HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
The Order Of The Phoenix

Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.


 
Légy
te is tekergő!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!

Minden, ami fontos lehet.

♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését.
♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni.
♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla!
♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Várva várt karakterek

Lucius Malfoy Marlene McKinnon Narcissa Malfoy Bellatrix Black Dorcas MeadowsRemus Lupin Evan Rosier Arthur Weasley Molly Weasley Andromeda Tonks Edward Tonks Sybill Trelawney


Cseverésző tekergők



Ki kapja a házkupát?

109 169 147 36

Tekergők csoportra bontva
Griffendél : 0 fő
Mardekár : 2 fő
Hollóhát : 0 fő
Hugrabug : 1 fő
Halálfaló : 10 fő
Boszorkány : 13 fő
Varázsló : 7 fő
Főnix Rendje : 15 fő



Reggeli Próféta legfrissebb hírei


Tovább...

Ki van itt?
Tekergő lelkek gyűjteménye
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (27 fő) Csüt. Aug. 03, 2017 10:28 am-kor volt itt.


Latest topics
» Mayra Rosier
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm

» #Deveroux placc: Deveroux, Bones, Cavelier
by René Deveroux Vas. Május 28, 2017 9:23 pm

» Lily & Severus
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 10:22 pm

» Nigel & Emmeline - Nászút
by Emmeline Flamel Szomb. Május 27, 2017 9:49 pm

» Lily & Peter - london egy elhagyatott szegletén
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 5:50 pm

» Richard & Gideon - 2016 decembere
by Gideon Prewett Szer. Május 24, 2017 12:41 pm

» Ahol a madár se jár
by Devorah Harmsworth Vas. Május 14, 2017 10:05 pm

» Gwenog & Emmeline
by Gwenog Jones Pént. Május 12, 2017 2:11 am

» Reg & Jess
by Regulus A. Black Kedd Május 09, 2017 11:03 am

» Remus & James
by James Potter Vas. Május 07, 2017 9:25 pm

» Lacock :: James & Voldemort
by James Potter Vas. Május 07, 2017 7:56 pm

» KÉSZ VAGYOK!
by Jessamine Shafiq Kedd Május 02, 2017 1:37 am

» Silhouette FRPG
by Vendég Vas. Ápr. 30, 2017 12:45 pm

» Nathan & Felicity - valahol....
by Felicity Nott Szomb. Ápr. 29, 2017 1:40 pm

» Jonah körözöttjei
by Jonah Dowson Csüt. Ápr. 27, 2017 6:58 pm


Share | 
 

  Alexandra & Thorin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Alexandra & Thorin    Szomb. Júl. 30, 2016 2:07 pm





Alexandra & Thorin
I wish i was the monster you think i am



Egy poros, útszéli kocsmában várakoztam; a huzatos épület egyik sarkában kuporogtam egy szúette asztal mellett. Ez a hely kellően távol feküdt a mai éjszaka célpontjától, hogy pirkadatkor, mikor a jótékony sötétség már nem leplezi el hentesmunkánk eredményét, az emberek számára ne legyen egészen nyilvánvaló az este látott két idegen kapcsolata a gyilkossággal. Merthogy arra készültünk, és túlságosan is naivnak kellett volna lennem ahhoz, hogy azt feltételezzem, kudarcot fogunk vallani. Meglehet, ha a sors egy különös fintora nyomán mégis szerencsétlenül járnánk, sem érne véget az éjszaka emberéletek kioltása nélkül – az ellenségeink – vagy áldozataink, ahogy tetszik – minden bizonnyal nem lennének túl kegyesek hozzánk, ahogy a Nagyúr sem dicsérne meg minket egy elbaltázott küldetés után.
Fogvacogva fürkésztem a mély sötétséget a megrepedt ablaküvegen át; sűrű feketeség ülte meg az utcát, csak néhány lámpa gyér fénye világított, egyébként holdvilág és csillagok nélküli éjszaka volt a mai. Már este sötét felhőzet úszott az égre, eső és zimankós időjárás ígéretét hozva, ami azonban a magunkfajták számára nem volt túlzottan hátráltató. A véres gaztettek a sötétben születnek, és a nappali fény teszi őket mindenki számára láthatóvá. Az éj leple elrejt és egérutat nyit, ha szükséges.
Társamra vártam, egy fejvadászra, akit nem ismertem. Noha hírét már hallottam, az messze megelőzte a nőt; nem voltak hát kétségeim afelől, hogy a Nagyúr választása mit jelent. Egyértelműen mészáros munkát – erre kellett a nő.
A fejvadászok szedett-vedett társaságáról mindenki tudta, hogy válogatott senkiházikból, szörnyetegekből és a söpredékből állt. Még belém is elég öntudatos büszkeség szorult ahhoz, hogy az ilyeneket, ha lehetőségem volt, messzire elkerültem – de most a Nagyúr jóvoltából nem volt választásom. Hogy rosszabbak lettek volna-e nálunk ezek, a Nagyúr csatlósaivá vedlett banditák, útonállók és a társadalom perifériájára szorult alakok, arról könnyen lehetett volna vitát nyitni, az azonban tény, hogy többségük állatiasságáról és véreskezűségéről vált hírhedté.
Irtózattal töltöttek el mocskos terveink és társam személye is. Felfordult a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy egy családot, kisgyermekek szüleit kell majd eltakarítanunk az útból, mert olyan információ jutott a birtokukba, amiért a Nagyúr most a fejüket követeli.
De ők feláldozhatóak voltak. Az ő életüket adom az enyéimért fizetségképpen, az ő vérüket ontom, hogy az tisztára mossa beszennyezett világunkat, őket áldozom a békéért – mondogattam magamban, mint egy imát mindig, mielőtt újra engedelmeskedtem volna a Nagyúr parancsának.




A hozzászólást Thorin McKinnon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 18, 2016 3:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 20


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Csüt. Aug. 18, 2016 3:02 pm




Thorin & Destiny


Munka akadt és éppen jókor jött. Már kezdtem unatkozni, hogy még csak egy kínzásos eset sem jut nekem. Nem mellesleg kell a pénz is, és ha mellette még ki is élhetem magam, az egy csodálatos dolog. Az öltözékem elég kényelmes, plusz még a stílusomat is tükrözi. Egy hosszú bőrkabátot vettem fölé, és már indulásra készen álltam. Megkaptam a találkozó helyét, és egy olyan férfival találkozom, akivel együtt kell elvégeznem a melót. Általában egyedül dolgozom, vagy Rishonnal, de vele is már egyre ritkábban, hiszen már eleget tanított. A többit inkább magamnak kísérletezném ki. Miután kiléptem a házam ajtaján elhoppanáltam a találkozó helyének közelébe. Mély sötétség honolt a környéken, a lámpák gyér fénye pedig túl gyenge volt ahhoz, hogy áthasítsa a természet sűrű leplét. Gyors léptekkel haladok el egy-egy ilyen gyér fényű lámpaoszlopok mellett, megcélozva a pár méterre lévő kis kocsmát. Kissé lepukkant környék, ideális találkozópont. Jobb, mint rögtön a helyszínre érkezni.
Éreztem a levegőben az eső ígéretét. Talán pár óra múlva már nem csak ígéret lesz csupán. Az idő kissé zimankós, de engem ez egyáltalán nem zavar. Volt időm hozzászokni. Gyerekkoromban legtöbbször az utcán voltam kénytelen élni. Nem volt meleg, családias ház a fejem fölött, nem voltak szerető szüleim. Senki sem kényeztetett el. Lopnom kellett, hogy élve maradjak, később már ölnöm is. Az első élet kioltása mindig nehéz, a többi már rutinosan jön. Persze akadnak olyanok, akiknek finnyás a gyomruk. A kis galamblelkűek. Egyem a szívüket. Én viszont nem tartozom közéjük, sőt inkább élvezem, amit csinálok. A kínzásban örömömet lelem, egy élet kioltása pedig nem jelent gondot.
Hamar elérem a kocsma bejáratát. Ujjaim a kilincs köré fonódnak, a következő pillanatban át is lépem a küszöbét, aztán egy egyszerű mozdulattal bevágom magam mögött. Az a néhány ember, aki bent tartózkodik, csak ekkor néz fel igazán és tekint rám. Végighordozom a tekintetem a helyiségben, és azt a férfit keresem, akinek tudom a pontos személyleírását. Miután kiszúrtam őt elindulok felé, hogy belekezdhessünk a dologba. Ránézésre nem tűnik nagy vérengzőnek, érdekes, hogy rá osztották ezt a feladatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Szomb. Aug. 20, 2016 9:08 pm





Alexandra & Thorin
I wish i was the monster you think i am



A fene egye meg az átkozott nőszemélyt – szitkozódtam, de csak magamban, hangtalanul. Parádés belépőjével, ahogy átlibbent a küszöbön, majd bevágta maga után az ajtót, hogy a kis, omladozó kocsma falai is beleremegtek, a helyiségben tartózkodó maroknyi ember mindegyikének figyelmét magára vonta. A szempárok egy kínosan hosszú pillanatig mind rátapadtak, mielőtt az emberek újra a korsójuk aljára ejtették volna vissza pillantásukat.
Csak azt csodáltam, hogy senki sem füttyentette el magát, más nem is hiányzott volna az aprócska közjátékból, merthogy a nő nem csak, hogy rettenetesen feltűnően viselkedett, de olyan jelenség volt, amit a férfi nem egyetlen képviselője sem valószínű, hogy könnyedén elfelejt. Egy lélegzetelállító pillanat erejéig, míg felém tartott, hagytam, hogy rabul ejtsen démoni szépsége; az arca körül kavargó, szénfekete tincseket figyeltem, a szemében izzó lángokat – de hiába volt őrjítően gyönyörű, abban a pillanatban fagyos lehelet kúszott végig tagjaim, hogy az asztalom mellé ért, és én először közvetlen közelről szemügyre vehettem. Visszariadtam, mert pusztán a nő fellépéséből is féktelenség áradt, és talán vadság honolt íriszei mélyén - arról azonban rögtön bizonyosságot nyertem, hogy minket egy világ választ el egymástól.
Most mégis egy asztalnál ültünk, ugyanazokon a gondolatokon osztozva – egy tervezett gyilkosság részletein.
Az üdvözlést fukaron mértem, egy biccentésnél többre aligha voltam képes. A bemutatkozást is elmulasztottam – pedig milyen görcsösen igyekeztem az illemszabályokhoz mérten viselkedni, gavallérként bókolni, jól megválasztott szavakkal szólni, most azonban nem úriember voltam, hanem halálfaló. A gyilkosok nem kiáltják olyan szívesen a világba a nevüket; meg különben is, mi szükség lett volna rá? Az előttem ülő fekete démon nem volt nekem senki és semmi.
- Rendelj valamit, idd meg, közben megbeszéljük, amit kell, és megyünk. – Hadartam, halkan beszéltem, alig mozgó ajkakkal, de jól érthetően. Csak annyiszor pillantottam a nőre, ahányszor elkerülhetetlennek éreztem – még véletlenül, a világ összes galleonjáért sem vettem volna fel vele gyakrabban a szemkontaktust.
- Ha az informátoraink értesülései helyesek, mindkét célpontunk, a nő és a férfi is erős mágus, képzettek és gyakorlottak. A házukat minden valószínűség szerint számtalan védőbűbáj óvja, tehát először ezeket kell megpróbálnunk kiiktatni. De még így is gyorsan kell cselekednünk, ha nem sikerül az összes védő- és riasztó varázslatot megtörnünk – és ez valószínű -, tudomást fognak szerezni az érkezésünkről, amint átlépünk a védővonalakon. Így a meglepetés ereje oda, de ha nem késlekedünk, meglehet, még felkészületlenül érjük őket.
Italom maradékát hajtottam le, de ahelyett, hogy bátorságot öntött volna belém az alkohol, émelygés kezdett gyötörni, és az utolsó kortyokat csak nagy küzdelmek árán voltam képes lekényszeríteni a torkomon. Bárhol máshol szívesebben lennék, mint ebben az útszéli kocsmában – gondoltam, de a következő pillanatban már tudtam, hogy tévedtem. Még itt is jobb volt, mint ahova indulni készültünk; az idegen házban, aminek lakói hajnalra talán már ki is hűlnek... Mindig lehet rosszabb – erről egy pillanatig majdnem megfeledkeztem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 20


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Szomb. Aug. 20, 2016 10:23 pm




Thorin & Destiny


Sajátos a belépőm, és nem csupán azért csinálom, mert figyelemfelkeltő belépőre vágyom, hanem felmérem magamnak a bent lévőket. Hűvösen mérem végig némelyiket egy pillanat alatt, mielőtt afelé a személy irányába indulnék el, aki miatt eljöttem ide. A munka lehetősége teljesen feltüzelt, alig vártam, hogy hozzákezdhessünk. Nem szeretek unatkozni, és mivel régen kaptam bárkitől felkérést egy feladat elvégzésére, így nem volt kétséges a megjelenésem.
Viszont, ha bárki hozzám mert volna érni, akkor addig élt volna. Szerencséjükre fontosabb volt az italuk. A néha felém vetett óvatos pillantásaik meg nem zavartak. Igazából ilyenkor igyekszem tudomást sem venni róluk. Most fontos szórakozásom lesz. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom.
Amint elérem az asztalt, és a férfi üdvözlésként biccent egyet felém, én is hasonlóképpen teszek. Egyik kezem az asztal lapjára teszem, miközben helyet foglalok előtte a széken. Ezt a helyet szerintem már csak a csoda tartja egyben. Még abba is beleremegett az egész hely, hogy becsaptam az ajtót. Ennél lepukkadtabb már nem is lehetne.
– Csapos! A legjobb whiskyjéből hozzon – mondom egy pillanatra se véve le tekintetem az előttem ülőről. A fél fogamra sem lenne elég. Bár tény, hogy egész helyes. Viszont most nem személyes okok miatt vagyok itt. Munka van. Pont nekem való. Kedvemre való, hogy ennyire lényegre törő, semmi kertelés, vagy időhúzás. Szeretem, ha a lényegre térnek. Nem is bájcsevegni ültünk be egy ilyen helyre. Hamarosan meg is kapom a rendelt italom, ami már ránézésre is látszik, hogy nem a legjobb fajtából való.
A férfi pillantok, miközben elmondja, hogy mit kell tudnom az áldozatainkról. Volt már dolgom erős mágusokkal, szinte rutin munkának számított a mostani feladat. A varázslatok feltörésében is elég jó vagyok. Nem egy helyre kellett már betörnöm, ahol jó pár bűbáj és varázslat védte a házat. Persze mindig van egy bizonyos rizikó faktora. Felkészülhetünk akármennyire egy adott feladatra, de mindig akadhat egy-két külső tényező, ami miatt meg kell változtatni a tervet. Nos, remélhetőleg ez viszonylag zökkenő mentesen fog menni. Egy húzásra kiittam a poharam tartalmát, majd az asztalra raktam.
– Értettem. Van még valami, amit esetleg tudnom kell? – kérdezem felvont szemöldökkel. Nem szeretném, ha bármi is váratlanul érne, de általában fel vagyok készülve minden eshetőségre. Még így is előfordulhat, hogy ha sikeresen is letudjuk a parancsnak megfelelően a munkát, akadhat még akadály. Bármilyen váratlan esemény is lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Kedd Aug. 30, 2016 9:40 pm





Alexandra & Thorin
I wish i was the monster you think i am



A nő túlságosan is hangos volt. Minden egyes mozdulata túl sok figyelmet követelt, képtelen volt megbújni a sötétségben, mint jelentéktelen, szürke patkány, akiről még a jelenlétében is megfeledkeznek az emberek. Én pont az ellenkezője voltam. Benne vad erő pulzált, olyan volt, akár egy kitörni készülő vulkán, egy pogány istennőre hasonlított, aki embervért követelt az oltárán, mellette puhánynak tűnhettem, csendesnek – de társak voltunk, egyenrangú felek, tehát bennem is kellett lennie valaminek, ami kompenzálta a nő lényének elemi erejét és sötétségét. Talán ezért tartottak tőlem sokan, megalapozatlanul, az alkaromra sötét pecsétet nyomó koponya miatt úgy hitték, csendes gyilkos vagyok, talán méregkeverő, olyan aki túl gyáva a szemtől szembeni harchoz, de elég okos és könyörtelen, hogy valakinek álmában vágja el a torkát vagy a hátába döfje a kését, mikor az hamis biztonságérzetbe ringatva magát elveszti gyanakvását.  
Vajon árulóként a feltételezettnél gyávább vagy pedig bátrabb vagyok? Nem ontok a saját kezemmel vért, mikor a bajtársaimról suttogok az öreg igazgatónak, de szolgáljam bár a jó ügyet, besúgóként az ember semmiképpen sem maradhat tiszta. Valamit, valahol elrontottam, ezért lettem gyilkossá, kémmé, árulóvá, becstelenné, gyávává, félelemben élővé, de ez a pocsolya már lemoshatatlanul beszennyezett. Várom a háború végét, a jó győzelmét, pedig nem tudom, számomra van-e élet utána.
- Gyere – intettem neki, tagjaim bizseregtek a hosszú mozdulatlanságtól, ahogy felemelkedtem a székből.
Odakint nem közvetlenül a kocsma előtt álltam meg; továbbsétáltam a sárga fényű ablakok előtt, távolabb az utcai lámpák fénykörétől. A szél tompán zúgott körülöttünk.
- Nem együtt hoppanálunk, de követned kell. Ne érkezz túl messze tőlem, de maradj kívül a birtok határán. – A nő elég közel állt hozzám, hogy hallja a szavaimat, mielőtt azok belevesztek volna a szél zúgásába. – Megpróbáljuk megtörni a védővarázslatokat, de ezzel nem veszthetünk túl sok időt; néhány perc után, ha jelzek, mindenképpen betörünk. A háznak két bejárata van, tied az elülső, enyém a hátsó ajtó.  
Görcsbe rándult a gyomrom, pedig még két lábbal álltam a talajon, de abban már nem voltam biztos, hogy az ebédem a hoppanálás után is bennem marad majd.
Nem kételkedtem benne, hogy a nő megállja majd a helyét; minden bizonnyal már ezredszerre kapott hasonló utasításokat, és ha eddig nem okozott gondot neki a vérontás, gondolom, nem most ébred majd fel szunnyadó embersége. A hidegtől elgémberedett ujjaim a kabátom belső zsebe felé kúsztak, ott lapult a pálcám, éreztem nekinyomódni a mellkasomnak. Arra gondoltam, elég volna egyetlen gyors mozdulat és egy elsuttogott átok, hogy végre egy olyan vére száradjon a kezemen, akinek az álmaimat mérgező kísértetének egyszerűen az arcába tudnék nevetni, mert azt öltem meg, aki rászolgált a halálra, akiért nem szállnak rám pokolba kívánó átkok. A farkasnak akartam elvágni a torkát, nem pedig a báránynak.
De nem mozdultam. Egyetlen égető, túlontúl szókimondó pillantással búcsúztam csak a nőtől, mielőtt a sötétség magába olvasztott volna.
Pillanatokon belül talpaim ismét szilárd felületet érintettek, de a sötétség mintha alig akart volna eloszlani. Cipőm sarka alatt megzörrent az avar, amint egy óvatos lépést tettem előre, kezemben pedig már ott volt a pálca, felemelve, támadásra készen, ahogy érzékeim is felajzott nyílvessző módjára térképezték fel környezetemet.
A védvonal alig néhány lépésnyire húzódott előttem, érzékeltem a mágiát, mely sűrű hullámokban fodrozódott körülöttem. Sötét koronájú fák árnyékában láttam a házat; egyszerű, fehér vakolatú épület volt, csinos kerttel, gondosan lenyírt gyeppel. Epét éreztem a számban.
Kivont pálcával néhány lépést fel-alá sétáltam, magam elé mormolva a varázslatokat, melyek következetesen, tégláról-téglára bontották meg a ház védelmét. Néhány perc elteltével alig maradt valami, legalábbis így éreztem.
Akkor fellőttem a jelzőfényt; az úgy húzott át az égen, mintha csak egy hullócsillag lett volna. Egyedül a nő tudta, hogy a fénytünemény hívás volt, ami neki szólt. Egy pillanattal tovább néztem a már kihunyó fénycsóvát; kívánni akartam valamit, elvégre ez mégiscsak az én hullócsillagom volt, hamis és hazug, akárcsak jómagam, de nem volt mit kérnem. Csak túl akartam élni. Másban nem reménykedhettem.  



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 20


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Kedd Aug. 30, 2016 10:46 pm




Thorin & Destiny


Nem bízom benne, ahogy senkiben sem. Még a saját nevelő apámban sem. Az eddigi életem során rájöttem valamire, még pedig arra, hogy az egyetlen ember, akiben megbízhatsz, az saját magad. Amit elérsz, az mind magadnak köszönheted, az már teljesen mindegy, hogy milyen eszközökkel teszed azt. Nem megbújni jöttem ide, ahogy az sem érdekel mekkora zajt csapok. Megvannak a saját módszereim, azt csinálok, amit akarok. A feladatok elvégzésével soha nem volt gond. Tudok csendesen, hangtalanul is közlekedni, ha ezen az áldozatom megkörnyékezése a cél. A lopás nem megy, ha hangos és ügyetlen az ember. Talán valamit tudok is szerezni a mostani melóból, amit pénzzé tehetek. Nem ártana egy kis juttatás, ha már emellett a férfi mellett kockáztatom az épségem. Ez az ember előttem pedig nekem gyanús, de lehet, hogy csak a paranoiás énem sugallja. Emiatt pedig fokozottan figyelek. Meg fogja keserülni, ha ellenem mer fordulni.
Miután megkapom az italom, végighallgatom, hogy mi is lesz az elkövetkezendőkben a feladat. Az ital nem is marad sokáig a pohárban, ahogy mi sem maradunk ezután tovább ezen a helyen. Ettől a lepukkadt kocsmától még szerencse, hogy a tanyám sokkal jobb hely.
Amint int, hogy menjünk én már állok is fel a helyemről. Izgatottság kezd átjárni, ami húzza magával a vérszomjam is. Mindig párban járnak. Ez a fajta izgatottság sosem jár vérszomj nélkül. Alig várom már az akciót. Viszont az érzelmi állapotom továbbra sem befolyásol. Ugyanolyan nyugodtnak látszom, mint eddig. Talán a szemem árulhatja el igazán a bennem dúló folyamatokat.
Odakint távol a kocsmától állunk meg, majd intézi hozzám a szavait.
– Rendben, értettem – felelem egy bólintás kíséretében. Ujjaim már bizseregnek a pálca érintéséért, ami a kabátom ujjában rejtőzik. Egy apró mozdulat, és máris a kezembe hull.
Egy kissé oldalra döntöttem a fejem, úgy figyeltem a férfit. Nem nyerte el a bizalmam, és soha nem is fogja. Szarkasztikus horkantás tört fel belőlem miután a másik egy égető és igen szókimondó pillantás után távozott. Még gyorsan körülnéztem mielőtt elhoppanáltam volna a területről, hogy a megbeszéltek alapján a birtok határán kívül érkezzek a célterületre. Ahol éppen álltam, a területet szinte teljesen beláttam. Takaros kis ház volt, de hamarosan olyan dolgok fognak bent történni, ami egy horror filmben is megállná a helyét. Ha rajtam múlik, biztos így lesz.
Megzizzent a talpam alatt a fű, ahogy jobbra csúsztattam az egyik lábam. A pálcát megforgattam a jobb kezemben, és elégedett mosoly terült el az arcomon. Nem láttam senkit a közelben, mindenki otthon tartózkodott. Olyan csönd ült a tájon, mintha az állatok is megérezték volna, hogy mi fog itt történni.
Kitartottam a kezem, és éreztem a tenyerem alatt feszülő mágiát, viszont egy pillanatra sem értem hozzá. Valóban erősen védték a házat, de ettől még nem esélytelen a lebontásuk. Ráadásul erre a feladatra ketten vagyunk. Gyerekjáték lesz.
Amikor megéreztem, hogy változás áll be; gyengülni kezdett. Elvettem a kezem, hogy a pálcámat ráemelve besegítsek a varázslat megtörésében. Végül leengedtem a kezem, pont azelőtt a pillanat előtt, hogy a jelzőfény átszelte volna a sötét égboltot. Megkaptam a jelet. Megengedtem magamnak még egy mosolyt, mielőtt nekivágtunk volna a következő lépésnek. A terv szerint pedig enyém volt az elülső bejárat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Vas. Szept. 11, 2016 9:56 pm





Alexandra & Thorin
I wish i was the monster you think i am



A mágikus fal már éppen leomlott volna előttünk, a jelzőfényem már másodpercek óta kialudt, mikor mozgásra lettem figyelmes. Gyenge fény és csicsergő gyermeki hangok surrantak ki a résnyire nyíló ajtón, majd a rés szélesebbre húzódott; ott állt a férfi a kilincset markolva, mellette a felesége, mindketten elegánsan öltözve. Mivel a férfi átlépte a küszöböt, láthattam, amint a karcsú női alak leguggol, karjait ölelésre tárja, és a következő másodpercben már apró kezek fonják át a nyakát. Szinte magam előtt láttam, ahogy az anya csókot lehel a kisgyermek orcáira, és megígérteti vele, hogy jó kisfiú lesz…
Hirtelen borzalmas ijedelem vett erőt rajtam, keveredve némi feltörni készülő undorral, ahogy a lesben álló fekete démonra gondoltam.
Ennek nem így kellett volna történnie, valami hiba csúszott a dologba. – Riadt gondolataim csak nem akartak összeállni. – Úgy volt, hogy a gyerekek nem lesznek itthon, magam jártam utána, hogy valóban a nagyszüleiknél nyaralnak-e. Én nem…- de nem mertem befejezni a gondolatsort, megremegtem, de azért előreszegezett pálcával megindultam.
Már nem volt mit tenni, vettem tudomásul rezignáltan.
Hátulról kerültem a házba; ahogy a cserepes virágokkal telepakolt erkély ajtaja kinyílt előttem, hallottam a búcsúzkodás hangjait. Úgy tűnt, a kisebbik gyerek sírva fakadt, mert nem akart elválni az édesanyjától. A nagy hangzavarban, a hiszti és a csitítgatási próbálkozások közepette szinte esélytelen volt, hogy észrevegyenek; és egyébként is, mire észbe kapnak, már késő lesz, két tűz közé szorulnak.
Aztán egyszer csak megváltoztak a hangok. Tudtam, ez mit jelent, és egy szemhunyásnyi időt sem késlekedtem. Csendes árnyként surrantam a tanácstalanul álldogáló lány mögé – ő volt az idősebb testvér, aki - mivel a figyelmet az öccse bitorolta - hátrébb maradt, az árnyékban állt elhagyatottan. És most, a felfordulás közepén, talán hirtelen azt sem tudta, ez a valóság-e vagy pedig elszunyókált, és éppen álmai űznek vele csúnya, ijesztő tréfát.
Egyik karommal megragadva magam elé penderítettem a lányt, pálcámat a torkához nyomtam, de ügyelve rá, hogy éppen csak súroljam nyakának fehér bőrét. Irtózattal tettem, amit tettem, és igyekeztem a lehetőségekhez mérten óvatosan bánni a lánnyal, aki talán még ahhoz is túlságosan rémült volt, hogy kiabáljon vagy kapálózzon. Teste holtsúlyként nehezedett karomra.
- Tegyétek le a pálcát, vagy a lányotok bánja. – Fennhangon kiáltottam – pedig, ha tudták volna, milyen nehézséget jelentett már az is, hogy a hangom meg ne remegjen!... – Tegyétek azt, amit mondok, és a gyermekeknek nem lesz bántódásuk, megesküszöm rá.
Pillantásom riadt madárként cikázott; szemmel kellett tartanom a szülőket, de közben a nőt kerestem tekintetemmel. Egy apró biccentéssel jeleztem neki, hogy gyűjtse be a földre hulló pálcákat.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 20


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Kedd Szept. 20, 2016 4:22 pm




Thorin & Destiny


Eddig minden a terv szerint haladt, amint megkaptam a jelzést elindultam a ház elülső bejárata felé. Amikor hangok ütötték meg a fülem megbújtam az árnyékok között, és onnan figyeltem a történéseket. Nem mozdultam, nehogy idő előtt észrevegyenek és lebukjak. Nagyobb hangzavar lehetett volna belőle. Meg kell várnom a megfelelő pillanatot, amikor el vannak foglalva magukkal. Nem tudtam a gyerekekről, ami nem zavart, de nem szeretem a hiányos információkat. A hangokból ítélve két gyermek van, egy fiú és egy lány.
Szórakozottan pörgettem meg ujjaim között a pálcám, készen arra, hogy a következő pillanatban lépni tudjak. Nem vesztegethettem sok időt. Az éjszaka nem tart örökké, és nem is időzhetünk itt sokáig. Gyorsan és hatékonyan kell csinálni. Ezt a boldog családot már látni is undorító volt. Én már anyám arcára sem emlékszem, az apámról pedig tudni sem akarok. Addig jó neki, míg nem tudom, hogy ki ő, mert félő, hogy nem élne már sokáig.
Lassan kiváltam az árnyak közül, és tovább haladtam, még közelebb érve a házhoz és annak elülső bejáratához. Talán a lány magamhoz vehetném, már nem azért, mert feltámadtak az anyai ösztöneim és fel akarnám nevelni. Más terveim vannak vele. Nem tudom még mennyi idős lehet, de annyi biztos, hogy el tudnám őt adni valahol. Biztos megfizetnének a lányért. Meglátjuk túléli-e az éjszakát.
– Ha nem bánják, csatlakoznék – szólalok meg a férfi mögött ráfogott pálcával. Amikor a nő is észrevesz a pálcájáért nyúl, majd magához öleli a kisfiút. A férfi felém pördülve rám szegezett pálcával áll. – Nem ajánlom – mondom hűvös hangon, készen állva arra, hogy egy pillanat alatt átküldjem a szomszédos falig. Viszont nem maradok sokáig egyedül a családdal. A társam – vagy hogy is nevezzem – a kislányt maga előtt tartva, pálcát fogva rá parancsol a család felnőtt tagjaira, hogy dobják el a pálcájukat. Amit aztán nagy nehezen, de megtesznek. A földre hulló pálcákat be is gyűjtöm és elrakom. Ezután kiragadom a kisfiút az anyja karjai közül.
– Gyere, kisöreg – mondom a fiúnak, majd leguggolok mögé, miközben befogom a száját, hogy ne kiabáljon, bár szerintem jelenleg a síráson túl nem csinálna semmit. Remeg a karomban, mint a kocsonya. – Játszunk egy kicsit. Mit szólsz hozzá? – kérdezem a füléhez hajolva, miközben a szüleiről sem veszem le a tekintetem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Szomb. Okt. 15, 2016 7:52 pm





Alexandra & Thorin
I wish i was the monster you think i am



Meredten bámulom a nő karjaiban kelepcébe esett kisfiú ártatlan arcát, a riadt őzike tekintetet és a sírásra nyíló ajkakat. A fegyvertelenül maradt szülők arcáról már elpárolgott a düh, a harci kedv, mindkét gyerekük az ellenség markában van, és ők semmit sem tehetnék. Nincs gyerekem, soha nem is lesz, de érzem, hogy mit jelent nekik csak állni ott tétlenül, a cserbenhagyás bűntudatával és rettegéssel nézni, ahogy a kis ártatlanok nyakát átfogja egy olyan démon, mint a fekete nő… Meglehet, az ígéretem az utolsó hajszál, amibe kapaszkodhatnak. De a lelkük mélyén talán abban sem bíznak már. Én pedig, ahogy a nőt és a kisfiút nézem, úgy érzem, hazudtam. Képtelen leszek megállítani őt.
Néhány pálcaintésembe kerül mindössze, hogy két szék csússzon a felnőttek alá, majd ahogy azok viaszbábok módjára leroskadtak, vastag kötelek tekeredjenek tagjaikra, szorosan a székhez láncolva őket.
Csupán ezek után fordítom figyelmem a nőre. Olyan, mintha lenyeltem volna a nyelvem. Éppen úgy félek a szavaktól, mint a nő oly’ bőbeszédű tekintetétől.
- A gyerekekkel nincs dolgunk. Engedd el a fiút! – Légzésem szapora, hevesen, minden idegszálammal abban reménykedem, hogy megteszi, amit mondok. A hozzá hasonlóknak, ha természetük eggyé fonódott is a kezelhetetlen és öntörvényű állatiassággal, a Nagyúr szolgálatában meg kellett tanulniuk, mit jelent fejet hajtani a parancs előtt, első szóra teljesíteni és kétségbe nem vonni az utasítást. Talán elég ostoba hozzá, hogy a határozott parancs benyomását keltő szavak nyomán ösztönösen elhiggye és elfogadja, én irányítok, én vagyok a parancsnok, annak ellenére is, hogy erről senki sem tett említést. Ha a Nagyúr azt akarta volna, hogy egyikünk vezesse az akciót, a másik pedig alárendelje magát, azt egyértelműen parancsba adta volna - de talán erre nem is gondol a nő. Határozottan bízom benne, hogy a nő eszköztára kimerül a szépségében és kegyetlenségében, okosnak semmiképp sem hiszem.
- A gyerekeket leviszem a pincébe. Kitörlöm az emlékeiket és elkábítom őket. Valaki majd rájuk talál holnap, de semmiről sem fognak tudni. Így a legtisztább. – Szavaimat félig-meddig a szülőknek szánom, a nőre nézek, de fél szemmel a foglyok felé pislogok. Tudniuk kell , hogy nem szegtem meg az adott szavam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I have the dark mark. I'm a death eater.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 20


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Hétf. Okt. 24, 2016 9:41 pm




Thorin & Destiny


Nem szép dolog olyat ígérni, amit nem tud betartani az ember. Még, hogy megesküszik rá, hogy a gyerekeknek nem lesz bajuk. Nevetséges! Honnan tudhatná, hogy valóban épségben maradnak-e, hiszen bármi megtörténhet még az éjszaka folyamán. Az én karjaim közé kerül a kisfiú. A kölyök remeg, és látszólag már a sírás határán áll, de még tartja magát. A szülők még csak nem is tehetnek semmit. Zsarolni még mindig lehet őket a kölykökkel, ha nem vallanak még a kínzások után sem. A gyermekük az első, látszik rajtuk. Engem viszont nem érdekel, hogy mi lesz velük. A lényeg az, hogy sikeresen végre legyen hajtva a parancs.
Egyik karom a kis srác derekát öleli, míg a másikban a pálcámat tartva a térdemen nyugszik. Hamarosan székek csúsznak a szülők alá, majd engedelmesen helyet is foglalnak rajta, hogy aztán vastag kötelek kötözzék oda, gúzsba kötve testüket.
Tekintetem lassan a férfira siklik, amikor azzal áll elő, hogy engedjem el a fiút. Miért is kéne ezt megtennem? Mert ő azt mondja?
– Ezt ki mondta? Te? – kérdezem felvont szemöldökkel, kissé gúnyos hangnemben. Pálcát tartó kezemet a fiúcska arcához emelem, és végigsimítok a pofiján. – A Nagyúr? Ő senkit sem kímélne, nem igaz?
Lehet, hogy halálfalónak álltam, mert jó mókának tűnt, és egyébként sem állt távol tőlem az engedelmesség. Viszont elég szeszélyes tudok lenni, akikkel együtt dolgoztam, azok most igazat adnának nekem. Nem mellesleg gyanús nekem ez az alak. Semmi élvezet nincs az arcán, úgy érzem, hogy csak kényszer és undor uralja. Szóval miért is kéne rá hallgatnom? Luciusnál lehet, hogy elsőre megtenném, amit mond, de nála... Ch, csak elrontja az egészet.
– Szerintem maradjanak, talán a szülők engedelmesebbek lesznek, és gyorsabban végzünk – mondom a kisfiúra fogva a pálcám. – Na, meg nem kaptam parancsba, hogy fogadjak szót. Kaptunk egy feladatot, véghez visszük, és mindenki megy a maga dolgára. Szóval a gyerekek vagy maradnak, vagy megöllek, mint árulót. Ne nézz hülyének!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    Szomb. Dec. 10, 2016 9:02 pm





Alexandra & Thorin
I wish i was the monster you think i am



Nem ereszti a fiút a karmai közül. Nem is fogja, eszmélek rá és riadtan kapom el a tekintetem a groteszk párról. Nem akarom látni a gyermek arcát, attól való félelmemben, hogy ha túl sokáig nézem, az rémálmaimban köszön majd vissza és a síromig – vagy még azon túl is – kísérteni fog sápadt képmásként.
Az ígéreteim máskor sem értek többet, mint most. Vigasztalhatnám magam azzal, hogy legalább megpróbáltam, megtettem mindent, ami tőlem telt, amire a lehetőségeimből futotta – de milyen erős mentség lehet ez, amikor majd életekről kell elszámolni? Az édesanya, az elegáns, de megtépázott ruházatú és a megélt évekről tanúskodó, kiforrott szépségű asszony tekintetében már a tébolyodottság apró szikrája pislogott fel, amint fájó elkeseredettséggel meredt fiára, képtelenül arra, hogy elszakítsa pillantását a képről, melynek láttán kínok-kínjait élte meg.
A fegyvertelenül maradt családfő szemei le voltak hunyva. Iránta nem éreztem olyan mérvű sajnálatot, mint a nő iránt, akinek anyai fájdalmában ott láttam az én édesanyámat; pedig tudtam, ha nekem kellene tehetetlenül néznem a szeretteim kínzását, az rosszabb volna a halálnál is. Akkor megváltást jelentene a halál.
- A saját kontrolláltan vérszomjadat nagy hiba egy lapon említeni a Nagyúr tetteivel. – Halkan mondom, fogaim közt szűröm, de úgy teszek, mintha nem tulajdonítanék különösebben nagy jelentőséget a nőnek. Már így is veszélyes vizekre eveztem, amint arról szavai is tanúskodnak. – Ahogy akarod. – Hanyag ráhagyással vonom meg a vállam, és el is fordulok, jelezve, hogy tőlem azt tesz a fiúval, amihez kedve tartja. Ugyanekkor egy lélekölő pillanatig összeakad a tekintetem az anyáéval, amiben ott van minden létező, kimondatlan átok, melyeket a halálakor mind a fejemre olvas majd.
Jobban gyűlöl most engem, mint a nőt, döbbenek rá – és nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy ne mosolyodjam el. Hadd gyűlöljön még jobban, ha ez egyáltalán még lehetséges!
- Az ostobaság egyik fő ismérve, ha valaki az éppen szükségszerűnél tovább megy. A Nagyúr terveinek kockáztatása pedig felér egy árulással – ha már éppen szóba hoztad. – Nem leplezett lekicsinylés olvasható le az arcomról, amint a nőre nézek.
Mindez nem tart tovább egy pillanatnál, utána az asszonyhoz lépek, akinek tébolyult fényű macskatekintete minden lépésemet hűen kíséri a forró gyűlölet szikráját szórva rám.
- Kezdjük Önnel, asszonyom. Mindössze néhány kérdésre kell jól felelnie, és meg is volnánk… Ellenkező esetben - hallotta a bájos hölgyet – kénytelenek leszünk drasztikusabb eszközökhöz nyúlni.
Vajon elhiszi majd nekem valaha valaki, hogy semmit sem önszántamból, valós meggyőződésből tettem, hogy csupán a körülmények súlya alatt törtem meg, a túlélésért harcoltam, és a jó ügyet szolgáltam, csak éppen nekem jutottak a mocskos eszközök? Dumbledore tudja ezt, noha azt sem szabad elfelejteni, hogy figyelmeztetett az általam vállalt feladat nehézségére. De mégis…hagyja, hogy szilánkosra zúzzam lelkem utolsó ép darabkáit, hagyja, hogy végleg elvesszek és közben másokat is elveszejtsek, ami kegyetlen. A jó győzelmét szolgálja, de a mód semmivel sem tisztább, mint a halálfalók eszközei.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
Ajánlott tartalom

♦ Everybody has secrets. ♦




TémanyitásTárgy: Re: Alexandra & Thorin    

Vissza az elejére Go down
 
Alexandra & Thorin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Order Of The Phoenix :: Játéktér :: Lezárt játékok-
Ugrás: