Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Légy
te is tekergő!
Minden, ami fontos lehet.
♦ Kérünk mindenkit, mielőtt regisztrál, olvassa el a szabályzatot és lessen be a canon, illetve keresett listába, hátha valaki elnyeri a tetszését. ♦ Amint valaki felszabadul, fel fogjuk tüntetni. ♦ Karakterlap elkészítésére, főleg a canon karaktereknél és a keresetteknél 1 hét áll rendelkezésetekre, majd ha semmi jelzést nem kapunk, a regisztráció törlésre kerül. Ez vonatkozik az elfogadott karakterekre is: 1 hónap inaktivitás után a canonok átvehetővé válnak. Ha valakinek kell idő a lap elkészítéséhez, vagy az íráshoz, az kérem jelezze előre, hogy tudjunk róla! ♦ Varázslény karaktereket nem fogadunk el, csak különleges esetekben! Canon karakterek, vagy engedélyezett keresettek esetében lehetséges, saját nem! Megértéseteket köszönjük!
Amit most teszek az szörnyű bűntudatot ébreszt bennem, de egyszerűen tudom, ha most haza megyek, egyrészről nem érek vissza edzésre, más részről pedig megint nem fogok tudni gyakorolni. James jó fej és meglepően jól tartja a titkokat. Régebben ódzkodtam olyan kérni tőle, hogy ne mondja el se Lilynek, se Siriusnak, hogy magán órákat kértem tőle, de végül nagy levegőt véve megkérdeztem és meglepő módon bele is ment. A párbaj szakkor nagyon hasznos volt régen is, s mikor eldöntöttem, hogy nem megyek auror képzésre, helyette kviddics játékos leszek, akkor nem gondoltam bele, hogy ezzel én lehetek az egyik leggyengébb tagja a csapatnak. Elvégre ők nem csak hogy magasabb képzést kaptak, mint én, de sokkal többet is gyakorolnak. Nem akarom, hogy bárkinek is aggódnia kelljen értem, vagy hátráltassak másokat. Úgy érzem, hogy a mai világban nem elég, hogy erős, de tapasztalt is legyek. Mert erős vagyok, senki ne higgye, hogy könnyű ellenfél lennék, még véletlenül sem. Nem tartom magam rossznak, csak még jobb akarok lenni. Mert szükségem van rá. Siriussal az edzések pillanatok alatt másba mentek volna át, Lilyvel meg mindig találtunk volna valami égetően fontos témát, amit ki kellett volna veséznünk, plusz rá tudok is hatni nyávogással, de Jamest megkértem, hogy legyen velem kemény. Durva edzést akarok, ne kíméljen, ne finomkodjon, csináljon ki, ha kell, de nem lehetek lemaradva. Azonban ma mégis úgy érkezem az edzésre, hogy beszélni akarok Jamesel. Mióta megtámadtak minket Sirius lakásán és kis híján rossz vége lett a dolognak, valami nagyon motoszkál a fejemben. Nem örülök neki, hogy Siriusnak még mindig vendégházban kell laknia, de azt is megértettem, hogy nem akar beköltözni a Potter lakásba. Pofátlanok vagyunk, de nem ennyire. Anyámékhoz se szívesen vittem volna, hiába imádják Siriust és jóban vannak, kicsinálták volna szegényemet, pláne, hogy én sokat otthon se vagyok. Így a legjobb. Plusz tudom, hogy a legközelebbi Rend gyűlésen Sirius majd fel fogja vetni a problémát, ha én nem tudok hazajönni – mint általában -, hogy mindenki tudja, a helyzet komolyodik. Napról napra rosszabb a szituáció. Remélem Siriusnak sikerül olyan helyet találnia, ahol legalább egy kicsit nyugodtabb lehet. Nem veszíthetem őt el. Hamarabb érkezem a helyszínre, ami Jamesel a mi kis titkos randevúink helyszíne, majd szépen kihelyezem a védő varázslatokat, amiket ő pontosan tud, hol jöjjön át rajta, majd zárja be maga után a kört. Első a biztonság. Ameddig várok, addig pedig testedzés. Lily már mondta nekem, hogy megszállott vagyok, de nagyon régóta már nem (csak) a kinézetem miatt edzek annyit. Mindenre fel kell készülni, ide is futva érkeztem, nem pedig hoppanálva, most pedig felülések. A szakmámhoz is kell az edzettség, meg a stresszt is levezeti. Nagyon idegesít, hogy ki kell majd mondanom Jamesnek, amit ki akarok, de muszáj. Vele meg majd úgy is az edzés pálcás részét fogom gyakorolni, addig is 127… 128… 129...
Hello darling, my name is
James Potter
I have the dark mark. I'm a death eater.
♦ Everybody has secrets. ♦
Leadott tekercsek : 129
Tárgy: Re: We can't help everyone, but everyone can help someone ~ Marl && James Hétf. Jún. 13, 2016 7:30 pm
McKinnon & Potter
If you always give, you will always have.
Délután hat. A karomon fityegő, kisméretű, analóg óra mutatói mind a hatos szám felé ágaskodtak. Ezen kívül az ég alja felé igyekvő aranyszínű napkorong is az este közeledtét volt hivatott jelezni. Hosszú, narancs és cseresznyeszínbe boruló nyúlványai pedig vérvörösre festették a közelben lévő, rozoga házak tetejét, míg a kopasz fák árnyékai szörnyalakokként ijesztgették az utca népét, akik ilyentájt már nem voltak sokan. Nincsen még sehol sem kijárási tilalom, de a legtöbben igen bölcsen úgy vélik, hogy jobb a négy fal között maradni. Nekem ez sosem ment. Szeretem Lily-t és imádom minden időmet vele tölteni, de a tudat, hogy a legbiztonságosabb számomra az, ha egy szűk lakásban bujkálok, kikészít. Ezért is vállalom mindig a küldetéseket, ezért szervezek magamnak olyan gyakran feladatokat, hogy ne kelljen bezárva éreznem magam. Bár valószínűleg, ha Lily rájön, hogy nem is nyolcig dolgozom, és mégsem érek haza időben, akkor az új horzsolások és sérülések után fog kutatni. Nem szeretek előtte titkolózni, de hát az élet nem kívánság műsor, és ha esetleg lebuknék, akkor lenne kire fognom. McKinnon úgy sem kapná annyira az ívet a titkolózás miatt, mint én. Lily maximum csak értetlenkedne emiatt. Bár még nekem se igazán sikerült megérteni, hogy mi ez a nagy titkolózás, de ha ő ezt szeretné, akkor legyen. Én nem vagyok egy pletykás típus. Amikor megérkezem a szokásos helyszínre, átvarázslom magam a tökéletes védőbűbájainak egyetlen olyan pontján, amit bejáratként meghagyott számomra, majd miután beléptem, teljesen bezárom magunkat ebbe a védőburokba. Nem hiányozna most egy váratlan támadás. Kitűnő gyakorlás lenne Marlene számára, de talán mégsem kellene élesben próbálkozni, ha nem muszáj. Meg sem lepett, amikor edzés közben találtam rá. Folyton ezt csinálja. Jobb lesz vigyázni a leányzóval. Lassan erősebb lesz, mint én. - Na, jól van izompacsirta. Elfáradsz, mire belekezdenénk a munkába. – vigyorogtam rá üdvözlésképpen. – Vágjunk bele! Gyakoroljuk be jól az eddigieket, aztán jöhet valami más. Hátráltató ártásra gondoltam kezdetnek, aztán egy kis robbantásra. – dörzsöltem össze a tenyeremet mosolyogva. Annak ellenére, hogy kissé már megszállottnak tűnik Marlene állandó mozgásmániája, hogy tényleg bárhol, bármikor el tud kezdeni edzeni, meg tudom érteni. Gyakran én is a kviddiccsel és az edzéssel vezetem le a feszültséget, de a párbajozás is ugyanúgy oldja a feszültséget, ezért is mentem bele olyan könnyen. Meg hát... az ember ott segít, ahol tud, ugyebár.
We can't help everyone, but everyone can help someone ~ Marl && James