Frank& Ice ~my love, our time

Tárgy: Frank& Ice ~my love, our time Csüt. Nov. 17, 2016 8:59 pm

Frank és Alice

Valahol, messze kint a semmi közepén voltam. Leültem, egy farönkre és vártam. Most nem igaz rám az, hogy időm, mint a tenger. Talán valamikor igaz volt rám, még gyerekként. Talán a szebbnek ítélt időkben így volt. Most csak fogyott és fogyott.
Vártam egy embert, aki ép ugyan úgy várta a találkozást, mint én.
- Hol vagy már? - mondtam türelmetlenül magam elé motyogva a szavakat.
A környék televolt szórva védő varázslatokkal, hogy biztos senki ne legyen a környéken, mikor összefutok a férjemmel. A kezemen ott volt a gyűrűm és azt piszkáltam.
Már fél perce késik. Mi lehet vele? Nem tudtam elképzelni se, mi az oka, a késésnek. Egy perc.
Hiba volt hozzá mennem, hiba volt belekezdeni ebbe a kapcsolatba újra. Aggódtam miatta. Mikor érkezik meg, ma nem is láttam bent a Minisztériumban.
Felálltam és elkezdtem sétálni. Két perc.
- Merlinre, mi van veled? - aggódtam hangosan és próbáltam nyugodt lenni, de nem sikerült. Már majd nem elmentem volna, mert nincs itt és nem érkezett meg időben, de egy pukkanást hallottam, hátam mögött. Megfordultam és a nyaka köré fontam a karomat. Megcsókoltam üdvözlésképen.
- Késtél. Mi történt? Mindegy ne válaszolj. Sajnálom, azt amit mondtam. Szeretlek téged.
Tudom, durván viselkedtem vele, amit nem engedhettek meg, de mikor tudja, hogy kevés az időnk, akkor legalább ne úgy reagáljon, mint egy rossz durcás gyerek és hallgasson végig. Utána szóljon le, végig se tudtam mondani az nap, amit elakartam mondani és én is rosszul reagáltam le az egészet, mert megharagudtam rá. Hisz, amiket mondott valamelyest igazak voltak és fájtak a szavai. Megbántott
Igen, tudom. Lehet, hogy vakmerő voltam, hogy a sorozatgyilkos után egyedül mentem társak nélkül, de annak ellenére végig hallgathatta volna, amit kiderítettem, de ő CSAK a rosszat látta meg benne, hogy egyedül mentem és egy gyilkost kergettem. Ez mindennapos volt, eddigi életemben, de most, ha őszinték akarunk lenni egymáshoz, meg kell értenie ezt is, hogy hozzám tartozik az, hogy egyedül csatangoljak, ha friss a nyomom van.
A szemeibe néztem. Teltek a másodpercek. Bárcsak megállna most az idő és örökké így maradnánk, de még egy másodperc el telt.

Tárgy: Re: Frank& Ice ~my love, our time Vas. Nov. 20, 2016 9:46 pm

Mr.& Mrs Longbottom

Már rég már együtt dolgozunk egy ideje, Alice-szel. Vannak fent akadások, köztünk és mindketten érzékeljük. Nem akartam késni mégis sikerült, mert a társam feltartott. Megérkeztem, ő pedig a kedves ragaszkodó aggodalmával letámad. Hét és fél percünk maradt, így tudja Alice.
Átölelem és visszacsókolom. Elfog bennem a vágy hogy most leteperjem ezen a hűvös délutánon. Itt a semmi közepén. Röviden elhadarja a dorgálást bocsánatot kér minden ért.
- Igen tudom. Késtem, sajnálom. Anne feltartott. Alice az komoly volt érted, most kaptalak vissza nem akarlak elveszíteni. - rámosolygok nézem őt és csak nézem, boldog vagyok, hogy a karjaim közt foghatom. Megcsókolom. Öt perc.
Gyorsan telik az idő.
-Alice Longbottom - mondom ki a nevét és mosolygok rá - van egy ajándékom. Igazából Dumbledore ajándéka és Moodyé.- Mondom halkan, de közben teljesen felpörögve, mert az egész esténket elterveztem már. Egy cetlit nyomok a kezébe.
- Olvasd el. - mondom neki majd. nevetek, mert boldog vagyok. Hogy lehet ilyen gyönyörű feleségem?
- Ez a házunk címe. - jelentem ki, még mielőtt bármit is kérdezne, hogy mi ez a cím.

Béna lett, tudom ):

Tárgy: Re: Frank& Ice ~my love, our time Hétf. Nov. 21, 2016 9:37 am

Frank és Alice

Ahogy karjaival átölelt, tudtam, hogy szeret. Megdorgálása is jól esett, hisz félt engem. A csókja jól eső érzéssel fogott el, késett így kevesebb időt lehetünk együtt. Nem számított az a pár perc késés, hisz az számított, hogy együtt vagyunk. Öt perc ennyi időnk maradt.
Olyan furcsa volt hallani a nevem, kirázott a hideg. Kíváncsian néztem meg a papírt, amit átnyújtott nekem. Mi az, amit a nagybátyám és Dumbledore adhat nekem? Csak nem... A papíron egy lakcím szerepelt.
- A házunk? - Kérdeztem vissza felhúzott szemöldökkel, nagyon meglepett. Ez nem jó ötletnek tartottam, hogy egy házba élnjünk, hisz azért vagyunk külön, hogy ne jusson rossz fülekbe a kapcsolatunk. Meg hát így talán nem fogok aggódni Frank miatt, mikor és miért ér haza későn, vagy miért nem alszik otthon. Egy csomó praktikus dolog, miatt mondtam azt, hogy éljünk külön.
- Az hittem, hogy ezt megbeszéltük már. - kibontom a karjai közül magamat és elfordulok tőle.
Mindennél jobban vágytam a vele együtt élésre, de nem engedhetjük meg ezt a luxust a lebukás veszélyét.
- Miért teszed ezt velem? -kérdezem meg őt. Miért hoz engem mindig olyan választások elé kettőnkkel kapcsolatban, amik fájnak?
Nagy levegőt veszek, hogy ne kezdjek el előtte sírni.
-Nem kellett volna ... - Nem tudom kimondani, nem tudom befejezni a mondatott. Nagy hibát követtem el mikor igent mondtam. Hiába szeretem, hiába értem őt. Aurorok vagyunk. Tudom mire vágyik gyerekekre, de én ezt most még nem adhatom meg. Nem engedhetem meg, hogy a gyerekeink, ha lesznek szülők nélkül nőjenek fel. A ház nagy felelősséggel jár, ahogy a családalapítás is. Miért házasodnak össze az emberek? Hogy családot hozzanak létre. Önző dolog volt, de én Frank miatt tettem, hogy nem veszítsem el őt soha.

Tárgy: Re: Frank& Ice ~my love, our time Kedd Nov. 22, 2016 8:22 pm

Mr.& Mrs Longbottom

Alice kiakadt, ami után elszállt pár pillanatra nekem is jó kedvem. El se mondtam a javát. Elfordult tőlem a karjaim közül a kis madár kirepült. Háta mögé léptem.
- Mert szeretlek- mosolyodom el újra ahogy a fülébe súgom át ölelem hátulról, hogy megnyugodjon. Én mindent elintézzek. Sejtem, hogy agyal. Mindig ezt teszi ha kiakad, próbál dülőre jutni magában. Nem kellett volna. Mi? A ház? de aztán eszembe jut, mire gondol.
- Összeházasodnunk. - mondom ki hangosan azt amit ő nem tud. Rossz gondolatok, rossz időben. Helyes döntés volt, mert egyedül lenni a világon, rosszabb nincs.
Átkarolom hátulról, a fejére egy puszit nyomok, hogy ne aggódjon. Már mindent elterveztem, mindenre találtam megoldást.
- Látnod kéne a házat.- mondom halkan. - Védett ház, senki nem tud róla, csak a legfontosabb emberek. Te, én Alastor és a titokgazda.
Hét és fél perc.
- Kérlek, csak nézd meg. - Súgom halkan a fülébe Alicenek és a nyakára egy csókot adok

Béna lett, tudom ):

Tárgy: Re: Frank& Ice ~my love, our time Szer. Nov. 23, 2016 9:48 am

Frank és Alice

Hagyom, hogy átöleljen szeretgessen, nyugtatgasson Frank. Tudom, hogy szeret. Tudom, hogy boldoggá akar tenni, de nekem bármit is akar, túl sok lenne nekem. Egy ház, azt jelenti, hogy mindenki tudhat rólunk, és nem tudnám meg védeni Franket.
Kimondja azt, amit én nem tudok, kimondani. Hagyom, hogy ölelő karjaiban egy elfeledettnek tűnő mennyei érzésben részesüljek. Abban, hogy ott van nekem, minden időben Frank jóban és rosszban
Könnyek csordulnak le az arcomról. Végig futnak nyakamon. El se tudom, hinni, vagy csak nem akarom el hinni, hogy itt vagyunk együtt. Puszit kapok a fejemre, én pedig megfogom az egyik kezét, amin a gyűrű is ott van mit féléve húztam az ujjára.
Felvette, ahogy én is felvettem a mai napon. Így vagyunk egyek és teljesek.
Hallgatom, ahogy mondja. Védett? Hiába hangzik az egész tökéletesnek. Lehetetlennek tűnő álom, ami csak vakreménnyel kecsegtet, hogy tényleg, lehetünk együtt. Lassan, megrázom a fejem.
- Nem lehet. - mondom halkan magam elé.
Győzködni lehet suttogni az álmomat, hogy egyszer egy szép időben együtt élhetünk, de én nem hiszek, ebben a lehetőségben, amit felkínált nekünk a sors.
Forró ajkai hideg nyakamat érintik. Lecsukom szemeimet.
- Frank. -mondom ki nevét a semmibe. Tudja úgy is, hogy mit akarok, mondani. Csend van és minden félre értés ellenére szeretjük egymást.
Nyolc perc.
Megfordulok keze még mindig a kezembe nyugszik.
-Hamarosan indulni kell. -

Tárgy: Re: Frank& Ice ~my love, our time Pént. Dec. 09, 2016 3:08 pm

Mr.& Mrs Longbottom

Alicetől oly sokszor kaptam visszautasítást most mégis úgy éreztem, hogy ezt ő is akarja mélyen legbelül. Tudtam, hogy imádná a házat.
A nevemet kiejtve csak még jobban arra gondoltam, hogy most vagy soha. A keze még mindig a kezembe volt. Nem érdekelt a tíz perc most már nem. A pálcámat elővettem, pedig az se kellett volna hozzá vele együtt hopponáltam a festői házhoz. Amit mugli és varázsló szemek nem látnak már egy ideje. Senki se jár a környéken. Ez a házunk a csodálatos kis Roxfortunk. Erősen fogtam a kezét. Hagytam hogy megtekintse azt, amit már napok óta tudok. Gyönyörű volt. Nagy volt. Sok emberre tervezték. Bár tudom mi kettőnk ürességétől fog csengni ez a ház, mégis sejtettem ez lehet a menedék helyünk. Lehet az a fészek ahova visszatérünk, hogy együtt legyünk.
A kilátás fantasztikus volt tengerre nézett a ház. Alicet néztem és vártam, hogy azt mondja, hogy akarom. Itt akar élni velem. Megakartam csókolni, elakartam tölteni vele egy nyugalmas éjszakát, mikor senki, de senki nem zavar. Hisz se nász utunk nem volt és semmi, ami arra utalt volna hogy mi házasok vagyunk. Senkinek fel se tűnne az, hogy hol vagyunk és meddig vagyunk. Ott meg volt a tervem, meg volt minden ahhoz, hogy együtt legyünk itt.
Nyolc és fél

XD 8,5 8,5 XD szennya vagyok hogy elvettem tőled :-P

» Frank & Emmeline
» I know you don't love me, but I do as if I could not - Mark & Rita