg fogom találni őt itt az Abszol úton, még azt nem igazán tudom mivel fogom rávenni, hogy segítsen, de bízok benne, hogy nem kell drasztikus módszerekhez nyúlnom. Egy kissé svindlisnek tűnő középkorú úr hajszálát használtam fel az álcám felépítésére. Nem akarom lebuktatni magam azok előtt, hogy elérném a célom. Noha kissé köpcös, furán is érzem magam ekkora sörhas mellett. Talán bicegnem is kellene, ha egy ismerősével futnék össze. Megannyi ránc gyűrődik fel gondterhelt homlokomon, miközben leemelem a hatalmas kalapját, amit nála találtam. Kénytelen voltam őt valahol elkábítani, hogy a bőrébe bújhassak. Kényelmetlen ez a ruha, túlcicomázott zöld és piros mintázatú. Nem a legjobb választás arra, hogy észrevétlen maradjak, de egy biztos, teljesen az ellentétem az egész figura. Göndör, rakoncátlan vörös fürtjeimbe túrok amik a kalap alól drótként kiugorva meredeznek a szélrózsa minden irányába, miközben szétnézek. A legegyszerűbb lenne egy olyan sikátort kiválasztani, ami nem a Zsebpiszok-közben van, de kellően csendes ahhoz, hogy végrehajtsam a tervem. Talán egy kevésbé zsúfolt üzlet mellékutcája lenne a legideálisabb. Igazából fogalmam sincs, hogy sikerül-e bármi. Az sem biztos, hogy Cissy erre jön ma, csak annyit tudok, hogy Malfoynak dolga lenne errefelé. Van még bájital nálam, legfeljebb csak fölöslegesen elfecsérelt időt tudhatok a magaménak. De nem jellemző rám mindaz, hogy ennyire viszontagságos tervet kovácsolok ki. Nincs más választásom.
Fél óra várakozás után már azt kezdem számlálni, hogy mikor igyam meg a következő bájitalt, amikor megpillantom az ismerős arcot, azt a jellegzetes tartást. Black ő is a javából, az lett, aminek nevelték. Egy pillanatra összeugrik a gyomrom, de már egyenesedek is fel a padról. Felé indulok, a pálcát alig észrevehetően veszem elő és egy már igen csak begyakorolt varázslattal próbálkozok. Egy jarwey kerül megidézésre, amely a nőt veszi célba. A számos láb között osonva a közelébe férkőzik és felugorva rá egy tárgyat ránt el tőle, amivel majd rohanni kezd egy csúnya beszólást követően. Borzalmasan nehéz volt ezt a varázslatot így begyakorolni, hisz ki tudja meddig működik a dolog, mennyire csinálja azt a lény, amit szeretnék, hogy tegye. Irányítani kész kimerítő. Na meg vajon mennyire hamar jön rá, hogy az egész csak egy kitaláció? Ahogy a lény iszkolni kezd a kis szúk utca felé, úgy pattanok fel én is, hogy elinduljak utána, vagyis utánuk, ha beválik a trükk. Tudom, hogy Cissyt sem a falvédőről kell lerángatni. De bízom benne, hogy az utcáig eljutunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 39


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Szer. Szept. 07, 2016 11:01 am



Szeretek Bellához járni. Természetesen nem miatta, rideg és kifejezetten gúnyos tud lenni, elutasítja a kedveskedést és a gondoskodástól egyenesen eltorzulnak az egyébként érzelemmentesen szép vonásai, egyedül Kira miatt vagyok hajlandó még tartani vele a kapcsolatot, és üres fecsegésbe merülni minden egyes szombati nap alkalmával. De a gyerek nem tehet róla, hogy nem kap szeretetet. Ha elfogadja tőlem, én megadom neki.
Hideg van, nyakig beburkolózom a kabátomba, és a sálamat az arcom elé emelem, mintha valami divatos bandita lennék, Dobby most nem kísér, de talán más igen, nem tudhatom, és a paranoiám kezd elhatalmasodni felettem, pont úgy, mint másokon az iskolakezdés feletti pánik. Táskámat erős szél lengeti meg, bőrkesztyűbe bujtatott ujjaimmal próbálom közel tartani magamhoz. Nem mintha érdekelne, ha valaki meglop.
Talán csak megszokásból jövök az Abszol útra. Nem volt olyan régen, amikor mi hárman lányok, és néha Sirius meg Regulus apró, de annál feltűnőbb csapatunkkal megrohamoztuk az üzleteket, habár Bella és Regulus minduntalan a Zsebpiszok közbe tett látogatást, míg mi – a maradék három nebáncsvirág- próbáltuk fedezni őket, mondanom se kell, szükségtelenül, hiszen a Black família nem volt szokatlan látvány a sikátorokban. Kellemes melegséggel tölt el, ahogy a kirakatokat nézem, a sok gyerek között felüdülésnek érzem a magányomat, ezt senki nem veheti el tőlem, hogy egy kicsit, csak néhány percre önmagam legyek és feloldódjak a zsivalyukban. Beszaladok pár könyvért – imádok olvasni-, elhozok néhány dísztalárt – imádok öltözködni-, és néhány új pennát – imádok írni-, és próbálok nem tervezni, mi mindent vennék meg a meg nem született gyerekemnek. Persze, Lucius nincsen itt, ahogy az lenni szokott, - elváltak útjaink még a Foltozott Üstnél- a gondolataim mégis mindig vissza-visszatérnek hozzá, de nem kelthetek szánalmat másokban, nem is célom, úgyhogy mosolygok, töretlenül, és úgy viselkedek, ahogy az elvárható lenne tőlem: pénzt szórok.
Éppen csak ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy valami aljas kis jószág megtámadjon és letépje a gyöngysoromat. Mint mondtam, nem ragaszkodom túlságosan tárgyakhoz, de a nyakéket Lucius-tól kaptam, és ez a kis mocskos szemét valami igazán illetlent okádott felém. Malfoyként és Black-ként is kötelességem megvédeni saját magamat. Ha valaki nem látott még futni, az most megtudhatja, hogy valójában baromi gyors vagyok. - Félre az útból! - kiáltom a megszeppent tömegbe, és szem előtt tartva a jarwey-t, előrenyomakodom. Aztán a kis lény elhalványodik, és most már tudom, hogy nem igazi, hogy ez csapda, és lassítani kezdek. Szétnézek, kémlelem az előttem tengerként megnyíló tömeget, levegőt kortyolva folytatom az utamat az egyik mellékutca felé, ahová a megidézett lény is vezetni akart.
A falhoz simulok és előhúzom a pálcámat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Csüt. Szept. 08, 2016 11:16 am

Kicsit sem olyan könnyű ám rohannom. A jarwey meg csak úgy iszkol, hisz ha lassabban rohanna, már átlátszó is lenne. Csak ne lenne ekkora hordó pocakom, amitől futni sem tudok. Cissy bekapta a horgot, amiben egy pillanatig sem kételkedtem. Mertem remélni, hogy a nyakában ékeskedő gyöngysortól nem óhajt megválni. Bár biztosan találtam volna rajta valami más családi ereklyét, ez is megteszi jelenleg. Már az első pár méter után patakokban folyik rólam a víz, arról nem beszélve mennyire zavar, ahogy a göndör vörös fürtök az arcomhoz tapadnak, a kalapot pedig menet közben kell elkapnom, nehogy lerepüljön. Merlin verje meg ezt az embert - meg engem is -, legközelebb valami sovány fickót nézek ki, aki nem hal bele egy kis futásba.
Annyi felé szakad a figyelmem, hogy azt észre sem veszem, amikor a jarwey kezd elhalványodni. Majd el is tűnik, a nyakék pedig a földön koppan, néhány gyöngy pedig útjára indul az utca macskaköves talaján. Lassítok, mert közben észreveszem, hogy baj történt. Valami könnyebbet igazán kitalálhattam volna, mint ez. De most már mindegy. Cissy tovább indul, én pedig megkönnyebbülök. Jó, valahogy bevette a csalit. Tudom, hogy most már számítani fog valakire, azt viszont nem hogy miképp fog reagálni rám, ha meglát. Már... ebben a kinézetben bizonyítsam is be, hogy én vagyok Regulus.
Kell pár perc, amíg a levegőt már nem kapkodom olyan hevességgel, mint egy haldokló bálna, majd előhúzom a pálcám, összegyűjtöm a gyöngyöket és elindulok. Legalább nem kell ennek a szerencsétlennek a pálcáját használnom, még ha az is itt van nálam a biztonság esetén. Nem hibázhatok és most itt a nagy lehetőség. Nyugodt léptekkel indulok el én is a sikátorban, ahol tudom, Cissy akár el is szaladhat, hisz nem zsákutcába vezet. Csak remélni merem, hogy azért nem sül el pont most rosszul az alkalom. Igyekszem halkan araszolni, már amennyire ezzel a kinézettel tudok én úgy, közben pedig ahogy lassan beérem, a pálcát már készítem, hogy ha szükséges, akkor hárítani tudjak. De nem szegezem felé, csupán megállnék.
- Elnézést kisasszony, valamit elhagyott útközben. - kezdem végül, ha már valahogy meg kell szólítanom, akkor valahogy így teszem. Ökölbe szorított kezemben ott lapul a két gyöngy, amit meg is lengetek előtte.
- Láttam azt a lényt szaladni, minden rendben? - mély, öblös hangomat akkor sem tudnám megszokni, ha ebben a testben kellene élnem. Egy biztos, ilyen fickó nem akarok lenni ötvenes éveimben. Már ha megérem én azt az időszakot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 39


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Pént. Szept. 09, 2016 12:23 pm


Ha nem lenne ez a makacs ragaszkodásom a nyaklánchoz, és ahhoz, hogy ne hagyjam magam nyilvánosan megszégyeníteni és megalázni, akkor nem erednék a tolvaj nyomába. Nem szeretem játszani a bajba jutott hölgyet, két lánytestvérrel épp eléggé meg vagyok edződve ahhoz, hogy kiálljak magamért, még akkor is, ha ez állítólag nem méltó egy Malfoy-hoz. De egy Blackhez…
Hihetetlen, hogy ilyesmi fényes nappal megtörténhet egy emberrel, ráadásul velem, és biztos vagyok benne, hogy ennek híre fog menni, mert annyira senki sem lehet naiv, hogy Lucius Malfoy feleségét nem veszi a szájára legalább egy csapatnyi anyuka, akik alig várják, hogy futni lássanak a magas sarkú cipőcskémbe. Amikor a gyöngyök szétszóródnak ostobán meredek utánuk, de nem fogok lehajolni és összekaparni, pedig tényleg fájdalmas így látnom az ékszert: a piszokban egy szép holmi mindenképpen szomorú látvány. Ha valaki lesz olyan lelkiismeretes, vagy kapzsi, talán felszedegeti.
Nem nézek hátra, nehogy szem elől tévesszem a lényt, erősen légszomjam van, hozzászoktam a nyugodt tempóhoz, a ráérős sétához, amit csak a gazdagok és előkelők engedhetnek meg maguknak. Rohanni egyszerre felszabadító és vérlázító. Ordibálhatnék, de az általános zsivajba egyébként is beleveszne a hangom, ráadásul akkor akár folyamatosan szabadkozhatnék is, amikor belemegyek valakibe. Kapkodom a levegőt, és szégyellem magam, amiért talán elragadtatva akarok igazságot szolgáltatni, gondolkodnom kellene, mielőtt cselekszem, de lássuk be, a helyzet nem éppen így kívánta. Annyira szorítom a pálcámat, hogy kifehérednek az ujjaim. A jarwey bizonyára eltűnt, vagy inkább felszívódott: már nincsen szükség rá. Próbálom csillapítani a légzésemet, és habár számítok valakire, mégis riadtan kapom a férfi felé a fejemet és a pálcámat is. Egy hölgytől ez már csak elvárható lépés. - Asszony. - javítom ki, már csak azért is, mert így helyes, és, mert milyen nevetséges megszólítás ez, talán nem tudja, ki vagyok? Az bizony balszerencse. Vagy éppen szerencse. - Áh. Újabb tévedés. - végigmérem. Nem túl szép látvány, de én sem lehetek kevésbé csapzott, kisimítok néhány tincset az arcomból. Még, amikor fenyegetve is vagyok, akkor is a külsőmmel törődöm, jellemző. - Igazán figyelmes. - tekintetem a gyöngyökre téved, de nem nyúlok értük. A lényről meg is feledkeztem, és azt hiszem, már akkor sem találnám, ha kitartóan keresném. Összehúzott szemekkel, felemelt állal fordulok a férfi felé. - Nem tudom. Mondja meg maga, hogy minden rendben van-e.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Hétf. Szept. 12, 2016 11:55 am

Huh, oké. Azt gondoltam, hogy nem lesz könnyű dolog Cissyt csőbe húzni, megvan a magához való esze és igazi Black neveltetést kapott akárhonnan is nézzük. Sosem egyszerűen megvezetni, a turpisságainkra mindig rájött. Legalábbis Siriuséra, én sosem rosszalkodtam, igazi mintagyerek voltam. Imádtam az unokatestvéreimet is, ahogy ez a mai napig sincs másképp. Kérdés, hogy Bella az első pillanatban, vagy a másodikban nyomna-e fel Voldemortnak, ha megtudná, hogy élek. Afelől semmi kétségem nincsen, hogy megtenné. Andromedához mégsem mehetek, egy sárvérű fickótól fogalmam sincs mit várhatok és ezt a kockázatot nem vállalhattam be csak úgy, mikor így is durván a lebukás szélén állok.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a jarwey elkezdett szertefoszlani, már tudtam hogy elbuktam a próbálkozást és innéttől kezdve csupán a taktikázásomon múlik minden. Jelen pillanatban mégis úgy látom a tekintetéből csak úgy sugárzik az átható, vesémig érő pillantás. Vajon az már világos számára, hogy a külsőm is egy álca és kit rejthet a valóság? Nem, az talán még egyelőre az én titkom. Már az elején sikerül elrontanom, hisz ki is javít. Belegondolva igaza van, még mindig annak a köpönyegforgató patkánynak a felesége. De talán annyiban hálás lehetek talán Luciusnak, hogy ha a halálfalók elbuknak, Cissyt ő nem fogja magával rántani. Nem, ahhoz túl gyáva és önző, hogy első vezérszóra Voldemort mellett álljon, nem úgy mint drága szeretett unokanővérem.
Nem fogadja el tőlem a nyaklánca maradékát, így csak a tárgyra szegezem a pálcát és kinyitom a markom, hogy a levegőbe röptethessem és eljuttassam hozzá. Nem áll szándékomban bántani, hisz szükségem van a segítségére. Mégis nem tudom mikor dönthet úgy, hogy megteszi az első lépést felém.
- A lehető legnagyobb rendben van, asszonyom nem tudom miről beszél. - halandzsa, húzom az időt, miközben azon gondolkozom, hogyan vethetném fel a témát. Igazából nem terveltem ki teljesen az egészet, csupán addig amíg elválasztom a zsúfolt utcától.
- Bár most hogy mondjak... nyugodtan válthatnánk pár bensőséges információt is, Mrs. Malfoy. - határozottság lesz úrrá rajtam, ahogy kiejtem a nevét. A viharba is, Cissy még mindig Cissy, akiről úgy gondoltam korábban is, hogy ismerem. Teszek egy lépést felé, kettőt is, noha nem fenyegetőleg, hisz a pálca még mindig nekem van szegezve. Megtehetném, hogy hatástalanítom valahogy. Majd a zsákutcában lépteket hallok, elpillantok arra, ahonnét érkezik a zaj. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elrontsák a helyzetet, így mielőtt még befordulhatnának az utcában, egy elfúló "az ördögbe" szitkozódással rontok Cissynek vállal mielőtt még kapcsolhatna, majd megragadom a pálcás karját, erősen magamhoz szorítom és elindulok vele.
- Csak ne kiabáljon, kérem.... nem fogom bántani. - pillantok rá kérlelő tekintettel, majd csak megrázom a fejem.
- Merlinre, csak légy hű a véredhez. - suttogom teljesen feladva a tervet, ami immár utolsókat rúgja. Csak Merlinben reménykedhetek, hogy veszi a lapot, miről van szó - annak ellenére hogy tudom, fogalma sincs arról én ki vagyok - és nem kezd el segítségért kiáltozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 39


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Kedd Szept. 20, 2016 9:08 am


Annyival még egy félnótás is tisztában lehet, hogy fényes nappal nem támad rá senki egy Malfoy-ra, vagy egy nőre, kiváltképpen nem az Abszol Út közepén, ahol még csúcsidőn kívül is épp elegen mászkálnak ahhoz, hogy egy ilyen kis atrocitás feltűnjön valakinek, úgyhogy nem aggódom túlságosan a testi épségem miatt. A fickó ismeretlen, tésztaképű senki, de ez nem jelent semmit, és manapság már úgy vedelik a Százfűléfőzetet, mintha legalábbis édes gyömbér lenne. Gyanakvó természetem tesz óvatossá, nem tartanám magamat lángelmének, de ha az ember Black, akkor joggal tarthat igényt az eszes szerepére, sajnos azonban ez minden sarjra igaz, úgyhogy…
Várom, hogy mondjon valamit, amiből kiindulhatok: pénzt, vagy életet, vagy mit szokás manapság így dobálni, nem ugrik nekem, ami határozottan jó jelnek vehető, de egyik lábamról a másikra helyezem a súlyomat, hátha gyorsan kellene reagálnom. Ha mást nem, az egyik szemét biztosan kibököm a pálcámmal.
Nem terelik el a figyelmemet a repkedő gyöngyök, de a nyaklánc visszaáll az eredeti formájába, és szabad kezem ujjai reflexszerűen simítanak végig a hideg gömbökön. Kieresztem a bent tartott levegőt. Kezdek türelmetlenné válni, tekintetemet mégsem veszem le róla. - Akkor gondolom nem bánja, ha most visszasétálok a térre. - mégsem mozdulok, mert arrébb kell állnia, különben hozzá kell érnem, és kerülném a testi kontaktust, ami azt illeti. Futni nincs értelme, és ha a hátamat mutatnám neki, olyan könnyedén vághatna hozzám egy átkot, mint egy gyerek.
Elmosolyodom. Ismer, persze, hogy ismer, és persze, hogy akar valamit, „válthatnánk pár belső információt is, Mrs. Malfoy”- meg a seggem. Mosolyom kiszélesedik, pálcámat jobbra-balra táncoltatom az ujjaim között. Hiba. Mindig elbízom magamat. A sznobságom fog a vesztembe taszítani.
Gyorsaságával fegyverez le, nem az erejével, kövér hasa nekem nyomódik, érzem az izzadtsága és a valamikor korán reggel kilocsolt kölnije összekeveredett, gyomorforgató egyvelegét, és szót fogadok, mert annyi szent, hogy sikítani akkor sem kiabálnék, ha éppen késsel metszené át a torkomat. Van nekem méltóságom! Felszisszenek, ahogy szinte magával ránt. - És, ha mondjuk sikítanék? Nem árt tisztáznia, mit szabad tennem, és mit nem. - erősen fog, annyi szent, és a ruhám nem enged, csak tipegve tudom felvenni a tempóját, és még rúgni sem tudok… kérlelő tekintete azonban teljesen összezavar. Légy hű a véredhez. Enyhül a feszültségem, szinte elernyedek a karjaiban. - Az vagyok. - suttogom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Szer. Szept. 21, 2016 12:25 pm

Amit olyan nagy gonddal elterveztem, úgy omlik össze a kezeim között, mint holmi kártyavár. Azok a nagy óvatossággal kieszelt tervek... Mostanra kezdenek teljesen felszínessé válni. Noha látom Cissyn, hogy gyanakvó, azt biztosan állíthatom, hogy fogalma sincs kivel szemben áll épp. De tény, hogy büszke vagyok arra akaratlanul is jelen helyzetben, ahogy viselkedik. Nem inog meg, nem tesz botor lépést. De hát az unokanővéremről van szó mégis csak... nem várok mást egy Blacktől.
A kinyilvánítása ellenére nem mozdul, kellően óvatos. De ez az én szerencsém is, amíg itt vagyunk, addig nem kell aggódnom amiatt, hogy teljesen füstbe megy a terv, megzavarnak minket, vagy... apropó megzavarnak minket. Pillanatok alatt szívom vissza a megállapítást, amikor lépteket hallok. Egyetlen szerencsém, hogy Cissy nem számít a gyors megmozdulásomra. A mázli pedig az, hogy nem tiltakozik. De nem is tudna, úgy kapaszkodok bele, mint ha az életem múlna rajta. Végül is nem túlzok ezzel egy cseppet sem.
- Akkor bizisten lekeverek egy pofont, amit eddig sohasem tettem meg. - sziszegem mérgesen a sikítás felemlítésére. Az kellene csak, hogy tényleg magunkra vonja annak a két jöttmentnek a figyelmét. Még szorosabban rántom magamhoz és szaporábbá válnak a lépteim. tekintetemmel már a kiutat keresem, szerencsémre, hogy ez az utca nem a főbb utcákba vezet ki. Egy leágazásnál balra vágok be, miközben feltérképezem a terepet. Aztán bekövetkezik a baj. Elfog a rosszullét, érzem, hogy a zsigereim egytől egyig megrándulna, majd látom a kézfejemen, hogy a vaskos virsliujjak egyre vékonyabbak lesznek. Ó hogy a csudába is, elszámoltam az időmet. Totális kudarcra ítélt tervem az utolsókat rúgja és ha nem akarom, hogy bárki észrevegyen teljes valómban, akkor kénytelen leszek valami megoldást találni. Kiszúrok a közelben egy lepukkant házat, amit valószínűleg nem laknak. Erre utal egy bedeszkázott ablak és a zárt ajtó is. Könnyűszerrel nyitom ki a zárat és Cissyt konkrétan belököm magam előtt a helyiségbe. Sehol senki... a por vastagon ül mindenen, nekem pedig jelen pillanatban arra van már csak erőm, hogy bezárjam magam mögött az ajtót. Erősen támasztom meg a falat ahogy megreszketek. Mondhatni rosszul vagyok, émelygek, kiver teljesen a víz és érzem, hogy kezdek a súlyomtól is megszabadulni. Csak el ne menjen, csak el ne menjen... A hatalmas kalap egy pillanat alatt a fejembe csúszik, ahogy a vörös rendetlen haj eltűnik, talán az én fejem is kisebb. A nagydarab fickó eltűnik, a ruha pedig csak úgy lóg rajtam. Mint ha egy madárijesztő lennék. Nem tudom mi fog következni, bizonytalanul sandítok oldalra a kalap alatt a tőlem nem messze ácsorgó nőre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 39


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Csüt. Okt. 27, 2016 7:36 am


Hogy ez a pufók, izzadt test álca, abban biztos vagyok, hogy kit rejthet előlem, abban kevésbé, de körvonalazódni látszik az egyetlen lehetőség, ami egyszerre tűnik végtelenül vakmerőnek és egyenesen ostobának. Ha ő az, valóban, talán egy ölelés helyett taslit osztok neki, hiszen nem csak saját magát, de engem is veszélybe sodorhat ezzel a próbálkozással, ami igen gyenge. Már az is bűnnek számít, hogy a rokonságomban sok a… rendbontó. Nem gondolhatta komolyan, hogy nem jövök rá, én a szüntelen gyanakvó, a folyton háta mögé néző, Black vagyok és Malfoy, ha nem lennék óvatos, talán már nem is élnék. Még ha ostoba is lennék, kevésbé jó pálcaforgató és színésznő, akkor sem alacsonyodnék le odáig, hogy legalább ne keltsem a felsőbbrendűség látszatát. Velem senki nem fog úgy elbánni, hogy félni lát: már régen nem tartok a haláltól.
Léptek visszhangoznak a magasan kapaszkodó falakról. A sikátorok vékonyak, és jobbra-balra dőlnek, mintha lengedeznének a szélben. - Akkor merlinre esküszöm, hogy kikaparom a szemedet.- sosem ütött még meg senki anyámon kívül, az ő tenyerének lenyomata még napok múltán is látszott tejfehér bőrömön, úgy kellett viselnem, mint egy billogot, ő pedig büszke volt arra, hogy habár cselédség nevelt minket, a büntetéseket maga szabta ki, vagyis jelezte, egyértelművé tette: mégiscsak ő az anyánk.
Farkasszemet nézek vele. Kedvem lenne kinevetni; aki azt meri feltételezni Narcissa Malfoyról, hogy a fizikai fájdalomtól elalél, hát nagyot téved. - Szükségtelen rángatnod.- felelem hasonlóan vékonyra préselt ajkakkal, és próbálom megértetni vele, az, hogy húz és taszít csak lassít engem, mert újra meg újra összeakadnak a lábaim és a cipősarkam beleakad a macskakövekbe, ráadásul feltűnőbbek vagyunk, ha sietünk. Ökölbe szorulnak a kezeim a szorításától.
Ezt a bánásmódot még egy rokontól sem fogadom el, akkor sem, ha az élete múlik rajta. Szinte beesem a poros-koszos-mocskos-büdös házba, csak a kanapé állít meg, ami semmilyen elvet nem követve terpeszkedik el a bejárathoz közel, köhögök és körülnézek, mielőtt lumost motyognék az orrom alatt. Felé fordulok, pálcástul-mogorván. A ruhák lógnak a vékonyka csontváz-testen, a kalap karimája mélyen az arcába hullik, csak a nyaka vonala látszik ki a hacuka alól. Mint egy szellemkastély kísértete.- Eszemben sincs megsérteni, kedves rokon, de ha legközelebb százfűlé-főzetet készítesz, kérd ki egy hozzáértő segítségét. - csípőre tett kézzel nézek szembe vele. Most már nem vitás, ki áll előttem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Vas. Nov. 20, 2016 1:23 pm

Talán egy kissé messzire vetettem el a sulykot, hisz amikor még csak tervként szerepelt Cissy beavatása, akkor nem számoltam azzal, hogy mi lehet esetlegesen ha valami balul sül el. Az egész balul sült el, kénytelen voltam fenyegetni, magammal rángatni, úgy viselkedni mint egy komplett idióta, rettegve, hogy felismernek, lebuktatnak és megölnek azelőtt, hogy bárkivel megoszthatnám a titkaimat. A testvéremet akarom, de mégsem állíthatok be hozzá csak úgy. Azt sem tudom merre van, legutóbb még Potterékkel nógatta az idejét. Lehet talán oda kellett volna mennem. De félő volt, hogy szó nélkül tartóztatnak le és dugnak az Azkabanba, mielőtt annyit mondanék, hogy bú.
Cissy ráadásul az a büszke nő típus, aki elvárja, hogy méltó módon bánjanak vele, aki zokon veszi, ha úgy bánnak vele, ahogy nem méltó hozzá. Mégis mit tehettem volna, ha ennyire égett a talpam alatt a talaj? Arról nem beszélve, hogy idő kérdése volt, mikor tűnik el a máz rólam és jelenek meg ezáltal teljes valójában. Tartva attól, hogy talán ő meggondolja magát és itt hagy, vagy ne adj isten tesz mást is bizonytalanul és egy kissé félelemittasan fordulok felé.
- Én is örülök, hogy látlak. - feljebb emelem a kalapot, majd le is veszem, hogy alaposabban megszemléljem. Nincs értelme titkolózni most már, ahogy az összes többi ruhadarabom is csak fölösleges gönccé válik. Bűntudatos, de valahogy mégis örömtől csillanó tekintettel nézek rá. Elvégre mégis csak most hosszú idő után látom őt is. Ahogy bárki mást is.
- Sajnálom, hogy így bántam veled. De talán te is tudod, ha a férjed bármit is megoszt veled, hogy Voldemort tett el... vagyis akart eltenni engem láb alól. Pusztán a szerencsének köszönhetem, hogy most itt vagyok és nem egy tó fenekén. - nem tudom mennyi halálfaló tudja valójában mi történt, hogy Voldemort beszélt-e bárkinek is a horcruxairól. Nem hiszem, sőt kétlem. De Lucius mindig is annyira a kegyeltje volt, mint a drága unokanővérem, Bella. Ők lehet már gondolkodás nélkül is
megpróbálnának megölni.
- Tudom, hogy ez nagy kérés... és ne vedd magadra, de mindenképpen meg kell győződjek arról, hogy jól mértem fel a helyzetet. Bízhatok benned afelől, hogy nem árulod el senkinek, hogy élek? - gyűlölöm a kiszolgáltatott helyzetet, ezeket a szavakat is úgy teszem fel, hogy közben lenyelem a büszkeségem. Igen, most muszáj másra szorulnom. És ezt talán ő is érzi. Legszívesebben csak megölelném, mert hiányzott. De erre az égetően fontos kérdésre választ kell kapjak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have got magic power. I'm a witch.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 39


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Hétf. Nov. 21, 2016 10:46 am



Nekem is olyannak kellene lennem, mint Bellának. Meda volt a nagy csalódás, az igazi lázadó, aki muglihoz ment feleségül, és nem volt hajlandó követni anyánk utasítását, hátat fordított és kirekesztetté, kegyvesztetté vált. Mégis boldog. Én nem voltam ilyen bátor. Visszaszóltam, vitáztam, de csakis akkor, ha volt támogatásom, vagy Bella, vagy Lucius, egymagamban csak a szememet sütöttem le és hallgattam a szitkozódást, mert a szüleinknek csakis akkor lehetett megfelelni, ha magadon viselted a Jelet. Én nem akartam. Ehhez az egyhez tartottam magamat, engem ne bélyegezzenek meg, ne vessenek meg majd, ha eljön az ideje, és valamiért mindvégig tudtam, hogy akárhogy is végződjön a háború, én úgyis csak Black leszek és Malfoy, a lehető legrosszabbak mind közül.
Siriussal némán tűrtük azt, ahogy a családunk szétesik, ő elköltözött otthonról, másnap nagynéném már ki is égette a családfáról, és akkor egyszer azt gondoltam, nekem is így kellett volna tennem, nyom nélkül eltűnni, hogy az utókor ne emlékezhessen rám. Regulus állt hozzám közelebb, és amikor még ő is áttért, azt hittem, hogy nekem se lesz más választásom, de aztán megkérték a kezemet, és így megmenekültem a teljes szégyentől. Természetesen az egész nézőpont kérdése. Számítottam a viszontlátásra, csak nem itt, hanem egy temetőben.
- Valóban?- kérdezem, de már nem cseng a hangomban a gúny, ami örökös védelmezőm, szinte éhesen falom a látványát, mikor is láttam utoljára, mikor álltunk egymással szemtől-szemben?- Ramatyul nézel ki.- közlöm vele szárazom, és lecsippentek a zakójáról valamit, ami egyáltalán nem odavaló.
Biccentek. Felesleges magyarázkodnia, mégsem szakítom félbe. - Mostanában nem igazán a férjemként tekintek rá. Hallottam… de… hihetetlen, hogy itt vagy.- magamat is meglepem azzal, milyen elfogódottnak tűnök. Valóban aggódtam érte. - Lucius keres téged. Én gondosan ellenőrzöm, nem tett-e rám nyomkövetőt, meglep, hogy még nem próbálkozott ezzel. Bella sem különb, persze...- megrázom a fejemet. Valamikor őket szerettem a legjobban. Most már fogalmam sincsen, mint érzek. Talán semmit.
- Nincs miért aggódnod. Ha át akarnálak adni bárkinek, már megtettem volna. Örülök… hogy te még megbízol bennem.- teszem hozzá csendesen. Nem akarom, hogy azt higgye, a saját problémáimmal akarom traktálni. Nem vagyok az a panaszkodó típus. - Ne áruld el, hol húzod meg magad és mindenképpen töröld ki az emlékeimet, vagy legalábbis ne árulj el létfontosságú dolgokat. Ezt jobb, ha már az elején leszögezzük, különben...- sosem lehet tudni, ki-milyen eszközökhöz nyúlhat, ha arról van szó.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 18


TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   Pént. Dec. 30, 2016 3:51 pm

Valóban? Hogy érti azt, hogy valóban? Nem hisz nekem? Talán rosszul ítéltem meg a helyzetet, hogy benne, mint a családom utolsó olyan tagjában aki nem állt át végleg a sötét oldalra, bízhatok benne? Elégedetlenül vonom össze a helyzet ironikussága ellenére is a szemöldökömet és egy cisszegés is elhagyja a számat. Már mondanám neki a magamét, hogy valóban, jó dacosan, de csak csöndben fogadom a szavait. Tekintetem csak lesiklik a ruhára, amiről épp leszed valami feltételezhetően koszt, vagy rá ragadt szöszt. Majd szemeimet ismét rá emelem és csak felvonom a szemöldökömet. Érdekes egy módon fejezi ki magát, egyszer megkérdőjelez, aztán pedig megdorgál.
A híreket hallva igazából meglepődök. Már miért keresnének, netán nem találták meg a hullámat? Pedig csak a tóban kellett volna megnézniük, lehet megettek a halak. Unokanővéremet látva azonban megfogalmazódik bennem egy kérdés.
- Te tudod egyáltalán, hogy mi történt velem? Vagy netán a férjed félretájékoztat téged a keresésemmel. Mindenki, de tényleg az ég adta világon mindenki azt hiszi rólam, hogy halott vagyok. Még Voldemort is - a nevét dacosan ejtem ki -. Pedig ő az utolsó aki akkor élve látott, mikor a házimanónkat visszahozta. Siport megkínozta valamivel, aminek utána akartam járni. De olyan helyre tévedtem, ahol egy csapda fogadott, holtak jöttek elő egy tóból és majdnem lerántottak magukkal a víz alá. Az utolsó pillanatig hittem az eszmében, ami mellé álltam. Az utolsó pillanatig büszke voltam arra, hogy halálfaló lehetek és Voldemortot szolgálhatom. Nem tudom mivel tömték tele a fejed, de nem kereshet senki, nem tudhatja senki sem, hogy én ellenük fordultam. Mindazonáltal szükségesnek tartottam meghúzni magam, mert nem voltam a helyzet magaslatán. Olyan dolgokról szereztem tudomást, amiért megölnének, érted Cissy? - talán kicsit többet is mondok el neki, mint kellene, de teljesen beleélem magam, mint ha újra átélném közben mindazt a borzalmat, ami az elmúlt két évemet szegélyezi. De ahogy magamat, vagy akár őt látom, mint ha... megtört volna ő is ebben az aljas közösségben. Eltűnődve hallgatom a szavait, amik teljesen meglepnek. Igazából kezdem azt érezni, hogy mégsem döntöttem rosszul. Talán még több lojalitása van a családjához, vagyis... inkább hozzám, mint bárki máshoz. Szó nélkül ölelem magamhoz amikor meghallom, hogy örül annak, hogy még bízok benne. Ha engedi, ha nem, egy ideig még el sem eresztem.
- Mindig bíztam benned, változnak az idők, de ez sohasem. - a füléhez hajolva suttogom el a szavakat, melyek önmagukban hordozzák mennyire is fontos ő nekem. Hosszasan elgondolkozok azonban azon, amit mond. Én töröljem ki az emlékeit?
- Biztos, hogy ezt akarod? - kezeimet a karjaira simítom, gyengéden szorítok rájuk, miközben hátrébb hajolok és mélyen a szemeibe nézek.
- Cissy... szükségem van rád, találkoznom kell mindenképpen a bátyámmal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
Sponsored content

♦ Everybody has secrets. ♦




TémanyitásTárgy: Re: Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában   

Vissza az elejére Go down
 
Narcissa & Regulus - Valahol az Abszol út labirintusában
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Valahol az Udvar egyik útján

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Order Of The Phoenix :: Játéktér :: Lezárt játékok-
Ugrás: