HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
The Order Of The Phoenix

Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.


 
Légy
te is tekergő!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!

Minden, ami fontos lehet.

♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését.
♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni.
♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla!
♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Várva várt karakterek

Lucius Malfoy Marlene McKinnon Narcissa Malfoy Bellatrix Black Dorcas MeadowsRemus Lupin Evan Rosier Arthur Weasley Molly Weasley Andromeda Tonks Edward Tonks Sybill Trelawney


Cseverésző tekergők



Ki kapja a házkupát?

109 169 147 36

Tekergők csoportra bontva
Griffendél : 0 fő
Mardekár : 2 fő
Hollóhát : 0 fő
Hugrabug : 1 fő
Halálfaló : 10 fő
Boszorkány : 13 fő
Varázsló : 7 fő
Főnix Rendje : 15 fő



Reggeli Próféta legfrissebb hírei


Tovább...

Ki van itt?
Tekergő lelkek gyűjteménye
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (27 fő) Csüt. Aug. 03, 2017 10:28 am-kor volt itt.


Latest topics
» Mayra Rosier
by Mayra Rosier Hétf. Május 29, 2017 4:37 pm

» #Deveroux placc: Deveroux, Bones, Cavelier
by René Deveroux Vas. Május 28, 2017 9:23 pm

» Lily & Severus
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 10:22 pm

» Nigel & Emmeline - Nászút
by Emmeline Flamel Szomb. Május 27, 2017 9:49 pm

» Lily & Peter - london egy elhagyatott szegletén
by Lily Potter Szomb. Május 27, 2017 5:50 pm

» Richard & Gideon - 2016 decembere
by Gideon Prewett Szer. Május 24, 2017 12:41 pm

» Ahol a madár se jár
by Devorah Harmsworth Vas. Május 14, 2017 10:05 pm

» Gwenog & Emmeline
by Gwenog Jones Pént. Május 12, 2017 2:11 am

» Reg & Jess
by Regulus A. Black Kedd Május 09, 2017 11:03 am

» Remus & James
by James Potter Vas. Május 07, 2017 9:25 pm

» Lacock :: James & Voldemort
by James Potter Vas. Május 07, 2017 7:56 pm

» KÉSZ VAGYOK!
by Jessamine Shafiq Kedd Május 02, 2017 1:37 am

» Silhouette FRPG
by Vendég Vas. Ápr. 30, 2017 12:45 pm

» Nathan & Felicity - valahol....
by Felicity Nott Szomb. Ápr. 29, 2017 1:40 pm

» Jonah körözöttjei
by Jonah Dowson Csüt. Ápr. 27, 2017 6:58 pm


Share | 
 

 Marlene & Thorin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Marlene & Thorin   Vas. Júl. 03, 2016 7:26 pm





Marlene & Thorin
While I thought that I was learning how to live, I have been learning how to die



A Foltozott Üstöt nagy jóindulattal is csak elfogadható állapotúnak lehetett nevezni; mialatt az általam rendelt lángnyelv whiskey-re vártam, volt szerencsém elkapni néhány mondatot a csapos és az egyik vendég beszélgetéséből. Utóbbi nem szólt sokat, tekintete is a kissé foltos korsójának aljára szegeződött, miközben a pirospozsgás arcú csapos, egy élete delében járó férfi a jelenleg uralkodó borzalmas állapotokról harsogta panaszait. A háború megviselte az üzletet, az emberek nem szívesen hagyják el biztonságot nyújtó otthonaikat, az ő kocsmáját pedig leginkább csak átjáróháznak használják, hogy vinné el őket egy dementor. Neki egyre megy, hogy halálfaló vagy a szenilis igazgató embere – hirdette fennhangon, a Nagyúr nevét mégsem merte ekkora vehemenciával a szájára venni, konstatáltam némi elégedettséggel.
Nem voltak ínyemre az ilyen oroszlánt játszó hangoskodók, akikről aztán az első megmérettetés során kiderült, hogy nem mások, mint puha alomból előmászott kiscicák. Ostoba. – Gondolataim nem ültek ki az arcomra, mikor néhány knútot az asztal lapjára szórva az italomért nyúltam.
Noha a férfi panaszai a legkevésbé sem érdekeltek, abban egyezett a véleményünk, hogy a háborút már a hátunk közepére sem kívántuk. Fáradt sóhajjal hordoztam körbe pillantásom az üres asztalokkal megrakott helyiségen, a pult előtt összegörnyedő, a köpönyegében szinte elvesző viharvert alakon, és a dolga után járó, a kosztól és használattól szürkére színeződött kötényű csaposon. Egy ilyen elátkozott helyen kellett a húgommal találkozót megbeszélnem, mert máshol veszélyes lett volna. Itt sem reménykedhettem teljes biztonságban, de bíztam benne, hogy ha két, hétköznapi külsejű ember betér egy italra, az nem szúr szemet senkinek.
Julius szerint ostoba vagyok, hogy az általa szeszélyesnek ítélt húgom miatt kockára teszem jó megítélésemet és a hűségembe vetett hitet, mert Marlene Potterék és az áruló Black iránti kötődése semmiképpen sem vet rám jó fényt. Meglehet, ez az egyetlen szabály, amit Julius sosem próbált megkerülni; rendes aranyvérűhöz híven távol tartotta magát minden megkérdőjelezhető származású vagy hűségű egyéntől. A húgomhoz fűződő ragaszkodásomra azonban tekintettel volt, így ha némi rosszallással is, de segített a Marlenevel való találkozások kivitelezésében.
Ezek voltak azonban azok az alkalmak, amikor teljes súlyával nehezedett rám a Juliussal szembeni titkolózásom terhe. Azzal, hogy elárultam a Nagyurat, az ő bizalmára is méltatlanná váltam. Lehetett bár kegyetlen és véreskezű halálfaló, a lelke mélyén jó ember maradt, megőrizte a barátságunkat, míg én látszólag mellette harcoltam a bevetések során, a háttérben azonban olyan szálakat szövögettem, melyek csapdája, meglehet, egyszer majd pont őt ejti el.
Nem akartam ezt, sosem akartam, de azt is pontosan tudtam, hogy az árulásom egy olyan dolog lenne, amit nem érthetne meg. Ismertem a családját, és a világot, amelynek medrében az ő élete haladt – és tudtam, hogy abból képtelen volna kilépni.
Ólomsúlyú gondolataim egy öregember fáradságát rótták rám, és azt kívántam, bárcsak feltűnne már a húgom. Szükségem volt az ő mosolyára és vidámságára, mert az én készleteim már kimerültek.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
I fight for peace. I'm a member of the Order.
avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 23


TémanyitásTárgy: Re: Marlene & Thorin   Pént. Nov. 18, 2016 5:26 pm

to: Thorin


Nem vagyok paranoiás és nem képzelek minden sarokra egy-egy Halálfalót, akik csak arra várnak, hogy a halálos átkuk céltáblájává tegyenek. Szó se róla, azonban a tudat, hogy Thorin karjába az idők végezetéig beleégett a jegy, s az, hogy a sötét oldalhoz lojális barátja pontosan tudja, hogy hol és mikor találkozik velem, ez aggodalomra ad okot. Thorinban akkor is képtelen voltam nem bízni, mikor még nem látta be, mit művel. A bátyám, az életem adnám érte, ha arról lenne szó, de az országos cimborája egy lélektelen gyilkos és nem csodálkoznék, ha miatta tudódott volna ki Sirius tartózkodási helye. Bárcsak Thorinnak ne lenne annyira fontos…
Mindenesetre sosem egyszerű a helyzettel szembenézni, hogy titokban kell a bátyámmal találkozni. Senki nem tudja, hogy hol vagyok, vagy kivel, ami a mai világban veszélyes. Lily tud róla, hogy megállapodtunk Dumbledoreal, de Siriusnak még nem tudtam hogyan mondjam el. Thorin nem azért lett halálfaló, hogy kémkedjen nekünk, később értette csak meg, hogy mi nem ellenállók vagyunk. Tudom, hogy már tisztán lát, s teljes szívemből hiszek benne. Ezért is tartok éppen a titkos randevúnk helyszíne felé, de még az öröm nem tudott utat találni felém. Szürkének és lehangoltnak érzem magam, amilyen a külsőm is. Nem akarok feltűnést kelteni, így máskor tündöklően szőke hajam hátra fontam, díszítés nélkül, sminkem matt és nagyon visszafogott, ruháim egyszerűek és fakó színeket használnak, köpenyem csuklyája is fejemre van csapva, tehát vegyülök, ami alapból nem szokásom. Csendesen lépek be a helyiségbe, a hideg is király a hangulattól. Nem sokan vesznek rólam tudomást, de nem is várok most elismerő pillantásokat, ez nem az a szituáció. Szelíd mosoly ül ki arcomra, mikor felfedezem testvéremet, s nyugodt léptekkel közelítem őt meg. Nehéz visszafognom magam annyira, hogy ne rohanva ugorjak a nyakába, s ölelgessem agyon, órákig, de sikerül. Kedveskedve simítom végig a vállát, mikor mellé érek, de akaratlanul is végigpillantok rajta, van e valami sérülése. - Emlékszel rá, hogy gyerekként mindig Anella nélkül találtuk ki a karácsonyi ajándékokat? - kérdezem köszöntés képpen. Az emlék keserédes, hiszen mindig remekül szórakoztunk azon, hogy a nővérem hisztizik, amiért kihagytuk, azonban az indok az, amiért megemlítettem. Sosem bíztunk benne, mert képtelen volt megtartani a titkokat, mindig elrontotta a meglepetéseket, s remélem bátyám érti, hogy a célzás most a haverjára szólt, hogy ő elmondta e neki a titkos randit, félhetünk e attól, hogy bajunk lesz ebből. Másrészről maga ez az egész, hogy titkolnunk kell, borzalom. Régen izgalmas volt, most elszorul a torkom, azonban ezt palástolva, csak mosolyogva nézek rá. - Borzalmasan nézel ki, sápadt vagy és borzasztóan gebe, rajtad bezzeg látszik, hogy már nem anya főztjén élsz, nem úgy, mint rajtam… - veszem elő a további laza témákat, természetesen viccelődve. Sosem sérteném meg, de az arca tényleg be van esve és látom rajta, mennyire meg van viselődve, az alkata viszont nem sokat változott és mi alapból hófehér bőrűek vagyunk, azonban Thorin azok közé a kevesek közé tartozik, akik tudnak arról, hogy pszichomágushoz jártam a Roxfort elvégzése után, mert mint kiderült, súlyos önképzavarom van. Meg azt is tudják, hogy csak elhitettem a kezelőmmel, hogy jobban vagyok, fene fog oda járkálni, de máshogy nem kerülhettem volna be a Magpieshez, márpedig a kviddics csapatomhoz nagyon ragaszkodom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is

avatar
♦ Everybody has secrets. ♦


Leadott tekercsek : 19


TémanyitásTárgy: Re: Marlene & Thorin   Szomb. Dec. 10, 2016 9:09 pm





Marlene & Thorin
While I thought that I was learning how to live, I have been learning how to die



Tudom, hogy Marlene szereti kiélvezni a rá irányuló figyelem minden édes cseppjét, szereti és igényli is, hogy szépnek lássák. Most mégis egyszerű, szürke árnyalatival a környezetébe olvadó öltözetben, hátrafogott hajjal, néma, láthatatlan szellemként oson mellém, ami bár egy részről szomorú, hiszen tolvajok módjára, rejtőzködve, szemünk sarkából a gyanús árnyakat lesve kell találkoznunk, de egyben melegséggel is tölt el, hogy Marlene hajlandó értem ennyi áldozatot hozni. És újra eszembe jut, hogy akkor sem fordult el tőlem, amikor még teljes odaadással szolgáltam a Nagyúr bűnös rendszerét, bízott bennem, hitt benne, hogy jobban ismer engem, mint én saját magamat.
Mikor letelepszik mellém az asztalhoz, üdvözlésképpen csak a tenyerét fogom kezeim közé, megszorítom, azt képzelve, hogy karjaim közt tartva ölelhetem át, érezve a hajának illatát, mely anyára emlékeztet. Ez azonban lehetetlen, feltűnést kelthetne és magunkra vonhatnánk a figyelmet, most pedig erre van a legkevésbé szükségünk.
Csak akkor hagyom kezét kihullani az enyémből, amikor megszólal. Egy szívdobbanásnyi ideig átfut a fejemen, hogy süketnek tettetem magam, válasz nélkül hagyva engedem el a kérdését, csak hogy elkerüljem az önkéntelenül is felszínre bukkanó érzelmeimet, melyek elhomályosítják a húgom iránt eddig túlcsordulni készülő szeretetemet.
Sosem szerettem, ha választás elé állítanak, két tűz közé szorítanak, főleg ha a szeretteimről volt szó. Marlene képes volt elfogadni, hogy halálfalónak álltam, és még akkor sem adta fel a reményt és a belém fektetett bizalmat, de ugyanezt, sőt ennek töredékét sem volt hajlandó megtenni Julius esetében. Ez pedig dühített, mert pontosan tudtam, hogy Julius jó ember. Nem tűnik annak, mástól nem is venném zokon, ha nem szavazna neki bizalmat; de én sem vagyok jobb nála, és ha Marlene mellettem képes volt kiállni, akkor Juliusnak is adhatna egy esélyt.
- Ne aggódj, Julius jobb a titoktartásban, mint Anella. – Válaszomat mosoly kíséri, de aztán elfordítom a fejem, úgy kortyolok az italomba, hogy közben a sarokban gubbasztó pókot figyelem.
Hálás vagyok, amikor könnyedebb hangra vált, és még azt sem veszem zokon, hogy gebének nevezett.
- Látod, mivé lesz az ember, ha kiteszik otthonról a szűrét – tárom szét a karjaimat nevetve. Még – jó testvérhez illően - hozzáfűznék valami szurkálódó megjegyzést, de inkább nem teszem, mert eszembe jut, hogy Marlene milyen problémákkal küzdött sokáig. Nem akarom, hogy csak egy fél szócskával is újra az eszébe idézzem azt az időszakot, amiről remélem, hogy végleg sikerült lezárnia.
Jól esik nézni őt, az arcán pihentetni a tekintetem, mely az utóbbi időben túl sok szörnyűséget látott. Megnyugtató elmerülni íriszeinek fényében, melyek, ha becsukom a szemeimet, anya arcát idézik elém. Vele is olyan rég találkoztam utoljára; már egészen elfeledkeztem a szederpitéjének ízéről is, pedig isteni finomakat tudott sütni. Anella megpróbálta utánozni, de sosem sikerült neki olyan jól a sütemény, mint anyának, és ha ezt megjegyezted neki, úgy felfújta magát, mint egy béka. Ő is hiányzik, még a butácska csevegését is szívesen hallgatnám, és még szívből örülnék is neki.
Merlinre, annyi minden megváltozott, és félek, hogy sosem kapom már vissza mindazt, ami egyszer az enyém volt. Akkor nem értékeltem úgy, ahogy kellett volna, most pedig már késő feleszmélni. Egy egyirányú utca közepén vagyok, ahonnan nincs hátraarc.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Hello darling, my name is
Sponsored content

♦ Everybody has secrets. ♦




TémanyitásTárgy: Re: Marlene & Thorin   

Vissza az elejére Go down
 
Marlene & Thorin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Order Of The Phoenix :: Játéktér :: Lezárt játékok-
Ugrás: